Magyar Nemzet, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-01 / 153. szám
Péntek, 1955. július L. __Istarfloral___________________________________ A Hazafias Népfrontbizottságok a nyári munkák előtt Falsus népfrontbizottságaink új feladatot kaptak most: előkészíteni a nyári mezőgazdasági munkáikat, felhívni dolgozó parasztjaink figyelmét a tennivalókra, ismertetni a párt és a kormány határozatait, szilárdítani a lakosság körében az állampolgári fegyelmet. Az aratás, a begyűjtés jó elvégzésétől jövő évi kenyerünk függ. Hazafias Népfrontbizottságaink — a párt Központi Vezetőségének mezőgazdasági határozata nyomán és a Hazafias Népfront országos tanácsának útmutatását követve — mindinkább felismerik ezen a téren is tennivalóikat. Erről számolnak be az alábbi híradások. Békés megye A mezőkovácsházi járási Hazafias Népfrontbizottság a községi népfrontelnökök részvételével megtárgyalta a soron következő feladatokat. A Központi Vezetőség mezőgazdasági határozata alapján és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának legutóbbi ülésén elhangzottakhoz csatlakozva bizottsági tagjaink elhatározták, hogy a termelékenység fokozása érdekében a kukoricát háromszor, a répát négyszer kapálják meg, valamint a nyári gazolást is elvégzik. E munkákban a bizottsági tagok jó példával kívánnak élenjárni s oda hatnak, hogy a község dolgozóinak többsége kövesse őket. Bizottságaink népszerűsítik a Minisztertanács kukoricatermesztési versenyfelhívását is. Horváth Lajos kevermesi népfrontelnök például holdankénti 32 mázsás kukoricatermesztésre vállalkozott. Bizottsági tagjaink a tanácsok termelési bizottságaival karöltve dolgoznak a gyors, szemveszteség nélküli aratás elvégzéséért. Szerszámaikat jól előkészítik. Több egyéni dolgozó paraszt munkacsapatba társulva végzi az aratást. A gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek a munka túlnyomó részét géppel végzik. A cséplés gyors és folyamatos biztosítása végett a hordást úgy szervezik meg, hogy a lovas fogattal rendelkező dolgozó parasztok összefogva gyorsan behordanak s ezután megkezdik a lóval nem rendelkező gazdák gabonájának behordását. A hordást az árpa aratása után megkezdjük — tehát nem várjuk meg a búza aratását — a torlódás elkerülése végett. A hordásért tisztességes fuvardíj fizetését fogják szorgalmazni, ugyanis ilyenkor a spekuláció veszélye rendszerint fennáll. Bizottságaink segítenek, hogy cséplésnél jó szellemű munkacsapatok létesüljenek, amelyek a munkaidőt gazdaságosan kihasználják. A cséplés gyors lebonyolítása érdekében ahol csak lehet, közös szérűre hordják a gabonát, így napokkal előbb fejezhetik be a cséplést. Ugyancsak megbeszélték azt is, hogy már aratás és cséplés közben végzik a tarlóhántást is az egyéb munka alól felszabadult ló- és gépi erővel. Bizottságaink széleskörű felvilágosító munkát végeznek a géptől való azonnali beadás érdekében. Tudatosítják kormányunk ezzel kapcsolatos korpajuttatási akcióját. A bizottsági tagok jó példával kívánnak elöljárni. Árvai János járási népfrontbizottsági tag például büszkén bejelentette, hogy az 1955. évre a gabona kivételével már minden beadását teljesítette. Megyénk minden bizottsága csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, hogy augusztus 20-ra mindenütt befejezzék a cséplést és eleget tesznek állampolgári