Magyar Nemzet, 1961. szeptember (17. évfolyam, 207-232. szám)

1961-09-21 / 224. szám

.V % őszinte baráti viszony és köl­csönös megértés, amely létre­jött a két ország vezetői, kü­lönösen pedig Nyikita Hrus­csov és Fidel Castro között. Brezsnyev végül nemzet­közi kérdésekről szólott és megelégedését fejezte ki amiatt, hogy a békeszerető erők helyesen, mint a béke megőrzéséről és megszilárdí­tásáról való gondoskodás újabb megnyilvánulását érté­kelték a szovjet kormány in­tézkedéseit. Brezsnyev és Dorti­os szer­dán a Kremlben aláírta a szovjet-kubai közös közle­ményt. A közlemény aláírásánál je­len voltak Nyikita Hruscsov vezetésével az SZKP és a szov­jet kormány képviselői és a Corticos kíséretéhez tartozó kubai személyiségek. Hruscsov nyilatkozata XXIII. János pápa rádióbeszédéről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az Izvesztyija szerdai számá­ban megjelent Hruscsov szov­jet miniszterelnöknek az a vá­lasza, amelyet a Pravda és az Izvesztyija tudósítóinak XXIII. János pápa közelmúltban el­hangzott rádióbeszédével kap­csolatos kérdésére adott. A ró­mai katolikus egyház feje em­lített beszédében nyugtalan­ságának és aggodalmának adott hangot a jelenlegi nem­zetközi helyzet miatt, amely a nukleáris háború katasztrófá­jával terhes, s felhívással for­dult az államok vezetőihez: is­merjék föl azt a nagy felelős­séget, amely rajtuk nyugszik. XXIII. János szót emelt »a szabad és őszinte tárgyalá­sok­« megvalósításáért. Az értelem hangja Válaszában Hruscsov rámu­tatott, hogy nagy érdeklődéssel olvasta el a római pápa be­szédét. A béke ügye iránt ér­zett aggodalom, amely a pápa beszédéből kicsendül, azt mu­tatja — mondotta Hruscsov —, hogy világszerte mindinkább megértik: a világpolitikában folytatott kalandorság és meg­gondolatlanság nem vezethet jóra. A katolikus egyház feje láthatóan számol az egész vi­lág sok millió katolikusának hangulatával, akiket nyugta­lanít az imperialisták hábo­rús készülődése. XXIII. János az értelem hangján szól, ami­kor óvja a kormányokat az ál­talános katasztrófától és arra hívja fel őket: ismerték, l.tál. azt a hatalmas felel­ősségit, amellyel a történelemnek tar­toznak. Az iyen felhívás — jó jel !— mondotta Hruscsov. Korunkban, amikor megte­remtették a legtömegpusztí­­tóbb fegyvereket, különösen megengedhetetlen a népek sorsával űzött játék. A dolog lényege, magától értetődően, nem az »isteni ítélettől« való félelem, amiről a pápa beszél. Mint kommunista és ateista, nem hiszek ebben, de egyet szilárdan kijelenthetek: a kor­mányok felelőssége saját né­peik iránt, felelőssége az egész emberiség iránt, azt követeli, hogy minden lehetséges erőt harcba vessenek és hozzálássa­nak azoknak az utaknak együttes felkutatásához, ame­lyek a második világháború maradványainak felszámolásá­ra, a feszültség gócának kiir­tására, az új világégés fáklya­vivőinek megfékezésére vezet­nek. Hallgat-e Kennedy és Adenance a „szent figyelmeztetésre” ? Ami a szovjet kormányt il­leti — folytatta Hruscsov —, e kormány kitartóan harcolt és harcol azért, hogy megszűn­jék az új világháború veszé­lye, hogy megkössék a német békeszerződést és ennek alap­ján rendeződjék a nyugat-ber­lini helyzet, hogy megvalósul­jon a szigorúan ellenőrzött ál­talános és teljes leszerelés, hogy