Magyar Nemzet, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-19 / 247. szám
Vasárnap, 1958. október 19. Madar Nemzet. iWMMÉÜlfflEIKÜI SáutduoU frftfltt»a&a»-sziBÉRIÁBAIO Milyen volt a magyarok ősvallása? Véri Zsuzsa negyedéves építészmérnök hallgató 21 társával együtt nyáron a Szovjetunióban járt. Két hétig tanulmányozták Moszkva műemlékeit, építkezéseit s útjukról most írásos beszámolót készítettek. Déri Zsuzsa rajzos, fényképes munkája a Vörös Tér épületeit ismerteti, a harmadéves Borics László, TakácsMáté és Tóth István a hatalmas lakásépítkezésekről, a másodéves Kovács László pedig a szovjet mezőgazdasági kiállításról számol be — az építész szemével. Tóth Dezső ötödéves hallgató húsz társával együtt a Német Demokratikus Köztársaságban töltött két hetet. Tapasztalataikról ugyancsak most adnak számot. Mindkét tanulmányutat az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem KISZ-bizottsága szervezte, hogy segítse az oktatói munkát. Tanuljanak meg a fiatalok a mérnök szemével látni, fejlesszék műveltségüket, bővítsék látókörüket. Hasonló szándék vezette az egyetemi KISZ-szervezet vezetőit, amikor pályázatot hirdettek a Diákszemmel az országban címmel. A pályázat olyan fiatalokat is megragadott, akik még nem tagjai az ifjúsági szervezetnek. Ezt bizonyítja Török Ferenc és Ujváry Rudolf kiváló munkája Győr város történetéről. Vita a szocialista mérnök- nevelésről A gyorsan fejlődő, erősödő ifjúsági szervezetnek mind nagyobb súlya van az egyetem életében. A KISZ-szervezet létszáma egy esztendő alatt megkétszereződött s nemcsak a felvételeknél, elhelyezéseknél, különféle juttatásoknál hallatja szavát, hanem egyre sikeresebben segíti elő az egyetem oktató-nevelő munkáját is. A héten választották meg az egyetemi KISZ-szervezet vezetőségét. 360 tag közül 340 KISZ-es vett részt a gyűlésen. Bartók Miklós tanársegéd, a KISZ-bizottságtitkárának beszámolója után élénk vita alarkult ki az egyetemi szervezet feladatáról, a szocialista mérnök-nevelés feltételeiről, a ♦►szocialista mérnök" fogalmáról. A vitában felszólalt a hallgatókon kívül több fiatal oktató és Rados Kornél, az egyetem rektora is. A szocialista mérnök szakmailag kiválóan képzett, sokoldalúan művelt, szilárd marxista—leninista világnézetű, közösségi ember — foglalták össze oktatók és hallgatók. S hozzátették: az új mérnök majd emberek munkáját szervezi, embereket irányít. De vezetni csak az képes, aki arra minden vonatkozásban alkalmas. A mi egyetemeink szocialista egyetemek, fejlettebbek, mint a tőkés múlt főiskolái. Műszaki egyetemeink nemcsak több, hanem jobban is képzett, nagyobb tudású mérnököket bocsátanak ki falaik közül. Az utóbbi években kétségtelenül sokat gyarapodtak a műszaki tudományok, de a fejlődés elsősorban oktatási rendszerünk szocialista jellegéből következik. Nagy változás tapasztalható már a felvételeknél is. A múltban a lakosság igen szűk rétegéből kerültek a fiatalok az egyetemre. Túlnyomórészt a földesúri, polgári osztályokból. (Franciaországban a hivatalos statisztika szerint a főiskolákon tanuló munkásszármazású fiatalok aránya ma is csak két-három százalék.) A mi egyetemeink kitárták kapuikat egész népünk ifjúsága előtt. A legtehetségesebb munkás, paraszt és értelmiségi fiatalok közül választják ki az új hallgatókat. (Ma sokkal nagyobb számban tanulnak az egyetemeken az értelmiségi szülők gyermekei is, mint a Horthy-fasizmus idején.) Egyetlen