Magyar Nemzet, 1941. május (4. évfolyam, 98-123. szám)
1941-05-07 / 103. szám
■SHADA, 1941 MÁJUS 7.5 _______________________________________Magyar Nemzet___ Világpolitika, világháború és a nagyhatalmak háborús kiadásai Talán egyetlen háborúra sem illett annyira Montecuccoli híres mondása, hogy viseléséhez három dolog kell: pénz, pénz és pénz, mint a jelenlegi világháborúra. Ebben az esetben pénz alatt nem a felhalmozott pénztőkéket, a bankok pincéiben őrzött aranytartalékokat értjük elsősorban, hanem azoknak az anyagi előfeltételeknek értékkifejezőjét, amelyek — mint most kétségtelenül látjuk, — eldöntik egy hadjárat sorsát. Hiszen az emberanyag, amely végeredményben legfontosabb tényezője a háborúnak is, csak úgy ér valamit, ha kellő anyagi áldozattal a hadviselők gondoskodtak tartós és jó kiképzéséről. Minőségét pedig nemcsak az emberi hősiesség, bátorság és katonai leleményesség dönti el, hanem nagy mértékben felszerelése, ruházata, tápláléka. Ez pedig kizárólag az anyagi erőktől függ, amelyet felhasználunk és amelynek értékét pénzben fejeztük ki. De épp a mostani háborúban jutott döntő szerephez az anyag. Repülőgépek, hadihajók, tankok és ágyuk mennyisége és minősége határozza meg leginkább a katonai sikert vagy kudarcot. Márpedig az anyagi előfeltételekről — ugyancsak ez a háború bizonyította be legjobban — évekkel előre kell gondoskodni. Ezért a háborús események teljes megértéséhez feltétlenül ismernünk kell a háború előtti hadikiadások alakulását. Az első és második világháború közötti húszéves „fegyverszünet“ idejét a hadikiadások szempontjából három korszakra oszthatjuk. Az elsőt 1919—1932 között aránylag mérsékelt kiadások jellemzik. A világ akkor még nem tért magához az első világháború kábulatából. A vesztesek területi megcsonkításuk hatása alatt és a jóvátételek rabságában voltak, mások, a győzők háborús adósságaik útvesztőjében s a háború politikai és gazdasági következményeinek rendezésével voltak elfoglalva, amikor még hittek abban, hogy a nemzetközi viszályok békés úton elintézhetők. A Népszövetség fénykora volt ez. A második korszakot 1933—1935 között a kifejezetten nacionalista államok fellépése jellemzi. Ezek az újból feléledő hatalmak nyíltan kezdik elvetni a kompromisszumok politikáját és törekvéseiket erejük hangoztatásával igyekeznek elérni mint Japán Mandzsúriában és Olaszország Abesszíniában —, szakítva a békés alkudozások politikájával. A harmadik periódus a második világháború előkészületeinek korszaka, amikor már a nagyhatalmak nagyrészt tisztában voltak hogy a konfliktust legfeljebb azzal, halogatni, de elkerülni nem lehet. A legtöbb nagyhatalom ekkor már lázasan beleveti magát a fegyverkezési versenybe. Az első világháború győzteseinek legfőbb gondjuk győzelmük mölcseinek biztosítása volt. Ezt gy aközponti hatalmak területi megcsonakításával, az érdekeiket képviselő, néhol mesterséges államalakulatok hálózatának megszervezésével, Németország lefegyverzésével és Népszövetség intézményével vélték a elérni. Majd nemzetközi szerződésekkel igyekeztek a nagyhatalmak fegyverkezését korlátozni, először a woahingtoni tengerészeti egyezmény révén 3921—1922-ben, amely szabályozta az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Japán és Olaszország llottaépítkezési programját. Több kibékítő egyezmény után e korszak csúcspontját a Briand—Kellogg-paktum jelentette, amely — mily álom! — a háborút akarta kiküszöbölni, mint a nemzetközi viszályok rendezésének eszközét. Végül a huszas évek vége felé a gazdasági prosperitás is elősegítette ennek a „békekorszak“nak az illúzióját, amelyet azonban nem egyszer zavartak kellemetlen incidensek. A párizs környéki békék, a Rajnavidék megszállása, az orosz forradalom, a nemzetiségiségek problémái, a kelet és kisebbAfrika népeinek nemzeti mozgalmai és felkelései bőven gondoskodtak ilyenekről. sági Az 1929-ben bekövetkezett gazdaválság megrendítette a világgazdaság alapjait, kiélezte a kereskedelmi versenyt, munkanélküliséget és vámkorlátozásokat eredményezett és kiélezte a nemzetközi elellentéteket. 