Magyar Nemzet, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
4_ A „húszak" egyike óriáshenger áll az udvar közepén. Oldalát szürke, sötétkék, zöld és barna szövetekkel borították gondos kezek, élein vörös drapéria feszül. A Vörös Október Ruhagyár »felségjelvénye«, amely reggel már az üzem díszes menetének élén gördül. Tetején öt különböző méretű ruhába öltöztetett bábu, fejük helyén évszámok, a gyár fejlődésének, termelésemelkedésének szemléltető grafikonja. Milyen vézna, sovány ez az 1945! S milyen magas, robusztus tíz évvel idősebb testvére! — Nagy vagy öcsém — veregeti meg tréfásan a bábu vállát a dekorációsok rangidős vezetője —, majd, ahogy szokásos, hozzáteszi: de még nőni fogsz! Gyűlik az ajándék S e prófétai mondat ezúttal nem minden alap nélkül hangzott el. A ruhagyáriaknak jövőre valóban nagyobb bábuval kell felvonulniuk, ha év végére valóra váltják, amit néhány nappal ezelőtt 19 más üzemmel együtt ígértek. Idézzük csak vissza: Évi tervüket december 19-re befejezik s azon felül december végéig még 13 000 férfiöltönyt és 4800 gyermekruhát készítenek, összesen 13 millió forintos újévi ajándékot nyújtanak át az országnak. Az ajándék összegyűjtését pedig még ebben a hónapban megkezdték s már most, egy nappal a nagy ünnep előtt, az év végére vállalt mennyiségnek több mint 10 százalékát könyvelhetik át a beváltott ígéretek rovatába. 1822 öltönnyel és 1086 külön zakóval gyártottak többet a mai napig, mint amennyit havi tervük előírt. Az ünnep előtti hangulat azonban nemcsak az udvaron érezhető, ahol díszítik az épületeket, tisztogatják az utakat s locsolgatják a fűmaggal teleültetett virágágyakat — bent a géptermekben, szabászműhelyekben is. Mindenütt a munkához illő sajátos módon. Igazi versenyhangulatot — amire azt szoktuk mondani „lázas versenyt — a géptermekben, a szalagok körül látok. Itt persze a körülmények is olyanok. Mintha gyorsított filmet pergetnének. A megállás nélkül zúgó varrógépek alatt villámgyorsan cikáznak a bélések, zsebek, ujjak, válltömések, gőzölög a vasaló, mintha rejtelmes ködbe akarná burkolni 140 ember boszorkányos munkáját. Szem nem képes egyszerre mindent felfogni, legfeljebb Móré Sándor teremmesteré, aki már »otthon« van a szakmában. Másfél hete új típusra állt át ez a szalag: sportöltönyöket készít. Azóta a műhely minden zuga barna mintás szövettel van teli. Móré Sándor a terem dolgozóinak az átálláskor tanúsított nagyszerű tettéről beszél. Az átállás napján a vállalat mindig egy bizonyos átlagbért fizet az új típust kezdő munkásoknak, ami legtöbbnyire ráfizetés, hiszen az átlagbér szerinti teljesítményt ilyenkor általában nem érik el. Most erre nem volt szükség. Úgy szerveztük meg a munkát, hogy már az első napon 130 százalékos teljesítményt értünk el az új típusban s így természetesen az annak megfelelő bért is kapták a 7-es szalag tagjai. Négyszáz ember számlája Helytelen lenne azonban csak a külső kép, a mozgalmasság alapján megítélni hogy itt vagy ott verseny folyik-e vagy sem. Könnyen tévedésbe esnénk s pálcát törnénk például a csendes kisérleti szabászműhely látszólag nyugodt dolgozói felett pedig ők is versenyeznek, ső munkájukkal valamennyi szabász eredményességét segítik Jelenleg a centiméterekér harcolnak, az anyagmegtakarítás centimétereiért. Kolta Gábor vezetésével a »laboratórium« (így nevezik) új szabász-eljáráson dolgozik, amely minden egyes öltönynél másfél centiméter anyagot takarít meg. Hozzávetőleges számítás szerint a sok centibe egy