Magyar Nemzet, 1941. április (4. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-01 / 74. szám
. Magyar Nemzet IV. évfolyam, 74. szám ELŐFIZETÉST ARADÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. Alapította PETNŐ SÁNDOR Kedd, 1941 április 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VT , ARADI U. 10, TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL. VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 65, TELEFON: 126-726. A német—jugoszláv és szerb—horvát viszony még mindig megoldatlan újabb jugoszláv korosztályokat hívtak be — Más államok is kénytelenek voltak elővigyázati rendszabályokat tenni, mondják a Wilhelmstrassen — Egész Jugoszláviából elutaztak a németek — Mariborban németellenes, Eszéken németbarát tüntetés volt — Francia, dán, tót és bolgár lapok Csehszlovákiához hasonlítják Jugoszláviát — Eden és Dili Athénba érkezett — Az ionitengeri angol—olasz csata Amerikában lefoglaltak német és olasz hajókat A jugoszláv kérdés olyan áttekinthetetlen mind német— jugoszláv, mind pedig szerb— horvát viszonylatban, hogy célszerűnek látszik mindenféle kommentártól tartózkodni. Éppen ezért arra szorítkozunk, hogy egyszerűen elmondjuk a kiemelkedő eseményeket, mégpedig a Budapesten kiadott kőnyomatos jelentések alapján. Ebben az összefoglalásban oly szigorúan alkalmazkodunk ezúttal kizárólag a kőnyomatos táviratokhoz, hogy a Magyar Nemzet külön tudósítóinak telefonos és távirati jelentéseit ennél az áttekintésnél nem vesszük számba, azokat minden kísérő megjegyzés nélkül közöljük lapunk szokott helyén. Berlin, Belgrád, Athén, New York Ebből a négy fővárosból érkeztek azok a jelentések, amelyek a legjobban jellemzik a helyzetet. A legfontosabb ezek közül az MTI következő berlini távirata. A Wilhelmstrassen rámutatnak, hogy a Németországgal szövetségben álló délkeleteurópai államokban a jugoszláviai események hasonló visszhangot keltettek, mint magában a birodalomban. Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy egyes államok az események hatása alatt elővigyázati rendszabályokat voltak kénytelenek életbe léptetni. A Német Távirati Iroda pedig a többi között azt jelenti hogy Románia vasárnap beszüntette a kőolajszállítást Jugoszláviának és hogy egy angol hírügynökség belgrádi híre szerint hétfőre virradó éjszaka Jugoszláviában több újabb korosztályt hívtak fegyverbe. Ugyanakkor az NST és a TP közli hogy Belgrádban a keddi naptól fogva minden középiskolát bezárnak, magánértesülés szerint ezeknek egy részét egészségügyi állomásokká alakítják át. Hétfőn megfigyelhető volt úgymond, hogy nők és gyermekek még nagyobb tömegben hagyták el Belgrádot, mint az előző napokban. Athénból azt jelentették, hogy Eden angol külügyminiszter és Sir John Dill, a brit birodalmi vezérkar főnöke ismét Athénba érkezett. Itt közbevetőleg megjegyezzük, hogy Eden már több mint öt hete tartózkodik a Földközi-tenger keleti medencéjének környékén, amennyiben február 20-án érkezett meg Londonból Dili tábornok társaságában. Újabb Athénba való érkezésük kapcsán az NST ezt a berlini jelentést adta ki. Német politikai körökben általános derültséget keltett a Reuter-iroda jelentése, amely szerint Eden és Dili újra Athénban van, hogy „megakadályozzák a háború további kiterjedését“. Ilyen jó tréfát — teszi hozzá az NST alig hallottak az utóbbi időben a Reuterügynökség híreivel kapcsolatban, mondják Berlinben. New Yorkból pedig ezt jelenti az NST: — Roosevelt elnök bejelentését, hogy az Egyesült Államok Görögországnak is „további segítséget“ nyújtanak, a hétfői amerikai lapok tüntetésnek