egy tehetség sem kallódhat el. A mai mérnökhallgató a tanulmányi évek során nemcsak ismeretekben kap többet, de sokat fejlődtek az oktatási módszerek is: önálló mérnöki látásmódra nevelik, alaposabb, teljesebb, gyakorlatiasabb képzettséget szerez, termelési gyakorlaton vesz részt. Egykori horthysta statisztikáik arról vallanak, hogy a szegénysorrú diákok egyetemi éveik alatt hetente 30—18 órát, sőt, néhányan többet is dolgoztak, megdöbbentően szűkösen táplálkoztak, télvíz idején fűtetlen szobában nyomorogtak. * Ami Nyugaton érthetetlen Mindez a múlté, ösztöndíjaik, szociális juttatások széleskörű rendszere, a diákszállásokról, az étkezésről való messzemenő gondoskodás biztosítja, hogy a hallgatók minden erejüket a tanulásra fordíthassák. A tőkés országokban ez érthetetlen ("■vannak országok, ahol a diákoknak azért fizetnek, hogy tanuljanak!*) — kiáltott fel az egyik amerikai újságíró. De ez is hozzájárul, hogy jobb mérnököket képezzünk, mint a tőkés országokban. A szakmai oktatáson kívül azegyetem vezetőinek és az ifjúsági szervezetnek a törődése kiterjed a fiatalok minden oldalú fejlődésére. Nemrég avatták fel az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem új, korszerű sporttelepét a Lágymányoson. Nagy összegeket fordítanak a tömegsport fejlesztésére s a hallgatók növekvő számban vesznek részt az egyetemi egyesület versenyein. Mind többet törődik az ifjúsági szervezet az egyetem kulturális életével is. A fiatalok kultúrszomja szinte olthatatlan. A színház- és operajegy mindig kevés, sokan látogatják a hangversenyeket is. Az új tanévben a KISZ-szervezet irodalmi esteket, kultúrversenyeket rendez, tovább erősíti a művelődési otthon színjátszó, ének- és tánccsoportját. Nagy az érdeklődés a szellemi öttusa iránt is. Előbb az évfolyamok, majd a karok s azután az egyetemek legjobbjai mérik össze műveltségüket. Az utolsó fordulóban már a televízió előtt. A tizenöt éves lakásépítési terv távlatai Különösen fontos feladat hárul az ifjúsági szervezetre a holnap mérnökeinek közösségi nevelésében, marxista—leninista világnézetük kialakításában. A KISZ hívó szavára a nyáron sok hallgató vett részt a hansági munkákon. (A fiataloknak a fele nem volt tagja az ifjúsági szervezetnek.) Nagy számban dolgoztak a lágymányosi ifjúsági park s a szabadtéri színpad építésén is. Nemrég a Bercsényi úti diákotthonban Várnai Ferenc, a KISZ Központi Bizottságának titkára politikai tájékoztatót tartott. Jellemző a fiatalok növekvő politikai érdeklődésére, hogy 300 mérnökhallgató volt ott, csaknem az egész otthon. A többi diákotthont is felkeresték, illetve felkeresik a KISZ vezetői. Az őszinte politikai beszélgetések sikeresen járulnak hozzá az ellenforradalom hagyatékai, a polgári nézetek, a nacionalizmus elleni harchoz. Az utóbbi időben az egyetemi KISZ- szervezet szilárd támaszait építették ki a diákotthonokban. A diákszállókat mindinkább igazi közösségekké, kollégiumokká alakítják. Sok fiatalhoz szól a KISZ- szervezet az egyetemi újságon, a »Jövő mérnöke" hasábjain keresztül. A hetente megjelenő lap, amely fejlécén büszkén hirdeti a nemzetközi munkásmozgalom jelszavát: Világ proletárjai egyesüljetek!, igen népszerű. Sokan olvassák és sokan is írják. Színesen, sokoldalúan, mind teljesebben tükrözi az egyetem életét: a kommunista diákok növekvő gárdája mint ragadja magával a fiatalok tömegeit. A választás előtt a lap oldalain, továbbá