Magyar Nemzet, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-12 / 214. szám
Péntek, 1952. szeptember 12.. AZ ÚRI MURI Az Úri muri Móricz Zsigmondnak hat nem is a legjelentősebb — de írásművészetében talán legérettebb alkotása. 1927. nyarán írta meg regényét — s habár témáját a millennium időpontjába helyezte, valójában a maga korának legsúlyosabb kérdéseire kívánt adni benne feleletet. Ezek a kérdések az ellenforradalom esztendeitől kezdve egyre sürgetőbben, egyre tragikusabb hangsúlyokkal tolultak Móricz ajkára. Mi lesz a sorsa az országnak, melynek vezető osztálya — még legjobb szándékú, legbecsületesebb törekvésű tagjaiban is, — legfeljebb csak a Szakhmáry Zoltánok példáját követheti? Mi lesz az országgal, melynek birtokrendszere a biztos bukást készíti elő minden újító-javító szándék számára? Szakhmáry Zoltánban, az Úri muri hősében Móricz szándékosan választ olyan földbirtokost, aki szakítani akar a hagyományos termelési móddal és belterjes gazdálkodásbal kezd. Ez a kísérlete eleve kudarcra van ítélve, mert a feudálkapitalista Magyarországon ilyen újítás nem valósítható meg. Szakhmáry bukása csaknem ugyanolyan okok miatt következik be, mint Túri Danié, a Sáraranyban, vagy Matolcsyé, a Fáklyában. Szakhmáry is Móricznak ama hősei közé tartozik, akik fel akarnák venni a küzdelmet elmaradott, tespedett környezetükkel — de egymagukban nem képesek e harcot megvívni. Persze, Szakhmáry alakja sok mindenben különbözik, például a Túri Daniétól. Szakhmáryban Móricz már nem egy felfelé törő osztály erejét , hanem egy lehanyatló osztály dekadens bonyolultságát, ernyedtségét is ki akarta fejezni. Ellentét van Szakhmáry egész habitusa, társadalmi helyzete — és törekvései között. Ez az ellentét csak még inkább elmélyíti a konfliktust, melyet Móricz oly mesterien aknáz ki a regény nagy, drámai jeleneteiben. Szakhmáry tervezett »paradicsoma«, melyet egész birtokán meg szeretne valósítani — végül is összezsugorodik, szeretőjének, Rozinak hálószobája köré. És ebben a hálószobában fogoly is marad az a férfi, aki pedig a cselekvés és az alkotás tágas térségeire vágyott. És még a Rozi »paradicsomát« is — csak a csugariak ellopott munkabére árán — a nép verejtékének, csalással megszerzett és kizsákmányolt munkájának árán tudja megvalósítani. Micsoda ellentmondások ezek, micsoda szükségszerű zsákutcái az alapjában jó szándéknak! Az Úri muriban olyan világ tárul elénk, amilyet Mikszáth, s kissé Jókai műveiből is jól ismerhetünk. De mennyivel többet mond el erről a világról Móricz, mint előde? Mennyivel komorabb színekben festi a cigányos dáridót — mely voltakép az elkerülhetetlen katasztrófa előjátéka! Mikszáth még kedves gavalléroknak rajzolta meg a földbirtokosokat, akik földjüket elkártyázták. Móricz megdöbbenten, felelősségre vonó haraggal szemléli azs uri murik* látványát. A munkabérükből kisemmizett csugadiak szemével szemléli. Ezeket a csugadákat egyelőre még el lehet küldeni a kastély parkjából — ötletes hazugsággal, jó tréfásnak számító csellel még meg lehet szabadulni tőlük. De már nem sokáig! Tagadhatatlan mégis, hogy Móricz egy bizonyos, sajátos írói szeretettel figyeli regényének alakjait — még azokat is, akiknek rothadtságát, parlagi elmaradottságát oly kíméletlenül mutatta meg. Az írói érdeklődés melege, melyet e regény