Magyar Nemzet, 1943. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-02 / 26. szám

KEDD, 1943 FEBRUÁR 2. Magyar Nemzet s Mindenekelőtt azt a közleményt kívánjuk méltatni, amely „beava­tott helyről“ kapott tájékozás után lapunk múlt számában már meg­jelent Ebből a közlésből megtudjuk, hogy a második magyar hadsereg arcvonalának egyik keskeny sza­kaszát január 12-én soha nem ta­pasztalt erővel támadták meg az oroszok. Honvédeink vitézül har­coltak — amiről örömmel vettünk tudomást —, egyes pontokon hét napig is visszaverték a támadásokat, de a fő betörési helyen lehetetlen volt a támadást feltartóztatni. Az arcvonal feladása tehát nem a ma­gyar csapatokon múlott. Az elhárí­tás nehézségéhez hozzájárult a rend­kívül sűrű köd és a 40 fokos hideg is. A fent idézett közlemény nagyjá­ban beszámol a veszteségekről is, de csak szavakban és nem számok­kal, amelyek ma még a mozgó harc körülményei miatt sem állapíthatók meg. A veszteségek tehát súlyosak, de korántsem akkorák, mint ami­lyeneket az ellenséges hírverés kür­tött világgá. A második magyar had­sereg egyharmada most is teljesen rendezetten és kevés veszteséggel áll harcban az ellenséggel és az arc­vonal mögötti tekintélyes lélekszámú erő is csaknem teljesen megvan. Igen helyeseljük a közlemény ama felhívását, hogy a rémhírek ellen fel kell venni a harcot és ez majd akkor lesz a legeredményesebb, ha az elszenvedett veszteségek a maguk teljességében, számszerűtt és név­­szerint is rendelkezésünkre fognak állani, amit a beavatott hely kilá­tásba helyezett. Igen figyelemreméltónak találjuk a beavatott hely közlésének követ­kező kijelentését, amely fellebbenti a fátyolt a sok töprengést és talál­gatást okozó közeljövőbeni rejtély­ről: „Az áldozatok azonban csak ak­kor nem voltak hiábavalók, ha e veszteségek és esetleges jövő vesz­teségek nem a küzdelem abbahagyá­sára, hanem ellenkezőleg, annak még szívósak folytatására ösztönöz­nek .. A német győzelem kivívására a Birodalom vezérlete minden lehe­tőt elkövet. Eddig azt hittük, hogy a német nép most, a háború negye­dik évében és ötödik naptári évében már levonta a teljes háború összes követelményeit. Megtudtuk azon­ban, hogy a német népi erő teljes kihasználása csak most fog megtör­ténni és ez a hatalmas erő még nagy tartalékokkal rendelkezik. Ez a gondolatmenet tükröződik ki a né­met nemzeti szocialista párt hata­­lomrajutása tizedik évfordulóján el­hangzott vezéri nyilatkozatból, to­vábbá Göring és Göbbels beszédéből is. Ebben a rovatban általában nem a politikai tartalmú beszédekkel, hanem a háború komoly, véres ese­ményeivel szoktunk foglalkozni és jól tudjuk, hogy a mai háború ret­tentő csatazaja mellett az emberi beszéd nem igen hallatszik ki. De az előbbi beszédek olyan súlyos tartal­múak voltak és olyan bejelentése­ket is tartalmaztak, amelyek a há­ború menetét feltétlenül befolyásol­ják. Ilyen bejelentés volt elsősorban a német népnek és a német haditer­melésnek teljes bevetése a teljes há­borúba. Nincs elég helyünk e be­szédek részletes méltatására és ezért csupán néhány fontos részletet ra­gadunk ki. Valamennyi beszéd egyértelműen abban éri el tetőpontját, hogy a bol­­sevizmus előretörésének Európába egyetlen komoly akadálya a német haderő. A beszédekben a Harmadik Birodalom vezetői igen nyomatéko­san hangsúlyozzák ki a végső győ­zelembe vetett hitüket és a Führer személyének és lángeszének mélysé­ges tiszteletét, így