Magyar Nemzet, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
2 bizonyítja az is, hogy Chamberlain Roosevelt újévi üzenetére hivatkozott, amely tudvalévően szintén világnézeti külpolitikát hirdetett. Ebből arra következtetni, hogy az angol kormány valóban ugrásra készen áll ezeknek az elveknek a védelmében, akkor is, ha nem az ő szabadságukról van szó, természetesen nem lehet. De hogy az angolszász közvélemény ebben az irányban halad, az kétségtelen, akár azért, mert Roosevelt kormánya hajszolja ezen az úton az amerikai közvéleményt, akár pedig mert az angol közönség hangulatának hatása alatt tolódott ebbe az irányba Chamberlain. Eddig mindenesetre azt láthattuk, hogy a helyzet ma az ellenkezője annak, mint amely a fiatalabb Pitt idejében uralkodott Angliában. Akkor Pitt pártolta, az angol közvélemény pedig ellenezte, hogy Anglia háborúval szálljon szembe a francia forradalom belpolitikai világnézetével és külpolitikai imperializmusával, most pedig Chamberlain az angol politikai tényezők egyik legengedékenyebb csoportjához tartozik. A szombati birminghami rádióbeszéd hallatára azonban sokan vetették fel a kérdést, vájjon Chamberlain nem tartja-e túlzottnak a még nálánál is engedékenyebbek felfogását? Erre enged következtetni, hogy az annyira óvatos angol miniszterelnök beszéde során több ízben olyan gondolatok ébresztésére alkalmas szavakat ejtett ki, amelyek megragadhatják az angolok fantáziáját. Ez a fantázia tudvalévően éppenséggel nem nagy. De ha a miniszterelnök — amint azt Chamberlain beszédének a legelején tette — olyan szoros öszszefüggést állapít meg a külpolitikai helyzet és az üzlet alakulása között, az ilyen érv telitalálatként éri a City fejét és zsebét. Az erőszakkal való uralkodás emlegetése szintén megbolygatja az angol embernek puritanizmustól és szentimentalizmustól színezett szemléletét s hol van az a még oly műveletlen angol, akit ne alarmírozna, ha a miniszterelnöke azt emlegeti, hogy Pitt milyen kontinentális forradalommal állott szemben, amihez Chamberlain még hozzáfűzte, hogy ha Pitt nem élhette meg Anglia győzelmét (mert 1806-ban halt meg, Waterloo pedig 1815-ben volt), ő, Chamberlain reméli, hogy még megéri a győzelmet. Az angol különben szívesen számol s ha Chamberlain azzal végezte beszédét, hogy 125 évvel ezelőtt milyen harcot folytatott Anglia, 1939-ből könnyű kivonni a 125-öt s visszaemlékezni az akkor Angliát fenyegető francia imperializmusra. * A Chamberlain-beszédnek időszerű és gyakorlati természetű mondata talán csak az volt, amely Olaszországra vonatkozott. Németországgal szemben megértő hangon igyekezett beszélni Chamberlain, Olaszország irányában azonban szemmel láthatóan hangsúlyozottan barátságos akart lenni és sokaknak feltűnt, hogy a Mussolinival való érintkezéséről mennyivel hosszasabban beszélt. Ez arra vall, Chamberlain még mindig nem adta fel régi gondolatát, hogy talán Berlin nélkül is meg lehet egyezni Olaszországgal. Emlékezetes, hogy ezért ejtette el az Anschluss előestéjén Edent, ezért kötötte meg tavasszal az olasz—angol egyezményeket, aminthogy nyilvánvaló, hogy ezt a szándékot nem adta fel akkor sem, amikor most ősszel életbe léptette a húsvéti római paktumot, anélkül, hogy az olasz önkénteseket Spanyolországból mind visszavonták volna. Fölösleges ismét hangoztatni azt a meggyőződésünket, hogy minden olyan elgondolás, amely a tengelyhatalmak szétválasztására irányul, kilátástalan. Chamberlain azonban, úgy látszik, angol szívóssággal ragaszkodik ehhez az eszméjéhez s érdekes, hogy a hétfői Hitler-beszéd legfontosabb része is Olaszország felé mutat. Bármilyen erélyes szavakat használt is a Fishrer úgyszólván minden irányban és bármenynyire kerülte is Olaszország pártolásánál Franciaország és Anglia nyugtalanítását, kétségtelen, hogy ha egyfelől Hitler vései a spanyol terület egyetlen részében sem. Mussolini