A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 61. évfolyam (1927)
51-52. szám - Zelovich Kornél: A tudományos technika úttörői
318 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXI. kötet, 45 - 46. szám alkotásaik bizonyára versenyeznek és mégis igen nagy különbség van közöttük. Széchenyi minden alkotását rendkívüli nagy akadályok leküzdése után tudta megvalósítani. Nemzete, kormánya ellenállását, a tunyaságot, a nemtörődömséget, a maradiságot kellett legyőznie s emellett a költségek megszerzésének nehézségei is súlyosbították helyzetét. Ilyen akadályokat Trajanus nyilván nem ismert. Rendelkezett a római birodalom hatalmas erejével, légióinak tömegével. Akarata parancs volt, amelyet feltétlenül teljesítettek. Amit Széchenyi a Hídjelentésben mondott, valóban beteljesedett: „Lehet tiszta szándékkal s férfiúi elszánással oly munkákat vinni végbe, ha hazafiak kezet fognak és vállat vetnek, melyekrül az előítéletek rabja csak álmodni sem merészel." Elkábulva csodáljuk az általa kifejtett óriási tevékenységet, amelyet manapság a legkiválóbb ember a telefon, a gyorsvonat, az automobil, a rádió és a repülőgép igénybevételével sem volna képes véghezvinni. Amikor Széchenyi korszakalkotó technikai művei* ben gyönyörködünk, azokról a szokatlan nehézségek* ről sem szabad megfeledkeznünk, amelyeken a leg* nagyobb magyarnak lelki és erkölcsi erejével kellett úrrá lenni. Midőn 1845*ben a helytartótanács közlekedési osz tályának vezetését elvállalja, hatalmas ellenzék véle*ménye szerint bűnt követett el. „Kit bősz csoport el* ítél, mert igaz." Kineveztetése után Bécsből vissza* érkezve Pestre, kocsiját, amelyben nejével ült, sárral dobálják, a megyegyűlésen pisszegéssel fogadják, az ellenzéki lapok hitehagyottnak nevezik, aki eladta magát a kormánynak. A megaláztatásoknak egész kálváriáját szenvedi végig hónáért s nagy lelki fájdalmaiban Virág Benedek szavaival vigasztalja magát: „Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen." Széchenyinek, éppúgy, mint Trajanusnak, világhírű alkotásai koruk kultúrájának fokát mérik. És ez a fok mind a két esetben igen magas. Amíg azonban Trajanus nagyszabású alkotásai többnyire hadi hódítások céljából, vagy legalább is stratégiai okokból létesültek, a legnagyobb magyarénál ez a szempont még csak előtérbe se lépett. A hadverő és harci erényekben tündöklő Magyarország történetében ő az első, aki békés fegyverekkel, hatalmas technikai művekkel ért el világraszóló győzelmeket. Ő Magyarország legnagyobb építőmestere. „Hová tekintesz földeden Magyar, Hol Széchenyi nevét ne lásd megírva Örök dicsőség fénysugárival?". Nagy alkotásai virrasztanak emléke fölött s nevét mindenkorra fenntartják. A Tisza-szabályozás lángeszű tervezője. Nemzeti önérzetünk növekedik, ha az aldunai út s a Tisza-szabályozás lángeszű tervezőjére, Vásárhelyi Pálra gondolunk: „Aki csatornát tört az erősb Duna szirtjein által csüggő szirtfalakon tört diadalmi utat." A legnagyobb magyarnak fáradhatatlan, méltó munka*társa, valóban jobb keze. Vásárhelyinek mindenekelőtt az aldunai hajózás érdekében kifejtett működése korszakalkotó. Az Alduna veszedelmes zuhatagairól akkor még nem volt megbíz*ható hajózási térkép. Az erre a célra szükséges fel* vételeket Vásárhelyi olyan szakavatottan végezte, hogy azok a hidrotechnikának mindig maradandó becsű mű* vei lesznek. Aldunai térképe „bátran nevezhető a világ első folyami térképének". Örökbecsű az Alduna szabályozása érdekében kifejtett munkálkodása is. Úttörő munkájával dicsőséget szerzett a magyar névnek. Az anyagi eszközök hiányában ugyan nem kezdhette meg a legkiválóbb