Magyar Nemzet, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-09 / 265. szám

­­k Tettek a szavak nyomában írta: Dr. Pesta László, a Budapesti Városi Tanács VB elnökhelyettese Csendes ünnepe volt a fő­városa és megyei tanácsoknak november 4-e, mikor nyilvá­nosságra jutott a miniszter­tanács határozata a tanácsok gazdasági megerősítéséről. A­­ fordulópont a múlt év jú­niusában a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek történelmi jelentőségű ha­tározata volt, majd az ország­­gyűlésen 1953. júliusában Nagy Im­re, a minisztertanács elnö­ke, a kormányprogramm meg­hirdetéseikor juttatta kifejezés­re a párt és a kormány szi­lárd elhatározását a tanácsok gazdasági gúzsbakötöttségének feloldására, önállóságuk növe­lésére. Az ország népe nagy öröm­mel és élénk helyesléssel fo­gadta az elhatározás bejelen­tését. A magyar nép megsze­rette a fiatal tanácsokat. Szá­mos hibájuk, fogyatékosságuk ellenére a magáénak érzi és tisztában van azzal, hogy fej­lődésük, kibontakozásuk köz­érdek a szó valódi értelmében. A tanácstagok, tanácsi dol­gozók maguk is feszült vára­kozással várták a gazdasági önállóság kézzelfogható bizto­sítékait, mert létérdeke a ta­nácsnak a legnagyobb elérhe­tő önállóság, különösen gazda­sági téren. Mint víz a halnak, szabad levegő a madárnak, olyan életeleme a tömegekkel legközvetlenebb kapcsolatban élő, a nép vágyait, kívánsá­gait, igényeit kifejezésre jut­tató tanácsnak a gazdálkodás széles lehetőségeit biztosító ön­állóság. Lássuk, mit mond erről a minisztertanács legutóbbi ülé­sének határozatáról szóló je­lentés! »A tanácsok működé­seit négy­ éve alatt­ elért ered­mények áló­plére — gazdasági gúzsbakötöttségük miatt nem mindig tudtak megfelelni fel­adataiknak. A túlzott közpon­tosítás akadályozta a helyi­­kezdeményezések kibontakozá­sát ... A felszabadulás utáni években megindult élénk köz­ségpolitikai munka a tanácsok megalakulása után csaknem teljesen megszűnt, jórészt azért, mert a tanácsok nem rendelkeztek a szocialista köz­­ségpolitika kialakításához és végrehajtásához szükséges esz­közökkel és jogokkal. A mi­nisztertanács megállapította: A tanácsok csak abban az eset­ben válnak területük igazi gazdáivá, ha gazdasági gúzs­­bakötöttségüket megszüntet­ve, tovább fejlesztik önállósá­gukat a tervezés, a pénz­­gazdálkodás, a beruházás, az anyaggazdálkodás, a központi feladatok helyi feltételeinek megteremtése és a lakosság gazdasági és kulturális igé­nyeinek kielégítése terén. Ezért a minisztertanács a Ma­gyar Dolgozók Pártja III. kongresszusi határozatainak megvalósítása érdekében ha­tározatot hozott a tanácsok gazdasági önállóságá­nak növe­lésére.­ Tavaly június óta számos kormányintéz­­edés növelte a tanácsok önállóságát. A terve­zés, a pénzgazdálkodás terén olyan lehetőségekhez jutottak a tanácsok, amelyekkel azelőtt nem rendelkeztek. Ez azonban még mindig nem volt elegen­dő a valódi kibontakozáshoz. A Hazafias Népfront előké­szítő bizottsága kezdeménye­zésére országos vitára bocsá­tott tanácstörvény-tervezet leg­fontosabb vitatárgyai közé ép­pen a tanácsi munka fejlődésé­re, önállóságának növelésére vonatkozó új lehetőségek tar­toztak. Ezek a kérdések éb­resztették a legnagyobb érdek­lődést, váltották ki a felszóla­lások ezreit városban, falun egyaránt. Az országgyűlés tör­vénybe iktatta az országos he­lyesléssel fogadott új rendel­kezéseket a tanácsok társa­dalmi, gazdasági és kulturális feladatairól, hatásköréről, a ta­nácstagok jogairól és köteles­ségeiről,, de mindezek csak szép magyar szavakba foglalt vágyak és kívánságok marad­nak, ha a tanácstörvényt nem követik tettek a gazdasági ön­állóság kiterjesztése terén. A minisztertanács új hatá­rozata cselekedet a legjavából. Hétezer­hatszáz vállalatot és intézményt ad át közvetlenül a tanácsok