előadásokon, kiállításokon emlékeztetnek a múltra — a Horthy-fasizmus értelmiségi munkanélküliségére, a diáknyomor, a reménytelenség éveire —, s ismertetik a népi hatalom eredményeit, a mérnökök jelenét és jövőjét a szocializmus építésében. Kádár János legutóbbi beszédében elmondotta, hogy a párt és a kormány az egész nép erejének összefogásával 15 esztendő alatt meg akarja oldani a lakáskérdést. A nagy feladat megvalósításában jelentős rész vár a most tanuló fiatalokra is. Száz- és százezer lakást kell tervezni, építeni a következő években. Hatalmas terv ez, amely hatalmas távlatokat, lehetőségeket tár fel a holnap mérnökei előtt is. Rz. Nagy ekhós szekerek indultak reccsenő kerékkel a Balaton festői lankáiról 66 évvel ezelőtt. Kelet felé tartottak. A nincsteleneket, a munkanélkülieket szedték össze svájci vállalkozók, azokat, akiknek nem adott már kenyeret ez a gazdag vidék sem. A szekéren volt a bútoruk, asztal, szék, kopott szekrény, mellette kuporogtak az asszonyok, gyerekek, a felnőttek pedig mezítláb taposták a földet a kerekek nyomában. Amikor Kecskemétet elhagyták, megváltozott a táj, hirtelen kopár lett, még fákat se lehetett látni, csak homokot, napfényben izzó, sárga futóhomokot. Belesüppedtek a kerekek, sütötte a talpukat, beette magát ruhájukba, a foguk alatt sercegett és tele volt a levegő is homokszemcsékkel. Jó óra járásnyira a várostól a vezető feltartotta ostorát, s megállt a karaván. Itt vertek tanyát a homok tetején. Kétezer hold homokbuckát vett meg a svájci tőkés csoport Kecskemét városától 200 ezer koronáért 1892-ben, s ezen a homokon telepedtek le a nincstelen balatonvidéki szegények. Helvéciának nevezték el ezt a helyet, ahogy Svájcot is nevezik. Ma ezeken a homokbuckákon az ország leggazdagabb szőlőtermését takarítják be. Diófák sárguló és ritkuló lombkoronái alatt ülünk a helvéciai iskola udvarán, s Major Sándor bácsi, az iskola 58 éves igazgatója, a Hazafias Népfront elnöke meséli ezt. Ő ismeri a népet, ismereri a homokot is, 27 év alatt, amióta itt kint tanít ebben az iskolában, megtanult a nyelvükön beszélni. Mustvonatok Kecskemét a homokért kapott pénzen felépítette a színházat. A Balaton mellől ideköltöztetett nincstelenek pedig a futóhomokon felépítették az Alföld egyik legvirágzóbb gyümölcs- és szőlőkultúráját. Élnek még öregek, akik emlékeznek a karaván szomorú útjára: homok szegélyezte ezt az utat Körös-körül, ameddig elláttak. Most meg gyümölcs és szőlő váltogatja egymást még távolabb is, mint ameddig a szem ellát. Almák piroslanak a lombok között, fel kellett támasztani az ágakat, nehogy letörjenek a gazdag termés súlya alatt. A szőlő meg olyan termést hozott, amilyenre eddig alig volt példa, a száz mázsát is megadja holdja. Az állami gazdaságban ennél is több termett. Keskeny vágányú vonaton, billenő kocsikon szállítják a szőlőt a gazdaság présházába. Nagyokat rikkant a mozdony, felröppennek hangjára a madarak. Félóránként vágtat a mustvonat, olyan nagy a termés, hogy hetekig is eltart a szüret a gazdaság 1100 holdas szőlőjében. Mitől lesz sárga a barackpálinka? A svájci tőkések jól spekuláltak: a magyar paraszt gyökeret vert a legmostohább körülmények között is, termővé tette a futóhhomokot. Weber igazgató vezetése alatt felépült a tőkés társaság központja is, kissé nagyképű, stilizált épület bástyafokkal, csipkézett várfallal az Alföld kellős közepén. Persze nem ok nélkül. Üzleti