Magyar Nemzet, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-21 / 93. szám

NAPLÓ Április Lí Mai magyar költők címmel előadást rendez a TIT vasár­nap délelőtt 11 órakor a tár­sulat budapesti székházának előadótermében (VIII., Mú­zeum utca 7.) Bevezetőt mond Kardos László egyetemi ta­nár, közreműködik Szentpál Mónika, Sütő Irén és Bánffy György. Április 24-én, kedd délután 6 órakor a MEDOSZ előadótermében (VI. ,Jókai ut­ca 4.) a TIT rendezésében Dr. Anghi Csaba A geti­k a havasi "ember"­ címmel tart előadást.* A fiatal rendezők díját Franciaországban idén Fran­cois Reichenbach, az Amerika egy francia szemével rende­zője kapta, új filmjéért, amelynek címe: Ilyen nagy szív. A tamlyi Delluc-díjat Henri Colpi kapta, az Ilyen hosszú távollétért. do Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház új magyar darab bemuta­tójára készül. Abody Béla Nyo­mozás című, 1944-ben játszódó színművét április 27-én játsz­­szák először. Az évad befeje­zése előtt Kiritescu román író Szarkafészek című darabjának magyarországi bemutatójára kerül sor június 1-én, és A Vatikán megtiltotta Jo­­hannes Steinmannak, a pári­zsi Notre Dame vikáriusának, hogy bibliai tárgyú könyvet írjon. A tilalom oka Stein­mannak indexre tett Jézus élete című műve, amelyben­­­Jézust annyira em­berinek áb­rázolta a szerző, hogy még egy apostol sem ismerne rá.« * Egy-egy magyar filmet a legújabb statisztikai adatok szerint átlagosan 1,8 millió né­ző tekint meg a mozikban. A külföldi filmek látogató­átlaga 827 ezer. 0 PleideU János festőművész itá­liai tanulmányútjáról hozott hírt a Florentina itthon tartózkodó ed­zője, Hidegkúti Nándor. PleideU a mohácsi farsangok híres busó­járásának megörökítője az idén farsangikor Perugiába vetődött, ahol éppen folyt a karn­evál. A magyar művész kapta a vázlat­könyvét, ahhoz, hogy elve­gyülhessen a tömegben, neki is jelmezt kellett öltenie. Az olaszok körülvették és az iránt faggatták, melyik üzletben vásárolta a baju­szát. Még magasabbra hágott a farsangi kedv, mikor a kíváncsis­kodók meggyőződtek róla, hogy Pleidell tekintélyes mandarin ba­jusza nem ál-bajusz.­­ A szolnoki Szigligeti Szín­ház április­ 27-én mutatja be Nicola Manzari Pénzt vagy éle­tet című zenés komédiáját. * Szegedre látogat május vé­gén a Televízió. Onnan köz­vetítik majd a Romeo és Jú­lia előadását, Verdi Nabucco című operáját, valamint egy nagyszabású "szegedi" műsort.­­ Ötven éve hibátlanul mű­ködik a Szekszárd közelében levő diófási csárda automata zenegépe. Az »ős-wurlitzert«, amely egy forint bedobása el­lenében nyolc zeneszámot ját­szik, műemlékké nyilvánítot­ták. őst Budapesten vendégszempel június 26 és 30 között a Mis­kolci Nemzeti Színház. Az Izabella téri volt Madách Színház épületében három műsordarabjukat mutatják be, az Arturo Ui-t, A windsori víg asszonyokat és Egon Er­­wín Kisch komédiáját, Az el­lopott várost. A­­ Toto és Cleopatra címmel filmszatíra forgatását kezdték el Rómában. A filmet Fer­­nando Cerchio rendezi, a fő­szerepet Toto, a neves komi­kus alakítja. A sajtó vélemé­nye szerint az új Toto-film az “évszázad filmszatírája« lesz. S Baján vendégszerepel jú­nius és július hónapban a kecskeméti Katona József Színház. Itt játsszák majd elő­ször H. Máriás Magda új da­rabját, amelynek címe: Nyiss ajtót, ha kopogtatnak. A be­mutató időpontja: június 20. 