Magyar Mezőgazdaság, 1966. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-26 / 43. szám

Eredményes munkát végeztek a járási felvásárlási egyeztető bizottságok ISMERETES, hogy az Élelmezés­­ügyi és a Földművelésügyi Miniszté­rium járási felvásárlási egyeztető bizottságokat szervezett a különböző szerződések értelmezésével és az áru­átadás gyakorlati lebonyolításával kapcsolatban keletkezett viták pe­­ren kívüli rendezésére. Az elmúlt négy év tapasztalatai azt mutatják, hogy a járási felvásár­lási egyeztető bizottságok általában eredményes munkát végeztek. A já­rási mezőgazdasági és felvásárlási szakigazgatási szervek vezetőinek közreműködése lehetőséget nyújtott arra, hogy a felmerült vitákban a bizottságok mindkét fél érdekeit messzemenően szem előtt tartó egyezségeket hozzanak létre, vagy szakszerű álláspontot alakítsanak ki. Természetesen — különösen a kez­deti időszakokban — fordultak elő a bizottságok munkájában hiányos­ságok. Az Élelmezésügyi Miniszté­rium és az igazságügyi szervek (Leg­főbb Ügyészség, Igazságügyminiszté­rium) ellenőrzéssel, a felmerült problémák eldöntésével, általános és konkrét utasítások kiadásával bizto­sították a hiányosságok kiküszöbölé­sét és a bizottságok munkájának megjavítását. Ma már általános vélemény, hogy a bizottságok működése nagymérték­ben elősegítette a termelőszövetke­zetek és a felvásárló vállalatok áru­­kapcsolatának megjavítását, anélkül, hogy az a szerződéses fegyelem meg­­lazítását eredményezte volna. Jelen­tős eredménye a bizottságok mun­kájának az, hogy a vitáknak csak mintegy 7,S százaléka került a bí­róságok elé, tehát az árukapcsolatok megrontását előidéző perlekedés tu­lajdonképpen a legszűkebb térre korlátozódott. A BIZOTTSÁGOK EREDMÉNYES MUNKÁJÁT MUTATJA a viták szá­mának csökkenése, így az elmúlt négy év alatt a bizottságok előtt le­folyt viták száma a táblázat szerint alakult. A gazdasági mechanizmus reform­jának végrehajtása során tovább fog szélesedni az árukapcsolat a termelő­szövetkezetek és a felvásárló, feldol­gozó vállalatok között. A szerződé­sek feltételeinek további korszerűsí­tése, az egyes szerződéstípusoknak az eddiginél sokkal szabadabb kialakí­tása stb. Tovább kell tehát vizsgál­ni, hogy az új helyzetben milyen in­tézkedésekkel lehetne ezt a munkát hatékonyabbá, színvonalasabbá ten­ni. Így felvetődik pl. az a gondolat, hogy az egyeztető bizottságok össze­tételében az eddiginél jobban kell érvényesíteni a termelőszövetkezetek érdekeit. Helyes volna ezért az FJK megbízottja helyett, a bizottság har­madik tagjaként a közeljövőben megalakuló termelőszövetkezeti ér­dekképviseleti szerv megbízottját bevonni a bizottságok munkájába. MEG VAGYUNK ARRÓL GYŐ­ZŐDVE, hogy a termelőszövetkeze­tek és a felvásárló (termeltető) vál­lalatok kiszélesedő árukapcsolatát továbbra is eredményesen fogják előmozdítani a járási felvásárlási egyeztető bizottságok, fontos azért, hogy a termelőszövetkezetek a válla­latokkal kapcsolatban keletkezett vi­táikat minden más fórum helyett a járási egyeztető bizottságok elé vi­gyék, amelyeknek új összetétele ga­rancia lehet arra, hogy ezeket a vi­tákat gyorsan, pártatlanul rendezze. (Dr. K. L.) Lefolytatott eljárások száma: Ebből : vállalati kezdeményezés tsz kezdeményezés Eljárások eredménye: Egyezség Állásfoglalás 1963. 