kijelentette, hogy az önkéntesek elszálltása tekintetében a be nem avatkozási bizottság által elfogadott angol terv mellett áll. — Hasznos beszélgetést folytattunk a leszerelés kérdéséről, amelyből kitűnt, hogy Mussolini ezt a kérdést a minőség szerinti leszerelés útján szeretné elsősorban megközelíteni, olyankor, amidőn az idő kedvezőbb lesz annak tárgyalására. Megegyeztünk abban, hogy érintkezésben maradunk egymással e kérdés jövendő fejleményei tekintetében. A zsidókérdést illetőleg kiderült, hogy Mussolini úgy érzi, ez az ügy nemzetközi kérdés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön és amelyet ennélfogva tényleg általános vonalakban kell kezelni. A cseh-szlovák határ — Ami a Cseh-Szlovákiának nyújtandó szavatosságot illeti, Mussolini jelezte, elvben kész elfogadni azt az eszmét, hogy a cseh-szlovák határokat vétlen támadással szemben szavatolja, de úgy véli, hogy előbb három kérdést el kell intézni, úgymint: 1. Cseh-Szlovákiának magának belső alkotmánya. 2. Cseh-Szlovákia semlegességének kinyilvánítása. 3. A határok megvonása a helyszínen. Beszéde további során a zsidókérdésre tett célzás után Chamberlain a Vatikánban tett látogatással foglalkozott, hangsúlyozva, hogy felejthetetlen élmény volt mindkettőjük számára, hogy őszentsége ajkáról hallhatták az angol uralkodópár és az angol nép iránt érzett bámulat és szeretet kifejezését. Nem lehet kételkedni annak a mélységes gondoskodásnak őszinteségében, amellyel Őszentsége szívén viseli azt a sok problémát, amely napjainkban Európa békéjét és az emberiség lelkiismeretét nyugtalanítja. — Mindkettőnket mélyen meghatott — mondotta Chamberlain — Őszentségének bátorsága és mélységes emberi érzése. Miután Chamberlain befejezte nyilatkozatát, az elnapolási indítvány során Attree őrnagy a munkáspárti ellenzék nevében megnyitotta a külügyi vitát. — A miniszterelnök római látogatása — mondotta Attlee — azt bizonyítja, hogy az olasz néptömegek jobb viszonyt kívánnak az angol néppel. Mi is jobb viszonyt kívánunk a népek között, de az államférfiak megbeszélései nem jártak eredménynyel. A spanyol helyzet nem fenyegeti Európa békéjét Attlee itt hosszasan foglalkozott a spanyolországi olasz csapatokkal s a francia—olasz viszony kiéleződésével, azzal vádolva az angol kormányt, hogy magatartásával a tásemilyen Irányban sem szabta meg a német külpolitika közeli akcióját, még a gyarmati kérdésben sem, ugyanakkor Olaszországnak valósággal íratlan lapot adott át. Ezt kell kiolvasni ugyanis Hitlernek abból a kijelentéséből, hogy „Olaszország elleni háborúban Berlin Róma oldalán állana“. A helyzet tehát e pillanatban ismét az, mint volt szeptemberben: a kulcs megint Mussolini kezében van. Akkor az egymással farkasszemet néző London és Berlin között Róma volt az a kapcsolópont, amelyen át az érintkezés s ezen a réren a müncheni egyezmény létrejött, most pedig Róma az ütközőpont egyfelől Párizs és a vele szövetkezett London, másfelől pedigaz Olaszország oldalán kitartó Németország között. A helyzet alakulása most úgyszólván egyedül Mussolinitól függ. Rajta áll, hogy milyen olasz igények milyen természetű kielégítésének kérdésében álljon szembe egy- mással a tengely és az antant madást bátorítja. Mi legyen Spanyolország jövője a háború befejeztével? — kérdi. Egy országot területi hódítás nélkül is idegen befolyás alá lehet hozni, súlyos következménnyel járna Angliára és Franciaországra nézve, ha Spanyolország a tengelyhatalmak függvénye lenne. Chamberlain miniszterelnök Attlee támadásaira felelve kijelentette, hogy az angol kormány spanyolországi politikája kezdettől fogva helyes volt. A mostani pillanat semmiesetre sem alkalmas annak megváltoztatására. Világos, hogy a spanyol köztársasági kormány oldalán való beavatkozás csak akkor változtathatná meg a helyzetet, ha rendkívül nagymérvű volna. — Úgy látom — folytatta Chamberlain —, hogy a