Magyar Nemzet, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-02 / 180. szám
Schmidt és John Walker Thompson, a Kínai Népköztársaság Legfelső Népbírósága katonai törvényszéke előtt folytatott per során felelt azért, hogy repülőgépével behatolt Kína légiterébe és ott Kína biztonságát veszélyeztető kémtevékenységet folytatott. A törvényszék nevezettekre különböző időtartamú börtönbüntetést szabott ki. Börtönbüntetésük kitöltése közben fentnevezettek betartották a fegyelmet és jó magaviseletet tanúsítottak. Az illetékes hatóságok ezt jelentették a Legfelső Népbíróság katonai törvényszékének és egyben enyhébb elbánást kértek a 11 elítélt számára. A törvényszék július 31-én a törvények értelmében úgy döntött, hogy a 11 elítéltet büntetése kitöltése előtt szabadonbocsátja és értesítette az illetékes hatóságokat, hajtsák azonnal végre a szabadlábrahelyezést, valamint gondoskodjanak fentnevezettek Kínából való távozásának biztosításáról. A kémkedésért elítélt repülők szabadon bocsátásának első visszhangjai WASHINGTON A nyugati hírügynökségek és rádióállomások ismertetik a Kínában kémkedésért elítélt repülők határidő előtti szabadon bocsátásának első visszhangjait. Az AFP hírügynökség közleménye szerint amerikai hivatalos körök, noha a külügyminisztérium és a Fehér Ház eddig még nem fűzött hivatalos magyarázatot a hírhez, megelégedésüknek adnak kifejezést. E körök szerint a kínai népi kormány közlése visszhangban áll azzal az új légkörrel, amelyet Csou En-Vil szombaton mondott beszéde és a kínai—amerikai diplomáciai tárgyalások megnyitása is tükröz. Arra azonban nem számítottak, hogy a 11 amerikai repülőt ilyen gyorsan szabadonbocsátják. Az amerikai rádiók jelentik, hogy Eisenhower elnök, amikor értesült a repülők szabadonbocsátásáról, a többi között a következőket mondotta: »Ez a hír alkalmas arra, hogy országszerte megkönnyebbülést és örömet okozzon«. Wayne Morse szenátor hangsúlyozta: »Az amerikai repülők szabadon bocsátásával a pekingi kormány jó szándékáról tett bizonyságot.« LONDON Mint az AFP jelenti, a brit külügyminisztérium az amerikai repülők szabadon bocsátásával kapcsolatban közölte: »Az angol kormány nagy örömmel értesült a hírről". A külügyminisztériumhoz közelálló körök azt is lehetségesnek tartják, hogy »ez a békülékeny gesztus megnyitja az utat azoknak a szigorú ellenőrzéseknek az enyhítése felé, amelyek még most is érvényesek a Kínával folytatott kereskedelemben és jelentősen növelik a Kínai Népköztársaság bebocsátásának esélyét az ENSZ- be. Ez a célszerű és kedvező pillanatban tett gesztus olyan légkört teremthet, amely nagyon kedvez a legkényesebb ázsiai problémák, sőt talán még az egész távol-keleti kérdés megoldásának is.A GENF Az AFP szerint a 11 amerikai repülő szabadonbocsátásának híre Genfben a valósággal drámai fordulatot idézett elő félórával a kínai-amerikai tárgyalások első ülésének megnyitása előtt. A Román Népköztársaság és Franciaország kormányának közös nyilatkozata Bukarestből jelenti az Agerpres. A Román Népköztársaság külügyminisztériuma a román és a francia kormány következő közös nyilatkozatát juttatta el a sajtóhoz: »A Román Népköztársaság kormánya és a francia kormány néhány, mindkét országot erősen érdeklő kérdésben kielégítő megegyezésre jutott. Attól az óhajtól áthatva, hogy megszilárdítsák a két ország közötti kapcsolatokat, a két kormány megállapodott a Román Népköztársaság és Franciaország közötti kulturális kapcsolatok fejlesztésében. A francia kormány