Magyar Nemzet, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-29 / 175. szám
*. Magyar ^rovizor 60 fillér | n|l f .» 1 'v Hj ^ bf ft.- 1911. év 175. szám A világgveszedelemből kivezető át írja: 8*arra Ji (Jjörgi A mai világpolitikai helyzet tömör összefoglalását kaptuk a Béke Világtanács irodája helsinki ülésén elfogadott határozatban. Ez a határozat mindenekelőtt rámutat az egész emberiség feje fölött lebegő világveszedelem legfőbb okaira, a veszedelmet tápláló és növelő forrásokra. De nem elégszik meg a világpolitika mérlegének negatív tételei felsorolásával, hanem rámutat arra az útra, amelyen az emberiség a világveszedelemből kijuthat, rámutat azokra az erőkre, és ezeknek az erőknek megszervezési lehetőségeire, amelyekkel a világveszedelmet a mai nemzedék elháríthatja és még a jövő nemzedékek életéből is kiküszöbölheti. Feleljünk elsősorban arra a kérdésre: mit értünk világveszedelmen?! Nem a millenáriusok és a velük rokon hisztérikus félelem által áthatott különféle szekták vízióiban, beteg idegrendszerében elképzelt világveszedelmet, vagyis a világ végét,, amelyet valamely mágikus dátumhoz vagy subillikus jóslathoz fűztek, hanem nagyon is reális világveszedelmet. Ez a világveszedelem a harmadik világháború lehetősége. Egymagában az a tény, hogy a Béke Világtanács megalakult azért, hogy irányítsa, szervezze a békeszerető emberiségnek a békéért folytatott harcát, bizonyítja ennek a világveszedelemnek reális voltát. De éppen úgy, ami-képpen különbözik a hóbortos agyaknak a világ végéről való felfogása, ettől való félelme, éppen úgy különbözik a béke harcosainak is a véleménye az új világveszedelem lényege felől. A babonás emberek elháríthatatlan katasztrófának tekintették minden időben a világ vége eljövetelét. Tehetetlen belső remegéssel várták a félelmetes *Dies irae” bekövetkezését, abbahagyták napi munkájukat, felbomlott a családi életük, a templomok félhomályába, vagy a tivornyahelyek zsivajába menekültek és várták, mikor sötétül el a nap és mikor szakadnak le az égről a csillagok és nyeli el lángtenger a földet. Ilyen megszállott szekták elbolondított híveihez hasonlóak manapság azok, akik a harmadik világháború elkerülhetetlenségében hisznek. Ezek is a félelem és a rettegés hidegrázásában tehetetlenül, akaratukban megbénulva hisznek abban, hogy elkerülhetetlen fátum, vagy földöntúli felsőbb hatalom akarata folytán szakad rá az emberiségre az új világháború. Annyira rabjaivá lesznek ennek a sötét, babonás hitüknek, hogy nincs annyi akaraterejük már, hogy egy tollvonással, a stockholmi, a berlini békefelhívás aláírásával tegyenek valamit az általuk elkerülhetetlennek vélt világkatasztrófa elhárítása érdekében. Hogy ennél a hasonlatnál maradjunk, meg kell mondanunk azt is, hogy az emberiség egy részének ezt a babonás félelmét, ezt az öngyilkos fatalizmusát, mint minden időben, az ilyenfajta szekták babonáit most is a háttérből nagyon is reális politikai erők táplálják. A világ végét hirdető szektákat azonban ma nem kerge, mezítlábas álpróféták hívják életre, nem Huizinga egyik könyvében megírt középkori fanatikusok terjesztik ennek tanait és hozzák létre népcsődületeit, ámokfutásait, hanem az amerikai Office of Psychological Warfare által alapos kiképzésben részesített ügynökök, az amerikai lélektani hadviselés vezérkarának szolgálatában álló rádiószpíkerek, komumunisták, világjáró