a béke megszilárduljon a Földön. Mindig hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy síkra­­szállunnk az összes vitás nem­zetközi kérdéseknek tárgyalá­sok útján való békés megoldá­sáért és bárki hívjon fel tár­gyalásokra a békéért, az ilyen felhívást csak üdvözölni tud­juk. Vajon hallgatnak-e a ró­mai pápa »szent figyelmezte­tésére« a katolikus hit olyan hívei, mint John Kennedy, Konrad Adenauer és mások? '''Befejezésül szeretnék rámu­tattál — mondotta Hruscsov —, hogy a szilárd béke biztosítá­sában a legmélyebben érdekelt minden ember — hívők és nem hívők, minden politikai és vallási nézet képviselői. Az összes békeszerető erők össze­fogása a világbéke megőrzé­séért és megszilárdításáért, a háborús veszély megszünteté­sének biztató reménysége. Aggodalmak Bonnban Spaak Moszkvában a Rapacki-terv mellett állt ki Uiciaer Leiert Brüsszelbe a belga külügyminiszter Moszkvából jelenti a TASZSZ. Spaak belga külügyminiszter szerdán a Serametyevó-i re­pülőtérről visszautazott hazá­jába. Vele együtt indult el Moszkvából Cools belga nagy­követ is. A vendégeket Kon­­sztantyin Rudnyev min­iszter­­elnökhelyettes és más hivata­los személyiségek búcsúztat­ták. Az AFP jelenti, hogy ma­gyar idő szerint 10 óra 30 perckor Spaak megérkezett a brüsszeli repülőtérre. Spaak moszkvai látogatása Bonnban aggodalmat keltett. Különösen azért, mert Spaak elutazása előtt olyan kijelen­téseket tett, amelyeket a nyu­gatnémet fővárosban úgy ér­telmeznek, hogy a belga kül­ügyminiszter a közép-európai »csökkentett feszültségű« öve­zet Bonn által eretnekségnek minősített gondolata mellett foglal állást. »A belga külügyminiszter nyilván azzal a gondolattal játszik — írja a Frankfurter Rundschau — meg lehetne-e kísérelni a nemzetközi feszült­ség csökkentését azzal, hogy visszanyúlnak ahhoz a gon­dolathoz, amelyért Rapacki lengyel külügyminiszter már 1957 óta harcol. E terv értel­mében bizonyos fokozatosan kiterjesztendő övezetekből ki­vonnák az atomfegyvereket, sőt esetleg teljes leszerelést hajtanának végre. Brüsszelben úgy vélik, hogy ez a csökken­tett feszültségű övezet kez­detben a Rajnától a Visztuláig terjedhetne. Spaak, úgy lát­szik, azt reméli, hogy a ja­vaslat megvitatásával elérhető a feszültség csökkentése, mert hiszen Rapacki terve még semmit sem vesztett időszerű­ségéből.­ Brüsszeli politikai körök­ben bizonyosra veszik: Spaak nyugati kollégáival egyetér­tésben hozta meg azt az el­határozását, hogy ellátogat Moszkvába. Feltételezik, hogy a belga külügyminiszter tájé­koztatta a nyugati hatalma­kat arról a szándékáról, hogy felajánlja jószolgálatait a Ke­let és a Nyugat tárgyalásai­hoz — fejezi be cikkét a Frankfurter Rundschau. A BYT elnöksége ülést tart Varsóban Varsóból jelenti az MTI­ Szeptember 20-án reggel meg­kezdődött Varsóban a Béke­világtanács elnökségének ülé­se, amelyre a lengyel főváros­ba érkezett Beral professzor, a Béke-Világtanács elnöke, va­lamint több más kimagasló békeharcos, köztük Ilja Erenburg, Alekszandr Kor­­nyejcsuk, Eugenie Cotton, James Endicott és sokan má­sok. A tanácskozás céljáról Ber­nal professzor a következőket mondotta a sajtó képviselői­nek: »Azért jöttünk Varsóba, h­ogy megvitassuk, milyen mó­don járulhatnak hozzá a Béke­világtanácshoz közelálló