felfüggesztette azt az 1955. június 18-án hozott rendeletét, amellyel ideiglenesen beszüntette francia árucikkek exportját a Román Népköztársaságba. Tíz év óta most először történt meg, hogy az olvasók minden országban egyaránt a mély megkönnyebbülés érzésével nyitották ki az újságot. A leningrádi munkás és a nebraskai farmer, a londoni kifutóim és a sanghaji diák, a párizsi művész és a kalkuttai orvos — mind a genfi értekezlet eredményei fölött örvendezett. Eltelt egy hét. Egyes emberek, akiknek nincsen ínyükre a népek öröme, kitekintettek a kulisszák mögül és újból kísérletet tettek baljós jövendöléseik terjesztésére. A kishitűek hallják és arcuk megnyúlik: vajon nem korai-e az öröm? Hiszen a genfi értekezleten — mondogatják — nem oldottak meg egyet sem a sok bonyolult kérdés közül, amelyek bizalmatlanságot és rosszindulatot keltettek az országok között. Igen, egy hét alatt nem lehet felépíteni a tartós békét. Egy hét alatt nem lehet betemetni azokat a szakadékokat, amelyek majdnem tíz év óta mind mélyebbek lettek. Mégis indokolt az emberiség öröme: ha Genfben nem is épült fel a béke, mégis súlyos csapást mértek ott az új világháború gondolatára. A négy hatalom vezetői nem fenyegették egymást. Komolyan beszéltek a kölcsönös megértésről és a bizalomról. A népek már régóta torkig vannak a hidegháborúval, a hidegháború csak kellemetlen érzésekkel, aggodalmakkal töltött el minden becsületes embert. Nem csoda, hogy mindenki, bárhol él is, barátságosan elmosolyodott a genfi értekezlet eredményeinek hallatán: a hidegháború jege megtört. Egy amerikai újságíró ezt mondta nekem: “Fél évvel ezelőtt még csak álmodni sem lehetett volna erről. Nem csoda ez? ...» A genfi értekezletről misztikus remegéssel beszélt: olyan ez, mint amikor a nap keresztültör a sűrű fellegeken, amelyere mintegy parancsszóra elborították az egész égboltot. A genfi értekezlet nem volt csoda, hanem az összes népek józan eszének és lelkiismeretének diadala. Beszélgető partnerem még csak álmodni sem mert róla, de a béke hívei világosan előre látták ezt, nem is fél évvel ezelőtt, hanem a legaggasztóbb időkben is: 1950- ben. Eszünkbe jutnak a különböző nyelven beszélő emberek milliói, akik leküzdve egyesek közömbösségét, mások fatalizmusát, összekovácsolták a népeket. Eszünkbe jutnak azok a százmilliók, akiknek akarata vitte el Genfbe az államférfiakat. A békemozgalom a népi öntudat mélyén született meg, gyorsan szélesedett, erősödött és learatta első nagy győzelmét. Ha létrejöhetett a genfi értekezlet, ha a kifejezésre juttatott nézetek különbözősége ellenére sem szánta rá magát senki a tárgyalások megszakítására és a rosszemlékű múlthoz való visszatérésre, ez elsősorban azért történt, mert világszerte megnyilvánult a népek akarata. A világon semmi sem történik »egyszerre«, de gyakran előfordul, hogy az, ami megelőzi a fordulatot, egyesek számára észrevétlenül történik és akkor ezek azt mondják: “egyszerre megtört a jég", vagyegyszerre kizöldültek a fák". Az idén tavasszal Párizsban jártam. A francia lapok még különböző katonai készülődésekről, nukleáris fegyverek kipróbálásáról írtak, idézték az erőpolitika hirdetőinek a józan ésszel ellenkező szavait. Úgy tűnt, mintha májusban minden úgy ment volna, mint januárban: a hivatalos barométer mutatója engedelmesen hajlott a vihar felé. Mégis körülöttem mindenki másról beszélt, arról, hogy derül az égbolt. Nemcsak a békeharcosokról beszélek, azokról a bátor és nagylelkű franciákról, akik