1964. 1966. 1966. 2222 1551 1217 876 1882 1126 917 708 340 425 300 168 1381 817 538 368 841 734 679 508 Többet kell törődni a mintavétellel Minden adás-vétel tárgyát képező tárgynak, anyagnak, terméknek van­nak értékmeghatározó jellemzői. Ezeket az értékmeghatározó jellem­zőket, minőségi feltételeket szabvá­nyok rögzítik. A vevő a termék át­vételekor arról kíván meggyőződni, hogy az a megkívánt, illetve a szer­ződésben meghatározott követelmé­nyeknek megfelel-e vagy sem. Ha nem, milyen mértékű az értékcsök­kenés. Ha ebben a kérdésben eladó és vevő között vita merül fel, illeté­kesek a szóban levő áruból vett min­ta vizsgálata után dönthetik el a mi­nőséggel kapcsolatos vitás kérdést. A mintavétellel­ olyan mennyiségű részt kell kiválasztani a tételből — majd a vizsgálat számára rendelkezésre bocsátani — amely minőségileg és mennyiségileg is maximálisan rep­rezentálja az egész vitás árutételt. Hogyan történjék a mintavétel A vitás áruminőség reális értéke­lése csak helyesen, előírásszerűen vett minta alapján képzelhető el. A mintavételnél sokféle szempont­ra, áru­ismérvre kell tekintettel len­ni. Ezek közül a leglényegesebbek: 1. A mintavételi eljárásnak igazod­ni kell az áruk megjelenési formá­jához. (Pl. magvak, tej, hús, tojás esetében más-más a mintavételi kö­vetelmény.) 2. Az áruk nem egyforma módon — szállítási, illetve csomagolási esz­közben — kerülnek forgalomba. (Pl. ömlesztve, előre csomagolva, kis ki­szerelési egységekben, mint pl. az aprómagvak, hordóban, zsákban, pa­lackban stb.) Ugyanabból a vetőmag­ból másképpen kell a mintát ven­ni, ha ömlesztve, zsákban vagy pa­pírzacskóban kerül forgalomba. 3. Az áruk biológiai jellemzői sem egyformák. Az áruminőség már rö­vid állás után is változhat. Az áruk természete, tulajdonsága és minősé­gi feltételei, az áru minőségére ható tényezők és azok befolyásolásának módjai, e tényezők hatásának csök­kentésére irányuló módok is rendkí­vül változóak. Az áru eredeti tulajdonságát csak meghatározott ideig és körülmények között képes megtartani. (Pl. érett és félérett gyümölcs, zöldségfélék stb.) Sajnos sok esetben nem tulajdo­nítanak a mintavételnek olyan jelen­tőséget, amit szükségszerűen megér­demelne, jóllehet a szabványok szö­vegei minden esetben kihangsúlyoz­zák, hogy a mintával hűen ki kell fejezni a teljes árumennyiség minő­ségét. Alapos szakmai és áruismeretre van szükség A mintavevő személyi alkalmassá­gának mindenekelőtt két kritériuma van, éspedig a hozzáértés és a meg­vesztegethetetlenség. Bármelyik em­lített feltétel hiánya esetén nem bíz­hatunk abban, hogy a minta a tény­leges értékhelyzetet fejezi ki. A mintavevőnek kell eldönteni, hogy a bemutatott tétel alkalmas-e mintavételre, vagy azt mintavételi alapokra kell felosztani, hogyan leg­célszerűbb a mintavételt végrehajta­ni, indokolt-e a mintavételi eljárás­nál eltérni a vonatkozó szabvány előírásaitól, nem lesz-e ennek vala­milyen következménye a minőség megállapításánál stb. Ehhez alapos szakmai és áruismeretre van szük­ség. A mintavétel lebecsülését jelenti az a — jelenleg még sajnos elég gyakran előforduló — gyak­orlat, hogy a mintavételt arra bízzák, aki éppen ráér. Az ilyen mintavevő hoz­zá nem értését az ellenpartner leg­többször kihasználja, a felkészület­lenséget tehát drágán fizetik meg. s

Next