Magyar Nemzet, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-18 / 243. szám

». Legyen a tanácsválasztás az egész dolgozó nép harcos állásfoglalása a béke mellett A tanács válaszaisok előtt kedden is több választási Belygyűlést tartottak az ország minden részében. A munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek a Függetlenségi Népfront felhívására hatalmas tömegekben sereglettek ezekre a gyűlésekre, hogy hitet tegyenek a nagy Sztálin és a Szovjetunió veA Függetlenségi Népkrent kedden délután választási nagygyűlést tartott Győrött. Az üzemekt dogokót már napokkal azelőtt röpgyűléseken határozták el, hogy kivétel nélkül felvonulnak a gyűlésre. Már délután ,öt óra után megkezdődön a nagyszabású felvonulás a Szabadság térre. Zene- és ének szóval, zászlók, jelszavas táblák alatt meneteltek az üzemek dolgozói, a tömegszervezetek tagjai, MNÜSZ asszonyok, DISZ fiatalok a városi tanács szákháza előtt felál,ütött díszemelvény felé, eljöttek a gyűléste a termelőszövetkezeti tagok, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, a népnél egybeforró értelmiségi dolgozók, kisiparosok, kiskereskedők is. A Magyar Függetlenségi Népfront győr-sopron megyei bizottsága nevében Gonda György nyitotta meg a nagygyűlést, mint Apró Antal, a SZOT főtitkára mondotta el beszédét. Már az első szavakat zúgó tapsvihar fogadta, amikor Apró Antal, a Párt Központi Vezetőségének és a magyar dolgozó nép szeretet vezérének, Rákosi Mátyásnak forró üdvözletét tolmácsolta Győr város dolgozó népének. És nem szűnt a taps és a helyeslés akkor sem, amikor Ártó Antal eredményeinkről, terveinkről beszélt országos és helyi viszonylatban. — Legyen a tanácsválasztás tette séketábor, a magyar népi demokrácia és a tanácsi rendszer mellett, az eddig lezajlott gyűlések mindegyike arról tanúskodik, hogy dolgozó népünk tömegei megteremtették a nemzeti egységet és a nemzeti egység jegyében akarják teljesíteni és túlteljesíteni az Ötéves Tervet. Itt Győrben is az egész dolgozó nép harcos állásfoglalása a béka mellett, a hatalmas Szovjetunió melletti Legyen a 29-i választás népszavazás, amelyből az ellenség újból megtanulhatja, hogy a magyar nép egységesen, elszántan követi nagy Pártunkat és bölcs vezetőnket, Rákosi Mátyást• fejezte be beszédét nagy tapsvihar közepette Apró Antal. Ezután Barcs Sándor országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Rámutatott a tanácsválasztások történelmi jelentőségére. Majd az egyház és az állam között létrejött magállapodásról szólva hangsúlyozta: a megállapodás eredményeként egyre nagyob erővel jelentkezik és terebélyesedik a magyar katiolilis..- papság békemozgalma. Ma már a katolikus papság néphez hű elemei velünk és mellettünk agitálnak a tanácsválasztásokon a Népfront győzelméért. Nem csoda tehát, ha a Népfront bizottságai számos papot jelöltek a tanácsba. Az október 22-i tanácsválasztás egyik próbaköve lesz a megállapodásnak. Hisszük, hogy a megállapodás jól kiállja ezt a próbát és hívők, lelkészek, egyházfők minden erővel igyekeznek majd elősegíteni a Népfront választási győzelmét. A beszédek után a gyűlés részvevői viharos lelkesedéssel ellették a Szovjetúniót, Sztálint, a Magyar Dolgozók Pártját és Rákosi Mátyást, óta lényeges vasúti vonalat nem építettek — mondotta. — Most annyi új vasúti vonalat építünk, amennyit a múlt rendszer ötven esztendő alatt sem létesített. — A főváros közlekedését is lényegesen megjavítottuk. A HHÉV vonalai gyorsabbak, forgalmasabbak és a forgalom megkönnyítése