kötelezettségüknek. Tóth Lajos, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára: Debrecen A Hazafias Népfront Debrecen városi bizottsága a Központi Vezetőség határozatának alapján fő feladatának tartja, hogy a nyári hónapokban a mezőgazdasági munkák elősegítésének érdekében felvilágosító munkát végezzen az egyéni dolgozó parasztság és a termelőszövetkezetek dolgozói között. Ennek érdekében mezőgazdasági tárgyú előadásokat szervez s a kerületi népfrontbizottságok közbejöttével gazdagyűléseket rendez. A városi népfrontbizottság mezőgazdasági szakemberei vasárnaponként tanácsokkal segítik a tanyai iskolákban parasztjainkat a növényápolás, aratás, cséplés, begyűjtés feladatainak időben való végrehajtásában. A mezőgazdasági munkákban kitűnt egyéni dolgozó parasztokat és termelőszövetkezeti tagokat a városi mozikban népszerűsítjük, példaként állítva egyesek kiemelkedő munkáját. A Mezőgazdasági Akadémián tapasztalatcserelátogatást szerveztünk dolgozó parasztjaink részére. Az Akadémia szakemberei tanácsokat adtak a megjelenteknek, majd bemutatták az Akadémia nagyüzemi mezőgazdasági gazdálkodását. Czirják Ferenc, a Hazafias Népfront debreceni városi bizottságának titkára. Tiszaörs Tiszaörsön a Hazafias Népfrontbizottság megtárgyalta az aratás és cséplés feladatait. A bizottság tagjai szívükön viselik ezt a fontos kérdést, ezt bizonyítja az is, hogy a 27 tagú bizottságból 24-en megjelentek az értekezleten. Ifjú Orosz János községi tanácselnök elsősorban a határjárási szolgálatban kérte segítségüket: figyelmeztessék idejében azoknak a gabonatábláknak a tulajdonosait, ahol már hozzá lehet kezdeni az aratáshoz. Javasolta azt is, hogy a tavalyinál sokkal jobban szervezzék meg a tűzőrséget. A Hazafias Népfrontbizottság tagjai — mint felszólalásaikból is megállapítható — szívesen vállalkoznak erre a munkára. Sánta Imréné, az Új Élet termelőszövetkezet tagja kijelentette: — Minden szem gabona, ami fölöslegesen elhullik, gyengít bennünket. Ezért minél kevesebb szemveszteséggel végezzük el az aratást és a cséplést. Nagy Dániel egyénileg dolgozó paraszt arról beszélt, hogy a népfrontbizottság tagjai eddig is jó példát mutattak a munkában. »Az aratás és a cséplési munkában is elől kell járnunk, jó példát kell mutatnunk. Ha mi időben és gondosan aratunk, az egész falu követni fogja példánkat. A népfrontbizottsági ülés után a bizottság tagjai segédkeztek a tanácsnak a tűzőrség megszervezésében. Munkájuk eredményes volt, a múlt évben csak 60 tagú volt a tűzőrség, az idén 240-en vesznek részt ebben a munkában. Legnagyobb részük asszony és lány. Szabolcs-Szatmár megye A Központi Vezetőség legutóbbi határozatai óta a népfrontbizottságok Szabolcs-Szatmár megyében is eredményesebben segítenek a mezőgazdaság fejlesztésében, mint a korábbi hónapokban. A népfrontbizottságok a mezőgazdasági igazgatóság és a TTIT segítségével a tavasz folyamán húsz almatermő központban több mint 50 község dolgozó parasztságát mozgósították a »Téli alma termesztése« című film megtekintésére. Az eddig eléggé elhanyagolt kerti gyümölcsösök gondozására a megyében harminc permetező brigádot szerveztek. A brigádok munkájának eredménye, hogy több községben valamennyi gyümölcsfát megpermeteztek. A legjobb termelési módszerek elterjesztése szempontjából igen nagy jelentőségűek azok az értekezletek, amelyeket