Magyar Nemzet, 1960. november (16. évfolyam, 259-284. szám)
1960-11-01 / 259. szám
4 Madjar Nemzet Jó hírek a mozirajongóknak Új híradó filmszínház, körmozi, szabadtéri filmvetítés Széles tömegek egyik legnépszerűbb szórakoztató és nevelő eszköze a mozi. Hogy milyen ugrásszerűen fejlődött hazánkban a filmszínházak látogatottsága, azt két adat is hűen tükrözi: 1938-ban az ország mozijai 215 játékfilmet mutattak be 18 millió főnyi közönség előtt. Ezzel szemben 1959-ben 150 játékfilm került bemutatásra, a látogatók száma pedig meghaladta a 140 milliót. A bemutatott filmek számának csökkenése azt jelenti, hogy egy-egy film sokkal tovább marad műsoron — nagyobb sikerrel. Hétszázezren a Híradóban Nagymértékben emelkedik a magyar filmek látogatottsága és komoly sikerük van a népi demokratikus országok filmjeinek. A múlt év közepétől ez év közepéig Budapesten 20 magyar, 45 szovjet, 41 népi demokratikus és 44 egyéb külföldi filmet mutatták be. A magyar és a többi szocialista ország játékfilmjeit a közönség 59 százaléka nézte meg. Számos olyan magyar és népi demokratikus film volt, amelyet fél év alatt 30 400 000 néző tekintett meg. A rekordot a Kölyök című film tartja, amelyet három hónap alatt 62 mozi 1444 előadáson mutatott be 647 000 látogató előtt. Ugyanakkor kevés rövidfilm kerül a mozik vásznára. Pedig a közönség igényli ezeket: a Híradó mozi például ez év első felében csaknem 700 000 látogatót fogadott, a Barlang mozinak pedig, amely csak nyáron játszott, 427 000 vendége volt. 3 helyett 14 hónapos tatarozás Országosan emelkedik a mozilátogatók száma, de fővárosi szinten ez az emelkedés kevésbé tapasztalható. Ennek az az oka, hogy a budapesti filmszínházak száma és befogadóképessége a tatarozások elhúzódása miatt állandóan csökken. Tavaly a mozik helyreállítása miatt 4200, idén 9600 előadás maradt el, ami annyit jelent, hogy másfél millióval kevesebb nézőt fogadhattak a főváros filmszínházai. Csökkenti a mozik befogadóképességét az is, hogy a tatarozások alkalmával részben a tűzrendészeti előírások, részben a közönség nagyobb kényelmének biztosítása miatt csökkentik az ülőhelyek számát. A tatarozások és újjáépítések elhúzódására jellemző, hogy a zuglói Sport, az újpesti Szabadság, a pesterzsébeti Világosság mozi már hónapok óta zárva van és további hónapok telnek még el, míg sor kerülhet megnyitásukra. Az angyalföldi Béke mozi tatarozása 3 hónap helyett 14 hónapig tartott. Kétszer került az ügy a döntőbíróság elé, amely összesen 9000 forint kötbért ítélt meg a mozivállalat részére, de ez csekély ellenérték a több, mint egyéves bevételi veszteségért. A Balaton mozit a rossz tetőkonstrukció miatt még a múlt év elején zárták be. Egyéves munka után elkészült a helyreállítás, de az idén júniusban már újra potyogni kezdett a vakolat, s a mozit ismét be kellett csukni. Hasonló sors vár a nemrég tatarozott Vörösmarty mozira is. Moziaréna a Lágymányoson Az idén 22 millió forintot fordított a fővárosi tanács a mozik tatarozására. A jövő évi programban szerepel a pestlőrinci Madách, a budafoki Árpád, a pesterzsébeti Tátra, a kispesti Hunyadi, a körúti Bástya és Hazám mozik helyreállítása. Átépítik a budai Szabadság és Marx mozikat, s sokáig lesz zárva az Akácfa utcai Gorkij is, amelyet 1,2 milliós költséggel modernizálnak. Tatarozzák továbbá még a pestlőrinci Fórum, a pesthidegkúti Kultúra, a Kulich Gyula téri Attila, a rákospalotai Széchenyi mozikat és átépítik a Dózsa mozi előcsarnokát, tetőszerkezetét. Jelenleg 24 szélesvásznú mozi van Budapesten. Jövőre a többi közt a budai Május X is Szélesvásznat kap. Ez azonban a látogatók számára 6—10 hónapos