Magyar Nemzet, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-05 / 150. szám
SZERDA, 1959 JÚLIUS 5. Magyar Nemzet A gumi kalandorregényéről beszél Budapesten egy maiakkal angol ültetvényes (Mr. Emanuel Glowing pontosan megfelel a nevének. Izzik. A „glowing" szó ugyanis izzót jelent. Ő a legizgatottabb angol, akit valaha láttam. Valószínűleg azért ilyen feldúlt, mert — amint szinte lányos pirulással mondja — még soha nem adott interjút. Tudniillik Glowing úr egyáltalában nem érdekes ember. Ötvenéves, vörösarcú, a szeme meghatározatlanul kék, nem nagyon gazdag — már angol fogalmak szerint—, nem nagyon okos — magyar fogalmak szerint —, nincs tizenkét újja, nem vette feleségül a sziámi ikrek egyikét sem. Mindössze gummitermelő Malakka félszigeten, Singaporetól északra. Ez az őstermelési ág meglehetősen ismeretlen Magyarországon és bár a gumi a bölcsőtől (cucli) a sírig (halottaskocsi gummikereke) elkísér bennünket, általában édeskeveset tudunk arról, hogy mi módon terem. Szóval az interjú mezőgazdasági jellegű cikkecskének indult, de hamarosan kiderült, hogy a gumi nem is olyan egyszerű őstermelvény. Valóságos kalandorregény, szinte élő és rendkívül hányatott életű hőse, ki hitte volna róla? ♦ Mivel mr. Glowing semmit nem akart mondani, hanem minduntalan kedves gumiját tolta az előtérbe, elhatároztuk, hogy elfogadjuk a cserét. Beszéljen Glowing úr a gumiról. Nem volt rossz csere. Ekkor kezdett a kitűnő gumitermelő izzani. — A gumi — mondta szinte lélegzet nélkül, lelkesedve — a gumi rendkívül érdekes szakma, önnek fogalma sincs, hogy milyen érdekes. Én, mondhatnám, gumiültetvényen dőttem fel, én tudom. Értek hozzá,csak ehhez értek, de legalább jól. — Mitől olyan érdekes? Fontos nyersanyag, nem mondom. De márpótolják, csakúgy, mint a gyapotot. Az olaszok paradicsomból csinálnak műgumit, a németek meg amiből akarnak. — Drága — legyintett Glowing úr.— Drágább, mint az eredeti és roszszabb. — Drágább. Rendben van. De ettől még nem lesz izgalmasabb a gumikérdés. — Nem? — kérdezte a kitűnő malakkai úriember és ha lehet, még jobban elvörösödött. Azután ravasz fény csillant meg a szemében. Kávéházban ültünk. Hatalmas üveg sört rendelt, csak azután folytatta: — Elmondom önnek a gumi történetét. Nem is kell messze menni: száz esztendővel ezelőtt még csak radíroztak vele. Még előbb labdáztak: délamerikai indiánok jöttek rá arra az egyszerű dologra, hogy a nyersgumiból készült golyó ugrik, ha a földhöz vágják. Úgy száz évvel pontosan százhárom évvel ezelőtt egy Goodyear nevű amerikai ként kevert a gumihoz és ezzel hőállóvá tette, ő a modern gumi atyja. Most már szabad volt az út, hamarosan a velocipédek abroncsára került a gumi, egy Dunlop nevű állatorvos ötletéből, aztán szigetelni kezdtek vele. De igazi nagyágyú csak az autóipar elterjedésekor lett. Na már most... Azt, ugy-e, tudja, hogy az angolok kezén rengeteg gumiültetvény van? A világtermelés jelértékeiy százaléka a mienk. Mit gondol, hogyan szereztük vezető pozíciónkat? Soha nem találná ki. A hangja határozottan diadalmas. Szinte elhűl az ember, amikor a folytatást hallja: — Albionnak mindig voltak fiai, akik hazájuk érdekében kockázatot vállaltak — ha kellett, meg büntetőjogi felelősséget is. Mivel pedig Anglia számára létérdek volt, hogy egyre fejlődő ipara számára saját termelésű gumihoz jusson, egy szép napon néhány angol úr olyasmit cselekedett, amit rendkívül bajos volna másnak, mint lopásnak nevezni... De hogy megértse a dolgokat, elmondom az előzményeket is. A gumitermelésben