Magyar Nemzet, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-29 / 150. szám

Péntek, 1963. Június 39 ofa­nar Npmzp! Béke a Viharsarokban BÉKÉSCSABA nem híres város, a köztudatban nagy, po­ros falu a tanyavilágban, mely­nek a régi nyomor­ okozta pa­rasztlázadások adnak némi nimbuszt. Most is komor hír indított oda, azt hallottam, s továbbadtam, hogy a színhá­zuk nagyon sokba kerül az or­szágnak. Első meglepetés: az üde, zöldbe borult élénk város. Temérdek­ széles utain négy­et-hat sor falomb, színes bok­rok, virágágyak, lapos beton­­tálakban gyökeres csokrok. Mintha világosabb volna itt, mint másutt és több a levegő. A pesti kirakatokkal szegett főutakat a Körös-csatorna zöl­desbarna vize köti körbe, part­jain tündér füzek és nyírfák zizegnek. Tiszta, kedves szá­zadvégi házak és új, modern, blokkok. Valamikor régesrégen apám felolvasó körúton járt itt. Pár mondat útifeljegyzéséből: •­Megvolt a felolvasás. Érde­kes, hogy milyen nehéz becsal­ni az embereket. W. azzal fo­gadott, hogy az érdeklődés mi­nimális, erre a békési lemon­dás, a gyulai telefon (az is le­mondás). Fene egye meg, har­mincan lesznek. Este mond­ták, hogy vannak vagy nyolc­­vanan. No, de aztán az elő­adásnak olyan sikere volt, hogy no." Ma a megyei hetvenkétezer kötetes könyvtár 888 Móricz Zsigmond-könyve van kölcsön­ző kezében. 4600 csabai és 48 000 megyei beiratkozott ol­vasójuk van. Három művelő­dési autó járja a tanyákat. Soha szebbet, mint a csabai könyvtár! Lipták Pál Kossuth­­díjas könyvtáros (és festő) ter­vezte, a volt polgármesteri la­kásból. Modern, elegáns, moz­galmas, csupa szabad polc, me­lyeken valósággal dúskálnak, mert itt nincs vasfegyelem, nem szentség, nem dísztárgy a könyv, hanem mindenki ked­vére olvasni való. A Balassi Kultúrháznak olyan népi tánccsoportja van, mely bejárta Európát. A TIT egy év alatt 3172 előadást tartott, egyenként legalább hatvan em­ber előtt. Ezer értelmiségi tag segít ebben, a TIT7klub veze­tője dr. Ferdinandy Kont, a kórház fertőző osztályának fő­orvosa. Harmincéves fiatalem­ber, nős, két gyereke van, min­den kedden zenetörténeti elő­adásokat tart, klarinétos, fu­volás és zongorista, bármikor kész a színház zenekarában se­gíteni. Előbb játsszák a divatos filmeket, mint Pesten, ősszel ezer televízió-készülék volt a városban, azóta bőven szaporo­dott. Rádió még a tanyák nyolcvan százalékában is van, két-háromezer, forintos telepes rádió. Békéscsaba lakosságá­nak negyven százaléka ipari munkás, van munkás­ akadé­miájuk. A téglagyár három ut­ca­hosszat terpeszkedik, az István-malom a legnagyobb malom az egész Alföldön. Ha­talmas konzervgyár és hűtő­ház épül. Itt készül a kedves Zizi, a rizspuffasztóban. Tex­tilgyár, kötöttárugyár ad leg­több munkát a nőknek, de ke­veslik, álmaikban könnyűipari központot kívánnak ide. Egy szóval, végérvényesen várossá kívánnak válni. Ennek fontos feltétele, a víz­vezeték és csatorna­ épül, rész­ben már működik. A község­fejlesztő alap oroszlánrészét felemészti, mert tíz kilométer távolságból kell vezetni a vi­zet. Artézi csepegő kutak­nál tölti az időt, aki háza előtt még nincs vízvezeték. Hanem mindenki tudja, hogy kétezer méter mélységben