kiesést jelent az átépítés miatt. A jövő esztendőben egyébként sor kerül egy újabb híradó mozi építésére a Nagykörúton, a volt Nyugat mozi helyén. A két és félmilliós költséggel felépített moziba 280 személy fér be majd. Ugyancsak a jövő év nyarán — a mozirajongók legnagyobb örömére — a Városligetben körmozi épül fel szovjet segítséggel. A körmoziban — amelyből még nagyon kevés van a világon — 22 gép vetíti a körbefutó vászonra a filmet. Az ötéves tervben csaknem százmillió forintot irányoznak elő a moziépületek felújítására. Új mozi CD01 az elkövetkező években Kőbányán, a Lágymányoson és az Üllői úti új lakótelepen. Lágymányoson egy öt-hatezer személyes kertmozi építését is szeretnék megvalósítani, ahol fesztiválfilmeket vetítenének. Szó van arról, hogy magyar mérnök találmánya alapján megoldják a nappali szabadtéri filmvetítést. Gárdonyi Jenő A Kőbányán, a Pataki István téren épülő SCO személyes új, szélesvásznú , mozi makettje. A 15 millió forintos költséggel épülő filmszínházat Molnár Péter és Mühlbacher István építőművészek tervezték. Kongresszust tartottak a művészeti szakszervezetek A vasas-szakszervezet székházában vasárnap reggel megkezdte tanácskozását a művészeti szakszervezetek negyedik kongresszusa. Gertler Viktor, a filmművészek szakszervezetének elnöke nyitotta meg a kongresszust, majd Baranyai Tibor főtitkár ismertette a központi vezetőség beszámolóját. A referátum után megkezdődtek a hozzászólások. Bugár Jánosné, a SZOT titkára, a magyar szakszervezeti mozgalom, Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, az MSZMP Központi Bizottságának, a művelődésügyi miniszternek és a minisztérium dolgozóinak az üdvözletét tolmácsolta Hétfőn folytatódott a vita a beszámoló felett, majd a kongresszus megválasztotta a központi vezetőséget és a számvizsgáló bizottságot. Az újonnan megválasztott központi vezetőség megtartotta első ülését. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkárává Baranyai Tibort választották. Pór Bertalan a képzőművészek, Gertler Viktor a filmeseik, Várkonyi István a rádiósok, Ungváry László a színészeik, Kerekes János a zenészeik, Dániel Béla az artisták és Selányi Vilmos a táncművészek szakszervezetének elnöke lett. PR KÖNYVESPOLC Benedek Elek novellái A romániai Állami Irodalmi Könyvkiadó testes kötetben kiadta Benedek Elek elbeszéléseit és karcolatait. Az ötvenkét elbeszélést az író régi köteteiből s még régibb újságokból Balogh Edgár gyűjtötte össze, realista igénnyel válogatva a terjedelmes anyagban. Szép bevezető tanulmányban mondja el Balogh Edgár, hogyan találta meg a nagy mesemondóban a kora társadalmát bíráló írót. Balogh Edgár két évvel ezelőtt, Halljátok, emberek címen megjelentette Benedek Elek publicisztikai írásműveit. Az a kötet s ez is hitelesen mutatja, hogy a felejthetetlen mesemondó korának egyik igazmondó, bátor publicistája volt. A népért szóló cikkek — most derül ki — odatartoznak ezekhez a kisebb-nagyobb elbeszélésekhez. A harismadár, ez a Benedek-kötet címe, élénken magyarázza, hogyan elevenítette meg a publicista látotthallott anyagát a szépíró. Ez nem véletlenül történt így. Benedek Elek csak azt örökítette meg elbeszélő formában, amit valóság-szemléletével felfogott: az élő embereket, az élő életet. Mindent közelről szemlélt, mindent azon melegében följegyzett. Elbeszélésein nyomon követhetjük Benedek Elek életét, küzdelmeit, harcait. Sz. R. Dávid Garnett: A hazatérő tengerész A szerző kitűnő műve a múlt század derekán játszódik, de hallatlanul aktuális. Egy hazatérő tengerész kálváriáját írja le megrázó egyszerűséggel. Hőse kihívta maga ellen az angol