Magyar Nemzet, 1942. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

VASÁRNAP, 194? FEBRUAR f.4 Magyar Nemzet_______________________ A „Koti Ja Kaaarini*4 című finn folyóirat magyar nyelvű kiadása A Koti Ja Kasarini (Otthon és kaszárnya) című finn folyóirat — a finn katonalelkészek lapja — a finn—magyar testvériség ápolására magyar nyelvű számot adott ki, amelyet egy helsinki nyomda állított elő. A lap első oldalán Ryti köztársasági elnök szeretettel köszönti a magyar fajtestvéreket és bajtársakat, abból az alkalomból, hogy a két nemzet fiai együtt küzdenek a szovjet elleni háborúban. A lap egy cikke „Magyarország!1 és Finnország sorsközössége” nlmet viseli, szerzője egy zászlósi rangban lévő tábori lelkész, aki magyarországi utazása során látta a trianoni szerződés igazságtalanságait és párhuzamot vont a két testvérnép között. Közli a lap Mannerheim tábornok két napiparancsát, az egyik a háború kitörésekor, a másik pedig Viipuri elfoglalásakor kelt. Ezenkívül sok érdekes cikk és fénykép ismerteti a háborúban lévő Finnországok Csirics bácskai görögkeleti püspök felhívása szerb híveihez Újvidékről jelentik: Csirics Irinej bácskai szerb görögkeleti püspök felhívást bocsátott ki egyháza híveihez. A felhívás, amelyet falragaszokon tettek közhírré, az egész Bácskában nagy jelentőséget tulajdonítanak, így hangzik: — Szerénységemnek ismeretes Meim odaadó szeretete a szent keresztény, a görögkeleti egyház iránt. Ismerem a békés és csendes élet utáni sóvárgástokat Tudom, hogy lojálisak vagytok ezen ország iránt is, ahol őseink békességben éltek, magyarok és szerbek együttérzésben és egyetértésben, megbecsülve egymás nemzeti sajátosságait Azonban most viharos időket élünk. Jelentkezve különböző befolyások, föltűnnek új áramlatok, idegen eszmék, amelyek a vallás és a fennálló rend bomlasztására törnek. Ezért fenyeget az a veszély, hogy tájékozatlan emberek tévútra térnek, ez pedig nagy szerencsétlenséget idézhet. Kötelességemnek tartom a veszélyre figyelmezteti azokat, akik téves útra vezethetők. Feladatom szent vallástok szilárdságát fenntartani, amelyet semmiféle viszontagságok sem ingathatnak meg. Kötelességem megmondani nektek, hogy a fegyverek tartása, illegális szervezetekben való részvétel, a kommunizmushoz való tartozás, a fennálló rend rombolása nemcsak semmiféle hasznot nem hozhat, hanem a legszigorúbb büntetéssel sújtható, melyekkel az állam saját fenntartása érdekében rendelkezik. Ne térjetek tévútra, hanem ezen ország törvényeinek tiszteletben tartásával az Isten és az állam iránti kötetességtek teljesítésével minden rosszat és bajt hárítsatok el, melyet a mai idők magukban hordoznak. Emlékeztetlek Benneteket mindarra, amit karácsonyi pásztorlevelemben mondottam. Ismétlem, hogy ezen ország főméltóságú kormányzója szeretettel fogadni kegyeskedett s újólag biztosított a szerb nemzetiségűek iánti jóindulatáról és jóakaratáról 14.668.000 fő Magyarország népességének összes száma 4 Délvidékkel 1.024.876 fő tért vissza az anyaországba A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az 1941. évi népszámlálást a Központi Statisztikai Hivatal az 1941 január 31-i állapotnak megfelelően, tehát még a délvidéki területek hazatérése előtt hajtotta végre. 1941 október közepén azután a népszámlálásnak a visszafoglalt délvidéki részeken való végrehajtása is megtörtént. Az ezen a területen fekvő 339 városból és községből beérkezett jelentések alapján a Központi Statisztikai Hivatal összeállította a délvidéki népszámlálás előzetes eredményeit. A délvidéki népszámlálás 1941 október 10-ére vonatkozó ideiglenes végeredménye szerint a Jugoszlávia felbomlásakor visszafoglalt terület népességének a száma 1.024.576 fő. Az 1941 január végi népszámlálás az országnak a délvidéki részek felszabadulása előtti területen az előzetes adatközlés szerint 13.643.020 lakost írt össze; e két — nem teljesen egyező időpontú — népszámlálási eredmény végösszege alapján a mai Magyarország népességének összes száma mintegy 14.668.000 fő. Az 1941 február eleje és október közepe köröti természetes szaporulat figyelembevételével ez a szám 14,733.000-re emelkedhetett. Közvetlenül a trianoni békekötés után, 1920 december végén, az ország megcsonkított területén 7,990.000 lakos élt; a mai megnagyobbodott hazánkban ennél csaknem 6 és háromnegyed millióval több lakost talált az 1941. évi népszámlálás. A népesség száma és tényleges szaporodása a visszafoglalt délvidéki területeken törvényhatóságonként. 