Magyar Nemzet, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-09 / 83. szám
8 * e r é *, !952. április 9.. ÜNNEPNEK, melyet április 4-én ült meg a magyar nép, a forrásvidékére vezet e Csirszkov Sztáln-díjas színműve. A forrásvidékére, több értelemben is. Földrajzilag, mert színhelye Sztálingrád és közvetlen környéke, a Volga kanyarulata, ahonnan a Szovjet Hadseregnek ez a győzelemsorozata ered, mely Magyarországnak a felszabadításához vezetett. Történelmileg, mert cselekményének időpontja 1942-nek az a néhány döntő hónapja, amely fordulatot hozott nemcsak a második világháború menetében, hanem az emberiség történelmének folyamatában is, új irányt szabva a népek fejlődésének, szabadságra változtatva a népek hosszú sorának, köztük a magyar tépnek, elnyomatott sorsát. Végül a forrás vidékére vezet — s 62 egy színpadi mű szempontjából a legfontosabb — annak a belső, jelijeimerőnek, amely a szovjet embert eltölti. Minden, ami a felszabadult, Magyarországon történt, ott kezdődött és akkor, Sztálingrádban. 1942. őszén, új életünk feltételeit a szovjet katona hősiessége és kitartása, a Szovjet Hadsereget irányító sztálini stratégia teremtette meg. Erről a hősiességről és kitartásról, erről a stratégiáról beszél a színmű. Hogy Sztálingrádban mi történt, mindenki tudja. A hős város saját lángjaival égette bele magát a világ emlékezetébe örök példa lett belőle és örök tanulság arra, hogyan néz szembe egy magasrendű emberi közösség a halálos veszéllyel s hogyan küzdi le. De hogy a védőik öntudatában, jellemében, lelkében mi történt, éppen az, hogy hogyan viselkedtek a veszéllyel szemben a fenyegetett város utcáin, hivatalaiban, gyáraiban, pincéiben az emberek, a párt hívó szavára hogyan gyülekeztek zászlók alá a munkások, hogyan állták az ostromot a katonák, hogyan hajtották végre a sztálini tervet a tábornokok — erről fest színpadi művében Csirszkov drámaian feszült, igen hatásos képet. Az emberről vall, a szovjet ember tulajdonságait rajzolja, a szovjet jellemet, melyet háborús kifejezéssel a leghatalmasabb ,»titkos fegyvernek* nevez,^bontja fel és elemzi cselekményében. * IÁ CSELEKMÉNY ' bőséges alkalmat ad rá, hogy megmutatkozhassék benne az ember. A város parancsnokát, Vinogradov vezérezredest, a legfelsőbb parancsnokság leváltja és helyére állítja a vezérezredes egykori tanítványát, Muravjovot. Ez az első próba, amelyben egy emberi jellem vizsgázhatik. Vinogradov megsértődhetnék, elfoghatná a mestert túlnövő tanítvány iránti, szinte természetes féltékenység, félreállhatna duzzogva. De ez az ember szovjet katona, akit a szocialista társadalom már arra a szemléletre és öntudatra nevelt, hogy az egyéni érdek fölött álló közösségé, a hazáé. Nemcsakhogy zokszó, de titkolt, belső sérülés nélkül is vállalja a második szerepet a város védelmében. Muravjovot is megkísérthetné, fejébe szállhatna a diadal, hogy túlszárnyalta mesterét, de ő is szovjet katona, új jellemű ember, aki a régi szerénységgel, melegséggel és ragaszkodással közeledik mesteréhez. Tanítványnak és mesternek ez a viszonya a szocialista társadalomban nem új, maga Csirszkov is különösebb hangsúly nélkül érinti, művében, de még nem egészen megszokott a szocializmus építésének kezdeti szakaszán, minálunk, ezért helyes, hogy a rendezés jelentőséget tulajdonít neki