érdekében új járatokat állítódunk be. Épül a csepeli gyorsvasút, amely biztosítja a főváros belső területi és Csepel közötti forgalom gyors és zavartalan lebonyolítását. A főváros utcáin a villamosok, autóbuszok, trolibuszok sűrű járatai felemelt sebességgel gyorsabban közlekednek. A földalatti gyorsvasút felépítésével pedig döntő mértékben megoldjuk a közlekedéssel kapcsolatos nehézzágeket. Ezután hatalmas szociális és kulturális felemelkedésünkről beszélt, majd így fejezte be: — Béke nélkül nincs munka, nincs építés és felemelkedés, éppen ezért biztosítanunk kell békénket. A Népfront melletti szavazással hitet teszünk a béke mellett és ezzel ötéves tervünkre, a szocializmus építésére, a magyar dolgozó nép életszínvonalának, jólétének felemelésére szavazunk. Nagy taps fogadta a miniszter beszédét, valahányszor ötéves tervünk egy-egy kiemelkedő létesítményéről, a földalatti gyorsvasútról, a Sztálin-hídról, a Dunai Vasműről, az inotai Erőműről tett említést. Beszédét sűrűn szakította félbe a dolgozók lelkes éljenzése: „Tanácsokra szavazunk — a békéért harcolunk !“ A beszéd befejezése után az egybegyűlt dolgozók tömege hosszantartó, szűnni nem akaró telkes tapsviharral éltette népünk szeretett vezérét, Rákosi Mátyást és a haladó emberiség bölcs tanítóját, a nagy Sztálint. „A magyar nép egységesen követi bölcs vezetőnket, Rákosi Mátyást“ Apró Antal, a SZOT főtitkára beszélt a Függetlenségi Népfront győri nagygyűlésén Bebrízs Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter: Béke nélkül nincs munka, nincs építés lelki választási gyűlés színhelye volt kedden délután a Kálvária-tér. A VIll. kerület üzemeinek dolgozói, a Jenefvégosi rokosok vörös és nemzeti,színű zászlóerdő. Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás hatalmas képei alatt nagy tömegben vonultak a választói gyűlés színhelyére. Több tízezren gyűltek össze, amikor Bobbiis Lajos közlekedésügyi miniszter a mikrofon elé lépett. Beszélt az országunkban végbemenő hatalmas fejlődésről, majd a közlekedés, eredményed ismertet le. — Országunkban ötven év A kutya írta: Komán György Lajos, a fiatal hajógyári munkás hazafelé tart a gyárból. A munkahelytől hazáig, a külső Angyalföldön át nem rövid az út, Lajos időnként mégis szívesen megteszi gyalog. Már hogyne tenné meg, hiszen útközben végigszemlélhet, végiggondolhatja jóformán az utóbbi évek egész fejlődését. Miközben a Dunaparton halad, végigjáthatja Budapest hídjait, az épülőSztálin-híd, a Margithíd, a Lánchíd, a Kossuth-híd, a Szabadság-híd és mögötte a kéklő távolba veszve a déli vasúti híd úgy íveli át a Dunát egymás mögött sorakozva, mint a népi demokrácia fejlődésének egyes fejezetei. Jól látszik a Szabadság-hegy is, arról kinek ne jutna eszébe az Úttörő Vasút?.És amint Óbudára tekint át a bandukoló, eszébe kell hogy jusson, hogy itt új város épül majd a földszintes kis házacskák helyébe a Sztálin-híd nyomán és az idők folyamán, és maga a gyár, a Vatamus Ganzhajógyár, ami ragyogó új műhelyeivel, moderngépeivel hívogatóan várja a munkást. És az új hajó, az ezer tonnán felüli tengerjáró, ami az építőállványok rácsozatában már most, így félig készen is türelmetlenül nyújtózkodik, amint nekivágni készül a tengereknek, az egész világnak Hajó, gyár és nem utoljára a monumentális Sztálin-ldo mind munkáskéz, munkásküzdelem eredménye, Lajos csöndesen ballag hazaté ,■ az éjszakai munka után. Nem volt könnyű a gép mellett s fejének, tagjainak jól esik a friss hajnali levegő. Már világosodik. A, Vizafogóhoz