Magyar Nemzet, 1938. december (1. évfolyam, 84-108. szám)
1938-12-08 / 90. szám
18 Levél írta: Nagykárolyi Etelka „Talán azt fogod hinni, hogy szívtelen, üres teremtés vagyok, hogy nem értettelek meg és azért megyek el innen. Ez volna a legjobb, amit gondolhatnál rólam, s mégis, nem tudom elviselni, hogy ilyen kép maradjon meg a szívedben rólam. Amikor elmegyek, biztos vagyok abban, hogy jól és helyesen cselekszem, de azért mégis ... asszony is vagyok, aki szép emléket szeretnék magam után hagyni. Azt mondod, hogy szeretsz engem így, ahogy vagyok, szegényen, betegen, s nincs a világon az a kincs, amiért engem elhagynál egyszer. Azt mondod, hogy dolgozni fogsz értem, olyan otthont fogsz teremteni számomra, amilyent csak szeretnék, s boldogok leszünk nagyon ! Nagyon boldogok! Igen. Én csakugyan nagyon boldog lennék. Eltűnődnék minden órában azon, hogyan is lehet az, hogy te, aki egészséges és fiatal vagy, jókedvű, tele élettel és akarattal, s mégis engem szeretsz, aki fáradt vagyok, beteg és már nem vagyok olyan szép, mint amilyen hozzád illene. Gondolkoznék ezen sokat. És egy napon — óh, egészen bizonyos, hogy eljönne egy ilyen nap! — te rosszkedvűen ülnél mellettem, kinéznél az ablakon, a szék támláján dobolnál az ujjaiddal, s ha én a hajadat simogatnám, te idegesen megrezzennél. Elkapnád előlem a tekinteted, aztán fütyürésznél kicsit, s azt mondanád, hogy ma este ne várjalak, mert fontos dolgod van, amit nem tudsz semmiképpen elhalasztani. Én hallgatnék, mosolyognék, s te tudnád, hogy mire gondolok és ez még nagyobb zavarral töltené el szívedet. Sajnálnál, végigsimogatnád az arcomat, de már nem azzal a gyöngédséggel, hanem kis sajnálkozással, s aztán vennéd a kalapodat és becsuknád magad mögött halkan az ajtót. Ülnék ott az ablak előtt, kendőkbe csavarva, hiszen gyönge vagyok és beteges, nem tudok boldog, diadalmas egészséggel sétálni az utcákon, néznénk a homályosuló utcát és számlnám a perceket. .Szorongó szívvel számolnám egymásután az óra ütését, s mire elkövetkezne az éjfél, végigfolyna könnyem arcomra szorított kezemen, így találnál, mikor hazajönnél, mert nem bírnék lefeküdni egyedül, s te haragudnál rám. Azt mondanád, h hogy milyen butaság így viselkedni, s énlázas homlokkal tépelődném azon, hogy milyen illatot érzek a ruhádon? Figyelném , hogy a hajad újra át van fésülve, s mikor elmentél, csillogóbb volt a szemed... Hónapok mulhéznak így el és egyre többször ülnék magányosan a sötét ablak előtt és figyelném az utcát, hogy jössz-e már? Akadnának látogatóim, akik hosszú és végeérhetetlen történeteket beszélnének el előttem ismeretlen rokonaikról, akiket a férjük elhanyagol, mert az asszony beteges, s a férfi anja már a dolgot. Hosszan és szélesen tárnák ki elém életem minden nyomorúságát idegen nevek mögé bujtatva, s én maradék erőmmel kitárnám előttük az ajtót és kidobnám őket. Te bosszús arccal mondanád, hogy kár ilyesmit csinálni, s egyre több dolgod akadna esténként. Hidd el nekem, hogy nem történne másképpen. De most, most még semmire nincs késő. Óh, engedd meg, hogy elmondjam neked, amit annyiszor mondtam már, de most még utoljára szeretném leírni, hogy hidd el nekem! Fiatal vagy, egészséges, jókedvű. Ezzel az ajánlólevéllel nagyon boldoggá lehetsz. Hányszor gyönyörködtem abban, hogy milyen