Magyar Nemzet, 1960. december (16. évfolyam, 285-310. szám)

1960-12-24 / 305. szám

2 díjáról beszélt. Kijelentette: a Szovjetunió határozottan kö­veteli, hogy Laosz — a nép akaratával összhangban — független, semleges állam ma­radjon. Ezután Kubát hozta fel pél­daként arra, hogy korunkban a kis országok is képesek el­lenállni az imperialistáknak, megvédeni függetlenségüket. Kuba harca napjainkban La­­tin-Amerik­a valamennyi or­szágában a hazafias erők zász­lajává vált. Ezek az erők es­küvel fogadják meg, nem tű­rik, hogy az imperialisták el­bánjanak Kubával, amely a latin-amerikai népek nemzeti felszabadító küzdelmének él­vonalában halad. Az ENSZ-közgyűlés nyilat­kozatot fogadott el a gyarmati országok és népek függetlenné nyilvánításáról — folytatta Gromiko. — Ez a nyilatkozat rendkívül nagy jelentőségű po­litikai okmány. A feladat ma az, hogy minden ország és nép egyesített erőfeszítésével elér­jük az ENSZ e határozatának mielőbbi megvalósítását. Európában a fő kérdés a német békeszerződés ügye A szovjet külügyminiszter a leszerelésről a követ­kezőket mondotta: »A szov­jet kormány abban az igyekezetében, hogy a lehető legnagyobb mértékben áthi­dalja a felek álláspontja kö­zött mutatkozó különbséget, az általános és teljes leszere­lésre tett javaslataiban, nagy figyelemmel tekintetbe vette a nyugati hatalmak előter­jesztéseit, amelyeket a mi álta­lános és teljes leszerelési ter­vünk megvitatásakor tettek.* A szovjet kormány különös gonddal dolgozta ki a leszere­lés hatékony ellenőrzésére vo­natkozó kérdéseket. Itt emlékeztetett Hruscsov miniszterelnök régebbi nyilat­kozatára, amely szerint a Szovjetunió hajlandó bármi­lyen ellenőrzésbe belemenni, ha a nyugati hatalmak elfo­gadják az általános és teljes leszerelésre tett szovjet javas­latot. A nyugati hatalmak azonban a hatékony ellenőrzés ellen foglalnak állást. Ezek a hatalmak elvesztették minden erkölcsi jogukat arra, hogy az ellenőrzés híveinek nevezhes­sék magukat. A valóságban nemcsak a leszerelést, hanem az ellenőrzést is ellenzik. A leszerelés kérdésében a Szovjetunió máris közös fron­tot alakított ki a semleges or­szágokkal, mert ezek a Szov­jetunióhoz hasonlóan, a lesze­relés hívei. Amikor a nyugati hatalmak ellenzik a leszerelé­si bizottság öt semleges ál­lammal való kibővítését, nyil­ván attól félnek, hogy ezek az­­államok saját szemükkel meg­­­láthatják és saját b­ ütött ta­­­pasztalhatják, kik a skerekkji­­tői a leszerelési tárgyalások­nak. A szovjet kormány — mint eddig is — úgy véli, hogy a le­szerelés megtárgyalásának csak használ­a az, ha az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakot tartana az államfők, illetve a kormányfők részvéte­lével — mondotta Gromiko. — A NATO-hatalmak ugyanak­kor, amikor a Szovjetunió minden erejével egyengeti az általános és teljes leszerelés útját, a fegyverkezési verseny további fokozását állítják ez­zel szembe. Elegendő a NATO- tanács legutóbbi párizsi ülés­szakára utalni. Ha a Norstad-terv értelmé­ben a NATO-t atomhatalom­­má tennék, ez a gyakorlatban Nyugat-Németországot változ­tatná nukleáris hatalommá — jelentette ki. — Spaak, Norstad és társaik azt akarják elérni, hogy az atomfegyvert Speidel és Heusinger kezébe adják. Ezek a tábornokok, akik a Német Szövetségi Köz­társaságot képviselik a NATO katonai szerveiben, Nyugat- Németország legvadabb milita­rista és revansista köreit sze­mélyesítik meg. A Szovjetunió levonja a kel­lő következtetéseket abból, hogy a NATO továbbra is foly­tatja agresszív politikáját és a háborús készülődések