Magyar Nemzet, 1950. november (6. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-07 / 259. szám

________ A szovjet emberek alkotómunkáját és békeszeretetét tükrözi „A Szovjetúnió 16 köztársasága“ kiállítás Hétfőn délben ünnepélyesen nyitották meg „A Szovjetúnió tizenhat köztársasága“ kiállítást abból az alkalomból, hogy a Szovjetúnió népeivel együtt a világ dolgozói — köztük a magyar dolgozók is — nagy ünnepet ülnek. Lenin és Sztálin irányításával harminchárom évvel ezelőtt vezette győzelemre a Bolsevik Párt az orosz proletariátus dicsőséges szocialista forradalmát. A megnyitó ünnepségen megjelent Rónai Sándor, a Magyar Népköztársaág Elnöki Tanácsának elnöke. Dobi István, a minisztertanács elnöke. Kovács István, az MDP Központi Vezetőségének titkára és a politikai, társadalmi és tudományos élet számos kiválósága. Ott volt Mihail Vladimirovics Szmirnov, a Szovjetúnió magyarországi nagykövetségének ügyvivője és a követség több tagja, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete és a baráti államok külképviseleti szerveinek vezetői. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Rónai Sándor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy az emberiség történetében nem volt még olyan esemény amely világtörténelmi jelentőség szempontjából felérne a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, majd így folytatta: " A most megnyitó kiállítás megmutatja országunk dolgozóinak a Szovjetunió tizenhat Szövetséges Szocialista Köztársaságának egyenes útját, gazdasági, politikai, kultúráli és szociális erejük állandó növekedését felvirágzását. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom sztélémében magasra tartva a proletár nemzetköziség zászlaját, együtt haladunk a világ népeivel a béke, szabadság, a szocializmus győzelméért. Hűen követjük fel szabadítónkat, a nemzetközi békeharc élén haladó nagy Szovjetúniót és a világ dolgozó népének lánglelkű vezérét, a nagy, bölcs Sztálint. A nagy tapssal fogadott beszéd után M. V. Szmirnov ügyvivő mondott beszédet. A szovjet nagykövetség nevében köszönetét fejezte ki a Magyar Népköztársaság kormányának és a Magyar Szovjet Társaságnak „A Szovjetúnió tizenhat köztársasága“ kiállítás megrendezéséért. — Forradalmunk nagy eszméi: harc a népek közötti békéért, a népek barátságáért és egyenjogúságáért, az emberi kizsákmányolás megszünteté-,síért, élnek és győzedelmeskednek. Október útja a népek békéjének és biztonságának útja. A szovjet állam fennállásának első napjától az egész világ tartós békéjéért harcol, a békeszerető sztálini külpolitikát lelkesen támogatja az egész haladó emberiség. A nagy évfordulón a népi demokratikus országok dolgozói még szorosabbra zárják soraikat, reménnyel és bizalommal irányítják tekintetüket a Szovjetúnió, a világ béke támasza felé, kinyilvánítják szerettüket és odaadásukat a nének békéjének és barátságának zászlóvivője, a naiv Sztálin iránt. A szovjet szocialista köztársaságok életét ismertető, ma megnyitó kiállítás segít a magyar dolgozóknak a Szovjetúnió életének még mélyrehatóbb megismerésében és a magyar-szovjet borúlát további megszilárdítását szolgálja. A nagy tetszéssel fogadott megnutó beszédek elhangzása után a Honvéd Zenekar az Internacionálét játszotta majd a jelenlévők megtekintették a kiállítást. ★ A Magyar-Szovjet Társaság rendezésében a Nemzeti Múzeumban megnyílt „A Szovjetúnió tizenhat köztársasága'' című kiállíás naponta reggel 8 órától este 30 óráig van nyitva. Csoportos látogatásokat a kiáltás