00 • Több mint egymillió forin­tot költöttek könyvvásárlásra az elmúlt évben az Építőipa­ri Szakszervezethez tartozó könyvtárakban. Jelenleg az építőiparban 203 dolgozóra jut egy könyvtár. .Maosi Nemzet Egy BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN FISCHER ANNIE, aki olyan sajnálatosan ritkán lép a bu­dapesti közönség elé, ezúttal gyors egymásutánban kétszer szerepelt: Mozart g-moll zon­goranégyesében és az Á-dúr zongoraversenyben hallottuk. Köztudomású, hogy Mozart életművében a g-moll hang­nem különös jelentőséggel bír: a fiatalkori g-moll szimfónia zaklatott, lázas "preromanti­­kája", az utolsó előtti — 550-es számú — szimfónia tragikus önvallomása sötét színekkel gazdagítja Mozart szimfonikus életművét; a két nagy g-moll kamaramű, a vonósötös és a zongoranégyes pedig magas­rendű, klasszikus keretbe zár­ja az érett mester belső vívó­dásait, küzdelmeit. Fischer Annie ezúttal is a lírai kitá­rulkozás, a megoldott belső konfliktusok végeredményének hangján szólott hozzánk. Já­téka tiszta és leszűrt, de meg­­érezhetjük benne, hogy a tisz­taság és egyszerűség számára nem valami eleve adott dolog, hanem vívódások és küzdel­mek eredménye. Talán innen ered, hogy zongorahangja egészségesen szárnyal, abszo­lút görcsmentes és minden ízében természetes. Értelme­zésében valószínűleg nagy sze­repet kapott a tudatosság, de a produkció végső formájá­ban ez nem válik el az intui­tív, ösztönös muzsikálástól. Fischer Annie játéka nagy hatást tett és igaz gyönyörű­séget szerzett minden jelen­lévő számára. Tekintettel azonban arra, hogy a"kamara­művet hallottunk és a kama­rapartnerek nem állottak ezen a színvonalon, mégsem beszél­hetünk tökéletesen megoldott interpretációról. Valójában nem arról van szó, hogy a Tátrai-vonósnégyes három tag­ja rosszul játszotta volna szó­lamát, inkább arról, hogy lé­nyegét tekintve mást adott elő, mint Fischer Annie: a hangok Mozarttól valók voltak, de ér­telmezésük gyökeresen külön­bözött. Különösen zavaró volt ez az olyan részleteknél, ahol a zongora és a vonóshangsze­rek párbeszédének kellett vol­na kibontakoznia ... Így leg­feljebb gyönyörű monológot hallottunk, Fischer Annié tol­mácsolásában. A Tátrai-kvartett műsorá­nak második felében Brahms ritkán hallható, fiatalkori Vo­­nóshatás­a (B-dúr, op. 18.) hangzott el. Az előadás kisebb szerű technikai fogyatékossá­gai sem fedhették el a fiatal Brahms gazdagon áradó melo­dikus invencióját, azt az ön­feledt szépséget, amelyet ké­sőbb, az érett Brahms-művek­­ben más minőségű szépség­­ideál vált fel. Fischer Annié április 13-i, pénteki szereplése alkalmával régi repertoár­ darabját, Mo­zart A-dúr versenyművét adta elő. Amit fentebb a g-moll zongorakvartettnél mondot­tunk Fischer Annie Mozart­­képére vonatkozóan, az Á-dúr versenyműre is érvényes bizo­nyos megszorításokkal. E mű két szélső tételének színei alapvetően világosak, mégsem a mámoros öröm, hanem a de­rűs kiengesztelődés hangján szólnak; közöttük helyezkedik el viszont a csodálatos fisz­­moll lassú­ tétel, amely az ér­zelmes