Magyar Nemzet, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-01 / 206. szám

Szombat, 1996. szeptember 1.. Az enyingi kis parlament 1954 őszén az enyingi járás — 12 község — felnőtt állampolgárai is három cédulát dobtak a szavazóurnába: községi, járási és megyei tanácstagjaikat választották meg. Korábban, még 1953 tavaszán, megyei lajstromon országgyűlési képviselőiket választották meg. Tehát minden enyingi, mezőszilasi, dégi, hidvégei, mátyásdombi, kislángi és a többi falubeli parasztembernek, tanítónak, munkásnak négy-négy szószólója van egyéni és közösségi érdekeinek képviseletére. Azaz csak volna, egészen pontosan lett volna, mert egész a legutóbbi időkig e háromféle tanácsi és az országgyűlési képviselet leginkább csak papíron volt meg. Tanácstagok és képviselők Erről is szó esett az enyingi járási tanács tegnapi ülésén. Június eleje óta, tehát a Központi Vezetőség nagy jelentőségű határozata óta első ízben ült össze a 39 járási tanácstag közül harminc, több népfrontbizottsági elnök, termelőszövetkezeti vezető, hogy a járás problémáit megvitassa. A beszélgetés során kialakult a négyféle képviselet mai helyzete. A megye egyik országgyűlési képviselője, Bata István honvédelmi miniszter nemrég járt választói között Kislángon, éjfélbe nyúló beszélgetés során ismerkedett az emberekkel, adott választ kérdéseikre. A kislángi beszélgetésnek futótűzként terjedt a híre: most már minden község követeli, hogy Bata Istvánhoz hasonlóan az ő képviselője is eljöjjön a falusiak közé. Bata István megígérte, hogy havonta egyszer ellátogat választókörzetébe, ígéretét számontartják. A képviselői vonal tehát javulást ígér. A tanácsi képviselet jelenlegi állapota kevésbé biztató. A községi tanácstagok többé-kevésbé igyekeznek megfelelni feladataiknak, a járási tanácstagok már eléggé elszakadtak községeiktől, a megyei tanácstagoknak pedig hírét sem látták választóik. A megyei népfrontbizottság ígéretet tett arra, hogy—hivatásának megfelelően — a jövőben a megyei és járási tanácstagokat is feladatuk ellátására buzdítja. Felvetődik azonban a kérdés, milyen problémákkal foglalkozzék a négyfajta tanácstag, illetve képviselő. Talán mindegyik ugyanazzal a lakáskérdéssel, ugyanazokkal a sérelmekkel? Ésszerű beosztással kellene itt élni. A községi tanácstag legyen a személyes ügyekben az első fórum, hisz ő ismeri, vagy neki kellene legjobban ismernie körzete problémáit. Ha azután az ő közbenjárása nem segít, akkor forduljon a választó a magasabb szintű tanácstaghoz, vagy az országgyűlési képviselőhöz. Az is helyes volna, ha a járási, megyei tanácstagokat, vagy a képviselőt nemcsak egyéni ügyekben keresnék fel a választók, hanem a nagyobb nyilvánosságra igényt tartó járási, megyei, vagy országos kérdésekben is. Tovább a demokratizmus útján A tanácsülés programját — ez még régifajta ülések hibája — túlméretezték. Két hosszú referátum hangzott el, így aztán kevés idő maradt hozzászólásokra, mivel kora délután indultak már az autóbuszok vissza a községekbe. A" zsúfolt napirend, a hozzászólások céljára engedélyezett kevés idő önmagában is gátolta az ülés demokratizmusának kibontakozását. Reméljük, hogy az enyingi járási tanács a jövőben jobban gazdálkodik a tanácsülések idejével. Aránylag sok felszólalás hangzott el, akadt néhány javaslat, bírálat egy sem. A felszólaló