már öt évvel ezelőtt a feledbe- GENF írta: Illa tetlen Yves Farge vezetésével küzdöttek a genfi értekezletért, őket erőtől duzzadva és szilárd meggyőződéstől áthatva láttam viszont. Nem is csupán a régi Franciaországnak azokról a legjobbjairól beszélek, akik a legkeserűbb napokban is megvédték hazájuk becsületét. Edouard Herriot és Paul Boncourt elmondta nekem, a francia népet szilárd elhatározás tölti el, hogy véget vet a gyűlölt hidegháborúnak. Másokról is beszélek. Találkoztam tekintélyes politikusokkal, akik az utóbbi időkig (talán gyengeségből) az erő politikáját támogatták. Nem sokkal Párizsba érkezésem előtt ezek a politikusok elérték a párizsi egyezmények ratifikálását. Azt lehetett volna hinni, hogy örülnek parlamenti győzelmüknek. Nem, nem örültek. Valamennyi honfitársukhoz hasonlóan ők is arról beszéltek, hogy meg kell találni a kivezető utat a zsákutcából. A Helsinkibe összehívott békevilágtalálkozóról, az európai biztonságról, a küszöbönálló tárgyalásokról beszéltek velem. Ezeknek az embereknek a zavara még nagyobb volt, mint Herriot, Joliot-Curie vagy Pierre Col meggyőződése. Ez a zavar mutatta, hogy közeledik a fordulat. A francia nép akarata olyan világosan kifejezésre jutott, hogy senki sem merészelt a hidegháború folytatására gondolni. Ami a lapokat illeti, bár a friss nyomdafesték szagát árasztották, levéltári dokumentumoknak tűntek: egyes politikusok, vagy katonai személyiségek 1955-ben 1950 nyelvén próbáltak beszélni. Találkoztam Francois Mauriac-kal, a régi Franciaország utolsó nagy íróinak egyikével. Még nem is olyan régen a Figaro című lap állandó munkatársa volt. Nagyon régen nem találkoztunk. Különböző utakon jártunk és sok minden UTÁN Ehrenburg elválasztott bennünket egymástól. Mégis, amikor találkoztunk, arról beszéltünk, ami mindenki számára érthető és mindenkinek a szívén feküdt: itt az ideje, hogy befejezzék a hidegháborút! A katolikus, az akadémikus Francois Mauriac ugyanúgy beszélt, mint a párizsi munkás, vagy a bretagnei halász: Franciaország békét akar. Nem sokkal ezután Bécsben a katolikus párt politikusaival, Stockholmban a szociáldemokratákkal beszélgettem. Mindenütt ugyanazokat a szavakat hallottam: a megrovás és a remény szavait. Többet nem is lehetett elvárni. A történetíró majd feljegyeztzi, hogy a genfi értekezletet a helsinki béke-világtalálkozó előzte meg. Erről a találkozóról a befolyásos burzsoá körök álláspontját tükröző párizsi Monde ezt írta: »Ez a kongresszus, eltérően az előzőktől, amelyekről a nyugati kormányok rendszerint nem vettek tudomást, egész sor félhivatalos, vagy negyedhivatalos megfigyelőt vonzott.« Valóban a találkozó részvevőinek összetétele már elárulta a végbement fordulatot: francia radikálisok és angol munkáspártiak, olasz kormánypárti katolikusok, japán liberálisok, német szociáldemokraták egyaránt ott voltak. A találkozó ugyanazokat a kérdéseket vitatta meg, amelyek egy hónappal később a genfi értekezlet részvevői elé kerültek: a fegyverzet csökkentésének, az atomfegyver eltiltásának, az európai biztonságnak, Németország egyesítésének, az államok közötti kulturális és gazdasági együttműködésnek, Tajvan szigetének és Kínát az ENSZ-ben megillető jogok helyreállításának kérdését. A béke-világtalálkozón nem hangzottak el zengzetes beszédek, nem voltak zajos demonstrációk: a népek képviselői megértették, hogy eljött az idő a konkrét javaslatokra és a konstruktív munkára. Ha visszagondolunk a francia politikusok — Vallon, Pierre Cot