spanyol helyzet e pillanatban nem fenyegeti Európa békéjét, de ha szakítottunk volna a be nem avatkozás politikájával és jelentékenyebb beavatkozás történt volna a spanyol köztársasági kormány érdekében, a béke veszélyben forgott volna. Anglia a szigorú pártatlanság politikáját követi. Azért nem adtuk meg a hadviselői jogokat Franco tábornoknak, mert ez a háború nem puszta spanyol polgárháború, hanem bonyolultabbá teszi azt az idegen hatalmak beavatkozása egyik vagy másik oldalon. Az ellenzéknek nincs igaza, mikor előre hangoztatja, nem hiszi, hogy Mussolini és Hitler betartja szavát. Mussolini és Ciano újból biztosítottak bennünket Rómában, hogy a háború befejezése után semmit sem kívánnak Spanyolországtól. — A lecsillapítás politikája állandó sikerrel jár. Hosszú fegyverkezési készülődéseink eredményei most jelentkeznek. A közönség most kezdi mindenütt belátni, hogy erőfeszítéseink állandóan óriási arányban növelik véderőnket. Tekintélyünk külföldön sohasem volt nagyobb, más országok sohasem keresték buzgóbban barátságunkat, mint most. A kormánypárt itt lelkes éljenzésbe kezdett, míg a munkáspárton gúnyos derültség tört ki. — Római látogatásom — folytatta Chamberlain — megerősítette a barátságot Anglia és Olaszország között, de nem gyöngítette viszonyunkat Franciaországgal, amely szorosabb és bizalmasabb, mint bármikor volt emberemlékezet óta. A legnagyobb megelégedéssel üdvözöltük a Franciaország és Németország közti megegyezést Hitler beszéde . Hitler tegnapi beszéde nem keltette azt a benyomást, mintha a német kancellár újabb válságba készülne dönteni Európát. A beszéd bizonyítja, hogy Németországnak éppen úgy szüksége van a békére, mint más államnak. Mindnyájunknak vannak belső gazdasági, pénzügyi, munkanélküliségi és egyéb problémáink és mindnyájan rokonszenvet üdvözölnénk, ha a különféle országok államférfiai népeik összes szükségleteinek kielégítésére fordítanák minden gondjukat . Meg vagyok győződve, hogy nincsenek olyan kérdések a nemzetek között, legyenek azok még olyan komolyak, amelyeket ne lehetne kerekasztal körüli megbeszélésekkel és vitával elintézni. De hiába kezdenénk megbeszéléseket az ellentétek általános elintézéséről, a törekvések kiegyenlítéséről és a sérelmek kiküszöböléséről, ha a légkör nem kedvező. Ezalatt azt értem, hogy azoknak, akik a tárgyalóasztalhoz ülnek, meg kell győződve lenniük, hogy mindazok, akik az asztal körül ülnek, békét és megelégedettséget kívánnak és nem rejtegetnek sötét szándékokat. Az európai bizonytalanságnak és aggodalomnak e hosszú korszaka után nem lehet a bizalmat, könynyen vagy gyorsan helyreállítani. Nemcsak békevágyra valló szavakat kívánunk, hanem mielőtt végső elintézéshez láthatnánk, határozott tanújelét kell kapnunk, mondjuk például annak, hogy készek a hatalmak, ha nem éppen leszerelési, de mindenesetre fegyverkezéskorláttozási egyezményeket létesíteni. Ha eljön ez az idő és a mienkhez hasonló szellemet találunk máshol, akkor Anglia biztos tudomásomszerint megértést fog mutatni és készek leszünk a magunk részéről is Európa általános megbéküléséhez hozzájárulni. Biztosítás légi támadás ellen Simon kincstári kancellár az alsóházban behatóan ismertette a kormány szándékait a háború veszélye elleni biztosítás rendszerének megszervezéséről. Most tanulmányozzák a légitámadások vagy más hadműveletek folytán bekövetkezett halálesetekért vagy sebesülésekért való kártérítések rendszerét. Magyar Nemzet SZERDA', tfSf FEBRUÁR iiff'* Anglia nem gyenge és nem fél — mondja Baldwin A Daily Telegraph hírszolgálata jelenti, hogy Baldwin volt angol miniszterelnök tegnap este nagy beszédet tartott, amelyben többek közt a következőket mondta: Európában azt hiszik, mi angolok félünk a háborútól és sohasem leszünk igazán felkészülve. Egyes kontinentális hatalmaknak az a felfogása, hogy olyan politikát folytathatnak, amelynek az az