parasztembereken, a néhány tanítón látszott, hogy örülnek az új demokratikusabb légkörnek, de valahogy nem tudnak még eléggé élni jogaikkal. Kővári Ilona, a lelkes tanácstitkár, hosszú referátumával (miért az apparátus tagjai tartják mindig a beszámolókat, miért nem vállalkozik olykor egy egyszerűbb tag, vagy pláne tanácstag a beszámoló elmondására?), kissé szigorú egyéniségével is szinte rányomta a fegyelem bélyegét az egész ülésre. A beszámolókat, a határozati javaslatokat ellenvélemény nélkül szavazták meg. Az enyingi járásban még hoszszabb idő, több bátorítás kell a tanácsülések demokratizmusának megerősítésére. Elsősorban pedig az, hogy a járási tanácstagok komolyan vegyék megbízatásukat, rendszeresen eljárjanak választókörzetükbe. „Idegenek“ és bennszülöttek Többen szóvátették a gyűlésen, hogy a falvak vezetői között igen kevés az odavalósi, legtöbben a fővárosból, vagy az ország más vidékéről kerültek tanácselnöki, párttitkári funkcióikba. Érdekes probléma ez. A párt és a kormány arra törekszik, hogy jó pártmunkások, szakemberek vidékre küldésével erősítse meg mezőgazdaságunkat, ugyanakkor a falvakban bizonyos sértődöttség tapasztalható és az emberek azt mondják, hogy náluk is akadna minden posztra megfelelő ember. Az ellentét lényegében mondvacsinált, hiszen igen sok idegenből jött falusi vezetőről ott az ülésen is elismerték, hogy jól végzi munkáját és a »bennszülöttek" sem segíthetnének többet a falu sorsán. Mégis fel kell figyelni ezekre a hangokra, mert egészségtelen dolog az, hogy az enyingi járás nem egy községében szinte minden vezető kívülről, vagy ahogy ők mondják, a vidékről jött, tehát kevéssé járatos a helyi problémákban és hosszabb ideig tart, amíg megismerkedik új munkaterületével. Az egészséges megoldás az volna, ha a fővárosból, vagy máshonnan érkező pártmunkások, tsz-elnökök mellett mindig ott volna olyan, a faluból való vezető is, aki tapasztalataival, helyi ismeretével segíthet a messzebbről érkezett munkatársnak. Hol a népfront A tanácselnökhelyettes meggyőző előadásban tárta fel a járás termelőszövetkezeteinek helyzetét és befejezésül arra buzdította a községi tanácsokat, a termelőszövetkezeteket, hogy szövetkezeti látogatások megszervezésével, a jó termésátlagok ismertetésével népszerűsítsék a közös gazdálkodást. Beszámolójában egyetlen szó nem hangzott el a Hazafias Népfrontról. A járási tanácstitkár terjedelmes beszédében néhány általánosságot mondott a Hazafias Népfront feladatairól és — ugyancsak konkrét példák megjelölése nélkül — buzdította a tanácsokat és a népfrontbizottságokat a közös munkára. Felszólalt a járási pártbizottság egyik titkára is: lényegében ő sem mondott újat, sőt a népfront-mozgalom kezdeti, 1954-es hibáinak túlzott kiemelésével inkább elbátortalanította a jelen volt népfrontbizottsági elnököket. Mit jelent ez? Azt, hogy az enyingi járás vezetőiben még él a bizonytalanság a népfrontmozgalom szerepét, súlyát illetően és hogy maguk sem törődtek eddig azzal, hogy a népfront-mozgalmat segítsék, élettel töltsék meg. Úgy gondoljuk, hogy ebben a járásban is a népfrontmozgalom csak akkor kap új erőre, ha a pártbizottságok és tanácsok minden erővel támogatják, feladatokat adnak neki, egyengetik útját. Hogy erre megvan a lehetőség és az alap, mutatja az ülésen részt vett népfrontbizottsági elnökök és titkárok számos felszólalása. Kun János mezőszilasi egyéni gazda, a népfrontbizottság titkára például féltő gonddal beszélt az »Új Barázda« termelőszövetkezet rossz munkájáról, arról, hogy 32 hold kukorica még kapálatlan, az ilyenfajta termelőszövetkezetek — mondotÖsszetalálkoztam egy fiatal lánnyal. Vízi Zsuzsának hívják. Egyetemre akart menni — nem sikerült neki. Nem ritka eset az ilyesmi, de ezt meg kell írni. Úgy egyszerűen, szinte jegyzőkönyvi hitelességgel, ahogy Vízi Zsuzsa elmondta.