Magyar Nap, 1937. augusztus (2. évfolyam, 176-201. szám)

1937-08-13 / 186. szám

Koncentrikus támadás Peking ellen Súlyos harcok a Nankau-szorosban k­­idek­ileg három irányból vonul fel a kínai hadsereg A japán katonai vezérkar el akarja foglalni Sanghajt Nanking, augusztus 12. — A Peking ellen előnyomuló kínai csapatok és a japán meg­szálló sereg között Nankaunál megkezdődött a nagy erőmérkőzés. Míg a múlt heti csatáro­zások csak kisebb méretű összetűzések voltak, a mostani harcok tervszerűen előkészített, nagyszabású akciót jelentenek Peking s általában egész Északkopei visszafogla­lására. A Peking felé felvonuló kínai csapatok igen jól fel vannak szerelve és mint a japán Dömei távirati iroda is elismeri: a Nankau szorosban harcoló 89. divízió nemcsak gép­fegyverekkel, hanem tábori tüzérséggel és árokmozsarakkal is el van látva. A Nankau szoros, ahol a Kalganból jövő vasútvonal metszi Hopei határát, stratégiailag igen fon­tos pont, aminek megszállására Csangkaisek négy hadosztályt küldött. A másik nagyobb kínai hadtest Hankau felől, szintén a vasutonalak mentén nyo­mul előre. Ennek a délnyugat felől előretörő hadsereg­nek koncentrációs pontja Paotingfu, azonban előcsapatai már Csocsau fölött, Csangsintien­­nél, Pekingtől alig negyven kilométerre jár­nak. A harmadik kínai hadsereg Pukau irányá­ból Tiencsin felé halad, koncentrációs pontja Csangcsau, az első vonalak Csinghainál álla­nak, így a kínaiak a tengerparttól Nankauig majdnem háromnegyed­ körben veszik körül a japánok által megszállt területe­ket. A japánok felvonulási frontja Tangku— Tiencsin—Peking—Nanku; ennek a frontnak védelmére részben északról, Mandzsúriából, részben a Peiho torkolatánál fekvő Tangku kikötőn át, az anyaországból szállítják a csa­patokat. A japán védelmet megnehezíti az, hogy a megszállott területen, a frontok mögött kínai partizánok és reguláris katonaság támadásaival kell számolniuk. Sok kis helyőrség és csendőrség, mely­ elő­ször „meghódolt“ a japán megszállók előtt, később felvette ellenük a harcot s a 29. had­testnek, mely Pekinget és Északkopeit meg­szállva tartotta, még sok kisebb egysége mű­ködik a japán frontvonalak mögött. Tiencsin­ben a múlt éjjel is heves lövöl­dözés játszódott le japán járőrök és a 29. divízió rejtőzködő ka­tonái között. Jület kínai lakosai között nagy rémületet kel­tett, mivel ezek után biztosra veszik, hogy a Jangcse folyó torkolatánál horgonyzó japán flotta ágyúzni akarja Sanghajt. A Sanghajban képviselt többi nemzetközi hatalmak is el vannak készülve a legrosszabbra és az összes hadihajókon elrendelték, hogy a kikötőkben tartózkodó matrózok térjenek vissza a hajókra, melyeket készültségbe helyez­tek. A Dömei távirati iroda jelentése szerint Sanghajban újabb „incidens“ játszódott le. A japán rendőrség egyik őrmestere „el­tűnt". A japán altiszt eltűnéséért a kínaiakat te­szik felelőssé s követelik, hogy 24 órán belül kerítsék elő a — valószínűleg, sohasem léte­zett — katonát, mert különben ... ! Sanghaj, augusztus 12. — Sanghaj főpol­gármestere közölte a japán parancsnoksággal, hogy nem hajlandó eleget tenni a japánok kö­vetelésének és nem távolítja el Sanghajból a rendőrcsapatokat. A japán csapatszállítások tovább tartanak és a japánok haderejük létszámát 1.6oo-ről 9.0oo-re emelték s azonkívül is nagy csapatokat vonnak össze Sanghaj közelében, ahol a közel jövőben nagyobb csata várható. A nemzetközi negyed védelmére a franciák Saigonból, az amerikaiak pedig Manilából hoztak át katonaságot. A japánok kérdésére kijelentették, hogy a japán csapatoknak nem adnak átvonulási jogot a nemzetközi negye­den. Feszült a helyzet Sanghajban Tokió, augusztus 12. —­rA Dömei táv­irati iroda jelentése szerint Sanghajban a hely­zet nagyon feszült s teljesen megegyezik az 1932-es harcok előtti atmoszférával. A japán hatóságok azt követelik, hogy a városból és környékéről vonjanak vissza minden kínai csapatot és romboljanak le minden erődöt. Ezt a követelést a kínaiak nem teljesítették. Sanghaj, augusztus 12. — A sanghaji japán nagykövetség elrendelte, hogy Hongken és