Magyar Nemzet, 1960. november (16. évfolyam, 259-284. szám)

1960-11-01 / 259. szám

4 Madjar Nemzet Jó hírek a mozirajongóknak Új híradó filmszínház, körmozi, szabadtéri filmvetítés Széles tömegek egyik leg­népszerűbb szórakoztató és ne­velő eszköze a mozi. Hogy mi­lyen ugrásszerűen fejlődött hazánkban a filmszínházak lá­togatottsága, azt két adat is hűen tükrözi: 1938-ban az or­szág mozijai 215 játékfilmet mutattak be 18 millió főnyi közönség előtt. Ezzel szemben 1959-ben 150 játékfilm került bemutatásra, a látogatók szá­ma pedig meghaladta a 140 milliót. A bemutatott filmek számának csökkenése azt je­lenti, hogy egy-egy film sok­kal tovább marad műsoron — nagyobb sikerrel. Hétszázezren a Híradóban Nagymértékben emelkedik a magyar filmek látogatottsága és komoly sikerük van a népi demokratikus országok film­jeinek. A múlt év közepétől ez év közepéig Budapesten 20 magyar, 45 szovjet, 41 népi de­mokratikus és 44 egyéb külföl­di filmet mutatták be. A ma­gyar és a többi szocialista or­szág játékfilmjeit a közönség 59 százalék­a nézte meg. Szá­mos olyan magyar és népi de­mokratikus film volt, amelyet fél év alatt 30 400 000 néző te­kintett meg. A rekordot a Kölyök című film tartja, ame­lyet három hónap alatt 62 mo­zi 1444 előadáson mutatott be 647 000 látogató előtt. Ugyanakkor kevés rövidfilm kerül a mozik vásznára. Pedig a közönség igényli ezeket: a Híradó mozi például ez év első felében csaknem 700 000 láto­gatót fogadott, a Barlang mo­zinak pedig, amely csak nyá­ron játszott, 427 000 vendége volt. 3 helyett 14 hónapos tatarozás Országosan emelkedik a mo­zilátogatók szám­a, de fővárosi szinten ez az emelkedés ke­vésbé tapasztalható. Ennek az az oka, hogy a budapesti film­színházak száma és befogadó­­képessége a tatarozások elhú­zódása miatt állandóan csök­ken. Tavaly a mozik helyreál­lítása miatt 4200,­ idén 9600 előadás maradt el, ami annyit jelent, hogy másfél millióval kevesebb nézőt fogadhattak a főváros filmszínházai. Csök­kenti a mozik befogadóképes­ségét az is, hogy a tatarozások alkalmával részben a tűzren­dészeti előírások, részben a kö­zönség nagyobb kényelmének biztosítása miatt csökkentik az ülőhelyek számát. A tataro­zások és újjáépítések elhúzó­dására jellemző, hogy a zuglói Sport, az újpesti Szabadság, a pesterzsébeti Világosság mozi már hónapok óta zárva van és további hónapok telnek még el, míg sor kerülhet meg­nyitásukra. Az angyalföldi Bé­ke mozi tatarozása 3 hónap helyett 14 hónapig tartott. Kétszer került az ügy a döntő­bíróság elé, amely összesen 9000 forint kötbért ítélt meg a mozivállalat részére, de ez csekély ellenérték a több, mint egyéves bevételi veszteségért. A Balaton mozit a rossz tető­­konstrukció miatt még a múlt év elején zárták be. Egyéves munka után elkészült a hely­reállítás, de az idén júniusban már újra potyogni kezdett a vakolat, s a mozit ismét be kellett csukni. Hasonló sors vár a nemrég tatarozott Vörös­marty mozira is. Mozi­aréna a Lágymányoson Az idén 22 millió forintot fordított a fővárosi tanács a mozik tatarozására. A jövő évi programban szerepel a pestlő­rinci Madách, a budafoki Ár­pád, a pesterzsébeti Tátra, a kispesti Hunyadi, a körúti Bástya és Hazám mozik hely­reállítása. Átépítik a budai Szabadság és Marx mozikat, s sokáig lesz zárva az Akácfa utcai Gorkij is, amelyet 1,2 milliós költséggel modernizál­nak. Tatarozzák továbbá­ még a pestlőrinci Fórum, a pesthi­degkúti Kultúra, a Kulich Gyula téri Attila, a rákospalo­tai Széchenyi mozikat és átépí­tik a Dózsa mozi előcsarnokát, tetőszerkezetét. Jelenleg 24 szélesvásznú mo­zi van Budapesten. Jövőre a többi közt a budai Május X is Széles­vásznat kap. Ez azonban a látogatók számára 6—10 