riporterek. Ma a világ végét hirdető Sybillák könyveit nem ősbarlangok félhomályában, hanem neonfénnyel kivilágított imperialista szerkesztőségi és rádiószobákban írják. Ezekkel akarják megtéveszteni a világ közvéleményének tájékozatlan, gyenge idegrendszerű részét a harmadik világháború elkerülhetetlenségéről. Ennek az amerikai lélektani hadviselésnek módszerei semmiben sem különböznek MacArthur és Van Fleet fizikai hadviselési módszereitől. Ahogy ezek a koreai nép és a kínai önkéntesek ellen minden barbár hadviselési módszert és fegyvert igénybe vettek, úgy a lélektani hadviselés vezérkara sem riad vissza semmiféle fegyvernek alkalmazásától. A cél az, hogy áttörjék, vagy legalább is meg- gyengítsék a világ békeszerető népei által teremtett nemzetrééjzi békefrontot. * És ahogy az amerikai bombavetőgépek elvitték a koreai front mögé a polgári lakosságot elpusztító napalm-bombákat, épúgy igyekeznek elküldeni az éter hullámain keresztül az amerikai rádió a sajtóorgánumok bacillusháborújának mikrobáit, hogy kishitűséget, a háború elkerülhetetlenségében való hitet ébresszék fel a politikailag tájékozatlan tömegekben. De ahogy a napalm-bomba nem tudta megtörni a koreai nép hősi ellenállását és szabadságszeretetét, épúgy a lélektani hadviselés bacillusháborúja sem képes meggyengíteni a béke nemzetközi frontját. Ellenkezőleg. A koreai háború szörnyű tapasztalatai, az amerikai kegyetlen hadviselési módszerek világszerte újabb százmilliókat toboroztak a béketábor csatasoraiba. A stockholmi felhívás történelmi eredménye abban áll, hogy elriasztotta az amerikai imperialistákat az atombomba bevetésétől a koreai háborúban. Ezzel egymagában összeomlott az amerikai háborús uszító millenáriusok és milliárdosok által legkövetkezetesebben hangoztatott ama tétel, hogy a harmadik világháború, az atomháború elkerülhetetlen. A második varsói világbékekorogresszus óta sokmillió és millió ember tanulta meg ezzel a halált és világvégét hirdető amerikai tétellel szemben a béketábornak azt a jelszavát, amelyet Ilja Erenburg oly közvetlen emberi szavakkal fejezett ki, mondván, hogy a háború nem számom, nem földrengés, nem elemi katasztrófa, mert a háborút emberek csinálják és a háborút az emberek meg is tudják akadályozni. A béketábornak naprólnapra növekvő ereje azt bizonyítja, hogy az emberekben nagyobb az életben való hit és akarat, mint a halálba való beletörődés, az öngyilkosságnak, vagy a letaglózásnak tehetetlen elfogadása. A Béke Világtanács helsinki határozata éppúgy, mint a Béke Világtanács berlini felhívása súlyos csapást mért az egész amerikai lélektani hadviselésre. Ez utóbbi az emberiséget tömeg-öngyilkosságra akarja rábírni. Olyan képviselői, mint Fullbright szenátor, meg akarják győzni Nyugat-Európa népeit, hogy anyugati civilizáció megmentése érdekében nyugodjanak bele abba, hogy egy új világháború esetén az amerikaiak a felperzselt földek stratégiáját talkalmazzák majd Nyugat-Európában, Karthágó sorsára juttatják majd Kölnt, Párizst, Rheimst, Chartrest, Rómát, Hágát, Stockholmot... Hogy Nyugat-Németország, Franciaország elpusztításának terve nemcsak az amerikai lélektani hadviselés ügynökeinek elszólása, hanem az amerikai vezérkar legelszántabb elhatározása, azt mi sem bizonyítja inkább, mint ez az új liaison, amelyet az USA létesített legutóbb brit és francia partnereinek nyílt