és Capitant — felszólalására a semlegességről, az olasz katolikus Zappulinak az európai összetartásról mondott beszédére, a nyugatnémet küldötteknek a német egység helyreállításának módozatairól tett javaslataira, akkor világossá válik, hogy a találkozó nagyarányú előkészítő munkát végzett. A közvélemény képviselői segítséget nyújtottak az államférfiaknak. Helsinki után különösen nyilvánvalóvá vált, hogy nem tűr haladékot az összes európai államok biztonságával és együttműködésével összefüggő kérdések megoldása. A genfi értekezlet megerősítette azt, ami a népek igazi akarata: le kell mondani a háborúról, mint a nézeteltérések megoldásának módjáról, a tárgyalásaikhoz kell folyamodni és a tárgyalásoknak valamennyi részvevő számára elfogadható megoldásra kell vezetniök. Ma már nehéz, nagyon nehéz visszatérni a hidegháború rossz szokásaihoz. Mégis, ha a népek látják is, hogy derülni kezd, a fellegek még nem tűntek el. Július 23-án későn este rádiókészülékem mellett ültem. Párizs beszélt. A bemondó megindultan ezekkel a szavakkal fejezte be beszámolóját a genfi értekezletről: »A hidegháború vége felé közeledik”. Tíz perccel később ugyanaz a bemondó felolvasott egy beszámolót a népi demokráciákról; ez a beszámoló a hidegháború stílusában készült, valótlan állításokat tartalmazott, elővigyázatról egyáltalán nem tanúskodó következtetésekkel. Én megértem, hogy nehéz egyszerre lemondani a rossz szokásokról. A dolog természetesen nem egy rádiószemleírón fordul meg, nem is más újságírók százain, akik tovább dicsőítik a hidegháborút. A dolog lényege az, hogy ezeket a szószólókat valaki sugalmazza és ugyanakkor el is tartja. A háború erői elrejtőztek, de nem adták fel céljaikat. Még nem egyszer tesznek majd kísérletet, hogy hazugságokkal mérgezzék meg a közvéleményt, újból ellenségeskedést támasszanak, eltorzítsák a tárgyalások szellemét,nem kis feladatok várnak a béke harcosaira: sok akadály van még előttük, sok olyan kísérlet, amelynek célja felszítani a hidegháború kihányó tüzét. De a béke harcosai ennél nagyobb nehézségeket, is leküzdötték. Amikor öt évvel ezelőtt azt követelték, hogy a nagyhatalmak képviselői üljenek le a kerekasztal mellé, utópistáknak, ábrándozóknak nevezték őket. Ha a népek elértek egy olyan jó kezdetet, mint a genfi értekezlet, akkor ki tudják és ki is fogják vívni a béke diadalát: ebben az ügyben jobban, mint bármi másban, fontos a kezdet.Egyes nyugati lapok a genfi értekezletet „fegyverszünetnek*, nevezik *a hidegháborúban*. A népektől függ, vajon a fegyverszünetből béke lesz-e. A fasizmus ellen vívott nehéz háború után minden becsületes ember átélt tíz háború utáni esztendőt. Ezek az évek a munka, a nyugalom, a boldogság évei lehettek volna, de az erőpolitika hívei egy újabb háborút megelőző évekké próbálták tenni. A népek jól emlékeznek az aggodalmakra, a nélkülözésekre, az elidegenedésre és sohasem engedik meg a visszatérést a múlthoz. Ma, augusztus 1-én, a kialakult szokás szerint, minden nép visszagondol a múlt nyomorúságaira és ünnepélyesen megfogadja: nem enged meg egy újabb háborút. A Genf utáni augusztus 1-e nagy reményekkel tölti el a népeket. A népek tartós békére törekednek. A jég megtört, a jégnek meg kell indulnia. (Pravda, augusztus 1) M Magyar Nemzet Kedd, 1935. augusztus 7. A Szovjetunió honvédelmi miniszterének parancsa az Ausztriában állomásozó szovjet csapatok kivonásáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió honvédelmi minisztere 1955. július 31-én