az utóbbi hetekben és hónapokban a megye különböző helyein tartottak. Többek között a tiszalöki Új Élet fezben a juhászok, a tiszadobi Táncsics fez-ben a baromfigondozók, Nyíregyházán a méhészek, a császárszállási Új Alkotmány fez-ben a burgonyatermelők tapasztalatcseréjét rendezték meg. Kialakulóban van a szocialista típusú szövetkezeti ember Dobi István beszéde a zsámbéki elnökképző tanfolyam záróünnepélyén A zsámbéki egyéves termelőszövetkezeti elnökképző tanfolyamon csütörtökön délelőtt tartották meg a záróünnepélyt. A tanfolyam ünnepségén megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke, Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese és Páter Károly, az Agrártudományi Egyetem rektora is. Mezei András igazgató megnyitója után Dobi István mondott ünnepi beszédet. — Tíz évvel ezelőtt — mondotta a többi között — a szolgaság, a szegénység éveiben a dolgozó parasztságnak nem volt lehetősége arra, hogy tanuljon. A párt és a népi demokratikus államrend ma a dolgozó nép, s benne nem utolsó sorban a dolgozó parasztság számára a legmeszszebbmenőkig biztosítja a tanulás és a művelődés jogát, az ehhez szükséges feltételeket. Szólt ezután a termelőszövetkezeti mozgalom jelentőségéről. Népgazdaságunk egységes, szocialista alapokon történő egészséges és gyors fejlődése, a szocializmus gazdasági alaptörvényének érvényre juttatása szükségessé teszi a mezőgazdaság szocialista átépítését. Ennek fő útja a dolgozó parasztság fokozatos átvezetése a szövetkezeti gazdálkodásra az önkéntesség alapján, a dolgozó nép államának legmesszebbmenő anyagi támogatása mellett. Ma már a szövetkezeti gazdálkodásnak olyan gyakorlati tapasztalataival rendelkezünk, amelyek lehetővé teszik meglévő szövetkezeteink gazdálkodásának állandó javítását, termelésük növelését, jövedelmezőségük fokozását és ezek alapján a szövetkezeti mozgalom önkéntes alapon történő egészséges továbbfejlesztését. Termelőszövetkezeteink többsége gazdaságilag, szervezetileg megerősödött. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának javulása kifejezésre jut abban, hogy szövetkezeteink tagsága mind jobban magáénak érzi a közös gazdaságot, odaadóan részt vesz a munkák jóminőségű elvégzésében, egyszóval kialakulóban van a szocialista típusú szövetkezeti ember. De kifejezésre jut abban is, hogy a jól gazdálkodó szövetkezetek hatására napról napra mind több és több dolgozó paraszt kéri felvételét a szövetkezetekbe, alakít új szövetkezeteket, létrehoz előkészítő bizottságokat. A párt és az állam sok anyagi eszközt és szellemi erőt áldoz a szövetkezeti gazdálkodás ügyének azzal is, hogy biztosítja a szövetkezeti vezető emberek megfelelő képzését. Ezt a célt szolgálja a termelőszövetkezeti elnökképzőtanfolyam is, amely fennállása óta az idei évfolyammal együtt már 800 vezető embert adott a szövetkezeteknek. Ahhoz, hogy a Központi Vezetőség határozatában kitűzött célt elérjük, az állam támogatása és segítsége a szövetkezeti parasztság munkalendületével és szorgalmával kell, hogy párosuljon. Ebben a nehéz és felelősségteljes, de egyben felemelő munkában a tanfolyamról kikerülteknek az élen kell haladniok, ezt várja tőlük a párt és a kormány, erre kötelezi őket a hála dolgozó népünk iránt. Aki a száztizedik újításán dolgozik A Kohászati Művek szomszédságában csinos kis villasor kapaszkodik