sokáig Braziliáé volt az egyeduralom. Tudniillik csak az amazonmenti trópikus őserdőkben termett meg a gumifal Természetesen a brazil kormány úgy vigyázott a cserjékre, mint a szeme világára. Olyan árakat kért a nyers gumiért, amilyet akart és mi fizettünk, mint a köles. Kellemetlen volt a dolog, nagyon kellemetlen. Tudja, mi nem szeretjük az ilyen kiszolgáltatottságot. Egy szép napon eltűnt néhány gumifa az őserdőből. Azután még több, egyre több. Mire a brazilok észrevették a dolgot, London mellett egy erre a célra épül különleges üvegház tele volt gumifával. Hosszú évek és sokszámjegyű fontcsekkek árán sikerült kitenyészteni egy olyan gumifatípust, amely jól bírta a változást és szállítást: az első ilyen fákat Ceylon szigetén ültettük el. Azután Borneo, Szumátra, Malakka következtek és még sok más hely ... Sőt a hollandok is bekapcsolódtak az üzletbe, persze angol támogatással és tőkével. Az angol—holland gumiszindikátus egységes vezetés alatt áll, így történt... — No és a brazilok 1 — 0, ők is termelnek — mondja a kitűnő malakkai angol úriember. Az ember ilyenkor érti meg tökéletesen az angol világbirodalom titkát. 0, Igen, a brazilok is termelnek. Majdnem jóindulat volt a hangjában. Ezelőtt negyven évvel Brazília 54.000 tonna gumit termelt, az angolok négyet, összesen négyet! Ma a világtermelés alig van alatta az egymillió tonnának, ebből az angol vezetés alatt álló tőke majdnem 800.000 tonnát, az összes többi államok úgy 90—100 000 tonnát termelnek. Brazília pedig áttért a kávéeladásra ... Nem csoda, ha mr. Emanuel Glowing jóindulatú ... íz. b. j.) Most jelent meg 5-ik kiadásban ! 25*. ótajstván nemen ims estivel a nemes szán-MIMI Ára 2 pengő Kapható és megrendelheti a Magyar Nemzet könyvosztályában, VI., Vilmos császár-út 65. szám. Templomszentelés Antaltelepen Révfülöpről jelentik. A Budafoki Keresztény Ifjak Egyesülete Balatonudvari község határában lévő nyaralótelepén, Antaltelepen Páduai Szent Antal tiszteletére templomot épített, amelyet Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök szentelt fel ünnepélyes keretek között. Szentiványi Károly rátóti prépost, pápai prelátus mondott szentbeszédet és a püspöki szentmise után az újonnan szentelt templomban bemutatta aranymiséjét. Shvoy Lajos megyéspüspököt és a jubiláló rátóti prépostot Czirmann Antal országgyűlési képviselő, egyesületi elnök köszöntötte. Színház Athalie Párizs, július Ha színházjáró ember ma Párizsba érkezik, az első, ami szemébe ötlik, hogy a szokottnál is több klasszikus előadást hirdetnek az utcai plakátok. Az Odéonban Moliére és Ibsen, a Comédieben Rostand, Victor Hugó és valamelyik Moliére-vígjáték az estéknek legalább felét tölti be. Az Egyetem műkedvelő színészei pedig a Sorbonne udvarán Aischylos Perzsáit, Plautus Amphitryon-ját és Sophokles Antigoné-ját játsszák. Természetesen az ősszel tartandó Racine-ünnepségek előszele is erősen érezhető. A nagy francia klaszszikus költő születésének pár hónap múlva lesz a háromszázadik évfordulója. Párizsnak és egész Franciaországnak irodalmi körei erősen készülődnek a tricentenáriumra. A múlt héten a párizsi Igazságügyi Palota udvarán játszották el Racine-nak a pereskedést gúnyoló Les Plaideurs című vígjátékát. Az előkészületekből persze elsősorban a Comédie, a franciák Nemzeti Színháza veszi ki a maga részét. Hetekkel ezelőtt új betanulással hozta színre Racine vallásos tárgyú tragédiáját, Athalie-t. A darab azóta hetenként legalább kétszer fordul meg a műsoron, mindannyiszor zsúfolt ház előtt. Nem