nap alatt annyi jön öszsze, hogy abból hét új öltön készülhet. Ebben az üzemben egyébként mindenki takarékoskodik Úgy bánnak az anyaggal, mintha sajátjuk lenne. Mind a teremmesternek, mind a nyersárukezelőnek legfőbb gondja, hogyan lehetne még pár fillért, pár forintot nyerni. Ifjúsági brigádok alakultak az elhullajtott gombok, cérasputnik, véglemezek összegyűjtésére s ha valaki nevetve legyintene, hogy ez bagatell — úgy el kell árulnunk: ezek az apróságok is több ezer forintot térítenek vissza a költségekből. A takarékossági versenyt felkarolták a gyár vezetői is. Bevezették az egyéni megtakarítási számlákat, ami ugyan egy kis többletmunkát jelent a könyvelésnek, de többszörösen megtérül abban, hogy óriási ösztönző erőt ad a munkásoknak. Eddig négyszáz embernek van ilyen számlája, amelyen pontosan vezetik ki, hol, menynyit takarított meg, aszerint kapnak céljutalmat. A májusi verseny folyamán a számlák alaposan megteltek s a mai napig a gyár ebben a hónapban 70 000 forintos megtakarításról adhat számot. Vagyis a húsz üzem egyike már az önköltségcsökkentés terén is megtette az első lépéseket ígérete valóra váltásához. Az utolsó órák Végül beszélnünk kell a verseny egy különleges módjáról, ami egyszerre folyik az irodákban és a gépek mellett: a műszakiak versenyéről. A mérnökök, technikusok, művezetők, diszpécserek új technológia kidolgozásával, helyes átszervezéssel a termelékenység emeléséért indították meg a harcot. Legutóbb új rendszert vezettek be, amit szaknyelven szinkron szekciós szalagrendszernek neveznek, magyarul pedig annyit jelent, hogy felbontottak egyes bonyolultabb munkaműveleteket két, sőt három részre s ezzel meggyorsították, egyszerűbbé tették a ruha útját a szalagon. Igaz, hogy ez megszaporította 50—60 fővel is a szalagok létszámát, de ahol eddig napi 110 öltöny készült, az új rendszerrel 240-et gyártottak. Még ha le is számítjuk a létszámemelkedést, 30—35 százalékkal nőtt a szalag termelékenysége. Négyféle verseny folyik tehát a Vörös Októberben: a mennyiség, a minőség, a takarékosság és termelékenységemelés területén. A nagy nap előtti utolsó órák ezek, melyeknek eredményeiről itt még nem tudunk beszámolni. De az olvasó, ha megpillantja őket a menetben — a májusi verseny utolsó napját is számításba véve —, képzeljen még néhány centit a jelenlegi termelést ábrázoló, 1955-ös fejet viselő legnagyobb bábuhoz. Végh Ottó Június 15-re hívták össza a DISZ második kongresszusát A DISZ központi vezetősége , a Dolgozó Ifjúság Szövetségének második kongresszusát 1955. június 15-re hívta össze. A kongresszus napirendje: 1. A DISZ központi vezetőségének beszámolója. Előadó: Szakali József, a DISZ központi vezetőségének első titkára. 2. A DISZ feladatai a falusi ifjúság között. Előadó: Gosztonyi János, a DISZ központi vezetőségének titkára. • 3. A DISZ szervezeti szabályzatának módosítása. Előadó: Molnár János, a DISZ központi vezetőségének titkára. 4. A központi vezetőség és a központi revíziós bizottság megválasztása.* Hosszú idő óta az egész országban lelkesen készülnek a fiatalok a DISZ második kongresszusára. Az elmúlt hetekben megyei és városi értekezleteken választotta meg a magyar ifjúság azokat a legjobbakat, akik népünk ifjú nemzedékét képviselik majd ezen a szocializmust építő, hazánk életében oly nagy jelentőségű kongresszuson. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége — a párt segédcsapata, aranytartaléka, politikájának hű követője és megvalósítója. A DISZ-nek megalakulása óta nagy feladatokat kellett megoldania, s a magyar ifjúság e feladatokból lelkesen és becsülettel igyekezett ki is vennie a részét. Most is, amikor a DISZ második kongresszusa összeül, a fiatalokra nagy, lelkesítő feladat hárul, az ifjúság lendületével, tettvágyával segítenie kell azoknak a nagy céloknak a megvalósítását, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja az egész nép elé tűzött a márciusi határozat következetes végrehajtásával. Másfél hónap van még hátra s a legjobb, legderekabb fiatalok egybegyűlnek e kongresszuson. Ez az idő, ez a hat hét, nagyszerű alkalom arra, hogy a magyar ifjúság, a minden újért lelkesedni tudó magyar fiúk és leányok úgy dolgozzanak tárnákban, gyalupadnál, iskolapadokban és termőföldeken, hogy munkájuk, tervteljesítésük és jó vizsgájuk is üzenet legyen a kongresszusra. És legyen e munka jelentés a magyar népnek arról, hogy nagyszerű ifjúságunk mindent megtesz békénk megvédéséért, hazánk felvirágoztatására. Szovjet filmbemutató Belgrádban Belgrád, ápr. 30. (TASZSZ) A. V. Valkov, a Szovjetunió belgrádi nagykövete április 28-án a belgrádi szovjet kultúrházban bemutatta a Borisz Godunov című szovjet filmet. A bemutatón megjelent Vladimír Szimics, a szövetségi nemzetgyűlés alelnöke, Veljko Micsunovics külügyi államtitkárhelyettes, Marko Risztics, a külföldi kulturális kapcsolatok bizottságának elnöke, tudósok, zeneszerzők, írók és a jugoszláv közélet más képviselői. A bemutatón több Belgrádban működő diplomáciai képviselet vezetői és tagjai is megjelentek. A megjelentek melegen üdvözölték a Sztálin-díjas Alekszandr Pirogovot, a Szovjetunió népművészét, a Borisz Godunov című film főszereplőjét. _ HaanNemzet__ HARMADSZOR ÉLÜZEM AZ ATHENAEUM A minisztérium és a szakszervezet közösen adományozott díszoklevele hivatalosan és ünnepélyesen jelenti be azt, amit mi most a szeretet és barátság hangján szeretnénk elmondani. Harmadszor élüzem az Athenaeum! örömmel szorítjuk meg munkatársaink, lapunk nyomdászainak és az üzem vezetőinek kezét. A negyedévi jó munka és az előző sok-sok negyedév jó munkája alapján érdemelték ki újra e megtisztelő címet. Az ünnep az ünnepben jó alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk szerkesztők és olvasók nevében a Magyar Nemzet gondos előállításáért, a mindennapos, derekas harcért. A mai élüzem-ünnepélyen fogadják az Athenaeum nyomdászai az egész dolgozó társadalom megbecsülését és jókívánságait. Már a megnyitás napján hatvanötezren keresték fel a Budapesti Helyiipari Vásárt A Budapesti Helyiipari Vásár sok látványossága, gazdag választékú cikkei nagy tömegeket vonzanak. Pénteken már a megnyitás előtt az érdeklődők ezrei kíváncsian várták, hogy a kapuk megnyíljanak. Az első napon hatvanötezren nézték meg a vásárt. A vásár kiállítói nemcsak megfelelő raktárkészletről, hanem arról is gondoskodtak, hogy minden nap egyenlő mennyiségben kerüljenek az elárusító csarnokokba és fül-s kékbe a legkeresettebb cikkek. s így akik szombaton keresték fel a vásárt és ezeknek száma elérte a százezret — ugyanazokból az árukból válogathattak, mint akik már megelőzték őket. Az óriási tömeget a 3500 elárusító is nehezen tudta kiszolgálni és csak a szerencsésebbek jutottak ahhoz, hogy minden olyan holmit megvásároljanak, amit szerettek volna, így is sokan vittek haza kedves vásárfiát: már az első napon öt és félmillió forintot költöttek a vásár látogatói. Vasárnap, május 1-én 2 órától lehet a vásárra belépni. -Vasárnap, 1955. május 1 