Göring például a Fü­hrert a történelem legnagyobb németjének mondja. Kiterjeszkedik a párt és a hadsereg viszonyára is, amikor kifejti, hogy a német véd­erőnek a nemzeti szocialista világ­nézet egységes szilárd tömbjének kell lennie, őszintén kimondja, hogy a balkáni háború után a német nép azt kezdte hinni, hogy a győzelmek önmaguktól értetődnek, pedig a sors semmit sem ajándékoz könnyen. Már azt hitték — mondja Göring —, hogy a háború hamarosan véget ér­het, de amikor a Führer 1941 jú­nius 22-én legmerészebb és legcso­dálatosabb döntését meghozta, idő­vel nem az ellenség, hanem az ele­mek támadtak a győzelem felé ha- A háború­ ­adó népre. Elismeri azonban, hogy a szovjet ellenség kemény, bár más fejti ki utolsó erejét. A Führer kiáltványát Göbbels, Göring beszédének elhangzása után több órával olvasta fel. Ez a kiált­vány hiteles szövegében még nem áll rendelkezésünkre, de végighallgat­tuk Göbbels felolvasását és a kiáltványból különösen e szavak ragadtak meg emlékezetünkben: „Európa népei meg fognak mé­retni . . . A keleti harcvonalon ismét Sztá­lingrád sorsa lép előtérbe. Már na­pok óta biztosra lehetett venni a küzdelem végét, a hazajelentések is szövegezésükkel előkészítették a köz­véleményt. A legújabb hadi jelentés már közli, hogy a körülzárt és a romok közé szorult sí. hadsereg déli csoportját Paulus tábornagy vezér­lete alatt a több mint két hónapig tartó hősies védekezés után az ellen­séges túlerő legyőzte. Az északi cso­port Strecker tábornok vezetésével még mindig helytáll. Nemcsak a történelem, de remélhetőleg az ellen­ség sem fogja megtagadni csodálatát a sztálingrádi hősöktől. Az arcvonal többi részéről szóló hírek közül ki­­ kell emelnünk, hogy a Donee arcvonalán és Voro­­nezstől délnyugatra a súlyos har­cok még tartanak, * Nyugat-Tripolitániában a Zuara melletti állásokat tartják Rommel utóvédei és a berlini Interinf. sze­rint „Rommel seregének derékhada elrendező mozdulatait lényegében be tudta fejezni“. Tunéziában a német és olasz csa­patoktól a legutóbbi napok során elfoglalt állásokért folynak a har­cok. Ezek az állások uralkodnak a tunéziai tengerpartig terjedő síkság fölött. A főerők azonban szem­nel láthatóan még sehol sem léptek harcba. Német hadijelentések Január 31-én: A keleti arcvonal szakaszain, ame­lyekért kemény harc folyik, csapa­taink elszánt elhárító harcban ismét megállták helyüket. Friss tartalékok avatkoztak be a harcokba és meg­szilárdították a helyzetet. Sztálingrádban az ellenség minden oldalról közelebb nyomult az el­hárító állásokhoz, azután összponto­sított támadást­­ indított. A Paulus vezértábornagy személyes vezetése alatt harcoló déli harccsoport, ame­lyet igen szűk területre szorítottak össze, a GPU-épületben végsőkig el­lenáll. A város északi részén a védők a 11. hadtest vezetésével elhárították a traktorművek nyugati arcvonala el­len intézett ellenséges támadásokat. A Kaukázus és a Don alsó folyása közötti térben német páncélos köte­lékek ismét ellentámadásokat intéz­tek és megsemmisítettek bekerített, vagy elvágott ellenséges erőket. A Donee mentén ismét összeomlottak az ellenséges támadások és bekerítési kí­sérletek, miközben az ellenség nagy veszteségeket szenvedett. Voronczstől nyugatra ellentáma­dással elragadtunk az ellenségtől egy helységet, amelyért heves harc folyt. A csata egyre növekvő erővel tovább tart. A légi­erő erős csapásokat mért menetelő ellenséges