szer­vezetek és csoportosulások a legeredményesebben a háború veszélyének elhárításához, to­vábbá a leszereléshez és a vi­lág békéihez vezető út alapjai­nak lerakásához­. Magyar Nemzet Az angol Munkáspárt sürgős parlamenti­­vitát kér a nemzetközi helyzetről Londonból jelenti a Reuter és az AP. Gaitskell, az angol Munkáspárt vezetője szerdán arra kérte Macmillan minisz-­­terelnököt, hogy adja jóváha­gyását a parlament nyári szü­netének megrövidítéséhez. Az angol parlament a nyári szü­net után először október 24-én ülne össze, Gaitskell azonban kérte, hogy az időszerű nem­zetközi kérdések megvitatásá­ra a parlament a jövő héten, de legkésőbb egy héttel októ­ber 24-e előtt tartson kétna­pos ülést. Honvédelmi törvényt fogadott el az NDK népi kamarája Berlinből jelenti az MTI. A Német Demokratikus Köz­társaság népi kamarájának szerdai ülésén Karl Maron belügyminiszter, mint válasz­tásvezető, beszámolt a szep­tember 17-én megtartott köz­ségtanácsi választások lefolyá­sáról. A Nemzeti Front jelölt­jeinek megválasztásával — mondotta a miniszter — az NDK polgárai ismételten ki­nyilvánították, hogy helyeslik a kormány politikáját. Az egyes frakciók képvise­lőinek felszólalása után a népi kamara egyhangúlag jóvá­hagyta Kari Maron miniszter jelentését. A déli szünet után a népi kamara első és második olva­sásban tárgyalta a honvédel­mi törvényjavaslatot, amelyet Karl-Heinz Hoffmann nem­zetvédelmi miniszter a kor­mány nevében megindokolt. Hangoztatta: tekintettel a nyu­gatnémet militaristák háborús terveire, elengedhetetlen szük­ségesség, hogy katonailag is biztosítva legyen a sié­ce. A népi kamara beható ta­nácskozás után megszavazta a honvédelmi törvényt, amely abból indul ki, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, mint Németország első mun­kás-paraszt állama, a német nemzetet képviseli. Ez azt je­lenti, hogy a német munkás­­osztály, minden hazafias erő történelmi küldetése, feladata megvédeni a Német Demokra­tikus Köztársaságot. Az NDK védelmi képessége rendkívüli intézkedéseket követel az ál­lami, a gazdasági és a társa­dalmi élet minden ágában. A törvény hangsúlyozza, hogy a védelmi kötelezettség az ál­lampolgárok megtisztelő köte­lessége. A törvény felhatal­mazza az Államtanácsot, hogy veszély, vagy az NDK ellen irányuló támadás esetén, vagy a Varsói Szerződés tagálla­mainak közös védelméből fa­kadó szövetségi kötelezettsé­gek teljesítése esetén elrendel­je a védelmi állapotot. A honvédelmi törvény álta­lános elvi tételeket állapít meg az NDK korszerű honvédel­mének szükségességéről, to­vábbá arról, hogy milyen in­tézkedéseket kell foganatosíta­ni annak végrehajtására. A törvény azonban nem változ­tat a nemzeti néphadsereg ön­kéntes jellegén, és nem tar­talmaz közvetlen rendelkezést az általános­ hadkötelezettség bevezetéséről. Nyugat-Berlinből fegyveres banditák támadják az NDK határőreit Berlinből jelenti a TASZSZ. A Neues Deutschland szerdán közzétette a belügyminiszté­rium sajtóosztályának jelen­tését a nyugat-berlini határon elkövetett provokációkról. A nyugat-berlini szenátus és az ultrák által felbérelt­ elemek folytatják provokációs táma­dásaikat az NDK határőrei el­len. Szeptember 18-án a Wil­helm-Strassen és a Heidelber­ger-Strassen provokátorok megrongálták a