számításból. Ennek a bástyának, az ókori lovagvárakhoz hasonló építménynek a mása került a borosüvegek vignettájára. Azt a látszatot akarták kelteni a svájci tőkések, akik nagyban szállították külföldre a homok termését, hogy a hegyvidéki a bor. Csörgő ösvényeken járunk. A ferdeszemű karagasz vadász biztos kézzel vezeti az őserdőben vékonylábú rénszarvasunkat. A megszámlálhatatlanul sok forrás vize Ma nem kell már a bástyafok, elég, ha a külföld a Helvécia nevet hallja. Homokon ilyen jó bort még nem termeltek sehol ebben az országban, vetekszik ide, zamata a nemes magyar fajborokkal. Hárslevelűje világhírű. Olasz rizlingje a legjobb homoki borok egyike. Petőfi Sándor — kinek ne dobbanna meg a szíve, ha e nevet hallja — kalauzol bennünket. Így hívják ugyanis a Helvéciai Állami Gazdaság igazgatóját. Mosolygós, jókedélyű, zömök fiatalember, szerelmese a kertgazdálkodásnak, ismerője a Homoknak. Tőle tudjuk meg, hogy az idei hárslevelű 21 cukorfokos. Radarból 103 mázsás termés van holdanként, ami 80 hektoliter mustot jelent. Ebből a fajtából 3700 hektolitert szüretel a gazdaság. Kétezer szüretelő szedi a termést, puttonyosok hordják a vonathoz, a mustvonatok pedig a gazdaság pincészetéhez robognak a leszedett szőlővel. Éjjel-nappal üzemben vannak a hidraulikus prések, csorog, folyik a must, akár a sárga arany. Megmutatja az igazgató a vákuumos szeszfőzdét is, ahol a világhírű kecskeméti barackpálinka készül. Annyiban különbözik ez az újfajta szeszfőzde a régiektől, hogy ebben a kozmaolajok nem kerülnek a pálinkába és így az szagtalan lesz. Almából is főznek pálinkát, de almapálinkát nem hoznak forgalomba, mert teljesen jellegtelen zamatú és ízű. Nagyon alkalmas alapanyag azonban, cseresznyéhez, meggyhez adagolják. A barack is színtelen, amikor lecsapódik és kicsorog, a hordóban kapja meg gyönyörű sárga színét, amikor már megérik. A helvéciai változás Az olasz rizling és a hárslevelű muzsikáló ízével, a barack zamatéval és illatával a szánkban megyünk tovább. Mustszag terjeng, már esteledik, fények lobbannak sárgán. Talpunk alatt a talaj olyan, mintha vattán járnánk, nesztelen a léptünk a homokon. Az idős tanító-igazgatóval járjuk a falut, Helvéciát, amelynek már önálló közigazgatása van és lakosainak száma meghaladja az ötezret. Határában a szőlő több mint négyezer hold. íme, ide jutottak 66 év alatt a nincstelen balatoni napszámosok. Majd minden házban rádió szól, mozija van a falunak, művelődési háza, s lakosai bejárnak Kecskemétre is színházba. Igen, látni a jeleit a jómódnak, a gazdagságnak. De belül a szívekben, a gondolatokban van-e valamilyen változás? Lépkedünk szótlanul a puha homokon. — Változás? — áll meg a tanító-igazgató. — A Hazafias Népfront kezdeményezésére a jobb gazdákkal végigjártuk a környéket. Állami gazdaságot, termelőszövetkezetet látogattunk, hogy meglássuk, mi az új. Aztán a napokban megalakult az első szőlőtermelő szakcsoport. Hallgatunk. Már egészen sötét van. Valahol a közelben lepottyant egy alma, nagyot puffant a homokon. Hatvanhat évvel ezelőtt öszszefogtak hontalan magyarok, koldusszegényen, s megvetették az alapjait ennek a virágzó, gazdag, szép Helvéciának. Most a népfront vezetésével összefogtak néhányan jómódúak, bizakodók s megalakították a szakcsoportot. Mi lesz ebből? Biztos, hogy még szebb és gazdagabb élet, mert az út arra vezet.mi „, , Illés Sándor mind megreked a mélyebbre taposott ösvényen. Lágy