telefonján (342—785 vagy 143— (124) előzetesen kell bejelenteni. Ünnepi díszt öltött a főváros A november 7-i ünnepségek programjja Ünnepi díszt öltött az egész főváros a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójára. Az üzemek munkássága gyönyörűen feldíszítette a gyárakat és munkapadokat. A hivatalok dolgozói szép és változatos dekorációkkal ékesítették munkahelyeiket, íróasztalaikat. Minden házon, középületen büszkén lengenek a győzelmi vörös lobogók, testvéri öszszeölelkezésben a nemzetiszínű zászlókkal. A forradalom lánglelkű vezéreinek: Leninnek és Sztálinnak művészi portréit, életnagyságú képeit örökzöld lombok övezik. A főváros népe ezernyi jelét adja törhetetlen, elszánt, baráti, testvéri hűségének a felszabadító, dicsőséges Szovjetúnió iránt. A szocializmus eszméinek legjobb magyar harcosa, győzelmeink szervezője és irányítója, népünk bölcs és szeretett tanítója. Rákosi Mátyás arcképét mindenütt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezéreinek képei mellé helyezték a dolgozók, tiszteletük és megbecsülésük jelképéül. Messzire mutató, a szocializmus győzelmét és a hatalmas béketábor erejét sugárzó transzparensek, fényesen kivilágított kirakatok teszik teljessé és a forradalom évfordulójához méltóvá a főváros ünnepi arculatát a nagy nap alkalmából. November 7-én délelőtt 0 órakor Budapest népének részvételével ünnepélyesen megkoszorúzzák a szabadság téri, gellérthegyi, Üllői út, Molotov-téri és vecsés Szovjet Emlékműveket. Délelőtt 11 órakor lesz a Szálinhíd ünnepélyes felavatása. Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter mond hídavató beszédet a a főváros dolgozói nevében Pongrácz Kálmán veszi át a hidat. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 7 órakor tartja ünnepi estjét a szövetség székházában. Honvédségünk szerte az országban ugyancsak megünnepli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulóját. Budapesten november 7-én délután 5 órakor a honvédség a Városi Színházban tarja nagyszabású emlékünnepségét, amelyen Hiry Pál vezérőrnagy mond beszédet. A színházak, mozik és a rádió ünnepi műsora A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját ünnepélyes előadásokkal ünnepük meg a főváros színházai, filmszínházai s ünnepi műsort sugároz a magyar rádió is- Az Operaházban a «Hunyadi László» kerüll színre, a Nemzeti Színház pedig díszelőadáson újítja fel Gorkij: «Jegor Bulicsov és a többiek» című drámáját. A Magyar Színház ugyancsak ünnepélyes keretek között, a többi színházhoz hasonlóan, feldíszített nézőtér előtt játssza az «Amerika hangja» című szovjet művet, a Madách Színházban Kétezerhétszáz lépés fiak éve, november negyedikén, egy szombati napon két óra tájban a Sziget túlsó végén történt, ide mintegy három kilométernyire. Felrobbant a híd. Felrobbantották. Fekete füst ülte meg az eget , a füstnél is feketébb riadalom az embereket. A folyóba aprított hídon elmorzsolt villamosok, kocsik, lovak, autók és tetemek. A német fasizmus nyilvános früstökjét fogyasztotta Budapest szivében ezen a véres reggelizőtálcán s itteni szolgálói készségesen segédkeztek hozzá. Azután jött a többi: a Lánchíd, a Vasúti hidak, a dunaparti házak, az otthonok és lakóik, a terek, a fák, minden. Az egész életünk. Az utolsó pillanatokban az őrjöngésig fokozott, vad farkasétvágy elmorzsolta ezt a várost, el a hazánkat. Az iszonyú lakmározás nyomait azóta eltakarította a népi demokrácia munkás keze. Végig a Dunán visszaálltak helyükre a hidak, talpraálltak a partokon