HELYTÖRTÉNETI KUTATÁSOK A NÉPFRONTMOZGALOMBAN Az egri Hazafias Népfront elnökével, dr. Szántó Imrével beszélgettünk az egri Táncsics étterem egyik asztalánál. A népfrontmozgalom feladatairól, közöttük a haladó hagyományok rendszeres feltárásával történő támogatásáról. A közeljövőben" ugyanis a Tudományos Akadémia felolvasó termében egy kandidátusi értekezés vitáját rendezik meg. Az értekezés címe: »A parasztság kisajátítása és mozgalmai a dunántúli Festetich-birtokon 1711—1850." írója Szántó Imre, aki egyben az egri pedagógiai főiskola történelmi tanszékének vezetője. Az értekezés jellemzője a fiatal, elismert és többször kitüntetett tudós munkásságának, melyet — mint kifejti — tudományos érdekessége mellett, a népfrontmozgalom hathatós politikai eszközének ismert fel: a helytörténet. — A szűkebb haza, az ottani föld, része a szocializmust építő nagy hazának. Ha az emberek megismerik, mint éltek apáik, mennyit kellett szenvedniük a mindennapi kenyérért, harcolniuk a munkájuk értékét zsebrevágó, éhbért fizető uraságok ellen, jobban megértik az egész nép küzdelmét, az otthon történelme beillesztődik a magyar nép történelmébe, az otthoni vidék házává tágul. A vékonycsontú, boltozatos homlokú fiatal tudós megfontoltan, szabatosan beszél, de hangjából süt a tárgyszeretet és a lelkesedés azért a célért, melyet ezzel a munkával meg akar valósítani. — Mikor az egri népfront elnöke lettem, már jókora anyag volt birtokomban, azóta pedig a mindig szaporodó anyag mellett, az eredmények biztatnak további munkára. Veszprém megye felszabadulásunk tízéves fordulójára pályázatot hirdetett »Egy falu története« címmel. Alsópáhokon születtem, ott nőttem fel, összegyűjtöttem a község múltjának levéltári anyagát, kiegészítettem az otthoni öregek emlékeivel, megírtam. Őszintén örülök, hogy első díjjal tüntettek ki, de sokkal jobban annak, hogy munkám igazolt: ez a helyes módja a történeti és politikai öntudat nevelésének. Mert azóta nem mehetek végig Alsópáhokon, hogy négyen-öten meg ne állítanának: »... aztán, hogy volt az apámmal...? mit művelt öregapám?« Egyszerre érdekes, fontos lett a szülőföld, büszkék lettek apáikra. A tanuló ifjúságnak pedig lehet-e nagyobb csemegét adni, mint a haza történelmének eseményeit egy-egy falujukban lejátszódott, nagyapjukkal, apjukkal történt dologgal megvilágítani? A helytörténeti kutatás tehát mind a szocialista hazafiság kiteljesedését, mind pedig a fiatalság politikai és történeti nevelésének megalapozását eredményezi. Arról kérdezzük tehát Szántó Imrét, hogy festene a gondolat gyakorlati megoldása? — Javarészt ezt is kidolgoztuk már — feleli. — 1954 decemberében a történelmi zsulat debreceni vándorgyűlésén, az Oktatásügyi Minisztérium biztatására referátumot tartottam, melyet egy bizottságközreműködésével szerkesztettem. Ebben megszövegeztük azokat a politikai, módszertani és pedagógiai elveket, melyek alapján minden pedagógus, vagy nem hivatásos kutató elvégezheti és felhasználhatja a helytörténeti kutatásokat. Jegyzetet vesz elő, annak alapján sorolja: — Alaptétel: a szülőfalu, a szülőváros szerves része hazánknak. Célunk, hogy a kutató minden adatot szedjen össze, a helységben és környékén lejátszódott parasztmozgalmakról, bérmozgalmakról és szabadságharcos hagyományokról. Ebből következik, hogy figyelembe kell vegye: mik hátráltatták a helység fejlődését, milyen szociális és kulturális gaztettek nehezítették a nép szellemi fejlődését és életszínvonalának emelkedését. Ezeknek