társadalmat, mert néger asszonnyal tért haza. Garnett szűkszavúan, meleg humanizmussal ír róla, leleplezve az embertelenséget és felragyogtatva az egyszerű, őszinte emberséget. A könyvet Vajda Gábor szép, veretes stílű fordításában olvashatjuk. (Európa.) Ács Kató: Jutka és a bábszínház A színház világát mutatja bea gyermekeknek az írónő, egy bábszínházi előadás megszületésének történetében. Könnyed elbeszélő stílusban ismertet meg azzal a hosszú úttal, amelyen az ötlet az írón, zeneszerzőn, rendezőn, tervezőkön, színészeken át eljut az előadásig. Könyve nemcsak élvezetes mese-olvasmány a kisiskolás gyermekeknek, hanem bevezető a színház művészetébe, és így előkészíti a gyermekeket későbbi művészi élmények befogadására. (Móra Ferenc Kiadó.) Terem isten népe Osztják népmesegyűjtemény. A magyarság kis rokonnépe, az Ob folyó mentén, az Uralon túl él. Mesekincsét jobbára csak a tudósok ismerték. Ez a kötet — mely Gulyás János válogatásában és fordításában jelent meg — megismertet az osztjákok színes, népi hősökről, »regebeli szép időkről«» szóló gazdag meseél képzeletvilágával. (Európa.) ■Kedd, 1900. november 1. Akodó Televízió Múlt héten új műsorral is jelentkezett a Falurádió. A Falusi hétköznapok című új sorozatot terv szerint minden hónapban egyszer szólaltatják meg. Azokról a témákról akarnak beszélni, melyek leginkább foglalkoztatják a falusi embereket: az átalakuló faluról, az új paraszti életformáról, s hogy mindez miként változtatja meg a falun élők tudatát. Egyrészt a falunak szól ez a műsor, hogy jobban megismerhesse önmagát, másrészt a városi hallgatónak, hogy jobban megismerje a mai falu életét. Az első adás központi témája a faluról elszakadt fiatalok problémája volt. Fontos, nem egy vidéken életbevágó kérdés ez: helyes, hogy a sorozat gazdái elsőnek tárgyalták. Fábián Gyulaoknyomozó- riport-körútra vállalkozott. Először egy Balaton menti községben szólaltatta meg néhány helybéli véleményét , majdüldözőbe vette az országban szétszéledt fiatalokat s őket faggatta indítékaikról, mindennapi életükről. Érdekes és tanulságos képet nyújtott a problémáról — reméljük, a továbbiakban is döntő kérdésekről hallunk majd, színes és változatos formában. Az Ifjúsági Rádió szintén új sorozattal jelentkezett, Ady Endre kortársait, barátait szólaltatják meg. A visszaemlékezésekből, személyes élményekből Ady életét, harcait elevenítik fel, a kor reflektorába állítva verseit. A kezdeményezés igen nagy jelentőségű: pillanatnyi fontosságán túl irodalomtörténeti archívum-anyag is lehet belőle — legalábbis reméljük, hogy a magnótekercseket majd ilyen értelemben kezelik. A sorozat szerkesztője Hatvany Lajos, Ady egykori harcostársa és mecénása is a leghivatottabb e fontos munka elvégzésére. Az első emlékezést is ő írta, Találkozásom Ady Endrével címmel. A személyes emlékek melegétől áthatott előadás élményt jelentett a hallgató számára. Ugyanakkor hadd jegyezzük meg, hogy a sorozatok túlburjánzása ismét túlzottan megmerevíti a műsorszerkesztés arányait. Új, friss sorozatok indításakor talán helyes lenne felülvizsgálni a régebbieket, és szelektálni. Vigyázzunk, nehogy a heti műsor merev tanrenddé váljék, Görgey Gábor * Kitűnő bábjátékkal örvendeztette meg a héten legifjabb nézőit a Televízió. A Szalmabocit csehszlovák és magyar bábművészek közös előadásában láttuk — és élveztük. A félórás mesedarab eseménydús, változatos, nincs benne semmi ijesztő, hangulata végig nyugodt, idillikus. Mondanivalója új vonást is tartalmaz. A történet során három állat kerül bajba: a nyúl, a medve és a róka. Mind a három magának köszönheti a bajt, mert rossz szándékkal közeledett