Magyar Napló, 1998 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1998-11-01 / 11. szám
határozza meg életrendjét, költői műhelyét, azt az életformát, amely nem az irodalmi élet nyilvánosságán, indulatos küzdőterén valósul meg, hanem az elvonultságban, a magányos alkotómunka — de nem magányos élet — küzdelmei között. Az önvizsgálatnak a magány a műhelye, Csorba kezdettől fogva tudta ezt, ezért választotta a magányos alkotás aszkézisét. Csorba Győző emberi sorsát is sok tekintetben a magányosság szabta meg, költőként sokat küzdött ezzel, különösen fiatalon. A végzetes magány csupán a költői pálya második felében, a hetvenes évektől kezdve oldódott fel. Részben bizonyára azért, mert a körötte mozgó emberi világ befogadta Csorba Győző költészetét, és annak következtében is, hogy szülővárosában, Pécsett értő társakra, mi több, értő és művelt kulturális közegre talált. Baráti közösség: a pécsi Jelenkor szerkesztői vették körül, a nála fiatalabbakban: Fodor Andrásban, Kalász Mártonban, Tüskés Tiborban, Szederkényi Ervinben, Bertók Lászlóban találta meg társait. Az idegenség szólamát fokozatosan az otthonosságé váltotta fel. Magánya korábban sem táplált végleges kiábrándulást, életellenes indulatokat. Az elmúlás félelmével, a magány szorongásával az élet örök parancsát állította szembe. Legszebb versei az életvágy és a haláltudat megrendítő vitái voltak. A tragikus látomások mellé sorra felzárkóztak az életöröm, a megnyugvás derűsebb képei. A családi élet, a szülővárosban megtalált otthon boldogabb ihlete szőtte át a sötétebb érzéseket. A költő részvétet, együttérzést táplált az emberek, a idegen sorsok iránt. ,,A boldog különállás részvétté válik: együtt sírok és örülök” — hangzott Idegen város című versében. A magány panaszai után új érdeklődés és új izgalom született, amely az önemésztő töprengések ellensúlya gyanánt szelíd életörömmel ajándékozta meg a költőt és verseit. Ebből az életörömből származott az otthonosság tudata, közérzete. Az otthonosság érzését táplálta benne a könyvtár, a könyvtári munka is. Közismert, hogy hosszú évtizedeken át egy könyvtári műhelyben élt és dolgozott, fél évszázadon keresztül ebben a könyvtárban, amelyhez ragaszkodott, ahol jól érezte magát. Már csak emiatt is indokolt, hogy most ez a könyvtár veszi fel Csorba Győző nevét. Kívánom, hogy mindenki, aki Nyilvánvaló, hogy a muzulmán vallás kezdettől fogva nagy szerepet játszott az arab világ mindennapi életében. Ez a szerep különbözik a kereszténység szerepétől. Közismert, hogy a keresztény társadalmakban a 18. század óta teljesen szétvált az állam és az egyház, így megnyílt a lehetőség a civil társadalom előtt, hogy az egyháztól egyre távolodva rajzolja meg saját útját. Ebben rejlik a jelenlegi európai társadalom ereje és bátorsága. Ezzel szemben a muzulmán világnak a mai napig alapvetően más a felfogása, hiszen a vallási előírások és Mohamed próféta mondatai szerint az iszlám ,,vallás és élet”, ami megakadályozza a társadalom és a muzulmán egyház eltávolodását egymástól. Áttanulmányozva a Koránt, azt tapasztaljuk, hogy ez a könyv nemcsak a társadalomnak ad spirituális útmutatást, hanem olyan mű is egyben, amely kényszerítő beavatkozás az ember legszemélyesebb dolgaiba (hány felesége lehet, mennyi alamizsnát adjon évente, mennyi örökség jár az embernek, ha férfi, ha nő stb.). Az a tényező, hogy az évtizedeken át létéért küzdő keresztény vallással ellentétben az iszlámnak még Mohamed életében sikerült államot alapítania és tovább terjednie, mutatja e vallás praktikus és agresszív erejét, mely nemcsak a tanításra és az alappillérekre támaszkodik, hanem a legmodernebb pszichológiai és szociológiai értelemben bámulatos módon teremti ebbe a könyvtárba betér, azt az otthonosságot találja meg a könyvek között, mint egykoron Csorba Győző, akinek élete nemcsak a költészettel forrott össze, hanem a könyvekkel is. Pomogáts Béla meg a mítosz és a legenda alapmotívumait, és ezzel túlszárnyalja a kereszténységet a személyi mítosz építésében. A muzulmán teológia állandó összehasonlításra és szembeállításra törekszik az alapító Mohamed próféta és Jézus karakterében. Mohamed mítosza kézzelfogható. Életének eseményei nyomon követhetőek, dominánsak benne a kisemberi mozzanatok. Születésének és halálának körülményeiről és dátumáról pontos tudásunk van. A kudarcok, a hibák, a veszekedések, a verekedések, a nevetés, a sírás gyakori motívumok Mohamed mítoszában, kapcsolata másokkal tükrözi a kisember vergődését az igazságért. A mai Svejkhez vagy a Chaplin-figurákhoz lehetne őt hasonlítani. A házasságtól egyáltalán nem idegenkedett (kilenc feleség írható a számlájára). Ezzel párosult a sok torzsalkodás, több gyermek születése, két fia halála. A mítosz abból a találó pszichológiai felfogásból indul ki, hogy minél emberibbek a próféta vonásai, annál imponálóbb ő maga, mivel közelít a köznapi emberhez. Ezt a tényt 1500 évvel ezelőtt sikerült a muzulmán teológusoknak felfedezniük, miközben a keresztény vallás történelmi hibát követett el, amikor Jézus mítoszát az Isten fia motívumból indította. A távolság a kis ember és az Isten fia között félelmetes. Az Isten fia motívum ember fölötti karaktert követel, ennek következtében hibái, bűnei, szexuális kapcsa- RASHWAN MOHAMED ! A muzulmán vallási fogalmak és törekvések 1998.