Magyar Nemzet, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-29 / 150. szám
Péntek, 1963. Június 39 ofanar Npmzp! Béke a Viharsarokban BÉKÉSCSABA nem híres város, a köztudatban nagy, poros falu a tanyavilágban, melynek a régi nyomor okozta parasztlázadások adnak némi nimbuszt. Most is komor hír indított oda, azt hallottam, s továbbadtam, hogy a színházuk nagyon sokba kerül az országnak. Első meglepetés: az üde, zöldbe borult élénk város. Temérdek széles utain négyet-hat sor falomb, színes bokrok, virágágyak, lapos betontálakban gyökeres csokrok. Mintha világosabb volna itt, mint másutt és több a levegő. A pesti kirakatokkal szegett főutakat a Körös-csatorna zöldesbarna vize köti körbe, partjain tündér füzek és nyírfák zizegnek. Tiszta, kedves századvégi házak és új, modern, blokkok. Valamikor régesrégen apám felolvasó körúton járt itt. Pár mondat útifeljegyzéséből: •Megvolt a felolvasás. Érdekes, hogy milyen nehéz becsalni az embereket. W. azzal fogadott, hogy az érdeklődés minimális, erre a békési lemondás, a gyulai telefon (az is lemondás). Fene egye meg, harmincan lesznek. Este mondták, hogy vannak vagy nyolcvanan. No, de aztán az előadásnak olyan sikere volt, hogy no." Ma a megyei hetvenkétezer kötetes könyvtár 888 Móricz Zsigmond-könyve van kölcsönző kezében. 4600 csabai és 48 000 megyei beiratkozott olvasójuk van. Három művelődési autó járja a tanyákat. Soha szebbet, mint a csabai könyvtár! Lipták Pál Kossuthdíjas könyvtáros (és festő) tervezte, a volt polgármesteri lakásból. Modern, elegáns, mozgalmas, csupa szabad polc, melyeken valósággal dúskálnak, mert itt nincs vasfegyelem, nem szentség, nem dísztárgy a könyv, hanem mindenki kedvére olvasni való. A Balassi Kultúrháznak olyan népi tánccsoportja van, mely bejárta Európát. A TIT egy év alatt 3172 előadást tartott, egyenként legalább hatvan ember előtt. Ezer értelmiségi tag segít ebben, a TIT7klub vezetője dr. Ferdinandy Kont, a kórház fertőző osztályának főorvosa. Harmincéves fiatalember, nős, két gyereke van, minden kedden zenetörténeti előadásokat tart, klarinétos, fuvolás és zongorista, bármikor kész a színház zenekarában segíteni. Előbb játsszák a divatos filmeket, mint Pesten, ősszel ezer televízió-készülék volt a városban, azóta bőven szaporodott. Rádió még a tanyák nyolcvan százalékában is van, két-háromezer, forintos telepes rádió. Békéscsaba lakosságának negyven százaléka ipari munkás, van munkás akadémiájuk. A téglagyár három utcahosszat terpeszkedik, az István-malom a legnagyobb malom az egész Alföldön. Hatalmas konzervgyár és hűtőház épül. Itt készül a kedves Zizi, a rizspuffasztóban. Textilgyár, kötöttárugyár ad legtöbb munkát a nőknek, de keveslik, álmaikban könnyűipari központot kívánnak ide. Egy szóval, végérvényesen várossá kívánnak válni. Ennek fontos feltétele, a vízvezeték és csatorna épül, részben már működik. A községfejlesztő alap oroszlánrészét felemészti, mert tíz kilométer távolságból kell vezetni a vizet. Artézi csepegő kutaknál tölti az időt, aki háza előtt még nincs vízvezeték. Hanem mindenki tudja, hogy kétezer méter mélységben forró tenger búvik, már egy helyen kutat vágtak hozzá, ez táplálja 30 fokos lágyvízzel az új uszodásstrandot. Majd ha a házakat termálvízzel fűtik, majd ha a vidék hatvanezer négyzetméter növényszaporító ablakát ezzel melegítik ... a repülőtérről egyenest külföldre viszik a primőrt, virágot, gyümölcsöt. Majd, mert egyelőre csak fehér libák és szürke birkák legelnek a tágas zöld mezőben, mivel nem telt még beton kifutóra. AZT KÉRDEZTEM a TIT-klubban összegyűjt íróktól, mert nincs híre-nyoma Békéscsabának az irodalomban. Nem adtak írót az országnak? Tiltakoztak: Cseres Tibor, Csutka Péter, Kovár Lőrinc, Szabó