hó­napos kiesést jelent az átépí­tés miatt. A jövő esztendőben egyébként sor kerül egy újabb híradó mozi építésére a Nagy­körúton, a volt Nyugat mozi helyén. A két és félmilliós költséggel felépített moziba 280 személy fér be majd. Ugyancsak a jövő év nyarán — a mozirajongók legnagyobb örömére — a Városligetben körmozi épül fel szovjet segít­séggel. A körmoziban — amelyből még nagyon kevés van a világon — 22 gép vetíti a körbefutó vászonra a filmet. Az ötéves tervben csaknem százmillió forintot irányoznak elő a moziépületek felújításá­ra. Új mozi CD01 az elkövetke­­ző években Kőbányán, a Lágy­mányoson és az Üllői úti új lakótelepen. Lágymányoson egy öt-hatezer személyes kert­mozi építését is szeretnék megvalósítani, ahol fesztivál­filmeket vetítenének. Szó van arról, hogy magyar mérnök ta­lálmánya alapján megoldják a nappali szabadtéri filmvetítést. Gárdonyi Jenő A Kőbányán, a Pataki István téren épülő SCO személyes új, szélesvásznú , mozi makettje. A 15 millió forintos költséggel épülő filmszínházat Molnár Péter és Mühlbacher István építőművészek tervezték. Kongresszust tartottak a művészeti szakszervezetek A vasas-szakszervezet szék­házában vasárnap reggel meg­kezdte tanácskozását a művé­szeti szakszervezetek negyedik kongresszusa. Gertler Viktor, a filmművészek szakszerveze­­tének elnöke nyitotta meg a kongresszust, majd Baranyai Tibor főtitkár ismertette a központi vezetőség beszámoló­ját. A referátum után meg­kezdődtek a hozzászólások. Bugár Jánosné, a SZOT tit­kára, a magyar szakszervezeti mozgalom, Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, a műve­lődésügyi miniszternek és a minisztérium dolgozóinak az üdvözletét tolmácsolta Hétfőn folytatódott a vita a beszámoló felett, majd a kong­resszus megválasztotta a köz­ponti vezetőséget és a szám­­vizsgáló bizottságot. Az újonnan megválasztott központi vezetőség megtartot­ta első ülését. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkárává Baranyai Tibort választották. Pór Bertalan a képzőművészek, Gertler Vik­tor a filmeseik, Várkonyi Ist­ván a rádiósok, Ungváry László a színészeik, Kerekes János a zenészeik, Dániel Béla az artisták és Se­lányi Vilmos a táncművészek szakszerveze­tének elnöke lett. PR KÖNYVESPOLC Benedek Elek novellái A romániai Állami Irodalmi Könyvkiadó testes kötetben kiadta Benedek Elek elbeszé­léseit és karcolatait. Az öt­venkét elbeszélést az író régi köteteiből s még régibb újsá­gokból Balogh Edgár gyűjtöt­te össze, realista igénnyel vá­logatva a terjedelmes anyag­ban. Szép bevezető tanul­mányban mondja el Balogh Edgár, hogyan találta meg a nagy mesemondóban a kora társadalmát bíráló írót. Balogh Edgár két évvel ezelőtt, Hall­játok, emberek címen megje­lentette Benedek Elek publi­cisztikai írásműveit. Az a kö­tet s ez is hitelesen mutatja, hogy a felejthetetlen mese­mondó korának egyik igaz­mondó, bátor publicistája volt. A népért szóló cikkek — most derül ki — odatartoznak ezek­hez a kisebb-nagyobb elbeszé­lésekhez. A harismadár, ez a Benedek-kötet címe, élénken magyarázza, hogyan elevení­tette meg a publicista látott­hallott anyagát a szépíró. Ez nem véletlenül történt így. Benedek Elek csak azt örökí­tette meg elbeszélő formában, amit valóság-szemléletével fel­fogott: az élő embereket, az élő életet. Mindent közelről szemlélt, mindent azon mele­gében föl­jegyzett. Elbeszélé­sein nyomon követhetjük Be­nedek Elek életét, küzdelmeit, harcait. Sz. R. Dávid Garnett: A hazatérő tengerész A szerző kitűnő műve a múlt század derekán játszódik, de hallatlanul aktuális. Egy hazatérő tengerész kálváriáját írja le megrázó egyszerűség­gel. Hőse kihívta maga ellen az angol társadalmat, mert né­ger asszonnyal tért