Magyar Nemzet, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-26 / 48. szám

2 TILTSÁK BE az atomfegyver­­kísérleteket! Tudósok, művészek válasza a BVT kérdéseire Lapunk hasábjain néhány napja ismertettük a Béke­ Vi­­lágtanácsnak a világ tudomá­nyos és művészeti élet képvi­selőihez intézett kérdéseit, il­letve öt magyar tudósnak a kérdésekre adott válaszát. Az alábbiakban ismét tudósok, művészek mondják el vélemé­nyüket a béke fenntartásának lehetőségeiről A nyugati politikusoknak meg kell érteniük, hogy Keletről semmiféle támadás nem fenyesteti hazájukat dr. Szekeres László, az Agrártudományi Egyetem tanszékvezetője . Az atomfegyverkísérletek beszüntetését szükségesnek tartom. Atomháborút robbant­hat ki s ez elpusztítaná az em­beriség négyötöd részét és a földet annyi rádióaktív anyag­gal szennyezhetné, hogy a megmaradó emberiség fenn­maradása is kétségessé válhat­nék. Az általános leszerelés köny­­nyítéséhez szükséges a kísérle­tek megszüntetésén kívül a kész robbanólövedékek meg­semmisítése is. Helyes, hogy a szovjet kor­mány újabb meg újabb javas­latokat terjeszt a nyugati poli­tikusok elé. Minthogy a népek nem akarnak háborút, előbb- utóbb a nyugati politikusok sem tudnak majd kitérni a tárgyalások, a tartós békét biztosító megegyezés elől. Leszerelési megegyezést! Szeyda Pommersheim Ferenc sebészprofesszor, kiváló orvos — A megye orvosainak két alkalommal tartottam előadást az atom- és hidrogéntámadás súlyos következményeiről és ezzel kapcsolatosan az egész­ségügyi szolgálat feladatairól. Az olvasottak újból meggyőz­tek arról, hogy ezen veszedel­mes — emberre, állatra, nö­vényzetre mérhetetlenül káros — kísérleteket feltétel nélkül be kell szüntetni. A kísértetek felfüggesztése megkönnyítené a leszerelési megegyezést és megfordítva: egy leszerelési megegyezés magával hozná az atomrobbantások beszünteté­sét. és kísérletek az emberiség egészét veszélyeztetik Pali­k György hegedűművész — A kísérletek rádióaktív anyagokkal szennyezik be a levegőt és veszélyeztetik az emberiség egészségét. Meg­szüntetésük tulajdonképpen már egy lépés lenne az egyet­­értés felé. A nagyszabású fel­világosító munka előbb-utóbb meg fogja hozni a maga ered­ményét, mert az emberek mindinkább látják a kísérletek és az atomháború veszélyessé­gét és egyre erőteljesebben til­takoznak ellene. Első lépés az atombomba-kísérletek felfüggesztése Szőkefalvi Nagy Bála * Kossuth-díjas egyetemi tanár A kísérletek betiltását az egész emberiség jövője szem­pontjából kell követelni. A ve­szély azonban akkor is fennáll, ha a kísérleteket felfüggesztik ugyan, de a felhalmozott atom­bomba-készleteket nem sem­misítik meg. Ezek ugyanis bár­mely pillanatban — egy őrült kezében — alkalmasak az em­beriség kiirtására. Mindez ter­mészetesen csak általános megegyezéssel lehetséges, amely kiterjedne a leszerelés egész kérdéskörére, de egy ilyen — esetleg több lépésben megvalósításra kerülő — álta­lános leszerelési egyezmény el­ső pontjaként, mint legelőször megvalósítandó és megvalósít­­ható lépést, az atombombakí­sérletek felfüggesztését kellene kimondani. Reméljük, hogy er­re a most tervezett nemzetközi "csúcstalálkozó­" során lehető­ség nyílik. Benke