Magyar Nemzet, 1905. október (24. évfolyam, 237-262. szám)
1905-10-01 / 237. szám
híradása, mintha az üresedésben levő püspöki székekre a kinevezések már megtörténtek volna, a valóságnak nem felel meg. · Elmaradt kihallgatás. György Endre földművelésügyi miniszter október 3-ikán, kedden, más hivatalos elfoglaltsága miatt kihallgatást nem tart. Albori táborszernagy szabadsága. Bécsiből jelentik : Albori táborszernagy, boszniai tartományi főnök, négy heti szabadságra ment. A bécsi külügyi kormány ezzel is meg akarja cáfolni azt a hírt, hogy Ausztria-Magyarország ez idő szerint akciót tervez a novibazári szandzsákban. A munkásbetegsegélyezési törvény módosítása. Évek óta sürgeti az ipari és kereskedelmi érdekeltség az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891. évi XIV. t.-czikk módosítását, mert egész betegsegélyezési intézményünk tényleg alapos reformra szorul. Ezzel a fontos kérdéssel már az előző kormányok is foglalkoztak, évek óta ígértetik már a reform, sőt az 1901. évben a kereskedelemügyi minisztériumban egy erre vonatkozó törvényjavaslatot is tárgyaltak, de azért ez a kérdés nem jutott megoldásra. Pedig a törvény módosításának szükségét a betegsegélyző pénztárak helyzete mind sürgetőbbé tette, a pénztárak helyzete mind tarthatatlanabbá válik, úgyhogy ez a törvényelőkészítés ma tényleg azon szociális feladatok közé tartozik, melyek a mielőbbi újabb törvényhozási rendezést szinte elodázhatatlanná teszik. 1. Ennek tudatában a kereskedelemügyi minisztériumban folynak is komoly előkészületek a törvényrevízióra, hogy mire a törvényhozás rendes munkássága ismét biztosítva lesz, készen álljon az anyag az alkotmányos tárgyalásra. E munka egy részét bocsátotta most közre Vörös László kereskedelemügyi miniszter két vaskos kötetben »A munkásbetegsegélyezési törvény módosítása« czímén. E két kötet a törvényjavaslat anyaggyűjteménye, mely az alapot és az anyagot adja meg a törvény előkészítésére, mely e gyűjtemény összeállítása után már folyamatban is van. Ez az anyaggyűjtemény nem csupán technikai összeállítása a vonatkozó hazai és külföldi anyagnak, hanem abban már fel vannak állítva azok a keretek, melyekben a törvénykodifikálás a megoldandó kérdésekkel foglalkozni kíván és úgy a hazai, mint a külföldi anyag ezek szerint a keretek és csoportosítások szerint van a gyűjteményes munkában feldolgozva és ismertetve. A munka első kötete tartalmazza a munkásbetegsegélyezési törvény módosításának hazai anyagát és pedig három részben, úgymint a joganyagot, a törvény módosítására nézve felmerült kívánságokat és javaslatokat és végül a betegsegélyző pénztárak statisztikáját. A munkásbetegsegélyezési törvény módosítására összeállított hazai anyag első részét tevő joganyag szakszerű magyarázata az 1891. évi XIV. t.-czikknek, melyet megelőz a mű elején a betegség esetére való biztosítás előzményeit s nevezetesen a szavatossági jog és a szövetkezeti biztosítás törvényes és társadalmi fejlődését tárgyaló ismertetés. A hazai anyag második része azokat a kívánságokat és javaslatokat foglalja magában, melyek a törvény módosítására nézve fölmerültek. Itt először az érdekeltség részéről fölmerült, vagyis azok a kívánságok vannak az új törvénytervezet szerkezete szerinti tárgyi csoportokba összefoglalva, melyeket a betegsegélyző pénztárak, pénztári kongresszusok, ipartestületek, országos ipartestületi gyűlések, munkaadók, munkaadói egyesületek és gyűlések s a kereskedelmi és iparkamarák terjesztettek elő. Azután jön a törvény módosítására 1900-ik évben készített előadói tervezet az arra a hatóságoktól és az érdekeltségi köröktől beérkezett összesített véleményekkel, s végül az 1901. évben tárgyalt törvénytervezet és indokolás. A törvénytervezet egyes szakaszai mellett az 1901. év február havában a minisztériumban tartott szaktanácskozmány