a hegyoldalban. Apró házak, virágos ablakok, kicsiny kertek, mintha valaki — kedvelője a nagy ellentéteknek — játékos kedvében varázsolta volna ide őket az óriáskohók árnyékába. S ha a csapolások felvillanó fényei, a gépek tompa dübörgése nem figyelmeztetnének, nem is hinném, hogy az ország egyik legnagyobb nehézipari centrumában járunk. E bájos, meghitt családi fészkek egyikébe nyitottunk be, miután Galik János művezető, akit kerestünk — szabadnapos lévén — nem volt benn a gyárban. Felesége hívására a gyümölcsös végéből érkezik a válasz s rövid idő múlva a hang gazdája is megjelenik, shortban, félmeztelenül, metszőollóval a kezében. Az Ózdi Kohászati Művek többszörös újító sztahanovistáját ezúttal kedvenc gyümölcsfáitól szakítottuk el. Úgy látszik azonban nem veszi rossznéven, mert — mint később kiderül — az egyébként csendes, szűkszavú férfi mindig szívesen beszél a munkájáról. Évi 1 millió forint megtakarítás a pár perccel később, benn a szépen, ízlésesen berendezett szobában éppen erről folyik a szó. Az egyik szekrény tetejéről vörös selyemzászlókat vesz le, versenyjutalmait. A másikról vastag köteg emléklapot, díszoklevelet. Mindegyiknek külön-külön története van: műszaki módosításokról, megtakarított forintokról beszélnek. A kiváló újító ritka rekorddal büszkélkedhet. Jelenleg a száztizedik újításának kidolgozásán munkálkodik. Az elsőt 1949. november 25-én nyújtotta be s azóta még 160-at. Ebből 109-et már használnak s a 110-ikénél, a körgyűrűs érintkezések módosításánál is már csak csekély munka van hátra. Galik ugyanis elképzeléseit maga valósítja meg, eddig elfogadott újításait kivétel nélkül a saját skiccei alapján, kis csoportjával önállóan dolgozta ki és vezette be. A bizottságnak mindössze annyi a feladata, hogy kiszámítsa az évi megtakarítást s ennek alapján a jutalom összegét. Csak össze kell adni a lapokon található számokat s megtudjuk, hogy az eddig alkalmazott újítások évente több mint 1 millió forint megtakarítást hoznak a gyárnak. S akkor még nem vettük figyelembe az országosan bevezetett módosításokat. Vajon mi vezeti, serkenti ezt az embert, hogy szüntelenül új megoldásokon törje a fejét, hogy eszét, szakértelmét, különleges adottságait teljes akarással a fejlettebb technika, a gazdaságos termelés szolgálatába állítsa? Mindenekelőtt az, hogy felelősségteljes munkakörben tevékenykedik. A Durvahengerműben, ahol egy-két gőzmeghajtású gép kivételével, minden villamos erővel működik, elsősorban a villamoskarbantartó csoport munkájától függ, hogy a blokksor fennakadás nélkül dolgozzék, minél több lemez, hengereltáru kerüljön ki az üzemből. Egyetlen perces üzemzavar , a blokk soron — 1000 forint veszteség. A művezető 110 újítása pedig éppen ezeket a perceket, ezer forintokat igyekszik eltüntetni. Ő maga, egyszerű szavakkal így fogalmazza meg: — Ha egy villamos gép gyakran romlik el, ott a konstrukcióban kell valami hibának lennie. S ahol hiba van, azt valamiféle módosítással meg lehet szüntetni. Ez vezeti, serkenti új és új tettekre. így, született meg a vizesellenállás-indítók módosítása, ami évi 138 000 forintot, a gombasínekhez javasolt áramszedők terve, ami évi 129 ezer forintot térít vissza a költségekből. De a lapokon szereplő kisebb újítások is 99 ezret, 49 ezret, 32 ezret, 21 ezret takarítanak meg az országnak. Ózd „ötletgyárosa" Másik