forró tenger búvik, már egy helyen kutat vágtak hozzá, ez táplálja 30 fokos lágyvízzel az új uszodás­­strandot. Majd ha a házakat termálvízzel fűtik, majd ha a vidék hatvanezer négyzetmé­ter növényszaporító ablakát ezzel melegítik ... a repülőtér­ről egyenest külföldre viszik a primőrt, virágot, gyümölcsöt. Majd, mert egyelőre csak fe­hér libák és szürke birkák le­gelnek a tágas zöld mezőben, mivel nem telt még beton ki­futóra. AZT KÉRDEZTEM a TIT-klubban összegyűjt íróktól, mert nincs híre-nyoma Bé­késcsabának az irodalomban. Nem adta­k írót az országnak? Tiltakoztak: Cseres Tibor, Csutka Péter, Kovár Lőrinc, Szabó László idevalók. Darvas József orosházi, Szabó Pál, szülő­ugrása sincsen messze. Justh Zsigmond birtoka itt volt a szomszédban, Szentetor­­nyán, ahol 1892-től haláláig messziföldön híres paraszt színháza volt, télen pálma­házban, nyáron épített vályog amphi­teátrumban játszottak a cselédei Moliére-t és Shakes­­peare-t, Jászai Mari és sokak elragadtatottságára. Ez csak elég nevezetes ember? Ők ma­guk is, hétről hétre, hóról hó­ra megtöltik a Tiszatáj, Kö­röstáj folyóiratokat békési hí­rekkel, különösen pedig ver­sekkel. A MÚLT KINCSEI közé tar­tozik a Tevan — most Békési Nyomda — úgy vezettek oda, akár egy szent helyre. Nem bebalzsamozott szent, eleven élő. Vezetője Bottyánsz­­ky Pál, veterán nyomdász, minden csabai művész patró­­nusa. Már háromszor segített nekik folyóiratot indítni, ma is búsul, azért nem sikerült megütni a megmaradás mérté­két. Derűs, nagy testű, még nem öreg ember. — Egyszer a háború után azt mondja nekem egy nyom­dász kollega, én ilyen, ocsmány helyen, mint Csaba, nem tu­dok élni. Akkor megfogadtam, hogy mindent megteszek, hogy ocsmány ne legyen. Nevet és nevet az egész tár­saság körülötte. Ez a jelző se­hogy sem illik Csabára, pláne erre a nyomdára. Előszedi a régi kis műhely fényképét, mu­tatja rajba a gyerek­munká­sokat, ő is ilyen sovány su­­hanc korában szegődött ide. — Nem tudják a mai fia­talok, micsoda ragyogó és komplikált tudomány ez. És milyen jó fizetés jár érte. Mi már nem veszünk fel csak érettségizett tanulót, művelet­len ember itt meg se tud moz­dulni. A fiatalok azt hiszik, a rádió, a magnetofon, a mikro­film korában a nyomdaipar­nak már befellegzett. Minden fiú, ha nem orvos, mérnök, hát fogtechnikus akarna lenni. — És minden lány fodrász — mondom tapasztalatból. — A lányokkal vigyázzunk — felemeli az ujját. — Még fel se szabadult, már férjhez megy, már meggondolja. Ne­künk ilyen munkás nem kell, aki ide belép, ne kacsintson más foglalkozásra. Ebben az iparban harmincezer forintba kerül egy tanuló kiképzése, meg is nézzük, kit veszünk fel. Rapszodikus jelentkezőkkel nem megyünk semmire, anyag kell, amiből válogassunk. Ta­valy megyei értekezletet tar­tottam a pedagógusoknak és tanulmányi felügyelőknek, is­mertettem a nyomdász ipart, hogy ők közöljék ezt idejében az érettségizőkkel. Van is már eredmény, évekig nem kap­tunk fiút, most már van har­minc tehetséges fiatal em­be­­rünk. EGY ILYEN csodálatos tem­póval fejlődő városban, mely 470 000 békési lakos és 77 falu székhelye, nem mindegy, mi­lyen az egyetlen , színház. A századvégi