megcsalásával, Franco-Spanyolországával. Amerikai katonai szaklapok, tekintélyes lapok publicistái nyíltan megírják, hogy az USA vezérkara egy európai háború esetén a Pireneusok láncolatát tekintené a maga védelmi vonalának. Ez azt jelenti más szavakkal, hogy Francoért még hajlandók lennének az amerikaiak nemcsak dollárokat, de amerikai katonák vérét is áldozni, de Nyugat-Németországért, Belgiumért, Hollandiáért és Franciaországért már nem. És ebben a kérdésben teljes egyetértés uralkodik az amerikai vezérkar és Franco vezérkara között. Elég erre vonatkozóan idéznünk egy elég komoly angol hírforrást, a Reuter-iroda madridi tudósítójának, Henry Buckleynek jelentését. Az angol újságíró szerint madridi hivatalos körök Nyugat-Európa védelmét egy futballcsapat felállításával hasonlítják össze. A kapus: , (főtámaszpont] Észak Afrika, Spanyolország és Portugália a hátvédek, a fedezetek (előretolt támaszpontok] a franciák lennének, míg a csatársort Németország alkotja.* Ez a cinikus amerikaispanyol csapat összeállítása egy futballmérkőzéshez hasonlított európai háborúnak. Először vérezne el Németország és a Benelux-államok, majd pedig Franciaország. Ilyen sorsot szánnak nyugateurópai szövetségeseiknek az amerikai imperialisták. De ugyanígy «leírták» a Pentagon urai háború esetén Nagy-Britanniát is. Erről nyíltan ír Bevan volt munkaügyi miniszter lapja, a Tribüne legutóbbi számában a Spanyol őrültség* című vezércikkében: «Azt hittük — írja a lap —, hogy az amerikai tábornokok végre okulnak a Csangkajsek-féle felsülés tanulságain. Ezt azonban nem tették. Meg akarják ismételni ezt az őrültséget, de ezúttal Anglia meggyőződését veszik semmibe és gyalázzák meg. Számunkra, angolokra nézve ez a kérdés életbevágóan fontos. Spanyol támaszpontokról indított atomháború éppen egy általános háborúhoz vezet, amely Anglia elleni megtorlással jár majd, mintha angol támaszpontokról indították volna. Nem tűrhetjük, hogy az amerikai tábornokok megvalósítsák ezt a térvüket, mert ez súlyosan érintené Anglia helyzetét.* Amíg az Egyesült Államok imperialistái a világveszedelmet mindenképpen fel akarják idézni, és ennek elindítására felbérelik a Francókat, a Titokat, addig a Béke Világtanács helsinki hattározata épúgy, mint a berlini felhívása a világi veszedelemből kivezető útra mutat rá. Ez az út már széllesre kitaposott út, mert száz- és százmilliók járnak rajta. Ezeket a százmilliókat nem a háború elkerülhetetenségének babonája, kishitűssége, tehetetlensége tölti el, hanem az a biztos győzelmes hit, hogy a békét meg lehet menteni. A Béke Világtanács üléseinek abban van a nagy jelentősége, hogy ismételten megvilágítja ezt az utat nem csak azok számára, akik már rátértek erre az útra, hanem azoknak is, akik eddig sötétségben imbolyogtak, akiket az amerikai lélektani hadviselés bacillusháborúja megfertőzött, akik azonban viszszanyerhetik egészséges hitüket, ha megismerik a békemozgalom emberiségmentő igazságait. Ázsia népei tiltakoznak az USA japán különbéke-terve ellen Holtponton a francia kormányválság franco-ellenes tüntetés Hert Yorkban A külpolitikai helyzet Most van hat esztendeje annak, hogy a Szovjetúnió, Kína, az USA és Anglia aláírta a potsdami egyezményt. Ebből az alkalomból a Szovjet Tájékoztató Irofia hosszabb cikkben mutat rá arra, hogy az amerikai-angol imperialisták milyen durván megszegik a potsdami határozatokat, amikor