Magyar Nemzet, 1943. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-07 / 30. szám

6 BEVONULÓKNAK, SPORTOLÓKNAK „ARANYTEX“ TEXTILÜZLET, IX., Horthy István-körúti fvolt Vámház körút). • Telefon 163-309. Spectator: Kolozsvár, január. . „Székelyföld, Mindég zöld, Hazám ott, Szivem ott. . . Kicsiny vagy, Mégis nagy“ — dalolja 1670-ben jellemző tökéllyel Szőke Ambrus. I A Székelyföld csakugyan mindig zöld a fenyőtől és a reménységtől, másként rég elpusztult volna. Csakugyan ott a haza és ott a szív, amíg nem kelletik el vándorolni, jó esethez az ország más tájai felé, rossz esetben idegenben elmerülni a meszszi román tengerben. Kicsiny és mégis nagy, mert bőven van embere és bőven van természeti kincse. Az ember inas, szívós, leleményes, keteszű, népművész, és szapora, amiben első helyt áll az egész Magyarországon. Kincse, pedig elegendő: fa, vas,só,borvíz, vadgyümölcs, állat, kő,márvány, mindenféle rejtett só és újabban már földgáz is, csak épen termő föld úgyszólva semmi. De nagy, mert nagy küzkérdéseket jelent Magyarországnak, mint ahogy tengernyi körkérdése az egész Erdély, benne mint középponti mag' Székelyország. Óriási a Székelyföld ügye.Ezt az országrészt az előző idegen uralom lélekben és szellemben leginkább. •. megtaposta, minden javából kiforgatta, fáját letarolta,.z útjait-,elrontotta a mielőtt véget ért volna, még vasúti vonalait is elvágta többi Erdélytől s távoli Magyarországtól. Különben sem bírja el jelen gazdasági rendszere miatt a 800 000 főnyi székelységnek csupán kétharmad részét s a buzgón szaporodó fölösleg már kétszáz év óta elszivárog. Lekötő munkát kell végezni, kárpótlást adni a múltért és beruházást a jövendőért. A székely kérdés megoldása Erdély 'megmaradásának' és fülvirágzásának a fogantyúja.. Buzogni kell a székely ügyért s minthogy a visszatérés óta bent és kint, egyaránt nagy lest a buzgalom, ezt most már ébren kell tartani, ezt fokozni kell a végső lehetőségig Nyilván az átmeneti segítségeket kell folytatni amár megtörténtek után, de fokrozatosan hatalmas új elgondolásokat is megvalósítani, szellemi és anyagi téren egyaránt, megszabadítva külső üzérkedéstől. A székely telepítés és visszatelepítés nagy történelmi alkotás lehet, Erdély dús benépesítése és magyar többségűvé tétele beolvasztás nélkül. Tagadhatatlan, hogy már sok segítség csordult e kis smaragd országba. Ilyen első segítség volt a Hangya vadgyümölcs- és gyógynövény- gyűjtési szervezete: 1 millió pengőt kerestek így, miután 1941-ben már 600 ezret hozott az 50 vágón . málna, áfonya, szeder, csipke-; rózsa, berkenye, gomba, ez idén már 1,1 millió kilóra növekedett, 80 gyüjtőtelep, 9 feldolgozó hely működik s 30 kertészeti és 10 keres-kedelmi akadémikus, 100 letepkerelő, többszáz munkás dolgozik ,és 4—5 ezer székely család keres a gyűjtéssel és konzerválással, li- kör-, íz- és gyógyszerfőzéssel. A 8 új erdélyi gyümölcsaszalóból az állam Nyárádmagyarosnak és Alsó- Csernátornak is juttatott, a tavaszszal pedig 20 csíki községben kert- , gazdaságot létesít. A fakitermelésig észszerűsílk — míg az új erdőtelepítés megvalósul — és igyekeznek a 30 ezer székely famunkás sorsán segíteni.. Itt aztán harsogva lép elé a híres Kommandó telep megmentésének égető kérdése. A gyönyörű háromszéki telep 55 évvel ezelőtt keletkezett, majd politikai községgé 11 lett a gyökeres 25 állattenyésztő NAGYTÉTELŰ rácnnk csángó család körül és az 1200— 1400 telepes eddig erdőirtásból és faiparból jól megélt. A visszatérés alkalmából azonban a vágási terület — 20 ezer hold .