Magyar Napló, 2008 (20. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
MAGYAR NAPLÓ A Magyar Írószövetség lapja Megjelenik havonta ISSN 0865291 0 Szerkesztőbizottság: Jókai Anna (elnök), Báger Gusztáv, Csontos János, Fehér Béla, Horváth Antal, Kalász Márton, Kő Pál, Salamon Konrád, Szakály Sándor Főszerkesztő: Oláh János E-mail: foszerkeszto@magyarnaplo.hu Mobil: (70) 388-7035 Olvasószerkesztő, tanulmány: Rosonczy Ildikó E-mail: tanulmany@magyamaplo.hu Mobil: (70) 388-7033 Vers, könyvkiadás: Szentmártoni János E-mail: vers@magyamaplo.hu konyvkiadas@magyamaplo.hu Mobil: (70) 388-7032 Próza: Bíró Gergely E-mail: proza@magyamaplo.hu Mobil: (70) 388-7031 Nyitott Műhely: Ekler Andrea E-mail: nyitottmuhely@magyamaplo.hu Európai Figyelő: Jávorszky Béla és Bellus Ibolya E-mail: europaifigyelo@magyamaplo.hu Könyvszemle: Erős Kinga E-mail: kritika@magyamaplo.hu Tördelőszerkesztő: Molnár Csenge-Hajna Borító: Zách Eszter Ügyintézők: Cech Vilmosné, Nagyné Paládi Judit Terjesztés: Zsiga Kristóf E-mail: elofizetes@magyamaplo.hu hirdetes@magyamaplo.hu A szerkesztőség címe (Írott Szó Alapítvány) 1092 Bp., Ferenc krt. 14. Levelezési cím: 1450 Budapest, Pf. 77. Számlázási cím: 1062 Bp., Bajza u. 18. Telefon/fax: 413-6672; 413-6673 Szerkesztőségi mobil: (70) 388-7034 Elektronikus levélcímünk: info@magyarnaplo.hu Elérhetőségünk a világhálón: www.magyarnaplo.hu Kiadja az Írott Szó Alapítvány (1092 Bp., Ferenc kr. 14.) és a Magyar Napló Kiadó Kft (1062 Bp., Bajza utca 18.). Terjeszti a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt és a regionális részvénytársaságok. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága (1080 Bp., Orczy tér 1.) Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, emailen (hirlapelofizetes@posta.hu), faxon (303-3440) egy évre 7392 Ft fél évre 3864 Ft További inforkesztőség címén. Az előfizetési díj egy évre postaköltséggel együtt 60 USD vagy 50 EURO, mely átutalható a FTVB-Bank Hungary Rt. (1065 Bp., Nagymező utca 44.) 10918001-00000421- 10290001 számú számlára, vagy bankcsekken elküldhető a szerkesztőség címére. Nyomda: Mackensen Kft 1139 Bp., Frangepán utca 12-14. Meg nem rendelt kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden felbélyegzett, válaszborítékkal ellátott levélre válaszolunk. Mutatópéldány kérhető, megrendelés leadható a szerkesztőségben. A címlapon Ferdinandy György (Zách Eszter felvétele) Isten lehelete Az idő talán egyenesen Isten lehelete, a teremtéssel egylényegű elem. Hozzá - a megszemélyesített időhöz intézett versében, az Új esztendei gondolatokban Csokonai is erre a kérdésre keresi a választ: „ Téged szült-e a világ? Vagy a világot is te szülted éppen? ” Tudja, az idő természetét, eredetét kutatni reménytelen feladat, bizonyossággal önmaga felől csakis az érintett szolgálhatna, de az idő nem felel, az idő hallgat. Végtelenül távol van tőlünk, ugyanakkor végtelenül közel, hiszen létünk minden pillanatában, utolsó sejtünkig" foglyai vagyunk. Se előre, se hátra, se jobbra, se balra, se lefelé, se fölfelé, semerre, egyetlen moccanásnyi kitérőt sem tehetünk. A térben bármilyen keresztúthoz érünk, van választásunk, az idő azonban mindezt nem teszi lehetővé számunkra. Hiába illeszti negyedik dimenzióként a matematika világrend-magyarázatába, a halandó ember a már-már kikezdhetetlen logika ellenére is érzi, az idő lényege nem a megmagyarázható tulajdonságok tartományában található, egészen másutt, valahol a mítoszok közelében. Onnan röppen föl, s oda tér vissza Csokonai szerint is: „Esztendeink sasszárnyakon repülnek; Vissza hozzánk egyik se jő, Mind a sötét hacs ölébe dűlnek. ” A digitális időmérő percenései, a kakukkos óra fogaskerekeinek kattogása nem az idő lényegéből fakadó jelzések, csupán a „véges ész” reflexei. „ Oh idő, te egy egész! Nincs neked sem kezdeted, se véged? És csupán a véges ész Szabdalt fel apró részeidre téged. ” Amikor még az ok-okozatiság törvényei között botladozó ész és a mindenség kábulatába feledkezett hit egyenlő joggal mérlegelték létünk esélyeit, az időbe vetettség fordulópontjaként közös megegyezéssel karácsony éjszakáját nevezték meg, azt az éjszakát, amikor a Föld a sötéten lüktető űr felől lassan a fény felé fordítja ráncos, öreg arcát. Amikor még a mezei munka határozta meg napjainkat, nem volt szükség órára, mindent a természetre bíztunk. A napfelkelte, a napnyugta, az árnyékok rövidülése, elnyúlása mindennek kijelölte az idejét. Gazdaember az idő múlását szüret után a bor viselkedésével mérte. November, december táján az őszi munkák dühével egyre gyakrabban kaptatott fel a „hegybe” - Somogyországban így nevezik a szőlőhegyet -, hogy meghallgassa, érik-e már a bor, s vele együtt - karácsonyra, új esztendőre - az idő is. A születő bort nemcsak hallgatni, de megízlelni is illett. Csokonaival koccintva valahogy így: „Még ugyan a borom nem forrt ki egészen, De semmi, potomra minek heverésszen? Most még jobban esik, mert édes valaba, S különben sem látszik színe a kancsóba. És ha az elsőtől még kedved nem duzzad, A másik kancsót is körömhegyig húzzad. Magam is így fogok te utánad tenni: Törik, szakad, mégis vígan kell ma lenni. ” November táján még kancatej színe van a bornak, must íze, és buborékok keringenek benne, mint a zsögödi gyógyfürdő rozsdaszín vizében. Újévre aztán hirtelen letisztul, legalábbis öreg pincékben ez a szokása. És ekkor visszatükröződnek benne a késő ősz bogyóérlelő napsugarai. Vissza az egész verejtékkel, derűvel telített esztendő. Mintha megtaláltuk volna az elmúlás oldószerét, mintha mégsem kellene mindennek úgy lennie, ahogyan van. Oláh János