csillogó, milyen élettel teli szemed van, milyen friss, egészséges az arcod és csak úgy sugárzik belőled az erő. Mikor megállsz előttem jókedvűen, nevető szájjal, elszorul a szívem. Menj és keresd meg azt, aki hozzád illik és hozzád való minden tekintetben. Szorítsd össze a szádat, — tudom, hogy eleinte nehéz lesz — s nézz körül abban a világban, amit az én kedvemért hagytál el. Nézz bele merészen a fiatal leányok barna vagy kék szemébe, táncolj velük szép, tavaszi éjszakákon, s kérdezd meg attól, aki a legjobban fog tetszeni, hogy lenne-e a feleséged? Egészen biztos, hogy igennel fog válaszolni. Csókold meg és tartsátok meg minél gyorsabban az esküvőt. Beszélj neki az édesanyádról, a kishugodról, a nyírségi kertek édesillatú virágairól és kérd meg, hogy írjon egy szép levelet haza, a faludba. Menj el vele a rokonaidhoz, keressetek együtt bútorokat, válogassatok szőnyegeket és figyeljétek a budai utcák kapuit, hogy hol van kiadó lakás. Tarjátok meg az esküvőt... Felőlem pedig légy egészen nyugodt. Hiszen igaz, hogy szerettelek nagyon, ezt különben azt hiszem tudod, de nézd, azért majd el foglak én is felejteni. Elköltözöm innen a városból, elmegyek olyan helyre, ahol nem jártam veled soha és ahol nem ismert téged senki. Nem fognak ott rólad beszélni, nem mondják el, hogy hol láttak téged és kivel, s nekem sem kell attól félni, hogy véletlenül találkozunk. Esténként előveszem azt a régi imakönyvet, amiből még nagyanyám imádkozott bánatos özvegyi éveiben, s elmondom hangosan az imádság szavait, hogy minél jobban megérthessem. Olyan házba fogok költözni, ahol kevés embert látok, s engem sem láthatnak az emberek. Virágokat fogok ültetni, lesznek rózsafáim, s a legszebbeket elviszem majd a templomba. Olvasni fogok sokat, nagyon sokat, mert ezt mindig szerettem, s észrevettem, hogy olvasás közben nem sírok annyit, mintha csak úgy ülnék az ablak előtt csöndes egyhangúságban. Egész jó életem lesz. Nyáron kint ülök féléjszakákon át a kertben, nézem a csillagokat, — s tudod, egy kicsit mindig szerettem a romantikát! — olykor megcsodálom a hold ezüstjét is. Ilyenkor lehet, hogy emlékezni fogok rád, de ... de akkor énekelni fogok, mert te egyszer azt mondtad, hogyha régi szomorúság jut eszembe, csak énekeljek, s mindjárt elmúlik a bánat. Hát majd így... Hidd el, nem érdemes velem törődni. Egész jó lesz nekem ott, azon az ismeretlen vidéken, s én sem fogok semmivel törődni... Még szerettem volna írni valamit, valamit, amit mindig meg akartam mondani, — de lásd, sehogysem megy. Hát elmegyek akkor... — Isten veled!“ Nyílt tér Perzsaszőnyeget veszünk, eladunk. Antik bútorok, mis- és vitrintárgyak nagy választékban. Antikart Rt. IV., Pilvax-köz 5—6. T.: 184-411. Könyvkereskedelmi vállalat azonnali belé-Karácsonyra príma brokat-paplanok kis hibával rendkívül olcsón. ELIT PAPLAN, Baross u. 61. Reschofszky. Telefon: 130—536. Valódi perzsaszőnyegek, — korabeli biedermeier bútorok sürgősen eladók. Délután 3—7-ig. IV., Károly-körut 5 VI. 1. Perzsa és másfajta szőnyeget művésziesen, lakáson is javítok. Osztermanné, Garay-tér 19. Telefon: 1496-93. EHRERR-ZONGORA, anigol mechanikus, kereszthúros, rövid, kitűnő állapotban eladó. Szent István-körut 13. IV. 1. KARTOTÉK VEZETÉSBEN jártas keresztény úrileány felvétetik. Gép- és gyorsírók előnyben. Ajánlatok „Gyár* válalat 25111“ jeligére Blocknerhez, Andrássyút 4. Békésmegyei háromszobás komfortos, adómentes ház gyümölcsössel, sertéshizlaldával, baromfifammal családi okból olcsón eladó. Aradi u. 11. 