külföldi kapacitások által elismeréssel fogadott tervei alapján az Alduna végleges szabályozását, de céltudatos munkáival lehetővé tette, hogy 1846-ban megnyílt a szakadatlan dunagőzhajózási út. Minden hajó, mely az Aldunán megy keresztül, Széchenyitől, a legnagyobb magyartól és Vásárhelyitől, a lángeszű magyar mérnöktől kapja igazolványát. Széchenyi felhívására Vásárhelyi tervezte és építette a híres aldunai Széchenyi-utat. Részt vett a Lánchíd építésének ellenőrző munkájában. Mindezen nagyszabású munkák után századokra szóló nagy mű vár reá: a Tisza-szabályozás terveinek elkészítése. Utasításai szerint történnek a szükséges vízrajzi felvételek. A Tiszáról készített felvételei is valódi kincsek, amelyek a külföldi szakértők csodálatát is felkeltették. Ezekhez hasonló alapos és megbízható tömeges felvételek ekkor sehol másutt a világon nem voltak. Vásárhelyi nagy lelkesedéssel, egész tudásával neki* fekszik a Tisza-szabályozás nagy feladata megoldásának. 1845-ben el is készül a szabályozás tervével, amelynek helyes alapeszméje, hogy a Tisza örökös áradásait a vízlefolyás gyorsításával kell megszüntetni. Nagyszabású koncepcióját meggyőző megokolása és bizonyító adatai ellenére többen megtámadták, az óriást kikezdték a törpék, Vásárhelyi felfogásának helyessége azonban csakhamar beigazolódott. Ő a szerzője a Tisza-szabályozás nagyszabású tervének, amelynek alapján új honalapító munka kezdődött meg. A Tisza*völgyén ma az ármentesített terület túlhaladja a két és félmillió hektárt. Ez az eredmény Európában páratlan, Csonka*Magyarország szempontjából pedig életkérdés. A Tisza*völgy lakosságának exisztenciáját az ármentesített területek hiányában alig lehetne biztosítani. Vásárhelyinek nem adatott meg a szerencse, hogy nagy művét megkezdhesse. Az aldunai munkálatok káros hatással voltak egészségére, a terve ellen intézett támadások igen megviselték. 1846 április 8-án, a tiszai központi választmánynak a Károlyi-palotában tartott ülésén, térképpel a kezében élettelenül rogyott össze nemcsak hazánknak, de a világnak egyik legnagyobb mérnöke. A technikai tudományok fejlesztése szempontjából számos értékes tanulmánya közül kiváló jelentőségű, valósággal úttörő, A sebesség fokozatáról folyóvizeknél című értekezése. A probléma korántsem egyszerű. Maga Vásárhelyi is hivatkozik Galileire, aki annak idején joggal mondotta: „Én az égitestek mozgása fölfedezésében, bámulatos nagy távolságuk ellenére is, kevesebb nehézségre találtam, mint a folyók mozgására vonatkozó vizsgálatokban, noha az szemünk előtt történik." Vásárhelyi a vízmozgás törvényének megállapításával megelőzte korát. Nagynevű külföldi hidrotechnikusok jóval később jutottak e törvényszerűségnek ily alakban való meghatározására. A későbbi kutatóknak csupán egy nagyszabású tanulmányára kívánunk rámutatni. Az északamerikai unió haditengerészetének két tisztje: Humphreys és Abbot vezetése alatt 1851-től 1858-ig egész mérnöki kar tanulmányozta a Mississippit és mellékfolyóit, hogy megállapítsák a vízmozgás törvényét. A kutatások eredményeit magába foglaló hatalmas tanulmányt" Lincoln elnök 1861-ben 1250 példányban kinyomatta. Seward államtitkár minden példányt külön levéllel küldött át Európába — Németországba összesen hat példány jutott —, a tudósok figyelmébe ajánlotta a művet s véleményt kért tőlük. Európa azonban különös helyzetben volt. Egy nemzet sem ellenőrizhette a Humphreys—Abbot-féle vízi mozgástörvényt, mert kívülünk egyetlenegy nemzetnek 7 Arany János: Széchenyi emlékezete. 8 Garay János Epigrammája. 9 Rcport upon the physics and hydraulics of the Missis* sippi.