Magyar Múzeumok, 1999. 3. szám (Vol. 5.)
KIÁLLÍTÁSOK - F. Dózsa Katalin: Egy rendhagyó kiállítás-sorozat a Millenniumi Földalattin
KIÁLLÍTÁSOK Egy rendhagyó kiállítás-sorozat a Millenniumi Földalattin • Dózsa Katalin A Budapesti Történeti Múzeum 1996-ban „kiment a közönséghez”, s a millenniumi kis földalattin rendezett kiállítást. A helyszínt erre az alkalomra a BKV térítésmentesen bocsátotta rendelkezésre azért, hogy részt vegyen a millecentenárium megünneplésében. Az érdeklődő, várakozó utasok a 11 állomáson az elmúlt 11 évszázad kultúrájával, történelmével ismerkedhettek meg a 92 paravánon és vitrinekben elhelyezett több mint 250 fénykép és festményreprodukció, térképek és műtárgymásolatok megtekintésekor. A magyarázó szövegek és tárgyfeliratok magyar és angol nyelven készültek. Az első pillanatban meghökkentő, rendhagyó ötlet Schiffer János főpolgármester-helyettesé volt. Nem csupán az, hogy a műemlék földalatti peronjaira készítsünk kiállítást, de a 11 állomás - 11 évszázad rímeltetése is. A BKV gondos gazda módjára felügyelte munkánkat, mert nem kívánta a műemléki felújítás eleganciáját az állomásokon oda nem illő reklámokkal, csiricsáré megoldásokkal rontani. Hasonló félelmei voltak a városvédőknek is, amelyeket végül sikerült eloszlatni. Néhány hónappal később Bécsben jártam, s az egyik metróállomáson egy tabló-kiállítást fedeztem fel. Természetesen nem merném állítani, hogy a mi kezdeményezésünket vették át, de hogy a bécsi megoldás a modern állomáson és modern tablókkal a szó szoros értelmében „vásáribb“ volt, azt igen. A siker titka nálunk valószínűleg az, hogy bizonyos mértékig sikerült múzeumi hangulatot teremteni. A feladat szokatlan és egyedi volt, hiszen nem múzeumi körülmények közé szánt, mégis muzeológusi metodikával készült kiállítás készült. Ez egyrészt azt jelentette, hogy eredeti műtárgyat, ábrázolást (metszet, festmény) a nem megfelelő kiállítási feltételek miatt nem használhattunk, csak igényes másolatokat. A nézőnek azonban éreznie kellett, hogy nem vásári jellegű dekorációt, hanem tudományos és esztétikai szempontból színvonalas bemutatót tekinthet meg. Figyelembe kellett vennünk ugyanakkor, hogy a peronon tartózkodók nem tudatos látogatók, csak várakozás közben nézegetik a kiállítást, amelynek a mozgó járműből kitekintve is figyelemfelhívónak kell lennie. Úgy kellett megtervezni az egyes állomásokon bemutatott anyagot és információt, hogy önállóan is megállják a helyüket, de folytatólagosak is legyenek. Egy-egy állomás azonos korszakkal foglalkozott, de egyszerre mindkét oldalt a nézők nem láthatták. Továbbá, bár a kiállítás kronologikus sorrendben folytatódott a földalatti haladási irányában, az egyes megállók anyagainak önmagukban is kerek egészeknek kellett lenniük, hiszen lehet, hogy az utasok csak egy állomást tekintenek meg. A külföldi látogatók számára a szöveget nem csupán lefordíttattuk angol nyelvre, de a megfogalmazásban is bizonyos mértékig tekintettel voltunk arra, hogy a magyar történelem egyes eseményeit, amelyek a hazai közönség számára magától értetődőek (pl. tatárjárás, kiegyezés, stb.) a külföldiek számára jobban meg kell magyarázni. Fontos szempont volt az is, hogy az állomások túlnyomó része műemléki jellegű, éppen ezért nem falra szerelhető, csak szabadon mozgatott installációval lehet dolgozni, amely esztétikailag illeszkedik az állomások megjelenéséhez. Piros Tibor grafikusművész az állomások tölgyfa bútoraival azonos kivitelű paravánrendszert tervezett, amelyet helyenként vitrinnel egészített ki. A tablókat a BKV szakembereivel közösen helyeztük el, hiszen nem egy szabad térbe, hanem komoly műszaki feladatot teljesítő munkahelyre kerültek. Magától értetődően a múzeumi funkció nem akadályozhatta az alaptevékenységet. Volt olyan állomás, pl. a Vörösmarty tér, ahol síkban is alig tudtunk elhelyezni tablókat, míg a Deák téren vagy a Hősök terén paravánszerűen, zeg-zugba állítva 6 tábla is kényelmesen elfért, s a vitrin is beépíthető volt. A Vörösmarty tér-Mexikói út irányában Pest, a Mexikói út és a Vörösmarty tér között Buda és Óbuda történetét mutattuk be a honfoglalástól napjainkig, a két oldal között a járművek és a sínpár a Dunát jelképezte. Az egyes történeti korszakok összefoglaló szövegeiben külön ismertettük 1873-ig Pest és Buda fejlődését. A három város egyesülése után már mindkét oldalon azonos tartalmú szöveget helyeztünk el, ezzel is érzékeltetve, hogy a főváros történelme az egyesülés után közös. A kiállítás vezérelveinek kialakításában rendkívül aktívan vett részt, az anyag középkori részét írta és összeállította Irásné Melis Katalin. Az újkori rész anyaggyűjtésében Létay Miklós működött közre. A paravánokat Erdélyi Károly művészeti vállalkozása kivitelezte. A kiállítást 1996-ban a Budapesti Búcsú alkalmával az „ötletgazda” Schiffer János nyitotta meg az egyes korszakokat felidéző játékos műsor keretében, amelyet a főváros megbízásából a Tavaszi Fesztivál Iroda rendezett. A BKV rendelkezésre bocsátotta régi, millenniumi kocsiját. Ezen szállította a megnyitó vendégeit egyik állomásról a másikra. A rendhagyó tárlat kezdettől fogva sok érdeklődőt vonzott. Sokan nem csupán utazóként, de látogatóként is végigjárták az állomásokat az anyag megismerése érdekében. A BTM Vármúzeuma látogatóinak száma érezhetően emelkedett a szokatlan reklám hatására. Ezért, az eredeti tervektől eltérően nem távolítottuk el a paravánokat 1997 szeptemberében, hanem a BKV-val közös A „Budapest ezer éve“ című kiállítás részlete az Opera-állomáson Detail of the exhibition „Thousand Years of Budapest“, Opera Underground Station Fotó: Szalatnyay Judit 41