111. 3. Külföldi cég, amelynek gyártmányai Magyarországon is a legjobban be vannak vezetve, átadná cipőtisztítószereinek gyártási jogát tőkeerős cégnek. Ajánlatok: „Világmárka 6000“ jeligére, Bleckner J. hirdetőjébe IV., Városház utca 10. Magyar Nemzet CSÜTÖRTÖK, 1938 DECEMBER 8. ) k £ GONY 33 Újra csend lett. Aztán Lenke rémülten, remegő hangon ezt kérdezte: — Micu ... csak nem vagy te ... szerelmes ... Morzsa Mártába? — Mi közöd hozzá? — felelte Micu hetykén. De nagyon jól tudta, hogy Lenkének igenis van köze hozzá. Hogy ez nagyobb megbántás a számára mindennél. Elárulása közös terveiknek, az ő jövőjének, ami, ha százszor valószínűtlennek látszott is, mégis egyedüli fénysugár volt Lenke életében. — Eljegyeztem — dobta oda a fiú kegyetlenül. Megint csend lett. Csak a toll percegett tovább, amint Micu billegtette konokul. Egyszerre odaugrott Lenke az ablakhoz, kikapta a tollat a deszkából és a kályhához szaladt vele. Bedobta. Micu felnézett. Tudta, hogy ez nem tréfa. — Miklós — mondta Lenke —, régi dolog, hogy gazember vagy. Most is azért nincs pénzünk, mert elkártyáztad. De hogy ekkora légy és azt a buta kis libát... Sírni kezdett. Nem Mártát sajnálta, hanem az álmait és Micut. Még most is Micut. Mi lesz ebből? Ha Mártába szerelmes, állást fog keresni, beáll bankhivatalnoknak vagy írnoknak, vagy akárminek. Elmegy vidékre, megházasodik ... Ezért áldozta ő fel magát? Lenke nem úgy látta a dolgokat, hogy szeplői, vörös haja, vagy szeszélyes modora miatt kerülték el őt a kérők, ő úgy színezte ki magában, hogy Micu miatt nem akart férjhez menni, az ő útját akarta egyengetni. Minden nagy ember mellett áll valaki, egy nő, aki a nemtője. ő akar Micu nemtője lenni. És most... — Te buta! — hüppögte. Micu vállat vont. — El akarod venni? — Csudát. Miből, mikor, hogyan? — Az más — mondta Lenke és felemelte a fejét. — Szóval nem komoly a dolog? — De igen, komoly — mondta Micu. — Akkor hát? — Mit tudom én, mi lesz? — kérdezte Micu türelmetlenül. — Elég baj ez nekem, még te is bántasz? Keserű lett a szája. Nagyon keserű. Majdnem elsírta magát. Mert valóban szerette Mártit. Odakint csengettek. — Ha megint az a feketepofájú székely jön az öt pengőjéért — szólt Lenke után Micu —, nem vagyok itthon. Lenke kiment. Egy levéllel és egy postautalvánnyal tért vissza. Másodosztályú gyorsvonati jegyköltséget kaptak. És az anyjuk visszahívta őket. Lenke egy pillanat alatt öszszeadott, kivont, szorzott és osztott. Ha személyvonat harmadikán mennek és adnak valamit a háziasszonynak, minden rendben van. Most egyszerre véghetetlen hálát érzett a szülei iránt és olyan honvágy fogta el hirtelen, hogy úgy érezte, kiszakad a szíve és repül, repül, repül hazafelé. Szó nélkül adta oda Micunak is a levelet, hogy elolvassa. Aztán mikor a fiú összehajtogatta a papírt és letette az asztalra, megkérdezte: — Mikor utazunk? — Holnapután, kiskedden — felelte Micu. — Tudományos könyveket veszünk a pénzen, mint ősszel. És te vásárolhatsz egy pár harisnyát. Nyújtotta a kezét a pénz után. De Lenke erősen magához szorította. — Nem