tárgyalásai is ismertetve vannak, s ezzel a kereskedelemügyi miniszter eleget tett az érdekeltségi körökből számos ízben fölmerült annak az óhajnak is, mely a szaktanácskozmány igen becses anyagot tartalmazó jegyzőkönyvének közrebocsátását sürgette. Végre a hazai anyag harmadik részében van a betegsegélyző pénztárak statisztikája és pedig előbb a betegsegélyző pénztárak működését és helyzetét a statisztikai eredmények alapján feltüntető szöveges ismertetés s azután maguk a statisztikai táblázatok. Ezekben a táblázatokban van először részletesen feldolgozva és nyilvánosságra bocsátva a betegsegélyző pénztárak statisztikája. Kiterjednek e táblázatok az 1898—1903. évekről a taglétszámbeli adatokra, a betegsegélyző pénztárak bevételeire és kiadásaira, a mérlegekre, a tartalékalapra és végül a részletes betegségi statisztikáiba. Ezeken kívül ismertetve vannak a horvát-szlavónországi betegsegélyző pénztárak főbb statisztikai adatai is s több összefoglaló táblázat közli az egész magyar birodalom betegsegélyző pénztárainak főbb adatait. A mű második kötete a külföldi törvényhozást ismerteti. A betegség esetére való biztosítás állapota 18 külföldi államban van itt ismertetve és ugyanannyi állam törvényei és törvényjavaslatai vannak fejezetenkénti csoportosításban feldolgozva, úgy hogy ez az összeállítás a külföldi hasonló gyűjteményes munkák terjedelmét meghaladja, sőt ilyen fejezetenként csoportosított feldolgozással az egyetlen munka az egész irodalomban. A külföldi anyagot az egyes törvények fejezet szerinti feldolgozását feltüntető tárgymutató előzi meg, s ez alapon a kötet a törvényelőkészítés czéljaira szolgáló csoportositás mellett forrásmunkának is igen alkalmas. Az anyaggyűjtemény feldolgozása és közzététele után a kereskedelemügyi minisztérium most magán az 1891. évi XIV. fi czikk módosítását czélzó törvénytervezeten dolgozik, s a készítendő törvénytervezet és indokolása lesz az ismertetett munka harmadik kötete. Egyidejűleg folynak a munkások baleset elleni biztosításáról szóló törvényjavaslat végleges szövegezésének munkálatai is, sőt a minisztérium most azzal a tervvel foglalkozik, hogy vagy kapcsolja egybe a két munkásbiztosítási ágat, ami a legkívánatosabb lenne, vagy ha ez leküzdhetetlen tárgyi akadályokba ütköznék, úgy szerves kapcsolatot teremtsen a két intézmény között. A most kiadott két kötetet a kereskedelemügyi miniszter megküldötte az érdekelt szaktestületeknek tanulmányozhatás végett és azonkívül hozzáférhetővé tette mindenki számára az által, hogy könyvpiacára is bocsátotta. A helyzet: Csáky Albin gróf a királynál, Bécsből táviratozzék a Bud. Tud.-nak. Ő felsége Csáky Albin grófot ma délelőtt 11 órakor külön kihallgatáson fogadta. A kihallgatás 3/4 óra hosszat tartott. Csáky gróf kihallgatása czéljáról úgy nyilatkozott, hogy meghívást kapott a helyzet jelenlegi állásáról való nézetének előterjesztése czéljából; a meghívás e rendeltetésének eleget tett s ő felsége kegyesen tudomásul vette előadását. Csáky gróf Bécsből nem utazik Budapestre, hanem még a nap folyamán visszatér szepesi birtokára. A M. T. I. jelenti Bécsből. Csáky Albin gróf néhány perccel 12 óra előtt visszatért a Hofburgból szállására. Az ott egybegyűlt újságírók előtt kijelentette, hogy kihallgatásának főleg az volt a czélja, hogy kifejtse a véleményét a helyzet felől az uralkodó előtt. Ő felsége kegyesen fogadta a gróf előterjesztéseit. Csáky gróf Bécsből szepesmindszenti birtokára utazik vissza. Bécsből telefonáljak lapunknak. A király délelőtt tizenegy órakor fogadta Csáky Albin grófot. Az audienczia háromnegyed óra hosszáig tartott. A kihallgatáson Csáky gróf elmondotta felfogását a magyar válságról. A király tudomásul vette Csáky gróf előterjesztését. Ez idő szerint Csáky gróf nem kapott semmiféle megbízatást. A Hofburgból való visszatérése után