— javarészt Romániába került s a magyarországi részt az Erdélyi Erdőipar Részvénytársaság már letarolta. Egy értekezlet a telep feloszlatását ajánlotta,, de minden érdektelen erő megmozdult, legutóbb az országgyűlésen is két erős hang szólalt meg, hogy az erős települést kétezer székely emberével, s a szaporaságot bizonyító 280 iskolakötelessel, megmentse. Lehetséges. Kisméretű faipari gyártás,, juhászat és „tehenészet,, szakiskola, , vadgyűlpolésgyűjtés, defőleg az idegen-, forgalom ide kötheti, a népet. . Az idegenforgalom már magától megindult. Kommandó, a legmagasabb klimatikus pont, gyógyforrása is van,szállóknak átalakíthatják a pompás épületeket. Kovászáéról keskenyvágányú erdei vasút vezet föl ide a jó lélekzet a magasba. De gyors segítség,elkel másutt is, mint Parajdon, „vasas" Szentegyházán, Gyergyóditrón stb. Parajdon, ahol az új főhatalom kezdetén, 8 falu. ..kirendelt népének szeme láttára kivégezték Farkas Dénest és megtorlásul a sókitermelést megszüntették, amikor aztán az erdőket is esztelenül letaroltatják, megélhetési válság törtön be, és ezen most szódagyárral szerenének segíteni, minthogy az iparosítás, jelszavával már több helyt létesültek üzemek, fakitermelő társaságok. Oyergyereméte különösen érdemel fölkarolást, mert Magyarország legszaporább és legélelmesebb faluja. Állandóan 7 ezer főnyi lakosság s 10—12 gyerekes családaiban évente 300 újszülött lát napvilágot s így a fölösleg mióta megszűnt a tutajozás, az öldölés pedig, de még inkább a magyar kincstártól telepítette szomszédos Várhegy román falunak, az agrárreform idején történt ■ dédelgetése 23 ezer hold erdejét elemésztette, a lökőbirtoklás, a gyümölcsszedés és az új ,tizes s terepecskék viszont már nem segítettek, állandóan elfolyt a távoli magyar földekre, még inkább a regáti Romániába, sőt Délamerikába is. Ó igen, a segítség és a beruházás az erdélyi kölcsön és az állami költségvetés révén tagadhatatlanul lelkes és bőkezű most már azonban küzdeni kell nehézségekkel, amelyeket a sajtóban és a nyilvánosság más helyén ki-kiteregetnek például a kiskörök, a mosatlan és mosott ezek drágán kerülnek vissza. Egyszerű megoldások is halasztódnak, mint a cementgyártás megindítása Homoród vidékén, azerdélyi borvizek nagyobb mértékű kivitele, a használatlan gyógyforrások fürdősítése, amelyet a szerencsésen föllendült idegenforgalom s a székely fürdőknek turista szállókkal való teleszórása szintén időszerűvé tesz. Gyergyó lelkes kisebbségkori vezére nemrég a képviselőházban megindítóan fejtegette, hogy mit kell a Székelyföldül tenni ezentúl. Minden politikai és társadalmi erőnek meg kell hallgatnia őt, az Erdélyi Pártot és Gazdasági Tanácsot, mint a villamosítás parányi társaságából alakult Kaláka Munkaszövetség indítványait is, követni az OTI-t, amely Marosvásárhelynek 260 ezer, Sepsiszentgyörgynek 250 ezer, Székelyudvarhelynek 150 ezer pengős kölcsönt adott vagy a Pénzintézeti Központot, amely az erdélyi bankokon keresztül 10 ezer pengős olcsó kölcsönökkel segíti a kis gazdasági egyedeket. Ama országgyűlési beszéd fősúlya — orvos beszéde — a népbetegségek és általában a közegészségügy dolgaira terelte a figyelmet. Tényleg borzasztó intő jel, hogy amíg Budapesten 100 ezer emberre 1005 kórházi ágy várakozik és a trianoni Magyarországon 380, addig a Székelyföldön csak 160, Csík megyében alig 90 és sehol egy tuberkulótikus szanatórium, mert a torjai román alapítást felszerelés nélkül üresen hagyják.. Természetesen a Székelyföld