tartják, amellyel Roosevelt hangsúlyozni kívánta szándékát, hogy Anglia balkáni politikáját minden eszközzel támogatja. Roosevelt ilyen értelmű nyilatkozatot tett különvonatán az újságíróknak, amíg Floridából útban volt Washington felé. Azt is jelenti az NST, hogy Egyiptomból Ankarába érkezett utasok elbeszélése szerint az utóbbi napokban nem kevesebb, mint huszonhét angol csapatszállító hajó hagyta el cirkálók és rombolók védelme alatt Alexandria kikötőjét. A hajók — írja az NST — hozzávetőleges becslés szerint harmincötezer embert szállítanak, Port Said és Ismailia kikötőjében további csapatszállító hajók állanak menetkészen. Bevezetőben érdemes még idézni az NST-nek azt a stockholmi hírét, amely így szól: — Londonban hajlamosak arra, hogy e háború eseményeit dramatizálják, így újabban állandóan „földközitengeri csatáról beszélnek“. Ez a csata most már valóban folyamatban van, amint azt a pénteki tengeri csata bizonyítja, amely a Földközi-tenger keleti medencéjében indult meg. A Svenska Dagbladed londoni tudósítójának jelentése szerint Londonban azt hiszik, hogy az olasz flotta harcbavetése összefüggésben áll Macuoka európai tartózkodásával. Japánnak érdekében áll, hogy az angol flotta nagy részét lekössék a Földközi-tengeren. A Dagens Nyheter londoni tudósítója— írja tovább az NST — a jugoszláviai eseményekkel kapcsolatban is rámutat Macuoka látogatására. E jelentés szerint Londonban védelmi szövetséget szeretnének létrehozni Jugoszlávia, Törökország és Görögország között még addig, amíg a japán külügyminiszter Európában tartózkodik. (Macuoka már megérkezett Rómába.) Londonban — így idézi az NST tovább a Dagens Nyheter-t — remélik, hogy a jugoszláv események hatása alatt Törökországban meggyengült az ellenállás ezzel a balkáni hármas szövetséggel szemben. A Stockholms Tidningen pedig azt jelenti, Londonban senki sem hiszi, hogy Jugoszlávia semlegessége hoszszabb ideig fenntartható volna. Németország és Jugoszlávia Ami a jugoszláv kérdés magját, a Berlin és Belgrád közti viszonyt illeti, az MTI berlini jelentése szerint illetékes német helyen kijelentették, hogy a belgrádi német követ a legutóbbi időben sűrű összeköttetésben állott a jugoszláv kormánnyal. Vasárnap az olasz követ is hoszszabban tanácskozott Nincsics jugoszláv külügyminiszterrel. Alább részletesebben idézzük azokat a jelentéseket, amelyek szerint a német birodalmi állampolgárok körülbelül már mind elhagyták egész Jugoszláviát, itt megemlítjük, hogy a jugoszláviai olaszok is előkészületeket tettek az elutazásra. Egyébként a német—jugoszláv tárgyalás kapcsán kell megemlíteni, hogy Andrics berlini jugoszláv követ hétfőn reggel Belgrádba érkezett, ahol Von Heeren német követtel is tárgyalt. Hogy a német—jugoszláv diplomáciai eszmecsere pontosan mire vonatkozik, nem tudjuk. A kőnyomatos irodák által kiadott berlini jelentések mind úgy ismertetik a Wilhelmstrassen elhangzott kijelentéseket, hogy azokból kiderül: Berlin még nem döntött végleg afelől, hogy mit fog tenni. Ezek a berlini nyilatkozatok azonban rendkívül komoly hangon figyelmeztetik Jugoszláviát. Az egyik ilyen berlini 1177-jelentés a Wilhelmstrasse nézetéről alább szó szerint is olvasható. Itt anynyit emelünk ki belőle, hogy Németországban különösen nagy felháborodást keltett a németellenes tüntetések és a németek elleni atrocitások mellett az a tény, hogy az új jugoszláv kormány letartóztatott németbarát újságírókat, köztük azt a Gregoricsot, akit, mint a Wilhelmstrassen most nyomatékosan rámutatnak, nemrégiben Hitler kihallgatáson fogadott. Ez a berlini A/77-jelentés úgy