Magyar Nemzet, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-23 / 18. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Jelentés az első évről Az olvasóközönség már hetekkel ezelőtt, az ez évi népgazdasági terv nyilvánosságra hozatalakor megismerte nagy vonalakban a tavalyi gazdasági eredményeket. A vasárnap közzétett statisztikai jelentés ötéves tervünk első esztendejéről természetesen jóval teljesebb, a korábbi tájékoztatásnál és így sok érdekes, tanulságos, s mindenekelőtt hasznos következtetésekre ad lehetőséget A fejlődésre a tervezettnél számottevően nagyobb arányú termelésnövekedés; ennek az ipari, gyártási ágazatok közötti messzemenő differenciáltsága, azaz a további szerkezeti átalakulás, és a termelékenységnek mindezt aláfestő kedvező mértékű alakulása volt a legjellemzőbb. Nehéz lenne alábecsülni e pozitívumok valódi jelentőségét, hiszen éveken át hiányoltuk ilyen mértékű, együttes megjelenésüket és a gazdasági vezetés minden intézkedése, egész gazdaságpolitikánk végeredményben e tendenciák érvényesülését segítette elő. Elégedettségünk tehát mindenképp jogos, mert a dolgozó tömegek, a látszólag csupán önmaguk szűk munkakörében tevékenykedő emberek is megértették a gazdasági fejlődés aktuális általános követelményeit és sikerrel dolgoztak megvalósulásukért. Az ember azonban mindig többet akar. Különösen, amikor látja a munka értelmét, de azt is, hogy az elvégzettek nem hiba és hiány nélkül valók, a jelentés néhány fontosabb iparcikk termelésére vonatkozó számadatából is kitűnő, hogy az 1961. évi eredmény nem mindenben volt a tervezettnél jobb, vagy még százszázalékos sem. Kombájn, autóbusz, televíziós készülék, nitrogénműtrágya például lényegesen több készült, mint 1960-ban, de kevesebb, mint amennyit a terv — a hazai és exportigények ismeretében — előírt. Ki vitatná, hogy a szóbanforgó néhány tucat autóbusz, egy-kétezer TV-készülék valóban hiányzott az exportlistákból, a közlekedésből, vagy éppen az üzletekből, hiszen ezeket a beruházás, az exportpiac, vagy az itthoni vásárlóközönség — ha még hibátlanabbul mennek a dolgok — megkaphatta volna. Ismételjük, nem ez jellemezte az ipari termelést. Ellenkezőleg, az aszály okozta és a népgazdaság egészére kiható nehézségek ellenére az évi külkereskedelmi mérleg a tervezettnél is kedvezőbben, kiviteli többlettel zárult. A kényszerű mezőgazdasági exportcsökkentést és főleg importnövelést sikerült ipari oldalon olyan mértékben ellensúlyozni, hogy a behozatal egészének mindössze öt százalékos emelkedése mellett az export nem kevesebb, mint 13 százalékkal növekedett az előző évhez képest. Ez az, amit már korábban — a pontosabb adatok híján is — a »szűk«esztendő legfőbb tanulságaként emlegettünk ezeken a hasábokon, olyan tanulságként, amelynek megszívlelése a későbbi, remélhetően bővebb esztendőkben busásain fizetne. És valóban, miért is ne lehetne kevésbé kényszerítő körülmények között is folytatni, sőt állandósítaná azt a munkastílust, amely már nehezebb napokban ilyen sikert aratott. A nehezebb napok azonban a mezőgazdaság vonatkozásában sem maradtak adósak a tanúságtétellel. Az aszály sújtotta növények viszonylag kedvező termésátlagai ugyanis önmagukban annyira perdöntőik, hogy őszinte bizakodással tölthetik el a parasztságot csakúgy, mint a városi embert. A beruházások kedvező mérlegéről ugyancsak szóltunk már legutóbb és örömmel állapítottuk meg, hogy a nagyobb szervezettségért és koncentráltságért folytatott következetes harcot — hiszen nem túlzás ennek nevezni — siker koronázta. Most már a határidőre be nem fejezett beruházásaim viszonylag csekély, de a legkevésbé sem jelentéktelen állományát vizsgálva, a mulasztások gyors pótlása kerül előtérbe, különösen a szóban forgó hengerművi, híradástechnikai stb. vonatkozásban, ezek ugyanis közvetve, vagy közvetlenül elsőrendű exportérdekeket érintenek. Nemcsak időről , pénzről, sőt, egyenesen devizáról van tehát szó. A lényeg az, hogy a beruházási munka már széles körben mutatkozó jó irányzata az egész vonalon felülkerekedjék. Persze, helytelen lenne kizárólag a termelés szemszögéből vizsgálni