barokk siciliano és a tragikus mozarti adagió ra­gyogó szintézise (az utóbbira különben jó példa a méltány­talanul ritkán hallható h-mol Adagió). Az első tétel ének­szerű melléktémáját talán so­ha senki nem játszotta szeb­ben, mint Fischer Annie, a folyvást mélyebbre süllyedő háromszoros szekvencia, majd a belőle feltörő skála már ön­magában véve is gyönyörű Mozart-portré volt. A kíséretet szolgáltató Álla­mi Hangversenyzenekart ez­úttal Németh Gyula vezényel­te egészségesen és lendülete­sen, egyes részleteknél azon­ban jobban kellett volna mér­sékelnie a zenekar hangerejét, mivel az a veszély fenyege­tett, hogy elnyeli a szólóhang­szert. A műsort Mozart Figaro házassága című operájának nyitánya vezette be. Egészsé­ges és életerős indítás után kissé motorikus produkciót hallottunk, ennek ellenére di­cséretet érdemel Németh kar­nagyi készsége. Ránki György: Pomádé király új ruhája című szvitjének némely tétele egé­szen briliáns benyomást tett és nagy sikert aratott. A ki­sebbszerű technikai hibákért a felelősség elsősorban a zene­kart terheli, amely meglehe­tősen pongyolán játszott. Breuer János igen ízléses és jól megalapozott ismertetőjét külön meg kell dicsérnünk. KÓRODY ANDRÁS az Álla­mi Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus élén Lendvai Kamilló zongora-concertinóját és Brahms Requiemjét vezé­nyelte. Közel két éve lesz annak, hogy e rovatban beszámol­tunk Lendvai zongorára és ze­nekarra írott concertinójának rádió-bemutatójáról. Most, hogy végre "személyesen" is megismerkedhettünk a művel, eredetileg is pozitív benyomá­sunk megsokszorozódott és el­mélyült. A fiatal komponista nemrég kapta meg az Erkel­­díjat, zeneszerzői tevékenysé­ge elismeréséül. A most el­hangzott bemutatónak az át­lagot jóval meghaladó sikere bizonyította, hogy a hivatalos elismerés teljes harmóniában van a közönség értékelésével. Lendvai egyik legnagyobb érdeme, hogy zeneszerzői munkájában soha, egyetlen pillanatra sem szakad el a muzsika anyagától: a hangsze­rek jellegét éppúgy tisztelet­ben tartja, mint ahogyan har­­móniavilága sem fogad ma­gába öncélú újításokat, meló­diái sem szakadnak szét. For­maalkotása is ilyen "­anyag­szerű": papír­forma helyett a már említett elemek nagyvo­nalig, szerves és mindig érzé­kelhető rendje bontakozik ki minden kompozíciójából, ön­álló zeneszerzői stílusa még csak most van kialakulóban, nemegyszer még ott érezzük műveinek egy-egy részlete mögött a mintaképül szolgáló mestert, túlnyomórészt Bartó­kot. A Concertino zongorára, fú­­vóshangszerekre, ütőkre és hárfára készült. Az érdekes kísérőapparátus folytán a szólóhangszer még jobban ki­emelkedik, és az ellentét mint­egy megerősíti a zongorát. Az első tétel hangsúlyozza a rit­mikai elemet és hallatlanul szellemes hangszerelésében Sztravinszkij stílusához köze­ledik. A második tétel gyö­nyörű, széles ívű melódiáját a zongora levegős kíséret fe­lett internálja, míg a harma­dik elsodró erejű "Allegro furioso". Almássy László ke­véssé felszabadult, de techni­­­­kailag kifogástalan előadásban részesítette a művet. Kórody András a műsor má­sodik felében Brahms Re­quiemjét vezényelte. Alázatos, egyszerű, minden tüntető gesz­tustól