haza. Gar­nett szűkszavúan, meleg hu­manizmussal ír róla, leleplezve az embertelenséget és felra­­gyogtatva az egyszerű, őszinte emberséget. A könyvet Vajda Gábor szép, veretes stílű for­dításában olvashatjuk. (Euró­pa.) Ács Kató: Jutka és a bábszínház A színház világát mutatja be­­a gyermekeknek az írónő, egy bábszínházi előadás meg­születésének történetében. Könnyed elbeszélő stílusban ismertet meg azzal a hosszú úttal, amelyen az ötlet az írón, zeneszerzőn, rendezőn, terve­zőkön, színészeken át eljut az előadásig. Könyve nemcs­ak­ élvezetes mese-olvasmány a kisiskolás gyermekeknek, ha­nem bevezető a színház művé­szetébe, és így előkészíti a gyermekeket későbbi művészi élmények befogadására. (Móra Ferenc Kiadó.) Terem isten népe Osztják népmesegyűjtemény. A magyarság kis rokonnépe, az Ob folyó mentén, az Ura­­lon túl él. Mesekincsét jobbá­ra csak a tudósok ismerték. Ez a kötet — mely Gulyás Já­nos válogatásában és fordítá­sában jelent meg — megis­mertet az osztjákok színes, né­pi hősökről, »regebeli szép időkről«» szóló gazdag mese­él képzeletvilágával. (Európa.) ■Kedd, 1900. november 1. Akodó­ Televízió Múlt héten új műsorral is jelentkezett a Falurádió. A Falusi hétköznapok című új sorozatot terv­ szerint minden hónapban egyszer szó­laltatják meg. Azokról a té­mákról akarnak beszélni, me­lyek leginkább foglalkoztatják a falusi embereket: az átala­kuló faluról, az új paraszti életformáról, s hogy mindez miként változtatja meg a falun élők tudatát. Egyrészt a falu­nak szól ez a műsor, hogy job­ban megismerhesse önmagát, másrészt a városi hallgató­nak, hogy jobban megismerje a mai falu életét. Az első adás központi témája a faluról el­szakadt fiatalok problémája volt. Fontos, nem egy vidéken életbevágó kérdés ez: helyes, hogy a sorozat gazdái elsőnek tárgyalták. Fábián Gyula­­ok­­nyomozó- riport-körútra vál­lalkozott. Először egy Balaton menti­ községben szólaltatta meg néhány helybéli vélemé­nyét , majd­­üldözőbe vette­ az országban szétszéledt fiata­lokat s őket faggatta indíté­kaikról, mindennapi életükről. Érdekes és tanulságos képet nyújtott a problémáról — re­méljük, a továbbiakban is dön­tő kérdésekről hallunk majd, színes és változatos formában. Az Ifjúsági Rádió szintén új sorozattal jelentkezett, Ady Endre kortársait, barátait szó­laltatják meg. A visszaemléke­zésekből, személyes élmények­ből Ady életét, harcait eleve­nítik fel, a kor reflektorába ál­lítva verseit. A kezdeményezés igen nagy jelentőségű: pilla­natnyi fontosságán túl iroda­lomtörténeti archívum-anyag is lehet belőle — legalábbis reméljük, hogy a magnóteker­­­cseket majd ilyen értelemben kezelik. A sorozat szerkesztője Hatvany Lajos, Ady egykori harcostársa és mecénása i­s a leghivatottabb e fontos munk­a elvégzésére. Az első emléke­zést is ő írta, Találkozásom Ady Endrével címmel. A személyes emlékek melegétől áthatott előadás él­ményt jelentett a hallgató szá­mára. Ugyanakkor hadd jegyezzük meg, hogy a sorozatok túlbur­jánzása ismét túlzottan meg­merevíti a műsorszerkesztés arányait. Új, friss sorozatok indításakor talán helyes lenne felülvizsgálni a régebbieket, és szelektálni. Vigyázzunk, ne­hogy a heti műsor merev tan­renddé váljék, Görgey Gábor * Kitűnő bábjátékkal örven­deztette meg a héten legifjabb nézőit a Televízió. A Szalmabocit csehszlovák és magyar báb­művészek közös előadásában láttuk — és élveztük. A fél­órás mese­darab eseménydús, változatos, nincs benne semmi ijesztő, hangulata végig nyu­godt, idillikus. Mondanivalója új vonást is tartalmaz. A történet során három állat kerül bajba: a nyúl, a medve és a róka. Mind a három magának köszönheti a bajt, mert rossz szándékkal közeledett a kis