oszlopok, jármű­­torlódások és pihenő csapatok ellen. A Ladoga-tó mentén szombaton is visszavertünk vagy már csirájukban szétvertük az erős tüzérségi és pán­célos támogatással indított ellenséges tömegtámadásokat. A támadók nagy veszteségeket szenvedtek. Az ellenség erős tüzérségi és pán­célos kötelékek támogatásával meg­támadta csapataink állását Nyugat- Tripolitániában. Az ellenség támadá­sát visszavertük és az ellenségnek emberéletben, járművekben és fegy­verekben súlyos veszteségeket okoz­tunk. Tunéziában meghiúsultak az utóbbi napokban újonnan elfoglalt állásaink ellen intézett ellenséges ellentámadá­sok. Német vadászrepülők légi har­cokban nyolc ellenséges repülőgépet lelőttek. A szombati napon kevésszámú könnyű brit bombázó zavarórepülést végzett Észak-Német­ország fölött, egész a birodalmi fővárosig. Az ellen­séges gépek szórványosan bombákat dobtak le. Bombázásuk azonban ha­tástalan maradt. E berepülés során az ellenség öt repülőgépet vesztett, két másikat pedig a nyílt tengeren lőttünk le. Az éjszaka ellenséges harci repülők támadást intéztek Nyugat-Németország és az északnyu­gati német partvidék ellen. Lakó­negyedeket és középületeket értek találatok. A polgári lakosságnak vesz­teségei voltak­. Éjszakai vadászok és a légi­erő elhárító tüzérsége öt bom­bázót lelőttek. Gyors német harci repülőgépek a nap folyamán bombázták a Csatorna brit partvidékének egyik kikötő­városát. Német tengeralattjárók az Atlanti­óceán északi részén, a Földközi tengeren és az északi Jeges tengeren kilenc ellenséges kereskedelmi hajót süllyesztettek el, összesen 45.000 bruttó regisztertornát. Február 1-én, Sztálingrádban az ellenségen túlerő a Paulus vezértábornagy vezetése alatt álló 6. hadsereg déli csoportjái több, mint két hónapig tartó hősies védekezés után harcban legyőzte. A Strecker gyalogsági tábornok veze­tése alatt álló északi csoport még mindig helytáll. Ez a csoport, rész­ben ellen­támadással, erős ellenséges támadásokat hárított el. A nagy keleti elhárító csata többi gyúpontján nem csökkenő hevesség­gel tovább folynak a harcok. Meghiúsultak azok az ellenséges kí­sérletek, amelyek a Kaukázus nyu­gati részén elhárító arcvonalunk át­törésére irányultak. A Kaukázus és a Don alsó folyása között csak utóvédcsapataink és az azokat lanyhán nyomon követő ellen­ség között került sor harcra, anélkül, hogy csapataink zömének menet­­mozdulatait zavarták volna. A Donee arcvonalán és Voronezstől délnyugatra súlyos harcok folytak, amelyek még most is tartanak. A Ladoga-tónál az ellenség az előző nap súlyos veszteségei után csak kisebb erőkkel támadott. Minden támadást visszavertünk. A német hadsereg kötelékei a január 21-étől 31-éig terjedő időben a keleti arcvonalon 517 páncélost szétrombol­tak, zsákmányoltak vagy mozgáskép­telenné lettek. Afrikában, Nyugat-Tripolitániában a német—olasz Afrika-hadsereg állásai ellen intézett heves ellenséges táma­dásokat, az ellenségnek súlyos vesztesé­get okozva, visszautasították. Tunéziában a legutóbbi napok során elfoglalt állásokért a harcok folynak. Német harci repülőgépek ismét bom­bázták Bonc kikötőjét. Légi harcokban, valamint a légi­erő légvédelmi tüzér­sége a földközitengeri térben 15 észak­amerikai és brit repülőgépet lőtt le. Egy saját repülőgépünk elpusztult. Német tengeralattjárók 1943 januárjá­ban a legnehezebb időjárási viszonyok közepette, időnként orkánokig fokozódó viharokkal küzdve, 