Magyar Nemzet, 1942. július (5. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-01 / 146. szám
ELŐFIZETÉSI Ára 1ÉVRE 87.20 P, FÉLÉVRE 18.60 P, NEGYEDÉVRE 9.30 P, 1 HÓNAPRA 3.20 P, FEGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILL, VASÁRNAP 24 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI, ARADI UTCA 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 136-726* Rommel üldöző csapatai már elhagyták Faka vidékét Szebasztopol belső erődövébe betörtek a németek — Kilencvennyolcezer tonna hajóteret süllyesztettek el a németek — Brit bombavetők ismét támadták Brémát — Olasz repülők Gibraltárt bombázták — Mannerheim viszonozta Hitler látogatását A hételeji események még jobban rávilágítottak Rommel és Mannerheim alakjára, még talán meg is növelték különösen az afrikai tábornokét. Néhány héttel ezelőtt a legtöbben lehetetlennek tartották, hogy ebben az afrikai forróságban egyáltalán megkísérelni is lehessen nagyobbszabású hadműveletet s azóta már nemcsak Tobruk esett el, hanem a közben vezértábornaggyá kinevezett Rommel már mélyen bevitte a tengelycsapatokat egyiptomi területre. Auchinleck tábornok szükségét is érezte annak, hogy felvilágosítsa saját katonáit. Rommel nem varázsló, hanem tehetséges és alapos ember. Valóban eddig is a világ első katonájának számított a közvetlenül a Führernek alárendelt tábornok s legújabb sikerei még nagyobbá, még népszerűbbé tették, még legendásabbá Rommel nevét és alakját. Az egész német nemzet, a katonák és a nép egyaránt büszkeséggel és csodálattal tekintenek a prezstését folyton növelő afrikai győzőre s máris meg lehet állapítani, hogy Rommel a német nép tudatában a Birodalom legnagyobbjai közé emelkedett. A Führeren kívül talán senki sem mondhatja el magáról Németországban annyi joggal, mint ő, hogy minden sikerült neki. A másik katona északon áll őrt. Őrá most azért esett a fénycsóva, mert viszonozta Hitler látogatását és mert Hitler főhadiszállásán kiadott hivatalos kommüniké olyan rendkívüli nyomatékkal emeli ki a finn tábornagy szereplésének jelentőségét, hogy az nemcsak Mannerheim személyére, hanem egész Finnországra, különösen pedig jelenlegi katonai feladatára nézve a lehető leghízelgőbb. A Hitler—Mannerheim-tanácskozással kapcsolatban a Német Távirati Iroda hangoztatja, hogy Finnországot milyen oldhatatlan kötelékek fűzik, milyen szoros fegyverbarátság kapcsolja a Birodalomhoz. Az északafrikai események pedig Törökország pozíciójának fontosságára terelik rá a figyelmet. A törökök földrajzi helyét és politikai helyezkedését az teszi kényessé és jelentőssé, hogy az ő országuk határos a két legfontosabb középkeleti olajvidékkel. Kálhy : Ez a nyár tisztázza Európa helyzetét Kállay Miklós miniszterelnök nyilatkozott berlini lapoknak Berlinből jelenti a Magyar Távirati Iroda. A „Berliner Lokalanzeiger“ „Magyarország háborús részvétele“ címmel budapesti kükün tudósítójának Kállay Miklós miniszerelnökkel folytatott beszélgetését közli. A tudósító bevezetőül a következőket írja: Egy esztendő telt el azóta, hogy a szovjetnek Kassa, a békés magyar vidéki város ellen intézett bombatámadása világháborús régi fegyvertársunkat is arra indította, hogy tevékenyen részt vegyen a bolsevizmus megsemmisítésére indított harcban. A magyar honvéd, mint hű bajtársa a német katonának, az Európa halálos ellensége ellen szövetkezettek sorában, a múlt nyáron azokkal együtt harcolta végig és élte végig a keleti nagy győzelmi hadjáratot. Galíciában és Ukrajnában, az umani csatában és Nikolajev elfoglalásakor a magyar gyorshadtest bebizonyította, hogy kiválóan megállja