és aláhúzza. Muravjov jellemét, mint a színmű központi hősét, más, keményebb próbára is teszi a szerző. Feleségét, aki orvos-őrnagy, hónapok óta nem látta. Mikor végre mégis találkozhatnának, mindkettőjüket másfelé szólítja a kötelesség. Az asszony visszamegy a front legveszélyeztetettebb pontjára s mikor férjével egy fontos haditanács közben a halálhírét közüik, a férfi mélységes belső erőfeszítés árán a friss gyász helyett a sürgető teendő felé fordítja a tekintetét. A kötelességérzetnek és az érzelmeknek ebben a drámai összeütközésében ismét aszovjet jellem ereje nyilatkozik meg, hiteles és valóságos megoldást ad, magasabb szintézisét adja az emberi érzésvilágnak. Két embert, egy nőt és egy férfit,házastársakat egyszerre jelhmez a cselekménynek ez a szála, tipikus képét adva annak, hogy milyen hősiesen viselkedtek a veszély színe előtt nemcsak a szovjet katonái, hanem a szovjet családok is. AZ ÖSSZEÜTKÖZÉSEK villámfényénél vizsgálja hősei jellemét Csirszkov a továbbiakban. Muravjovnak régi barátja Krivenko tábornok. Ez a fiatal törzstiszt hevességében éppen ellentéte a lassúbb vérmérsékletű Vinogradov vezérezredesnek. Támadást javasol, kitörést a városból, míg Vinogradov a város feladását ajánlja s visszavonulást a folyó mögé. A két széthúzó erő között azonban még nem inog Muravjov. Ő az egyetlen a városban, aki tudja, mi a sztálini terv s mi a teendő. Tudja a feladatot: kitartani. Sem támadni, sem visszavonulni, hanem megvédeni a várost, míg a támadás ideje megérik. Muravjov erélyes a mögötte álló, hatalmas sztálini akarat, amely a színmű legfeszültebb részletein üt át, egyensúlyban tartja az erőket. Ahogyan Muravjov elhatározásai érvényre jutottak mesterével szemben, ugyanúgy megfékezik a barátot, Krivenkót is. A gazdag emberábrázolásnak, a reális jellemfestésnek művészi példáját mutatja itt az író, azzal, hogy hogyan viselkedett Vinogradov és hogyan viselkedik Krivenko, mikor leváltják. Csirszkov a jellemeket saját alkatrészeikből építi, nem külsőségekből s ez adja művének a feszültségen túl művészi, irodalmi értéket. Krivenkónak bizony van szava a leváltás ellen, berzenkedik, de ő sem sértődik meg. Muravjov szigorú intézkedése csak a forró temperamentumát érinti, de nem bolygatja meg mélyebb jellemét, amelynek szilárd alapja a katona fegyelme és a szocialista ember öntudata. A mellékalakok karakterét is ilyen árnyalatosan dolgozza ki az író. Például a Muravjovot kísérő Minutkáét, akit kedves, mulatságos fickónak ismer meg a néző, s csak később, hősi önfeláldozásának pillanatában döbben rá, hogy a kedélynek ebből az aranyfelhőjéből sújtó villám is tud születni. Minutkában és az őrhelyén tállhatatosan kitartó Fjodorov hadnagyban a szovjet harcos tulajdonságait sokrétűen ábrázolja: Csirszkov, Sztálingrád területi párttitkárában, a munkászászlóaljakat toborzó s a veszélyes pontokon mindig jelenlévő Lavrovban pedig kidomborítja a párt szerepét a város védelmében. Végül a szovjet jellemrajzát azzal tetőzi be a cselekmény, ahogyan a győzelem előestéjén és nagy, mindent feloldó helyzetében ábrázolja. Muravjovot, a holtnak hitt feleségével való találkozás öröme, majd a nagy színpadi felkészültséggel előkészített ellentámadás és döntő győzelem boldogsága sem zökkenti ki feladatából. Mint ahogyan nem tereli el a többiek