Magyar Nemzet, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-20 / 271. szám

4 A RÁDIÓ MELLETT ! A hallgatók hangja hallgatók különböző megnyi­latkozásaiból kiderül, hogy igen sokan nemcsak passzív élvezői, hanem alakítói, aktív részvevői a rádióműsornak. Levelek, javaslatok, bírálatok tömkelege bizonyítja ezt s a szerkesztőik tanúsága szerint a ■beleszólás jogának* e meg­nyilvánulásai nagy segítséget jelentenek a műsor-kialakítás munkájában. Ez a hallgatói aktivitás sok mindent jelez: nemcsak a rádió szeretetét, a növekvő igényeket, a »közöm van hozzá* általános közérze­tét — ezek a szimptómából nyíló legfontosabb következte­tések —, hanem egy sajátsá­gosan eleven és aktív kapcso­lat létezését hallgató és rádió között A készülék mellett ülő rádióhallgató nem csupán kész anyagot akar kapni, hanem sa­ját elképzeléseit, saját munká­ját is szereti­­beledolgozni­ a műsorba. (Meggyőződésem, hogy a Szív küldi népszerűsége is nagyrészt ezzel a jelenség­gel magyarázható.) Mindebből pedig az következik, hogy a rá­dió szerkesztőinek ezt az igényt nemcsak a levelekből kiszűrt javaslatok figyelembe­vételével, hanem új, a hallga­tók aktivitását közvetlenebb módon felszabadító műsorfor­mák kialakításával is ki kell elégíteniük. Az elmúlt héten két ilyen kísérlettel is jelent­kezett a Rádió. Ismeretlen ismerősök Az egyik Bozó László irodalmi játéka, az Ismeretlen ismerő­sök. Tulajdonképpen rejtvény­műsor, s mint minden rejt­vényben, két fél játszik itt: a feladó és a megfejtő. A cselek­vésre kész hallgató tehát már­is nem passzív élvezője, hanem kiegészítője a műsornak, rész­vétele nélkül nem teljes a já­ték. Kik ezek az ismeretlen is­merősök? Regényalakok, akik most megelevenednek, jellem­ző szituációkban jellemző mó­don viselkednek — tehát be­mutatkoznak, csak éppen nem név szerint. E folytatásos iro­dalmi játék minden bizonnyal népszerű lesz, az első összeállí­tás jól sikerült. Csupán egy fi­gyelmeztetés: egy-egy adás, rejtvény-jellegétől függetlenül, legyen mindig önmagában is élvezetes, szórakoztató, hogy azok se zárják le készülékü­ket, akik nem jönnek rá a megfejtésre.­­ Zenei kiskirályok duló-sorozat még közvetleneb­bül­­mozgósítja­ a hallgatókat. Már a címe is jelzi: A műsort összeállították a hallgatók. Se­bestyén János vezetésével négy zenei szerkesztő állt a mikrofon elé, a szerkesztés műhelymunkájáról beszéltek és a hallgatók szerepéről a mű­sor kialakításában. És termé­szetesen sok zenei kívánság teljesült. Egészséges, jó kezde­ményezés. De szeretnők — és nyilván a szerkesztők is így tervezik —, ha nem csupán a kívánságok egyszerű teljesíté­séről lenne szó, hanem e mű­sor különböző, változatos for­máit találnák meg. A nyitány jó volt és ötletes, bizonyára sok hallgatót bátorít fel a munká­ra. ItonUMul.­­­SSf.go­dolkoztatott. A riporterek — Bán János és Déri Károly — dorogi bányászasszonyokkal beszélgettek. Az italozásról. Komoly probléma, ahogy mos­tanában mondani szoktuk: nem magánügy. És valóban, beszélni kell róla, küzdeni kell ellene. Ezen a téren a rádióra is fontos szerep vár. A beszél­getés hallatán mégis némi vi­szolygás fogott el. Nem a téma miatt. Az idegenkedést inkább a módszer idézte fel. Az a módszer és az a stílus, amit leginkább riporteri naturaliz­musnak neveznék. Tudom, hogy a riport műfajában ne­héz különbséget tenni a való­ság direkt tükrözése és a natu­ralizmus között. De a kettő kö­zötti különbség mégis létezik: inkább érzékelni lehet, mint definiálni. Vigyázzunk tehát erre a riportstílusra, ami egyébként rendszerint nem a riporter, hanem a riport­alany stílusát jelenti — mégis, a ri­porter