Nyugat- Németországot ismét az európai agresszió központjává igyekeznek tenni. A potsdami egyezményt ugyanilyen durván sértik meg az USA imperialistái Japánnal kapcsolatban is. Amíg a keszoni tárgyalásokon most bizonyos előrehaladás állapítható meg és remény van arra, hogy sikerül Koreában a fegyverszünetet létrehozni, addig Ázsia népeiben újabb izgalmat és aggodalmakat kelt az USA japán különbéke-tervezete, amellyel egymás után helyezkednek szembe Ázsia békeszerető népei. A Zsenminzsibao című kínai lap épp a potsdami egyezmény évfordulójával kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az amerikaiak lábbal tiporják a potsdami határozatokat, amikor Japánt támadó céljaik szolgálatába állítják. A lap megállapítja: a kínai nép nem tűri az USA ellenséges cselekedetét, amellyel ki akarja zárni a Kínai Népköztársaságot a japán békeszerződés előkészítéséből és aláírásából. Terjed a japán különbékeszerződés elleni mozgalom nemcsak az ázsiai országokban, hanem Ausztráliában is, ahol nagy népi mozgalom indult meg az amerikai imperialisták bűnös és vakmerő tervének megvalósítása ellen. Magának az amerikai népnek a hangulatára jellemző az a tüntetés, amely a newyorki, spanyol konzulátus előtt zajlott le és amelynek során a tüntetők tiltakoztak az USA és Franco között folyó tárgyalások ellen. A Szovjet Tájékoztató Iroda apotsdami határozatok hatodik évfordulója alkalmából közli Melnyikov cikkét, amely megállapítja, hogy a potsdami határozatok hat év óta semmit sem vesztettek aktualitásukból. Németország demokratizálása és demilitarizálása jelenti a pots-' ■daini -határozatok lényegét. A potsdami határozatokban megtestesül mindazoknak a népeknek a kívánsága, amelyek súlyos, véres háborút viseltek a nagy amerikai monopóliumok által kifejlesztett és táplált német imperializmussal. A határozatok meghozatala a bölcs és előrelátó sztálini politika győzelmét jelentette a német kérdésben, annak a politikának a győzelmét, amely az egységes, békeszerető és demokratikus Németország megteremtésére irányul. A potsdami határozatok megvalósítása véglegesen megsemmisítené a fasiszta agresszió tűzfészkét Európa közepén és nagy csapást mérne az új világháború kirobbantására irányuló tervekre. A nyugati hatalmak bűnös, Potsdam-ellenes irányzatának következményei nyilvánvalók. Nyugat-Németország ismét fenyegeti az általános békét. Az angol-amerikai imperialisták nyíltan a nyugati övezetek felfegyverzésébe kezdtek és ezzel lábbal tiporják e potsdami egyezményt, amely alatt pedig ott látható az amerikai elnök és az angol miniszterelnök aláírása is. A cikk ezután felsorolja az imperialisták Nyugat-Németország remilitarizálására irányuló intézkedéseit és megállapítja, hogya Németországgal való hadiállapot megszüntetése, amit legutóbb jelentettek be, a békeszerződés megkötésének halogatását, Németország szétdarabottságának állandósítását célozza és arra irányul, hogy Nyugat-Németországot bevonják az Északatlanti Szövetségbe. Ez az intézkedés újabb bizonyítéka annak, hogy a nyugati hatalmak végleg szakítottak a potsdami egyezménnyel és azon az úton haladnak, amely előkészíti Nyugat-Németországot a harmadik világháborúra. Egyedül a Szovjetunió következetes, demokratikus politikája akadályozta meg az amerikai imperialistákat abban, hogy megvalósítsák Németországgal kapcsolatos terveiket. A potsdami politika, amelyhez