figyelmét sem a további teendőkről. Boldog, de az örömtől el nem vakított, új harcra készülődő, a háború után a békét is megnyerni akaró emberek Hallgatják a győzelem napján Sztálin üzenetét a felszabadult városhoz és a szovjet himnusz hangjait. Ebben a felemelő zárójelenetben nemcsak a szovjet társadalom forró hazaszeretete és Sztálin iránti hűsége csap magas crescendóba, hanem kidomborodik az az elszántság is, ahogyan ez a társadalom mindig előre, mindig a jövőbe tekint. A sztálingrádi győztesek hallgatják hazájuk hangját és vezérük szavait s a második világháború fordulóján szemüket már jövendő feladatokra vetik: a népek kiszabadítására. Arra a feladatra többek közt, amelyet 1945. április 4-én Magyarországon be is töltöttek. EPOSZT, ha szükebb drámai formákba sűrítenek, pátoszával többékevésbbé szétfeszíti a szokott színpadi szerkezetet. Ez történt a »Győztesek« szerkezetében is. Filmnek, a Döntő fordulatnak színpadi változata ez a mű s tagoltságán ez meg is látszik. Nem tud lemondani bizonyos filmszerű megoldásokról és segédeszközökről, mozgalmassága és hatásossága nem egyszer a film nyelvén fejeződik ki, ami a szerkezet egységét megtöri. Szerencsére a jellemek rajza oly szilárd, hogy kötőanyagnak bizonyul a széthulló részletek között, reális körvonaluk összetartja a cselekményt ott is, ahol fölösleges romantikába tévedhetne s kárpótol a mű szerkezeti hiányosságaiért. A rendező, Egri István, is a jellemek pontos kidolgozásával tér ki a filmhatások csábítása elől. Az anyag, melyet a kezébe kapott, megkísérthetné, hogy filmrendező módjára viselkedjék a színpadon a cselekmény mozgalmasságát és hatásosságát emelje ki az alakok jellemzése helyett. De, helyesen, mérsékli magát és mérsékli a mű regényes hajlamait, reális ábrázolásra tör, nem használ a kelleténél több külsőséges eszközt, hogy rendezői ereje i) a belső mondanivalónak szentelhesse. Keze alól így kerek, befejezett jellemek kerülnek ki, olyan elevenen, ahogyan Csirszkov művében élnek, összefogva a szerkezetet és kifejezve a mű eszmei tartalmát, egy magasrendű társadalom példamutató erkölcsiségét és hősiességét. Muravjovot Deák Sándor alakítja, ismét bebizonyítva, hogy színjátszó művészetének alapja a meleg, egyszerű emberiesség, a férfias erő és keresetlenség. Szinte alig használ külső eszközt ennek az erélyes katonának és szerető férjnek, a hazáját döntő pillanatban teljes felelősséggel szolgáló férfinek megmintázásához, mégis vagy talán éppen ezért, hiteles és mélyen megragadó az alakítása. Éreztetni tudja, hogy a védelmére bízott város sorsa egy és ugyanaz a saját, egyéni sorsával és ezzel megfogalmazza a szovjet hazafiság lényegét. Alakítóképességének fejlődése azonban mintha megállt volna: az a veszedelem fenyegeti, hogy ismételni kezdi önmagát. Ajtay Andor, mint Vinogradov, azt a bonyolult lelkiállapotot, amely a mestert a nála különb tanítvány jelenlétében eltölti, rendkívül árnyalatosan éli át viselkedésével pontos magyarázatát adva egészen új és nemes emberi kapcsolatoknak Helyzetében, amely a színműben a legösszetettebb, megtalálta a legművészibb, leghitelesebb utat a jellemábrázolás magaslatai felé. Muravjov feleségének képét Komlós Juci festi meg, talán egy kissé lágyabb színekkel, mint amilyeneket a figura határozottsága, áldozatkészsége és