az esztendőről szóló jelentést. Rendkívül fontos, hogy az egy dolgozóra jutó átlagkereset némileg 1961-ben is meghaladta az előző évit. És hogy növekedtek a béren kívüli jövedelmek, elsősorban a nyugdíjként kifizetett összegek, nem kis részben a paraszti nyugdíjjogosultság gyors kiterjedésével. Helyesebb azonban úgy fogalmazni, hogy 1961-ben csupán némileg növekedett az átlagkereset, mert ez jobban megvilágítja álláspontunkat és szándékainkat is. Semmi sem jellemzőbb általában viszonyainkra és speciálisan az utóbbi években végbement fejlődésre is, mint az, hogy az aszály és az ennek következtében felszökött szabadpiaci árak ellenére a fogyasztói árszínvonal egészében csak kismértékben emelkedett. Ha nem így lenne, nem nőhetett volna a takarékbetétállomány a tervezettnél nagyobb mértékben, több mint egymilliárddal. És nem így alakult volna a kisskereskedemi forgalom szerkezete a végbement viszonylag csekély, kétszázalékos fejlődés mellett is, mint ahogy alakult. Tudniillik, hogy az élelmiszereladás nem egyértelműen pozitív jellegű növekedése mellett, továbbra is az úgynevezett tartós iparcikkek forgalma nőtt elsősorban, nem kis részben olyan "-listavezető" cikkekben, mint a bútor, a mosógép, a televízió stb. Ez a körülmény ugyanis élesen megvilágítja a lakosság anyagi viszonyaiban már elért és a legkevésbé sem lebecsülhető színvonalat. Mindamellett pillanatig sem lehet vitás, hogy egyelőre szolid, majd fokozatosan nagyobb lélegzetű terveinket ebben a tekintetben is hiánytalanul, sőt, lehetőleg némi »plusszal« teljesítenünk kell. Pontosabban azért van szükség a termelési feladatok mindenirányú optimális megvalósítására, hogy a lakosság anyagi viszonyaiban is gyorsabban, minél előbb gyorsabban haladjunk előre. Kétségtelenül mutatósak a bútor- és más hasonló természetű kereskedelmi, a lakásépítkezésekről szóló, vagy éppen a TV-vásárlásokra és előfizetésekre vonatkozó számok, sőt a külföldi társasutazásokra vonatkozó és más statisztikai adatok. De igazi elégedettséget elsősorban mégis csak azokban keltenek, akik közvetlenül is részesedtek ezekből. És akik még csak várnak erre, bizakodva, hogy nem kell sokáig várniuk? Most elsősorban rájuk kell gondolnunk és a lehetőségeikhez képest minél jobban megrövidítenünk a várakozás éveit. A kielégített igények természetesen újabb és újabb igények hordozói. A legfontosabb azonban úgyis az, hogy reményteljesek ezek az évek, az útja- na indult ötéves terv valóra- váltásának évei. Balog János ! Ponta del Este-ben megkezdődött az amerikai külügyminiszterek értekezlete A külpolitikai helyzet A BONNHOZ INTÉZETT SZOVJET EMLÉKIRAT változatlanul erősen foglalkoztatja a nyugatnémet közvéleményt. Strauss hadügyminiszter vasárnap beszédet mondott a badeni Esslingenben egy kereszténydemokrata nagygyűlésein, s beszédében kereken elutasította azt a lehetőséget, hogy a bonni kormány — a legutóbbi szovjet emlékirat alapján — tárgyalásokat kezdjen a Szovjetunió kormányával. Strauss azt a bonni kormánypropaganda által hangoztatott jelszót ismételgette, hogy a szovjet emlékirat "éket akar verni az NSZK és nyugati szövetségesei közé". A bonni hadügyminiszter kénytelen volt azonban elismerni azt, hogy "valóban vannak gazdasági, politikai, sőt katonai jellegű nézeteltérések is az NSZK és szövetségesei között". Ezek az ellentétek azonban — hangoztatta Strauss — semmi esetre sem fogják arra ösztönözni az NSZK-t, hogy új irányba fordítsa politikáját. Politikai megfigyelők szerint Strauss nyilván azért érezte szükségesnek, hogy a szovjet emlékirat mondanivalójának eltorzításával próbálja alátámasztani a tárgyalások gondolatának elutasítását, mert hiszen a nyugatnémet közvéleményben nagy figyelmet keltettek a szovjet sajtónak és rádiónak az emlékirattal foglalkozó kommentárjai, így a szovjet rádió egyik német nyelvű kommentárjában legutóbb arra mutatott rá, hogy a Szovjetunió és a weimari Iköztársaság között 1922-ben kötött rapallói megállapodás szellemében kellene új alapokra helyezni az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatait. A Dortmundban megjelenő Westdeutschas