a házak, az otthonokba visszaköltözött az élet. Más élet, jobb és teljesebb, mint a régi volt, tartalmat kapott a munkától, öntudatot kapott a szabadságtól, biztos irányt kapott egy új világot formáló, hatalmas eszmétől. Szerte az országban úgyszólván nincs egyetlen alkotás sem, amelyre ne lehetne ráírni azt a mondatot, amely a Lánchíd márvány sarokkövén így hirdeti az igazságot: «A fasizmus lerombolta, a népi demokrácia felépítette». S most itt van ez a híd. Itt, a Sziget felső végéig Sztálinhíd. Ennek már nincs köze a múlthoz, nem függ össze semmiképpen azzal a sötét dátummal, amely hat évvel ezelőtt a Margithíd felrobbantásával írta be magát a város történetébe. Ennek a vadonatúj hídnak, amelyen most az utolsó simítások folynak a felavatás előtti Tanokban, ezen a vasárnapi délelőttön, 1950. november 5-én, nincs múltja. De mégis van hagyománya. Hagyománya a forradalom. A Forradalom, amelynek évfordulóján felavatják. A világ legnagyobb építő forradalma, az Októberi Szoriatista Forradalom a megteremtője ennek a hídnak s így a legközelebbi rokona, édestestvére mindazoknak az alkotásoknak, amelyeket a Szovjetúnió épített harminchárom év óta: a gyáraknak, erőműveknek, sivatagokat megtermékenyítő csatornáknak, népeket összefűző vásárnaknak. Ez a híd már minden ízében csak az építésről beszél, s mintegy kemény kapocsként lezárja azt az időszakot, amelyben még a rombolásnak jutott az utolsó szó. Sarokkövére bízvást rávéshető az egyszerű, tiszta mondat: «Építette a szocializmus.» ★ — Majd, fiacskám... — többet nem hallani. Egy apa mondja ezt a kisfánál: a szürkén fénylő vasárnapi délben a Sztálin-hídon, ahogy sétálnak s nézelődnek rajta. Mire mondja, nem tudni, mert mondataikat szétkapkodja a szél s elnyomja egy induló, amely az Óbudai Hajógyár előtt álló szovjet uszály megafonjából zeng. De itt, az ünnepre készülődő hídon, ennek a töredékmondatnak jelképes értelme támad. Majd... A jövőről van szó apa és fia között. Mendegélnek a hídon ők ketten és a jövendőről beszélgetnek. —• Majd, fiacskám, — mondja az apa . Így lehet kiegészíteni a mondatát: Majd megérti, fiacskám, az egész világon minden ember azokat az igazságokat, amelyeket mi most tanultunk s kezdünk megérteni. Akkor majd mindenfelé, minden városban, épülnek ilyen hidak, amelyeken ilyen vasárnapi délelőttökön, úgy, mint mi most, sétálni viszik az apák a fiaikat s magyarázzák nekik, hogyan épül a világ nagy, emberi erőfeszítésekből. Akkor majd az ilyen hidak csak az emberi boldogságot szolgálják, azt, hogy mindenüvé arányosan jusson kenyér és gyümölcs, mindenüvé, ahová kell, gyorsan jusson orvosság. Akkor majd a hidak csak arra szolgálnak, hogy a közlekedést javítsák, tájakat hézzanak közelebb egymáshoz s emberek és népek könnyebben találkozhassanak rajtuk. Mi ezt a hidat már erre építettük- De vannak még fiacskám, olyanok a világon, akik, ha hidat építenek, arra gondolnak, hogy azon majd ágyút szállítsanak és tankot, a háborút szállítsák s a hidat végül felrobbanják, mint az nemrég is előfordult, innen néhány kilométernyire, ott lenn, a sziget végén. De arra te már nem emlékezhet el. Te már csak a jövőre gondolj, mert az a tiéd egészen, annyira tiéd, mint ez a híd a lábad alatt. A jövőn jársz, fiacskám, most, mikor ezen a hídon lépkedsz mellettem, a jövő felé megy a Sztálinhídon s veled megy nemsokára már az egész világ. Együtt lesz majd az emberiség, amely találkozik az ilyen hidakon. Talán azt mondja az apa a fiának a széles hídon, mikor kiejti száján a szót: *«■ Majd, fiacskám... ★ Jutott volna-e eszébe annak a kornak, amelyben József Attila a túloldali Angyalföld kizsákmányolt munkásaira gondolva így jajdult föl: «Bérünk van, nincsen örömünk» — jutott volna eszébe, hogy az embernek örömöt is kell szerezni? Ha nagyritkán hidat épített, csak a rideg célszerűséget vette tekintetbe: a sztatikai számításokat, az anyagot, az összeget, a számokatöröm? Minek azt De az új korszak, a miénk, amelynek azt szokta szemére vetni ellensége, hogy csak az anyaggal számol s rideg célzatosság vezeti, pázsitot ültet, íme, új hídjára. Gyeptáblák osztják és tarkítják a híd lapos síkját, tavaszra bizonyára virág is kerül majd az ágyásokba. Virág a hídon. Pedig semmi sem teszi szükségessé. Villamosok és autóbuszok nélküle is épp oly pontosan közlekednének- A gyep fölösleges. Csak szép-és «csak» ezért, tisztán a szépségért, az anyagéivá kor mégis feldíszíti a természet örök ékességeivel ezt a technikai alkotást. Fű nő az acélból, virág terem a betonban. Lélekkel itatják át az anyagot. Nagy, zöld táblákban örömöt ültetnek a műszaki formák közé. A boldogság, amit az új híd fakaszt a városban, Óbuda és Újpest között, a közösségé. De a híd gomblyukába tűzött virág kicsi, egyéni örömöt szerez az egyes embernek is. ★ Hídon járva — úgy látszik ez már a hidak természetéhez tartozik — az ember gyakrabban gondolkodik jelképekben, mint máskor. A Sztálin híd csábít a szimbólumokra. Közülük egy: A Margitszigetet eddig csak «brn'ről», a városból lehetett megközelíteni. Aki «bent» volt, könnyebben jutott hozzá a fáihoz, « békéjéhez, a csöndjéhez, a vizéhez, az üdeségéhez, pihentető nyugalmához. «Fenntartott hely» volt a város virágos páholya, meg kelett váltani hozzá a belépőgyet, ez’élt pénzzel is, most meg azzal, hogy az ember «ben!»adott. A Száva-hídon «kin're!» is meg lehet közöíteni a Margitszigetet. Ásókról a leriekről, amelyeknek lakói sokáig csak az Angyalföld porát nyelték, az óbudai gyárak kormát s az újpesti üzek cserzed bőrszagát szívták magukba. «Bert» és «kint» közöd elmosta a Szalinhíd a különbséget. Együtt van végre Budapest népe, közös városban, mindnyájunk várósában. A «város szíve» most már nemcsak néhány kernek kivált,ságos akokkal A város szíve megrőt solt d bog a külső Váci úton és a Vörüyári únnak bizony, egészség sebben dobog azóta, mióta nem szorítja el előítélet és mesterséges korlát. Kétezerhétszáz sétáló lépés a híd hossza. Minden lépéssel jobban és jobban megtelik az ember gondjattal és őrzéssel, ahogy megy a keddi avatásra ünnepi díszbe ölözött hídon, a csatogó zászlók a'att. A hat almas arányok között észreveszi lassanként a rés-z'e'eket is. Azt például, hogy külön út épült a hídon kerékpárosok részére azt, hogy a szigeti lejáró milyen építészeti e'mésséggel van megoldva: azt, hogy milyen korszerű közlekedési berendezések szolgálják a hid hat almas forgal mának bizonságát. Minden tábla, minden jezőtábla, úttest, járda,szige, terelőkorlát azért van, hogy az embert vigyázza, az ember épségét őrizze. S az ember, aki ezt az óriási művet megalkn''a társainak és önmagénak, még ott dolgozik a híd peti szárnyon, kezében firrasz'ó’ámnéval. Rúsz'k a tra* vrzek között péről pi 'érig, vizsgálódva, elle nőrizve, még egyszer megszemlélve müvét. A munkás, a hídmunkás, még ez az avatás előtti utolsó vasárnapon is dogozik a híd'án, a mi hi'un'-on, s keze melege még raj'.a lesz az a'koláson, mikor a pesti hídfőnél most ácsolt emelvényről elhangzanak az ünnepi szavak és e'indu ax uj'ongó