az adatoknak birtokában aztán eredményes felvilágosító munkát végezhetünk. — És ennél a pontnál — emeli hangját Szántó Imre — nyílik kitűnő alkalom arra, hogy a múlt hagyományait összekapcsoljuk a mi napjaink nagy harcával az imperializmus ellen; békeharcunkat összehasonlítsuk történelmünk függetlenségi és szabadságharcos hagyományaival. A nemzetiségi vidékek?". pedig ennek kapcsán tárhatjuk fel a közös kenyérért, a közös munkás-paraszt sors megváltoztatásáért folytatott harcok nemzetközi vonatkozásait, ezzel is erősítve a népek barátságának ügyét. A jegyzetet nézegetvén, szó kerül a helytörténeti kutatások mozgalmának eddig felmerült terveiről és kiderül, hogy nemcsak Heves megyében, hanem az ország sok más megyéjének számos községében megindult már a munka. De a tervek egy része, nyilván irányítás hiányában, javarészt a régmúlt anyagát kívánja feldolgozni. Megemlítjük, hogy ezzel nem sok eredményt érnek el, hiszen éppen az utolsó félévszázad az, mely hazánk mai formájának előfutárja volt. Szántó Imre azonnal válaszol: — Ezek csak tervek, éppen ezeknek ismeretében jelentetjük meg a jövő hónap elején a Szocialista Nevelés könyvtára kiadásában azt a módszertani útmutatót, melyben felhívjuk a kutatók figyelmét, hogy a régmúlt helytörténeti adatai csak úgy válnak teljesGiovanni Gronchi köztársasági elnökké történt választása rámutat a mai olasz politikai helyzet igazi atmoszférájára, a nemzeti demokratikus erők megnövekedett jelentőségére az olasz politikai életben. Nemcsak Gronchi személye bizonyítja ezt. A most hatvanhét esztendős toscanai politikus annak idején élesen szembeszállt Mussolini rendszerével. A feketeingesek erőszakkal kergették ki a politikai életből és évtizedekig hallgatásra kényszerítették. A második világháború befejezése után Gronchi visszatért a politikai életbe és a legkülönbözőbb megnyilvánulásokkal jelezte, hogy helyteleníti a kereszténydemokrata párt jobboldali vezetőinek népellenes, a fasisztákkal rokonszenvező politikáját. Az olasz köztársaság új elnöke vezetője annak a kisebb csoportnak, a kereszténydemokrata párton belül, amelyet a baloldal iránti bizonyos együttműködési készség, rokonszenv jellemez. Gronchi több ízben mutatott rá a Nenni-féle baloldali szocialista párt politikai jelentőségére és arra igyekezett rávenni a kereszténydemokrata párt vezetőit, hogy a veszélyes jobboldali orientáció helyett tárják szélesebbre a kapukat Nenniék, a baloldal felé. Már ezek alapján is érthető, miért fogadták oly kedvtelenül Scelbáék és Fanfaniék Gronchi jelölését. De hiába volt a kereszténydemokrata pártvezetőség minden ügyeskedése és erőszakoskodása, Gronchi végül is nagy győzelmet aratott Scelbáék jelöltje, Mezzagora felett. Nem kevésbbé jelentős az olasz politikai helyzet további történései szempontjából, hogy a köztársasági elnök az a politikus lett, akire a baloldali szocialisták és végül a kommunisták is szavazatukat adták. Gronchi megválasztásának fontosságát ma már az egész világsajtó hangsúlyozza. Az olasz és francia lapok is félreérthetetlenül rámutatnak a kereszténydemokrata párton belüli ellentétek nyílt felbukkanásának súlyosságára. A párizsi Figaro például idézve az olasz sajtó legkülönbözőbb orgánumait, rámutat arra, hogy a keresztény demokrata párt egységének ilyen megrendülése Scelba miniszterelnök számára is nagy vereség. Az elnökválasztás során az egymást követő szavazásokon nyilvánvalóvá vált, hogy a szélsőjobboldal, a fasiszta képviselők támogatása, épp