határvédelmi felszereléseket. Több utcában fegyveres banditák támadták meg az NDK határőreit. A je­lentés óva inti a támadókat a további provokációk elköveté­sétől. A határvédelem beosz­tottjainak utasítást adtak a szükséges intézkedésekre, hogy meghiúsítsák­ az effajta bűn­­cselekményeket. A biztonsági szervek haladéktalanul eljá­rást indítanak az elfogott bű­nözők ellen. Bonnban ez idő szerint kisebbségi Adenauer-kormányt várnak Strums „határidőhöz kötött” kancellárságot követel Bonnból jelenti az MTI. »Még sohasem volt ilyen ne­héz a kormányalakítás az NSZK történetében« — írta elsőoldalas címében a Stutt­garter Zeitung. Ezt visszhan­gozza a többi nyugatnémet az FDP homlokegyenest ellen­tétes álláspontra helyezkedett egymással a jövendő kancellár személyét illetően. Ezek után a bonni kommen­tátorok úgy látják, hogy pil­lanatnyilag három lehetőség jöhet­­ szóba: 1. kisebbségi CDU-kormány, élén Adenauer­­rel; 2. a CDU és az SPD koa­líciója. Adenauer hétfőn ugyan elvetette még ezt a le­hetőséget, de több kommentá­tor hangoztatja, hogy »az utol­só szót még nem mondották ki ebben a kérdésben«; 3. CDU-FDP-koalíció Erhard vagy Gerstenmaier vezetésé­vel. A politikai kommentátorok bősége pillanatnyilag a fent­elített három lehetőség kö­­zt az elsőt tartja leginkább slószínűnek, vagyis egy tö­bbségi CDU-kormány meg­­úkítását, Adenauer vezetésé­­t­. Állítólag a keresztényde­­okrata vezetőség keddi ülé­­n a CSU nevében maga Jáuss is hozzájárult ehhez megoldáshoz, de azzal a fel­­tellel, hogy csak szigorúan határidőhöz kötött­ kancel­­lságról lehet szó, s Aden­­lernek legfeljebb egy év le­lte után át kell majd adnia kancellári tisztet. A vasárnapi választásokon néhány CDU-politikus ke­­ít »terítékre«. Köztük a bán­kormány két minisztere is, Arkatz és Wilhelmi alulma­­rdt választókerületében a­ociáldemokrata jelölttel ,emben. Ők azonban mégis­arlamenti mandátumhoz jut­ak a tartományi CDU-lista ivén. Ezzel szemben végképp ibukott a parlamentből Ober­länder volt miniszter, akinek náci múltja tavaly annyit fog­lalkoztatta a világsajtót. Nem sikerült képviselői mandátum­hoz jutnia Eckardt államtit­kárnak, a bonni tájékoztatási Nyugati részről , s nem ­ A második berlini csata Az erőpróba, ahogy elképzelték és ahogy bekövetkezett A legtöbb nyugati szemleíró , Adenauer pártjának választási, a veszteségeit a különben is sú­lyosan megterhelt nyugat-ber­­­­lini számlára írja. Az AP ■­ amerikai hírügynökség pél­­­dául több kommentárban is ő foglalkozik azzal a gondolat-­­­al, hogy a nyugat-berlini kér-­­­dés rendítette meg Adenauer ’)pártjának pozícióját. Igaz,­­ a kommentárok többsége hamis ookfejtés alapján jut el ehhez a a következtetéshez, de képte­lenek eltitkolni, hogy a nyu­­­gatnémet választásokon kiala­­­kult új helyzet, vagy legalább­­ is új helyzet körvonalainak is kibontakozása, szoros össze-­ függésben van a berlini felsé­rt­ményekkel. Óvakodnak vi­­­­­szont attól, hogy bemutassák a a kérdésnek azt az oldalát,­­­ amin világosan felismerhető az egész adenaueri irányvonal » öss­zeku­szál­t­s­á­g­a. ?