foko­zását tervezi — mondotta a­ szovjet külügyminiszter. —­ Biztonsággal állíthatjuk, hogy­ hazánk védelme teljesen meg­felel a mai nemzetközi helyzet­ támasztotta követelmények-­ nek. A Szovjetunió és a szo-­­cialista tábor minden országá-­ nak határain mindig erős és megbízható lesz a lakat. Szük­ség esetén pedig a szovjet ál­lam egész ereje hazánk, bará­taink és szövetségeseink­ vé­delmére fordítjuk. Gromiko han­gsúlyozta: ab­ban a körülményben, hogy a Macmillan-kormány hozzá­járult, Skóciában támaszpon­tokat létesítsenek amerikai atommeghajtású tengeralatt­járók számára, hiába keresné az ember az angol nemzeti vo­násokat , az óvatosságot és a megfontoltságot.­­Aki azt mondja, hogy Anglia szem­pontjából már nincs jelentő­sége, hogy hány külföldi tá­maszpont van a területén, az nyilvánvalóan nem hisz a béke megőrzésének lehetőségében és meg van győződve a háború elkerülhetetlenségéről — fűzte hozzá Gromiko. A külügyminiszter rámuta­tott, hogy a szovjet kormány nagy türelmet tanúsít a német békeszerződés megkötésének kérdésében. »Az európai prob­lémák közül ez a fő kérdés, amely elválaszt bennünket a nyugati hatalmaktól. Nyugat- Németországihoz fűződő kap­csolatainkban ez a döntő prob­léma* — mondotta. A békeszerződés megkötése új fejezetet nyitna a szovjet— nyugatnémet viszonyban — mondotta Gromiko —, majd így folytatta:­­A szovjet kor­mány álláspontja, hogy a le­hető leggyorsabban meg kell kötni a békeszerződést a két német állammal és meg kell teremteni Nyug­at-Berlin sza­bad várost. E feladatok megol­dása szabaddá tenné az utat afelé, hogy valóban jó és köl­csönösen előnyös kapcsolatok jöjjenek létre a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság között. A nyugatnémet fél azonban — mutatott rá Gromiko — minduntalan letér a józan ész útjáról. A szovjet külügyminiszter megállapította,­­hogy 1960-ban bővültek és erősödtek a Szov­jetunió és a többi szocialista ország szoros testvéri kapcso­latai.­­A szocialista országok, mint barátok és testvérek, egy­ségfrontban lépnek fel a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­sekben, mindenekelőtt pedig korunk legégetőbb problémá­­jáb­an, a háború és a béke kér­désében.* Aki a cím alapján azt talál­ja hinni, hogy valami csípős történetkéről lesz szó, kissé századvégi franciás modorban, az nyugodtan lapozzon tovább. A történet Pesten kezdődik és nem is a Fény Városában foly­tatódik, hanem a Fény Biro­dalmában. Hogy ez hol van? A válaszért mégis kéretik to­vább olvasni. Az idén Pesten a karácsonyi forgalomnak megvan az üte­me és a színei, de a hőmérsék­lete hiányzik. Felöltőben to­longanak a vásárlók, a sálak fiatalosan lebegnek a langyos decemberi fuvallatban.­­Az atom az oka­, közölte a Petőfi Sándor utcai ajándékboltban egy hosszúra nyúlt egyetemis­ta szíve párjával. Az áhítat­tal nézett föl rá. -Gondolod?* -Biztos*, mondta a fiú másod­éves tudásának jéghegyéről. -Mi más lenne egyébként? Ol­vashatod Krúdyban: ott a ka­rácsony előtti hetekben min­dig csikorog a hó a dámák to­­pánkája alatt, szánon siklanak fenyőért és vastag pillékben hull a hó.* Már két lány né­zett rá elandalodva, a másik az elárusítónő volt. A fiút megcsapta a siker szele. -A H-bomton kísérletek megvál­toztatják a légkör összetéte­lét. Talán teljesen megszűnik a tél.. .