19931-ben Japán megindítja mandzsúriai hadjáratát és két évre rá a militáns nemzeti szocializmus győz Németországban. Újabb két év Az első korszak alatt alig észlelhető nagyobb emelkedés a hadikiadások terén. A másodikban ugrásszerűen emelkednek a számok és a harmadikban mindent felülmúló rekordszámokat érnek el. Az azóta kitört világháború kiadásairól természetesen nincsenek adatok és azoknak feldolgozása a jövő történetírójának lesz a feladata. De méreteiről képet kaphatunk, ha csak a két nem hadviselő nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok ezévi költségvetését vesszük figyelembe. Ehhez minden kommentár felesleges! Az utóbbi évek politikai eseményeinek részletes ismertetése sem szükséges. Csak felidézzük a főbb momentumokat, hogy kimutatásunk adataival az összefüggés teljesebb és érthetőbb legyen. A mandzsúriai japán hadjárat után a Szovjetúnió három év alatt több mint ötszörösére emelte hadikiadásait. Olaszország az abesszín hadjárat idején két és fél, majd a rákövetkező évben háromszorosára. Ezekben az években Németország már nemzeti jövedelmének 17,1 százalékát költötte fegyverkezésre. A nyugati hatalmak erősen lemaradtak. Anglia ugyanakkor 1935-ben és Olaszország 1935-ben meghódítja Abesszíniát. Ez a fegyverkezési verseny kezdete. A Népszövetség a gyakorlatban megbukik, az európai szövetségek és szerződések egymásután kudarcot vallanak. Az alábbi táblázat, mint óramutató jelzi az események fejlődését: — csak három százalékát költötte nemzeti jövedelmének a háborús előkészületekre. Amerika pedig mindössze ennek a felét, 1,5 százalékot. Franciaország, miután több mint tízmilliárd frankot fektetett be a Maginot-vonalba, évekig tartózkodott minden különleges fegyverkezési kiadástól. Biztos tudatában annak, hogy határai védve vannak . 1930-ban Göbbels kiadja híres jelszavát: „vaj helyett ágyukat". A Szovjetúnió tovább fegyverkezik. Németország bejelenti fegyverkezési programját. Ugyanabban az évben megszállják a Rajnavidéket a németek, a locarnói egyezmény érvényét veszíti. 1937-ben kitör a japán-kínai háború, majd ezt követik a spanyol események. A Népszövetség tehetetlen. A többi, Ausztria, Csehszlovákia esete még élénken előttünk áll. Közben Anglia két év alatt három és félszeresére emeli hadikiadásait, de még mindig csak nemzeti jövedelmének 16.7 százalékát költi fegyverre. Franciaország biztonságánál tévhitében teljesen lemarad a versenyben és alig több mint 10 százalékát költi nemzeti jövedelmének fegyverkezésre, Németország pedig 44.2 százalékát! Majd a háború kitörése után meg SZOVJETUNIÓ (millió rubelben): EGYESÜLT ÁLLAMOK (millió dollárban): " A hadikiadások ... a , 1^ A hadi- százalék- A munkaköltség- Nemzeti aránya az nélküliek vetés jövedelem: állami nemzeti szánlékösszege: költségre- jövefle. aránya. lés teljes lemhez: összegekez: NÉMETORSZÁG (millió birodalmi márkában): 1913 1,8 48.9 45.700 4.1% 1925 465.8 60.000 0.8% 1933 3,000.0 46.600 6.4% 26.3% 1935 10.000.0 58.400 17.1% 11.6% 1938 25.000.0 79.000 31.7% 2.1% 1939 45.000.0 88.000 44.2% ? ANGLIA (millió foul sterlingben): 1913 77.1 2.300 39.1% 3.3% ? 1925 119.3 4.300 14.4% 2.7% ? 