hajtóereje a szenvedély. Társai szerint — akik közül sokan együtt ültek vele a villamosgépkezelő, villamostelepkezelői tanfolyamon — a padban, órák alatt is állandóan rajzolt, számítgatott, tervezgetett. Agya szüntelenül, fáradhatatlanul dolgozik s ebből az állapotból még otthon sem képes kikapcsolódni. Házatáján is elmés szerkezetekkel teszi könnyebbé a maga és felesége munkáját, kényelmesebbé otthonukat Munkájában, otthonában, családjában így találta meg boldogságát Galik János. Joggal nevezhetjük Ózd "■ötletgyárosának-*". Tőkéje az esze, a szakértelme s ezt az ország javára kamatoztatja. Végh Ottó Fábik mama üzenete Lausanne-ba Tfábik Jánosnét, az anyák konferenciáján láttam először. Felállt egy kedvesarcú, feketekendős, fehérhajú aszszony, tiz gyermek édesanyja s egyszerű szavakkal a maga életéről beszélt. Néhány mondata emlékezetes maradt számomra: »Megalázkodva, lehajtott fejjel jártam a múltban az utcán. Most büszkén, felemelt fejjel nézek az emberek szemébe ... öregségemre én is ember lettem...« Fábikék a Rokkantsoron húzódtak meg Baján. Itt kaptak hajlékot családostól az első világháború megnyomorodottjai. Fábik János drága árat adott a kis otthonért, a ballábáért kapta cserébe. Nehéz elképzelni, hogyan férhetett el itt valaha egy tízgyerekes család. Ma a két öregnek és az odaszokott unokáknak már elég nagy a frissen meszelt szoba, a duruzsoló tűzhelyű konyha, s a parányi kis kert, ahol minden házkörüli megterem. Fábik nénit a nyúlketreceknél találjuk, a rózsaszínfülű nyuszikat eteti. Egy fészekalja kis csirke csipog éhes száját tátogatva körülötte, fához kötve duzzadt tőgyű kecske várja a fejést. Egész kis majorságnak viseli gondját Fábik néni, akit huszonöt éves kora óta Fábik mamának szólít mindenki Baján. Fábik mama a konyhába tessékel, ahol már az asztalon gőzölög az aranyló leves, sok idei zöldséggel, dagadó grízgaluskával. Kettesben ebédelnek az »öregével«, jóbanrosszban hűséges párjával. Két év híján fél évszázada él együtt az idős házaspár. Enynyi ideje annak, hogy a Viktória-malom tizenhárom gyerekes főgépésze tizenöt éves korában férjhez adta az egyetlen lányát. Fábikné anyja lett tíz gyereknek, s nagy-nagy anyaságából jutott három elhagyott gyereknek is. Kerek arcán kevés nyomot hagytak az évek. Tekintete ma is töretlenül csillan, különösen ha a gyerekeiről, az unokáiról beszél. Itt eddig juthatott volna az én fix gyerekem a múltban? Mi lehetett volna belőle? — kérdi s felel is. — Nyomorban tengődő, földhözragadt szegényember, mint az anyja, meg az apja... S mit gondol, most hová jutottak? A Józsi fiam Kossuth-díjas mérnök, Icám pénztáros Kecskeméten a Nemzeti Bankban, Marikám a Bajai Vendéglátóiparnál dolgozik, Rózsikám meg százados a honvédségnél. A venm sem akárkik... az egyik a TEFU igazgatója, a másik ezredes, a harmadik becsült szakember itthon a Gyapjúszövetgyárban. Sokszor elnézem, mikor az unokáim villanyvasúttal, meg mozigéppel játszadoznak. Ilyenkor elfacsarodik a szívem, ha arra gondolok: az én gyerekeimnek sohasem volt játékuk ... legföljebb az, amit a rokkant apjuk faragcsált nekik ló, baba, vagy fakard helyett ... Nem könnyű elfelejteni azokat az éveket, amikor férfimunkát végzett: padlást sarast, favágást vállalt, bútorgyárban dolgozott, hogy a tíz, mindig éhes gyerekszájat be tudja tömni. Éveken át nem