1910—1911. :A vármegyei adatok szerint a visszafoglalt délvidéki terület zöme Bács-Bodrog megyéhez tartozik. A törvényhatósági jogú városok közül Szabadka lassúbb fejlődése ellenére is elérte, sőt meghaladta valamivel a százezres szintet. Zombor lélekszáma alig változott, Újvidéken ellenben az iparosodás városiasodás üteme igen erőteljes volt és ott most 76 százalékkal több lakost számláltunk, mint az elszakadás előtti utolsó népszámlálásnál. A visszafoglalt részen elterülő két megyei város közül Magyarkanizsa lakosainak száma 1910-ben 17.018 1931-ben 19.108, 1941-ben pedig 19.253 volt. Jelenlevő népesség Tényleges szaporodás vagy fogyás 1910 1931 1941 1910—1941 Vármegyék XIl. 31 Itt. St. X. 10 szám% Bács-Bodrog 541.445 578.770 583.552 42.107 7.8 Baranya 50.797 52.846 51.725 928 1.8 Csongrád 8.037 9.749 10.177 2.140 26.6 Vas 52.471 51.660 46.429 10.042 —11.5 Zala 130.355 141.013 141.247 10.892 8.4 összesen 783.105 834.068 833.130 50.025 6.4 Törv.hat. jogú városok Szabadka 94.610 100.058 100.834 6.224 6.6 Újvidék 33.590 63.985 59.155 25.565 76.1 Zombor 30.593 32.334 31.757 1.164 3.8 összesen 158.793 196.377 191.746 32.953 20.8 Az egész terület* összesen 941.898 1,030.445 1,024.876 82.978 8.8 Telefonszámaink. . . *128-428 Szerkesztőiség : Kiadóhivatal ■ • Nyilttéri hirdetésosztály *126-726 *120-130 Vergilius költeménye a megváltást hozó ezredik évről A nagy római költő pásztor idiljei, az ú. n. eclogák közöt egészen különleges helyet foglalt a negyedik számú. Nem szól ez a pásztorélet gyönyörűségeiről, a falusi emberek világának egyszeri örömeiről, magasztosabb tárgya szárnyalóbb hangon zeng itt a költő A birodalmat dúló polgárháborús viharának egyik szélcsendjébe kelt ez az ecloga, mikor Ahtonius és Oktavianus Brundusiumbal egyezségre léptek, megosztozva a világ uralmán. (Kr. e. 40.) A világ pedig fellélegzett és boldog reménykedéssel tekintett a jövőbe E bizakodást még fokozták azok többnyire keleti eredetű jóslatok melyek ez időre hirdették az aranykor kezdetét. Különösen a sibyllai könyvek egyik jóslata vol ismeretes e tekintetben. Eszerint letelvén a bűnös, véres vaskor ezredik éve, új, boldog ezredév indul mely visszahozza az egykor elvesztett aranykort. A kezdődő nagy világévnek hónapjai évszázadot lesznek. E jóslat egy isteni fiúgyermek születéséhez köti a megváltás hozó új ezredév kezdetét. E gyermek, felnövekedvén, uralkodni fog a földkerekségen, meghozza a békét, eltörli a bűnt, boldogságot teremt. Az ókoriak számítása szerit ez a nagy eredmény, az isteni gyermek születése éppen a költemény keletkezésének idején (Kr. e. 41 vége vagy 40. eleje) volt várható A 40. év elején lépett hivatalába mint megválasztott konzul, Asinia, Pollio, Vergilius előkelő barátja és pártfogója, jeles tudós és irodalompártoló, ő volt egyébként egyik szerzője az említett brundusium békének. Pollio felesége ugyanebben az időben volt gyermeke születése előtt. Az ecloga egyes sora megengedik azt a magyarázatot hogy Vergilius a születendő gyermekben remélte a jóslat által megígért kisdedet. Határozott kijelentést erre nézve persze nem találunk a költeményben, hiszen ha leány születik, jóslatával kudarcot vallot volna. Az bizonyos azonban — több adatunk van rá—, hogy Asietus Pollio fia, Gallus, később jelesszónok, felnőtt korában gyakran dicsekedett azzal, hogy Vergilius IV.eclógában az