a Szovjetúnió állandóan tartotta és tartja magát, meghozta gyümölcseit. Az az út, amelyen a Német Demokratikus Köztársaság halad, a demokrácia és a béke útja, amely teljesen megfelel a potsdami határozatoknak. A cikk végül hangsúlyozza, hogy az egész világ demokratikus és békeszerető erői tömörülnek a potsdami programja megvalósításáért vívott harcban. Kínai lap az USA agressziós távolkeleti politikájáról A Zseminzsibao című pekingi lap is cikket szentel a potsdami határozatok hatodik évfordulójának. A lap hangsúlyozza, ha a nyugati hatalmak és Japán betartanák a potsdami nyilatkozat minden pontját és a nyilatkozat szellemé-ben járnának el a japán probléma megoldása érdekében, Japán már régóta a béke és a demokrácia útjára tért volna és a béke a Távol-Keleten biztosítva lenne. Az USA azonban ellenkezőképpen járt el. Japán egyoldalú megszállásától kezdve az USA minden cselekedete teljesen ellentmond a potsdami nyilatkozat elveinek. Az USA szárazföldi és légi támaszpontokat létesített Japán különböző vidékén, újjászervezte Japán fegyveres erőit és arra törekszik, hogy Japánt új agresszív háború hídfőjévé tegye. Az USA most igyekszik elhúzni Japán megszállását és nagyrészt ezt a célt szolgálja a japán békeszerződés amerikai tervezete. A potsdami nyilatkozat kiköti a kairói nyilatkozat érvényesítését, amely világosan kimondja, hogy Tajvan szigetét és a Pescadores-szigeteket vissza kell adni Kínának és hogy Koreának független és szabad állammá kell válnia. Az USA azonban ezeket az előírásokat nem teljesítette, elfoglalta Japánt, behatolt Koreába, erőszakkal megszállta Tajvant. A lap kiemeli a továbbiakban, hogy Kína minden más országnál hosszabb ideig harcolt Japán ellen és ebben a háborúban a legsúlyosabb áldozatokat hozta. A potsdami nyilatkozatot Kína, az USA, Anglia és a Szovjetúnió írta alá, de a tervezett san franciscói értekezlet és az USA, valamint Anglia által kidolgozott japán békeszerződés, tervezet kizárja Kínát a szövetséges hatalmak jegyzékéből. A kínai nép — hangsúlyozza a lap — nem tűri az USA ilyen ellenséges cselekedeteit. Befejezésül a lap rámutat, hogy a potsdami nyilatkozat megsértése az USA által, valamint az USA agressziós és háborús politikája óriási károkat okoz Ázsia és Óceánia népeinek, köztük a japán népnek is. Ezek a népek nem akarnak ágyútöltelékké válni, ezért jogosan tiltakoznak az ellen, hogy az USA megsérti, a potsdami nyilatkozatot és más nemzetközi szerződéseket, tiltakoznak Japán felfegyverzése és a japánt különbékeszerződés megkötésére irányuló amerikai terv ellen. Ausztráliában szélesedik a tiltakozás a Japán különbékeszerződés terve ellen A Japán felfegyverzése elleni harc ausztráliai bizottsága külön deklarációt tett közzé Japán felfegyverzéséről, amelyet már több tízezer ember írt alá. Van Erde lelkész, a bizottság tagja kijelentette, hogy a militarista Japán újjászületése fenyegeti Ausztrália biztonságát. Az Ausztráliai Kommunista Párt sidneyi bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli az amerikai békeszerzőlődéstervezetet és a csendesóceáni egyezményt, amelyaz ausztráliai nép érdekeinek elárulása*. E szerint a gyalázatos egyezmény szerint Ausztráliának kötelessége részt venni az atomőrülettel eltelt amerikai háborús gyújtogatók minden csendesóceáni agresszív lépésében. A nyilatkozat felhívja Ausztrália népét, hogy követelje a szövet