› Adenauerék propaganda­­‡‘szótárában az »erő« kifejezés ›› annyiféle változatban szere­rt­­elt, hogy a nyugatnémet vá­­l­­­asztok azt hihették: lassan 'A visszatérnek azok az idők, amikor a »Macht geht vor­­ Recht« nyers hatalomfilozófiá­ja újból irányadó lesz az európai politikában. Ebben az »erő« jelszavával űzött ha­zárdjátékban a nyugati hatal­mak is részt vettek és koc­kára tették, legalábbis presztí­zsük egy részét, csak a nyugatnémetek részé­ről — zajos propaganda-lár­ma vezette be a második ber­lini csatát, amiről egyébként Nyugaton az volt az általános vélemény, hogy nem fog rá sor kerülni. A propaganda­­hadjáratnak, amihez hozzátar­toznak a katonai készülődé­sekről szóló jelentések és szí­nes leírások különböző fur­fangos riasztó készülékekről — köztü­k a nyugat-berlini radar­állomás titokzatos sárga tele­fonjáról, ami egyenest Ken­nedy íróasztalához kapcsoló­dik — az volt a célja, hogy elriassza a demokratikus né­met kormányt és a Szovjet­uniót a berlini kérdés gyakor­lati felvetésétől. Ebben a tipi­kus hidegháborús manőverben — amely tipikus volt abban is, hogy visszafelé sült el és újból bebizonyította a világ­nak a nyugatiak tehetetlen­ségét komoly akciók esetén *— a nyugatnémetek jártak elől, ők voltak azok, akik — nyil­ván a választási kampányra való tekin­tettel — kiadták az „erfipróba” jelszavát. Talán csak egyetlen józan hang hallatszott a hetvenke­­dések e zűrzavarában. Jens Daniel, a Spiegel című ham­burgi lap főszerkesztője volt az egyetlen, aki — mint már több ízben — ezúttal is fel­emelte a szavát és arra figyel­meztetett, hogy jó lesz vi­gyázni az erőpróba hangozta­tásával Az erőpróba, ha sor kerül rá, nem is végződhet másképp, mint a Nyugat gyengeségének demonstrálásá­val. A Spiegel a lap elején szokta közölni az olvasók hoz­zászólásait a lap fontosabb cikkeihez. Jens Daniel erő­próba-cikkének megjelenése után oldalakon keresztül kö­zölték az olvasók felháboro­dott kifakadásait, defetistának, vörös ügynöknek és mit tu­dom mi mindennek nevezték a cikk íróját, mert kételkedni mert a Nyugat erőfölényében. Ez csak azért érdekes, mert mutatja, milyen hangulat uralkodott a nyugatnémet közvéleményben, legalábbis a közvéleménynek abban a ré­szében,­ mely oly szívesen ad­ja át magát az erőfölény il­lúziójának. Az »Es ist erreicht« wil­­helminus gőgje megint egy­szer megjelent a német nyárs­polgár előtt. Nyugatnémet új­ságírók már a bécsi találkozó idején nyíltan beszéltek arról, hogy akármit el is gondoljanak Londonban és Washingtonban, az európai helyzet kulcsát Bonn tartja a kezében. »A német kérdést mi fogjuk meg­oldani, a magunk elképzelései szerint, és a nyugati partne­rek legfeljebb statisztálhatnak hozzá. Régen elmúltak azok az idők, amikor még beleszól­hattak, hogy mi történjék a német földön«. A nyugati hatalmak nye­regbe segítették a német mi­­litarizmust, az a politikai mentalitás, amelynek oly vége ■Csütörtök, 1901. szeptember 11 F­el­háborodás párizsi politikai körökben is bizalmatlansági indítvány elvetése miatt Párizstól jelenti az MTI. Chaban-Delmas-nak, a nem­zetgyűlés elnökének az a dön­tése, hogy a képviselők csak a parlament rendes időszaká­ban élhe­tnek bizalmatlansági indítvánnyal, heves tiltakozást váltott ki párizsi politikai kö­rökben és a sajtóban egy­aránt. Még a Figaro is sür­geti, hogy az alkotmány hír­hedt 16. szakasza alkalmazá­sának megszűntével a parla­ment kezdhessen őszinte és széleskörű rátát a kormány politikájáról. Az Aurore még hangosabban háborog: »Ám ne szüntessék meg a parla­ment ellenőrzését, de akkor mondják meg őszintén, hogy ez a személyi hatalom rend­szere, ebből pedig a franciák nem kérnek.