* — Mióta eszemet tudom, orvos akarok lenni. Kislánykoromban én is, mint minden más gyerek, nagyon szerettem a babákat. De kicsit másként, mint a többiek. Nem öltöztetni, sétáltatni vittem, hanem gyógyítgattam őket és arról álmodoztam, hogy ha nagy leszek, igazi, élő embereket fogok megmenteni a betegségtől az élet számára. A babakórház óta közel húsz év telt el, de én még ma is csak álmomban járok az orvosságszagú kórtermekbe, álmaimban könnyűek a betegek sorsán. — Nem vettek fel az egyetemre. Pedig milyen nehezen jutottam el csak a jelentkezésig! Hatan vagyunk testvérek, apám tanár volt, de 1948-ban hirtelen meghalt. Háromszázhúsz forint nyugdíjat kaptunk utána, kimaradtam a gimnáziumból. Jelentkeztem az esti tagozatra, hogy dolgozhassam is. (Anyám tüdőbeteg — neki nem szabad.) A dolgozók gimnáziumában felvételemet a tanulás egyéves megszakításához kötötték. Egy év múltán valóban fel is vettek. Sikerült befejeznem a gimnáziumot, az érettségi kitűnőre sikerült, csakúgy, mint a félévi és évvégi bizonyítvány. — Nővéreim közben férjhez mentek. Megígérték, hogy ha egyetemre megyek és nem dolgozom, segítik az otthonmaradottakat. — Semmi akadály, végül is minden rendeződött — gondoltam ekkor felszabadultan. De a felvételi vizsga után megkaptam a rideg szokványszöveget: »A felvételi vizsgán megfelelt, de férőhely hiányában felvenni nem tudjuk." — Azóta még egy ilyen levélnek lettem a birtokosa. A következő esztendőben ugyanis a debreceni egyetemre jelentkeztem, gondoltam, ott talán sikerül. Tévedtem. A válasz ugyanaz volt. Igaz, tudom, hogy az idei vizsgám nem sikerült úgy, mint a tavalyi. De ne csodálkozzanak ezen: sok mindenre már csak homályosan emlékeztem abból, amit a középiskolában tanultam és nem volt elég időm, hogy újra átvegyem. Dabason a Sütőipari Vállalatnál dolgozom, éppen dokumentációs revízió volt, meg határidős munkák, nemzetgazdasági érdekből — így mondták — csak három nap szabadságot kaphattam. Olyan napokon pedig, amikor dolgozom, nem tudok tanulni. Dabas messze van, fél hatkor kelek mindennap, a vonatozáson kívül még kilométereket kell gyalogolni. Este nyolc óra, mire a Nyugatiba érkezem, kilenckor vagyok otthon ... takarítok, mosok a kicsikre. — És most, hogy mér kétszer elutasítottak az egyetemről, úgy tűnik, hogy minden küzdelem hiábavaló volt. Nem lehetek orvos. Most maga is, mint újságíró, azt fogja mondani nekem, van még sok szép pálya, próbálkoztam más egyetemen, ahol kevesebb a jelentkező. De nekem nem »diploma« kell — én gyógyítani akarok. Miért is vállalnék olyan foglalkozást, amit — érzék, tehetség hiányában — nem tudnék jól ellátni? — Sokat gondolkoztam azon, miért nem vettek fel az egyetemre. Csak egy oka lehetett. Ahogy annak idején a bizottságnál ráesett a pillantásom a személyi lapomra, észrevettem, hogy egy nagy "É" betű került a nevem mela — nem vonzzák az egyénileg dolgozó parasztokat, engemet sem vonzanak. De ugyanez az érdeklődés érződött ki a kislányi tanító, az igazi vbelnök, a mátyásdombi népfrontbizottsági elnök, a dégi tsz és népfrontbizottsági elnök és több más felszólaló szavaiból is. A júliusi párthatározatok nyomán az enyingi járásban is megnőtt az érdeklődés a népfront-mozgalom iránt: a járás vezetői növeljék ezt az érdeklődést, adjanak teret az emberek tettvágyának. Lontay László é. Aki nem tudná, ez azt jelenti, hogy a jelentkező értelmiségi származású, így hát, gondoltam, ez az "É" betű te vagy szegény apám, a szúette tanári katedráddal, a háromszázhúsz forint nyugdíjaddal és azzal az igénytelen temetői sírhalommal, amelyen még egy kő sincs, csak anyám futtatta be egy kis borostyánnal. Igen, valóban értelmiségi származású vagyok. De miért lenne rosszabb orvos belőlem, mint a más származásúakból, különösen azokból, akik a középiskolában gyengébben tanultak? — Mert azt hiszem, nem kell magyaráznom, itt a szerkesztőségben jobban tudják, hány "népi származású" diákot vettek fel jó, meg közepesrendű érettségivel. — Ezért úgy hiszem, az az »É« betű sem egészen igazságos. Igen tág kategória, a gazdagok és a szegények széles skálája tartozik bele. — A tavalyi felvételi vizsgán például, ha jól emlékszem, tizenketten voltunk egy csoportban. Hármunk kivételével valamennyi munkás származású. Ott álltunk végig a felvételi bizottság ajtaja előtt és — bár csak akkor ismerkedtünk össze, de a közös cél, a közös reménykedés és izgalom arra késztetett, hogy megvárjuk egymást, kifagassunk mindenkit, hogy sikerült? mit kérdeztek? Így derült ki, hogy csak nekünk hármunknak tettek fel "politikai" kérdéseket, a többiektől nem érdeklődtek olyasmiről, hogy ki az Albán Kommunista Párt főtitkára? ! Szerencsére meg tudtunk fejlelni rá, nem ezért mesélem i el. De akkor sokáig eltűnődtem: lehet-e jó orvos, aki történetesen nem tudja, ki az albán párt főtitkára? Ha pedig ezt egy orvosnak tudni kell, miért csak az értelmiségi származásúnak kell tudni? — Nem tudom még, hogyan fogok bejutni az egyetemre, de ha kell, akár harmincéves koromban is jelentkezem, csak lássak valami reményt, hogy sikerülhet. Azt mondják, és magam is azt látom sajnos, hogy protekció kell. Nem tehetek róla, nekem nincs protekcióm. Ki is ajánlhatna engem Dabason? Ott nincsenek miniszterek, csak DISZ, meg szakszervezet. Tudja-e milyen tanácstalannak és támasznélkülinek érzi magát egy értelmiségi leány Dabason? Pedig orvosra , különösen vidéken, falun rettentő nagy szükség van. És én szívesen mennék akárhová (régen is vidéken éltem), csak gyógyíthassak. Arra is gondoltam, hogy ha szűkek az egyetemek, talán külföldön lehetne tanulni. Csehszlovákiában van egy magyar nyelvű egyetem, úgy tudom, oda minden jelentkezőt felvesznek. — Most olvastam az értelmiségi párthatározatot. Újra remélek!