Magyar Nemzet, 1938. november (1. évfolyam, 58-83. szám)
1938-11-01 / 58. szám
ISKit Magyaréka! I. év, 58. sz. Kedd 1938 novemberi Főszerkesztő ELŐFIZETÉSI ÁRAD ÉVRE 36.—P, FÉLÉVRE 18.—P SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI., ARADI U. 10 NEGYEDÉVRE 9., 1 HÓNAPRA 3.- P, EGYES P I?TT II 4 HT FIll K TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. 1 Fii F FI FF ij ü il LP VT tiii, VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* j A mozgalom alapjai írta: Katona Jenő „Ostoba dolog a forradalmakat üdvözölni vagy átkozni, mindenképpen fontos azonban tanulmányozni őket; siralmas mesterség azokat a szennyben és sárban követni, nagyon veszélyes nekik szolgálni, dicséretes azonban viharuk közepette a hit és erkölcsi igazság eszméit képviselni s ezzel az igazi építés vagy újjáépítés alapköveit lerakni" - írja Carlyle a francia forradalom történetében. És a történeti valóság e filozófiai szellemű vizsgálójának szavait napjainkban különösen meg kell szívlelnünk. A carlyle-i igazság szellemében járunk el, amikor a hazai mozgalom eszmei és társadalmi alapjait veszszük szemügyre abban a meggyőződésben, hogy ezzel nemcsak magunknak, kik határozott ellenfelei vagyunk, hanem a mozgalom saját jobbhiszemű tagjainak is szolgálatot teszünk Kétségtelen, hogy e „mozgalom" már régen annyi más tiszavirágébtű hasonló tünemény sorsára jutott volna, ha fennmaradásának és esetleges további térhódításának indokoltsága csupán önmagában gyökereznék. Kétségtelen, hogy nagy és döntő szerepe van létrejöttében és kifejlődésében annak az európai, közelebbről középeurópai háttérnek, mely nélkül sem e „mozgalom“, sem a hozzá hasonlók (belga rexisták, svájci „nemzeti front“ stb.) aligha termettek volna elő. A történeti példákban, sokszor megtévesztő analógiákban — mert hiszen a történelem alig ismétli magát és jelenségeinek egyszerisége nyilvánvaló — gondolkodók számára megemlíthetnők, mit jelentett a márciusi forradalom híre Bécsben, Pozsonyban vagy éppen Pesten. Enélkül aligha jöttek volna létre — vagy legalábbis semmiesetre sem abban az ütemben, amint meghozták és szentesítették őket. — Kossuth márciusi törvényei. A mozgalom szuggesztív erejét avagy inkább a gyengébb idegzetűekre baziliszkusz tekintetéhez hasonló hatású dermesztő varázsát kétségtelenül a mögötte levő minta és példa erejének köszönheti. Enélkül bizony sokszor nem nélkülözné a kozmikus arányú kísérletnek hazai talajon kabarétréfává züllő komikumát és siralmát. Mégis tagadhatatlan, hogy lélektani varázsa és fertőzete azért lehetett nálunk nagyobb, mint más, számban kicsiny és politikai érettségben még kisebb népeknél, mert olyan szociológiai vehikulumai akadtak, voltak készen ez eszmevilág kihordói számára, mint a megoldatlan szociális és zsidókérdés. A „mozgalom" közös eszmevilága ugyanis különbözőképpen vetül és tükröződik. Kétségtelen, hogy egészen más lélektani eszközökkel, ideológiai jelszavakkal dolgozik a társadalmilag és gazdaságilag kiegyensúlyozott Svájcban vagy Belgiumban, mint nálunk. Autochtonná váltának vagy legalább is ilyenné váló meghirdetésének egészen mások az előfeltételei ezekben az országokban, mint Szent István birodalmának megmaradt darabján. A mozgalom társadalmi alapjait, hogy úgy mondjuk, szociológiai alzatát, elsősorban kétségtelenül a nemzeti eszme egyoldalú, reménytelenül, de annál görcsösebben megkísérelt monopolizálásában kereste. Hamis, üres, káros pakfon-nacionalizmusával szemben, amely új lepelben lényegében a régi, felszínes, asszimiláns liberális jelszó-nacionalizmus folytatása — némely ellenfelek alig hinnék, hogy valójában mily közel vannak egymáshoz —, mindazoknak, akik sikerrel akarnak vele megküzdeni, az igazi, ősi, magyar nacionalizmust kell állítani. Azt a magyar nemzetiséget, mely sohasem elégedhet meg a „völkisch" eszmével, mert a magyar politikai nemzet fogalma mindig nagyobbra nézett és önálló, a magyar faj térfogatánál jóval nagyobb államot jelentett, amelyet éppen ezért nem kárpótol semmiféle kisebbségvédelem, amely a magyarság létét és lényegét mondva, egyszersmind a dunavölgyi testvérnépek humánus együttélését is jelenti. Ez a nacionalizmus éppen azért nem azonos semmiféle túlzó sovinizmussal, melynek halálos luxusát számban kicsiny népek nem is engedhetik meg maguknak, hiszen bármikor visszájára, ellenük fordulhat. Ez a magyar nacionalizmus, Széchenyi méltányos, Deák rugalmas nacionalizmusa sohasem is volt, nem is lehetett, már csak hordozójának történeti helyzete miatt is embertelen sovinizmus. Mindig ott élt benne a Széchenyies jelleg „egy vonást megőrizni az emberiség arcán", egy színt a népek nagy palettáján, „egy nemzetet megtartani az emberiség számára", egy nemzetté emelkedett fajon át szolgálni az emberiség nagy eszményeit. Ennek a mélységes lényegi és csak a lényeget néző nacionalizmusnak hordozói mindig megvetették azokat, akik csak szájukon hordták a hazát, de szívükben éppen ezért távol jártak az igazi magyarságtól. f Folytatása a második oldalon) Ára 10 fillére ! Berlin és Róma vállalja a döntőbíráskodást Berlin, október 31. A német távirati iroda hivatalosan jelenti: A Cseh-Szlovákiában élő magyar kisebbség problémáját és a Magyarország és Csehszlovákia közti igazságos határ megvonásának kérdését Magyarország és Csehszlovákia az utóbbi hetekben folytatott közvetlen tárgyalások útján nem tudta megoldani, ezért a magyar és a cseh kormány azzal a kéréssel fordult az német és a olasz kormányhoz, hogy e kérdéseket döntőbíráskodás útján oldják meg. Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter római látogatása során ezt a kérdést is megbeszélte gróf Ciano olasz külügyminiszterrel és tájékoztatta az olasz kormányt, hogy Németország hajlandó belemenni , a kérdés döntőbíróság útján való rendezésébe. Miután a cseh-szlovák és a magyar kormány kijelentette, hogy a döntőbírósági határozatot fentartás nélkül végleges rendezésnek elfogadja és haladéktalanul végrehajtja, a német és az olasz kormány elhatározta, hogy elfogadja a döntőbírói szerepet. Ribbentrop birodalmi külügyminiszter és gróf Ciano külügyminiszter ebből a célból szerdán, november 2-án Bécsben összeül. A magyar és a csehszlovák külügyminiszter ugyanerre a napra szintén meghívást kapott Bécsbe. Minisztertanács a felszabaduló területek átvételéről Hétfőn délben tizenkét órakor Imrédy Béla elnöklésével értekezletre ültek össze a kormány tagjai, az értekezlet délután fél négy óráig tartott. Az értekezlet kizárólag a felszabaduló területek átvételének kérdésével foglalkozott és az ezzel kapcsolatos összes problémák tárgyalás alá kerültek. Az átvétellel kapcsolatosan még a döntőbíróság határozata után is államközi megállapodásokra lesz szükség, de a magyar kormány már előkészített minden olyan problémát, amely megoldásra vár, ezek között szerepelnek a szociális biztosítás, a telekkönyvi kérdések, az egyházjogi kérdések és a folyamatban lévő peres ügyek problémái. Szerdán áll össze Bécsben a németolasz döntőbíróság Ciano és Ribbentrop a tanácskozás napjára Kánya és Chraskovsky külügyminisztereket is meghívta — Prága feltétel nélkül végleges rendezésnek elfogadja és haladéktalanul végrehajtja a döntést — Pozsonyban már tárgyalnak a katonai szakértők a területek átadásáról Jugoszláv—bolgár határrevízióról beszélnek Belgrádban Szombaton éjszaka befejeződött az a páratlanul érdekes és izgalmas és a magyar diplomáciának sikert hozó csata, amelynek következményeként döntőbíróság elé kerül még jóval a müncheni egyezményben megszabott háromhónapi időtartam előtt a felszabaduló magyar területek kérdése. Vasárnapra virradó éjszaka közölte már a német távirati iroda Rómából, hogy Németország és Olaszország elvállalta a döntőbíráskodást a magyar— cseh-szlovák ügyben s vasárnap a kora reggeli órákban megindultak a tanácskozások a Sándor téri palotában. Imrédy Béla miniszterelnök vasárnap délelőtt Rátz Jenő honvédelmi minisztert fogadta, majd a miniszterelnök átment a külügyminisztériumba, ahol Kánya Kálmánnal és gróf Csáky Istvánnal folytatott hosszabb megbeszélést. Később újra a miniszterelnökségen folyt tanácskozás Imrédy Béla miniszterelnök és vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter között, délután pedig Kánya Kálmán külügyminiszter közölte a miniszterelnökkel, hogy gróf da Vinci budapesti olasz követ átadta azt a közlést, amely szerint az olasz kormány vállalta a döntőbíráskodásban való részvételt s hasonló közlést tett a magyar külügyminiszternek a vasárnapi kora délutáni órákban Werkmeister budapesti német ügyvivő is. Imrédy Béla a külügyminiszterrel folytatott megbeszélés után kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, akinek jelentést tett a legújabb eseményekről, majd délután rögtönzött miniszteri értekezlet kezdődött, amelyen a miniszterelnök és a külügyminiszter tájékoztatta a kormány tagjait Berlin és Róma válaszáról. A döntőbíróságban Olaszországot gróf Ciano külügyminiszter, Németországot pedig Ribbentrop birodalmi külügyminiszter képviseli, a döntőbíróság szerdán ül össze Bécsben. Pozsonyból érkezett híradás szerint a magyar és a csehszlovák katonai szakértők Pozsonyban hétfőn reggel már össze is ültek, hogy megtárgyalják a Magyarországhoz kerülő felszabaduló vidék kiürítésének módozatait és igen közeli időpontját.