jövendőjének igazi kulcsa az iparosítás lesz, amelynek érdekében a tennészet is hajlandó megtenni a magáét. Máris tervezés folyik, hogy a vízierők lehető mellőzésével,földgáz segítségével, villamosítsanak és a földgázvezetéket Kolozsvárig meg Nagybányáig kiépítsék. És újra halljuk a harsány országgyűlési beszédet: ,,,a székelyeket és ne a Székelyföldet iparosítsák“, a Budapestre fölszívódó székely pénzeket pedig árasszák vissza szülőföldjükre! Az iparosításnak legfőbb föltétele a villany, más uralkodó kérdés: leörülte hatalmas buzgalom és munka folyik másfél esztendeje. A Kalákát kezdeményező Olt-vidéki részvénytársaság a tusnádi kis középpont révén vállalkozott rá, hogy Csíkszeredától Tusnádig 14 községet villamosít és Alcsík 19 községe néhány nap múlva csakugyan villanytól fog ragyogni. De a döntő nagy lépést, is megtették: állami hozzájárulással a székelyföldi villamosítás részvénytársasága megalakult s az egyelőre a három egész székely vármegyét hálózzák be. A villamosítás fővezére, Jédery István mint osztályfőnök nemrég közölte, hogy egy 60 ezer voltos körvezeték épül Csikszureda-TrGgergyórszentmiklós—Szászrégen—Marosvásárhely— Székelyudvarhely között, egy másik pedig Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy között. Már erős harc dúl egy ideje a villamos centrale székhelyéért. Nemcsak Erdőszentgyörgy, hanem Marosvásárhely és Székelyudvarhely is követeli. A közvélemény az utóbbi mellett foglal állást és a villamossági szakiskolát is neki szánja; úgy látszik, ő győz, vagy legalább félig győz, ha egy másik középpontot Vásárhelynek juttatnak. Ezzel a kérdéssel függ össze a pénzügyminiszteri expozé ama ígérete, hogy Marosvásárhely környékén egy új távíró- és távbeszélővezeték nyílik meg. A villamosításon alapuló iparosítás mellett, mint valósággal óriás kérdés mered föl aztán a Székelyföld vasúti politikája. Bölcsen tudjuk, hogy már Széchenyi István követelte: az erdélyi fővasútvonalat Marosvásárhelyen, a Székelyföldön, Brassón keresztül kapcsolják Romániához, de nem így történt, földbirtokos, a száz és a román érdek folytán a Tövis—Brassó megoldás győzött. A Székelyföld csak 1909-ben kapta meg már a Tisza Kálmán ígérte s gyengén épített körvasutat. Gaál Alajos magyarázata szerint ez sem oldotta meg a forgalmi érdeket, amíg Bácsbodrog megyének 900 km, a székelységnek csak 250 és Udvarhely megyének 24 km minden vasútja. A belvederi döntés még tetézett: a Székelyföld vasúti kapcsolatát kifelé három helyt is átvágták és nem sikerült perget kieszközölni Romániától. A Székelyföld így Erdéllyel és az anyaországgal elveszítette kapcsolatát és a román időkben elromlott utakon a kocsizás is nehéz, még ma is, amikor pedig erősen javítják az utakat, például legújabban a nyárádszereda—parajdi útrészt. Teleki Pál lelkes gondja rögtön kereste az új kapcsolat módját: a Szeretfalva—Déda közli új vasút építését, amelynek két esztendő folyamán egy keskeny iparvasút, főleg gépkocsi ésszekérforgalom segített egy kevéssé a helyzeten. Most december 5-én, végre megnyitották az új 48 km-es vonalat, amelyet 27 ezer munkás, 70 mérnök, 140 tisztviselő fáradozása létesített. Ez a vasút műszaki tekintetben is méltó a vasútépítésről híres magyarsághoz. A hírhedt erdélyi suvadás miatt 34 km-es szivárgó hálózatot kellett létesíteni víztelenítés céljából egykm-es alagútszent talajszárító tárolóval, aztán építeni kellett 190 áthidalást és két alagutat 500, illetve 930 méter hosszúságban. Ezzel korántsincs vége. Sürgetve lép most már előtérbe Székelyudvarhely vasúti érdeke. Közismert, hogy a Segesvár—székelyudvarhelyi Szárnyvonalat Székelykeresztúr közelében átvágták, így Székelyudvarhely „magára maradt”.