épületnek csak 1954 óta van állandó társulata, melynek élére a hetedik ősz­szel a hetedik igazgatót kellett kinevezni. Előre látható volt persze, hogy a művészek nem tolong­nak a fővárostól ilyen tá­vol fekvő színház felé. Mégis, az első társulatnak jó híre, van, szerették, látogatták, ün­nepelték őket. Mikor az első igazgató a második évben meghalt, pásztor nélkül ma­radt a nyáj, a kezdeti lendü­let ellankadt, az ellenforrada­lom mindent összekuszált, a város elpártolt a kelletlen színháztól.. Ha régi világ van, becsukhatták volna a kapu­ját, így, közpénzen ballagtak tovább, mind az elmúlt őszig, amikor már megint cserben hagyta őket egy igazgató, cserben és a legnagyobb zűr­zavarban. Nem volt főrende­ző, a gazdasági vezető ellen eljárás indult. Megkezdődött­ a szezon, se Pesten, se a tár­sulatban nem akadt megfe­lelő vállalkozó, a városi ta­nács kinevezte Kaszai Pál matematika-fizika szakos ta­nárt, aki évek óta kitűnően vezette a TIT tizennégy szak­osztályát. Békési fiú, tanyai tanító volt, zömök, cserép arcú, vi­dám szemű, csendes ember, egyáltalán nem diktátor je­lenség. Darázsfészek fogadta. Ezzel a zaklatott társulat­tal kell az igazgatónak Bé­késcsabán kétszáz, és a megye százkilométeres körzetében kétszáznegyven előadást tart­­tatni. Naponta két-három pró­ba és két-három játék, ott­hon és falusi kultúrházakban, örökké szereplő változás, mert nem telik a létszámból más­képp. A SZÍNHÁZ bevétele a mai napig mintegy kétmillió. A je­gyek hatvan-hetven százalé­kát eladták. Ez óriási ered­mény a Viharsarokban még akkor is, ha a színház fenn­tartása az államnak további kétmillió nyolcszázezer forint­ba kerül. Ilyen sikert még nem látott Békéscsaba. A fél­­éve­ igazgató, materiális téren megállta a próbát. Mg most már csak az kérdés, mit játszottak ilyen nagy munkával? Három előadást láttam, a hírekkel egyeztetve, azt hi­szem megismerhettem a prog­ram keresztmetszetét: egy ko­moly és két könnyű darab, ez az arány. A szlovák Karvas Éjféli mise című antifasiszta drá­máját huszadszor játszották ezen az estén. Érdekes, jó dráma, különösen az első két­harmada. Szép előadás volt, alig éreztem magam vidéken. A második darab Csizma­­rek Apja lánya című bo­hózatának bemutatója volt. Harmadszor Tabi Esküvő­jét láttam, falun, három be­ugrott színésszel, sok gikszer­­rel, de fényes sikerrel. Utána, borospohár mellett, azt mond­ták a falusi asszonyok, legkö­zelebb megint ilyen jó darab­bal jöjjenek. Én szeretném, ha jobbakkal is mennének. Igaz, tudom, a közönség nevetni akar és ne­vettetni a legnehezebb a vi­lágon. Láttam a pécsi szín­házban, hogy a Salemi bo­szorkányok előadásán többen volta­k a színpadon, mint a nézőtéren. Hallottam, hogy ha operett megy, még a csil­lárról is lógnak. Nem a csa­bai színház feladata ezen vál­toztatni, de belenyugodnia sem kell. Móricz Virág TAnács/év a­z iskolapadban A napokban ért véget az a kétesztendős oktatás amelyet a TIT József Attila Szabad­­egyeteme első ízben rendezett a titkárnők részére. Az első évfolyamra 120 hallgató je­lentkezett a fővárosi üzemek­ből, hivatalokból, minisztéri­umokból, s bár családi okok, munkahelyváltozás miatt egy részük