« -Az jó lenne*, szólalt meg az elárusító lány. Ekkor jutott eszembe Jean­­nette. Nem a fekete, ruttkal­­évás diáklányról, sem a szőke Bardot-utánérzésről, a másik­ról. Hanem arról, amit mond­tak. Ki kell rukkolnom a far­­bával, be kell mutatnom Jean­­nette-t E pillanatban szinte sajnálom, hogy nem tudok egy Jeannette nevű párizsi lányt idevarázsolni az egykori Arkanzas-boltba. Egy kis fran­cia vendéget például, aki­­ Aurélien Sauvageot profes­­­­­szornál tanul magyarul a Sor­­­­bonne-on, most ellátogatott­­ Pestre és azon csodálkozik, a hogy nálunk milyen komoly­­ dolgokról beszélgetnek a fiata­lok ajándékvásárlás közben. S­zép idill volna. Sajnos, a vi­lág nem csendélet; önmagun­kat ámítjuk az emberi törté­nelem egy keresztútján, ha nem nézünk szembe korunk nagy alternatívájával. Az a diák is erről beszélt, mert az évszázad fia és nem tud, ta­lán nem is akar szabadulni a korszak nagy kötelmétől, az atommag felszabadított és már-már nagyon szabados erejétől, amely minden ember sorsára rányomja sugárbélye­gét. De hát kicsoda Jeannette? Jeannette a Golf-áram unoka­­testvére, így becézik a Csen­des-óceán hajósai. Kerestem a Nagy Szovjet Enciklopédiá­ban, az Encyclopeadia Britan­­nicában, sőt egy tengerészeti lexikonban is, honnan szárma­zik ez a név? Megtudtam Jeannette nacionáléját, csak éppen a név eredetét nem. Ha az Atlanti-óceán legsúlyo­sabb orkánját Donnának lehet nevezni, akkor miért ne ke­resztelhette volna el egy sze­relmes hajóskapitány százöt­ven évvel ezelőtt menyasszo­nyára gondolva ezt a langyos tengeráramlatot Jeannettenek? Jeannette valahol a Fülöp­­szigetek táján születik, meg­indul észak felé. Jeannette a Jeanne, a Johanna név kicsi­nyített formája ugyan, de ez a Jeannette elképzelhetetlenül nagy: másodpercenként ötven­millió köbméter vizet görget a sarkvidék irányába. Jó indu­lata óriás, mint unokabátyja, a Golf, de nem hiába­ visel lánynevet, nem olyan állhata­tos. A Behring-szorosban lan­gyos vize lehűl. Az a fiú az ajándékboltban bizonyára ná­lam szabatosabban magyaráz­ná meg az ő kis Jeannette-jé­­nek, hogy a hideg víz súlyo­sabb, lesüllyed. Ezt cselekszi Jeannette, a tengeráram is. Lehúzódik a mélybe, a sark­öv jégsapkája alá és eltűnik, nyomtalanul. Ha egy kicsit melegebb volna, csak néhány Celsius-fokkal, akkor nem kellene elbújnia a jégpáncél alá. Ez a gondolat az elmúlt évszázadban már bizonyára nem egy tengerész fejében megfordult. Nagyot nevethet­tek a kormányosi hídon vagy az étkezőben. Ha a ha nem volna... Korunk, amelyet divat szid­ni, a ha megszüntetésének a kora. Ha — mondjuk iskolás­korunkban — a Föld vonzó­ereje nem kötné a testeket, a repülőgép elhagyhatná a Föld légterét és elindulhatna felfe­dező útjára a világűrben ... Ez a ha mar megszűnt. Ha — mondjuk felnőttkorunkban — a gyarmati népek kivívnák függetlenségüket, megváltozna a világ képe. Ez a ha most van megszűnőben. Ha — mon­dogattuk az elmúlt években — az atomerőt békés és csak békés célokra lehetne fel­használni ... Ezért a ha-ért még meg kell küzdeni. Talán a Jeannette megszelídítése, sőt már a terve is hozzájárul ehhez a küzdelemhez. Nem jók ezek a legegyszerűbb sza­vak. Annyiszor mondjuk, ír­ják »küzdeni«, "küzdelem", hogy a fogalmi tartalom kilú­­gozódik belőle. Nemcsak ököl­lel, fegyverrel, beszéddel, írás­sal lehet küzdeni, hanem — megint csak a mi korunkban — szellemi és erkölcsi maga­tartással is. Ebben az összefüg­gésben nyer a kuriózumon, az utópián túli értelmet Jeannet­te megszelídítésének terve. És a közgondolkozás már annyi­ra jutott, hogy ezek után még sem kell mondanom, miről van szó, kiolvasta e sorokból leíratlanul mindenki. Szovjet és amerikai tudó­soknak egyszerre jutott eszé­be — és a francia Science et Vie című folyóirat meg is ír­ta, onnan merítem —, hogy a fázékony Jeannette-t fel lehet­ne melegíteni. Pontosabban: meg lehetne tartani eredeti hőmérsékletén. Nem kellene Jeannette megszelídítése egyebet tenni, mint partjain­­ atomikályhákat felállítani. A­­ kályhákat természetesen idé-­­­zőjelben gondolják a tudósok.