Valéria művelődésügyi miniszter a szegedi Kenderfonógyár munkásgyűlésén Kedden jól sikerült mun­­kásgyűlést tartottak a szegedi Ken­derfonógyárban. Az üzem művelődési otthonában több százan gyűltek össze, hogy meghallgassák Benke Valéria művelődésügyi miniszternek, az MSZMP Központi Bizottsá­ga tagjának beszédét. Bevezetőben az országgyűlés legutóbbi ülésszakának jelen­tőségével foglalkozott, majd a társadalmi tulajdon megvédé­sének fontosságáról beszélt. Kérte, hogy az ország minden becsületes dolgozója, a szegedi munkások is fogjanak össze a népvagyon herdálói, a fegye­­lemlazítók ellen. Ezután számos hozzászólás következett, majd a vita után a miniszter elbeszélgetett az üzem dolgozóival. Március első felében lesznek a magyar—szovjet mezőgazdasági napok A Magyar­—Szovjet Baráti Társaság a Hazafias Népfront­tal, a Magyar Agrártudományi Egyesülettel és a MEDOSZ- szal közösen, az Akadémia, a Földművelésügyi és a Műve­lődésügyi Minisztérium, vala­mint a TTIT és a SZÖVOSZ támogatásával március 3—15. között országszerte megrende­zi a magyar—szovjet mező­­gazdasági napokat. Március 4-án és 5-én kétna­pos országos jellegű tudomá­nyos tanácskozás lesz Buda­pesten a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület helyiségeiben. A megyeszékhelyeken egész­­napos araké­tákat rendeznek a megyei mezőgazdasági szak­emberek részére. A mezőgazdasági napok alatt­­t népfront főiskolái és gazda­körei, az ezüstkalászos tanfo­lyamok és a művelődési ottho­nokban rendezett tanfolyamok, szakköri előadások ismertetik a szovjet nagyüzemi mezőgaz­daság eredményeit. Száz újítás Komlón A komlói szén­bányászati tröszt üzemeiben az év kez­dete óta száz újítást nyújtot­tak be, köztük számos na­gyobb jelentőségűt. A napok­ban villanymeghajtású csille­fordító korong tökéletesített mintapéldánya készült el és már sorozatban gyártják a rá­zócsúszda-motort. Az előbbi másfélmillió forint beruházási megtakarítást jelent, az utób­biból eddig több mint ötven ké­szült el 400 000 forint megtaka­rítással. Magyar nemzet ÚTRAKÉSZEN - fMSSÍBJI Az Országos Kereskedelmi Kamara sajtótájékoztatója A France Illustration 1935. évi különszáma, amely a hu­szonhárom év előtti brüssze­li világkiállítás alkalmából je­lent meg, mindössze néhány szót írt a magyar pavilonról s ez a néhány szó is csak a be­mutatott magyar ételkülönle­gességeket méltatta. Iparunk néhány félkészterméket mu­tatott be, könnyűiparunkat a népművészeti hímzések kép­viselték , a nehézipart pe­dig egyetlen kerékpár. Szűk volt, szegényes, büszke orszá­gok közt egyedülálló és vidé­kies volt a magyar bemutató­­csar­nok. 1958-ban a nagy világlapok és a legnépszerűbb belga na­pilap hosszú cikkekben, ko­­münikékben foglalkozott már a magyar ipar és kereskede­lem előkészületeivel. A nyu­gati országok közvéleménye­­— mint írják — érdeklődés­sel várja bemutatkozásunkat Brüsszelben. Képzőművészet, zene, irodalom Hat héttel a világkiállítás megnyitása előtt az Országos Kereskedelmi Kamara vezetői sajtófogadáson számoltak be a magyar és a külföldi sajtó munkatársainak a kiállítás magyar részlegének előké­szítő munkálatairól, a ma­gyar pavilon "tartalmáról", »áttat mutatni egy jobb, emberibb világ felé­ — ez a jelszava a kiállítás rendező­ségének, a magyar kereske­delmi szakembereknek. Össze­foglalóan mutatják be azokat a változásokat, amelyek a fel­­szabadulás óta bekövetkeztek életünkben: technikánk hatal­ma® iramú fejlődését, a gaz­dasági struktúra előnyös át­rendeződését, helyünket Euró­pa iparában, korszerű tudo­mányában; bemutatják a ma­gyar falu történetének tizen­két esztendejét — a földre­form óta az első igazán, em­beri, igazán szabad évtizedét a mezőgazdasági munkásság­nak. A magyar kiállítási csar­nok egy kis népnek soha nem látott arányú felemelkedését tükrözi: hogyan vált orszá­gunk elmaradott, kizsákmá­nyolt, Európa gazdasági "pe­rifériáján" tengődő országból korszerű iparú, fejlett, magas életszínvonalat adó hazájává millióknak. Bíró Gerd, a világkiállítás magyar részlegének sajtófőnö­ke elmondotta, hogy iparunk nagy érdeklődésre számító cikkein kívül (főként a hír­adástechnikai, műszer- és jár­műipar gyártmányai ezek) be­mutatkozik Brüsszelben a ma­gyar képzőművészet, zenemű­vészet és irodalom is. Há­rom alkalommal rendeznek képzőművészeti kiállítást a magyar pavilonban Csontváry, Egry, Derkovits, Koszta, Rud­­nay és a kortárs művészek ké­peiből és a mai magyar fes­tő- és szobrászművészek alko­tásaiból. Bernáth Aurél Bu­dapest című arany- és ezüst­lapokból készülő, érdekes technikájú képét küldi a vi­lágkiállításra, Domanovszky Endre mezőgazdasági tárgyú, Kádár György Budapest élete című freskóval jelentkezik, be­mutatják ezenkívül Kovács Margit kerámiáit és Somogyi-Kerényi Táncospár című mun­káját, amely egyúttal a ma­gyar pavilon előcsarnokát is díszíti. Valószínűleg még áp­rilis hónap folyamán Antwer­penben is rendeznek kiállí­tást a magyar­ képzőművészek. A magyar napok műsora A magyar napokra május 2-án és szeptember 17-én ke­rül sor. Májusban — többek között — a magyar rádió 106 tagú zenekara lép fel. Bar­tók-műsort adnak Ferencsik János vezényletével. Szere­pel ezenkívül a Tátrai-vonós­négyes is. Szeptemberben pe­dig az Állami Népi Együttest láthatja majd a nemzetközi közönség. A filmfesztiválon egy játék- és egy dokumen­tumfilmet mutatnak be. Mint külön érdekességet említette meg Bíró Gerd, hogy Ploker Ignác működés köz­ben mutat majd be egy tel­jesen új, korszerű berende­zést: a több gépre szerelhető hidraulikus készüléke. Külkereskedelmünk termé­szetesen felhasználja az alkal­mat, hogy gyártmányainkat propagálja, s felhívja a Brüsz­­szelben nagy számban jelen levő világcégek képviselőinek s az érdeklődők figyelmét ter­mékeinkre. A magyar ipar ké­szítményei szerepelnek a vi­lágkiállítás katalógusában, a nemzetek kereskedelmének ebben az­­enciklopédiájában­­is. A világkiállítás magyar kormánybiztosa, Odze László arról tájékoztatott, hogy a magyar pavilon munkálatai már előrehaladott állapotban vannak, a belga vállalkozó cég munkásai a végső simításokat végzik a belső berendezésen. 