a kis Szalmabocihoz. Mind a hárman megígérik a Boci gazdájának, a mesebeli nagyanyónak, hogy ha megbocsát nekik és elengedi őket, becsülettel meghálálják jóságát. Az anyóka megbízik mind a három állatban — a nyálban, a medvében, a rókában — és egyikben sem csalódik. Ez a motívum, hogy a róka is megjavulhat, tehát érdemes nevelésével megpróbálkozni, új szellemet visz a mesevilág könyörtelenül merev törvényei közé. Ezért találtuk különösen figyelemre méltónak a kis bábjátékot. És azért, mert Alexendr Zapletan és Kende Márta rendezésében nagyon jó előadást láttunk, rokonszenves bábukat, az érzelmi árnyalatokat is hitelesen kifejező mozgást. A hét érdekes és élvezetes eseménye volt az "Önéletrajz" című műsorban Illés Béla Kossuth-díjas írónk szereplése. Valóban, nála megfelelőbb személyt nem találhattak volna a TV anekdota-sorozatának elindításához. Az elhangzott történeten szívből derültünk. Ezúttal ismét bebizonyosodott: ha egy ember leül az asztalhoz és negyedórán át csak beszél, nem szükségszerű, hogy ez unalmas legyen — még a Televízióban sem. A Lányok, asszonyok műsorában egyetlen nagy riportot láttunk, a XIV. kerületi nőtanácsról. Egy esztendővel ezelőtt a TV beszámolt a XIV. kerületi asszonyok terveiről és most Balogh Mária riporter vezetésével e tervek megvalósulásáról értesültünk. Ügyes, színes, jól felépített riport volt. Bizonyára merített belőle ötletet a többi nőtanács is. Csak egy kicsittúlságosan részletesnek, hosszúnak találtuk. Az utána közvetített Mozogni jó című kisfilm a csecsemő mozgásával foglalkozott. A rendkívül érdekes, elgondolkoztató rövidfilm nemcsak a "gyakorló" szülőknek, minden nézőnek kellemes perceket adott. A néhány hete indult Hétköznapi jó tanácsok című sorozat érdekesnek ígérkezik. Az első osztályosokkal foglalkozó, igen jól szemléltetett előadásokat Kiss Lajosné pedagógus nagy szakértelemmel és a témához méltó lelkesedéssel tartotta meg. Ebbe a rovatba került Walter Endre szakács népszerű főzőtanfolyama is. Legutóbb a politúrozott bútorok tisztításával kapcsolatban kaptunk néhány érdekes, jó tanácsot. Az eddig látottak után az a benyomásunk, hogy a Hétköznapi jó tanácsok hasznosak és kedveltek lesznek. Kár, hogy a szerkesztők meglehetősen fukarkodnak az idővel. Az ötperces adás alatt elmondani mindent a témáról és ott helyben szemléltetni is az elmondottakat, nagyon nehéz lehet az előadók számára. Nem csoda, ha idegesek, igyekeznek minél gyorsabban beszélni, kapkodnak. Ez az úgy látszik bevált műsortípus véleményünk szerint 8—10 percet is elbírna. Vilcsek Anna ÜDVÖZLET Nem tudom, bolti polcon vagy könyvtárban várja-e, hogy kiválasszák, tán már gazdára is lelt. Nem tudom, ki olvassa: meséhez csak most jutó falusi nénike, vagy már regénnyel ismerkedő iskolás. Nem tudom, debütál vagy jubilál-e, aki írta, mert nem lesték világraérkezését a nyomdában, s nem fogadták ünnepélyesen a könyvterjesztőnél. Így nem mondhatunk róla mást, mint hogy 1960 harmadik negyedében született. S ezért a harmincmilliomodik ifjúsági könyvet együtt ünnepeljük az örömszülők tizedik évfordulójával, vagyis a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó dolgozóival. Tíz esztendeje annak, hogy az ifjúsági irodalmatnagykorúsították*. Előbb a könyvkiadás államosításával kiszabadították a letűnt társadalom ideológiája, financiális szemlélete béklyóiból. Majd önálló kiadóvállalatot teremtettek számára, amely működésében nemcsak irodalom-, hanem iskolapolitikai szempontokkal is számolt. A szocialista eszmeiség és formai igényesség követelményét pedagógiai alapra helyezte. Hogy aki megérdemli az író nevet, azt mindig pedagógiai