iszapban haladunk tovább. Meglepetve hallgatom: még mindig csörög az ösvény... Hát a rénszarvas patái nemcsak a sziklákon kopognak? A karagasz vadász mosolyogva fejti meg a titkot: ezt a hangot nem a kövekhez ütődő körmök, hanem a rénszarvasok térdei okozzák. A mozgó inak hangja ez. Az egyik folyó partján hatalmas kő fehérült ki a fák közül. Vezetőm int, nézzem meg közelebbről, mert »sámánszikla« ez. Rajta odavetett korhadó faágak, felkötözött színes szalagok. Egykori sámánok földjén járunk, ahol valamikor esténként, éjszakánként egyfenekű dobot verve sajátos öltözetben “"idézték" a szellemeket, így tudakolta meg a sámán mindazt, amit a hozzáfordulók tudni szerettek volna. Például: milyen lesz a vadászat vagy halászat eredménye, hol van az elveszett tárgy, vagy az elveszett állat, mi a beteg baja, és mit kell gyógyulása érdekében tenni. Az ősvallás és az új tenger Ez a sámánhit virágzott valamikor a különböző szibériai népeknél, tehát legközelebbi rokonainknál, az obiugoroknál, valamint a törökök körében, akikkel honfoglalás előtti történetünk folyamán oly szoros kapcsolatban állottunk. A Magyar Tudományos Akadémia meg a Művelődési Minisztérium 1957 nyarán küldött Leningrádba és Szibériába az egykori sámánhit tanulmányozására. Múlt évben a Bajkál tótól nyugatra lakó burjátok meg a nyugati Szajánban élő törökök között zúgott magnetofonom, kattogott fényképezőgépem. Ebben az évben régészeti emlékek feltárásával kezdtem az expedíciót. A gyűjtött anyag történeti értékű bizonyítékokat nyújt, vagyis a romantikus "magyar mitológia" és "ősvalláskutatás" helyett szilárd alapot teremt a honfoglaláskori magyar hitvilág tudományos megismeréséhez. Már évek óta híre járt az Angara és mellékfolyója, az Oka környéki falvakban, hogy különböző rajzok láthatók a partmenti sziklafalakon. Ősi kultúrák emlékei ezek, amelyek sok-sok évezreden át dacoltak az elmúlással. Nem semmisítette meg a sziklát málasztó szibériai fagy, sem a kontinentális nyár égető melege, sem a szél, sem a hó, sem a sziklaomlás. De most — talán három év múlva — mégis eltűnnek majd. Ezen a területen ugyanis tenger lesz, a Bratszki-tenger. Egy új szibériai vízierőmű vízgyűjtő medencéje. A természet erőit uralma alá hajtó ember pontot tesz a természet erői előtt hódoló ős emlékei után. Hát ezért járunk most éppen itt, hogy mielőtt még elborítanák a mesterséges tenger hullámai az őskori ember művészi alkotásait, lefényképezzük, lerajzoljuk és bevigyük a múzeumba. Sámánok a sziklán Ebben a munkában a szovjet kollégák a legmesszebbmenőkig támogattak. A múzeumok anyagát lerajzolhattam, fényképezhettem, a tárgyakról leírásokat készíthettem, a viaszhengerek énekeit magnetofonom szalagjára játszhattam. Ők tették lehetővé, hogy ebben az évben is eljussak Szibéria földjére. Ide is, az Oka folyó partjára, az ősember egyik vadászhelyére. A primitív vadász a zsákmányt mágikus eszközökkel is igyekezett biztosítani. Különböző állatalakokat rajzolt a falra: az állatok lelkeit vagy "gazdáit". Feltettem, hogy a sámánhit korai ábrázolásaival is találkozhatni a sziklarajzok között. Ezért gázoltam mindjárt odaérkezésünk pillanatában a forrongó folyóba, hogy a lenyugvó nap sugarai mellett még szemügyre vehessem az ősi “freskókat". Hattyúk, rénszarvasok, őzek sorakoztak tarka összevisszaságban. Egyszercsak megdobbant a szívem. Egy korong körvonala bontakozott ki a félhomályban. Csak a nap