László idevalók. Darvas József orosházi, Szabó Pál, szülőugrása sincsen messze. Justh Zsigmond birtoka itt volt a szomszédban, Szentetornyán, ahol 1892-től haláláig messziföldön híres paraszt színháza volt, télen pálmaházban, nyáron épített vályog amphiteátrumban játszottak a cselédei Moliére-t és Shakespeare-t, Jászai Mari és sokak elragadtatottságára. Ez csak elég nevezetes ember? Ők maguk is, hétről hétre, hóról hóra megtöltik a Tiszatáj, Köröstáj folyóiratokat békési hírekkel, különösen pedig versekkel. A MÚLT KINCSEI közé tartozik a Tevan — most Békési Nyomda — úgy vezettek oda, akár egy szent helyre. Nem bebalzsamozott szent, eleven élő. Vezetője Bottyánszky Pál, veterán nyomdász, minden csabai művész patrónusa. Már háromszor segített nekik folyóiratot indítni, ma is búsul, azért nem sikerült megütni a megmaradás mértékét. Derűs, nagy testű, még nem öreg ember. — Egyszer a háború után azt mondja nekem egy nyomdász kollega, én ilyen, ocsmány helyen, mint Csaba, nem tudok élni. Akkor megfogadtam, hogy mindent megteszek, hogy ocsmány ne legyen. Nevet és nevet az egész társaság körülötte. Ez a jelző sehogy sem illik Csabára, pláne erre a nyomdára. Előszedi a régi kis műhely fényképét, mutatja rajba a gyerekmunkásokat, ő is ilyen sovány suhanc korában szegődött ide. — Nem tudják a mai fiatalok, micsoda ragyogó és komplikált tudomány ez. És milyen jó fizetés jár érte. Mi már nem veszünk fel csak érettségizett tanulót, műveletlen ember itt meg se tud mozdulni. A fiatalok azt hiszik, a rádió, a magnetofon, a mikrofilm korában a nyomdaiparnak már befellegzett. Minden fiú, ha nem orvos, mérnök, hát fogtechnikus akarna lenni. — És minden lány fodrász — mondom tapasztalatból. — A lányokkal vigyázzunk — felemeli az ujját. — Még fel se szabadult, már férjhez megy, már meggondolja. Nekünk ilyen munkás nem kell, aki ide belép, ne kacsintson más foglalkozásra. Ebben az iparban harmincezer forintba kerül egy tanuló kiképzése, meg is nézzük, kit veszünk fel. Rapszodikus jelentkezőkkel nem megyünk semmire, anyag kell, amiből válogassunk. Tavaly megyei értekezletet tartottam a pedagógusoknak és tanulmányi felügyelőknek, ismertettem a nyomdász ipart, hogy ők közöljék ezt idejében az érettségizőkkel. Van is már eredmény, évekig nem kaptunk fiút, most már van harminc tehetséges fiatal emberünk. EGY ILYEN csodálatos tempóval fejlődő városban, mely 470 000 békési lakos és 77 falu székhelye, nem mindegy, milyen az egyetlen , színház. A századvégi épületnek csak 1954 óta van állandó társulata, melynek élére a hetedik őszszel a hetedik igazgatót kellett kinevezni. Előre látható volt persze, hogy a művészek nem tolongnak a fővárostól ilyen távol fekvő színház felé. Mégis, az első társulatnak jó híre, van, szerették, látogatták, ünnepelték őket. Mikor az első igazgató a második évben meghalt, pásztor nélkül maradt a nyáj, a kezdeti lendület ellankadt, az ellenforradalom mindent összekuszált, a város elpártolt a kelletlen színháztól.. Ha régi világ van, becsukhatták volna a kapuját, így, közpénzen ballagtak tovább, mind az elmúlt őszig, amikor már megint cserben hagyta őket egy igazgató, cserben és a legnagyobb zűrzavarban. Nem volt főrendező, a gazdasági vezető ellen eljárás indult. Megkezdődött a szezon, se Pesten, se a társulatban nem akadt megfelelő vállalkozó, a városi tanács kinevezte Kaszai Pál matematika-fizika szakos tanárt, aki évek óta kitűnően vezette a TIT tizennégy szakosztályát. Békési fiú, tanyai tanító volt, zömök, cserép arcú, vidám szemű, csendes ember, egyáltalán nem diktátor jelenség. Darázsfészek fogadta. Ezzel a zaklatott társulattal kell az igazgatónak Békéscsabán kétszáz, és a megye százkilométeres körzetében kétszáznegyven előadást