kötelességtudata megkíván. Inkább az orvost, mint az orvos-őrnagyot, inkább az asszonyt, mint a katonát fejezi ki a figurában, mégis művészien és őszintén. Szabó Sándor Krivenko tábornokot nagy lendülettel, forró szenvedélyességgel és fiatal türelmetlenséggel játssza, a szerep lobbanékony vérmérséklete mögött reálisan megépítve a karakter mélyebb alapjait. Minutka vidám kedélyének és rettenthetetlen bátorságának megfogalmazása Pongrácz Imrének jutott. A színes feladat szerencsére nem ragadta arra ezt a fiatal színészt, hogy tarka legyen. Megtalálta a szerep emberi megoldását: jókedvű legényt formált a figurából, aki tréfa mögé rejti mély érzelmességét s szemérmesen takargatja legvonzóbb tulajdonságait, bátorságát és hűségét. Fjodorov hadnagynak Pándi Lajos ad kemény, rokonszenves és hősi arcért, tipikusan ábrázolva a szovjet harcost. Bánhidi László pedig egy öreg tábornokot játszik, élettel töltve meg a szerep kissé elmosódó kontúrjait. Ugyancsak halványabban megrajzolt szerep Lavrové, Sztálingrád területi párttitkáráé, Monyai Lajosnak tehát nincs könnyű dolga határozottabbra húzni az alak jellegzetes vonásait. Egy-egy jó epizóddal járul hozzá az együttes játékhoz Csera Zoltán, Zách János, Gáti József, Szatmári István, Kohut Magda, Barlai Valéria, Árvai Ágnes, Turgonyi, Krisztián és Pénzes. Kadosa Pál zenéje drámai erővel kíséri a cselekményt, Vajda Ferenc fordítása pedig jó színpadi nyelven beszél. Hozó Gyula képei, különösen a romház díszletei, megteremtik az ostromlott város légkörét, felidézve a szovjet hadsereg győzelmét,, amelynek a magyar nép felszabadulását köszönheti. M. B. B. GYŐZTESEK Csirszkov színműve a Magyar Néphadsereg Színházában Magyar Viniet Leibnitz szándékait váltja valóra az újjászervezett Német Tudományos Akadémia * — mondja Walter Friedrich professzor, a Német Tudományos Akadémia elnöke, a Béke Világtanács tagja A felszabadulásunk ünnepének hetedik évfordulójára hozzánk érkezett Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tagja volt Walter Friedrich professzor is, a Német Tudományos Akadémia elnöke, a világhírű orvosbiológus. A margitszigeti nagyszálló halljában beszélgettünk a német tudományos élet e vezető személyiségével, elsősorban a Német Demokratikus Köztársaság kultúréletének egyik centrumáról, az újjászervezett Tudományos Akadémiáról. A Német Tudományos Akadémiát 250 évvel ezelőtt alapította Leibnitz azzal a célkitűzéssel, hogy a tudomány támogatója és előbbrevivője legyen s az ember javát szolgálja. Az évszázadok folyamán Leibnitz eredeti szándéka elhomályosodott és a tudomány művelőinek, mintegy hatvan tudósnak munkája kimerült abban, hogy kéthetenként egyszer összejöttek és évenként egyszer beszámoltak egy-egy eredeti kutatás eredményeiről. Ezek a beszámolók azután a Tudományos Akadémia folyóiratában kerültek a nyilvánosság elé. Ez a merev akadémiai szellem csak a szellemtudományok terén tudott eredményeket felmutatni, s azok is az öncélúság elvét viselték magukon. Kiadtak német, egyiptomi, latin nyelvszótárakat, különböző orvosi szakszótárakat, tanulmányokat a görög vázaművészet esztétikájáról, de a természettudomány terén semmiféle eredményt nem tudott az akkori akadémia, mely a Porosz Tudományos Akadémia nevet viselte, felmutatni. — Most — folytatta Friedrich professzor — az