kezébe. Az összes gyógyszertárakat, a malmok legnagyobb részét, 98 boltot, egy sereg jelentős helyi ipari és közlekedési vállalatot. Át­adja a tanácsoknak az összes filmszínházat, 15 színházat, 59 múzeumot. A helyi jellegű könyvtárak ezreit, egészség­­ügyi intézmények, gyermek­kórházak, szülésznő- és ápoló­nőképző iskolák egész sorát. Már korábbi intézkedéssel a minisztertanács az összes sütő­ipari üzemeket a tanácsok ke­zébe adta. Ez a kormányelhatározás azt jelenti, hogy a tanácsoknak ezután nemcsak jogaik és le­hetőségeik lesznek az önálló gazdasági működésre, de a nélkülözhetetlen eszközök is: vállalatok, intézmények a bir­tokéba jutnak, s így valóban gazdák lesznek a helyi gazda­sági, kulturális, egészségügyi tevékenységeknek. Mert egé­szen más dolog álamhatalmi és igazgatási alapon felügyelni más állami szektorhoz tartozó intézményekre, javaslatokat termi, a lakosság kívánságait tolmácsolni, közvetíteni, mint a minisztertanács határozata szerint alakuló új helyzetben, kézbevenni, vezetni, a lakos­ság kedv­e szerint kialakítania ha kell, megváltoztatni a saját tulajdonában álló szerveket. A túlzott központosítás, mely gazdasági életünket ed­dig jellemezte, nemcsak ne­hézkes, és bürokratikus irányí­tást, a helyi viszonyok gyakori félreértését és­ elhanyagolását jelenti, hanem ugyanakkor fe­lesleges közbeeső szervek szükségtelen fenntartását, a helyi lehetőségek kiaknázásá­nak elmulasztását, a minden­fajta költségek növelését, vég­eredményben pazarlást ered­ményez. A minisztertanácsi határozat intézkedéseiben továbbmegy vállalatok és intézmények ta­nácsi kezelésbe adásán. El­rendelte azt is, hogy a már tanácsi vezetés alatt álló vál­lalatok jelenlegi túlzott köz­­pontosítását meg kell szün­tetni. A megyei tanácsok kö­telesek visszaadni a megyei jogú városoknak mindazokat a vállalatokat és intézménye­ket, amelyek 1950 előtt ezek­nek tulajdonában voltak, vagy irányításuk alatt álltak. E ha­tározat nyomán új virágzásnak indul sok magyar város, me­lyeknek fejlődését megakasz­totta a súlyos gazdasági alá­rendeltség, amelyben eddig él­tek. Jelentős gazdasági és kul­turális központok szürkültek el az utóbbi években és ennek nem kívánatos következmé­nyei voltak. Egyre-másra jöt­tek vissza Budapestre a vidéki városokba helyezett orvosok, tanárok, gyógyszerészek és je­lentkeztek a fővárosi tanács­nál budapesti alkalmaztatásra. Elmondták, hogy a gazdasági­lag gúzsba kötött vidéki város­ban nem találják meg igényeik kielégítésére a lehetőséget. A helyi tanácsnak nincs köze a helyi vállalatokhoz, a színház és a mozik műsorpolitikájá­hoz, a könyvtár könyveinek beszerzéséhez. Emiatt képte­len az intézmények működé­sét a lakosság kívánságaihoz alkalmazni s ez pangást idéz elő a társadalmi életben is. Most új fejlődés indul meg. Gazdasági fellendülés, pezsgő élet, vidám, színes társadalmi együttélés jellemzi rövidesen a vidéki városokat. A kormánynak az az intéz­kedése, mely felhatalmazza a tanácselnököket a különböző nehézségek miatt ez évben nem teljesíthető beruházások hite­leinek átcsoportosítására, tet­szés szerinti, még idén meg­valósítható felhasználására és a terven felül engedélyezett 150 milliós felújítási pót­keret felbecsülhetetlen, köz­vetlen segítséget nyújt a ta­nácsoknak. Budapesten és a vidéken sok olyan épület, berendezés, felszerelés van, mely felújításra szorul és néha nagyobb eredményt érünk el meglévő épületek és eszközök felújításával, mint újak léte­sítésével. Nagyon hozzászok­tunk már, hogy fejlődésünket az új beruházásokra szánt összegen keresztül mérjük, holott felújított üzemek ter­melése, rendbehozott intézmé­nyek működése kiváló ered­ménnyel szolgálhatja az éle­t­­színvonalemelés politikáját. A minisztertanács határoza­ta végül meghonosítja a város és község­politikai