­ És hozzágondolják, ugyancsak: természetesen, hogy a Behring-­­ szoros mindkét partján, Szibé-­­ riában is, Alaszkában is. : Ha Jeannette már nem fá-­ zik, újra megjelenik a tenger­ felszínén, felmelegíti a Beh-­ ring-szorost s ez nemcsak ha­­j­­ózhatóvá válik, hanem távoli ! szibériai és alaszkai vidékek! éghajlatát ugyanúgy megvál-­­ toztatja a Jeamnette-áram,­­ mint Angliáét vagy Norvé­­ giáét a Golf. S hogy ez nem­­ csekélység, ahhoz elég egyet-! len adat: a norvég tengerpar-­­­ton a téli hőmérséklet 24 fok-­­ kal magasabb, mint ha nem­­ melegítené a Golf-áram.­­ A Science et Vie kedves kis­­ rajzot is közöl cikkéhez: egy­ eszkimó éppen leveti jegesmed­ve-bundáját és mosolygó kép­pel bámulja a pálmafát, amely, hála Jeannette-nek, a jégpán­cél helyén nőtt Ha a pálmafa túlzás is, a mosolygó eszkimó, a mosolygó ember nem az. Jeannette megszelídítése egy­általán nem a tudományos­­fantasztikus regények egyik fejezete. Műszakilag már ma el lehetne kezdeni. De tudjuk jól, hogy a Jeannette partjai­nak kétoldali felmelegítése nemcsak műszaki probléma. Azt is tudjuk, mi kell hozzá: az a korszak, amelyet eszme­­futtatásom elején, nem min­dagából jelenti az AP. Hollandiában kormányvál­ság tört ki, amelyet a legtöbb megfigyelő hosszú életűnek jósol. A 150 tagú alsóház 70 szavazattal 59 ellenében meg­szavazott egy lakásépítési tör­vényjavaslatot, amelyet a kor­mány már előbb elutasított, sőt felvetette a bizalmi kér­dést. Jan de Quay katolikus nép­párti miniszterelnök, aki 1959 május óta van hatalmon, hi­vatalos jelentés szerint pén­teken délben felkereste Julianna királynőt és beadta lemondását. A csütörtöki parlamenti szavazáson a harc a lakás­­építési program megnövelése körül folyt. Az alsóház több pártja követelte, hogy 80 000 helyett 85 000 lakás építését irányozzák elő. Van Aartsen közmunkaügyi miniszter he­vesen ellenezte a javaslatot, amely mellett még saját párt­jának, a Forradalomellenes Párt nevű reakciós protestáns pártnak többsége is állást fog­lalt. A javaslat mellett sza­­­vaztak­ 82 ellenzéki Holland mondhatnám - stentcezffteg. ^Munkáspárt, a Holland Kom- Jeannette megszelídítenének munista Párt, a pacifista légkörétől. Ha a tengeráramot Szocialista Párt és egy kisebb meg tudja, önmagát ne volna a­ jobboldali töredékpárt képei­­képes megszelídíteni az em-v!selői, ellene foglaltak állást a bér?­­! Katolikus Néppárt és a Libe-Boldizsár Iván Pális Párt honatyái, den patetikus mellékzönge­ nélkül, a Fény Birodalmának­ neveztem.­­ Lehet, hogy annak a lanya-; séta, kedves fiúnak a Petőfi I Sándor utcában mégis igaza­­ volt "Talán megszűnik a­ tél...- De nem a H-bomba ! kísérletektől, hanem — azt . Magyar Nemzet. A Szovjetunió viszonya az egyes országokkal A Szovjetunió, a Kínai Nép­­köztársaság és a szocialista tá­borhoz tartozó többi ország egy sorban halad. Szabad népek társadalmi, gazdasági és politi­kai testvéri közössége ez, ame­lyet egységbe fognak a nem­zetközi szocialista szolidaritás szoros szálai, a szocializmus és a kommunizmus építéséből adódó közös érdekeik és célok. Mindez nagy erővel és teljes szemléletességgel megmutatko­zik a kommunista és munkás­pártok képviselőinek nyilatko­zatában. A Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársasághoz fűződő kapcso­lataink jóknak nevezhetők — mondotta