Magyar Napló, 2013 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2013-08-01 / 8. szám
SZEMHATAR intellektuel helyzete című beszélgetés keretében faggatta az írót. Még a könyv magyar nyelvű kiadásának ötlete is felmerült a Szepsi Csombor Kör égisze alatt. Konrád elismertsége, mint a kibontakozó demokratikus ellenzék vezére magától értetődővé tette, hogy műveit nem kampányszerűen jelentették meg, kiharcolva minden egyes könyv kiadását, hanem a jelentős személyiségeket megillető, folyamatos megjelenés keretében. Így tehát könyvei magyarországi megjelenését automatikusan követte azok angol kiadása: The case worker (A látogató, 1975, majd 1977-ben mint az Open University jegyzett tankönyve); The city builder (A városalapító, 1980); The loser (A cinkos, 1983); A feast in the garden (Kerti mulatságok, 1992); Melancholy of rebirth (Az újjászületés melankóliája, 1995); The invisible voice (A láthatatlan hang, 1999). Konrád így szinte természetesen illeszkedett bele a nyugati könyvkiadás vérkeringésébe. Egyetlen magyar író, pontosabban drámaíró múlta felül Konrád teljesítményét. Nem a megjelent művek számában vagy a kiadás rendszerességében, hanem a színdarabjai iránt megnyilvánuló, szinte egy évszázadot átölelő lankadatlan érdeklődésben. Molnár Ferenc első megjelenése angol nyelven meglepő módon egy négy darabot tartalmazó antológia volt, Plays of Molnár címen 1927-ben. Az utána következő minden egyes évtizedben két vagy három színműve jelent meg angolul, aszerint, hogy hol és melyik művét tűzték műsorra. A színházba járó közönség - több generáción át - változatlanul rajong érte; utolsó kiadott darabja 2001-ben ismét a Play’s the thing (Játék a kastélyban), amely angolul P. G. Wodehouse adaptációjában 1953-ban jelent meg először. Jókai, avagy Dzsoké Az angolul megjelent legsikeresebb magyar író óriási előnyét viszont lehetetlen lenne behozni, Jókai Mórral (ejtsd nevét angolosan ,,Dzsoké”-nak) nem versenyezhet senki sem. Ő volt Angliában a magyar bestseller. Huszonnégy regényét fordították le angolra - közülük sokat több fordításban, valamint műveiből három antológia is megjelent, kettő egymás után több kiadásban. Az első megjelent Jókai-kötet, a Hungarian sketches in peace and war (1854), ami új kiadásban egy évvel később az 1848-as szabadságharc és a Kossuth-emigráció szellemét idézi fel Eötvös József, Petőfi, Arany és a Pulszky házaspár műveivel karöltve. Kétségtelen, hogy Jókai fogadtatása a legkorábbi szakaszában sincs híján a dicséretnek - sok elismerő recenziót kap a könyv -, de ekkor még nem versenyezhet például Eötvössel, akinek a Falu jegyzője (The village notary, 1850) kötetnyi elmélyedt analízist, a legmagasabb szintű, tudományos ismertetést vívott ki. Az áttörés - és Jókai esetében valóban használhatjuk ezt a kifejezést - az 1880-as években kezdődik és tart szinte feltartóztathatatlanul az első világháborúig. Bibliográfiám kronologikus indexének több oldalán csak Jókai-kötetek sorakoznak, egy-egy évben nem kevesebb, mint öt vagy hat címmel. Legtöbb műve több kiadást ért meg, nem volt ritka találni 10. kiadást sem az antikváriumok polcain, amikor a múlt század derekán a közkönyvtárak kezdték visszavonni kiterjedt Jókai gyűjteményüket. Akkor kezdtünk Lóránttal Jókait gyűjteni - diák létünkre mi is rá tudtunk szánni kötetenként pár pennyt. Először kiadói trükknek véltük az újabb és újabb kiadások beharangozását, de ahogy gyűjteményünk nőtt, rájöttünk, hogy a kiadók a való igazat mondták. Jókai sikerét mindenekelőtt olvasmányos, sőt érdekfeszítő történeteinek köszönhette, valamint - és ez legalább olyan fontos - a kitűnő fordítói munkának, amit a British Museum Library akkori, a magyar gyűjtemény gyarapításával megbízott szakreferense, R. Nisbet Bain nyújtott. Bain, ízig-vérig angol ember és egyben kivételes nyelvi és stilisztikai érzékkel megáldott fordító, veleszületett ösztönös megérzéssel, pontosan tudta, hol lehet, sőt szükséges Jókait megvágni, itt-ott egyengetni ahhoz, hogy honfitársai maradéktalanul élvezzék regényeit, egy percre se érezzék a történetet vagy a szöveget idegennek. Az „áttörés évei” meg voltak számlálva. Az első világháború és az utána következő évek magyarellenessége hozzájárult Jókai dicsőségének kifakulásához, de lehet, hogy enélkül is meg lettek volna számlálva regényei közkedveltségének napjai. Segítettek viszont angol olvasóinak azok az évtizedek, amikor „Dzsoké” közkedveltségnek örvendett, megismerni valamit Magyarországról, a magyar történelemről, irodalomról, a magyar mentalitásról? Heltai Jenőnek van egy kedves novellája, melyben leírja összeismerkedését az öreg, bajai születésű, de Párizsban könyvkereskedést vezető Ferenczivel, akinek a ponyvára szánt szórakoztató füzetei teszik lehetővé az irodalmi értékű könyvek kiadását. Ferenczi vágya, hogy sok-sok Jókaival árassza el a MAGYAR* NAPLÓ52