alapja, hogy Anglia gyenge. Ez a felfogás nagyon téves és rendkívül veszedelmes. Habár tisztában vagyunk azzal, hogy újabb háború a civilizáció teljes megsemmisülését jelentené, mert a modern háború olyan, hogy két esztendő alatt jobban elpusztítaná minden mai kultúránkat, mint ahogyan a barbár hordák azt kétszáz év előtt a római kultúrával tették. Beszédének további folyamán Baldwin megemlékezett arról, hogy amikor Chamberlaip-nek átadta a kormányhatalmat, azt mondta neki, hogy az ő nagy feladata abban fog állani, hogy ne csak Angliát, hanem egész Európát pacifikálja. „Azt mondtam akkor — folytatta Baldwin —, hogyha Chamberlainnek nem sikerül az eljövendő kéthárom esztendőben Európát a béke jegyében megszilárdítani, akkor az I senkinek sem fog sikerülni." A Hitler-beszéd megnyugvást keltett A hétfő esti Wiler-nyilatkozat megnyugtatóatást tett. Az olasz sajtó azt a részt domborítja ki, amely az Olaszországgal való szolidaritás mellett szól. A Gioriale d’Italiában Garda ezt írja: „Hitler és Mussolini együttműködése nem támadó, hanem védelmi jellegű és nem háborús koalíció. De a sötét fenyegetésekre való tekintettel Hitler jónak látta kijelenteni, hogy a két nemzet együttműködése szükség esetén fegyveres szövetségben is kifejezésre juthat." A cseh sajtó most első ízben, de egész terjedelmében közli Hitler beszédét. A szélsőjobboldali Poledny Utt azt írja, Hitler sikeresen visszaverte a németellenes propagandát. A kormánylapok ha nem is ilyen melegen, de szintén rokonszenvesen kezelik a német kancellár megnyilatkozását. }\áayztai, aiatsz.ek\é*ig, (26'aákitagadásao&ák SS" NAGY ZSIGMOND SZArVÁl 3 + EGÉSZ HÁZ BÚTORA Mussolini tudtával fogalmazta meg Chamberlain alsóházi nyilatkozatát A Daily Telegraph hírszolgálata jelenti: Angol politikai körökben Chamberlain keddi beszéde rendkívül nagy hatást keltett. Különösen azok a bejelentések, amelyeket Mussolinival folytatott római tárgyalásairól tett. Mussolini és Chamberlain ugyanis, mint most kiderült, megegyeztek Rómában, hogy együttesen szövegezik meg azokat a bejelentéseket, amelyeket Chamberlain az alsóházban római látogatásáról tesz. Chamberlain keddi beszédének idevonatkozó részét tehát Mussolini már előzőleg tudomásul vette. Ilyen körülmények között angol politikai körökben kiemelik a következő pontokat: 1. Mussolini hajlandó az angol— olasz barátságot tovább kimélyíteni, 2. a spanyol kérdés lezárása után Mussolini hajlandó megegyezni Franciaországgal, 3. Olaszországnak Spanyolországban nincsenek területi igényei, 4. az angol és olasz gyarmati határokat Kelet-Afrikában korrigálni fogják, 5. teljes mértékben áll az angol— olasz megegyezés a földközitengeri status quóra vonatkozólag. Londonban egyébként nem keltett meglepetést, hogy Chamberlain csak néhány szóval tért ki Hitler beszédére. Általános a vélemény angol politikai körökben, hogy ez Chamberlain részéről szándékos volt. Az angol politikai élet felfogására és a jelenlegi nemzetközi helyzetre jellemző, hogy az angol parlament folyosóján kedden este emlegették a következő mondást: — Mussolininak igaza van abban, hogy egy állam jövőjét nem lehet millió szuronyra felépíteni, hanem csak millió kereskedelmi kapcsolatra. Érdekes, hogy Hitler hétfői beszédének egyik legfontosabb passzusára vonatkozólag később javítás érkezett. A londoni gyorsírói feljegyzés szerint Hitler azt mondotta volna: — Olaszellenes háború, bármilyen okból indult is meg, Németországot barátja oldalára szólítja. Utólagos javítás szerint a beszédnek ez a passzusa a következőképpen hangzott: a Olaszország ellen indított világnézeti háborúban Németország Olaszország oldalán küzdene. Az angol távirati irodák a második szöveget adták ki, a londoni német nagykövetség pedig nyilatkozatot bocsátott a lapok rendelkezésére, amely nyilatkozat szerint a kancellár beszédének javított kiadását kell hitelesnek elfogadni.