* Kedves Vízi Zsuzsa! Reméljen, mi is remélünk. Reméljük, hogy olyan idők elé nézünk, amikor eltűnnek az "É" betűk (egyáltalán mindenféle betűk) és amikor nem kell protekciót keresni Dabason (de másutt sem). És akkor biztosan orvos lesz magából! ( Gál Zsuzsa Nem a diploma kell... Csak nálunk kapható! BUDAPESTI RUHÁZATI szaküzletek KIÁLLÍTÁSA VI., Sztálin út 11. szám alatt szeptember 3—15-ig A kiállítás naponta 10—18 óráig nyitva ★ Egyes cikkek helyszíni árusítása _ Itagyar Nemzet _ Moszkvába érkezett az ausztriai „Békevonat“ Csütörtökön Moszkvába érkezett a »Békevonat«, amely mintegy háromszáz osztrák békeharcos turistát hozott kilenc ausztriai tartományból. A pályaudvaron Kebegyeva, a Szovjet Békebizottság elnökhelyettese és Zajcev, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese üdvözölte a vendégeket. a Országjárás — 62 holdon Holnap nyílik az Országos Mezőgazdasági Kiállítás Már minden a helyén: jószágok, növények, szemléltető képek, grafikonok, magyarázó szövegek. S holnaptól ki-ki részesülhet az országjárás örömében. Méghozzá nem is kell messzi tájakat bejárni, hogy minden szépet lásson, amit a magyar föld növényben terem, jószágban nevel. Két hétre idegyűlt az ország szívébe, Budapestre a magyar mezőgazdaság egy évi eredményeinek színe-java. Pénteken Matolcsi János földművelésügyi miniszter sajtóbemutatón, a helyszínen ismertette az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. Beszámolt arról, hogy a széleskörű előkészítő munka eredményeként a szeptember 2-án megnyíló kiállítás külsőségeiben szebb, tartalmában gazdagabb, mint az előző évi kiállítás volt. A kiállítás területe 62 hold, 4 holddal nagyobb, mint az elmúlt esztendőben. Amit lehet, természetben mutat be: több mint 16 000 négyzetméter területen tanulmányozhatják a látogatók az öntözéses gazdálkodást, erdészetet, szőlészetet, gyümölcstermesztést. A növénytermesztési pavilonokban 119 állami gazdaság, 202 termelőszövetkezet, 125 egyéni gazda mutatja be terményeit, az istállókban 131 állami gazdaság, 172 tsz és 216 egyénileg dolgozó paraszt állítja ki értékes tenyészállatait. A kiállított anyag ékesen bizonyítja, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás évről évre nagyobb fölénybe kerül a kisparcellás egyéni gazdálkodással szemben. A mezőhegyesi állami gazdaság 296 holdon 22,51 mázsa búzát termelt holdanként, összes búzavetése 4200 hold volt, amelynek termésátlaga 17,63 mázsa. A csorvási Vörös Október Tsz 120 holdon 18,02 mázsa búzatermést ért el, a tengelici Petőfi Tsz termésátlaga búzából 22 holdon 18,5 mázsa volt az idén. Állattenyésztésünk szembeszökő fejlődését is tanúsítja az idei kiállítás. Míg 1954-ben évi 10 000 liter tejet adó tehén nem volt a kiállításon, s tavaly is csak egy tehén volt, amelynek évi tejhozama meghaladta a 10 000 litert, az idei kiállításonhét olyan tehén van, amely 300 nap alatt 10 000 liternél több tejet adott és hét olyan tehén, amelynek a tejhozama ugyanennyi idő alatt meghaladja a 9000 litert. A DISZ Központi Vezetőségének tiltakozó távirata a Német Kommunista Párt és a békemozgalom betiltása ellen A DISZ Központi Vezetősége a következő tiltakozó táviratot intézte a Német Szövetségi Köztársaság kormányához: »A Dolgozó Ifjúság Szövetségének Központi Vezetősége a magyar ifjúság nevében mélységes felháborodással tiltakozik a Nyugat-Németország haladó erői ellen indított hajsza, a Német Kommunista Párt és a békemozgalom betiltása ellen. Hazánk ifjúsága országszerte hallatta tiltakozó, felháborodott hangját a fasizmus gyűlölt örökségének újjáteremtése ellen. Ifjaink és leányaink emlékezete elevenen őrzi a közelmúlt tanulságait. Tudják, hogy a kommunista párt, s a Németország haladó erői elleni kegyetlen terror volt a nyitja annak az útnak, amely szenvedések tengerét, a fasizmust