újjászervezés révén jutottunk el oda, hogy Leibnitz szándékait valóra tudjuk váltani. A Német Tudományos Akadémia kutatási területe kiszélesedett, öt osztály létesült, mégpedig az orvosi, matematikatermészettudományi, technikai, művészet-irodalmi és filozófiatársadalomtudományi osztályok A tagok száma százharmincra emelkedett. De a legfontosabb, hogy a Német Tudományos Akadémia tervszerűen dolgozik és terveit összehangolja a tervminisztériummal s ezáltal eleven kapcsolatot teremt az állam átfogó terveivel. Több tudományos intézet működik az Akadémia irányítása alatt, melyek a műszaki, mezőgazdasági, biológiai kérdések gyakorlati terén végeznek kutatásokat. A tudományos kutatás és a gyakorlat között az együttműködés folytán szerencsés kapcsolat alakult ki, a két terület kölcsönösen kedvező hatással van egymásra. Ez az a szerencsés helyzet, amikor a tudomány és agyakorlat emberei az eredményeket szinte beláthatatlanul széles körben tudják hasznosítani az ember jólétének érdekében. Walter Friedrich professzor elnöke a Német Béketanácsnak és tagja a Béke Világtanácsnak Emlékezetes, hogy az első párizsi békekongresszus után nyílt levelet intézett a Német Demokratikus Köztársaság főiskolás ifjaihoz, amelyben figyelmeztette őket, hogy a tudomány jövendő művelőinek nem szabad félreállnia, mint azelőtt sok tudós tette, hanem be kell állniuk abba a hatalmas sorba, ahol emberek százmilliói állandó erőfeszítéssel harcolnak a béke igaz ügyéért. — Az igazi tudomány csak békében fejlődhet és csak a béke ügyét szolgálhatja — mondja Walter Friedrich professzor, aki az évek folyamán mindig kiállt e meggyőződése mellett és szüntelenül arra törekedett, hogy az értelmiségi dolgozókat a béketábor aktív tagjaivá tegye. A világhírű biológus kezdeményezésére adta ki a Német Tudományos Akadémia idén tavasszal azt a nyilatkozatát, amelyben a tudósok aláírásukkal fogadják meg, hogy olyan tudományos munkát, amely a háborúval van összefüggésben, nem fognak végezni. — Remélem — mondja a professzor — és bízom abban, hogy a baráti országok továbbra is segíteni fogják békeharcunkat, mert ma minden erőt be kell vetni, hogy Németország békeszerződést köthessen és szétszakítottságából ismét egyesülhessen. Budapestre érkezett a Smetana-vonósnégyes Budapestre érkezett a Smetana-vonósnégyes, Csehszlovákia egyik legkiválóbb kamaraegyüttese, amely az 1950-es prágai zenei fesztiválon második díjat nyert. Az együttes első ízben április 9-én, szerdán este 8 órakor a Bartók-teremben lép fel a budapesti dolgozók előtt, majd vidékre utazik, Nyíregyházán és Szegeden vendégszerepel, április 17-én pedig újból Budapesten, a Bartók-teremben ad műsort. Előadás a magyar zene fejlődéséről Párizsban A múlt héten Párizsban Gergely János, a Magyar Intézet zenereferense tartott nagysikerű előadást a francia zeneművészeti főiskola tanárai és növendékei részére a magyar zene fejlődéséről, melyet a legújabb magyar hanglemezekkel illusztrált. A Sorbonne-egyetem nagytermében „A népek énekelnek” című ünnepségen a párizsi magyar táncegyüttes fényes sikert aratott népi táncaival. ____15 A magyar történészek ünnepi ülésen foglalkoztak az orosz-magyar történelmi kapcsolatok kérdéseivel A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja és hazánk felszabadulásának 7. évfordulója