Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 1. évfolyam 1925
TANULMÁNYOK - Ybl Ervin: Ybl Miklós operaháza
A budapesti Operaház építésének előzményei még a mult század hetvenes éveinek elejére mennek vissza. Orczy Bódog báró, a Nemzeti Színház akkori igazgatója 1872-ben Lónyay Menyhért miniszterelnökhöz kinyomatott előterjesztést intézett, melyben a régi Nemzeti Színház épületében szorongó drámai s operai együttes működésének további tarthatatlanságát vázolta és felettes hatóságainak megbízásából tervet dolgozott ki a magyar dalszínház létesítésére. Legelső kérdés természetesen a telek kijelölése és a költségek biztosítása volt. Orczy báró különösen két telekre hívta fel a miniszterelnök figyelmét, melyek egy nagyszabású operaház elhelyezése szempontjából számításba jöhettek. Az első a Deák tér, Erzsébet-tér, Vilmos császár út és Tisza István utca által határolt telek, illetőleg ennek egy része, a második pedig az Andrássy út és Vilmos császár út közti háztömb helye, melynek csúcsán a Foncsérepalota áll. Ezektől a telkektől később azonban el kellett tekinteni. Nemcsak áruk volt túl nagy, hanem az építkezés is drágább lett volna ezeken a helyeken. A színház ugyanis itt mind a négy, vagy legalább is három oldalán monumentális kiképzést igényelt volna. Arra a telekre, melyen az Operaház valóban felépült, — az úgynevezett Hermina-térre, — a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hívta fel először a figyelmet. Ez a telek eredetileg a fővárosé volt, nemrégen azonban az építendő Népszínház céljaira ajánlották fel. A Népszínházi Bizottság 500.000 forint kártérítés fejében azonban szívesen mondott le a Hermina - térről, annál is inkább, mert ráadásul a mostani telket is megkapta, így az Operaháznak jelenlegi elhelyezése tényleg a Népszínház létrejöttét is biztosította. Viszont a főváros 1875 június hó 18-án tartott közgyűlésén nemcsak a Hermina-teret engedte át az Operaház részére, hanem még egy duna-20 parti teleknek, a mai Thonet-udvar helyének eladási árát, 405.200 forintot is fölajánlotta a dalszínház építési költségeinek gyarapítására. Ezenkívül a Hermina-téren csak az Andrássy-útra néző homlokzatot kellett díszesen megoldani, ez pedig tetemes megtakarítást jelentett. Ez a telek végül üresen állott, így az építkezést rajta azonnal meg lehetett kezdeni. Ennyi előny mellett az Orczy báró által javasolt két sokkal szebb telek természetesen nem jöhetett számításba. Az építkezés költségeit I. Ferenc József apostoli királyunk biztosítja. Szlávy József miniszterelnök előterjesztésére 1875. évi július 25-én megengedi, hogy az udvartartásnak művészi célokra szánt évenkinti összegéből már eszközölt és még eszközlendő megtakarítások a Hermina-téren építendő Operaházra fordíttassanak. A főváros előbb említett egyszeri adományát és az évenkinti királyi hozzájárulást még az Általános Magyar Municipális Hitelintézet 250.000 forintos adománya egészítette ki. Ezt az összeget és az előbbiekből még 250.000 forintot azonban — mint már mondottuk — a Népszínházi Bizottságnak fizetik ki a telek átengedése fejében. Az építési tervek beszerzésének előmunkálatai 1875-ik év tavaszán kezdődnek. A Közmunkák Tanácsa ekkor megbízza УЫ Miklóst, aki akkori munkáival már a hazai építészek élére került, hogy készítsen vázlatot, melyet a tervek benyújtására felszólítandó építészeknek programmal adhatnak. Általános pályázat kiírását céltalannak tekintik , a jelenkori műépítészet színvonalán álló, jónevű építészek felszólítása útján kívánják a terveket biztosítani. A nevesebb hazai építészeken kívül eleinte több híres külföldit, köztük Semper Gottfried mestert, Hasenauert, a párizsi Davioud-t is föl akarták szólítani, de a végeredményben csak négy hazai és két külföldi építészt, úgymint УЫ Miklóst, Skalniczky Antalt, Steindl Imrét, Linzbauer Istvánt, a Haas-palota tervezőjét, a bécsi YBL MIKLÓS OPERAHÁZA t Fölolvasta a szerző a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet УЫ Miklós emlékezetének szentelt és 1924 október 15-án megtartott egyetemes Ülésén, majd 1925 január 24-én az Orsz. Magyar Régészeti Társulat fölolvasó Ülésén.