je, ha a közelmúlt harcainal és a Tanácsköztársaság idejének és a Horthy-korszak példátlan elnyomása ellen folytatott küzdelmeknek helyi adataival együtt tárjuk az olvasók elé. Mert egyébként a hiányos részletmunka alapja lehet ferde következtetéseknek. Márpedig ennek a mozgalomnak nem szabad a sovinizmus, a provincializmus, vagy a dilettantizmus vágányára siklani. Ezért tartom ezt elsősorban a népfrontbizottságok nagy horderejű feladatának. Mint az egri népfront elnöke pedig, eddigi munkánk alapján, mely a kiadott »Heves megyei füzetek«-ben látott napvilágot, azt mondhatom: a módszeres, jó politikai és történeti szempontok szerint végzett helytörténeti írásoknak nagy sikere és eredménye tapasztalható. Eddig a beszélgetés. Ha ehhez elmondjuk még, hogy Szántó Imre munkatársaival, Eger XVIII. századbeli történetét, a Heves megyei parasztság helyzetét és mozgalmait, a diósgyőri vasgyár történetét és Heves megye történetét a Tanácsköztársaság idején, dolgozza fel úgy, hogy a módszertanilag képzett, alapos tudású történész kezét a szocialista haza iránti szeretet és a nép iránti hűség vezeti, világosan áll előttünk a helytörténeti kutatások mozgalmának felvilágosító politikai értéke. L F. oly kevéssé elég, mint a Scelba—Fanfani-féle kereszténydemokrata jobboldali szárny jóindulata. Jellemző az olasz elnökválasztás politikai fontosságára, hogy az olasz kormány és az amerikaiak római nagykövete, Luce asszony, milyen szenvedélyes érdeklődéssel kísérte Gronchi jelöltségét. Nem egyszer tisztátalan manőverekhez is folyamodtak. Például elterjesztették a hírt, hogy az amerikai kormány vétót akar emelni Gronchi személye ellen. Aztán megpróbáltak személyes nyomást gyakorolni Gronchira, hogy lépjen vissza a jelöltségtől. Gronchi természetesen visszautasította ezt. Végülis Gronchi győzelme, az a háromszáz kommunista és szocialista szavazat, amely ezt a győzelmet lehetővé tette, tulajdonképpen betetőzése volt a kereszténydemokrata párt reakciós elemei vereségének. A tegnap reggeli olasz sajtó mérlegelve a választás körülményeit és eredményeit, rámutat arra is, hogy Gronchi megválasztásával bizonyos mértékben már egy új parlamenti többség esetleges körvonalai is kibontakoznak. Ez az új parlamenti többség a baloldali pártokból és a kereszténydemokrata pártnak Scelbáékkal szemben álló elemeiből alakulhat ki. Már az első órák izgalmas eseményei, az olasz politikai élet temperatúrája is megmutatja, hogy Gronchi megválasztása távolról sem befejezése, hanem sokkal inkább ■kiinduló pontja az olasz politikai élet további érdekes eseményeinek. Azok az erők, amelyek a reakció minden mesterkedésével és erőszakoskodásával, a kormányelnök akaratával szemben győzelemre vitték Giovanni Gronchit, tovább hatnak. A közhangulat érezhető balratolódása, amely megmutatkozott az elnökválasztás során is, új politikai csaták megnyerésére, nyilván új politikai győzelmek kiharcolására serkenti majd az olasz nemzeti közvéleményt. Az új elnök megválasztásával kialakult helyzetet tömören s találóan jellemzi Palmiro Togliatti nyilatkozata: »Mi, kommunisták azt kívánjuk, hogy a klerikális vezető csoport nyilvánvaló veresége a pártok közötti normális demokratikus kapcsolatokhoz való visszatérésnek a kezdete legyen és hogy az új elnök vezetése alatt biztosítsák a köztársasági alkotmány teljes valóraváltását és lelkiismeretes tiszteletben tartását.« f. r. Áraiba hirei mögött van GRONCHI AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG ÚJ ELNÖKE