felelős érte. A közvet­lenség nem jelent exhibicioniz­must. És a riport természetes hatásának nem feltétlen kellé­ke a pórusok felnagyított be­mutatása. Sokféléről mindenkinek Végül hadd emlékezzem meg egy olyan állandó adásról, ami szerénysége mellett a rádiómű­sor egyik nagyon kellemes, üde színfoltját jelenti. A Megtud­tuk — elmondjuk húszperces kaleidoszkópjára gondolok. Nincs meghatározott témaköre, szó van itt mindenről, ami ér­dekes, új, vagy éppen bírálan­dó. Példásan ügyes rádiós­ esz­közökkel dolgoznak e rovat munkatársai, kinyomoznak, bí­rálnak, felsorakoztatnak min­dent, amiről szólni érdemes. Bizonyára nagy számú hallga­­tó-törzsgárdája van már e friss, ötletes műsornak. Min­den joggal megérdemli­­édes­apja­, az Esti Krónika nép­szerűségét és sikerét. . Görgey Gábor CSEPEL! ERZSÉBET! KISPEST! Leleplezés SZABÓ MAGDA SZÍNMŰVÉVEL NYIT NOVEMBER 23-ÁN A PESTERZSÉBETI CSILIBEN A NEMZETI SZÍNHÁZ ÚJ KAMARASZÍNHÁZA Főszereplők: Bara Margit, Kohnt Magda, Ladomerszky Margit, Mányai Lajos. orgona mellűi Lírai sorok egy gyermek­zenekarról v­a­lók a Zeneművészeti Fő­­r 11 iskola nagytermében, az orgona alatt és a mu­zsika páráin keresztül negyed­század emlékei intenek felém. Gyerekzenekar koncertje. De kiderül, hogy közben a múl­tammal kell farkasszemet néz­nem, Bach: h-moll szvitjé­nek kísérőmuzsikájával. Sír­nak a hegedűk, búgnak a csel­lók. Áhítatos nagy csend a né­zőtéren. Ott, a harmadik sor szélén Marczinkó tanár úr, az első sor közepén Jávor tanár úr. Hogy megőszült! Karba te­szem a kezem az orgona alatt. Ez a Johann Sebastian úgyis a Marczinkó tanár úr tantár­gya: matematika. Az I. István Gimnázium nö­vendékeinek szimfonikus zene­kara hangversenyez. Vezényel: Záborszky József karnagy, énektanár — így szól a mos­tani meghívó. Egykori isko­lám növendékeinek hangver­senyére hívott meg. Az erkélyen csupa gyerek. Fehér ingben, sötétkék ruhá­ban. Az osztálytársak, ők nem tudják, hogy köztük ülhetnék most én is. Ha alig huszonkét éve könnyelműen — az érett­ségi után — nem hagyom el őket. Záborszky József már 1953- ban, amikor az I. István Gim­náziumba került énektanár­nak, tizenhét gyerekkel kezd­te élesztgetni a muzsikát. Ma nyolcvantagú zenekarnak di­rigál. És a kilenc év alatt leg­alább kétszáznegyven zenéhez értő, hangszert forgató gyere­ket nevelt. Mozart: Simfonie Concer­­tante-ja vidámabbra "hang­szerel". Már nem gyötör a tű­nő idő bánata. Az ifjakból álló zenekar most először áll ki sa­ját nevelésű szólistákkal. Kon­certeztek már Banda Edével, Antal Istvánnal, Zempléni Kornéllal. S velük lépett pó­diumra először a nyilvánosság előtt Szabó Anita és Dunszt Mária. A Mozart-szólókat ma Pász­tor Antal oboán, Mericske Er­nő klarinéton, Bokor István fagotton és Vincze István kür­tön játssza. Szép merészség! Csetényi Gyula fuvolással együtt csupa nagy ígéret. Hon­nan jöttek?... Hogyan érnek művésszé?... A zenekar be­vételeiből jelenleg huszonegy gyerek tanul hangszert maga­sabb fokon. A zenekar bevételeit az ál­landó hangversenyeken szer­zi. Az Országos Filharmónia sűrűn foglalkoztatja őket. Fő­ként a peremkerületekbe kül­di a zenekart, ők pedig vál­lalják — szívesen.