abbahagyta, tanulmá­nyait, többségük két esztendőn át szorgalmasan látogatta az előadássorozatokat. A titkárnők minden héten két estén 3-3 órán át hallgat­ták az előadásokat, amelyeket kiváló szakemberek tartottak. A tematika igen sokrétű volt. A hallgatók elsajátították a társadalmi, gazdasági élet alapismereteit, ismertetést kaptak hazai irodalmunkról, a magyar nyelvhelyességről és stílusról és foglalkoztak a ter­vezés, a statisztika, a köny­velés és a pénzgazdálkodás legfontosabb kérdéseivel. Át­tekintést kaptak a kultúrált magatartás szabályairól, en­nek keretében a munkaer­kölcs, pszichológia, emberis­meret, egyéniség és világnézet kérdéseiről. Szabad választá­suk szerint idegen nyelvet is tanultak. A tapasztalatokról dr. Horváth Jenő docens, a TIT szakosztály-vezetője , a következőket mondotta: — Az érdekes kezdeménye­zés gazdasági vezetők és tit­kárnők közös igényének hatá­sára jött létre. A Vállalati igazgatók gyakran teszik szó­­­vá, hogy a változatos admi­nisztrációs munkák egy részét nem tudják titkárnőikre bíz­ni, illetve a feladatok el­­magyarázása hosszú időt vesz igénybe. Ennek tulajdonítható, hogy a hallgatók egy részét maguk a vállalatok küldték a TIT oktatására. Ugyanakkor a titkárnőik is szükségét érezték bizonyos fajta továbbképzés­nek, hogy — például ügyvi­teli, levelezési, jegyzőkönyv­­vezetési munkájukat ponto­sabban, gyorsabban láthassák el. Hetven titkárnő végezte el a komoly megterhelést jelentő »tanfolyamot«. A baráti han­gulatú évzáró ünnepélyen — amelyen a férjek, családtagok, valamint a mostani első éves hallgatók is ott voltak — a hallgatók köszönetüket fejez­ték ki tanáraiknak és hangsú­lyozták, hogy munkájukban máris hasznát veszik a tartal­mas, ismereteket bővítő elő­adásoknak. A harmadik évfo­lyam beiratkozására augusz­tus 16 és szeptember 6 között kerül sor, és az előjelek sze­rint számosan jelentkeznek erre a hasznosnak mutatkozó és igen népszerűvé vált ok­tatási formára. F. G. Az idén elkészül a tiszavalki főcsatorna 10 000 holdat mentenek meg az elmocsarasodástól Borsod megye déli részé­ben, a tiszavalki térségben évente több mint 11 000 hold­­nyi, nagyobbrészt mezőgazda­­sági művelésre alkalmas te­rületet veszélyeztetnek elön­téssel és elmoc­sarasod­ással a belvizek. A termelőszövetke­zetek megalakulása után a Hazafias Népfront javaslatá­ra komplex tervet készítettek az értékes terület hasznosítá­sára. A terv szerint Tiszavalk térségében 1964-ig több mint 21 kilométer hosszú főcsator­nát, 13 mellékcsa­tornát, több műtárgyat, 610 hold­­nyi halastavat építenek és hatezer holdon létesítenek ön­tözéses gazdálkodást. Egy év alatt csaknem kilenc kilomé­ter hosszú főcsatornát építet­tek, s ezzel egy időben a két község szövetkezetei és az állami gazdaságok ál­tal megalakított belvíz­rendező társulat tagjai a mel­­lékcsatornák létesítésénél 18 000 köbméter földet moz­gattak meg. A nagyarányú munkákat segíti a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak akció­­bizottsága is. Ja­vaslatukra egyetemi tanárok­ból munkacsoport alakult, amely társadalmi munkában készítette el a főcsatorna szi­vattyúházának építési tervét. Az idén állami beruházás­sal és