csaknem valamennyi alakjánál érzünk — abból a szeretetéből fakad, mellyel Móricz ebben a korszakában még az egész magyar társadalom, s annak valamennyi osztálya felé igyekszik fordulni. Később, a Boldog ember- ben és a Rózsa Sándor-ban leszámol ezzel az osztál a tállan szeretettel és érzésének melegéből, melylyel a nép ügyét-sorsát a magáévá -teszi: gyűlöletének, felháborodásának heve is táplálkozik, mellyel a Joó Györgyök elnyomóit, a Rózsa Sándorok üldözőit megbélyegzi. Az Úri muri drámaian megkomponált alkotás. Móricz bravúrosan, törés nélkül ívelteti Szakhmáry drámáját, a megsemmisítő kifejletig. A regény egész cselekménye voltaképp egy alig-alig megszakított, nagy »uri mari*, mely Szakhmáry öngyilkosságával végződik. Ebbe az »uri mariba* irtott szünetek is ékelődnek, melyek Zoltán és Rozi, illetve Zoltán és Eszter viszonyát világítják meg, s minduntalan új anyaggal táplálják a drámát. "Már abban is, hogy Móricz az úri dorbézolások légkörével övezi regényének jeleneteit, mély társadalomkritika rejlik. Valami baljós árnyalat vonul végig ezeken a dáridókon, és mesteri gondolat a napfogyatkozás epizódjának felhasználása is, a házastársak közt robbanó konfliktus hangulati hátteréül. Eredeti és ötletes módon, Móricz egy »rezonnőr« alakot is felléptet a regényben — olyan alakot, akinek szájára a saját, legkedvesebb gondolatait adja. Lekenczey Muki ez, a földesúrból könyvügynökké lett dzsentri — s Móricz igen ügyesen, bármiféle erőszakoltságtól mentesen tudja beleszőni a maga gyakorlati tanácsait, javaslatait — az alföld fásításáról, a gyümölcsexport kifejlesztéséről stb. — az ő szavaiba. De a regény cselekményét is fel tudja használni arra, hogy e nagy tervek mellett agitáljon, hogy Csuli kopár tanyáján felhívja figyelmünket a fásítás fontosságára, hogy az alföldi város poros, sivár utcáira figyelmeztessen stb. Mindez a »propaganda« szervesen beletartozik a regény eszmei és jellemanyagába, és arra az általános, nagy problémára utal, melyet Szakhmáry sorsa is felfed előttünk. A regény e egyik érdekessége az az anekdotás bőség, a történeteknek, meséknek az a patakzó gazdagsága, mely a fehér asztal mellett üldögélő, borozgató urak társalgásában hangzik el. Annyi érdekes eset, riportszerű vagy táblabiró-szó anekdota halmozódik fel e társalgások során, hogy mindegyikükből egy-egy kisregény, vagy novellát is alkothatott volna az író. Jókai és Mikszáth a maguk műveit ilyen anekdotákból is alkották. De Móricz e történeteket csak alakjainak jellemzésére , egy társadalom jellemzésére használja föl. Bőkezűen szórja szét őket — a témákban és ötletekben gazdag író bőkezűségével. Teheti is, mert az Úri muri az írói pálya delelőjén, az alkotói tehetség teljében álló Móricz műve. Csillogó, színes, helyenként elbájoló, másutt szívbemarkoló alkotás. Megjelenítő ereje sajátos érzékletességben mutatkozik meg: a pusztai szél érintését, s a nehéz, zsíros-paprikás alföldi ételek izét,olvasása közben szinte érzékszerveinkkel észleljük. Az Úri muri Móricza már felkészült későbbi, legnagyobb alkotásaira. Felkészült arra, hogy a Szakhmáry Zoltánok sorsa helyett majd a Joó Györgyökét mutassa meg, — és a Rózsa Sándorok szószólója legyen! Sőtér István Szórakozzon a Budapesti Éttermi Vállala ÜZEMEIBEN: Budapest kávéház Nagymező u. Minden este műsor. Fellépnek