Szalmaboci­hoz. Mind a hárman megígé­rik a Boci gazdájának, a me­sebeli nagyanyónak, hogy ha megbocsát nekik és elengedi őket, becsülettel meghálálják jóságát. Az anyóka megbízik mind a három állatban — a nyálban, a medvében, a róká­ban — és egyikben sem csaló­dik. Ez a motívum, hogy a ró­ka is megjavulhat, tehát érde­mes nevelésével megpróbál­kozni, új szellemet visz a me­sevilág könyörtelenül merev törvényei közé. Ezért találtuk különösen figyelemre méltó­nak a kis bábjátékot. És azért, mert Alexendr Zapletan és Kende Márta rendezésében nagyon jó előadást láttunk, ro­konszenves bábukat, az érzel­mi árnyalatokat is hitelesen kifejező mozgást. A hét érdekes és élvezetes eseménye volt az "Önéletrajz" című műsorban Illés Béla Kos­­suth-díjas írónk szereplése. Valóban, nála megfelelőbb sze­mélyt nem találhattak volna a TV anekdota-sorozatának elin­dításához. Az elhangzott tör­téneten szívből derültünk. Ez­úttal ismét bebizonyosodott: ha egy ember leül az asztalhoz és negyedórán át csak beszél, nem szükségszerű, hogy ez unalmas legyen — még a Tele­vízióban sem. A Lányok, asszonyok műsorában egyetlen nagy ri­portot láttunk, a XIV. kerületi nőtanácsról. Egy esztendővel ezelőtt a TV beszámolt a XIV. kerületi asszonyok terveiről és most Balogh Mária riporter vezetésével e tervek megvaló­sulásáról értesültünk. Ügyes, színes, jól felépített riport volt. Bizonyára merített belőle ötle­tet a többi nőtanács is. Csak egy kicsit­­túlságosan részletes­nek, hosszúnak találtuk. Az utána közvetített Mozogni jó című kisfilm a csecsemő moz­gásával foglalkozott. A rend­kívül érdekes, elgondolkoztató rövidfilm nemcsak a "gya­korló" szülőknek, minden né­zőnek kellemes perceket adott. A néhány hete indult Hétköznapi jó tanácsok című sorozat érdekesnek ígér­kezik. Az első osztályosokkal foglalkozó, igen jól szemlélte­tett előadásokat Kiss Lajosné pedagógus nagy szakértelem­mel és a témához méltó lelke­sedéssel tartotta meg. Ebbe a rovatba került Walter Endre szakács népszerű főzőtanfolya­ma is. Legutóbb a politúrozott bútorok tisztításával kapcso­latban kaptunk néhány érde­kes, jó tanácsot. Az eddig látottak után az a benyomásunk, hogy a Hétköz­napi jó tanácsok hasznosak és kedveltek lesznek. Kár, hogy a szerkesztők meglehetősen fu­karkodnak az idővel. Az ötper­ces adás alatt elmondani min­dent a témáról és ott helyben szemléltetni is az elmondotta­kat, nagyon nehéz lehet az elő­adók számára. Nem csoda, ha idegesek, igyekeznek minél gyorsabban beszélni, kapkod­nak. Ez az úgy látszik bevált műsor­típus véleményünk sze­rint 8—10 percet is elbírna. Vilcsek Anna ÜDVÖZLET Nem tudom, bolti polcon vagy könyvtárban várja-e, hogy kiválasszák, tán már gaz­dára is lelt. Nem tudom, ki ol­vassa: meséhez csak most jutó falusi nénike, vagy már re­génnyel ismerkedő iskolás. Nem tudom, debütál vagy jubi­lál-e, aki írta, mert nem les­ték világraérkezését a nyomdá­ban, s nem fogadták ünnepé­lyesen a könyvterjesztőnél. Így nem mondhatunk róla mást, mint hogy 1960 harma­dik negyedében született. S ezért a harmincmilliomodik if­júsági könyvet együtt ünnepel­jük az örömszülők tizedik év­fordulójával, vagyis a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó dolgozóival. Tíz esztendeje annak, hogy az ifjúsági irodalmat­­nagyko­­rúsították*. Előbb a könyvkia­dás államosításával kiszabadí­tották a letűnt társadalom ideológiája, financiális szemlé­lete béklyóiból. Majd önálló kiadóvállalatot teremtettek számára, amely működésében nemcsak irodalom-, hanem iskolapolitikai szempontokkal is számolt. A szocialista esz­meiség és formai igényesség követelményét pedagógiai alapra helyezte. Hogy aki meg­érdemli az író nevet, azt min­dig pedagógiai célok vezetik. Ez igaz, de általában az embert vagy az emberiséget akarja ne­velni, és nem egy meghatáro­zott korosztályt. Az ifjúsági író, éppúgy, mint a tanító, nem terhelheti túl a nyolc—tízéve­seket problémákkal, ismere­tekkel, vagy zsúfolt stílussal, és éppúgy, mint a szülő, nem becsülheti le a serdülőket gü­gyögéssel vagy problémamen­tességgel. S nem becsülheti le egyetlen olvasóját sem pon­gyola stílussal, silány formá­val, sematizmussal.