5000 négyzetméternyi hely ju­tott a magyar kiállítási csar­nok számára , s ebből 600 négyzetméternyi helyet a gép­csarnok foglal el. Az építke­zési költségek — megközelí­tőleg — 15 millió belga frank­ba kerülnek, ennek az ösz­­szegnek sokszoros visszatérí­tését ígéri azonban a magyar vendéglátóipar féléves brüsz­­szeli működése és a világpiaci sikereket sejttető árucikkek tömege. Utazásokat szervez az IBUSZ A világkiállításra való uta­zás lehetőségeiről és kilátá­sairól Odze László azt mon­dotta, hogy a kereskedelmi szervek, minisztériumok a szakemberek, tudósok csoport­jai számára igyekeznek bizto­sítani a kiállítás megtekinté­sét. Brüsszeli utazásokat szer­vez ezenkívül az IBUSZ is, ennek feltételei és a létszám­­keret azonban még nem isme­retes. A magyar sajtó, a film­híradó és a televízió folyama­tosan tudósítja közönségét a világkiállítás eseményeiről. A kiállításon — hallottuk végül — nem lesz általánosan bevezetett fizetési pénzegység, a különböző államok fizetési eszközeit a bankok, pénzváltó helyek a kívánt pénznemre át­váltják. A kiállításon bemutatásra kerülő magyar áruknak mint­egy 60—65 százaléka már megérkezett rendeltetési he­lyére. (tamás) Emlékkiállítás nyílt Landler Jenő életéről A vasutasok szakszervezete összegyűjtötte dr. Landler Je­nőre, a magyar proletariátus hős harcosára vonatkozó em­lékeket. A gazdag emlék­anyagból most, dr. Landler Jenő halálának 30. évforduló­ján a szakszervezet kiállítást rendezett, amelyet ünnepélye­sen kedd délután nyitottak meg. A megnyitó ünnepségen Szabó Antal, a szakszervezet elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta: ma 30 éve an­nak, hogy a forradalmi moz­galmairól híressé vált Párizs proletariátusának kibontott gyászlobogói hírül adták Euró­pa népeinek: lehunyta szemét egy harcos, megszűnt dobogni Landler Jenő szíve. Ezután a megjelentek meg­tekintették az emlékkiállítást, amely beszámol Landler Jenő életéről, munkásságáról, a sztrájkokban, a Tanácsköztár­saság idején a Vörös Hadse­regben, a dicsőséges északi hadjáratban kifejtett munkás­ságáról, az emigrációról. A fénykép mutatja azt az emlék­táblát, amelyet emlékére a Kreml falán helyeztek el. A növényvédelmi tudományos értekezlet kedden folytatta munkáját az Agrokémiai Kutató In­tézetben. A felszólalók a kü­lönböző rovarkártevők elleni védekezés tudományos ered­ményeiről számoltak be. Dél­után növénykórtani és állat­tani szakülést tartottak. ■Szerda, 1958. február 18. Antik a Ik­iik mögött van AMERIKAI RAKÉTATÁMASZPONTOK ANGLIÁBAN A "Trójai Faló" angliai be­vonulása elől elhárult az utolsó akadály is. Londoni jelentések szerint az Egyesült Államok és Anglia kormánya aláírták azt a kétoldalú szerződést, mely­nek értelmében amerikai ra­kéta támaszpontokat építenek a közeljövőben a szigetország területein. A kilövő állomások és maguk a rakéták az Egye­sült Államok "adományaként" érkeznek Angliába, a felállí­tási költségeket azonban Ang­lia fedezi. Elég hosszadalmas tárgya­lási periódus előzte meg ennek az egyezménynek a létrejöttét, mely rész­­t az angol szuvere­nitáson és alapjaiban támadja meg Nagy-Britannia nemzet­közi jogi státuszát. Az előze­tes megbeszélésekről nyilvá­nosságra került részletek arra mutatnak, hogy­ a tárgyalások során az Egyesült Államok mindvégig a hajthatatlanság, az »erős kéz« politikájának je­gyében kezelte az angol part­nert. Amerikai részről keresz­tül hajtották elsősorban azt az elképzelést, hogy a rakéta­támaszpontok, technikai be­rendezések kezelésénél az alapvető