Tageblatt legutóbb hosszú kommentárban foglalkozott az 1922. évi rapallói megegyezéssel és rámutatott, hogy a rapallói egyezményben a kölcsönös érdekeken alapuló megértés és megegyezés szelleme jutott annak idején érvényre. A Ruhr-vidéki lap azt is hangsúlyozza, hogy csak a "rapallói varázsigének" felelevenítése hozhatja közelebb a nyugatnémet újraegyesítés ügyét a megoldáshoz. "Az elmúlt évek megmutatták — írja többek között a lap —, hogy az oroszokat nem lehet megijeszteni a NATO-szövetség fenyegetésével és az újraegyesítést nem lehet kikényszeríteni azerő politikájával’. Minden nyugati részről történő hatalmi demonstrációra ellenakcióval válaszol a Szovjetunió. Adenauer mind ez ideig adós maradt annak bebizonyításával, hogy azok a szavai, amelyekkel a NATO-ba való belépést csábítóvá akarta tenni a németek előtt, megfelelnek a valóságnál?. Adenauer akkoriban azt hangoztatta, hogy az atlanti tömbbe való belépés következménye a német egység helyreállítása lesz, a német egység ügye azonban ma messzebb van a megvalósulástól, mint valaha is volt." "Miért nem foglalkozik Bonn a szovjet ajánlattal? —veti fel a kérdést a dortmundi lap. — Engedmények nélkül Nyugat- Németország nem találhat kiutat a jelenlegi feszültségből. Végül is nem Oroszország kezdte meg és veszítette el a háborút, hanem Németország. Ahhoz azonban, hogy megegyezésre lehessen jutni, arra van szükség, hogy leüljenek a tárgyalóasztalhoz. Rapallo lehetősége mindig nyitva áll." A Német Béke Unió a szovjet emlékirattal kapcsolatos nyilatkozatában hangsúlyozza: "Úgy véljük, a bonni kormánynak minden alkalmat ki kellene használnia, hogy sor kerüljön a Moszkvával való tárgyalásokra. Senki sem vállalhatja helyettünk az újraegyesítés feladatát, sem Washingtonban, sem Párizsban. Ez a németek dolga. És a német érdekek parancsolóan megkövetelik, hogy minden alkalmat megragadjanak a helyzet megenyhítésére és a vitás kérdések békés rendezésére... Aki elutasítja ezeket a megfontolásokat, az nem támaszthatja azt az igényt, hogy német politikát folytat. Az ilyen politikus csaló a nyugati nagyhatalmi érdekek csatlósa." A Német Béke Unió a legnagyobb határozottsággal követeli a szövetségi kormánytól, hogy vessen véget eddigi politikájának és ragadja meg a kínálkozó alkalmat a Szovjetunióval való kapcsolatok megjavítására. Brazil javaslat Punta del Este-ben: Az értekezlet egyelőre ne döntsön Kuba ügyében Ma kezdődik az érdemi tanácskozás Punta del Este-ből keltezett nyugati hírügynökségi jelentések szerint vasárnap este hivatalosan közölték, hogy az amerikaközi külügyminiszteri értekezleten hétfőn csak a megnyitó ünnepségre kerül sor. Az első munkaülést Brazília kérésére a külügyminiszterek csak kedden, 24 órával később tartják meg. Mint a Reuter hozzáfűzi, Brazília olyan tervet szándékozik beterjeszteni, amelynek értelmében a külügyminiszterek legalább két hónapig elhalasztanák a döntést a kubai kérdésben. Brazília szándékát megerősíteni látszik egy Rio de Janeiró-i jelentés is. A VPJ közölte — hivatkozással a brazíliai külügyminisztériumra —, hogy Goulart elnök szombaton találkozott Dorticos kubai elnökkel. Dorticos a vezetője annak a kubai küldöttségnek, amely vasárnap hajnalban érkezett meg Punta del Este-be. A küldöttség megszakította útját és a brazíliai Florianopolisban került sor Goulart és Dorticos megbeszélésére. A brazíliai külügyminisztérium közlése szerint Goulart kifejtette Corticosnak, noha kormánya ideológiailag más állásponton van, mint a kubai kormány, mindazonáltal híven kitart a be nem avatkozás és az önrendelkezés elve mellett és a Punta del Este-i külügyminiszteri értekezleten is ez szabja majd meg Brazília magatartását. A külügyminiszteri értekezlet pontosan egy hétig tart, január 29-én, hétfőn fejeződik be. Heves kormányellenes tüntetés Teheránban Nyugati hírügynökségek jelentették, hogy Teheránban vasárnap délelőtt heves kormányellenes tüntetés zajlott le az egyetem területén. A reggel 9 órakor (helyi idő) kezdődött békés tüntetés úgy indult, hogy mintegy hatezer egyetemi hallgató (az egyetem diákjainak fele) rokonszenvéről biztosította