Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet 1890-1919 1. (Budapest, 1981)
Harmadik rész - A művészeti élet
épületet — 12 műteremlakással emeltek. A két művészház a tagdíjak, főleg pedig a kormány által évente megajánlott 6000 korona segély lekötése mellett fölvett törlesztési kölcsönből épült. A telep főiskolai nyári telepként is működött, 1912-ben például 17 ösztöndíjas növendék töltött háromhónapos kurzust Szolnokon. (Negyedik rész II. 3.) A gödöllői telepet a közös szellemű művészek öntevékenysége hozta létre, tulajdonképpen egységes szellemi és stílusirányzat jegecesedési pontjaként. A műtermeket a művészek maguk építették vagy régi épületeket alakítottak át céljaikra, esetleg lakást béreltek. Újdonság volt, hogy a telepen szőnyegszövő műhely is működött. A telep kezdetben olyan szubvenciót, mint például a szolnokiak, nem kapott, de csakhamar a kulturális kormányzat által preferált művészeti irányzattá vált. (Negyedik rész IV. 3.) 1909-ben Kassán is kísérlet történt egy művésztelep felállítására, Halász-Hrábil Elemér és Csordák Lajos festőművészek kezdeményezésére. A város támogatta a tervet, és a Rákóczi idejéből fennmaradt bástyatornyot 14 ezer korona költséggel két festőműteremmé alakították át, amelyet e két művész együttes kiállításával avattak fel. A telep azonban nem vált jelentőssé. Fontosabbá vált a kecskeméti művésztelep, amelyet a város áldozatkészsége hozott létre, felépítvén egy műterembérházat és hat villaszerű művészlakóházat. A telepen kívül, de hozzátartozóan, a városban Falus Elek vezetésével szőnyegszövő iskolát is létesítettek. A terv tehát egy komplex képzőművészetiiparművészeti (a szőnyegszövés mellett kerámia) központ kialakítását szorgalmazta.(Negyedik rész III. 4.) Az említettek mellett volt még néhány művésztelep-alapítási kísérlet, de vagy pénz híján, vagy a történeti helyzet alakulása miatt ezek nem tudtak kibontakozni. Ilyen volt a palicsi művésztelep, a Tanácsköztársaság hónapjai alatt szerveződő balatonfüredi telep. A magániskola és telep közötti átmenetet képviselte a korszak végén Kernstok Károly körül kialakuló nyergesújfalui kolónia. MŰVÉSZETI DÍJAK, ÖSZTÖNDÍJAK A művészetpolitikának —z a pályázatokban, megbízásokban és vásárlásokban realizálódó mecenatúra mellett a díjak és az ösztöndíjak odaítélése volt a leghatékonyabb fegyvere. A képzőművészet területén a díjak túlnyomó része felett az OMKT diszponált. A század végén a Társulat a következő díjakat adta ki: Állami Nagy Aranyérem (Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter alapította 1886-ban, az OMKT fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából); Állami Kis Aranyérem; Egyházfestészeti díj (a vallásalapból a király engedélyezte 1881-ben, egyházi témára, 1500, 500, 200 K.); Esterházy-díj (gr. Esterházy Miklós 1892-ben, vízfestményekre, 500 K.); Ipolyi-díj (Ipolyi Arnold püspök,,1880, történelmi képekre, 1000 K.); Károlyi-díj (gr. Károlyi Tibor, lakások díszítésére alkalmas olajban festett életképekre, illetve bronz- vagy márványszobrokra, 2000 K.); Lipótvárosi Kaszinó díja (1000 K.); Lotz-díj (történelmi képekre, 2000 K.); Ráth-díj (Ráth György királyi táblai tanácselnök és a Képzőművészeti Tanács alelnöke, Ráth Károly hagyatékából, történelmi vagy életképre, 952 K., táj-, állatképekre vagy csendéletre, 600 K.); Tárkányi-díj (Tárkányi Béla apát, egri kanonok, egyházi témára, 1000 K.); Társulati díj (OMKT, 4000,2000, 1940, 1200, 800 K.); Társulati Műlap-díj (OMKT, 1000,600 K.); Rökkdíj (kétévenként, 2000 K.); Forster-féle Vaszary-díj (háromévenként, dr. Forster Gyula, a Magyar Földhitelintézet igazgatója, történelmi és egyházi képekre, 3200 K.);Wahrmann-díj (Wahrmann Mór hagyatékából, 600 K.). Az ösztöndíjak pedig a következők voltak: Műbarátok Köre ösztöndíj (1 év külföldi út, 3000 K.); Munkácsy Mihály ösztöndíj (1 év párizsi tartózkodás, 6000 K.); Rudics ösztöndíj (háromévenként, 24—34 éves festőnek, 6951 K.). Az OMKT mellett más intézmények, vállalatok is alapítottak díjakat, ösztöndíjakat; ilyen volt például a Fraknói püspök által adományozott díj, amely a római Fraknói villában biztosított lakhatási lehetőséget a művészek számára, azonkívül a Ferencz József jubileumi díj— megkapta például Márffy és Gulácsy is —, a Greguss-díj stb. A Nemzeti Szalon is osztott egyleti díjakat, főleg grafikákra, a díjak összege azonban szerényebb volt. Kik kapták a díjakat? Az 1880-tól 1914-ig kiosztásra került díjakról készült kimutatás azt mutatta, hogy általában az OMKT törzsgárdája, az akadémizmus, illetve a műcsarnoki festészet képviselői