távol maradó interpre­táció volt ez, olyan dirigálás, amely elsősorban a mű­vet és csak a művet kí­vánja érvényre juttatni. En­nek köszönhetjük azt a mély és bensőséges élményt, amely­ben Kórody jóvoltából részünk volt. Melis György szokott ki­tűnő teljesítményt nyújtott, László Margit azonban néha kissé túlfinomítja hangját. Pernye András * MODERN MŰVÉSZI * KERÁMIA BEMUTATÓK április 10-24 a Vas- és Edénybolt fiókjaiban V. Szent István krt. 15. IX. Tolbuhin krt. 5. VI. Lenin krt. 89. VIII. József krt. 59/61. VII. Rákóczi út 30. IV. Újpest, Bajcsy-Zs. út 9. • Szombat, 1962. április 21. Útra készen áll a velencei Biennálé magyar kiállítása Péntek délelőtt a Magyar Nemzeti Galériában Vayer Lajos dr. egyetemi tanár, a velencei Biennálé magyar pa­vilonjának kormánybiztosa is­mertette a sajtóval, milyen alkotások képviselik idén a magyar képzőművészeti kultú­rát a nagy nemzetközi talál­kozón. A sajtótájékoztatóval egyidejűleg bemutatták a ve­lencei magyar kiállítás né­hány nap múlva útnak induló anyagát is. Kmetty János, Ber­­náth Aurél és Kurucz D. Ist­ván, e három festőművész és Gádor István keramikus mű­vész munkásságából igyekez­tek olyképpen válogatni, hogy törekvéseikről, művésze­tükről teljes képet nyújtsa­nak. Bernáth Aurél 19, Kmetty és Kurucz 10—10 fest­ménnyel lép a nemzetközi kö­zönség elé, Gádor Istvántól pedig 18 nagyméretű kerámia­­szobrot visznek a lag­unák vá­rosába. Nagyobb anyaggal, 15 gra­fikával szerepel az idén Mun­­kácsy-díjjal kitüntetett Mar­­tyn Ferenc. Három fiatal mű­vész, Vecsési Sándor, Kokat Ignác és Ridovics László ak­­varelljei egészítik ki a velen­cei magyar pavilon idei ki­állítását, melynek kör alakú előcsarnokában Somogyi Jó­zsef Martinásza fogadja majd a belépőket. Vayer Lajos dr. elmondta még, hogy a szép anyag ösz­­szeállítása csak úgy sikerül­hetett, hogy a Galéria anya­gán és a művészek tulajdoná­ban levő alkotásokon kívül a műgyűjtők is készséggel ad­tak kölcsön festményeket. Radnai Béla, Szilágyi Sándor, Köves Oszkár, Gegesi-Kiss Pál és Horváth Márton ma­gángyűjteményéből egészítet­­­­ték ki egy-egy darabbal a jú­nius 16-án nyíló velencei Biennálé idei magyar kiállí­tását. Iratok a Gömbös—Hitler találkozó történetéhez a diplomáciailag elszigetelt Németország "szalonképessé" tételére. A Gömbös-látogatás a német és a magyar fasiz­mus történetének egyik igen fontos és jellemző mozzanata; fennmaradt dokumentumai a legújabb kor történészei szá­mára nélkülözhetetlen forrá­sok. Karsai Eleknek az Akadé­miai Kiadónál most megje­lent publikációja — mint a szerző megjegyzi — komplex forrásközlés kísérlete kíván lenni, közzéteszi az ügyre vo­natkozóan fellelhető elsődle­ges dokumentumokat, levél­tárban őrzött iratokat, külföl­dön megjelent forrásközlemé­­nyeket, kőnyomatos hírszol­gálati anyagokat, az ország­­gyűlési naplók megfelelő ré­szeit, egykorú filmfelvételeket, fotókat. A kiadvány Gömbös terve­­zett utazásáról szóló, megfej­tett külügyminisztériumi szám­jeltáviratokkal kezdődik, közli a tárgyalásokra készített be­szédvázlatokat, beszélgetés­­tervezeteket, a Magyar Távirati Iroda jelentéseit Gömbös uta­zásáról, a magyar és a német lapokban megjelent cikkeket, a