azokat a pedagógus-hallgatókat, akik teljes ösztöndíjat követelnel a kormánytól. A tüntetés azonban rövidesen kormányellenes hangulatba csapott át és a tüntető diákok szavalókórusban tiltakoztak Amint miniszterelnök alkotmányellenes uralma miatt. Amini lemondását és azonnali választások megtartását követelték. A kivezényelt katonaság és rendőrség körülvette az egyetemi épületeket, majd benyomult az épületek által körülvett térségbe. Ezután több mint egyórás harc folyt a tüntető diákok és a karhatalom között. A diákok kőzáporral védekeztek a könnygázgránátokkal, szuronnyal és gumibotokkal támadó rendőrök és katonák ellen. A karhatalom egységei végül is megszállták az egyetem területét. A Reuter jelentése szerint a tüntető diákok egyes csoportjai éltették Moszodik volt miniszterelnököt. A legfrissebb jelentések szerint mintegy 300 diákot letartóztattak, 150 személyt pedig kisebb nagyobb sérüléseiddel kórházban ápolnak. A rendőrség és a kivezényelt katonaság körülvette az egyetem épületét és a főváros fő útvonalain állandó őrjáratok cirkálnak. A teheráni egyetem rektora benyújtotta lemondását, a hatóságok pedig bizonytalan időre bezárták az egyetemet A gyűléseket és a tüntetéseket betiltották. A tunéziai hadügyminiszter ndritlinialis: A francia kormány makacsságán megfeneklettek a bizertai tárgyalások Párizsban közölték, hogy felfüggesztették a Bizerta kérdéséről megindult francia—tunéziai tárgyalásokat és az újabb ülés időpontját egyelőre nem tűzték ki. Kadgham hadügyminiszter (aki főminiszteri rangban a miniszterelnöki teendőket is ellátja), a tunéziai küldöttség vezetője, szombat esti nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a tárgyalásokon a francia kormány nem volt hajlandó a tunéziai kívánságnak megfelelően elvi beleegyezését adni a bizertai támaszpont kiürítésébe. Ilyen körülmények között — folytatta — a tunéziai küldöttség úgy határozott, hogy fölösleges folytatni a tárgyalásokat. A tárgyalásod felfüggesztését a francia kormány makacssága tette szükségessé. Mert jóllehet, nem forognak fenn alapvető nézeteltérések a végső célokat illetően, a célok megvalósításához vezető eszközök kérdésében áthidalhatatlannak látszó véleménykülönbség merült fel. Mint az AP jelentette, a Burgiba elnök vezette Új- Dasztár Párt politikai irodája "bizonyos kiábrándulással" fogadta a tárgyalások felfüggesztésének hírét. Magasrangú személyiségek véleménye szerint a francia kormány makacssága a két ország kapcsolatainak elhidegüléséhez vezethet. Gorbaeh Bernbe, Washingtonba és Moszkvába készül Bécsből jelenti az MTI. Gorbach osztrák kancellár rádióbeszédében utalt arra, hogy miután külföldön kevés megértést tanúsítanak Ausztria súlyos gazdasági problémái iránt, személyesen kíván meggyőződni arról, hogy Ausztria határain kívül milyen nehézségek akadályozzák és milyen esélyek segítik Ausztriát gazdasági integrációs törekvéseiben. Bár az osztrák kancellár egyelőre csak svájci utazását jelentette be, a bécsi Ballhausplatz jólértesült körei tudni vélik, hogy Bern után Washingtonba és Moszkvába utazik, hogy személyesen puhatolózzék a nagyhatalmatt Ausztria integrálódási szándékait illető állásfoglalásáról. Gorbach berni és washingtoni utazása a nyilvánosság előtt leplezni és egyensúlyozni hivatott az osztrák kancellár döntő jelentőségű és legfontosabb látogatását, moszkvai utazását. Gorbach ugyanis ki akarja puhatolni: milyen osztrák garanciák szükségesek ahhoz, hogy a Szovjetunió ne tekintse az osztrák semlegesség megsértésének Ausztria valamilyen szorosabb kapcsolatát az Európai Közös Piaccal. Mikojan befejezte afrikai körútját Résből jelenti a TASZSZ. Vasárnap este a királyi palotában II. Hasszán marokkói király fogadta Mikojant. XI. Hasszán és Mikojan között hosszú megbeszélés folyt le, amelynek során megvitatták a feleket kölcsönösen érdeklő kérdéseket Később I. Haszszán vacsoráit adott Mikojan tiszteletére. A megbeszélés és a vacsora egyaránt meleg, baráti hangulatban folyt le. Mikojan és kísérete hétfőn reggel Fesből visszautazott Rabatba, majd a délutáni órákban Rabatból repülőgépen hazautazott.