csoda! A mű magasztosságához az előadás minden tekintetben méltó teljesítmény. Athalie a legkülönfélébb gondolati és művészi irányok szintézise. Tárgya az ószövetségi Királyok Könyvéből való. A drámai küzdelem az egy igaz Isten hite és a bálványimádás körül forog. Az ószövetségi világból azonban kipillantást kapunk a Megváltás művébe, az Újszövetségre is. Az igaz vallás megmentésén kívül Dávid törzsének létéről vagy nemlétéről is szól a darab. Annak a törzsnek fennmaradásáról, amelyből a Megváltó fog születni. Az Ószövetség és Újszövetség szelleme egyesül a darabban. Művészi tekintetben a keresztény ízlés nyer szintézist benne a görög formákkal. A tragédia tagolása az antik drámák szerkezetére emlékeztet. Karok mozgása és éneke osztja részekre a cselekményt, akárcsak Sophokles valamelyik darabjában. A drámai akciót líra festi alá, zenétől kísért líra. De a különféle művészi elemeknek együttes alkalmazása még itt sem áll meg. Racine-nak egyetlenegy darabja ez, ahol a színhely hangulata a színpadi történéssel együtt játszik, ahol a játszótér nem semleges valami, hanem szerves része a tragédiának, ahol a díszlet architektúrája is beszél, ahol valami fenséges couleur locale érződik. A vallásos hangulatú darab színhelye a jeruzsálemi Salamontemplom. A Comédie előadása bámulatos Gesammtkunst-ot nyújt. Racine verseinek muzsikáját Haendel muzsikájával egészíti ki. A jeruzsálemi templomcsarnok fenséges építészeti munka. A hatalmas oszlopok barokk modorúak, Racine-korát jelezvén inkább, mintsem a darab cselekményének idejét. Az egész műnek mirákulum-jellegét a rendezés fényeffektusokkal támogatja. A leányok karának mozgása külön művészi teljesítmény. Ahogy egymáshoz húzódnak, ahogy szimmetrikus csoportokra válnak szét, ahogy járnak, ahogy letérdepelnek, ahogy riadt őzekként összebújnak, az a mozgásművészet remeke, így vegyül hát a darabban és előadásában ó- és újszövetségi hangulat, görög és keresztény művészi elgondolás, drámai akció és líra, a dikció muzsikája és a muzsika fensége, színészi játék, építészet, fényhatás és tánc — minden, aminek csak a művészileg fogékony lélekre hatása lehet. A közönség vallásos áhítattal nézi végig a darabot. Az izgékony, temperamentumos francia lélegzetvisszafojtó csendben üli végig az egyetlen szünettel megszakított háromórás előadást. Egy-egy gyönyörű mondat, egy-egy meglepő színészi mozzanat után felcsattan ugyan a taps, de mintha ez is diszkrétebb lenne, mint ahogy Párizsban szokott lenni. A színpadi templom mintha kitágulna és mintha templommá ölelné a nézőteret is. Az előadás végeztével azonban a taps nem akar megszűnni. A kitűnő színészeknek számtalanszor kell a közönség előtt megjelenniök. Mikor pedig a nézőtér kivilágosodik, egy csomó ember szemében még ott ragyog a meghatottság könnye. Athalie valóban csodálatos remekmű! Racine valóban rendkívüli költő! Milyen kár, hogy a magyar közönség előtt mindezideig nem tudott olyan népszerűvé válni, mint a világirodalom többi nagysága. Galamb Sándor Láthatatlan „hangfalak “ a Margitszigeti Színpadon Ifjú Oláh Gusztáv, az Operaház rendezője, aki a Margitszigeten szombaton bemutatásra kerülő Verdi-opera előadását rendezi, Pertilével a címszerepben, beszámolt azokról a nehézségekről, amelyekkel mint rendezőnek a szabadtéri előadás alkalmával meg kellett küzdenie. — A legelső kérdés, amelyet meg kellett oldanom — mondja — a Trubadúr szabadtéri szcenáriumában, a darab nyolc képének beállítása. Ugyanis mind a nyolc kép más-más helyen játszik, viszont a szigeti