aludt többet, mint két-három órát naponta; széles vállain hordta a nagy család minden gondját, keresztjét. Abban az időben nem elismerés és anyasági érem járt a sokgyerekes anyáknak. Még most is ökölbeszorul Fábik mama keze, ha arra az anyakönyvvezetőre gondol, aki, mikor a tizedik gyermekét beírta az anyakönyvbe, ráförmedt: — Nem szégyenli magát? Tíz gyereket hozni erre a nyomorult világra?... Fiadzanak, akár a nyúlok... Lehajtott fejjel ment viszsza a teknő mellé folytatni a mosást; arcáról legördülő könnyeit elnyelte a piszkos szappanlé. Soha nem felejti el ezt a napot. IVostanában csak örömkönynyek láthatók Fábik mama szemében. Boldogok a gyerekei, szépek, egészségeseik az unokái. Őt is megbecsülik Baján: lám küldöttnek választották, az anyák konferenciájára is. Élete legszebb napjai közé sorolja ezt a két napot. — Akkor világosodott meg előttem, mit jelent az anyák szava, milyen erő az anyák összefogása. Nektem megvan minden okom, hogy gyűlöljem a háborút. Tizenkét fiútestvérem közül hetet áldozatul követelt az első világháború. A gyerekeim apjának, életem társának a lábát vette el... Mi a gyerekeinket, az unokáinkat az életre, az építésre neveljük. Mondják el a mi küldötteink Lausanne-ban, az anyák világkongresszusán: a magyar anyák mindent megtesznek a békéért. Beszéljenek az én életemről, a gyerekeim, az unokáim életéről. Beszéljenek arról, hogy az öregem a falábával estefelé nagyon szeret üldögélni a cseresznyefa alatt, hallgatni a gyerekek zsivaját, a madarak énekét... s hogy mi, sokat szenvedett öregek, hátralévő életünket békésen akarjuk leélni... Azt hiszem, a magyar küldöttek szívesen viszik el Fábik mama üzenetét is a lausanne-i nagy tanácskozásra. Fehér Búzás * SZÉNBÁNYÁSZATUNK határidő előtt teljesítette féléves tervét A Szénbányászati Minisztérium jelentése szerint június 30-án a kora reggeli órákban az egész szénbányászat befejezte első féléves tervét s a hátralévő két és fél műszak alatt még több tízezer tonna szenet szállít terven felül felszínre. Előzetes adatok alapján a szénbányászat jelentősen túlteljesítette minőségi előirányzatát és javulás mutatkozik az önköltség, valamint a termelékenység területén is.* A Kohó- és Gépipari Minisztérium hat iparága — az üzemgépészet, a járműipari, a műszeripari, a híradástechnikai, a gépipari és az erősáramú berendezéseket gyártó iparág határidő előtt fejezte be féléves termelési tervét. Legutóbb a gépipari és az erősáramú iparág jelentette június 28-án előirányzatának teljesítését. Idén 230 féle gép készül az élelmiszeripar részére Az Élelmiszeripari Minisztérium gépgyártó és gépjavító igazgatóságának üzemei ebben az évben 25 százalékkal több gépet készítenek, mint tavaly. Fő feladatuk, hogy elsősorban a tej-, sütő- és konzervipar részére készítsenek gépeiket, de ez nem jelenti azt, hogy a többi élelmezési iparágat mostoha gyermekként kezelik. Az Élelmiszeripari Gépgyár az idén 230-féle gépet készít mintegy 10—12 iparág részére. A gyár ebben a negyedévben már két darab, óránként 1500 kiló zöldborsót osztályozó gépet készített, a Mirelité Mélyhűtő Vállalatnak. Ezenkívül több konzervgyár kapott már nagyteljesítményű paradicsompaszírozó gépeiket. Sütőiparunk június 30-ig 60 zsemlefonmázó, 60 killisodrógépet, tejiparunk pedig 10 pasztörizáló berendezést, tartályokat és csarnoki léghűtőket kap.