helyét és új dicsőséget hímzett a régi zászlókra. Magyarország hadbalépésének évfordulójával egybeesik az idei nyáron a fokozottabb háborús részvétele Magyarországnak. Ribbentrop birodalmi külügyminiszternek és Keltei vezértábornagynak budapesti utazásai előkészítették ezt a fokozott együttműködést. Megerősítette azt Horthy Miklós kormányzónak, legutóbb pedig Káldy Miklós miniszterelnöknek és külügyminiszternek a Führer főhadiszállásán tett látogatása. Ezekről a látogatásokról és azok kihatásairól beszélt Kállay Miklós miniszterelnök abban a nyilatkozatában. A miniszterelnök a következőket mondotta: — A tengely új nagy győzelmei megerősítik, hogy mindaz, amit velem a Führer főhadiszállásán közöltek, pontról pontra beteljesedett vagy útban van a beteljesedés felé. Csaknem matematikai pontossággal bejelentették nekem a szovjet hadszíntér eseményeit, de az afrikai harcok kedvező fejleményeit is. Már eddig is meggyőződésem volt, hogy a német hadijelentések a valóságot juttatják kifejezésre. Most csodálattal látom, hogy beteljesedik az, amit hetekkel ezelőtt közöltek velem. Meggyőződésem, hogy ez a nyár győzelmes harcok után tisztázza Európa helyzetét és már ebben az évben megindulhat az új Európa kialakulása. Az egész magyar nép ebben a pontban éppen úgy gondolkodik, mint én és én egynek érzem magam a magyar néppel. Ezért nyugodtan megállapíthatom, hogy egyetlen magyar sem gondolkozhat másként, aki hazáját szereti. Egyek vagyunk abban a célban, hogy a német és olasz szövetségeseinkkel leverjük a bolsevizmust és ezt a harcot kötelességünknek tekint-jük hazánk és Európa védelme érdekében. A lap tudósítója a nyilatkozathoz a következőket fűzi hozzá: A mostani és a jövő közös harcai európai jelentőségének erős hangsúlyozása, a korlátlan bizakodás, amely a harcok megítélésében kifejezésre jut, ezek a szempontok a fő jellemzői a vezető magyar államférfik figyelemreméltó kijelentéseinek, amelyek a kölcsönös bizalomteljes megértés előmozdításának és megszilárdításának szellemében bizonyára visszhangra találnak majd nálunk. A lap az első oldalon közli a nyilatkozatot a miniszterelnök fényképével. Kállay Miklós miniszterelnöknek ugyanezt a nyilatkozatát közli szintén az első oldalon a „Völkischer Beobachter“ is. Törökország, úgy látszik, tudatában is van helyzete sajátos voltának. Senki sem tudja megmondani, hogyan alakulhat a későbbi jövőben a török külpolitika, mert hiszen, amint Salazar legutóbb mondotta, egy ország semlegességének fenntarthatósága nemcsak a saját akaratától függ Egyelőre csak annyi látszik megfogható ténynek, hogy Törökország semilyen vidék magához csatolását nem óhajtja. Berlin Churchillről Rommel északafrikai sikereinek hatása alatt a német fővárosban nem sok jelentőséget tulajdonítanak annak, amit Churchill legközelebb megtartandó beszédében mondhat. Az NST értesülése szerint ugyanis Churchill Londonba való visszatérése óta állandó érintkezésben áll azokkal a brit katonai parancsnokokkal, akik lord Mountbatten, a partraszállás céljából felállított, úgynevezett kombinált csapatok vezetőjének elnöklésével egy idő óta állandóan tanácskoznak. Ehhez az NST hozzáfűzi:Londoni semleges megfigyelők véleménye szerint ezek az állandó tanácskozások és a Churchillel való állandó katonai érintkezés arra mutat, hogy az északafrikai katonai fejlemények következtében a szövetségesek elsősorban is légi hadműveletek megindítását tervezik“. Egyébként a legújabb angolszász hangulatra jellemző, hogy az NST híre szerint Curtin ausztráliai miniszterelnök kedden ismételten óva intette a közönséget a túlságos