me-el, hoszv meptgye a kétezerhétszáz lépést, békealkunknak ezt az ú'a'b. gúnarat 'zakoszét, a Nagy Forradalom indu’o'-'ól. örömtől zengő évfordulójának napján. Mátrai Balogh Béla Magyar Nemzet _ Kedd, 1950 november 1 pedig a «Villa a mellékutcában.» ( van műsoron A Belvárosi Színház a «Moszkvai telem»-et játssza, az Ifjúsági Színházban az «Apák ifjúsága» kerül színre. A Vidám Színház díszelőadást tart a «Házasság hozománnyal» című szovjet vígjátékból, az Úttörő Színházban pedig a «Haza akarok menni» című művet adják. A Fővárosi Operetszínház az «Aranycsillag» című honvédoperettet játssza, a Fővárosi Varietében és a Kamara Varietében 4 órai, illetve fél 4 órai kezdettel, délutáni előadásban is színre kerül a «Sziget rózsa», illetve a «Mindenki Sínyer» című műsor Az Állami Bábszínház d 'Vett 1 órakor, a rendes délutáni előadásokon kívül, előadja «A csuka parancsára» című mesejátékot. A mozik közül a Corvin és a Dózsa a „Potyomkin páncélos“ című világhírű szovjet filmet játssza, az Adyban a „Viborgi városrész“, a Május 1-ben és a Kossuthban a „Lenin 1918“, a pesterzsébeti Kossuthban és a Pestújhelyi Filmszínházban pedg a „Lenin októbere“ van műsoron. A Bethlenben és az Elitben vetítésre kerül a „Van hazájuk“, a Fórumban és a József Attilában „Az ifjú gárda“, Savoyban a „Vlagyimir Iljics Lenin“, a Dunában „Az ezred fa“, és a Felszabadulásban a „Forradalom költője“. A „Hősök élén“ a Kamarában, a „Harmadik csapás“ a Szabadságban, a „Zóta“ a sashalmi Fórumban, a „Viharos alkonyat“ a Tinódiban és az „Egy élet muzsikája“ az Ugocsában kerül a nagy történelmi napot ünneplő közönség elé. Az egy hónap óta egyre nagyobb sikert arató „Berlin eleste" című szovjet színes filmremek I. és II. részét ezen a napon továbbra is a Vörös Csillag és az Urányi játssza egy előadásban. Az I. rész ezenkívül a Bástyában, a II. rész a Szikrában, a csepeli Táncsicsban, az újpesti Korzóban, a kispesti Royalban, a pesterzsébeti Tátrában és a kőbányai Munkásban kerül előadásra. Az Úttörő Filmszínház a „Vörös nyakkendő“, a Pátria a „Két pajtás“, a pestszentlőrinci Brigád a „Messzi vizeken“ és a Marx-mozi az „Ezerarcú hős" című szovjetilmeket vetíti. A keddi ünnepnapon 7 órakor zenés ébresztővel kezdi műsorát a Kossuth-rádió, 17.25-kor Réti László tart előadást „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és annak hatása Magyarországon” címmel. Csökken a hőmérséklet Várható időjárás kedd estig: Mérsékelt, helyenként élénk északnyugati, északi szél. Változó felhőzet, néhány helyen elsősorban keleten eső, esetleg havaseső. Éjtszakai fagy főleg keleten. A nappali hőmérséklet csökken. Bereczky Albert református püspök Barth Károly nyílt leveléről Az egész magyar protestantizmus körében rendkívül nagy visszhangja van annak a nyílt levélnek, amelyet Barth Károly, a világhírű svájci protestáns teológus a nyugatnémet újrafelfegyverzés ellen intézett a német keresztyénséghez. A Magyar Nemzet munkatársa felkereste Bereczky Albert dunamelléki református püspököt, az Egyetemes Konvent lelkészi elnökét, az Országos Béketanács elnökségi tagját, hogy megkérdezze, mi a véleménye a magyar protestáns társadalom nevében a nyílt levélben foglaltakról: — Barth Károlynak, a nagy teológusnak és a mi nagy barátunknak nyílt levelét nagy örömmel olvastam s hozzáteszem: nem volt számomra meglepetés — mondja elöljáróban Bereczky püspök. — Barth két évvel ezelőtt volt Magyarországon és azt a szocializmus felé fejlődő új életet, amit itt látott s benne az egyház munkájának