Molnár Imre (szerk.): A magyar muzsika könyve (Budapest, 1936)
ZENEI IPAR ÉS KERESKEDELEM - Isoz Kálmán: Hangjegykereskedelem és hangjegykiadás
Hangjegykereskedelem és hangjegykiadás irta: ISOZ KÁLMÁN. Egy századnak kellett elmúlnia, míg Pest és Buda lakossága, a városnak a törököktől való visszafoglalása után annyira megszaporodott s oly tehetős lett, hogy kultúrszükségletük kielégítésére rendelt üzletek a testvérvárosokban megélhettek. Hasonló volt a helyzet az ország többi nagyobb városában is. Elsőkként a könyvkereskedők tudtak tért foglalni. Addig s még hosszú ideig a vásárok s a vándorkereskedők látták el az emberek hangjegy-, kép-, műtárgyszükségleteit. Pesten Weingand és Köpf könyvkereskedők voltak az elsők, kik hangjegyek rendszeres árusításával foglalkoztak. Üzletüket 1774-ben vették meg s 1780-ból fenmaradt nyomtatott lajstromukban már külön rovata volt a zenei könyveknek és a hangjegyeknek. 1784-ben már igen szép, itt készült rézmetszésű kiadványukként Bengraf József pesti régens-dori négy művét jelentették meg. Miután a hangjegyárusítás ekkor még privilégiumhoz nem volt kötve, a Kilián Testvérek könyvkereskedése is foglalkozott kéta eladással. Liedemann János Sámuel „A szép magyar nőhöz" címzett kereskedésében divatcikkeken, pipereárukon, hangszereken kívül hangjegyeket is árult, sőt Bengrafnak az evangélikus templom részére írt Kirchenlied-ját is ő jelentette meg nyomtatásban. Az első kizárólag művészi árukkal kereskedni kívánó üzletember Leyrer József volt, ki 1799-ben a pesti városi tanácstól engedélyt kért arra, hogy olyan üzletet nyithasson, mint amilyen Bécsben az Artaria et Comp. Az engedélyt a könyvkereskedői joggal együtt kapta meg. Minden igyekezete dacára üzletét nem tudta fellendíteni s nem segített rajta az, hogy 1805-ben a bécsi Kunst und Industrie Comptoir képviseletét vállalta. Csődbe került s felhagyott a hangjegykereskedéssel. A bécsi Kunst und Industrie Comptoir — mely 1801-ben keletkezett — egyik cégtagja, Schreyvogel József 1806-ban ily üzlet nyitására kapott Pesten engedélyt, könyvkereskedői jog nélkül. Ez tisztán művészi bolt volt Schreyvogel azonban visszakívánkozott Bécsbe s helyébe egyik cégtársa, Riedl József jött, aki itt 1812-ig vezette az üzletet, amikor ő is visszatért Bécsbe, rábízván a pesti üzletet a társul felvett Rabus József addigi üzletvezetőre, aki főnöknek nem vált be. Hosszas pereskedés után Riedlt egyedüli tulajdonosként visszahelyezték a pesti üzlet birtokába. 1822-ben a pesti tanács hozzájárulásával eladta kereskedését a soproni születésű Scher Józsefnek, aki jó üzletember volt. Mint kiadó rendszeresen foglalkozott ez üzletággal s előszeretettel adott ki farsangi tánczenét. Kiadványait lemezszámmal látta el s 81 kiadványáról tudunk. Mint erősen üzleti értékű kereskedőt a szerény lehetőségeket nyújtó műkereskedés nem elégítette ki s azért örömmel adta el boltját Grimm Vincének 1831-ben, de a helytartótanács csak 1834-ben hagyta jóvá a vételt. Grimm hivatására nézve kőrajzoló és rézmetsző volt, s abban reménykedett, hogy mint műkereskedő meg fogja kapni a kőnyomdai jogot. Ekkor azonban már minden sokszorosító géptől nagyon félt a cenzúra s Grimm csak hosszas utánjárással kapta meg 1842-ben litográfiai sajtó felállítására a királyi szabadalomlevelet. Célját elérve, hogy kedvenc foglalkozásának szentelhesse minden idejét, kereskedését 1843-ban eladta Treichlinger Józsefnek s ilyképpen az első műkereskedés a hetedik tulajdonos kezébe ment át. A hangjegyárusítás kezdetben a könyvkereskedéssel párhuzamos foglalkozás volt és csak később választották szigorúan el egymástól e két üzletágat, úgy hogy Hartleben Konrád Adolf könyvkereskedő is árusított hangjegyeket, míg Lichtl Józseffel való pereskedése után, megegye