‘ Nyilvánvaló, hogy Erdőszentgyörgyön keresztül össze kell kapcsolni őt Marosvásárhellyel is. Valahol be kell kapcsolni a székely körvasútba is, vagy Csíkszereda, vagy Sepsiszentgyörgy, vagy Gyergyószentmiklós felé, mint ahogy már Hieronimy miniszter megígérte. Most a Pestre menőnek 50 km-es kocsiutat kell tennie Szászrégen felé, holott, ha már így kell történni, legalább Gyergyószentmiklós felé történne, de akkor 150 ezer pengőt kell szerezni az elhanyagolt út kijavítására. Egyelőre a székelyudvarhelyi parajdi szakaszt rendezik. És Székelyudvarhelynek sok egyébre is szüksége van. Mint Székelyországnak is általában. íme Csak néhány égető kérdést vetettünk ide és mégis elegendőt, hogy ezernyi tennivaló tudata megragadja mindünk lelkét. A székely nép, ez az örökké dolgos, örökké megfeszülő, örökké életigénylő és örökké diadalmasan továbbjutó nép megteszi a magáét, különösen mikor látja, hogy iskolai téren rögtön és leginkább kezdték gondozni érdekeit, mint az érdekes és időt jelző kezdeménnyel, a drága ferencesek híres csísomlyói búcsújáró Lelvén a Kálóz keretében épült népfőiskolával is, az ezermester székely népi művészetnek fellendítő tere, olykor olyan művészoktató vendégszereplésével, mint a kitűnő Servatius ,Jene szobrászunk. De mindez nem elég, hogy a határvédelem és a határérték szolgálata tökéletes legyen és egész megvalósuljon Székely Ambrus dalának ez a tétele: kicsi és mégis nagy. Több kell és minden lehető kell. Több t:s minden. 1. 2.5 és 3 k.tr-os, kifogástalan állapotban, részben használatlan eladó Ajánlatok „Dropsz“ jeligére a kiadóhivatalba. ! Laboratóriumi gyorssal rendelkező, ■ őskeresztény fiat keres, mielőbbi belépésre vegyipari nagyvállalat. Orvosi vagy gyógyszerészi laboratóriumi gyakorlat előnyben. Ajánlatokat részletes ■ curriculum vitae és fizetési igény megjelölésére: „Nyugdíjas állás“ jeligére a kiadóba kérünk. j . Magyar Nemzet Budapesti nagyvállalat kére« MiniSi, júírása, számolásban jártas is- t terít« Ajánlatok eddigi működés is fizetési igény megjelölésével „Erősül 94BO jeligére Bkiekner, hirdetőbe IV. Városház-utca 10. VASÁRNAP, 1945 FEBRUÁR 7. Százéves a repülőbomba Aránylag kevesen tudják, hogy a repülőbomba, a mostani háború egyik legfélelmetesebb harci eszköze, közel százesztendős múltra tekinthet vissza. Az első repülőbombát 1849 július 16-án az osztrák hadsereg különítménye dobta Velence városára. Az akkori eseményekről, meglepő részletességgel szántóinak pp. Vichátim Ferenc egykori osztrák tábornoknak, az osztrák tüzérség reformátorának most megtalált levelei. A leveleket az akkor még fiatal Uchatius főhadnagy Prágában élő feleségéhez írta. Antikor Stadolzky táborszernagy 1848-ban Ivusiozzánál megverte a piemonti csapatokat és bevonult Lombardiába, egyedül Velence állt ellen. A megszálló csapatok parancsnoka Than tábornok volt, az osztrák flottáé, amely Velencét ostromolta, Dahlemp ellentengernagy. Az osztrákok kemény ostromba kezdtek, az eredmény azonban meglehetősen gyenge volt. Csak néhány hónap múlva, 1849 május 16-án tudták elfoglalni Malghera erődöt, az utolsó szárazföldi velencei támaszpontot, így négy kilométernyire közelítették meg a várost, amelyet most már az ostromágyúk lövései is elértek. A velenceiek azonban folytatták az ellenállást, az osztrák csapatok között pedig malária- és kolerajárvány ütött