tarttatni. Naponta két-három próba és két-három játék, otthon és falusi kultúrházakban, örökké szereplő változás, mert nem telik a létszámból másképp. A SZÍNHÁZ bevétele a mai napig mintegy kétmillió. A jegyek hatvan-hetven százalékát eladták. Ez óriási eredmény a Viharsarokban még akkor is, ha a színház fenntartása az államnak további kétmillió nyolcszázezer forintba kerül. Ilyen sikert még nem látott Békéscsaba. A féléve igazgató, materiális téren megállta a próbát. Mg most már csak az kérdés, mit játszottak ilyen nagy munkával? Három előadást láttam, a hírekkel egyeztetve, azt hiszem megismerhettem a program keresztmetszetét: egy komoly és két könnyű darab, ez az arány. A szlovák Karvas Éjféli mise című antifasiszta drámáját huszadszor játszották ezen az estén. Érdekes, jó dráma, különösen az első kétharmada. Szép előadás volt, alig éreztem magam vidéken. A második darab Csizmarek Apja lánya című bohózatának bemutatója volt. Harmadszor Tabi Esküvőjét láttam, falun, három beugrott színésszel, sok gikszerrel, de fényes sikerrel. Utána, borospohár mellett, azt mondták a falusi asszonyok, legközelebb megint ilyen jó darabbal jöjjenek. Én szeretném, ha jobbakkal is mennének. Igaz, tudom, a közönség nevetni akar és nevettetni a legnehezebb a világon. Láttam a pécsi színházban, hogy a Salemi boszorkányok előadásán többen voltak a színpadon, mint a nézőtéren. Hallottam, hogy ha operett megy, még a csillárról is lógnak. Nem a csabai színház feladata ezen változtatni, de belenyugodnia sem kell. Móricz Virág TAnács/év az iskolapadban A napokban ért véget az a kétesztendős oktatás amelyet a TIT József Attila Szabadegyeteme első ízben rendezett a titkárnők részére. Az első évfolyamra 120 hallgató jelentkezett a fővárosi üzemekből, hivatalokból, minisztériumokból, s bár családi okok, munkahelyváltozás miatt egy részük abbahagyta, tanulmányait, többségük két esztendőn át szorgalmasan látogatta az előadássorozatokat. A titkárnők minden héten két estén 3-3 órán át hallgatták az előadásokat, amelyeket kiváló szakemberek tartottak. A tematika igen sokrétű volt. A hallgatók elsajátították a társadalmi, gazdasági élet alapismereteit, ismertetést kaptak hazai irodalmunkról, a magyar nyelvhelyességről és stílusról és foglalkoztak a tervezés, a statisztika, a könyvelés és a pénzgazdálkodás legfontosabb kérdéseivel. Áttekintést kaptak a kultúrált magatartás szabályairól, ennek keretében a munkaerkölcs, pszichológia, emberismeret, egyéniség és világnézet kérdéseiről. Szabad választásuk szerint idegen nyelvet is tanultak. A tapasztalatokról dr. Horváth Jenő docens, a TIT szakosztály-vezetője , a következőket mondotta: — Az érdekes kezdeményezés gazdasági vezetők és titkárnők közös igényének hatására jött létre. A Vállalati igazgatók gyakran teszik szóvá, hogy a változatos adminisztrációs munkák egy részét nem tudják titkárnőikre bízni, illetve a feladatok elmagyarázása hosszú időt vesz igénybe. Ennek tulajdonítható, hogy a hallgatók egy részét maguk a vállalatok küldték a TIT oktatására. Ugyanakkor a titkárnőik is szükségét érezték bizonyos fajta továbbképzésnek, hogy — például ügyviteli, levelezési, jegyzőkönyvvezetési munkájukat pontosabban, gyorsabban láthassák el. Hetven titkárnő végezte el a komoly megterhelést jelentő »tanfolyamot«. A baráti hangulatú évzáró ünnepélyen — amelyen a férjek, családtagok, valamint a mostani első éves hallgatók is ott voltak — a hallgatók köszönetüket fejezték ki tanáraiknak és hangsúlyozták, hogy munkájukban máris hasznát veszik a tartalmas, ismereteket bővítő előadásoknak. A harmadik évfolyam beiratkozására augusztus 16 és szeptember 6 között kerül sor, és az előjelek szerint számosan jelentkeznek erre a hasznosnak