Bernáth Aurél szerk.: Magyar Művészet 15. évfolyam 1948
2. szám - Vajda László: Beszámoló a Néprajzi Múzeumról
prédikációinak 1500. körül Lyonban és Parisban megjelent kiadásait és egy ugyancsak Lyonban készült pompás kivitelű esztergomi misekönyvet. A legszebb magyar ősnyomtatvány, Túróczi János, Magyarok krónikájának brünni és augsburgi kiadása — utóbbi Mátyás király színezett hártyapéldánya Jankovich Miklós gyűjteményéből — a középkori Sicambrialegenda, vagyis a francia nép trójai származásáról, majd pannóniai tartózkodásáról szóló legenda említése miatt került kiállításra. Itt látjuk párisi humanistáknak Gosztonyi Jánosnak, a Párisban járt humanista püspöknek ajánlott munkáit, majd egy pompás Platon-kiadást, melyhez a humanista Zsámboki János küldötte a görög kéziratot Henri Estienne párisi kiadónak. Ennek a Podmaniczky Lajos aszódi könyvtárából származó gyönyörű példánynak külön érdekessége, hogy valamikor Theodore de Béze sajátja volt. A természettudományokat egy francia botanikus, Charles de Lécluse Plantin-nál kiadott munkája képviseli, melynek a magyar gombafajtákat ismertető fejezetét Magyarországon Batthyány Boldizsár közreműködésével írta. Ez a ritkaság a keszthelyi Festetich-könyvtárból került elő. II. Rákóczi Ferenc korát a Fejedelem francia nyelven megjelent kiáltványai, emlékiratai — utóbbi Madame de Pompadour ex-libris-ével — Saint-Simon bőbeszédű memoire-jainak a francia udvarba érkező Rákócziról adott portraitja, majd Iterlioz Rákóczi-indulójának eredeti kézirata juttatják eszünkbe. .A felvilágosodás korának irodalmi visszhangját az első magyar Voltaire és Montesquieu fordítások jelzik, míg a francia forradalmi eszmék térhódítását Martinovics Ignác névtelen röpiratai. S éppen a Martinovics-összeesküvők itt látható szabadságfája és halálos ítélete magyarázat arra, hogy Napóleonnak a magyarokhoz intézett schönbrunni kiáltványa, melyben a Habsburgok megtagadását sürgeti, miért nem keltett élénkebb visszhangot. A kiállításnak 18. század előtti anyagát az utolsó száz év magyar és francia vonatkozású szépirodalmi és tudományos könyvtermésének szemelvényes gyűjteménye egészíti ki. A „szép francia könyv" kiállítását Szentkúty Pál, a Magyar Bibliophile Társaság főtitkára, a magyar—francia kapcsolatokat bemutató részt Hajdú Péter könyvtári asszisztens közreműködésével e sorok írója rendezte. Ők állították össze a kiállításnak néhány érdekes reprodukcióval díszített katalógusát is, melynek előszavát az Orsz. Széchényi Könyvtár főigazgatója, Tolnai Gábor írta. Hubay Ilona BUDAPEST NÉPRAJZI MÚZEUM A Néprajzi Múzeum jelenlegi helyzetét felmérve nem elég a felszabadítás napját tekinteni annak a kiindulópontnak, amely a pillanatnyi helyzetet maradéktalanul magyarázza. Tekintetbe kell vennünk egy olyan korszak tudománypolitikájának a ferdeségeit, amely a nemzeti önérzet és a kultúrfölény hangoztatásával áltatta társadalmunkat, de amely — jellemző módon — éppen a magyar nép tudományos megismerését nem, vagy csupán igen kis mértékben szorgalmazta. Ethnográfusaink gyűjtései nem válhattak tervszerűekké, Közép-Európa legnagyobb néprajzi gyűjteménye pedig szánalmas körülmények között, a legelemibb muzeológiai kezelést is nélkülözve, kallódott az agyonzsúfolt raktári polcokon. A Néprajzi Múzeum gyűjteményállományának legrégibb törzse az a 92 tárgy, amelyeket Reguly Antal, kiváló nyelvtudósunk 1839—46 között gyűjtött a finn-ugor népek között. A Magyar Tudományos Akadémia birtokába jutott nagyértékű gyűjtemény 100 évvel ezelőtt, 1847-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba. De az elmúlt esztendő másik jelentős évfordulót is jelent a magyar néprajz számára: ezelőtt 75 évvel, 1872-ben alakult meg jogilag is a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, melynek első igazgatója a feledhetetlen érdemű Xántus János volt. Xántus, az SVYTE DES MARGUERITES DE LA MARGVERITE DES PRINCESSES, TRESILLVSTRE R О Y N E jíúqc Pmilegepour fix ans. Navarrai Margit költeményeinek 1547. évi honi kiadása Amerikába emigrált 48-as szabadsághős, az Újvilág természeti, földrajzi és néprajzi viszonyainak legjelesebb tanulmányozói közé tartozott s az ő páratlan világlátottsága és látóköre biztosíték volt arra, hogy a Néprajzi Múzeumot a nemzeti és nemzetközi szempontok egészséges egybehangolásával szervezi meg. Utódai filléres gondok közepette is lankadatlanul folytatták a múzeum fejlesztését s az egymást váltó nemzedékek munkájának eredményeként a Néprajzi Múzeum jelenleg a következő osztályokra tagozódik: I. Magyar néprajzi osztály. Ide tartozik a népi építkezés, gazdálkodás, táplálkozás, ruházkodás, mesterkedés, stb. anyaga (benne egyebek mellett Hermán Ottó, Jankó János, Györffy István alapvető gyűjteményei), a társadalmi, vallásos stb. szokások tárgyai, a népi kerámia, fafaragás és másfajta művészkedés tárgyai. II. A nemzetközi néprajzi osztály, a Magyarországon kívüli európai államok, valamint a többi világrész néprajzi anyagát tartalmazza. Külföldiek számára állandó meglepetés, hogy a gyarmatokkal és tengeri kikötőkkel nem rendelkező Magyarország néprajzi múzeuma milyen gazdag az idetartozó anyagban. Ázsiából Reguly Antal, Barátosi Balogh Benedek, Almásy György, Wojnich Oszkár gyűjtései, főleg pedig a nagy területeket bejárt Xántus DE NAVARRE, Ж VAK JEAN DE TOURNES. M . D . XLVI, 105