ő születését ünnepli. A szóban levő sibyllai jósla különben szintén keleti, közelebbről perzsa eredetű s görög közvetítéssel jutott Rómába, mint annyi más mítosz, hit és kultusz. A perzsa hitrege szerint egy isteni származású kisded fogja megtörni a világ felett uralomra jutót gonosz Ahriman hatalmát, aki fondorlatait az emberiség megrontására kígyó alakjában szokta végrehajtani. E kisded uralma meghozza a világnak az igazságot, békét, boldogságot. Az egész antik világot megrázó polgárháborúk kora volt az, melyben Vergilius a költeményét írta. Néha rövid ideig tartó nyugalom állt be, de ez a nyugalom olyan volt, mint az új zivatart megelőző, félelmes és fojtogató csendesség. A nagy kérdés még nem dőlt el, kinek kezébe kerül a világ feletti uralom? Az emberiség sóvárogva várta a jobb jövőt s mennél szörnyűbb megpróbáltatások érték, annál jobban ragaszkodott a megígért isteni kisded eljövetelébe vetett hitéhez. És ezt a kort egy emberöltő választotta el attól a naptól, melynek éjszakáján megállt a csillag a betlehemi istálló fölött, hol megszületett a világ Üdvössége. Nem csoda, hogy a keresztény korszak egyházatyái és tudósai, köztük Szent Ágoston is, úgy tekintették Vergilius IV. eclogáját, mint a Megváltó eljövetelének pogány oldalról származó megjóslását. Ez a vélekedés volt egyik legfőbb oka annak a kivételes tiszteletnek, melyben Vergilius, mantuai vater, a keresztény világban mindenkor részesült. És valóban több oly részletet találhatunk a költeményben, mely támogathatta e jámbor hitet. A gyermek istenéletet kap; a békét a földre hozza s atyjától nyert erővel fogja kormányozni a világot; uralma alatt elvész a kígyó, megszűnik a bűn hatalma. És a költemény végén az anyjára mosolygó gyermek említésre nem idézi-e fel lelkünkben a Madonna-ábrázolásokat? A negyedik ecloga mindenesetre egyik bizonysága az emberiség lelke legmélyén élő Messiás-hitnek, mely ebben a költeményben természetesen a pogány eszmevilággal különös vegyületben jelenik meg.* Az ismertetés elején azt mondottuk, hogy e költemény voltaképpen nem pásztori vers, nem illik e fajta társai közé. Nem volt igazunk. Ha a betlehemi gyermeket imádó pásztorokra gondolunk, azt kell vélnünk. Vergilius valami titkos megsejtéssel helyesen illesztette ezt a csodálatos eclogát pásztoridilljei sorába A költemény magyar fordításban hír hangzik: Pásztor-Múzsálm, szárnyalóbb verset sugalljatok ma! Nem bűvöl ám mindenkit el az erdő törpebokra. Consulhoz méltók legyenek, kikről zengünk, az erdők. Betelt a korszak, amiről Sibylla szólt, jövendölt. Kezdődik nagyszerű sora újból sok századévnek, A Szűz’ meg a salurnusi királyság, visszatérnek. Új sarjadékot küld az ég. Lucina 3, szűz Diána, Te óvjad őt, ki születik, kegyes te légy Iránta A vaskor véget ér vele. Aranykor, kj, dicső jön: Már Phorbusod uralkodik, óh istennő, a földön. A consul, Pollio, te vagy, hogy beköszönt e korszak. Te vagy a consul, kezdetén nagy századhónapoknak. S ha levezérelsz, árnya is kivész köztünk a bűnnek. Állandó rettegéseink örökre tovatűnnek. Osztályul isteneidet kap s látja majd e gyermek A hajdankornak hőseid körében égriknek, S azok láthatják őt, ki a békét a földre hozza Atyjától nyírt erővel a világot kormányozza Első ajándékul pedig, óh újszülött, a repkényt, Mely szerte kúszva fut, a föld árasztja néked önként. Küld vizirózsát is, vidám akasztusszal kevertel. Szagos varázsfüvet — miket meg sem művelve termelt. Önként a kecskék duzzadó tőggyel fejésre állnak. A rettentő oroszlántól nem félnek majd a nyájak. Bölcsőd virágözön tesz; a mérges gyomok kivesznek. Elvész a Kígyó; balzsamok útszélen is teremnek. Ha majd atyádnak tetteit tudod olvasni, kisded, Nagy férfiak hírét-nevét is már tanulni kezded S mivoltát kezdi érteni elméd nagy virtusoknak: Rengő kalásztól a mezők enyhén sárgulni fognak; Szőlő pirosló fürtje függ a vad tövisbokorral, S kemény tölgyfáknak kérgiből a méz harmatja