mutatkozó és igen népszerűvé vált oktatási formára. F. G. Az idén elkészül a tiszavalki főcsatorna 10 000 holdat mentenek meg az elmocsarasodástól Borsod megye déli részében, a tiszavalki térségben évente több mint 11 000 holdnyi, nagyobbrészt mezőgazdasági művelésre alkalmas területet veszélyeztetnek elöntéssel és elmocsarasodással a belvizek. A termelőszövetkezetek megalakulása után a Hazafias Népfront javaslatára komplex tervet készítettek az értékes terület hasznosítására. A terv szerint Tiszavalk térségében 1964-ig több mint 21 kilométer hosszú főcsatornát, 13 mellékcsatornát, több műtárgyat, 610 holdnyi halastavat építenek és hatezer holdon létesítenek öntözéses gazdálkodást. Egy év alatt csaknem kilenc kilométer hosszú főcsatornát építettek, s ezzel egy időben a két község szövetkezetei és az állami gazdaságok által megalakított belvízrendező társulat tagjai a mellékcsatornák létesítésénél 18 000 köbméter földet mozgattak meg. A nagyarányú munkákat segíti a Hazafias Népfront Országos Tanácsának akcióbizottsága is. Javaslatukra egyetemi tanárokból munkacsoport alakult, amely társadalmi munkában készítette el a főcsatorna szivattyúházának építési tervét. Az idén állami beruházással és társadalmi összefogással befejezik a főcsatorna és öt mellékcsatorna építését, így jövőre már 10 000 hold mezőgazdasági termelésre alkalmas területet hasznosíthatnak az eddiginél jobban a környező termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. Országjárás helyett egy telefon Legalább is így mondják az AGROKER-nél és kijelentik, hogy az ide-oda utazgatást szeretnék megszüntetni: telefonon megrendelhetők az alkatrészek és ők "tálalják" az igénylőknek. Sajnos ez csak terv, ami a gyakorlatban nem vált be Az AGROKER elődje, a FŐMAV csaknem egy évtizedig működött. Voltak ugyan kisebb-nagyobb zökkenők a múltban is az alkatrész-ellátásban, de tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a FŐMAV gyakorlott előadói minden évben jobban oldották meg feladatukat. Most az AGROKER "tálalni" akarja nekünk az alkatrészeket, csak ki kell várnunk, amíg tálalja. Ennek eredménye, hogy a téli gépjavításokat nemcsak mi, hanem az összes állami gazdaságok és gépállomások csaknem egy hónappal később fejezték be, hogy a Győr megye határán levő Komárom megyei állami gazdaságok a 40—50 km-re fekvő Győrbe nem mehetnek alkatrészért, mert az új "tálalási" rendszer szerint Tatán és a 400 km-re fekvő Balassagyarmaton, valamint Kecskeméten juthatnak a kívánt alkatrészekhez, ha ugyan sikerül beszerezni. Amikor 8—10 metor, vagy lánctalpas traktor szétszedve áll a gépműhelyben és néhány fontos alkatrész hiányzik az összerakásukhoz, akkor az a 130—140 munkást foglalkoztató gépműhely nem várhatja ölhetett kezekkel, amíg "tálalják" az alkatrészeket. Ilyenkor indul meg az országjárás igazán és ez mind csak az új rendszer hibája, mert a FŐMAV működése idején a hiányzó alkatrészek csaknem biztosan beszerezhetők voltak a központban, vagy a központ gondoskodott róla, hogy más vidéki kirendeltség azonnal megküldje az alkatrészeket. Május elején a Pápai Állami Gazdaságnak juhnyíró alkatrészekre volt szüksége. Az alkatrészekért elutaztam Veszprémbe, nem tudták adni. Budapestre irányítottak. A Bajcsy Zs. út 59-ből Pestújhelyre küldtek az AGROKER Cservenka M. utcai telepére. A telepen kijelentették, hogy nem tartozunk az ő körzetükhöz, tehát nemszolgálnak ki, Veszprémben kell már lenniük az általam keresett alkatrészeknek. Visszautaztam Pápára és a következő héten ismét Veszprémben kíséreltem meg a beszerzést. Ekkor a Veszprémi AGROKER igazgatója levélben igazolta, hogy nála ilyen alkatrész sohasem volt és kérte a Bajcsy Zs. 59. sz. alatti üzlettől a kérdéses alkatrészek