és döntő pozíciókat minden téren amerikai kato­nák és szakemberek tartsák kézben. Ez vonatkozik minde­nek előtt a kilövő állomások minden olyan részlegére, ahol atom­töltetet tárolnak, vagy kezelnek. Ugyanez a politikai vonalvezetés érvényesült az anyagi kérdések elöntésénél is. A szakértői vélemények sze­rint ugyanis az Angliára há­ruló teher ezen a vonalon lé­nyegesen túlhaladja a korábbi elgondolásokat is, amelyek már szintén legalább 30 millió angol fontra becsülték Anglia megterhelését. Rendkívül figyelemre méltó és új momentum az angol te­rületen elhelyezésre kerülő rakéta-támaszpontok kérdésé­nél, hogy a két ország erre vonatkozó megállapodását két­oldalú egyezmény formájában hozták létre és nem a NATO keretében kerestek valamilyen megoldást terveik realizálásá­ra. Ez a tényező két szempont­ból bír jelentőséggel. Először: ha az atlanti pak­tum tagállamaiként folytatták volna megbeszéléseiket Ame­rika és Anglia, akkor ennek egyenes következményeként logikusan felmerült volna az a lehetőség, hogy az angol terü­letre küldendő amerikai kato­nai és technikai szakemberek, mint a NATO katonai sze­mélyzete szerepeltek volna egy, legalábbis formálisan, teljes jogú atlanti állam felségterü­letén. Erről jelen körülmények között szó sem lehet. A rakéta támaszpontok felállításával, vagy működtetésével kapcso­latban Angliába irányított amerikai katonák és techniku­sok, mint az Egyesült Államok állampolgárai hajtják majd végre feladataikat és így jogi­lag az angol hatóságoknak semmiféle belszólásuk nem le­het ottani tevékenységükbe. Nem rendelkezik velük a NATO főparancsnokság sem, hiszen a vonatkozó megállapo­dást a két ország atlanti tagsá­gától függetlenül létesítette. Másodszor: Az angliai ra­kéta-támaszpontokat az Egye­sült Államok az úgynevezett atomenergia törvény módosí­tása előtt, illetve annak meg­kerülésével hozza létre Nagy- Britannia területén. Az emlí­tett törvény, amint azt már e lap hasábjain ismertettük, megtiltja, hogy az Egyesült Államok az atomkutatás terü­letén elért eredményeit a szö­vetségesek tudomására hozza, így az a páratlanul megalázó helyzet állott elő Anglia szá­mára, hogy az ország területén különböző atom­bázisok épül­nek, de a bázisok igazi tulaj­donosa egy másik nagyhata­­lom, megbízottjai útján gon­dosan őrködik, nehogy a "ben­­szülöttek" a saját hazájukban felállított létesítmények lénye­géről tudomást szerezzenek. A továbbiakban felvetődik a kérdés, hogy az Egyesült Ál­lamok evvel a lépésével egy­részt milyen célt kíván elérni, másrészt mi rejlik a formális magyarázatok mögött. Az ava­tatlan szemlélő előtt is nyil­vánvalóvá kell, hogy váljék, hogy az elsődleges amerikai célkitűzés, valamilyen megol­dási módozat keresése, hogy azt a vákumot, amely az i­n­­terkontinentális rakéták szer­kesztése terén a szovjet és az amerikai eredmények között kialakult, valamilyen módon kitöltsék. Ugyanakkor ameri­kai részről nem győzik hang­súlyozni azt az ingadozó érve­lést, hogy a rakéta-támaszpon­tok felállítására éppen Anglia biztonsága szempontjából van szükség. Hogy az Egyesült Államok idevonatkozó okfejtése meny­nyire szöges ellentétben áll éppen az angol közvélemény legszélesebb rétegeinek