Budapest kedvencei: Chapi zenekar. Szalonban: Nádas Béla zongorázik. Tánc reggelig. Italkülönlegességek Emke kávéház Zárai Márta énekel Tabányi és szólistái Zongoránál: Turán László Táncszalonban: minden este műsor. Fellépnek: Bárdos Ica, Bánáti Géza, Csonka Endre, Farkas Vera, Galambos Erzsi, Medgyánszki Ági, Pongrácz, Imre, Vértes Klári. Szabó testvérek Zongoránál: Bleier Pál Vadászkürt csányi-uu. Köröd Dadus a Vadász-teremben Forbát-duó A táncteremben reggelig tánc Vadkülönlegességek Anna-cukrászda Václ-u. Minden este Ciffra György zongoraművész Violetta I.andek ének Szabó—Rácz duett Tánc reggelig. Budavár-szalon Széna-tér 5. Mű sor : Farkas Vera, Galambos Erzsi, Kabos László, Latabár Árpád, Lóránt Lenke, Kruppa József, Takács-trió Tánc reggelig Kitűnő italok Savoy-szalon November 7.-tél Zsolnai Hédi Vécsei—Beamter—Kárpáti együttes Tánc reggelig Hideg-meleg vacsorák Jereván Semmelweis-u. Zajra! Márta énekel Boros—Siklós duett Tánc — Nyitva reggelig Vajarsta Hof ... kik a haladás kerekét megfakasztani, vagy éppen a kasztok hatalmát a múlt kor dicsőségére visszahelyezni remélik, azok meg fognak csalatkozni; mert mint a folyót kútfejéhez, úgy nemzeteket is a múltba visszavinni nem lehet. ? (Szemle és értesítés, Pesti Hírlap, 1843.) . ORSZÁGSZERTE MEGÜNNEPI A MAGYAR NÉP KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁT Szeptember 19-én egész dolgozó népünk megünnepli Kossuth Lajos születésének 150. évfordulóját. Budapesten a Kossuth Lajos-téren nagyszabású ünnepség keretében leplezik le a Kossuth-szobrot, Kisfaludi-Strobl Zsigmond Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze alkotását. Ünnepségeket rendeznek e napon az ország valamennyi részén, városokban és falvak- I ban egyaránt, s ezeknek az ünnepségeknek keretében megkoszorúzzák a Kossuth-szobrokat, emlékműveket. Ünnepi ülésszakot tart a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat A Kossuth-ünnepségek keretében a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat szeptember 15—17-ig ünnepi ülésszakot rendez. Az első nap tárgya: a Kossuth a haza védelméért. Ezen a napon Ember Győző tart előadást ^Kossuth, a szabadságharc szervezője* címmel, majd Sinkovics István ^Kossuth, a szabadságharc pénzügyeinek megalapozója* és Varga János » Kossuth a partizánmozgalomért« címmel tartanak korreferátumokat. Az ülésszak második napján a »Kossuth és szövetségesei” című témakörben Spira György tart előadástKossuth szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel címmel, majd Barta István »Kossuth Lajos és Csányi László«, I. Tóth Zoltán pedig »Kossuth kísérletei a nemzetiségek megbékéltetésére 1848/49-ben« címmel tartanak korreferátumot. A harmadik nap tárgya: »Kossuth és politikai ellenfelei.* E napon Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus tart előadást »Kossuth és a békepárt* címmel. Ezután Révész Imre »A Függetlenségi Nyilatkozat*, Borús József pedig: »Kossuth harca a honvédsereg árulói ellen a forradalmi hadművészet alkalmazásáért” címmel tartanak korreferátumot. Az előadások minden délután fél 6 órakor kezdődnek a Központi Egyetem aulájában (V. Pázmány tér 1.) A Magyar Történelmi Társulat a Kossuth-ünnepségek során hét vidéki városban: Debrecenben, Egerben, Győrött, Cegléden, Szegeden, Pécsett és Miskolcon rendez előadásokat