a következő parancsot adta ki: A független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló 1955. július 27-én érvénybe lépett államszerződés értelmében a Szovjetunió csapatait, valamint az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország csapatait három hónapon belül kivonják Ausztriából. Csapataink az ellenséges csapatok tétzúzása és Ausztriának’” a fasiszta járom alól való kiszabadítása végett a hitleri hadsereg ellen vívott kemény harcok idején léptek Ausztria földjére. A szovjet hadseregnek és a szövetséges hadseregeknek a hitleri martalócokon aratott győzelme elhozta Ausztriának a felszabadulást és biztosította a független, demokratikus osztrák állam helyreállítását. A szovjet csapatok megmentették a szétrombolástól Bécset, Ausztria fővárosát és segítséget nyújtottak az osztrák népnek a háború következményeinek felszámolásában. A szovjet katonák segítségére siettek az osztrák lakosságnak az országot ért elemi csapások idején. Ezt Ausztria közvéleménye és az osztrák köztársaság elnöke is elismerte. Az utóbbi érdemrendekkel és érdemérmekkel tüntette ki a szovjet hadsereg katonáinak és tisztjeinek egy csoportját. A szovjet csapatok személyi állománya és Ausztria lakossága között kialakult kapcsolatok kifejezték a Szovjetunió népeinek az osztrák nép iránt táplált baráti érzelmeit. Katonáink Ausztriában, a béke őrhelyén állva, becsülettel teljesítették kötelességüket a szovjet nép és Európa más népei előtt. A szovjet kormány a békét és a népek közti barátságot megszilárdító politikájához híven elhatározta, hogy az Ausztria területéről az osztrák államszerződés megkötésének következtében kivont csapatok létszámával csökkenti katonai kontingenseit. A szovjet kormánynak ez a lépése a Szovjetunió békeszerető politikájának új megnyilvánulása. A szovjet kormány határozatának végrehajtása végett megparancsolom: 1. Valamennyi Ausztriában állomásozó szovjet csapatot 1955. október 1-ig a Szovjetunió területére kell helyezni. 2. A Szovjetunió fegyveres erőinek összlétszámát az Ausztriából kivont csapatok létszámával csökkenteni kell. Ennek kapcsán határidő előtt el kell bocsátani a hadseregből megfelelő számú katonát. Az elbocsátásnak a megállapított rend szerint kell történnie. 3. A katonai kerületek parancsnokai terjesszenek javaslatot a helyi tanácsok szervei elé a jelen parancs értelmében a hadseregből elbocsátott katonáknak és alkalmazottaknak a polgári életben való elhelyezkedésére nézve. 4. Az Ausztriából kivonandó szovjet csapatok személyi állományát katonai kötelességük példa teljesítéséért köszönet illeti. Az Ausztriában állomásozó szovjet csapatok főparancsnoka a legjobb katonákat, tiszthelyetteseket, tiszteket és tábornokokat saját hatáskörében részesítse dicséretben, a legkiválóbbakat pedig terjessze fel kitüntetésre. Szilárd meggyőződésem, hogy a hadsereg soraiból távozó katonák tevékenyen bekapcsolódnak a szovjet népnek abba az alkotó munkájába, mellyel országunkban a kommunizmust építi. Sikert kívánok e nemes, hazafias munkához. G. Zsukov a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. V. M. Molotov fogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere augusztus 1-én fogadta Li Szün Csut, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki rövidesen átnyújtja megbízólevelét a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének. Üdvözlő távirat a kínai népi felszabadító hadsereghez PENG TÖ-HUAJ tábornok elvtársnak, a Kínai Népköztársaság nemzetvédelmi