soron kívüli kiszolgálását. Ez már május közepén történt. Az alkatrészosztály vezetője a legnagyobb udvariassággal bár, de ismét megtagadta a kiszolgálást mondván, hogy jelenleg éppen leltározzák ezeket az alkatrészeket. (Juhnyíró szezon kezdetén!!) Csak június elsején áll módjában engem kiszolgálni. Június elsején arra hivatkozott, hogy nincs lehetőség arra, hogy közvetlenül kiszolgáljon, majd megküldik postán. Végre június 12-én vasúton kaptuk meg a kívánt alkatrészeket, amikor már rendkívül sürgetett az idő és kénytelenek voltak a gépműhelyben sebtiben összetákolni a gépeket. Több mint hatheti utánjárásba került tehát az alkatrészek beszerzése és nyolcszori utazgatásba. Megjegyezni kívánom, hogy ugyanezen alkatrészeket már a múlt év végén és ez év január—februárban is állandóan kerestem, de egyszer leltároztak, egyszer költözködtek, végül is meguntam a sok szaladgálást. ‘ Ilyen vagy hasonló országjárás a FŐMAV 10 éves fennállása alatt soha nem fordult elő. Az AUTOKER golyóscsapágy osztályának megtiltották,hogy a mezőgazdaságot kiszolgálja. Egy-egy csapágyféleség hónapokig hiányzott tavasszal az AGROKER-nél és késleltette a gépjavítás befejezését, ugyanakkor más tárcához tartozó vállalat minden korlátozás nélkül bármilyen mennyiségben megkaphatta ugyanazt a csapágyat. A napokban 100 menhevederre volt szükségünk. A Bajcsy Zs. úti LENKERNÉL kapható volt, de mint mondották , a mezőgazdaságot nem szabad kiszolgálniuk, tovább küldtek az AGROKER pestújhelyi telepére, ahol természetesen nem volt kapható. A mezőgazdaság utolsó S. O. S. kiáltása az aratás küszöbén: szüntessék meg a területi korlátozásokat, szerezhesse be minden gazdaság a hirtelen előálló alkatrészszükségletét a legközelebbi AGROKER-nél, s a központ legyen segítségére, hogy az alkatrészek Pesten is beszerezhetők legyenek. Oldják fel a kiszolgálási tilalmat az AUTOKER golyóscsapágy osztályánál, a LENKER-nél és az öszszes egyéb vállalatoknál! A mezőgazdaságnak most nem tilalomfákra, hanem segítő kézre van szüksége! Pápa, 1962. június 27. Böröndy László, a pápai Állami Gazdaság anyagbeszerzője ■ Mit nevetnek? Ülőik a moziban és kacagok régi filmeken, a kezdetleges trükkökön, az "ős"korona, amikor a mozgás még szaladás, látás-futás, vad kergetőzés volt. Amikor minden pillanatban megnyílt az úttest és a telefonkábelek meg a csatorna "krátere" úgy nyelte el a főszereplőt, mint a viharos tenger az összeroppantott halászbárkát. De igazán hatástkeltő a torta csata volt, amelynek során kő helyett tortával dobták meg egymást az emberek. Előbb csak két-három ilyen édes "kézigránát" repült, majd végül egész kocsirakományt vetettek harcba, hogy azután az "ellenség" minte®v négyszáz torta tejszínhabjától maszatosan hagyja el a küzdőteret. A harc szemmel láthatólag minden ok nélkül kezdődött és a nézők — nyilván a szereplőkkel együtt — őszintén sajnálták, hogy ilyen hiábavaló módon kellett elpocsékolni az értékes muníciót... De hát nevettünk ezen évtizedek előtt ésnevettünk most is. Ugyanígy derültünk mi felnőttek Stan és Pan keserű-fanyar humorán és azon a játékos ötleten, hogy egymás lábszárcsontját rugdossák ... (Szánalmas volt ez a "tréfa" már a maga idején is!) De nem nevetett a moziban az a mai kisfiú, aki az azóta elhunyt kövér és sovány filmszínész céllábon való fájdalmas ugrándozására így kiáltott fel: — Mit nevetnek? Hiszen a rúgás fáj nekik! Ez egyáltalán nem mulatságos! Inkább sajnálni kell szegényeket... Milyen igaza van! És ezt akkor, amikor ez "új" volt, nem tudtuk... Gy. E. ^ ^^^5^dupl^F£,delti sátor 2 GUMIMATRAC 2 HÁLÓZSÁK ÉS HÁTIZSÁKBÓL ÁLLÓ G£\CapQC3@ FELSZERELÉS ÁRA: i+210 FT 0.T.P HITELLEVÉLRE KAPHATÓ Nagy választékban a szaküzletekben és az állami áruházakban 5