Kossuth Lajosról. BUDAPESTEN IRODALMI ESTTEL ZÁRUL AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT Szeptember 13-án, szombaton este 7 órakor az írószövetség és az Állami Könyvterjesztő Vállalat műsoros irodalmi estet rendez az Ifjúsági Színházban, Budapesten ezzel fejeződik be az ünnepi könyvhét. A műsoros esten Veres Péter Kossuth-díjas mond bevezetőt. Illés Bála, Kónya Lajos, Veres Péter és Zelk Zoltán Kossuthdíjasok, valamint Devecseri Gábor készülő műveikből olvasnak fel részleteket. Nagy Sándor Sztálin-díjas és Kossuth-díjas író, Benjámin László, Illyés Gyula, Szabó Pál Kossuth-díjasok, valamint Méray Tibor, Kuczka Péter és Simon István műveinek részleteit Gobbi Hilda, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Bulla Elma, Gálcsiki János, Módi-Szabó Gábor és Rajczi Lajos tolmácsolásiban hallhatja majd a közönség. A műsoros est zenei részében Svéd Sándor, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Garai György hegedűművész és Hajdu István zongoraművész szerepel. Az ünnepi könyvhét alatt Szeged száz üzemében, hivatalában és vállalatánál rendeztek könyvkiállítást. Szeged dolgozói a hét folyamán már eddig is sok ezer könyvet vásároltak. Zala megye 55 üzemében és 53 községében rendeztek könyvkiállítást. A megyében 100 irodalmi előadást is tartanak. A Borsod megyei Tard községben a felszabadulás előtt a lakosság 60 százaléka volt írástudatlan, a község csaknem 1000 kötetes könyvtárának ma már 400 állandó olvasója van. Az ünnepi könyvhéten Tárd községben is nagysikerű könyvkiállítást rendeztek. HACSA TURJÁN ZONGORAVERSENYE egyike azoknak az új zeneműveknek, amelyek eszmeiségükkel és technikai problémáikkal próbára teszik az előadóművészeket. Ugyanakkor — természetesen — kitűnő alkalmat adnak arra is, hogy a hangversenydobogó művészei a nehézségek leküzdésével, szívós önképző munka árán új, ragyogó győzelmet arathassanak a maguk területén Nálunk Lchneider Hédi neve vált emlékezetessé a Hacsaturján-zongoraverseny remek előadása révén. Most Radó Ágnes, a Zeneművészeti Főiskoláról frissiben kikerült fiatal pianista mutatkozott be a szovjet zeneművészetnek ezzel a nevezetes alkotásával a Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertjén. Radó Ágnes vállalkozása komoly figyelmet érdemelt, igen becsületes művészi törekvések vezették és bizonyára alapos stúdiumokkal készült fel a nehéz mű megszólaltatására. Meg kell azonban mondani, hogy a Hacsaturján megkívánta motorikus erő kifejezésével — amelyet Lchneider Hédi hatalmas és hajszálbiztos akkordreütései és ritmusirama olyannyira elevenen érzékeltettek — még adósunk maradt. Viszont az örmény származású szovjet zeneszerzőre ugyancsak jellemző színbeli gazdagságot finoman árnyalt billentéssel juttatta érvényre. A hangversenyt vezénylő Révész László a kulturált és gyakorolt muzsikus helyes egyensúlyát mutatta (Tannhäuser-nyitány, Eroica szimfónia, tszi) SA :o Vecserni Novim« Című párlap »Móricz Zsigmond halálának 10 évfordulója* címmel cikket közöl a nagy magyar íróról. Bulgáriában egyébként szeptember 12-én emlékeznek meg Móricz Zsigmond halálának 10. évfordulójáról. A REMÉNYSÉG ÚTJA OLASZ FILM — Megható, sok tekintetben elszomorító és mégis reményt keltő szép filmet készített Pietro Germi olasz rendező. Géma egyike azoknak a nagyképességű olasz