tárggyal kapcsolatos levele­ket, bizalmas feljegyzéseket, titkos utasításokat. A közle­ményekből újabb, végleges bi­zonyítást nyer, hogy Gömbös­nek ez a lépése összhangban volt mind saját fasiszta múlt­jával és célkitűzéseivel, mind a horthysta uralkodó klikk politikájával; sok korábbi tit­kos találkozás, a hatalomátvé­telre készülő nácikkal folyta­tott megbeszélések után az európai politika nyilvános po­rondján fényes találkozó ün­nepélyes külsőségei között pe­csételte meg barátságát a né­met mil­i­tar­izmus és a ma­gyar nacionalizmus. (A doku­mentumok között olvasható a Német Távirati Irodának egy érdekes jelentése: "A német nép köszönettel tartozik ezért a látogatásért Magyarország lovagias miniszterelnökének* akinek politikai pályája na­gyon hasonlít Hitler Adolfé­hoz A szövegkiadványnak fontos dokumentumai azok az or­szággyűlési naplórészletek* amelyek­­az utazással kapcso­latos parlamenti felszólaláso­kat tartalmazzák. Közöttük ta­lálható Bajcsy-Zsilinszky E­­d­re interpellációja a szenvedé­lyes felelősségrevonás: "Vegye tudomásul a miniszterelnök úr, hogy ennek a végzetes im­­périumnak ő nyit utat, s hogy ebbe nem vagyunk hajlandók belemenni, s hogy ezt meg­akadályozzuk, elmegyünk a golyóig, és az akasztófáig..." S itt van Kánya Kálmán kül­ügyminiszternek külföldön megjelent figyelemelterelő nyilatkozata, amely a diplo­mácia hajlékony nyelvén igyekszik megfogalmazni a rabló­ szándékot: "... Magyar­ország minden alkalmat fel­használ arra, hogy az illető nagyhatalomhoz való jó viszo­nyát kifejezésre juttassa." A kritikai jegyzetekkel, tar­talmas magyarázatokkal, ké­pekkel és a dokumentumok fotóival illusztrált, nagy gond­dal megszerkesztett kötet mint forrásközlés eredményes. Magyarország két világhábo­rú közötti történetének tudo­mányos feltárásához­ ad újabb gazdag anyagot. (t. i.) 1933. június 17-én Gömbös Gyula magyar miniszterelnök titokban végrehajtott előké­születek után — a közvéle­mény és a kormány egy részé­nek legnagyobb meglepetésére — Berlinbe utazott, hogy tár­gyalásokat folytasson Hitler­rel. A látogatás egész Európá­ban kínos feltűnést keltett; a jobboldali magyar uralkodó köröknek ez a lépése, egyéb céljai mellett, az első kísérlet volt a náci hatalomátvétel óta M­t tudsz a­z Aere/4C°árosról? — Én, Kirchmayer Ferenc, a Ferencváros gyereke vagyok — így kezdődik az egyik pá­lyamű, amely az Illatos úti Szabó Ervin Fiókkönyvtár pá­lyázatára érkezett. A szerző, aki a Ferencváros gyerekének vallja magát, az általános is­kola ötödik osztályába jár és arra a kérdésre, hogy mit tud a Ferencvárosról, még néhány fontos adatot közöl. A többi között ezt: — A Ferencvárosban volt egy nyomornegyed. Azt úgy hívták, Valéria. Most már hí­­re-hamva sincs. Helyette szép, modern épületek emelkednek. A Hámán Kató utcában épül Magyarország legmodernebb úttörőháza, másfélmillió fo­rint költséggel. A pályázat eredményét a "ferencvárosi könyvtári na­pok" alkalmából ünnepélyes keretek között hirdették ki. Tizenhatan kaptak jutalmat a 8—16 éves részvevők kö­zül. A könyvtári napok so­rán a területi és az üzemi könyvtárakban több helyen emlékeztek a Ferencvá­ros múltjára, beszéltek jele­néről és jövőjéről. Előadások