közeledve, mint mindig ilyenkor, eszébe jut Lajosnak az_ régi hás ot a Vizafogó szélén, ahol azelőtt lakott és az új ház, ahol most él. A régi kalyibába, ott a parton, ott és akkor süvítettek be a dunai szelek, ahol és amikor akartak. A mai ház központi fűtéses, világos, szép bútorzatéi, akkor kapták, amikor Lajos élmunkás lett. Már látja is Lajos, amint hazaidén tart: úgy látszik, már ébren vannak otthon, mert vidáman ragyognak az őszi reggelben a lakás ablakai. Lajos most a Sztálin-hídnak a mellett a része mellett halad, amely a víztől a Váci-útig, a Vizafogó fölött ível át. Megáll, cigarettára gyújt s jobbról-balra széttekint a tájon. Arra gondol, amikor az óriási Szovjet-Oroszország egyes helyein, általán, mocsaras sztyeppéin egy napon mérnökök jelentek meg, csíkos erlekeket vertek a földbe, méregették a vidéket, majd munkások seregei jöttek a nyomukban, s fát fektettek le, hidakat építettek a patakok, a vízmosások fölé és egyik évről a másikra Iapp-hopp ,- mintha csak valami varázslatos tündérkéz álította volna elő, város emelkedett a tegnap még elhagyatott, puszta sztyeppén, váró vllamosvasutakkal, szép épületekkel, színházzal, kalinházzal, gyárakkal és mindezek között sürgő-forgó, boldog, megelégedett emberekkel. «Így lesz itt is», gondolja Lajos magában. «ASztálin-híd átvágta a Vizafogót, majd meglássa mindenki, mi lesz itt egynéhány év múlva a kis házak, a zöld*ségeskertek, az üres telkek, azócskavastelepek helyén., S Lajos jókedvűen fütyürészve bandukol tovább, Kerítés mellett halad most Már egészen világos van, * reggeli köd fosznyocskákra szakadt, egyes házakon, hervadó falclubokon, munkába siető emberek képén aranyosan csillan meg az októberi napsugár. Kerítés mellett halad most Lajos, a kerítés fölé nagy betűkkel Írva: TÜKER Amint fölismeri a helyet, a fiatal munkás pikomosodik. Itt, a TüKER-nél éjjeliőr a légiába Pista bácsi, apa öccse, Lajos családja, apja, anyja, felesége, öccse, mind derekasan kivette és kiveszi a részét az újjáépítésből: az apa is élmunkás, az öcs hadnagy, most végezte a Kossuth Akadémiát, tíz anya tanácstag-jelölt, míg Lajos felesége — az szövőnő valószínűleg élmunkás lesz nemsokára Az újjáépítés, a hároméves terv, az ötéves terv történetétLajos családja életén csakúgy végig lehet követni, mint száj hidak nyomán. A nyomorból, a mélységből indultak és a boldog, tevékeny munkásélethez érkeztek el. Sötét pontja csak egy van a családnak, és ez éppen Pista bácsi, Lajos már túl is haladt a fatelep kapuján, de azután megáll, majd visszafordul. ..Meglátogatom az öreget“ határozza el magában. „Az utóbbi időben alaposan elhanyagoltuk. Furcsa, bogaras ember az öreg, de most, hogy a tanácsválasztások közelednek, talán csak megjött az esze," S bármennyire fáradt is Lajos, befordul a fatelep kapuján. Hogy Pista bácsi „furcsa" ember, mint ahogyan az egész környék annak tartja, ahhoz Pista bácsi lakásának külső képe is bizonyságul szolgálhat. A fatelepnek a Dunához közel fekvő, leget dugó Hahh szélén lakik egy kicsike kis házban, amit csoda, hogy az évek alatt tégláról-téglára el nem hordott a szél. Az öreg valamikor vidéki ember volt, agglegény és egész életében ahhoz szokott, hogy ilyen kis házacskában leszegessen veszegessen, sütögessen* főzögessen egymagában. Bár kaphatna különb szállást is a telep irodája mellett, de ott mások is laknak s ő szokásaihoz csökönyösen ragaszkodik, Lajosnak szerencséje van, Pista bácsi az éjszakai őrködés után még nem feküdt le- Krumplit pucol éppen, mélyen hajolva egy vasfarék fölé. Amikor öccse hangos jóreggelitel ráköszön, csak néhány szót dünnyög az orra alatt, köszönésnek épúgy lehet érteni, mint akármi másnak. Lajosnak nem szokása a hosszú feketóriázás. Azért jött, hogy a tanácsválasztásról beszéljen az öreggel és a céljától nem térítheti el semmi. „Mit szól a tanácsválasztásokhoz, Pista bácsi?