állás­foglalásával, arra szemléltető bizonyítékot nyújtott az "atom­leszerelést sürgető mozgalom" első londoni nagygyűlése. Az érdeklődés olyan óriási volt, hogy a Westminster palota kö­zelében fekvő, úgynevezett Központi Csarnok szomszédsá­gában további helyiségeket kellett kibérelni. A beszédeket hangszórókon közvetítették és a gyűlés színhelye előtt egyre nagyobb és izgatotabb tömeg jött össze. Nem vitás, hogy a gyűlés részvevőinek politikai és világ­nézeti elképzelései között nagy űr tátong, az a tény viszont, hogy mégis közösen jutottak el lényegileg oda, ahová már hónapokkal ezelőtt eljutottak a különböző ipari szakszerve­zetek tagjai, akik egyre többen csatlakoznak ahhoz a mozga­lomhoz, melynek célkitűzése, hogy angol munkás ne vegyen r­észt a rakéta-támaszpontok építkezéseinél, arra mutat: a szigetország közvéleményét már nemigen lehet a hagyo­mányos angol hidegvérrel jel­lemezni, a rakéta-támaszpon­tok kérdésében. Ezt nem akar­ják Angliában, nem akarja Russel, nem akarja a Szent Pál székesegyház lelkipásztora és nem akarja az aberdeeni mun­kás. Nem kétséges, hogy en­nek a »nem«-nek adott han­got az angol alsóház nemrég lezajlott külpolitikai vitájában, az ellenzék úgyszólván fron­tális támadása is, melynek a miniszterelnök és a külügymi­niszter által vezetett kormány­­párti front csak szinte példa nélkül álló petyhüdtséggel tu­dott ellentálkit. Az ingadozó kormánypárti sorok jellemzé­sére mondotta találóan a vita során a munkáspárt egyik kép­viselője, hogy viselkedésük felér a bűnösök beismerő sza­vaival. A kormányhoz közelálló la­pok sem merik határozottan védelembe venni az egyez­ményt, azzal érvelnek azon­ban, hogy nem kell róla még egyelőre végleges ítéletet mon­dani. A Times szerint "nem kell nagyon örülni az új egyez­ménynek", de — mint írja —, "a szerződés valódi értékét ,majd csak akkor tudjuk meg, ha meglátjuk, hogy szorosabb együttműködésre vezet-e a lö­vedékeknek mind az előállítá­sában, mind a szétosztásában". A Times-t tehát nem az ag­gasztja, hogy milyen veszélyt jelent Angliára a rakéta ki­lövőhelyek létesítése, hanem pusztán abból a szempontból mond véleményt, hogy meny­nyire lesz "egyenjogú" Anglia együttműködése ezen a terüle­ten az Egyesült Államokkal. Hasonló szempontokat vet fel a Daily Telegra­ph is, amely "hézagpótló szükség­intézke­désnek" nevezi az egyezményt, arra az időre, amíg Anglia ön­állósítani tudja magát az in­terkontinentális fegyverek te­rén. A munkáspárti Daily He­rald viszont arra figyelmeztet, hogy a "Munkáspártnak vezet­nie kellene az embereket, nem pedig a nyomukban kullogni abban a küzdelemben, amely a hidrogénbomba-verseny egy­re fenyegetőbb ámokfutása el­len folyik". A lap szerint Ang­liának nem lenne szabad ra­kéta-támaszpontokat létesíte­nie mindaddig, amíg nem pró­bálkozott a csúcsértekezlettel. Különben is Angliának meg kellene szüntetnie hidrogén­­bomba-kísérleteit, amelyek megmérgezik a világot és oda kellene hatnia, hogy az angol és amerikai repülőgépek ne röpködhessenek hidrogén­bom­­ba-terhük­kel az ország felett. Nem kétséges, hogy a Munkás­párt lapjának ez a megjegy­zése az angol közvélemény túl­nyomó többségének óhaját és hangulatát fejezi ki.

Next