hangzottak el, írók találkoztak olvasóikkal, kiállításokat ren­deztek, a ferencvárosi József Attila Irodalmi Színpad tag­jai szavaltak. A Tűzoltó utcá­ban vadonatúj könyvtár nyílt a Boráros téri Szabó Ervin­­fiók kezelésében, kicsi, de sze­met gyönyörködtető barátsá­gos helyiségben, egyelőre két­ezer könyvvel és biztató pers­pektívával. A Ferencváros az irodalom­ban címmel Nemeskürthy Ist­ván "telt ház" előtt tartott előadást a Mester utcai könyv­tár helyiségében. Felidézte a kerület múltját, azt az időt, amikor­­a Mester utca helyén patak folyt" és felidézte az írókat, költőket, akiknek ez a városrész volt "röptető fész­kük". Erről a múltról az Illatos úti gyerekek is sokat tudnak. Tudják, hogy "itt született Jó­zsef Attila és itt is járt isko­lába. A Mester utca 59. szá­mú házban lakott Hámán Ka­tó, akit a Horthy-fasiszták meggyilkoltak". Egy második osztályos tanuló írja: "régen nagyon szegények voltak itt az emberek, kis viskókban laktak. Ha nem tudták kifi­zetni a lakbért, akkor kilakol­tatták az embereket". Ez már éppen úgy történe­lem számukra, mint mondjuk az, hogy a "Mester utca és a­­ Hámán Kató utca találkozá­sánál a múlt században teme­tő volt. 1869-ben húszezer la­kója volt a kerületnek, a ló­vasút négy vonala keresztez­te és ezek lassan villamosvas­úttá alakultak át". Megtudtam a pályaművek­ből azt is, hogy­­a XIX. szá­zad derekán a ferencvárosi réteken gyors ütemben meg­indult az iparosodás, így a kapitalisták — akarva, nem akarva — megteremtették a munkásosztályt". Továbbá: "1899. május 3-án alakult meg a Ferencvárosi Torna Club, népies nevén: Fradi." Az egyik pályázó nemcsak a múlttal, a jövővel is behatóan foglalkozik. Azt írja: "A fel­nőttek számára kevés a szó­rakozás. A meglevő talponál­lók helyébe barátságos kis ét­termeket kellene építeni. Fásí­­tani kellene a tereket, utakat, hogy javuljon a levegő." Ebben a környéken kevés, most is kevés még a szórako­zás, művelődési lehetőség, ezért hárul fokozott munka és felelősség az ott működő könyvtárakra. Kis művelődé­si központok ezek és különö­sen a gyerekek meg a fiata­lok körében találnak önzet­len, jó barátokra. Az Illatos úton "házi könyvkötészet" mű­ködik szakkörszerűen a gye­rekek segítségével. A Boráros téri könyvtárban fiatal olva­sók klubja alakult a múlt esz­tendőben, a Mester utcai Sza­bó Ervin-fiók tavaly új if­júsági könyvtárat nyitott és megszervezte hozzá az Ifjú Könyvbarátok Körét. A Gu­bacsi úton, a város egyik leg­elmaradottabb részén a Haza­fias Népfront helyiségében két hónappal ezelőtt új könyvköl­csönző állomást létesítettek, amely máris figyelemre méltó eredményeket ért el. Ezt a kölcsönzőállomást az Illatos úti könyvtár kezeli.­­ Az Illatos úti könyvtár­ban éppen kölcsönzési idő alatt jártam. Harminc—negy­ven gyerek állt sorban a pult előtt, keresgélt a katalógus­ban, nézegette a kiállított szí­nes könyvborítókat. — Most elviszi az orrom elől a Nemo kapitányt — csattan fel az egyik olvasó. Többen lármázni kezdtek. Va­laki félhangon mondott még valamit. — Ez könyvtár! Aki itt csúnyán beszól vagy lármá­­zik, nem kap könyvet — je­lentette ki a könyvtárosnő. Abban a pillanatban csend lett. Vilcsek Anna

Next