zúdította Európa népeire, a német népre csakúgy, mint népünkre és ifjúságunkra. Súlyos aggodalom él bennünk az Adenauer-kormány fasizmust felidéző intézkedései, az európai béke fenyegetése, Németország egyesítésének megnehezítése miatt. Tudjuk azonban azt is, hogy Adenauer és környezete erejét meghaladó vállalkozásiba kezdett. A dolgozó nép pártját, a nép és a béke ügyéért küzdő mozgalmakat nem lehet megsemmisíteni, mert nem lehet megsemmisíteni a német munkásosztályt, a német népet, amely megalkotta őket. Mélységesen bízunk abban, hogy Nyugat-Németország haladó erőiben, a világ népeinek tiltakozásában van elegendő erő arra, hogy gátat vessenek a fasizmus újjáéledése elé." (MTI) A dolgozók bevonásával osztják szét a lakásokat a Darugyárban és az Április 4 Gépgyárban A lakáselosztás régi módszerére sok kifogás hangzik el. Gyakran a lakások kiutalása után derül ki, hogy nem a legrászorultabbak jutottak új otthonhoz. A Darugyárban és az Április 4 Gépgyárban most bevonják a dolgozókat az elosztás munkájába. A műhelybizottságok tagjai más dolgozók társaságában felkeresik otthonukban a lakásigénylőket és így állapítják meg, hogy ki van a legjobban ráutalva az új lakásra. Javaslataikat a Darugyárban például a hirdetőtáblán valamennyi dolgozó tudomására hozzák és az esetleges kifogásokat a gyár vezetői megvizsgálják. A Darugyárban közzétett javaslatok ellen senkinek nem volt kifogása és így a legjobban rászoruló dolgozók még ebben az évben beköltözhetnek Fiastyúk utcai új otthonukba. 83 588 tonna szén terven felül! A Várpalotai és a Nógrádi Szénbányászati Trösztök dolgozói után a komlói és a mátravidéki bányászok is határidő előtt fejezték be augusztusi tervüket. Borsod kivételével a többi tröszt is kiemelkedő eredményt ért el csütörtökön, s így a második félévre kért 300 000 tonnából 83 588 tonna szén már felszínen van. A tatai szénmedence bányaüzemeinek versenyében Boros Miklós és frontbrigádja pénteken délre a 3000 csille szenet küldte felszínre augusztusi tervén felül, s ezzel éves esedékes tervén felül már 19 600 csille szenet termelt. Nagyszerű eredményükkel Boros Miklósék a hatodik magyar bányásznapom már 1957 május elsejét köszöntik. Derekas munkát végeznek a bányásznapi versenyben a mátravidéki szénmedence bányászai. Augusztus elején azt ígérték, hogy a VI. magyar bányásznap tiszteletére 4000 tonna szenet adnak terven felül az országnak, ígéretüket péntek reggelre teljesítették és esedékes havi tervükön felül 4637 tonna szenet küldtek a felszínre. Jó munkát végeznek az elővájók is. A szénmedence szűcsi X-es aknaüzemében az átalakított F 4-es fejtő- és rakodógépen dolgozó Sós János csapatvezető, Illés Károly gépszerelő, valamint a csapat többi tagja augusztus 1-től 31-én reggelre az előváráson újabb országos rekordot állítottak fel. Ez idő alatt F 4-es gépükkel 380 méter vágatot hajtottak ki. A régi rekordot, a 304 métert ugyancsak ez a csapat ezzel a fejtőgéppel június hónapban állította fel. A csapat tagjai a bányásznapot a 400 méteres havi, eddig az országban példa nélkül álló teljesítménnyel akarják ünnepelni. Bányásznapi köszöntő a rádióban A bányásznap alkalmából vasárnap 8.15 órakor Czottner Sándor bánya- és energiaügyi miniszter a Kossuth-rádióban köszönti a bányák dolgozóit. Utána hangversenyt közvetít a rádió a bányászok tiszteletére.