1933 107.7 4.000 13.8% 2.7% 19.9% 1938 382.5 5.300 33.6% 7.3% 12.6% 1939 kb. 1000.0 6.000 60.0% 16.7% 10.3% JAPÁN (millió jenben): 1913 199.6 3.000 34.8% 6.6% ? 1929 494.9 11.900 28.5% 4.2% 5.3% 1933 873.0 11.500 38.7% 7.6% 5.6% 1939 6,432.0 22.000 70.7% 29.2% 3.0% ban) 1913 718.0 17.300 22.2% 2.4% 1929 1,150.2 28.900 12.5% 4.6% 1933 1,5 47.3 48.500 4.8% 3.2% 1934 5,000.0 55.800 11.0% ? 1938 27.0 44.0 105.000 23.5% ? 1939 41.000.0 ? 26.6% ? 1941 70.865.0 (1040)125.500 32.9% ? (előirányzás) 1913 218.1 35.000 22.7% 0.6% ? 19.29 790.5 81.100 20.5% 1.0% 8.2% 1933 791.7 42.300 18.3% 1.9% 24.3% 1939 1,207.4 69.400 13.0% 1.7% 10.7% 1941—42 10,811.0 % 61.8% VII. 1. VII. 1. (előirányozás OLASZORSZÁG (millió lírában): 1913 1,106.7 35.4% 1925 4.036.2 100.000 23.8% 4.0% 1933 4,823.8 19.7% 1934 5,591.4 26 8% 1935 12,624.2 38.2% 1936 16.537.3 80.000 40.5% 20.7% 1939 30.165.0 125.000 50.0% 24.1% FRANCIAORSZÁG (millió frankban): 1913 1,315.1 36.000 26.0% 3.7% 1925 5,543.6 172.000 16.7% 3.2% 1933 12.324.3 199.000 19.8% 6.2% 1938 27.000.0 267.000 38.6% 10.2 % 1939 97.000.0 X 52.1% indult az amerikai fegyverkezés is, amely csak most kezd kibontakozni s amelynek hatásai csak a jövő évben lesznek észlelhetők. Érdekesen nyilvánul meg táblázatunkban a munkanélküliség csökkenése a fegyverkezési verseny fokozódásával. 1933-ban Németországnak több mint hat millió munkanélkülije volt, a dolgozók 26,3 százaléka. Számuk 1938-ban két százalékra esett vissza, ami a gyakorlatban a munkanélküliség megszűnését jelenti. Angliában ezzel szemben a dolgozóknak több mint tíz százaléka volt munkanélkül a háború kitörésekor. Az Egyesült Államokban a fegyverkezési verseny most kezdi éreztetni hatását a munkapiacon, de még mindig körülbelül hét millió a munkanélküliek száma. Mindezek az adatok bizonyítják legjobban, hogy a jelenlegi háborús helyzet alakulása, ha elsősorban katonai akciók eredménye is, de alapjában véve annak az előkészítő gazdasági tevékenységnek az eredménye, amelyek szolgálatába, egyesek, mint Németország és Japán nemzetgazdaságuk minden erejét befektették, míg mások, Franciaország és '■jjt vő#* « vásár 'Sze* pavillo, Anglia illúziók álomképeiben ringatva magukat, nemzeti jövedelmüket és gazdaságukat csak elkésve voltak hajlandók és akkor sem a totális háború követelményeinek megfelelően, messzebbmenő politikai céljaik érdekében feláldozni. HOKÖBOL „Horthy admirális nagy leckéje” A magyar probléma visszhangjai a francia sajtóban Vichy, május (A „Magyar Nemzet“ tudósítójá főll.) A jugoszláv konfliktussal kapcsolatban a francia sajtó érdeklődése igen nagy mértékben Magyarország felé fordult. A cikkek tömkelegének alaphangja azonos: a huszonkét évvel ezelőtt szerteszabdalt Magyarország, lassan-lassan helyreállítódván, kormányzója politikájának bölcseségét és türelmességét szüreteli most. A kommentárok közül különös érdeklődésre tarthat számot Pierre Dominique- nak, a sajtószolgálat volt főnökének a Journal-ban megjelent tanulmánya: Horthy admirális nagy leckéje. — Ezerkilencszáztizennyolcban Magyarországnak volt egy nagy tengerésze. ő volt a kettős monarchiának egyetlen férfia, aki a tengeren sikereket ért el. Horthynak nevezték és ellentengernagy volt. ő az, akit 1941-ben régensként láthatunk Magyarország élén, megteremtvén Magyarország egységét. Huszonkét év a hatalmon. Az eredmények magyarázata ebben keresendő. „A honvédek bevonultak Jugoszláviába!