művészeknek, akik félnek a politikától, de művészetük és becsületük ereje arra sarkalja őket, hogy kinyilvánítsák a nép lelkében élő keserűséget. Egy szicíliai kénbánya munkásainak történetét beszéli el a film olyan mélységes szeretettel és együttérzéssel, hogy minden jelenet megforrósodik, minden szereplő emberi lényét a közelünkbe érezzük, s szinte halljuk szívük dobbanását. Pietro Germi költészetének áradó hevülete és magasfokú művészi ízlésének szigorú mértéktartása teremti meg a film művészi egységét és pótolja az igazi drámaiságot, amely a filmből hiányzik. A szicíliai kénbányát a tulajdonosa le akarja állítani. Az üzem nem hajt elég hasznot a tőkésnek. A bányászok harcba lépnek és nem távoznak munka- s helyükről. A bánya mérges pasája halállal fenyegeti a bányászokat. Ezzel a félelmetes jelentéssel kezdődik a film. A tárna bejáratánál várakozásba merevedett asszonyok, gyermekek, a család aggódik a harcosok életéért, akik a tárna mélyén a mindennapi kenyérért küzdenek étlen-szomjan, mérge- szett levegőben. A marshallizált és klerikális Olaszországban gyakori ez a helyzet. A film Szicíliáról beszél, de ugyanezt elmondhatná , Calabriáról, Reggióról, vagy akár Milánóról is. A munkanélküliség fenyegető réme az éhhalál képét ölti magára. Nincs más út, más megoldás, mint a harc a kenyérért, a munkához való jogért Ha Pietro Germi nem riadozna a politikától, a drámai helyzetet a maga teljes — tehát politikai értelemben is teljes — drámaiságával fejlesztené tovább és akkor filmje a megalkuvást nem tűrő, dicsőséges osztályharc lobogója volna. Jól tudjuk persze, hogy a mai Olaszországban ilyen filmet pusztulásra, némaságra ítél a cenzúra. Germi tehát a menekülés útját tárja a harcosok elé. Amit az adott körülmények között egyetlen megoldásnak, tüntet fel. Ügynök jelenik meg a nyomorúságos bányászfaluban és kivándorlásra csábítja az éhező bányászokat. A film ezen a ponton siklik az igazi dráma talajáról a drámát helyettesítő kaland irányába. A kép ugyanis, amely a filmet megnyitja, nagyon is általános. Olaszország valamennyi munkását fenyegeti a munkanélküliség, a nyomor, az éhhalál réme. A következő fordulat viszont: a kivándorlás nagyon is esetleges. A munkásosztály, az olasz dolgozók döntő többsége, nem vándorolhat ki. A kíván- fórlás útja nem a reménység útja, hanem a reménytelenségé. Ez a tény egyébként ki is derül akkor, amikor az ügynök szabályszerű csalónak bizonyul, aki Rómába érkezve a kivándorlókat cserbenhagyja. A szrgény bányászok, akik nyomorúságos bútoraikat elkótyavetyélték, hogy útiköltségre teljen, most hazátlanul, hajléktalanul, étlen-szomjan ténferegnek hazájuk fővárosában, a Szent Péterről elnevezett gyönyörű bazilika tőszomszédsága,ban. Milyen sorsot tartogat ez a szép ország leghasznosabb fiai számára, akiknek bűnük csak az, hogy dolgozni akarnak és nem tudnak tétlenül éhenveszni? Rendőrség, toloncház, zsuppolás. Vissza akarják kényszeríteni őket oda, ahonnan menekültek, holott azóta otthon még rosszabb, hiszen sem hajlékuk, sem vacakjuk. A bányászok nem követik a rendőrség parancsát, tovább vándorolnak észak felé, most már pénz nélkül, gyalogszerrel, és meglepő fordulat következik: még munkájuk is akad Szerződést kötnek egy nagybirtokkal és végzik a betakarítást. Később derül ki, hogy ez milyen oknál