63, összesen 480.000 tonna űrtartalmú ellenséges kereske­delmi hajót süllyesztettek el. Tíz más hajót megtorpedóztak. Ezek elsüllyedé­sét nem lehetett megfigyelni, a viharos tenger miatt elpusztulásuk feltehető. A légi­erő a Földközi-tengeren ellensé­ges hajókaravánokból 18, összesen 114.000 tonna űrtartalmú kereskedelmi hajót és két rombolót elsüllyesztett. Ezenkívül 37, összesen 209.000 tonna űrtartalmú kereskedelmi hajót, egy cirkálót, két rombolót és két őrhajót megrongáltunk, így január hónapjában a legnehe­zebb harcfeltételek között legalább ,122.000 tonnányi ellenséges kereske­delmi hajóiéról semmisítettünk meg. Olasz hadijelentések Január 31-én:­­ Erős ellenséges osztagok harcko­csik és tüzérségi tűz támogatásával hevesen támadták állásainkat Tripo-­lisz nyugati részén, de visszavertük őket és érzékeny veszteséget okoz­tunk nekik emberben, harckocsikban és gépjárművekben. A tuniszi arcvonalon a tengely­­csapatok hadmozdulatai kedvezően alakultak ki. Az elért állások ellen intézett ellenséges ellentámadásokat visszavetettük. Német vadászgépek nyolc angol repülőgépet lőttek le, amelyek egyike egy sebesültszállító gépkocsioszlopot bombázó kötelékhez tartozott. Olasz bombavető repülőgépek bom­bázták La Valettát és Boné kikötő­jét. Az utóbbi helyen támadásuk kö­­vetkeztében nagy tüzek keletkeztek. Egy Glenne Martin mintájú repülő­gépet vadászgépeink pusztítottak el a tuniszi partok közelében. Szombaton este négymotoros Libe­­rator-gépek szálltak el ismét Messina felett és robbanó-, valamint gyúfó­­bombákat dobtak le, amelyek jelen­tékeny károkat okoztak. A szombati légi támadások áldozatainak száma: 51 halott és 105 sebesült. Vadászgépeink szembeszálltak az ellenséges kötelékkel és két támadó repülőgépet lelőttek. A légi harc so­rán egy „Macchi 200" mintájú gépet vesztettünk, amelynek pilótája ejtő­ernyővel sértetlenül földet ért. A Földközi-tengeren a Filippo Ferrari Agrandi sorhajóhadnagy pa­rancsnoksága alatt álló egyik torpe­­dónaszádunk elsüllyesztett egy ellen­séges tengeralattjárót. Január 30-án éjjel egy olasz ten­geralattjáró Vittorio Petrelli Ca­­pagnano sorhajóhadnagy parancs­noksága alatt az algíri partvidéken megtámadott egy kelet felé haladó, erősen védett nagyobb hajókaravánt és közvelen közelből torpedólövéssel elsüllyesztett két nagy torpedórombo­­lót, eltalált továbbá még egy meg nem állapított fajta harmadik hajó­­egységet is. Alig hat perc múlva a tengeralattjáró újabb támadást inté­zett a hajóalakulat ellen és torpedó­jával egy negyedik nagyobb egységet is elsüllyesztett. A tengeralattjáró látta és ellenőrizte az elért eredmé­nyeket, mielőtt sikerült sértetlenül eltávolodnia. Egy másik tengeralattjárónk Al­berto Longhi sorhajóhadnagy pa­rancsnoksága alatt Bougie magassá­gában támadott meg egy hajókara­vánt és torpedólövéssel eltalált leg­alább két közelebbről meg nem ha­tározott fajta hajóegységet, ezek el­süllyedését azonban az ellenséges el­lenállás következtében nem tudta megállapítani. Február 1-én, Tripolitánia nyugati részében az ellenség páncélos különítményeinek és tüzérségének heves támadásai tovább tartottak; ezeket csapataink minden alkalommal azonnal visszaverték. Megsemmisítettünk öt páncélost, néhány löveget és sok ellenséges gép­kocsit. Tuniszban az utóbbi napokban a tengelycsapatok által elért szakaszo­kon a harcok tovább tartanak. Mintegy 100 hadifoglyot ejtettünk és 12 ellenséges páncélost