távlati ter­vek rendszerét is. Ezek a perspektivikus tervek a Haza­fias Népfront helyi bizottsá­gainak legszebb feladatát, a népszontprogramm főalakítá­­sát teszik majd lehetővé. A tan­ács választások lebonyolítá­sa után a fővárosi és vidéki népfrontbizottságok teljes erő­vel fognak majd hozzá a pro­gramok kidolgozásához, mely­ben vezérszerepet játszanak és a lakosság nagyfokú érdek­lődését fogják kiváltani egy­­egy város, vagy község fejlő­désére, jövőjére, gyarapodásá­ra, lakosainak boldogulására kidolgozott tervek. Tökélete­sen megvalósul majd a szocia­lista tervgazdálkodásnak az az alapvető elve, hogy alulról felfelé, a helyi sajátosságok­nak, az ott lakó nép kívánsá­gainak megfelelően építsük fel helyi tervek ezernyi mozaik darabjából az éves és ötéves országos népgazdasági tervet. Valamennyi tanács, a legki­sebbtől a legnagyobbikig és e tanácsok hatókörében élő min­den dolgozó magyar cselekvő részese lesz a nagy egységes terv kialakításának, megvita­tásának és a végrehajtás ellen­őrzésének. A választás után az új taná­csok a tanácstörvényben lefek­tetett elvek és a miniszter­tanács új határoza­tainak, a ta­nácsok gazdasági megerősíté­séről rendelkező nagyjelentő­ségű elhatározásnak alapján kezdik meg működésüket. Ked­vező előjelek ezek. Biztosíté­kai annak, hogy az immár nagykorúvá lett tanácsok szilárd gazdasági önállósá­guk alapján s a megnyí­ló lehetőségek friss légköré­ben kezdenek nagy feladataik elvégzéséhez. Ez egyben meg­növeli a tanácsok, az egyes ta­nácstagok, s általában a taná­­­osi dolgozók felelősségét is. A választók tisztában vannak az új lehetőségeikkel, s ezzel a komoly felelősséggel is. A je­­lölőgyűlések friss, élénk lég­körében a felszólaló választók m­i­nd gyakrabban vetették fel azt a kívánságot, hogy szavaik után tetteket várnak. Az új tanácst­agoknak be kell m­ajd bizonyítani­ok, hogy átérzik a felelősséget, élni fognak a le­hetőségekkel és komoly s ala­pos munkával a nép javára használják fel mindazt, amit a m­egnövekedett önállapsá­g­ a tanács számára nyújt. Adenauer fokozódó nehézségei a bonni parlament külpolitikai vitája előtt A külpolitikai helyzet A német és a nemzetközi közvélemény egyaránt fokozott érdeklődéssel tekint a bonni parlament november 11-én, csütörtökön tartandó külpolitikai vitája elé. Jellemző Aden­­auer nehéz helyzetére, hogy Nyugat-Németországban jelen­leg csupán egyetlen olyan párt akad, amely fenntartás nél­kül helyesli a párizsi egyezményeket — s ez Adenauer Ke­resztény-Demokrata Uniója. A Szociáldemokrata Párt telje­sen elutasítja a párizsi egyezményeket. A kormánykoalíció­hoz tartozó pártok pedig — a Keresztény-Demokrata Unió kivételével — főként a Saar-vidékre vonatkozó egyezményt bírálják. A nyugatnémetországi lakosság különböző rétegei­nek képviselői e napokban arra szólítják fel a szövetségi gyű­lés képviselőit, hogy szánjanak síkra a párizsi megállapodá­sok, valamint a Saar-vidéknek Németországtól tervbe vett végleges elcsatol­ás­a ellen. A kommunista és a szociáldemo­krata lapok — sőt egyes polgári lapok is —­ hangsúlyozzák, hogy a párizsi szerződések akadályt jelentenek az újraegye­sülés útján és­ Németország szétszakítottságának elmélyülé­séhez vezetnek. A lapokban egyre több állásfoglalás talál­ható a német kérdést megtárgyaló négyhatalmi értekezlet összehívása érdekében, amint azt a szovjet kormány jegy­zéke indítványozta. (A brit külügyminisztérium egyébként közölte, hogy e héten folytatják az október 23-i szovjet jegyzékre adandó válasszal kapcsolatos angol-francia-ame­­rikai tanácskozásokat.) Hétfőn délelőtt Adenauer újabb tárgyalásokat folytatott a­­ koalíciós pártok képviselőivel. A kancellár a külpoliti­kai vita felőkészítése­" érdekében minden eszközt igénybe vesz, hogy a Saar-egyezményt elutasító álláspontjuk megvál­toztatására kényszerítse a Szabad Demokrata Pártot és az Áttelepültek Pártját.