Magyar Napló, 2017 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2017-03-01 / 3. szám
akadályozta meg, hogy eltegyenek láb alól. De valójában el akartak tenni? Hát olyan nagy bűnöd volt? - Tulajdonképpen igazán nem is tudom... - Ugye, Antall József azt mondta, hogy egyedül téged figyelt minden náció titkosszolgálata. Pedig hát voltatok egy páran az országgyűlésben. Minek volt ez köszönhető? - Az összes titkosszolgálat, még a német is. Igazából szembe kellene néznem a múltammal, el kellene olvasnom azokat a feljegyzéseket. Több mint 1500 oldal titkosszolgálati lehallgatás, illetve ügynöki jelentés. Amikor megkaptam az első nagyobb adagot, akkor fölkészültem arra, hogy alaposan végigolvasom. Itt ültem az asztal mellett, előttem a paksaméta, reggel kilenc óra, szombat délelőtt, csend, nyugalom. Rumos feketét készítettem, apámnak ez volt a kedvenc feketéje. Kicsit reá is emlékezem, és akkor kinyitom az egyik dossziét, kézírás az első, és leírja, hogy csöngetett, kutyaugatás, feleségem jön ki, mondja a nevét, földerül az arca, Előberi bácsi, ilyen és ilyen rendszámú kocsi a ház előtt, és akkor bejön, süteményt hoz a feleségem, itt ül az egyik barátom, beszélgetünk, a beszélgetést szó szerint leírja. Elmegy, és nézem, ki ez? Előberi bácsi? Tollas Tibor rabtársa? Aki megszenvedett? És akkor jön a következő. Győr, kiállítás-megnyitó után beszélgetek a festőművésszel, áll a hátam mögött, és szinte szó szerint leírta, hogy miről diskuráltunk. És a jelentés végén még odaírja, hogy 1226 Ft útiköltséget megtéríteni szíveskedjenek. Kezdett émelyegni a gyomrom, kihűlt a kávém is. Én ezt olvassam végig? Belepörgettem, beleakadt a szemem egy-két oldalba, de nem! Pedig életrajzi mozzanatokat pontosan előhozna. - A következőt csináltam. Lefénymásoltam három példányban, minden gyerekem kapott egyet belőle, és eltettem az ősváltozatot. Ha megírom az életemet, akkor nagyon jó segédeszköz lesz. De most nem foglalkozom vele. Sok ember van körülöttem, akiről tudom, hogy sáros volt, de soha nem céloztam rá, nem érdekel. Nem érdekel, mert igazán nem is tudom... -A rendszer volt a bűnös, amely foglalkoztatta őket. Persze, nekik is megvolt a felelősségük, jóllehet gyakorlatilag kiszolgáltatottak voltak. - Ehhez megint empátiakészség kell, nem tudom, milyen élethelyzetben zsarolták meg őket. S azt sem tudom, hogy én mit tettem volna a helyükben. Én legalábbis nem tudok arról, hogy engem megzsaroltak volna. Úgy, mint azt a televíziós szerkesztőt, akinek az édesanyja szemén hályog volt, és csak Svájcban lehetett műteni. Hogy kijusson a beteg, az volt a feltétel, hogy a fia írja alá a beszervezési nyilatkozatot. Én mit csináltam volna, ha a feleségemmel vagy a gyerekemmel vagy édesanyámmal megzsarolnak... Minél többször fölteszem ezt a kérdést, annál jobban gyűlölöm azt a rendszert, amelyik százezreket nyomorított meg. - Írói-költői terveid vannak-e? Most még egészen friss a Csaba királyfi-dráma. Ez után, tudom, szusszanni kell. De mégis, valami motoszkál-e benned? Nyilván nem a versre gondolok, mert a vers vagy jön magától, vagy nem, hanem más műfajbeli megszólalásra. -Drámatöredékek vannak, össze fogok állítani egy drámakötetet, mert van majdnem kész drámám is, egy egyfelvonásos. Ezeket nem tudtam másképpen - versben nem lehetett megírni. Prózát nem tudok írni. Félek az „és”-től, meg a „mondtá”-tól. Szóval ezt nem tudom, engem zavar. Ezért inkább dráma. Esetleg lehet, hogy iskolai történeteket fogok írni. Egy vígeposzt évek óta írok A helység kalapácsa stílusában. Benne a rendszerváltás történetét akarom elbeszélni. „Mert magamat kigúnyolom, ha kell, / De hogy más mondja, azt nem tűröm el.” Lassan elkészül a babgulyás, nem maradunk éhen. De említetted a sporthoz való vonzalmadat, én is, ahogyan emlékszem, sportújságíró akartam lenni. Itt látom Gyarmati Dezső olimpiai érmét. Hogyan került ide, milyen ereklye ez? - Amikor Csurka István beszélt Gyarmati Dezsővel - aki Olaszországban edzősködött és hívta haza, akkor engem kért, hogy tartsam a további kapcsolatot a legendás sportemberrel. Hazatérése után leültünk beszélgetni. De előtte én már tudatosan kerestem a sportolókkal való kapcsolatot (amit Csurka nagyon becsült bennem), hogy igenis, tessék részt venni most a közéletben, a politikában! Mert ezekben az emberekben volt nemzeti érzelem, kötődés, és volt fegyelem. A sporthoz nagyon nagy fegyelem kell. Volt is sikerélményük, és nem kicsi akaratuk, küzdelmük, szervezőkészségük. Az igazi sportoló meg tudja szervezni a saját életét, viszont kérdés, hogy az élet másfajta területén csapatjátékos-e. Sok edző - köztük Nyulászi, egykori a tornatanárom -, amikor megtudta, hogy az újságban említettem a nevét, a társadalmi feladatra hazajött, így tett Dezső is. Vele azután nagyon jó kapcsolatba kerültem, sokat segített a munkámban, és ragaszkodtam 2017. február www.magyarnaplo.hu MAGYAR IdnNAPLÓ |/ NYITOTT MŰHELY