adom, Micu. Hazamegyünk! — Karvaly Barnabás miatt? — gúnyolódott Micu. De ezzel sem érte el a célját. — Ha te cserbenhagytál — mondta Lenke keserűen —, nincs értelme, hogy melletted álljak. Micu szembenézett vele. — Szóval te haza akarsz menni? — Igen. — És azt akarod, hogy én is hazamenjek? — Igen. — Hát menj, ha akarsz. Én nem megyek. Lekapta a kalapját a fogasról és elrohant hazulról. Lenke nem mozdult. Nem szólt utána, nem szaladt ki a lépcsőházba, mint máskor, ha összevesztek. Higgadtan, józanul számot vetett mindennel. Kiment a háziasszonyhoz, elrendezte a dolgokat. Aztán leült, gondolkozott. És míg Micu összeharapott szájjal, idegesen járt-kelt a leányiskola épülete előtt, Lenke hozzákezdett, hogy lecsavarja lábáról a vászonpólyát s lemenjen tizenöt deka párizsit venni vacsorára. Közben pedig ezt mondta magában: — Elég volt! Mindennek van határa! a Magyar Nemzet es of toebuia srta . Kosáryné Kés Lola. XVIII. FEJEZET Morzsa Sándor az újságot olvasta. Öngyilkosságok ... gázolások . .. rémhírek ... különös. Most egészen másképpen hatott reá mindez, mint azelőtt Most ő is mintha ezek közül az emberek közül való lett volna. Érezte jól, hogy itthon számkivetett és idegen. Tavalyelőtt, mikor igazán idegen volt lélekben, egy pillanatra sem vette észre. Tavaly, mikor a felesége szenvedett és gyötrődött, mikor fel tudott emelkedni lélekben a türelmes megértésig, nem vette észre. Most azonban érezte jól, hogy rosszat gondolnak róla és érezte jól, hogy olyan üres és hideg lett Janka szíve, mint a külső ajtókilincs egy fagyos éjszaka után. Igen, a lelke koldus, ezt érezte Sándor. Egyik gyermeke sem jön oda hozzá soha, csak ha hívja. Akkor is kelletlenül. Karcsi nem vitatkozik vele filozófiai kérdésekről. Jancsika nem hozza elő a számtanpéldáját. Márti úgy viselkedik, mintha nem is az apja lenne, hanem valami közömbös ismerős. És Janka ... Oh, udvarias és mindent elintéz a házban és egyetlen szóval sem emlegeti, hogy harminc pengővel kevesebbet ■kapott ebben a hónapban. De amellett miatta akár át is költözhetne már Paulához. Ez a becsületes asszonyok bűne: megbocsátani tudnak, de felejteni nehezen. Csend volt. Kínos, nehéz csend. Morzsa Sándor letette az újságot és az ablakhoz lépett. Kinézett rajta. Vájjon nem jár-e itt, a ház előtt, a hosszúhajú szegény ember? Tudott már róla egyetmást. Tudta, hogy imádkozni szokott az udvarokon és köréje gyűlnek az emberek Tudta, hogy pénzt nem fogad el, csak ételneműt és ruhát, de abból is csak azt tartja meg, amire feltétlenül szüksége van, a többit elosztogatja. Tudta, hogy valaha mérnök volt, de valami igazságtalanság érte a munkásokat, akkor felszólalt mellettük és elvesztette az állását. Tudta, hogy nem éppen őrült, de valami fanatikus igazságérzet él benne és csodálatosszelídség és szeretet. Mindent szétosztogat. Mindenkit testvérének érez. És úgy érzi, nem élhet kényelmesebb és jobb életet addig, míg mások éhen pusztulnak. Mivel érdemelt volna meg különb sorsot, mint más? Igen, ismerte már Morzsa Sándor a nyomor prófétájának tanításait. Tudta, hogy sírva beszél a vérontásokról és kéri ezeket a nyomorúságban elkeseredett szívű embereket, hogy ne vérrel és ne bosszúval kívánjanak élni, mert Isten a szeretet fegyverét adta minden embernek, csak használni kell... (Folytatjuk.)