Gromiko és hozzá­fűzte: A szovjet kormány re­méli, hogy a jövőben is sikere­sen fejlődik majd a két ország együttműködése a békéért, a nemzetközi feszültség csökken­téséért vívott harcban. Gromiko hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány külpolitiká­jában komoly helyet foglal el a baráti együttműködés meg­erősítése és fejlesztése ama ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai országokkal, amelyek nem hajlandók részt venni a kato­nai tömbökben és a semleges­ség útját választották. A szovjet—japán kapcsola­tokról szólva Gromiko a kö­vetkezőket mondotta: A Szov­jetunió részéről mindenkor megértésre talál minden olyan japán kormány, amely függet­len politikára törekszik és őszintén meg akarja javítani kapcsolatait a Szovjetunióval.* Gromiko megállapította, hogy a szovjet—finn kapcsola­tokat továbbra is a szívélyes­ség és az igazi jószomszédság szelleme jellemzi. Kielégítő­nek nevezte a skandináv or­szágokkal fennálló viszonyt és hozzáfűzte,­­hogy a Szovjetunió baráti jó viszonyra törekszik minden skandináv országgal. Gromiko kijelentette: az új török vezetők azon szándéka, hogy megjavítják kapcsolatai­kat a Szovjetunióval, feltá­masztják a szovjet—török ba­rátságot, a szovjet kormány teljes megértésére és támoga­tására talál. A szovjet kormány azt sze­retné — mondotta Gromiko —, ha Irán vezetői tudomásul vennék, hogy a Szovjetunió őszintén törekszik a jószom­szédi viszony megteremtésére Iránnal. Gromiko megállapította, hogy a latin-amerikai országok részéről bizonyos közeledés észlelhető a Szovjetunió irá­nyába. A szovjet—amerikai kapcsolatok példája: a Roosevelt időszak Gromiko kijelentette: a szovjet kormány sajnálja, hogy az utóbbi időben feszültté vált és megromlott a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszo­nya.­­A balsikerért teljes egé­szében az Eisenhower—Nixon­­kormányt terheli a felelősségt — hangsúlyozta a külügymi­niszter. A szovjet kormány azt kí­vánja, hogy Kennedy hatalom­­rajutásával ugyanabba a ke­rékvágásba kerüljenek a szov­jet—amerikai kapcsolatok, mint amilyenbe Franklin Roosevelt idején voltak. A szovjet kormány részéről megvan minden készség arra, hogy előmozdítsa a szovjet— amerikai kapcsolatok kedvező megváltozását. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta: ma szilárdabb, mint bármikor is volt a Szov­jetunió nemzetközi helyzete és tekintélye. Ez közvetlen ered­ménye azoknak a nagy sike­reknek, amelyeket a szovjet nép az ország életének minden területén elért. Gromiko befejezésül kije­lentette: "A szovjet kormány a jövőben is — erőfeszítést nem kímélve — ugyanilyen következetességgel védelmezi majd a békét, amely oly'drá­ga a kommunista társadalom ragyogó épületét emelő né­pünk számára.* A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának ülésszaka Andrej Gromiko külügyminiszter be­számolójának megvitatása után egyhangúlag elfogadott határozatban jóváhagyta a szovjet kormány külpolitiká­ját. A Legfelső Tanács pénteken négynapos tanácskozás után befejezte hatodik ülésszakát. -Szombat, ifXffl. december 24. Fel kell újítani a laoszi nemzetközi bizottságok tevékenységét Szovjet jegyzék Nagy-Britannia kormányához Moszkvából jelenti a TASZSZ. Vaszilij Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyettes csü­törtökön jegyzéket adott át Sir Frank Robertsnek, Nagy- Britannia moszkvai nagyköve­tének. A szovjet kormány — álla­pítja meg a jegyzék — úgy véli, hogy össze kell hívni az indokínai helyzettel foglalkozó 1954. évi genfi értekezlet rész­vevőit a laoszi helyzet