“ —- szögezi a kérdést egyenesen az öreg mellének. Az öreg ember kész, krumplit lecsapva felugrik a zsámliról, amin eddig kuporgott .Jobb dolgod nincs, mer én úgy engem korán reggel ilyesmivel zavarj?“ kérdi mérgesen Mást talán elkedvetlenítene ez a fogadtatás, ám Lajost nem olyan gyönge fából faragták. Hiszen kiliny népnevelő ő, arról nevezetes, hogy nincs az a makacs begu- lózott fejű maradi, akit ő szép szóval, érvekkel meg ne tudna győzni. Most seen csügged, pedig tudja, hogy Pista bácsi mindenkinél nehezebb dió. .,Mi kifogása van a tanácsok ellen, bácsikám?“ kérdi. Ez csak bevezetés, sejti ő magában, hogy később mit fog mondani, de még vár. Hadd beszéljen előbb az öreg. Pia' bácsi ismét lerak kést, krumplit, amit közben ismét előszedett ,,Nézd öcsém”, kezdi csöndes, nyomott hangon, holol belül olyan mérges, hogy majd a guta üti meg» «Nézd, öcsém, látod ezt a féllábamat, ugye?’’ Lajos bólint, tudja, hová foig az öreg kilyukadni, ismeri a rögeszméjét. ,,Tudó ! mennyi hercehurcán mentem én evvel keresztül?" folytatja Pista bácsi. „Hányszor hívtak be vele katonának ... Nem bírták megjegyezni, nem fért a fejükbe, hogy fialábú ember alkalmatlan katonának.“ Néhányszor odakoppintja falábát a földhöz, mintha tanúbizonyságul hívná, majd folytatja: „És az állampolgárság? ... Emlékezhetsz rá, hogy a Felvidékről kerültem ide. Mit kellett amiatt összeszaladgálni, amíg megkaptam. Egyik hivataltól a másikba küldözgettek évekig. Csuda, hogy a másik féllábam is el nem kopott ..." Ez Lajos tréfálkozásnak is vehetné, de ismeri a nagybátyját. Nemigen tréfás ember az, különösen akkor nem, ha bogaráról, a bürokráciáról van szó, így elmosolyodás nélkül nyugodtan hallgatja tovább az öreget. —- Hát a kutyám — kesereg tovább Piv’a bácsi —- Hát az mit vétett neki? Tudod, hottrv az éjjeliőrt foglalkozáshoz kellett nekem a kutya. De miért, miért nem, ma sem tudom, olyan ebadói sóztak a nyakamba, mintha a kutya ötel lett volna. Az én kutyám öleb? Luxuskutya, ami a pufemös dámáknak van?... Aztán szaladgálhattam fűhöz-fához, adórevizortól végrehajtóhoz, végrehajtótól adóügyi előadóhoz, a kutyát már rég elajándékoztam, de csak egyre küldözgették a nyakamra a felszólításokat, hogy fizessek, mert különben-,, Az öreg, nagyban pucolva a krumplit, még sokáig folytatod a sirámokat, ha Lajos még nem fogná a karfát. ,Kísérjen el egy kicsit» kézi, srác nem vagyok fáradt és olyan szép idő van kint». Az öreg beleegyezik. Úgy látszik, ról nem beszélt már eleven emberrel, örül, ha kibeszélheti magát. Kifordulnak a telep kapuján. Lajos a híd felé irányítja lépteit, az öreg szorgosan kocog megette féllábával. S közben egyre beszél: —■ Mesélhettek ti nekem a ti hires tanácsotokról. Az egyik bürokrácia olyan, mint a másik. Az egyik kutya, a másik eb! Az egyik is papiros, a másik is Papiroshegy, ami eltemeti a szerencsétlen embert, aki beléje téved. Mesélhettek, amit akartok, de ez nem változik soha. Elismerem, hogy sok szépet, jót csináltatok, de a bürokrácia nem változik soha. Elérkeztek Pista bácsi örök bogarához, a bürokráciához. De már fent vannak a hídon. Nem véletlen, Lajos tudta, mit csinál, amikor