csordul. De nyom nélkül nem hagyja el a bűn e nemzedéket: Most még hajóra szállni s a tengeri járni késztet És ösztökél a városok körül emelni bástyát , hasítanunk a földanya testébe mély barázdát. Akad majd in csili Tipliva és új Orgon is leend még, Amellyel áthajóznak a kiválasztott leventék. A nemzeteknek ekkor is lesznek még héberül, S Achilles újra Ilion alá fog még vonulni. De hogyha egyszer férfikort értél, múltán sok évnek. A tengerről a kalmárok hónukba visszatérnek. Nem kell, hogy portékáikat hajón cserélni hordják. Minden szükségest megterem magának minden ország. Borágat kés már nem sebez, kapák talajt se törnek. Leollja jármát az erős földműves az ökörnek. Hazudnia magára színt a juh gyapjúnak nem kell. A kost a réten festi meg a természet színekkel. Kedves bíborral, vagy pedig sárgával, mint a sáfrány. Skarlátpiros bundát visel a legelőn a bárány. Ily korszak keljen útra most Sorsóiknak kiadták A Sors meg nem másítható, parancsát már a Pareák Foglald el hát nagy lisztedet, óh drága égi gyermek; Időd közelget már — jövel, áldása Jupiternek! Óh nézd: a mindenség remeg, ám látod, megremegnek A szárazföldek, síkjai a széles tengereknek S a mélységes mennybolt velük. Minden repesve várja Az áhított nagy századév eljöttél a világra. Óh bárcsak messze volna még éltem halála; Tusha, Míg tetteid elzenghetem, elég erőm maradna! Akkor nem múlhatná fölül, tudom jól, költeményeim Thrák Orpheus* dala, különb nem volna linusé* sem; Ihtosse bátor anyja azt, a Múzsa is segítsen Ennek bár maga atya is, szépséges Phoebus Isten. ’ S Árkádiában Pán, velem versenyre kelve dalban, Maga Ismerné el — saját honában — diadalmam. Jöjj hát s kezdd ismergetni már anyádat mosolyogva. Hisz’ oly lankasztó volt neki a tíz hó terhe, gondja. És gyermek, anyját, aki nem köszönti ránevetve, Isten vendége nem lehet, sem istennő kegyeltje Fordította: SZEMKŐ ALADÁR Hiataton, napon ne lgyen gondja' növényhús, süthető, főzhető mint a hús. Kérje fűszeresétől! Gyártja: Növényi tápszererem, Budapest, II., Fő utca 79. Telefon: 167-769. 4 Az igazság istennője, a szűz Astraea, ki a vaskor beálltával elhagyta a földet. sAz aranykorban Saturnus volt a főisten, az istenek királya s Lucina a születések istennője; néha Dianával, Phoebus Apollo isten testvérével azonosítják. *Argo az aranygyapjú megszerzésért átrakolt vitézeknek, az Argonautáknak hajója, Tiphys volt a kormányosuk. *Orpheus és Linus a görög mondái őskor két lantosa. A hitrege szerint Orpheus anyja Kalliope múzsa volt s mindkét költő atyja Phoebus-Apollo. *Panarkádiai pásztor-isten, hétsipú furulyáján szokott zengedezni. Pénzbeli támogatás a határon túl szolgáló honvédek hozzátartozóinak A Magyar Távirati Iroda jelenti: A hivatalos lap vasárnapi száma közli a honvédelmi miniszter körrendeletét a határon túl szolgálatot teljesítő honvédszemélyek hozzátartozóinak pénzbeli támogatásáról. A rendeletben szabályozott pénzbeli támogatásra igényjogosultak annak a nős (családos) katonának az általa a bevonulását megelőzően eltartott legközelebbi hozzátartozói (felesége és gyermekei), aki maga a nem hivatásos katonai állományban rendfokozat nélküli vagy a valóságos szakaszvezetői rendfokozatnál nem magasabb rendfokozatú személy és 1941 július 1-e után az országhatáron túl katonai szolgálatot teljesít, ha családi segélyben bármely törvényes okból (például házasságkötés időpontja) eddig nem részesült, annak ellenére, hogy családjának rászorultsága egyébként megállapítható lett volna. A pénzbeli támogatás összege azonos a korábbi honvédelmi miniszteri körrendeletben megszabott rendkívüli családi segélyösszegével. Az 1933:IV. t.-c. 1. paragrafusa értelmében zsidónak tekintendő s a magyar királyi honvédségnél, illetőleg annak alakulatainál kisegítő szolgálatot teljesítő személyek hozzátartozói részére a jelen rendeletben szabályozott pénzbeli támnalás nem állapítható meg és nem folyósítható. Wílcsantdl út 65.