pusztítot­tunk el. Elkeseredett légi harcokban a né­met vadászok 10 repülőgépet lőttek le, négy ellenséges repülőgépet a lég­­elhárító tü­zérség lőtt le. Az egyik földközitengeri hajókara­­vánu­nk védelmére bevetett vadászaink meghiúsították angol bombázók táma­dását és lelőttek egy Beaufighter­­mintájú bombázót, amely a tengerbe zuhant. Négymotoros amerikai bombázók vasárnap háromszor támadták meg Messinát, ahol sok bombát dobtak le és különböző épületekben jelentékeny károkat okoztak. Az emberáldozatok számának megállapítása folyamatban van. A reggio-calabriai német—olasz légelhárító tüzérség három Liberator­­mintájú repülőgépet lőtt le. Az egyik repülőgép azok közül, amelyek Messina ellen támadtak, tűzfegyvereivel a calab­­riai déli partokon Melito di Porto Salvo mellett egy házat támadott meg. A tá­madásnak hat áldozata volt, ezek kö­zött az egyházmegye érseke, aki lelkész­­látogatáson volt, rajta kívül még öt polgári személy vesztette életét. Táma­dások érték Cataniát, Trapanit és Augustát is, ahol épületkár­ok keletkez­tek. Az áldozatok számát még nem ál­lapították meg. A légelhárító tüzérség Augusta felett három támadó bombá­zót lőtt le, amelyek égve zuhantak le, az egyik Siraku­sa felett, a másik Mag­­nisi-félszigettől keletre és a harmadik a várostól északkeletre. A trapani lég­­elh­árító tüzérség két repülőgépet lőtt le, amelyek közül az egyik a Fles­­szigeteknél, a másik pedig a várostól északra zuhant le. Egy korvettü­nket és egyik torpedó­­naszádunkat az ellenség az algíri par­tok előtt elsüllyesztene. Az azonnal fel­lépő mentőszolgálat majdnem az egész hajószemélyzetet megmentette. (MTI.) Megjelent a Híd legújabb száma. A gondolat bilincsei írta ZILAHY LAJOS Berda József, Ereky Károly, Féja Géza, Fodor József, Illés Emi­e, Jékely Zoltán, Kárpáti Aurél, Németh László, Marcel Pagnol, Siklóssy László, Veres Péter írását. r&ESsaEBE: Szűk területre összeszorítva folyik a sztálingrádi harc Berlinből jelenti az NST. A Berlinbe érkezett jelentések sze­rint a sztálingrádi védők marad­ványai ellen intézett ismételt szovjet tömegtámadások alkalmával a szovjet kötelékeknek sikerült a német vona­lakat továbbra is felszaggatni. A né­met és szövetséges katonák, akik már csak igen csekély hadianyag felett rendelkeznek, képtelenek voltak ezt az újabb szovjet sikert meg­akadályozni. A szovjet tüzérség a né­met vonalak elé vonult fel és meg­semmisítő tüzérségi tüzet zúdított rájuk. Ezt követte a szovjet gyalog­ság és páncélos haderő tömegtáma­­dása, amely lehetővé tette a német védelmi rendszerbe való betörést. Miután a védelmi vonal déli részén álló német csapatok az utolsó lősze­rüket is felhasználták, szurony­rohamra mentek át. A m­arsallá elő­léptetett Paulus személyes vezetése alatt a romvárosban megmaradt né­met katonák visszavonultak az egy­kori GPS­-épületbe, ahonnan szűk területre összeszorulva folytatták hő­sies ellenállásukat a támadó szovjet kötelékekkel szemben. A város északi részén a német vé­dők az egykori hatalmas traktorgyár területére szorultak össze. A XI. had­test vezérőrnaggyá kinevezett pa­rancsnokának vezetése mellett a né­met kötelékek nagyobb harci csopor­tot képeznek és ez a körülmény lehetővé tette, hogy úgy január 30-án, mint 31-én eredményesen verjenek vissza több szovjet támadást. TELEFONSZÁMAINK: Szerkesztőség . . . , *128-428 Kiadóhivatal , . . , *126-726 Nyílttéri hirdetésosztály *120-130

Next