Csáky gróf a következő nyilatkozatot tette: — A felség ide hivott engem, hogy elmondjam véleményemet a helyzetről. Kifejtettem felfogásomat, melyet a király tudomásul vett. Hogy mit beszéltünk és mi a beszélgetés eredménye, arról nem mondhatok semmit. Egy hírlapírónak ama kérdésére, hogy Csáky gróf hajlandó volt-e valamely misszió elvállalására, Csáky gróf kijelentette, hogy erről sem nyilatkozhatik. Csáky gróf ma vagy holnap Bécsből visszautazik szepesmindszenti birtokára. Saját tudósítónk telefonálja Bécsből: Csáky Albin gróf délelőtt 11 órakor ment a királyhoz. Háromnegyed tizenkét órakor visszatért szállására és a sajtó képviselői előtt a következő kijelentést tette: — A mi feladatunk más, mint az önöké. Az önöké az, hogy megtudjanak valamit és megírják, a miénk az, hogyha valamit tudunk, ne mondjuk el mindig. Ő felsége azért hivatott, hogy meghallja nézeteimet a mai helyzetről. Ezeket én a felségnek elébe terjesztettem. A király kegyesen meghallgatta előterjesztéseimet. Hogy azonban előterjesztéseim voltaképpen mily tárgyakat öleltek fel és az audiencziának mi az eredménye, arról természetesen nem nyilatkozhatom. Ezután Csáky gróf elmondta azt is, hogy ma vagy holnap visszautazik birtokára. Arra a kérdésre, hogy lesznek-e újabb meghívások a felséghez, Csáky gróf azt felelte, hogy nem válaszolhat. Egy újságíró megemlítette azt is, hogy a mai lapokban Csáky gróf mint miniszterelnökjelölt van feltüntetve és állítólag kijelentette volna, hogy nem fogadja el az erre vonatkozó megbízatást. — Erre a kérdésre sem válaszolhatok — mondotta Csáky gróf. Irányadó bécsi politikai körök vélekedése szerint Csáky Albin gróf kihallgatása nem volt egyéb, mint informatív jellegű audienczia. kék röppentek tova s bizony keveset hallottunk belőlük. De körülbelül sejtettük mindazt a sok szépet és jót, amit Desmoulinsről mondhatott. Bizonyára arra is emlékeztetett, hogy e szobor helyén beszélt a néphez legelőször, — 1789. július 12-én — Desmoulins Kamill, az ifjú képviselő. Ez időtájt történt Necker kivégzése s a nép lelke tele volt rémülettel. A Palais Royal kertjében ezrek tolongtak. Desmoulins a Boy-kávéház terraszán felszökik egy asztalra, beszélni kezd. Heves szónoklatát a tárgyak realitásával még gyújtőbbá teszi: egy pisztolyra mutatva kiáltja: »Fegyverre! Fegyverre !« A tömeg mind nő s hirtelen, fergeteg módjára megindul a Vendôme-tér felé, a lovassággal megütközik ottan. Harmadnapra megtörtént a Bastille bevétele. Néhány óra alatt Desmoulins bedöntötte az idők legnagyobb kapuját : a nagy franczia forradalmat megindította. És nyilván azt is elmondta Clementel miniszter, ami azontúl történt. Desmoulins írásait, a számtalan röpiratokat bizonynyal felemlítette, a fiatal ügyvéd egész pályafutását s kálváriáját a Boy-kávéház terrasszáról egészen a vérpadig. Egy bájos tavaszi alkonyatban, tizenhárman voltak a szekeren, köztük Danton is, s ezek mind mentek meghalni. De a guillotin kését pillantva meg, Desmoulins már nem gondol egyébre és talán nem is érez egyebet annál, ami gyöngéden emberi mivolta volt. Az eloszló káprázatot felváltja, ami legszebb és nyilván legértékesebb volt benne: a lelkét elönti övéinek szeretete. Ez a nagy forradalmi alak itt éri el a maga tökéletes emberi fenségét. »Horace! Lucile! vájjon mivé lesztek !« — kiáltja zokogva. A fia és a felesége volt, — az egész érzelmi világa a halál előtt. SZOMORY DEZSŐ. MAGYAR NEMZET, 1905. október 1. A német nagykövet beavatkozása. A koaliczió lapjai ma tüntetően jelentik, hogy Polónyi ragaszkodik állításához, melylyel tegnap igyekezett .Az internaczionális figyelmet csekély személye felé terelni, hogy t. i. uralkodónk a német nagykövet beavatkozására ellenzi a magyar vezényszót. Arról, hogy mekkora az értéke Polónyi ragaszkodásának, mi nem beszélünk; beszéljenek arról a barátai és részben az