alkalmából a Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete ünnepi ülést tartott, amelyen történészeink megvitatták az oroszmagyar történelmi kapcsolatok kutatása terén eddig elért főbb eredményeket és megjelölték a további kutatások irányvonalát. A bevezető előadást Federer Emma, a Történettudományi Intézet osztályvezetője tartotta. Elöljáróban megállapította, hogy e rendkívüli fontos kérdés vizsgálatában történeti kutatásunk elmaradt a követelményektől, még nem számolta fel teljesen a feudális-burzsoá történelemhamisításokat, nem tisztázta részleteiben, milyen segítséget kapott népünk történelme folyamán a nagy orosz néptől. Léderer Emma saját kutatásait ismertetve rámutatott arra, hogy már a középkorban igen fontos kapcsolatok alakultak ki a két nép között, elsősorban a tatár támadás idején. Míg a nyugati hatalmasságok, a pápa és a francia király cserbenhagyták Magyarországot a tatár veszedelemmel szemben, addig IV. Béla és Danyiil Romanovics, halicsi fejedelem szövetsége megmentette a magyar népet egy újabb tatár betöréstől. Az előadó kitért több olyan, kellőképpen még fel nem tárt kérdésre, mint az OROSZ-MAGYAR ÖSSZEFOGÁS az erdélyi szabadságharcok idején Nagy Péter és Rákóczi Ferenc szövetsége, majd több új adatra hívta fel a figyelmet azzal a jól ismert ténnyel kapcsolatban, hogy 1848—49-ben az orosz nép tömegei nem azonosították magukat a cári intervencióval. Az orosz katonák nagy része, ahol csak alkalom nyitt erre, barátkozott a magyarokkal, s azt hangoztatták — mint erről az egykori magyar sajtó is beszámol —, hogy őkellenséges indulattal se nem viseltetnek a magyarok iránt, sem országukba nem léptek ellenséges indulattak. Az orosz nép legkiválóbb fiai, a forradalmi demokraták, a magyar nép győzelmét kívánták. Csernyisevszkij például így írt a magyar szabadságharcot megfojtó cári intervencióról:, magyarok barátja vagyok "Azt kívánom, hogy verjék meg az oroszokat. Kész volnék ezért sok mindent feláldozni.« Léderer Emma ismertette ezután az emigráns Kossuth és Herzen, a nagy orosz forradalmi demokrata barátságával kapcsolatos adatokat, majd részletesen elemezte az 1905-ös orosz polgári forradalom magyarországi hatását. Ez a hatás megmutatkozott a sztrájkok rohamos növekedésében s az 1905 augusztusában és szeptemberében lejátszódott hatalmas tömegtüntetésekben is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalommal az orosz-magyar kapcsolatok terén is ÚJ KORSZAK következett be. Hivatkozott itt az előadó arra a tanulmányra, melyben Andics Erzsébet Rákosi Mátyás útmutatásai alapján vizsgálta meg az orosz forradalom magyarországi kisugárzását, a munkás- és katonatömegek forradalmasodását, a magyarországi kommunista mozgalom gyors kibontakozását, melynek tüzét — Rákosi Mátyás szavai szerint —frissen táplálta az orosz forradalom éltető lángja és lelkesedése*. — A fiatal szovjet állam és vezetői, Lenin, Sztálin, Szverdlov mérhetetlen segítséget nyújtottak a Magyar Tanácsköztársaságnak — hangsúlyozta a továbbiakban az előadó —, a Szovjetunió léte acélozta meg harcaiban a magyarországi kommunista hősöket, tette lehetővé küzdelmüket a reakció és ellenforradalom szörnyű éveiben. Majd a Szovjetunió mentette meg Rákosi elvtársat, s szabadította fel azután az egész magyar népet. 