derűlátástól. Érdekes a Transkontinent Press külpolitikai munkatársának kommentárja, erről berlini jelentések kapcsán így számolhatunk be: Churchill titokzatos mosollyal nyakán tért vissza már januárban is Londonba. Egész bizonyos, hogy angoljait most nem kísérli meg olyan könnyed magyarázatokkal félrevezetni, mint az amerikaiakat, akiket arról igyekezett meggyőzni, hogy, az afrikai vereség teljesen jelentéktelen ügy. Churchill nyilván biztosítani fogja legközelebbi nyilatkozatában hallgatóit, hogy a helyzet pillanatnyilag rendkívül komoly ugyan, de régebben még komolyabb volt és még komolyabb lehet, ha a németek az általuk kitűzött célokat el is érnék és semmi sem könnyebb — teszi hozzá a Transkontinent Press —, mint a német hadvezetőségnek olyan célokat varrni a nyakába, amelyek sohasem állottak szándékában. A TP külpolitikai munkatársa ezután kifejti, hogy Churchill arra való hivatkozással tagadta meg a német győzelmektől a győzelmi jelentőséget, hogy mindig nagyobb német célokat tételezett fel és minthogy ezeket nem érték el. Churchill a német győzelmeket hibáknak és tévedéseknek akarta beállítani. Churchill — úgymond — újra felölti titokzatos mosolyát és sötét szavakkal fogja bejelenteni, hogy Roosevelttel olyan dolgokban egyezett meg, amelyek alkalmasak arra, hogy a háború további alakulásának döntő fordulatot adjanak, ezek azonban — jegyzi meg gúnyosan a TP — persze olyan dolgok, amikről Churchill közelebbit nem mondhat, „nehogy ezzel az ellenségnek használjon“. Arra is rámutat a Transkontinent Press külpolitikai munkatársa : „Egy szóval sem hangoztatták Londonban, hogy Anglia vezeti a háborút vagy hogy azt meg akarja nyerni. Ezzel szemben vagy arról beszélnek, hogy az amerikai hadfelszerelési ipar fogja eldönteni a háborút a szövetségesek javára vagy pedig arról, hogy ezt a bolsevista seregek ellenállása fogja elérni, de szó sem esik arról, mintha mindebben Angliáé volna a vezetőszerep. A továbbiakban — írja a TP — a Maria Matruh eleste miatt szomorú és bánatos angolokat Churchill azzal fogja vigasztalni, hogy állanak még a bolseviki milliós hadseregek, csak arról nem fog beszélni Churchill, hogy maga Anglia semmit sem tett és még kevesebbet fog tenni. Végül a német hírügynökség megjegyzi: „Azok a rendkívüli kudarcok, amelyeket a nyolcadik hadsereg kénytelen volt Egyiptom kapui előtt az utóbbi napokban elszenvedni, teljesen el fogják tüntetni Anglia tekintélyét barátainál csakúgy, mint ellenségeinél.“ Itt említjük meg, hogy az NST szerint olyan új egyezmény jött létre június 27-én Anglia és a Szovjetunió között, hogy amit Anglia eddig szállított a Szovjetúniónak és amit ezután fog odavinni, az mind a hadianyagkölcsönzési törvény számlájára kerül, úgyhogy a Szovjetunióba kerülő angol hadianyagért sem kell a Szovjetuniónak fizetnie. Az egyezménynek visszaható érvénye van: 1941 június 22-éig, vagyis a német—szovjet háború kitöréséig. A protektorátus Moravec cseh propagandaminiszter újabb beszédet tartott, ezúttal Märisch-Ostrau bányamunkásai előtt. A Magyar Távirati Iroda szerint a Németország melletti hűségtüntetés sorában megtartott munkásgyűlésen a cseh propagandaminiszter a többi között ezt mondotta: — Egész nyíltan meg kell mondanom nektek, hogy eddig sem én, sem az államelnök nem kaptunk teljes biztosítékot jövendőnkkel kapcsolatban. Minden attól függ, sikerül-e a Német Birodalom ellenségeit kifüstölni a cseh vidékekről. Csupán a nyugodtan dolgozó és a Német Birodalom irányában barátságos nemzet számíthat biztos jövőre országunkban. Csak magunk és saját butaságunkkal pusztíthat- Ára 12 fillér