végződik, hogy a Wilhelmstrassen kijelentették, a jugoszláv kormánynak tudomásul kell vennie, a türelemnek is van határa. Az MTI egyik berlini jelentése pedig arra enged következtetni, hogy a Berlin megnyugtatására alkalmas jugoszláv lépések között valószínűleg ott kellene szerepelnie annak is, hogy az új jugoszláv rezsim egyrészt ünnepélyesen erősítse meg a berlini paktumhoz történt jugoszláv csatlakozást, másrészt pedig tanúsítson olyan magatartást, amelyből arra lehetne következtetni, hogy nem csupán a csatlakozás érvényességét ismeri el, hanem az abból folyó kötelezettségeket is vállalja. Az egyik M 77-jelentés ugyanis így szól: A Wilhelmstrasse szószólója kijelentette, hogy a birodalmi kormány birtokában van a jugoszláv kormány egy külpolitikai vonatkozású megnyilatkozásának, de ebben nincs szó a háromhatalmi egyezményről. A jugoszláv kormánynyilatkozat további tartalma és körülményei tekintetében Berlinben a legnagyobb tartózkodást tanúsítják. A szerb—horvát kérdés A német—jugoszláv viszony tisztázására nem csupán azért van szükség, hogy Berlin és Belgrád között megindulhasson a fejlődés a normális állapot felé, hanem szükség van rá a Belgrád és Zágráb közti szálak miatt is. Ezek a szálak ugyanis e pillanatban éppenséggel nem zavartalanok. S a horvátok, úgy látszik, egy új szerb—horvát kiegyezésre gondolnak Ennek az új kiegyezésnek előfeltétele, három belgrádi lépés. Az egyik hogy Belgrád erősítse meg a berlini paktumhoz való csatlakozást. A második, hogy erősítse meg az 1930 augusztusának végén, közvetlenül a háború kitörése előtt s már annak hatására létrejött szerb—horvát kiegyezést. A harmadik pedig, hogy a szerbek nyújtsanak garanciákat a horvátok feletti szerb hegemónia kizárására. A horvát parasztpárt mindenesetre nagyon tartózkodóan viselkedik. Macsek lapja, a Hrvatski Dnevnik úgy ír a szerb—horvát viszonyról, hogy abból kiderül: ma még sokfelé látnak maguk előtt nyitott ajtókat a horvátok.► A Német Távirati Iroda gráci jelentése szerint Eszéken a horvát lakosság rokonszenvtünteté-seket rendezett a tengelyhatalmak mellett. Zágrábból pedig ezt jelenti a Német Távirati Iroda. Szombaton este Zágrábban is kisebb tüntetések voltak. Erre az egyetemet bezárták. A horvát rendőrség megtett minden intézkedést, hogy megakadályozzon olyan kilengéseket, mint amilyenek Belgrádban történtek. A zágrábi rendőrség teljesen ura a helyzetnek. A Német Távirati Iroda egy, másik jelentéséből pedig kiderül, hogy a horvát parasztpárt szervezetei együtt portyáznak a rendőrökkel Zágrábban, hogy megakadályozzanak minden olyan incidenst, mint amilyenek legutóbb Belgrádban lefolytak. A birodalmi kormány intézkedésére a német polgárok nem csupán a szerb, hanem a horvát részekből is elutaznak. Ezzel kapcsolatban Berlinben a Wilhelmstrassen az NST szerint megjegyezték, hogy a horvát nép vezetősége nem titkolta ,a tengelyhatalmak iránt érzett rokonszenvét. Miközben azonban a horvát parasztpárt vezetőségének ezt a külpolitikai lojalitását a Wilhelmstrassen elismerik, maga a lakosság nem mindenütt viselkedett a vezetőség intencióinak megfelelően, erre vall a Popola di Roma szófiai jelentése, mely szerint, mint a TP-nak Rómából telefonálják, „a helyzet zavaros volta arra az elhatározásra késztette a német birodalmi kormányt, hogy hívja vissza a zavargó országból állampolgárait, miután Horvátországban is német- és olaszellenes tüntetésekre került sor. Hogy azonban a horvát—szerb feszültséget Belgrád mégsem hagyja figyelmen kívül, azt mutatja az AST-nek az a bukaresti távirata, amely szerint a jugo- Ára 10 fillér