Magyar Mezőgazdaság, 1966. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-26 / 43. szám
Eredményes munkát végeztek a járási felvásárlási egyeztető bizottságok ISMERETES, hogy az Élelmezésügyi és a Földművelésügyi Minisztérium járási felvásárlási egyeztető bizottságokat szervezett a különböző szerződések értelmezésével és az áruátadás gyakorlati lebonyolításával kapcsolatban keletkezett viták peren kívüli rendezésére. Az elmúlt négy év tapasztalatai azt mutatják, hogy a járási felvásárlási egyeztető bizottságok általában eredményes munkát végeztek. A járási mezőgazdasági és felvásárlási szakigazgatási szervek vezetőinek közreműködése lehetőséget nyújtott arra, hogy a felmerült vitákban a bizottságok mindkét fél érdekeit messzemenően szem előtt tartó egyezségeket hozzanak létre, vagy szakszerű álláspontot alakítsanak ki. Természetesen — különösen a kezdeti időszakokban — fordultak elő a bizottságok munkájában hiányosságok. Az Élelmezésügyi Minisztérium és az igazságügyi szervek (Legfőbb Ügyészség, Igazságügyminisztérium) ellenőrzéssel, a felmerült problémák eldöntésével, általános és konkrét utasítások kiadásával biztosították a hiányosságok kiküszöbölését és a bizottságok munkájának megjavítását. Ma már általános vélemény, hogy a bizottságok működése nagymértékben elősegítette a termelőszövetkezetek és a felvásárló vállalatok árukapcsolatának megjavítását, anélkül, hogy az a szerződéses fegyelem meglazítását eredményezte volna. Jelentős eredménye a bizottságok munkájának az, hogy a vitáknak csak mintegy 7,S százaléka került a bíróságok elé, tehát az árukapcsolatok megrontását előidéző perlekedés tulajdonképpen a legszűkebb térre korlátozódott. A BIZOTTSÁGOK EREDMÉNYES MUNKÁJÁT MUTATJA a viták számának csökkenése, így az elmúlt négy év alatt a bizottságok előtt lefolyt viták száma a táblázat szerint alakult. A gazdasági mechanizmus reformjának végrehajtása során tovább fog szélesedni az árukapcsolat a termelőszövetkezetek és a felvásárló, feldolgozó vállalatok között. A szerződések feltételeinek további korszerűsítése, az egyes szerződéstípusoknak az eddiginél sokkal szabadabb kialakítása stb. Tovább kell tehát vizsgálni, hogy az új helyzetben milyen intézkedésekkel lehetne ezt a munkát hatékonyabbá, színvonalasabbá tenni. Így felvetődik pl. az a gondolat, hogy az egyeztető bizottságok összetételében az eddiginél jobban kell érvényesíteni a termelőszövetkezetek érdekeit. Helyes volna ezért az FJK megbízottja helyett, a bizottság harmadik tagjaként a közeljövőben megalakuló termelőszövetkezeti érdekképviseleti szerv megbízottját bevonni a bizottságok munkájába. MEG VAGYUNK ARRÓL GYŐZŐDVE, hogy a termelőszövetkezetek és a felvásárló (termeltető) vállalatok kiszélesedő árukapcsolatát továbbra is eredményesen fogják előmozdítani a járási felvásárlási egyeztető bizottságok, fontos azért, hogy a termelőszövetkezetek a vállalatokkal kapcsolatban keletkezett vitáikat minden más fórum helyett a járási egyeztető bizottságok elé vigyék, amelyeknek új összetétele garancia lehet arra, hogy ezeket a vitákat gyorsan, pártatlanul rendezze. (Dr. K. L.) Lefolytatott eljárások száma: Ebből : vállalati kezdeményezés tsz kezdeményezés Eljárások eredménye: Egyezség Állásfoglalás 1963. 1964. 1966. 1966. 2222 1551 1217 876 1882 1126 917 708 340 425 300 168 1381 817 538 368 841 734 679 508 Többet kell törődni a mintavétellel Minden adás-vétel tárgyát képező tárgynak, anyagnak, terméknek vannak értékmeghatározó jellemzői. Ezeket az értékmeghatározó jellemzőket, minőségi feltételeket szabványok rögzítik. A vevő a termék átvételekor arról kíván meggyőződni, hogy az a megkívánt, illetve a szerződésben meghatározott követelményeknek megfelel-e vagy sem. Ha nem, milyen mértékű az értékcsökkenés. Ha ebben a kérdésben eladó és vevő között vita merül fel, illetékesek a szóban levő áruból vett minta vizsgálata után dönthetik el a minőséggel kapcsolatos vitás kérdést. A mintavétellel olyan mennyiségű részt kell kiválasztani a tételből — majd a vizsgálat számára rendelkezésre bocsátani — amely minőségileg és mennyiségileg is maximálisan reprezentálja az egész vitás árutételt. Hogyan történjék a mintavétel A vitás áruminőség reális értékelése csak helyesen, előírásszerűen vett minta alapján képzelhető el. A mintavételnél sokféle szempontra, áruismérvre kell tekintettel lenni. Ezek közül a leglényegesebbek: 1. A mintavételi eljárásnak igazodni kell az áruk megjelenési formájához. (Pl. magvak, tej, hús, tojás esetében más-más a mintavételi követelmény.) 2. Az áruk nem egyforma módon — szállítási, illetve csomagolási eszközben — kerülnek forgalomba. (Pl. ömlesztve, előre csomagolva, kis kiszerelési egységekben, mint pl. az aprómagvak, hordóban, zsákban, palackban stb.) Ugyanabból a vetőmagból másképpen kell a mintát venni, ha ömlesztve, zsákban vagy papírzacskóban kerül forgalomba. 3. Az áruk biológiai jellemzői sem egyformák. Az áruminőség már rövid állás után is változhat. Az áruk természete, tulajdonsága és minőségi feltételei, az áru minőségére ható tényezők és azok befolyásolásának módjai, e tényezők hatásának csökkentésére irányuló módok is rendkívül változóak. Az áru eredeti tulajdonságát csak meghatározott ideig és körülmények között képes megtartani. (Pl. érett és félérett gyümölcs, zöldségfélék stb.) Sajnos sok esetben nem tulajdonítanak a mintavételnek olyan jelentőséget, amit szükségszerűen megérdemelne, jóllehet a szabványok szövegei minden esetben kihangsúlyozzák, hogy a mintával hűen ki kell fejezni a teljes árumennyiség minőségét. Alapos szakmai és áruismeretre van szükség A mintavevő személyi alkalmasságának mindenekelőtt két kritériuma van, éspedig a hozzáértés és a megvesztegethetetlenség. Bármelyik említett feltétel hiánya esetén nem bízhatunk abban, hogy a minta a tényleges értékhelyzetet fejezi ki. A mintavevőnek kell eldönteni, hogy a bemutatott tétel alkalmas-e mintavételre, vagy azt mintavételi alapokra kell felosztani, hogyan legcélszerűbb a mintavételt végrehajtani, indokolt-e a mintavételi eljárásnál eltérni a vonatkozó szabvány előírásaitól, nem lesz-e ennek valamilyen következménye a minőség megállapításánál stb. Ehhez alapos szakmai és áruismeretre van szükség. A mintavétel lebecsülését jelenti az a — jelenleg még sajnos elég gyakran előforduló — gyakorlat, hogy a mintavételt arra bízzák, aki éppen ráér. Az ilyen mintavevő hozzá nem értését az ellenpartner legtöbbször kihasználja, a felkészületlenséget tehát drágán fizetik meg. s