idevezette az öreget. Köröskörül ragyog az őszi ég, szikrázó ködön át látszanak a budai hegyek. A Vizafogó kis házacskái úgy támaszkodnak egymásnak, mint ahogyan az egyik roggyant öregember támogatja a másikat. Lajos nagyot, mélyet létekzik. Már elemében van. A fáradtságot, mintha elfújtak volna róla. .Széjjelmutat a tájon s így beszél: Nézzen körül. Pista bácsi, a Vizafogón most és nézzen körül néhány év múlva. Erre vezettük a hidat. Megdolgoztunk érte. Most még kalyibák vannak erre, kidult-bedült kalyibák... — Itt Lajos mozdulatával, szájával, arcfintorával utánozza a kalyiba minervüségét kidültségét, bedültségét; a fintor és a szájmozdulat egyszersmind megvető is, hogy nyom-t bae, utána boldog,széles meg Magyar Nemzet „Nincs szebb dolog az életben, mint a közösség javára munkálkodni“ Szajkó Anna népjóléti miniszter és Csikánfalvi Alfonz katolikus lelkész a kispesti választási nagygyűlésen A kispesti Bajcsy,Zsilinszkytéren gyűltek össze Kispest, Erzébet, Lőrinc (XIX, XX., XVIII. kerület) üzemeinek és lakóterületeinek dolgozói a Függetlenségi Népfront választási nagygyűlésére. Ratkó Anna népjóléti miniszter volt a nagygyűlés első szónoka. — Október 22-e nagy ünnep a magyar nép életében — kezdte beszédét. Majd ismertette, hogy mit kaptak a külső kerületek a három- és az ötéves terv eddigi beruházásai során. Különösen kiemelte az egészségügyi eredményeket. Utána Csikkánfalvi Alfonz katolikus lelkész tartott beszédet. —• Az emberiség története egészen a szocializmus létrejöttéig háborúk története — mondotta —, aszocializmus egyik alappillére a béke. Ez egyben a kereszténység egyik legszebb tanítása is. A békét nem elég csak szavakban akarni, ki kell állni, harcolni kell érte. — Az állam és az egyház közötti megállapodás elősegíti a béke építését. A megállapodás értelmében a stockholmi felhíváshoz kell alkalmazkodnunkamely az igazi humanizmusból kiindulva elítéli a tömegmészárlást, a gyilkos atomfegyvert. — A békebarcba és a szocializmus építéséből a katolikus papság sem vonhatja ki magát. A megegyezés irányelveit kell a gyakorlatba átültetni — mondotta, majd így folytatta: — Nincs szebb dolog az életben, mint a közösség javán munkálkodni. Jézus Krisztus is azokat nevezi apja áldottjainak, akik istápolták az elesetteket, nem pedig a kufárokat, a mai kapitalisták őseit. A szocializmus is a dolgozók ügyéért harcol, legfőbb értéknek az embert tartja. A keresztény erkölcs szempontjából is kívánatos, hogy a dolgozók maguk intézzék saját ügyeiket, ami a tanácsok megválasztásával fog igazán megvalósulni, t azért kötelessége minden becsületes magyar embernek a tanácsokra szavazni, mert a Magyar Dolgozók Pártja vezette Népfront győzelme biztosítja hazánk szebb, boldogabb jövőjét, országunk békéjét — mondotta befejezésül. A két beszéd elhangzása után a kispesti téren összegyűlt lelkes tömeg még sokáig éltette izzó szeretettel győzelmeink legfőbb szervezőjét, a Magyar Dolgozók Pártját és a magyar nép közes vezérét, Rákosi Mátyást. „Felépítjük a béke várát, hazánk büszkeségét, a Dunai Vasművet!