1945-ben végleg felszakadt az a gát, amellyel a magyar uralkodó osztályok el próbálták zárni országunkat a megvalósult szocializmus államától. Azóta ezer csatornán bőséggel áramlik felénk a Szovjetunió baráti segítsége, hatását, eredményeit napról napra érezzük, látjuk. Mi, történészek külön is óriási segítséget kaptunk. Nemcsak azt, hogy felvértezett bennünket a marxistaleninista történettudomány módszerével, de napi gyakorlati munkánk minden lépésében is érezzük a szovjet történetudománytól kapott sokrétű segítség hatását AZ ELŐADÁST KÖVETŐ VITÁBAN Perényi József Nagy Péter és II. Rákóczi Ferenc szövetségi kapcsolatáról beszélt, kiemelve az 1707. évi magyar-orosz szerződés nagy jelentőségét. Niederhauser Emil az orosz forradalmi demokraták magyar vonatkozású megnyilatkozásait idézte. Rámutatott arra, hogy Kossuth nézeteinek kialakulására nagy hatással volt Herzen, akivel Kossuth az emigrációban sokat volt együtt. Foglalkozott, Csernyisevszkij magyar vonatkozású cikkeivel, melyek a magyar fejlődésnek — különösen a nemzeti kérdés terén — részletes és haladó elemzését adják. Hanák Péter hozzászólásában az 1905-ös orosz forradalom magyarországi visszhangjával és hatásával foglalkozott. , Győrffy Sándor, a Magyar Munkásmozgalmi Intézet munkatársa sok új adatot és anyagot ismertetett a Munkásmozgalmi Intézet újabb gyűjtéséből, melyek élesen megvilágítják azt a tényt hogy a Szovjetunió megalakulásától kezdve milyen hatalmas segítséget nyújtott a Magyar Tanácsköztársaság idején hősiesen harcoló munkásosztálynak majd pedig a Horthy-korszakban az ellenforradalom igája alatt szenvedő magyar népnek. I. Tóth Zoltán, a Történettudományi Intézet osztályvezetője azokról a kapcsolatokról beszélt, amelyek a mai európai népi demokráciák népei és a nagy orosz nép között a múltban fennállottak. * Pach Zsigmond Pál, az Intézet helyettes igazgatója zárószavában arról számolt be, mit köszönhet a magyar történettudomány a szovjet történettudomány segítségének. Elmondotta, hogy Grekov, akadémikus a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének igazgatója már 1948-ban járt Magyarországon és nagyértékű előadásokat tartott a középkori történet kérdéseiről. Utóbb az Intézetnek küldött levele nagy segítséget nyújtott a tudományos munka megszervezésében. 1950- ben és 1951-ben Kiszeljov, Sztálin-díjas régész és Balasova történész látogatásaadott közvetlen és komoly támogatást a magyar történészek munkáiénak. Anpilogov professzorral, a Budapesti Egyetemi Orosz Intézet történelmi tanszékének vezetőjével való állandó kapcsolat pedig — a többi között — a történész aspirantúra kifejlesztését tette lehetővé, a gazdag szovjet tapasztalatok megismerésével. A szovjet történettudomány segítsége tette lehetővé, hogy történet tudományunk eredményesen vállalja azokat a feladatokat, melyeket a párt s nénünk szeretett vezetője, Rákosi Mátyás tűztek elé, hogy munkáiéval, eredményeivel hozzájáruljon az igazi hazafiság elmélyítéséhez, a szocializmus építéséhez, a békeharc fokozásához. Homoki-Nagy István Kossuth-díjas új, színes természetfilmje:, Vadászország KISEROMOSOR URANIA prol., DUNA prol, HUNYADI (Kispest) prol., KÉPZETT BETEG Színes filmvígjáték Főszereplő: Latabár Kálmán. Kossuth díjas ALKOTMÁNY (Újpest) prol. A KIS KAKAS GYÉMÁNT FELKRAJCÁRJA Az első színes magyar rajzfuffi