kibontakozását, nagy elismeréssel és együttérzéssel vette tudomásul. Barthról világszerte tudják, hogy nem szokta titkolni véleményét és őszinte meggyőződését ország vitáa előtt elmondja. Bátran hallatta a szavát mindig az emberiség életének nagykérdéseiben és a szavának mindig rendkívül visszhangja volt az egész világon. Barth állásfoglalásai mindig elvi alapokon nyugszanak, ezért nem volt meglepetés számomra mostani nyílt levele. Tulajdonképpen ez az állásfoglalása következetes és egyenes folytatása annak, ahogy 1938-ban a világkatasztrófát kiváltó München után a nácizmus ellen és a megtámadott csehek mellett úgy szállott síkra, amiként kevesen tették. Az ő döntése útmutatás volt akkor Európa és az egész világ számára. Sajnos, ahogy Barth most írja is, «akkor a Nyugat elárulta a cseheket, a keresztyénség pedig aludt». Következetes állásfoglalása Barthnak az, hogy a keresztyénségnek most nem szabad aludnia éppen azért, mert háborús veszély van. És amikor a nyugati világban háborús pánikot akarnak éleszteni és fenntartani. Barth élesen és tisztán mondja újra az igazi keresztyén magatartást: «Szükséges, hogy minden országban legyenek emberek, akik a mindenfelől üvöltő szovjetellenes keresztes háborút a leghatározottabban elhárítják maguktól». Barth hangsúlyozza, hogy semmi jelét sem látja annak, mintha a Szovetúnió bárkit is támadással fenyegetne, sőt komoly jelek éppen arra mutatnak, hogy a Szovjetunió egyáltalán nem akar háborút. — Nekünk, a magyarországi békemozgalom híveinek és harap-ainak b-’-őm"S"rő-ödésünket szolgálta Barth ezzel a nyílt levelével Talán ő vanok szemét is kinyitja, akk most is hajlandók «aludni». örülök, hogy mi sem vagyunk pápisták, mi sem akarjuk a mindenárni való békét, úgy ahogy Barth mondotta, de küzdünk a béke megvédéséért és erős a reménységünk, hogy a neunti keresztyén emberek mind többen és mind jobban meg fogják érteni azt az üzenetünket, amit éppen a reformáció ünnepén az egész magyar protestantizmus nevében ünnepélyesen intéztünk hozzájuk. A béke megvédhető, csak helyt kell állni szabad és jó lelkiismerettel a nyugati keresztyéneknek is velünk együtt a béke frontján — fejezi be az egész magyar protestantizmus véleményét tükröző nyilatkozatát Bereczky Albert református püspök. Délelőtt 11 órakor tartják ment a Sztálin-híd felavatási ünnepségét Az ötéves terv egyik legnagyszerűbb alkotása, a Sztálinhíd avatási üfnnepsége november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulóján délelőtt 11 órakor kezdődik a pesti hídfőnél. A megnyitóbeszédet Láng-Miticzky Tibor mérnök, a Sztálin-híd építésének központi felügyelője tartja. A Sztálin-híd építői nevében Antal Lajos, a MÁVAG sztálinhídi építéshely párttitkára beszél. A Sztálin-híd építését dr. Széchy Károly, Kossuthdíjas mérnök, a híd tervezője ismerteti. Az ünnepi beszédet Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter mondja. A főváros dolgozói nevében Pongrácz Kálmán, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke veszi át a hidat. A Sztálin-híd Óbuda és Margit-sziget közötti részén eddig megengedett gépkocsi- és gyalogosforgalom a Sztálin-híd megnyílásáig, 7-én 13 óráig szünetel. Taxisofőrből biínyász-és munkás. Az egyik prágai autóservice dolgozója. Frantisek Proles elhatározta, hogy megismeri a bányászok életét és háromhavi bányamunkára jelentkezett. Ennek befejeztével maga helyett feleségét tanította be a taxisofőrségre, ő pedig visszatért a bányába és mint az egyik brigád vezetője, most lett élmunkás.