Csapej városnegyedekből az összes japán la­kosok költözzenek át a kibővített nemzetközi negyedbe. Ez a rendelet a két fenyegetett te­ Japán Vladivosszokot követeli Tokió, augusztus 12. — Japán könnyen átlátszó manőverbe kezdett, hogy Kínát eltá­volítsa egyetlen lehetséges szövetségesétől, a Szovjetuniótól. A japán lapok az egész észak­­kínai konfliktusért a szovjeteket akarják fe­lelőssé tenni s könnyen megérthető célzásokat tesznek arra, hogy ha Kína hajlandó lenne Japánt a szovje­tek elleni háborúban támogatni, úgy Ja­pán elállna további kínai területek meg­szállásától. A „Nishi-Nishi" például egy katonai szak­értő cikkét hozza, aki azt hangoztatja, hogy úgy Kínára, mint Japánra egyenlő veszélyt jelentenek a vladivosztoki orosz repülőgép­támpontok s hogy a két népnek közös érdeke lenne, hogy ezt az állandó „fenyegetést“ el­hárítsa feje fölül. Természetesen Japán úgy gondolja a vladivosztoki „veszély“ megszün­tetését, hogy a kikötőt saját magának köve­­t­teli. VÉRBOSSZÚ HÁROM OLASZ TISZT ELLEN: Forrong Franco Spanyolországa Letartóztatások és kivégzések La Lineában — Malagában három olasz tiszt megölése miatt megtizedelték a spanyol tisztikart Gibraltár, augusztus 12. — A felkelők ál­tal megszállott Spanyolorszából ismét véres összetűzésekről érkeznek hírek. A Fournier távirati iroda jelentése szerint La Lineában nagy razziát folytattak le, mivel a f­alan­gist­ák kaszárnyája ellen me­rénylet készült. Mindazokat az embereket, akik azzal vol­tak gyanúsíthatók, hogy a valenciai kor­mánnyal éreznek, lefogták s közülök húszat kivégeztek. Malagában hétfőn hajnalban három olasz tiszt holttestére bukkantak az országút árkában, mellükre cédula volt tűzve „Viva Espagna!“ — a felkelők jelszava — felírással. Az olasz főparancsnokság véle­ménye szerint a gyilkosságot Franco spanyol tisztjei kö­vették el, hogy vérbosszút álljanak az olaszok által már előbb kivégzett honfitársaikért. Mivel a tette­seket nem tudták kinyomozni, az olasz pa­rancsnokság követelésére,a gyilkossággal gya­núsítható garnizon összes tisztjeit elfogták, le­fokozták és megtizedelték. Ez a barbár tett kirobbantotta a nyílt lázadást: egy kisebb csapat megszállta az egyik fegyverraktárt és szembeszállt a lefegy­verzésükre küldött olasz—német csapat­tal. A lövöldözések során két német tiszt is meghalt. Átszökött spanyol katonák jelentése szerint fegyveres összetűzés zajlott le Castilo del Paso és Segovia városokban is Különösen heves harcok voltak Granada utcáin, ahol gépfegyverrel és kézigránátokkal támad­tak az olasz csapatok ellen. FRANCO NEM ADTA KI AZ ELFOGOTT ANGOL HAJÓKAT London, augusztus 12. — Az angol kor­mány engedékenysége, midőn hajlandónak mutatkozott „bizonyos körülmények között“ megadni Franconak a hadviselő feleket meg­­illető jogokat, súlyosan megbosszulta magát. Franco hadihajói az elmúlt napokban a nyílt tengeren feltartóztatták és a ceutai kikötőbe vitték a „Candeston Castle“, „Mirupanu“ és „Molton“ angol teherhajókat. Az angol kor­mány a hajók szabadon bocsátását követelte, azonban a fasiszta „kormány" kijelentette, hogy a teherhajókat nem adják vissza, mivel azokat a blokád áttörésén tetten érték s így jogos hadizsákmánynak tekintik. (Folytatás a 2. oldalon a vezércikk alatt) „Bakiadét II. évfolyam 186. szám Péntek, 1937 augusztus 13 Muerkesitö: Kálmán Miklós Felelős siszkesitö: Br. Ferenci lászló Franco Itiores ereje A felkelés előtt mintegy 200.000 emberből állott Spanyolország fegyveres ereje. A zen­­dülés első napjaiban Franco oldalán a had­sereg 120.000 embere, a csendőrség, határőr­ség, hadiflotta és légihadsereg lázadó részei­vel együtt 130—140.000 ember állott. A fa­­langistákkal és karlistákkal együtt az első napokban kb. 200.000 embere lehetett Francé­nak, aki magához ragada a szárazföldi had­erő technikai eszközeinek túlnyomó részét is. A harcok kezdetén az intervenciósok Mad­rid elfoglalásával a köztársasági állások gyors és átütő szétzúzását remélték. A madridi front alakulása azonban bebizonyította, hogy ez Franco erőit felülmúló feladat. Francot kritikus helyzetéből