ki. Ebben a reménytelen helyzetben az az ötlete támadt a bécsi ágyúöntödében szolgálatot teljesítő Uchatius főhadnagynak, hogy a várost a levegőből kell bombázni. Terve nagyon egyszerű volt: a Montgolfieritestvérek forró levegővel töltött ballonjaira harminc fontos bombákat kötött, a bombákat időzített gyújtókészülékkel szerelte fel. Az elgondolás az volt, hogy a ballonokat kedvező széllel a város fölé küldi s a gyújtókészülékek bizonyos idő után felrobbantják a bombákat. Bécsben tetszett a különös terv, a fiatal főhadnagyot fivérével együtt leküldték az ostromló csapatokhoz A testvérek 110 ballont vittek magukkal, amelyek Bécsben készültek előírásaik szerint. Amikor Velence alá érkeztek, kisebb kísérleti ballonokkal tanulmányozni kezdték a széljárást amely meglehetősen kedvezőtlen volt. Háronlnapi kísérletezés után, mialatt a szél állandóan a tenger felől fújt, a fivérek hadihajót kértek, amelyeknek fedélzetéről a ballonokat felengedhetik. Rendelkezésükre bocsátották a „Vulcan“ nevű hajót, amelyen sátrat állítottak fel, hogy ott melegíthessék a levegőt, amit azonban ismét a vihar akadályozott meg. Az első bailont csak újabb három nap elteltével bocsáthatták fel, de a szél szétszakította a hajónaksietve vissza kellett fordulnia. Végre július 3-án kedvező széljárás volt, felengedték az első eredményesnek ígérkező ballont, s a hajó lisztjei és legénysége izgatottan figyelte a kísérletet. A ballon magasan, szállt,, azonban a szél nem vitte Velencéig, csak Muranóig, ahol a velencei Holla állomásozott. A bomba a hajók fölött robbant. Következő nap a ,,Vulcan“ közelebb merészkedett a városhoz, de zátonyra fűtött s a velenceiek megtámadták s a „Kustozza“ nevű hajónak kellett segítségére sietnie. A két baltt sikerült támadásnak az lett az eredménye, hogy a velenceiek fokozottabb védekezésre készültek fel. A lagúnák bejáratához küldték a „Marianne" korvetthajót, amely tíz tutajt vonszolt maga után. Minden tutajon egy ágyút állítottak fel, azzal a rendeltetéssel, hogy ne engedjék a város közelébe a világ legelső repülőgép anyahajóját. A korvetthajót azonban az osztrákok elűzték s az Uchátiusfivérek folytatták munkájukat. Július 10-án írta Uchátius Ferenc a feleségének: „Ma robbantak az első bombák a velenceiek feje fölött. Sajnos, embereim legnagyobb része lázas, az egész munkát magamnak kell végezni. A velenceieket nagyon felháborították a bombáink, a hajót meg akarják semmisíteni s majdnem sikerült is lángba borítaniok.“ A támadások a következő napon folytatódtak. Több ballont engedtek fel, amelyek közül egyik a Szent Márk-téren, a többi a város külső részeiben robbant fel. Július 22-én Achatius megírta, hogy tíz osztrákok elfogtak egy görög vitorlázót, amelynek kapitánya elmondta, hogy a légi bombák valóságos pánikot keltettek Velencében. Az emberek megriadtak és házaikba menekültek, amikor a bombákat meglátták a levegőben. Legtöbben a pincékben bújtak el és alig mertek kimozdulni onnan. Achatius Ferenc július 22-én valamennyi még rendelkezésére álló ballonját felengedte, közülük egyik a Lidó, a másik a Giardini Publicci fölött robbant. A „Vulcan“ visszavitte a két testvért Triesztbe, hogy ott készítsék elő az újabb támadásokat. Ezekre azonban már nem került sor, mert Velence augusztus 2-án kapitulált és öt nap múlva, augusztus 7-én Radetzky csapatai bevonultak a városba íme, az első légi bombázás hiteles története száz esztendő távlatából. Csak a külsőségek változnak, a lényeg — úgy látszik — csakugyan változatlan és örök.