társadalmi összefogás­sal befejezik a főcsatorna és öt mell­ékcsatorna építését, így jövőre már 10 000 hold mezőgazdasági termelésre al­kalmas területet hasznosíthat­nak az eddiginél jobban a környező termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. Országjárás helyett egy telefon Legalább is így mondják az AGROKER-nél és kijelentik, hogy az ide-oda utazgatást szeretnék megszüntetni: tele­fonon megrendelhetők az al­katrészek és ők "tálalják" az igénylőknek. Sajnos­­ ez csak terv, ami a gyakorlatban nem vált be Az AGROKER előd­je, a FŐMAV csaknem egy évtizedig működött. Voltak ugyan kisebb-nagyobb zökke­nők a múltban is az alkat­rész-ellátásban, de tárgyila­gosan megállapíthatjuk, hogy a FŐMAV gyakorlott előadói minden évben jobban oldot­ták meg feladatukat. Most az AGROKER "tálal­ni" akarja nekünk az alkatré­szeket, csak ki kell várnunk, amíg tálalja. Ennek eredmé­nye, hogy a téli gépjavításo­kat nemcsak mi, hanem az összes állami gazdaságok és gépállomások csaknem egy hónappal később fejezték be, hogy a Győr megye határán levő Komárom megyei állami gazdaságok a 40—50 km-re fekvő Győrbe nem mehetnek alkatrészért, mert az­ új "tá­lalási" rendszer szerint Tatán és a 400 km-re fekvő Balassa­gyarmaton, valamint Kecske­méten juthatnak a kívánt al­katrészekhez, ha ugyan sike­rül beszerezni. Amikor 8—10 metor, vagy lánctalpas traktor szétszedve áll a gépműhely­ben és néhány fontos alkat­rész hiányzik az összeraká­sukhoz, akkor az a 130—140 munkást foglalkoztató gépmű­­hely nem várhatja ölhetett kezekkel, amíg "tálalják" az alkatrészeket. Ilyenkor indul meg az országjárás igazán és ez mind csak az új rendszer hibája, mert a FŐMAV mű­ködése idején a hiányzó al­katrészek csaknem biztosan beszerezhetők voltak a köz­pontban, vagy a központ gon­doskodott róla, hogy más vi­déki kirendeltség azonnal megküldje az alkatrészeket. Május elején a Pápai Álla­mi Gazdaságnak juhnyíró al­katrészekre volt szüksége. Az alkatrészekért elutaztam Veszprémbe, nem tudták adni. Budapestre irányítottak. A Bajcsy Zs. út 59-ből Pestúj­helyre küldtek az AGROKER Cservenka M. utcai telepére. A telepen kijelentették, hogy nem tartozunk az ő körzetük­höz, tehát nem­­szolgálnak ki, Veszprémben kell már len­niük az általam keresett al­katrészeknek. Visszautaztam Pápára és a következő héten ismét Veszprémben kíséreltem meg a beszerzést. Ekkor a Veszprémi AGROKER igaz­gatója levélben igazolta, hogy nála ilyen alkatrész sohasem volt és kérte a Bajcsy Zs. 59. sz. alatti üzlettől a kérdéses alkatrészek soron kívüli ki­szolgálását. Ez már május közepén történt. Az alkatrész­osztály vezetője a legnagyobb udvariassággal bár, de ismét megtagadta a kiszolgálást mondván, hogy jelenleg ép­pen leltározzák ezeket az al­katrészeket. (Juhnyíró szezon kezdetén!!) Csak június else­jén áll módjában engem ki­szolgálni. Június elsején arra hivatkozott, hogy nincs lehe­tőség arra, hogy közvetlenül kiszolgáljon, majd megküldik postán. Végre június 12-én vasúton kaptuk meg a kívánt alkatrészeket, amikor már rendkívül sürgetett az idő és kénytelenek voltak a gépmű­helyben sebtiben összetákolni a gépeket. Több mint hatheti utánjárásba