jelentős német és olasz csapatok megérkezése mentette meg. A fasiszták a spanyol területen újonnan ala­kított csapatokkal is igyekeztek megerősíteni csapataikat. Decemberben öt évjáratot hívtak fegyverbe. E rendszabályok következménye­ként Franco hadserege 1937-ben így alakult:­­ 6'o—70 ezer falangista és karlista, no—120 ezer főből álló reguláris hadsereg, 200.000 a front szempontjából kevéssé jelentős ujoncr­a összesen tehát kb. 370—390.000 ember. Júliusig energikus toborzást hajtottak végre a spanyol-marokkói mórok között s jelentéke­nyebb német—olasz csapattestek érkeztek Spanyolországba. Az újonnan toborzott marokkóiak száma nem lépheti át a 20—25 ezret. A különböző időpontokban Spanyolországba szállított inter­venciós seregek létszáma 120—130 ezer ember. Júliusban a nemzetközi sajtó újból jelentette, hogy Franco még egy évfolyamot mozgósí­tott, ami az előző tapasztalatok alapján leg­feljebb 40—50 ezer embert eredményezhetett. Ily módon Franco emberállományát az első háborús évfordulón 540—590 ezerre lehet be­csülni. A fasiszták veszteségét az első háborús­­ év alatt általában 150 ezerre becsülik. A vesz­­­­teségek levonásával tehát Franconak jelenleg 390—440 ezer katonája lehet. Ebben már benne vannak a Spanyolmarokkóban állo­másozó csapatok, továbbá a ürülék és kise­gítő csapattestek, melyek a spanyol Kinter­­landban állomásoznak. A fasiszta hadsereg harci alakulatainak emberállománya 240— 270 ezer lehet. A létszám újabb emelése kizá­rólag újabb intervenciós csapatok érkezése útján történhet. Franco hadainak technikai felszerelését általában a következőképen be­csüli fel: 700—800 ágyú, 300—400 repülőgép­­ és 200—250 tank. Az első háborús év folya­mán a fasiszta csapatok technikai és számbeli megerősödését az emberanyag minőségi rosz­­szabbodása kísérte. Ez főleg arra vezethető vissza, hogy mintegy 200.000 embert erőszak­kal kellett mozgósítni, másrészt a tisztikar megritkulásával a hadsereg megbízhatósága általában csökkent. A hadsereg belső értéké­nek csökkenéséhez hozzájárul a spanyol és a német—olasz intervenciós elemek közötti egyre élesebb ellentét is. Minél több olasz és német csapat harcol a frontokon, annál szem­telenebbé és agresszívebbé válik az interven­ciós tisztikar a felkelés spanyol gárdájával szemben, ami nemcsak a közkatonák, de a tisztek egy részének szemében is világossá teszi a háború jellegét. Ezen az alapon egyre gyakrabban érkeznek oly hírek, hogy a fa­siszták táborában felkelések törnek ki a né­metek és olaszok ellen, melyek olykor napo­kig eltartanak. Hadaiknak elégtelen minőségi nívója arra kényszeríti Francot s a német-­olasz vezér­kar képviselőit, hogy taktikájukat technikai fölényükre alapítsák. A zendülő csapatok minőségi rosszabbodása a fasiszták stratégiájában is lényeges változá­sokat idézett elő. Míg eleinte stratégiai terveik magva Madrid elfoglalása s a háború gyors befejezése volt, addig a guadalajarai vereség után felhagytak Madrid közvetlen ostromá­val s hadmozdulataik súlypontját másodrangu frontokra tették át. A köztársasági csapatok legutóbbi madridi offenzivája alkalmával a fasiszták ismét a központi fronton vonták össze legjobb csapa­taikat. Várni lehetett, hogy Franco csapatai, miután megállították a köztársasági csapatok offenzíváját, új kísérletet fognak tenni Mad­rid bevételére. Csakhogy a köztársaságiak el­lenállása a fasiszták brunetei ellenoffenzívá­­jával szemben oly erős volt s a fasiszták vesz­teségei oly nagyok, hogy a felkelők vezérkara még a júliusban elvesztett állásokat sem tudta visszaszerezni, nemhogy Madrid ellen indít­hatott volna újabb ostromot. Ezzel szemben a zendülők aktivitása Teruel környékén s a déli front egyes szakaszain arra enged követ­keztetni, hogy Franco kisebb eredményeket szeretne felmutatni a mellékfrontokon, mielőtt nagyobb akcióba kezd a főváros körül. Jelenleg az a helyzet, hogy a német és olasz vezérkar, sőt maga Franco is igen kevésre be­csüli a fasiszta hadsereg minőségi értékét Franco csak abban az esetben tartja lehetséges­nek újabb eredménye« offenzív« megindítását

Next