“ Szűcs Lajos DISZ főtitkár beszéde az ifjúság sportcsarnoki nagygyűlésén A Sportcsarnokban zajlott le kedden a DISZ választási nagygyűlése, amelyen részt vett Hidas István, a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának titkára is. Az ifjúmunkások, ifjúmunkáslányok, diákok és fiatal honvédek nagy lelkesedése közben nyitotta meg a gyűlést Fábry Tibor, majd Szűcs Lajos, a DISZ főtitkára mondotta el beszédét. Szűcs Lajos főtitkár a tanácsok jelentőségéről szólva több fiatalt sorolt fel, akik, mint a magyar ifjúság legkiválóbbjai, a tanácstagok jelöltjei között szerepelnek. Beszélt ezután az imperialista országok ifjúságának szörnyű helyzetéről és arról, hogy az imperialisták az ifjúságot is ágyútölteteknek szeretnék felhasználni, majd így folytatta: — Mi az építő munkára gondolunk, mert a jelenünk szép, de a jövőnk még szebb lesz. A béke megvédése, az új élet, a szocializmus megvalósítása, ez ad ifjúságunknak új energiát. A dolgozó magyar ifjúság legjobbjainak régi vágya teljesül. Mi, fiatalok. DISZ-esek részt veszünk ötéves tervünk egyik legnagyobb építkezése, a Dunai Vasmű építkezésében, felépítjük a Dunai Vasművet. A Dunai Vasmű ötéves tervünk büszkesége, majdnem megkétszerezi vas- és acéltermelésünket. A hatalmas gyár körül iskolák, óvodák, hztelek, mozik, egészségügyi berendezések épülnek, új szocialista várost emelünk. A Duna partján megteremtjük a fiatalság, a szocializmus új városát! Ahogy a Komszomol tette, a legjobbjainkat küldjük a vasmű építésére. Olyan ifjakat és, leányokat, akik képesek legyőzni a nehézségeket, akik százával és ezrével edződnek bátor harcosokká a Vasmű építésében. Olyan fiatalokat küldünk, akik már ismerik, vagy elsajátítják a kőműves és az ács munkáját és a különböző szakmunkát és földmunkát, akik az építőmunka során szakértő, tanult, lelkes munkásokká válnak. Még a tél beállta előtt két és félezer ifjút küldünk az építkezésre! Ott lesznek köztük a legjobbak, a békeúti ifjak, a nagytétényiek, az üzemek legjobbjai, a kiskunfélegyháziak, mindazok, akik saját munkaterületükön eten járnak a munkáim!), népünk, hazánk odaadó szolgálatában, a békéért vívott áldozatkész harcban. Harcba indulunk, felépítjük a békevárát, hazánk büszkeségét, a Dunai Vasművet! Ezután a béke megvédéséről szólott, majd így fejezte be nagy hatást kiváltó beszédét: — Dolgozó és tanuló fiatalok, katonák! Sorakozzatok fel egy emberként a Magyar Dolgozók Pártja, a Magyar Függetlenségi Népfront, Népköztársaságunk kormánya mögé. Magyar fiatalok! Építsétek kormányunkra, szavazatotok ráadásával is, szavalhatok a Népfrontra! Ifjak és leányok! Magyar fiatalok! Építsétek boldog jövőtöket, erősítsétek Néphadseregünket, szavazzatok a Népfrontra! Kövessétek győzelmeink szervezőjét, népünk egységének kovácsát, a Magyar Dolgozót, Pártját és bölcs vezetőjét, ifjúságunk tanítóját, Rákosi Mátyást! Az ifjúsági gyűlésen felszólalt Hrabanek Irén, a Ruggyantagyár sztahanovista ifjúmunkása, Dinda Béla alhadnagy és Szörcsög Lajos középiskolai tanuló is, majd a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. A Rádió csütörtökön hangversenyt ad a Dunai Vasmű építőinek A Rádió ének- és zenekara október 19-én, csütörtökön, a Dunai Vasmű építkezésén dolgozók részére Dunapentplén hangversenyt ad. A zenekart és az énekkart Erdélyi Miklós, Mihály András és Székely Endre karnagyok vezénylik. A Rádió vasárnap délelőtt 11 óra 25 perctől 13 óráig közvetíti ezt a hangversenyt a Kossuth-rádió hullámhosszán. .Szerda, 1950 október 18 Elutazott a II. Újító Kiállítás két szovjet vendége A 11. Újító Kiállítás megtekintésére Budapestre érkezett Ivan Bjelov, a Szovjet Szerszámgépipari Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottságának elnöke és Pjotr Petrov, a Sztálin-autógyár mérnöke kedden reggel a Ferihegyi-repülőtérről elutaztak. A szovjet vendégek búcsúztatására megjelentek a román és bolgár küldöttek, valamint a SZOT és a Vasas Szakszervezet képviselői.