« A szocialista Populaire csak­úgy, mint a Francia Kommu­nista Párt lapja, az Humanité arra mutat rá, hogy a de­­gaulleisták megsértik még a maguk fabrikálta alkotmányt is. Lemondott a görög kormány Október 29-én új választások­ ra ment első ízben december Athén­ból jelenti a Reuter és az AP. Xaramanlisz görög mi­niszterelnök szerdán benyúj­totta lemondását. A király a miniszterelnök ajánlatára fel­oszlatta a parlamentet, és ok­tóber 2­1-re általános válasz­tásokat hirdetett. Az új pár­ 4-én ül össze. Karamanlisz javaslata értel­mében a király, a választások­ra való tekintettel, ügyvivő kormányt nevezett ki, élén Dovasz, nyugállományban le­vő tábornokkal. A török hadsereg nem vesz részt az október közepén esedékes választásokban Ankarából jelenti az AFP és az AP. Cevdet Sunay tá­bornok, vezérkari főnök ked­den este közzétett nyilatkoza­tában hangsúlyozta, hogy a török hadsereg távoltartja majd magát a polgári kor­mányzat visszaállítására októ­ber 15-én tartandó választá­soktól. A nyilatkozat szerint a török hadsereg a választási hadjáratban és a választások idején nem avatkozik be a po­litikai küzdelembe. Kedden este befejezték az elítélt politikusok elszállítását Yassi szigetéről. Két torpedó­romboló fedélzetén a 340 el­ítéltet Imrali szigetére irányí­tották. Adonia bejelentene: A kongói csapatok készen állnak fegyverrel válaszol­ni a katangai erőszakra Az ENSZ-tisztviselők alt­al-------*- "------t" * Az észak-rhodesiai Ndolá­­ból, Csembe katangai diktá­tor és Khiari ENSZ-megbízott tárgyalásainak színhelyéről ér­kezett jelentések szerint a két fél kedden kétszer tanácsko­zott összesen öt és fél órán át. Bár a megbeszélést zárt aj­tók mögött tartották, megfi­gyelők úgy vélik, alkudozás folyik, amelynek célja előbb elérni a tűzszüneti megálla­podást és csak azután rátérni Katanga jövendő státusának kérdésére. Leopoldville-i mértékadó körök közléséből kiderül, hogy az ENSZ hajlandó figyelembe venni Csembe tiltakozását O’Brien katangai ENSZ-megbí­zott személye ellen és meg­bízottját visszarendelni Eli­­sabethville-ből. Ezekben a kö­rökben emlékeztetnek rá, hogy Georges Dumontet — aki úton van Kongó felé, hogy átve­gye a Ndola melletti repülő­gép katasztrófánál szerencsét­lenül járt egyik­­ENSZ-meg­bízott hatáskörét — már volt katangai ENSZ-megbízott és különösen jó baráti kapcso­latokat létesített Munonga ka­­tangai »belügyminiszterrel«. Adoula kongói miniszterel­nök kedden este rádióbeszé­det mondott. Bejelentette: a kongói csapatok készenlétben állnak, hogy fegyverrel vála­szoljanak az erőszakra Katan­­gában. Felhívta a kongóiakat, tegyenek eleget kormánya fel­hívásának, ha majd arra kéri őket, hogy Katangában szol­gálják hazájukat. Katangából származó és egymásnak ellentmondó hí­rek részint hangoztatják, hogy a feszültség enyhült és a har­cok szünetelnek, másrészt pe­dig a Csombe-féle csapatok további támadásáról adnak számot. Így például tudni vé­lik, hogy kedden az elmúlt na­pok leghevesebb támadása ér­te az ENSZ-csapatoknak az elisabethville-i főpostánál le­vő megerősített állását.

Next