megvi­tatására, továbbá fel kell újí­tani a laoszi nemzetközi meg­figyelő és ellenőrző bizottság tevékenységét. A szovjet kormány szüksé­gesnek tartja, hogy a genfi ér­tekezlet két volt elnöke — a Szovjetunió és Nagy-Britannia — felhívja az értekezlet rész­vevőit a Laosz belügyeibe tör­tént külföldi beavatkozás el­ítélésére és minden erejével azon legyen, hogy megteremt­se Laoszban a Souvanna Phou­­ma herceg vezette törvényes kormány működéséhez szük­séges feltételeket. A szovjet kormány úgy véli továbbá, hogy a két elnöknek üzenetet kell intéznie az Egyesült Álla­mok kormányához és fel kell szólítani, hogy vegye ki részét a két elnöknek a laoszi hely­zet rendezésére tett erőfeszíté­seiből. Az Egyesült Államok kormánya ennek érdekében segítse elő a Phoumi Nosavan tábornok vezette lázadó erők­nek nyújtott külföldi segély beszüntetését, hívja vissza Nosavan csapataiból az ame­rikai katonai személyeket, szállítsa el tíz amerikai hadi­­felszereléseket, hasonló érte­lemben hasson azokra az ál­lamokra, amelyek az Egyesült Államokkal együtt katonákat és fegyverzetet bocsátottak Nosavan tábornok rendelkezé­sére — állapítja meg a szov­jet jegyzék. A szovjet kormány jegyzé­kében a továbbiakban megál­lapítja, a Laoszban kialakult helyzetet az tette súlyossá, hogy az Egyesült Államok és a SEATO katonai tömb más részvevői durván beavatkoz­tak Laosz belügyeibe. Az imperialista agresszió körfü­tegménye­­ Kongót éhínség fenyegeti Leopoldvale-ból jelenti az UPI. Egy ENSZ szóvivő pén­teken rendkívüli sajtóértekez­leten számolt be Kongó­­közel­látásáról, és felhívta a figyel­met az országban pusztító éh­ínségre. A többi között elmon­dotta, hogy Kaszai tartomány déli részén naponta mintegy kétszázan halnak éhen.­­Az asszonyok és gyermekek nem egyebek támolygó csontvázak­nál* — állapította meg. — Zsú­folásig tele van a tartomány déli részén fenntartott egyet­len kórház is. E százötven­ágyas kórházban több mint 1100 beteg van, de egyáltalán nem részesülnek orvosi keze­lésben, mert nincsenek orvo­sok. Az egész kórházat csupán egy ápoló vezeti. A szóvivő ki­jelentette, ha nem tudnak ide­jében segíteni, a napi halálo­zások száma ezrekre emelke­dik. Az általános sztrájk „gazdasági pusztasággá” változtatta Közép- és Dél-Belgiumot Brüsszelből jelenti a Reuter. A Belga Általános Munkásszö­vetség utasítást adott szerve­zeteinek: a lehető legnagyobb mértékben szélesítsék ki a kor­mány­­nadrágszíj meghúzó­ politikája ellen tiltakozó orszá­gos sztrájkmozgalmat. Az álta­lános sztrájk­felhívás Közép- és Dél-Belgiumot — egy szo­cialista képviselő szavaival él­ve — gazdasági pusztasággá változtatta. A parlamenti vi­tában a képviselő rámutatott:­­soha nem tört még ki általános sztrájk Belgiumban télen. Ez bizonyítja, milyen mély a népi elégedetlenség a kormány in­tézkedéseivel szemben. A sztrájk következtében a párizsi vonat a karácsonyi utasokkal visszatért Brüsszelből és öt nemzetközi expressz szerel­vényt megállítottak Aachennél, s innen autóbusz szükségjára­tokkal szállították át az utaso­kat Belgiumba. Monsban a gáz- és elektro­­mosipari dolgozók szakszerve­zetének vezetői a tartományi kormányzóval pénteken vitat­ták meg a minimális béreme­lés módjait. Liége-ben és más városokban tanácsokat adtak a fogyasztóknak, mit csinálja­nak, ha megszűnik a gázszol­gáltatás. Charleroi ipari körzetében megállt a munka a fémüze­­mekben és a kohóművekben, nem működik a telefon és a postahivatalokat bezárták. Veliviers-ben leállt az autóbusz közlekedés. Hosszúnak ígérkező kormányválság Hollandiában

Next