fogva lehetséges. A tartomány földmunkásai sztrájkban állnak és a szicíliai bányászok anélkül, hogy eleve tudták volna ezt, sztrájktörőkké válnak. A film nagy művészettel mutatja be, milyen szakadékok nyílnak a fonák helyzetbe sodródó emberek előtt. Sűrűn váltakoznak a feszült helyzetek. A bányamunkások vezetőjének kisfia súlyosan megbetegszik s egy leány indul orvosért, hogy megmentse a gyermeket. A sztrájktörőket rendőrök őrzik, a sztrájkolókat sztrájkőrség vigyázza. Két kordonon keresztül vezet a, kockázatos út az orvos felé. Az úton sztrájkoló földművesek tengernyi sokasága hullámzik, amely fellobbanó haraggal szorítja sarokba a sztrájktörő leányt. A jelenet vége, hogy a sztrájkoló emiliai munkások vezetője gépkocsin viszi az orvost a beteg fiúcska meggyógyítására. A valóságban ez nagyon is másként történnék. A sztrájkoló munkások százféle módon győznék meg a szicíliaiakat arról, milyen súlyosan vétettek a szolidaritás ellen, bármennyire is szorultságos volt a helyzetük. Kiderül ebből, hogy a film hibái gyökeresen súlyos hibák. A hibákon nem változtat az, hogy a film művészi kifejezőereje hatalmas. Sok hibájával együtt mégis vészkiáltás ez a film, amely cselekedetre serkent. Nem jó példa, de sok tekintetben hiteles beszámoló. A film kiváló alkotóművésze az egésznek csak töredékét tudja átfogni, de azt a keveset, amit bemutat, az együttérzés őszinte melegsége hatja át. A film fotografálása művészien szép és jellegzetes. Egy-egy kép hoszszad kíséri a nézőt távoztában is és némelyik talán még álmában is felriasztja. Ilyenek a nyomorba döntött családok képei, az elragadó gyermekek, ahogy szomorú anyjukba csimpaszkodnak. Az üldözött munkások, amint mindenükből LcD fosztva vándorolnak és hirtelen énekbe fognak harmonika kísérettel. Családias légkört, vonzó meleget sűrítenek ezek a képek a szereplők köré. Rokonszenvet váltanak ki a nézőkből, és reményt arra, hogy ezek a szegény emberek „a reménység útján, ráébrednek útjuk reménytelenségére és a megalkuvás nélküli jogos harc útjára lépnek. A film zárójelenete nem ezt sugalmazza. Nagy akadályok leküzdése után a kivándorlók átvergődnek a hóval borított Alpokon és Franciaországba érkeznek. Ez volna hát a cél, amire törekedtek, hogy a pusztulásból meneküljenek. Persze önmagába véve ez is iszonyú figyelmeztetés. Nemcsak azért, mert Franciánországban élőbről kezdődhet mindaz, amin már keresztül vergődtek, de főleg azért, mert hazát, otthont, testvéreket adtak cserébe a falat kenyérért, amit most is csak remélhetnek., Germi, aki becsületes művész, bizonyára ezt a tanulságot szánta népének. Ezért sikerülhetett ilyen költői lendülettel és őszinte pátosszal megalkotnia ezt a filmet. Mintha és őszinte pátosszal megrendülve az olasz dolgozók felé kiáltana: emberek vigyázzatok, nemcsak magatokról, családotokról, egész életetekről, népetekről, szeretett hazátokról van szó, amikor egy darab kenyérért harcoltok. Újvári Imre j. □ Fred Surdez svájci szakszervezeti küldött, aki nemrég Magyarországon járt, a „Vorwarts“ című svájci lapban beszámol sztálinvárosi látogatásáról. Nagy lelkesedéssel ír artról, hogy Sztálinvárosban a dolgozók testvérekként élnek egymás mellett. Minden sztálinvárosi munkást a szocializmus építésének az eszméja, a szabadság és béke eszméje vezet. szept.6-14 OLVASS TŐRLET!