miniszterének, Peking. Engedje meg, Miniszter elvtárs, hogy augusztus 1, a kínai népi felszabadító hadsereg megteremtésének 28. évfordulója alkalmából a magyar néphadsereg harcosai, tiszthelyettesei, tisztjei és tábornokai, valamint a magam nevében is, testvéri üdvözletemet küldjem önnek és a dicsőséges kínai népi felszabadító hadsereg egész személyi állományának. Kívánom, hogy a kínai népi felszabadító hadsereg továbbra is biztos támasza és szilárd védelmezője legyen a felszabadult hatalmas kínai nép boldog jövőt építő munkájának, a szabad és független Kínai Népköztársaság békéjének és határai sérthetetlenségének. Budapest, 1955. augusztus L BATA ISTVÁN vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. (MTI) Jugoszláv parlamenti küldöttség indult Belgrádtól a Szovjetunióba Belgrádból jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására augusztus 1-én elutazott Belgrádból Moszkvába a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés küldöttsége. A küldöttség vezetője Vladimír Bakarics, a horvát nemzetgyűlés elnöke. A zemuni repülőtéren a küldöttség búcsúztatására megjelentek: M. Pijade, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés elnöke, V. Szimics, a szövetségi nemzetgyűlés alelnöke és más hivatalos személyek. A küldöttség búcsúztatásán megjelentek még Valkov, a Szovjetunió belgrádi nagykövete és a nagykövetség felelős munkatársai. A parlamenti küldöttség elutazása előtt V. Bakarics kijelentette a sajtó képviselőinek: »Mint önök előtt ismeretes, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására utazunk a Szovjetunióba. Véleményünk szerint ez a látogatás jó formája a kölcsönös bizalom erősítésének, a vélemények kicserélésének és a jobb kapcsolatok megteremtésének. A küldöttség tagjai igen elégedettek, hogy részt vehetnek ebben a látogatásban.-* Befejeződött a kínai országos népi gyűlés második ülésszaka Pekingből jelenti az Új Kína. A kínai országos népi gyűlés második ülésszaka szombaton tartotta záróülését, amelyen egyhangúlag két határozatot fogadott el. A határozatok között szerepel az első ötéves terv, az 1955. évi költségvetés, a Sárga-folyó szabályozása, az elnökség törvényhozási joggal való felruházása, négy új minisztérium: szénipari, elektromosipari, kőolajipari és a mezőgazdasági felszerelések beszerzését ellátó minisztérium létesítése. Az országos népi gyűlés ülésszaka az elnökség tagjaivá választotta Csen Csi-jüant és Teng Csumint. Az országos népi gyűlés képviselői július 30-án megtartott ülésükön megalakították a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlésének parlamenti csoportját , és elhatározták, hogy a parlamenti csoport csatlakozik az Interparlamentáris Unióhoz. A Komszomol központi bizottságának IV. ülése Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Komszomol központi bizottsága július 25—26-án ülést tartott. Megtárgyalta azt a kérdést, hogyan vegyenek részt a Komszomol-szervezetek az SZKP központi bizottságának "Az ipar további fellendítésével, a technikai haladással és a termelés megszervezésének megjavításával kapcsolatos feladatokról" hozott határozata végrehajtásában. A beszámolót Alekszandr Seljepin, a Komszomol központi bizottságának titkára tartotta. A Komszomol központi bizottságának ülése határozatában rámutat, hogy a Komszomol munkájának harci programja az SZKP központi bizottsága júliusi ülésének útmutatása, amely szerint növelni kell a Komszomol-szervezetek szerepét és aktivitását az üzemek termelő munkájában.