került tehát az alkatrészek beszerzése és nyolcszori utazgatásba. Meg­jegyezni kívánom, hogy ugyanezen alkatrészeket már a múlt év végén és ez év január—februárban is állan­dóan kerestem, de egyszer lel­tároztak, egyszer költözködtek, végül is meguntam a sok sza­ladgálást. ‘ Ilyen vagy hasonló ország­járás a FŐMAV 10 éves fenn­állása alatt soha nem fordult elő. Az AUTOKER golyóscsap­ágy osztályának megtiltották,­­hogy a mezőgazdaságot ki­szolgálja. Egy-egy csapágyfé­leség hónapokig hiányzott ta­vasszal az AGROKER-nél és késleltette a gépjavítás befe­jezését, ugyanakkor más tár­cához tartozó vállalat minden korlátozás nélkül bármilyen mennyiségben megkaphatta ugyanazt a csapágyat. A napokban 100 m­­enhe­vederre volt szükségünk. A Bajcsy Zs. úti LENKERNÉL kapható volt, de mint mon­dották , a mezőgazdaságot nem szabad kiszolgálniuk, to­vább küldtek az AGROKER pestújhelyi telepére, ahol ter­mészetesen nem volt kapható. A mezőgazdaság utolsó S. O. S. kiáltása az aratás kü­szöbén: szüntessék meg a te­rületi korlátozásokat, szerez­hesse be minden gazdaság a hirtelen előálló alkatrész­szükségletét a legközelebbi AGROKER-nél, s a központ legyen segítségére, hogy az al­katrészek Pesten is beszerez­hetők legyenek. Oldják fel a kiszolgálási tilalmat az AUTO­KER golyóscsapágy osztályá­nál, a LENKER-nél és az ösz­­szes egyéb vállalatoknál! A mezőgazdaságnak most nem tilalomfákra, hanem segítő kézre van szüksége! Pápa, 1962. június 27. Böröndy László, a pápai Állami Gazdaság anyagbeszerzője ■ Mit nevetnek? Ülőik a moziban és kacagok régi filmeken, a kezdetleges trükkökön, az "ős"korona, ami­kor a mozgás még szaladás, látás-futás, vad kergetőzés volt. Amikor minden pillanat­ban megnyílt az úttest és a telefonkábelek meg a csatorna "krátere" úgy nyelte el a fő­szereplőt, mint a viharos ten­ger az összeroppantott halász­­bárkát. De igazán hatástkeltő a torta csata volt, amelynek során kő helyett tortával dob­ták meg egymást az emberek. Előbb csak két-három ilyen édes "kézigránát" repült, majd végül egész kocsirakományt vetettek harcba, hogy azután az "ellenség" minte®v négy­száz torta tejszínhabjától ma­­szatosan hagyja el a küzdő­teret. A harc szemmel látha­­tólag minden ok nélkül kez­dődött és a nézők — nyilván a szereplőkkel együtt — őszin­tén sajnálták, hogy ilyen hiábavaló módon kellett elpo­csékolni az értékes muníciót... De hát nevettünk ezen évti­zedek előtt és­­nevettünk most is. Ugyanígy derültünk mi fel­nőttek Stan és Pan keserű-fa­nyar humorán és azon a já­tékos ötleten, hogy egymás lábszárcsontját rugdossák ... (Szánalmas volt ez a "tréfa" már a maga idején is!) De nem nevetett a moziban az a mai kisfiú, aki az azóta el­hunyt kövér és sovány film­színész céllábon való fájdal­mas ugrándozására így kiál­tott fel: — Mit nevetnek? Hiszen a rúgás fáj nekik! Ez egyálta­lán nem mulatságos! Inkább sajnálni kell szegényeket... Milyen igaza van! És ezt akkor, amikor ez "új" volt, nem tudtuk... Gy. E. ^ ^^^5^dupl^F£,delti sátor 2 GUMIMATRAC 2 HÁLÓZSÁK ÉS HÁTIZSÁKBÓL ÁLLÓ G£\CapQC3@ FELSZERELÉS ÁRA: i+210 FT 0.T.P HITELLEVÉLRE KAPHATÓ Nagy választékban a szaküzletekben és az állami áruházakban 5

Next