­­ Az ifjúsági kiadóvállalat ve­zetőinek és munkatársainak némi erőfeszítésébe került, míg íróval és grafikussal elfogad­tatták, hogy a gyerek- és if­júsági irodalom is irodalom és a könyvek illusztrálása sem képzőművészeten kívüli tevé­kenység. A meggyőzésben segí­tett az, hogy ennek a kiadónak a legnagyobb az olvasótábora, hiszen csak alsó korhatára van, s a legfogékonyabb a leghálá­­sabb is. Ám kevésbé segített a kritika, amely jóval kisebb fi­gyelemmel kíséri egyazon író ifjúsági és felnőtt regényét. A tíz év alatt a kiadó sok régi írót vont be munkájába és sok újat fedezett fel. Van része abban, hogy jó írók jó pedagó­gusokká is lettek és a nevelés céljait világosan látók a for­mának ism­ertőivé. Mintegy két­ezer művet adott ki. Szép és jó könyveket. S ha találunk kö­zöttük kevésbé sikerüiteket is, ártalmasakat soha. Az ifjúsági könyvek pél­dányszáma a legtöbb esetben tízezernél kezdődik — a most készülő Énkönyvtáram­at pél­dául kötetenként százhúszezer példányban nyomják ki — mindez azonban kevés. S van­nak valódi hiánycikkek is: a leány- és a kalandos­ regény. A kiadó több máról és holnapról szóló művet vár az írótól. Iga­zán most és nem átalakított múltat, mint amivel itt-ott még kísérleteznek, nem saját gyermekkori élményeik korsze­rűsítését, a cserkészélet­­úttö­­rősítését*. Mait és újat, mert leselkedik valamiféle unifor­­mizálódási veszély, bizonyos visszatérő motívumok, állandó figurák és színterek, no meg tí­pus (nem tipikus) konfliktusok képében. Az egy téma körüli variációk helyett az életet megközelítő változatosságra van szükség tárgyban és mű­fajban. De a mánál nagyobb leckét ad fel a holnap, amely nemcsak a tudományos isme­retterjesztés témája, hanem az íróé is. Mert úgy jó, ha a hol­napról ábrándozó gyereket és ifjút az értelmi nevelés mel­lett az érzelmi nevelés is se­gíti. De hogy több legyen a jó fantasztikus regény, ahhoz "po­­litechnizálni" kellene az írót és felfrissíteni természettudomá­nyos műveltségét. Szerencse, hogy a műveltség ezirányú ki­egészítése nemcsak kiadói, ha­nem társadalmi igény is. Író, kiadó, könyvtáros, peda­gógus és szülő pedig — mint erre már utaltam — kritikát vár, kritikát, amely nem fa­nyalog, ha a mű nem üti meg a tolsztoji mértéket, de azon sem lelkesedik, ha Beniczkyné Bajza Lenke színvonalát már sikerült túlhaladnunk. Olyan irodalmi kritikát, amelyet ugyanaz az esztétikai, politikai és pedagógiai szemlélet hat át, mint az ifjúsági irodalom többi művelőjét és gondozóját. Több és alaposabb kritikát. Ez, hogy stílusos legyek, a kiadó dolgozóinak első kíván­sága az obu­gát három közül. A második: a Gyermekköny­vek Háza. Olyan, mint Moszk­vában van: könyvtár, klub és kísérleti laboratórium kombi­nációja. Itt író, olvasó és könyvtáros rendszeresen talál­kozhatnak szervezetten és vé­letlenül. Felmérhető volna az igény és lemérhető a hatás. A harmadik kívánság a saját könyvüzlet. Szolgálná a lekto­rok gyakorlati, s az előadók irodalmi nevelését, a vevő jobb tájékoztatását. S mi mást kívánhatnánk a tizedik jubileumát ünneplő Móra Ferenc Könyvkiadónak, mint azt, hogy teljesüljön mind a három kívánsága. Kovács Judit Vacsorázzon a SALLAI étkezdében XIII. Sallai Imre utca 22. * Kitűnő hősi koszt Olcsó árak

Next