Magyar Múzeumok, 2002. 3. szám (Vol. 8.)
MŰHELY - Kovács Tibor: 200 éves a Magyar Nemzeti Múzeum: hogyan tovább?
200 éves a Magyar Nemzeti Múzeum Hogyan tovább? Kovács Tibor Az évforduló, még ha hónapokon át többszörösen is megünneplik, csupán „felemelő pillanat” egy intézmény megszokott életében, szerteágazó tevékenységének folyamatában. Ám lehetőség arra, hogy évszázadok történéseire visszapillantsunk, és ami fontosabb: a közeli-távoli jövőbe előre tekintsünk. „Nagy és fontos ügy: a hely kérdése, vár még megoldásra... Röviden szólva: a Nemzeti Múzeum helykérdését csalás a mostanihoz hasonló nagyságú új épület segítségével lehet megoldani. ...a tudományos világ és a nagyközönség érdeke egyaránt követelik, hogy a nemzeti múzeumi gyűjtemények lehetőleg együtt, s a főváros tudományos életének központjában a belváros közvetlen közelében legyenek.” - e sorokat éppen száz évvel ezelőtt írta a múzeum akkori igazgatója, Szalay Imre. Bár természetesen sok minden megváltozott az elmúlt évtizedekben, az idézett sorok tartalma jórészt még ma is érvényes. Ugyanis, köszönhetően az új egységek beolvasztásának (Legújabbkori Történeti Múzeum, Központi Múzeumi Igazgatóság), az intézmény gyűjteményi raktárainak és műhelyeinek egy része, s nem utolsó sorban gazdasági apparátusa - nem lévén ma sem elegendő tér az 1994 óta megújuló főépületben - más helyütt működik. A közvetlen, földalatti összekötés lehetőségére is gondolva kértük többször a főépület mögött rövid-hosszabb ideig üresen álló paloták egyikét, eredménytelenül. Egy új épület birtokbavétele ma még kilátástalannak tűnik. Hisszük, mégsem reménytelen, mert ez lenne a feltétele a XXI. századi, minden részében korszerű múzeum kialakításának. Ami a gyűjtemények gyarapodását illeti, tételesen és az eszmei értéket tekintve is egyértelmű előrelépést lehet elkönyvelni. Persze feltehető a kérdés: mihez viszonyítva? Nem könnyű megválaszolni. Számokkal igazolható, sok-sok éve a megyei, a városi múzeumok műtárgy gyarapodása többszöröse az országos intézményekének. Ez pozitív, mondhatni Európa-komfort irányzat. Ám ha „nem vigyázunk”, mindinkább érvényesül majd a negatív tendencia: a Magyar Nemzeti Múzeum előbbutóbb csak saját történetének múzeuma lesz. A tárgyvásárlásról szólva, a fenntartó tárca hathatós segítsége nélkül nem lesz előrelépés. A régészeti feltárásoknál „egyszerűbbnek tűnik" a helyzet. Itt „csak” törvény szintjén kellene végre biztosítani annak lehetőségét, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum megyei hozzájárulás nélkül is végezhessen állami nagyberuházásokat megelőző leletmentéseket, és őrizhesse az ott felszínre kerülő emlékeket. Sokan tudjuk, itt elsősorban az autópálya-építésekhez kapcsolódó feltárásokról van szó, hiszen ez a magyar régészet jelenlegi legfontosabb országos feladata. Röviden: ha semmi felelőssége sincs a Magyar Nemzeti Múzeumnak a földben lévő történeti értékek megmentésében, akkor nem részesül a velejáró „kínban és örömben”. De kinek jó a mellőzés? E téren is ilyen gazdagok vagyunk? A műtárgyvédelemben két ponton komoly előrelépés történt. Mintegy kétezer négyzetméter alapterületen épültek új légkondicionált raktárak, és majd ezer négyzetmétert tesz ki a belső udvar alatt kialakított restaurátori központ, s hozzátehetjük: további műhelyek rekonstrukciója készül el a közeljövőben. Ha itt megismételjük a címben foglalt kérdést (hogyan tovább?), egyszerű a válasz: optimálisan ki kell használni a megújult eszközrendszer adta lehetőségeket, s némileg módosítani a „kifelé dolgozás” és a (már régóta) halaszthatatlan belső műtárgyvédelmi feladatok ellátásának arányát. Annak ellenére, hogy az intézmény központi feladatokat is ellát - elsősorban a közép- és felsőszintű szakoktatásban - a tárca által szervezett szakfelügyeletben, restaurátoraink legfontosabb teendője a több mint kétmilliós műtárgyállományunk teljességre törekvő karbantartása. Ezen belül különös ügyeimet érdemelnek a külföldi és hazai kiállításokon megforduló és az állandó kiállításainkban lévő, többségükben kiemelkedő értékű emlékek. Tudjuk, van, s lesz bőven teendőnk ezek mindenre kiterjedő, folyamatos műtárgyvédelmi ellenőrzésében! Jószerével már évtizedekben mérhető a múzeumi nyilvántartás tartalmi, még inkább technikai megújításának előkészítése. Higygyük, csupán a pénzügyi háttér országos biztosításának nehézségei miatt. Mit tehet egy múzeum? Saját lehetőségeinek megfelelő ütemben törekszik műtárgyállományának mind teljesebb „gépre vitelére” a jogszabály szellemében. Ezt tesszük mi is. Már csak azért is, mert a korszerű nyilvántartás egyik feltétele a gyűjteményi szakkatalógus kiadásának. E munkálatok felgyorsítása, kiszélesítése a Magyar Nemzeti Múzeum egyik kiemelkedő feladata lesz a következő években. Nem feledhetjük, a történelmi Magyarország nálunk őrzött emlékeinek szakszerű közzététele nem csak a hazai kutatást segíti. Sok esetben kiegészítő támpontot jelenthet, s kell, hogy jelentsen a szomszédos országok sokáig velünk közös történelmének valós megismeréséhez. Jelenleg egy tudatosan felerősített folyamat kiteljesedő szakaszát éli meg a múzeum kutatógárdája. Ennek célja a minősítettek számarányának erőteljes növelése, és nem utolsó sorban pedig szakembereink felzárkózásának elősegítése a hazai és a nemzetközi kutatás élvonalába. Reményeink szerint ez viszont a sok szálon folyó tudományos tevékenységünk színvonalának további emelkedésével is jár. Igaz, eredményeink e téren - főleg a régészetben és a numizmatikában - már ma is számottevőek. Tudjuk, a publikációs bázis, a A Nemzeti Múzeum homlokzata 2002-ben - The Facade of the National Museum in 2002 Fotó - Photo: Dabasi András