célok vezetik. Ez igaz, de általában az embert vagy az emberiséget akarja nevelni, és nem egy meghatározott korosztályt. Az ifjúsági író, éppúgy, mint a tanító, nem terhelheti túl a nyolc—tízéveseket problémákkal, ismeretekkel, vagy zsúfolt stílussal, és éppúgy, mint a szülő, nem becsülheti le a serdülőket gügyögéssel vagy problémamentességgel. S nem becsülheti le egyetlen olvasóját sem pongyola stílussal, silány formával, sematizmussal. Az ifjúsági kiadóvállalat vezetőinek és munkatársainak némi erőfeszítésébe került, míg íróval és grafikussal elfogadtatták, hogy a gyerek- és ifjúsági irodalom is irodalom és a könyvek illusztrálása sem képzőművészeten kívüli tevékenység. A meggyőzésben segített az, hogy ennek a kiadónak a legnagyobb az olvasótábora, hiszen csak alsó korhatára van, s a legfogékonyabb a leghálásabb is. Ám kevésbé segített a kritika, amely jóval kisebb figyelemmel kíséri egyazon író ifjúsági és felnőtt regényét. A tíz év alatt a kiadó sok régi írót vont be munkájába és sok újat fedezett fel. Van része abban, hogy jó írók jó pedagógusokká is lettek és a nevelés céljait világosan látók a formának ismertőivé. Mintegy kétezer művet adott ki. Szép és jó könyveket. S ha találunk közöttük kevésbé sikerüiteket is, ártalmasakat soha. Az ifjúsági könyvek példányszáma a legtöbb esetben tízezernél kezdődik — a most készülő Énkönyvtáramat például kötetenként százhúszezer példányban nyomják ki — mindez azonban kevés. S vannak valódi hiánycikkek is: a leány- és a kalandos regény. A kiadó több máról és holnapról szóló művet vár az írótól. Igazán most és nem átalakított múltat, mint amivel itt-ott még kísérleteznek, nem saját gyermekkori élményeik korszerűsítését, a cserkészéletúttörősítését*. Mait és újat, mert leselkedik valamiféle uniformizálódási veszély, bizonyos visszatérő motívumok, állandó figurák és színterek, no meg típus (nem tipikus) konfliktusok képében. Az egy téma körüli variációk helyett az életet megközelítő változatosságra van szükség tárgyban és műfajban. De a mánál nagyobb leckét ad fel a holnap, amely nemcsak a tudományos ismeretterjesztés témája, hanem az íróé is. Mert úgy jó, ha a holnapról ábrándozó gyereket és ifjút az értelmi nevelés mellett az érzelmi nevelés is segíti. De hogy több legyen a jó fantasztikus regény, ahhoz "politechnizálni" kellene az írót és felfrissíteni természettudományos műveltségét. Szerencse, hogy a műveltség ezirányú kiegészítése nemcsak kiadói, hanem társadalmi igény is. Író, kiadó, könyvtáros, pedagógus és szülő pedig — mint erre már utaltam — kritikát vár, kritikát, amely nem fanyalog, ha a mű nem üti meg a tolsztoji mértéket, de azon sem lelkesedik, ha Beniczkyné Bajza Lenke színvonalát már sikerült túlhaladnunk. Olyan irodalmi kritikát, amelyet ugyanaz az esztétikai, politikai és pedagógiai szemlélet hat át, mint az ifjúsági irodalom többi művelőjét és gondozóját. Több és alaposabb kritikát. Ez, hogy stílusos legyek, a kiadó dolgozóinak első kívánsága az obugát három közül. A második: a Gyermekkönyvek Háza. Olyan, mint Moszkvában van: könyvtár, klub és kísérleti laboratórium kombinációja. Itt író, olvasó és könyvtáros rendszeresen találkozhatnak szervezetten és véletlenül. Felmérhető volna az igény és lemérhető a hatás. A harmadik kívánság a saját könyvüzlet. Szolgálná a lektorok gyakorlati, s az előadók irodalmi nevelését, a vevő jobb tájékoztatását. S mi mást kívánhatnánk a tizedik jubileumát ünneplő Móra Ferenc Könyvkiadónak, mint azt, hogy teljesüljön mind a három kívánsága. Kovács Judit Vacsorázzon a SALLAI étkezdében XIII. Sallai Imre utca 22. * Kitűnő hősi koszt Olcsó árak