színpadon mégis csak a gyönyörű környezetnek kell dominálni s a nyolc különböző színteret nem szabad „díszlettel”1 megoldani. — A gyors képváltozásokat aztán már minden nagyobb nehézség nélkül meg lehetett oldani az óriási színpadon — és ezek minden tekintetben „szabadtéri“-ek lesznek és nem hasonlítanak a színpadi színváltozásokhoz. — A másik fontos problémát, az akusztika kérdését Pertile intenciója szerint oldottuk meg. Pertile ugyanis a tavasszal megnézte a Margitszigeti Színpadot és azt ajánlotta, hogy a lombok közé kicsiny falakat helyezzünk el — persze láthatatlanul — és ezzel tökéletesen meg lehet oldani az akusztikai nehézségeket, így is lesz. A hatást már kipróbáltuk és az eredmény meglepő volt: a hangot époly maradéktalanul közvetíti a kifogástalan akusztika a hatalmas nézőtérre, akár az Operában. Szerdán megindul a munka a Hunniában Két héttel ezelőtt „Magyar Írók Filmje Rt.“ címen új filmvállalkozás alakult, amely komoly anyagi felkészültséggel folyamatosan szándékozik magyar filmeket gyártani. Az alapítók egy része már a végleges megalakulás előtt megindítja a filmgyártást és szerdán reggel már meg is kezdődnek az első felvételek a Hunniában. Bókay Jánosnak Karosszék című forgatókönyve kerül a felvevőgép elé, Balogh Béla rendezésében és B. Kokas Klára díszleteivel. Szeleczky Zita játssza az új magyar film főszerepét, a többi főszereplő pedig Szilassy László, Rajnay Gábor, Latabár Kálmán, Kovács Terus, Rácz Vali, Weigand Tibor. Hétfőn reggel már megkezdték az építkezéseket a műteremben, szerdán reggel pedig háromhónapos szünet után újból kígyólnak a reflektorok. Az új magyar film producere Matolay Géza. * Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum igazgatósága közli, hogy a XIX—XX. század külföldi mestereinek kiállítása a régi Műcsarnok (Andrássy út 69.) épületében július 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor nyílik meg. Az új kiállítás a közönség számára, szerda kivételével, nyitva van mindennap 9-től 9/42 óráig. (Szerdán a kiállítás takarítás miatt zárva van.) Beléptidíj 40 fillér. Vasárnap délelőtt 9—11 óra között a belépés ingyenes. 13 Új tagfelvétel volt a Színészkamarába A Színművészeti és Filmművészeti Kamara július 3-i választmányi ülésén ismét több kamarai tagságot engedélyezett, így az előadóművészek közé felvette: Bakó Ancit, Buday Máriát, Ihász Klárit, Illyés Sándort (énekművész), Kovács Jolánt (énekművésznő), Kamilli Judithot, Kosáry Emmyt, Kuthy Józsefet és Reményi Jánost. Ezenkívül a kamara többi osztályába is történt felvétel. * A „Dalol a nyár“ jubilál. A Márkus Parkszínház nagysikerű zenés vígjátéka, a „Dalol a nyár 11. szerda este 25., jubiláris előadását tartja. * Jan a „Finom úriház“ testvérfilmje. Mint a nyári operettek a helyzetkomikummal és a remek muzsikákkal szerzik meg a sikert, úgy aratott döntő diadalt a tavalyi szezon végén a „Finom úriház" című amerikai groteszkfilm. Ennek a filmnek a testvérfilmje kerül most a közönség elé „Tehetséges család" címmel. Egy bohémlelkű család tagjai szerepelnek ezen a filmen. Az apa öntelt író, a mama elkapatott drámai színésznő, a kisleány brettlire vágyó kabarészínésznő-jelölt, a szakács és komornyik operaénekes, a szakácsnő pedig kiérdemesült komika. E szereplők részvételével pereg a bohózati mese, amelyet néhány remek zene- és énekszám, valamint néhány pompás táncattrakció fűszerez. Az érdekes és vidám film főszereplői: Alan Jones, Judy Garland, Fanny Brice, a newyorkiak kedvenc kabaréénekesnője, Reginald Owen és Billie Burke.