ábrázolása lenne? Nem, nem, mert nincsenek sugarai, meg egy karika és egy félkör is van a közepén, s minél tovább vizsgáltam erőltetéstől könnyező szemekkel, annál bizonyosabbá vált, hogy sámándob kőbevésett ábrázolásával van dolgom. Igen, itt vannak benne a mai festett dobokról jól ismert "utak", amelyeken a dobba gyülekező szellemek járnak, s még a szalagokat is felrajzolták, amelyek olyan jellemzőek néhány mai szibériai nép sámándobjára. Ez a sámánhit legkorábbi eddig ismert emléke. De nemcsak az őskori sámánok nyomait jártam. Amíg tavaly a burját meg a szagát, addig az idén a karagasz és a szojot sámánok viselt dolgait ismerhettem meg. Egy sámánt ma A Kis-Jemisszej folyó vidékén élő szojotoknál találtam rá a 73 éves Szüzükpeni sámánra. Ebben a faluban két sámán működött, az 1952-ben elhunyt Szaldzsak Horlu sámánnő és a ma is élő Szüzükpen. Először az elhunyt Szaldzsak sámánnő viseletét kezdtem lerajzolni. E munka közben bevetődött egy középkorú férfi is a jurtba. Feltűnően ismerte a szojot sámánhitet. Amikor elkészültem a viselet leírásával, a vendéget — aki a földön ülve szürcsölgette kínai csészéből a sózott tejesteát —, kezdtem faggatni. Hamarosar kiderült, hogy még sámánéneket is tud. Egy kis kérlelésre be is mutatta tudományát. Ezután következett a kritikus pillanat. Arra kértem, ő kérje meg Szüzükpen sámánt, hogy mutassa be tudományát. A volt öreg sámán nemsokára meg is jelent. A szojotok, úgy látszik, már előbb hírét vették a kedvező válasznak, mert a jurt a sámán megérkezése előtt megtelt vendégekkel. Néhány férfi és sok asszony ült már körben. Az egykori sámán a földön helyezkedett el. Egy kicsit még kérlelni kellett, aztán hozzákezdett az énekhez. Alig énekelt néhány sort, mér behunyta szemét, fejét jobbrabalra csapkodva énekelt. A sámán pillanatnyi szünet nélkül rázta fejét, egyszer egészen suttogva, másszor hangosan harsogva énekelt, hujjogott, szívta magába a levegőt, majd eltakarta kezével száját, hogy a szavak érthetetlen mormogássá torzultak. Amikor a drámai feszültség már-már a tetőfokra hágott, az egyik asszony odakúszott a sámánhoz, felemelte övéből kihullott pipáját, megtömte dohánnyal és rágyújtott. A kellő pillanatban teli tüdőből fújta a sámánra a füstöt. Mind többet és többet. A sámán szája elé emelte tenyerét és hangos csuklások közepette nyelte a füstöt. Aztán lassan-lassan megszakadt az ének. Szüzükben visszatért közénk . . . Az elmúlt másfél év gazdag anyagot adott, több kilométernyi magnetofonszalagra vett sámánének, sok-sok ezer fénykép, rajz meg több tucat füzet a zsákmány. Mindez lehetőséget nyújt társadalomtudományunknak, hogy a magyar őstörténet egyik fontos fejezetét, a honfoglaló magyar nép hitvilágát tárgyilagosan megismerhessük. Diószegi Vilmos Amerre az út vezet... Hogyan alakult ki az Alföld legvirágzóbb gyümölcs- és szőlőkultúrája . Kétezer hold homokbucka árán építette fel Kecskemét a színházat 9 Megalakult a budapesti Képfrosl bizottság művelődésügyi bizottsága A Hazafias Népfront budapesti bizottsága mellett ismert művészekből, pedagógusokból és művelődésügyi szakemberekből megalakult a budapesti művelődésügyi bizottság. A alakuló ülésen megvitatták a Hazafias Népfront budapesti bizottságának művelődéspolitikai feladatkörét. A bizottság elnökévé dr. Kovács Máté egyetemi tanárt, titkárává dr. Lakatos Lászlót, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetőjét választották meg.