­­ Adenauer a kormányból való kirekesz­téssel fenyegeti e két pártot, ha fenntartják véleményüket. Szeretné megakadályozni, hogy a parlament ülésén az ellen­zéki Szociáldemokrata Párton kívül a kormánykoalícióhoz tartozó pártok is nyíltan elítéljék és elutasítsák a Saar-egyez­­ményt. Ennek elvetése ugyanis megakadályozná Nyugat- Németország azonnali újrafelfegyverzésének megvalósítását, mert így kétessé válnék a többi párizsi szerződés sorsa is. A francia külügyminisztérium ismételten kifejezésre juttatta azt a nézetét, hogy a Saar-egyezmény világos, nem szorul­t értelmezésre, és ezért francia részről nem terveznek további francia—nyugatnémet tárgyalásokat a Saar-vidék kérdésé­ben.­­ "f­­igyelemrem­éltó" megállapításoka­t találunk Jacques Sous­telle ismert gaulleista nemzetgyűlési képviselő legutóbbi nyilatkozatában a fontos nemzetközi kérdéseket illetően. Soustelle hangsúlyozta, hogy ma­­a leghalaszthatatlanabb feladat, amelynek elsőrendű jelentőséget kell tulajdonítani, a nemzetközi feszültség enyhítését elősegítő módozatok meg­keresése. Azok az állítások, hogy Oroszországgal csak azután kell tárgyalásokat folytatni, miután ez nehezebbé válik és a leszerelés kérdését csak a felfegyverzés után kell megvi­tatni, számomra furcsa és veszedelmes módszert jelentenek­. Állást foglalt a továbbiakban a Szovjetunióval való tárgyalá­sok mellett és kiemelte: »Nem felejtem el, hogy az oroszok szövetségeseink voltak a történelem legnagyobb háborújában és mi szerződést kötöttünk velük, amely továbbra is érvény­ben van«. Nyomatékosan aláhúzta végül Soustére, hogy Franciaországnak »meg kell tennie a szükséges lépéseket a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében«. Megállapítást nyert, hogy az Egyesült Államok légierői­nek jelzését viselő B—29 tí­pusú négymotoros katonai re­pülőgép ez év november 7-én Tanfiljev szigete (Kurill-szige­­tek­) körzetében helyi idő sze­rint 13 óra 20 perckor meg­sértette a Szovjetunió állam­határát és e sziget irányában behatolt a Szovjetunió légite­rébe. Az amerikai repülőgéppel Tanfiljev szigete felett szem­­berepült két szovjet vadász­gép. A vadászgépeknek az volt a céljuk, hogy tudassák az amerikai repülőgéppel: a Szovjetunió határain belül van és felszólítsák, hogy haladék­talanul hagyja el a Szovjet­unió légiterét. Az említett amerikai repülőgép a szovjet vadászgépek közeledtekor tü­zet nyitott, amelyet a szovjet repülőgépek kénytelenek vol­tak viszonozni. Az amerikai repülőgép ezt követően el­hagyta a Szovjetunió légiterét és délnyugati irányban távo­zott. A szovjet kormány hatá­rozottan tiltakozik az Egyesült Államok k­ormányánál amiatt, hogy az amerikai katonai re­pülőgép durván megsértette a szovjet határt. Nem egyedülálló eset, hogy amerikai katonai repülőgépek megsértik a Szovjetunió ál­lamhatárát. A szovjet kor­mány hasonló esetekre fel­hívta már az Egyesült Álla­mok kormányának figyelmét, a többi között ez év szeptem­ber 5-i és 8-i jegyzékeiben. A szovjet kormány sajnálat­tal állapítja meg, hogy a szov­jet határ amerikai katonai repülőgépek általi korábbi megsértest esetei — amint erre az Egyesült Államok kor­mányának megfelelő jegyzé­kei rámutattak — indokolat­lan áldozatokat követeltek. A szovjet kormány úgy védi, hogy mind a Szovjetuniónak, min­d pedig az Amerikai Egye­sült Államoknak érdekében állana, hogy intézkedéseket tegyenek annak megakadályo­zására, hogy amerikai repülő­gépek a továbbiakban meg­sértsék a szovjet államhatárt. A szovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok kormá­nya e célból megfelelő utasításokat ad az amerikai légierők parancsnokságának.* Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa javasolta Bulgária­ felvételét az UNNESCO-ba New Yorkból jelenti a TASZSZ. November 6-án New Yorkban újra megkezdte mun­káját az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 18. ülés­szaka. Az ülés fő kérdése a Bolgár Népköztársaság kérel­me volt, hogy vegyék fel az UNESCO tagjai közé. Az Egyesült Államok és Anglia, küldöttei ellenezték, hogy a Gazdasági és Szociális Ta­nács támogassa ezt a kéret­Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma november 7-én az alábbi jegyzéket intézte az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetségéhez, met. A szavazás eredménye­ként ,a tanács 10 szavazattal 6 ellenében (köztük az Egye­sült Államok és Anglia) indít­ványozta, értesítsék az UNESCO-t arról, hogy a ta­nács nem ellenzi Bulgária fel­vételét az UNESCO tagjai kö­zé. Ezután a tanács elfogadta, hogy tűzzék napirendre Albá­nia UNESCO-ba való felvéte­lének kérdését. ►►A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének kor­mánya szükségesnek tartja a következőket közölni az Ame­rikai Egyesült Államok kor­mányával : A Szovjetunió külügyminisztériumának jegyzéke az Egyesült Államokhoz Tovább folyik a harc a francia katonaság és az algíri hazafiak között Az MTI jelenti: Algírból érkezett jelentések szerint to­vább folyik a harc a francia csapatok és a hazafiak kö­zött. Az arab hazafiak a he­gyekbe vonultak, ahonnan meglepetésszerű támadásokat intéznek a francia csapatok el­len. Vasárnapra virradó éjjel a felkelő hazafiak több helyen elvágták a telefonvonalakat, többi között Arrois, Uldzsal és Khanga­si-Radzsi térségében. A franciák további csapat­­erősítéseket küldenek az al­gíri hegyekbe. Vasárnap reg­­gel nagyszámú ejtőernyőst irá­nyítottak a Dzsebel Aures­­hegység közepe, Bu-Amama felé. Az AFP jelentése szerint az algíri rendőrség letartóztatta azoknak a hazafiaknak veze­tőit, akik­ november 1-én éjjeli rajtaütéseket hajítottak végre Algírban és Algír környékén. Batnában letartóztatták Ahmed Nehru beszámolója van. Az AFP jelenti, hogy Nehru miniszterelnök beszámolt az indiai Nemzeti Kongresszus Párt végrehajtó bizottságának nemrégiben Kínában és Indo­kínában tett utazásáról. Nehru hansúlyozta hallgatói előtt a népi Kína békés és ba-Rasidot, az­­Akcióegységért Küzdő Forradalmi Bizottság« helyi titkárát is. Mitterrand francia belügy­miniszter vasárnap este rádió­beszédében kijelentette, hogy a kormány »el van szánva« Algírban a »jogrend« visszaál­lí­tására és »meg fogja büntet­ni­ azokat, akik az Északk­e­­let-Algírban kitört felkelésért felelősek. Marseille kikötőjéből szom­baton nagyarányú katonai erő­sítések indultak Algírba. Úgy tudják, hogy a francia kor­mány 90.000 katonát küld Al­gírba, ami valóságos expedí­­ciós hadtestet jelent. A 90.000 főnyi katonaságon felül még rendőri alakulatokat is külde­nek Algírba. A gyarmatosítók Marokkó­ban is fokozzák az elnyomást, így Marrakesben legutóbb négy marokkóit ítéltek ha­lálra, és indokínai utazásáról váti szándékait szomszédai iránt. Ugyancsak az AFP jelenti hogy az indiai Nemzeti Kon­gresszus Párt végrehajtó bi­zottsága elfogadta Nehru le­mondását a párt elnökségéről, de ahhoz nem járult hozzá, hogy a miniszterelnökségről is lemondjon. Eisenhower hétfői beszéde Az MTI jelenti: Nyugati rádió- és hírügynökségi jelen­tések beszámolnak arról,­­hogy Eisenhower elnök hétfőn be­szédet mondott a katolikus nők országos tanácsának bos­toni gyűlésén. Az elnök beszé­déből megmutatkozott, hogy a szélsőséges amerikai háborús­­párti politikus választási ve­resége következtében Eisen­hower is szükségesnek tar­totta, hogy a békéről, az em­berek közötti megértés szük­ségességéről beszéljen. Eisenhower a többi között kijelentette, hogy­­a béke ki­­látásai ma már biztatóbbak, mint bármikor az elmúlt évek során és a háború rettenetes

Next