“ — mondotta a rádió. Igen, bevonultak. Amint 1938-ban bevonultak a régi Csehszlovákiába is. S amint néhány hónappal ezelőtt bevonultak Erdélybe. Három revans. Összefogva, mind a három békés. Horthy kormányzó, a hivatásos katona, nem keresi a katonai dicsőséget. Eredményt akar. E bevezetés után Pierre Dominique hosszan méltatja Horthy kormányzói működésének állomásait, fejtegetvén, hogy az elcsatolt magyar területeknek az anyaországhoz való visszakerülése a kormányzói politika természetes következménye volt. A cikk így fejeződik be: — A magyarok, lassan-lassan, visszatelepednek a nemzeti tűzhely mellé... Itt tartunk most. E huszonkét év történelméből azt kell megjegyeznünk, hogy egy nép soha sincsen legyőzve, amíg hazafiasan ragaszkodik hagyományaihoz amíg képes egy vezért kijelölni és hozzá hű maradni. Horthy értett a magyarok vezetéséhez. A magyarok hívek tudtak maradni Horthyhoz. Közel huszonhárom éve annak, hogy Magyarország vesztett és lefegyvereztetett, huszonkét éve annak, hogy a trianoni szerződés aláírására kényszerült. Mindenen átesett, beleértve a bolsevik forradalom vér- és sáráradatát. Az az ország, amelyet a középkorban a kereszténység vadbást vajának neveztek, amely oly hosszan harcolt a törökök ellen s amely szembe mert szálban Dzsingisz Kánnal is, a megadás helyett inkább a széttapostatást választva, Magyarország mindent elviselt és mindenből magához tért. Hogyan? Úgy, hogy a szakadéknak a mélységében egy ember megragadta és lassan — hangsúlyozom, hogy lassan — felkapaszkodott vele a meredélyen. E türelmes admirális lehetővé tette, hogy egy új nemzedék lépjen közbe s ez az uj nemzedék, amely mert a hovatovább * már nem istörténelemben elvesző vereséget, ma néhány veterán vezetésével leszáll dél felé, amint hat hónappal ezelőtt nekiindult kelet felé. Mestermű, mondhatnám. Az intelligencia és a türelem mesterműve, nagy politikai lecke, amelyre a história emlékeztetni fog, hogy a népek és a népek mesterei fel tudják használni. Gróf Teleki Pál tragikus halála inkább csak a meg nem szállott Franciaország sajtóját foglalkoztatta. A párizsi lapok mindössze néhány, javarészt eldugott sorban számoltak be a megrázó fordulatról, sőt a Paris-Soir párizsi kiadásé egyáltalában meg sem említette. Ezzel szemben a szabad országrész lapjai élénken méltatták Teleki államférfiúi és emberi érdemeit. Ray** mond Recouly például a Gringoire hasábjain shakespearei drámának nevezi a miniszterelnök öngyilkosságát, amelynek okát a körülmények okozta lelkiismereti válságban véli felfedezni. — Lelkiismereti dráma játszódott le benne s ennek a megoldását ez a nagyon egyenes, nagyon nemes jellem a halálban találta meg. Raymond Recouly cikkét a következő mondatokkal zárja: — Egyik utazásom alkalmával megismertem és megtanultam becsülni ezt a magyar nagyurat, akinek államférfiúi és tudósi reputációja messze túlhaladta hazájának határait. A kitűnő geográfus, akit az egész világon tiszteltek, akkor fogadott engem, amikor távol állott a hatalomtól, egy térképekkel és könyvekkel túlzsúfolt, kis budapesti lakosztályban. Az államférfiú, aki — miután visszaállította népe régi határainak egy részét — most oly tragikus körülmények között tűnt el, a legritkább és legértékesebb jellembeli és szellembeli tulajdonokkal rendelkezett. Ez a hatalmas kultúrájú férfiú, aki csudálatosan beszélt franciául, angolul, németül s aki a legválasztékosabb módon fogadta látogatóját, ama patrióták közül való, akikre Magyarország a leghívebb emlékezettel gondol vissza. tavaszi revüje Minden este 9 órától éjjel-S-ig ’iLjjé & pO'jn'nahyJÍ&n TURK BERTA Lugossi György, Vidos Jenő, Husvéth Sisters, Tibi Gró, Ladányi Irén, Horváth Rózsi, Arany Dodó, Papp Jancsi, Blazsy Mária, Nagy Klári felléptével. KÓSA JÓZSEF zeneszerző új slágereiTfl. Szénatér 7.,_