­­Ha egy gyerek tudja, a felnőttnek sem lesz nehéz megtanulni /* Ta­nítványból így lesznek neve­lővé. Zebegényben csinos kis "al­­kotóházat" ajándékozott nekik a Művelődésügyi Miniszté­rium. (Ez nem volt abban a régi István Gimnáziumban, a mi korunkban. És a kétszáz­­húszezer forint értékű hang­szer sem!) Zebegényben ma kétszáz általános iskolásból öt­venkilencen tanulnak hang­szert. A gimnazisták járnak fel kétszer hetenként — taní­tani. Már a tanítványok ta­nítványai — a zebegényi út­törő­zenekar — is adott önálló hangversenyt. A szünetben megtudom, hogy a zenekar tagjainak het­ven százaléka jeles tanuló. A szünet után Brahms: III. F-dúr szimfónia. A nehéz ro­mantika egyik tipikus alkotá­sa. Lássuk, hová jutnak el ez­zel a muzsikával a ma ifjú ze­nészei, akiknek jó része (a szü­netben hallottam ezt is) a na­gyon reális technikai pályák­ra készül. Ezen gondolkozom, amíg el nem borít végképp a muzsika. Meglepő zenekari hangzások, a legkényesebb fülnek is so­katmondó zene. Mély, meleg csellószólam. A csúcs a har­madik tétel. Vastaps köszönti Záborszky karnagyot a koncert végén. Nézem, mennyi erő ebben a külsejében nem nagy erőt mu­tató emberben. Eszembe jut, amit hallottam róla: "Ha Zebe­­gényben szabadtéri színpadot kell ásni, ás velük. Ha vendég­­karmester vezényel, mint pél­dául majd most, december 8-án, szűkebb pátriájukban, a zuglói Danubzia-gyár Kodály­­koncertjén Kórody András, be­ül a zenekar másodhegedű szó­lamába.­" A koncertnek vége. Már kint, a latyakos novemberi Körúton jut eszembe: helyes ez?... Nem rejtjük mi túlon­túl véka alá kincseinket? ... Nem kellene-e a világnak is megmutatni a "csodát", amit művelünk?! Mert nagyszerű zenekar ez a tizenhét évesekből álló együt­tes. Egy régi-régi István öreg­diáknak bárki elhiheti. Csillag István Magyar Nemzet Márkás zongorák és pianínók NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK A Zongorateremben BP. VI, LENIN KKT. 191, Pianínók OTP-hitellevélre is VIDÉKRE HÁZTÓL-HÁZIG SZÁLLÍTÁS TANÁCSADÁS, NAPLÓ \Krs~\ Mintegy 20 helyen rendez­nek író-olvasó találkozót Bács megyében, fővárosi írók és költők, valamint a kecskeméti és a bajai irodalmi társaság tagjainak részvételével. A kö­vetkező hetekben Veres Péter, Urbán Ernő, Németh László és Darvas József látogat Bács megyébe.• Több mint 100 000 ember nézte meg egy hét alatt a bu­dapesti mozikban azokat a kiállításokat, amelyeket az idei Szovjet Filmhét alkalmá­ból rendeztek.* Charles Treger 27 éves ame­rikai hegedűművész nyerte az idei Wieniawski hegedű-em­lékversenyt Varsóban. A má­sodik helyen a szovjet Oleg Krisa végzett. El A Mici néni két élete című új, magyar vígjáték forgatá­sát befejezték a Hunnia Film­stúdióban. A napjainkban játszódó kedves, derűs törté­netet Hámos György írta, rendezője Mamcserov Frigyes. <3. Szervánszky Jenő és Ivánka Sándor festőművészek vasár­nap közös műteremkiállításon mutatták be újabb alkotásai­kat.­ A párizsi Comédie des Champs Elysée-ben most játsszák Anouilh­­nak Grasiam Greene regénye nyo­mán írt vígjáték­át, Az elnéző sze­relmest. A darab főhőse, akit so­rozatosan felszarvaz felesége, tör­ténetesen fogorvos, ami felháborí­totta a párizsi egyetem fogorvosi karának hallgatóit. Mintegy két­százan fehér köpenyben jelentek meg a színházban s olyan botrányt csaptak a fogorvosok becsülete ér­dekében, hogy az előadást nem le­hetett befejezni. Másnap már fe­lülkerekedett bennük a józan ész, s bocsánatkérő levél kíséretében virágcsokrot küldtek a főszerep­lőknek, akiket előző este paradi­csommal dobáltak meg. Cs. Lenin életének és a forra­dalmi munkásmozgalom törté­netének szentelt emlékérem­sorozatot készített Matvej Ma­­nyizev neves szovjet szobrász­­művész. A sorozat tizenkét éremből áll.* Eltűnt Picasso három, ezüst tűvel készített rézkarca Sir Osber Stiwell angol író londoni otthonából. Sir Os­­bert a tolvajlás időpontjában betegen feküdt. A rézkarcok az előcsarnok falán függtek. A rendőrség feltételezi, hogy a tolvajok a kapu feletti kis ablakon nyúltak be. • John Robert Russel, Be­llforrt 13. hercege értékes új címmel gazda­gította előnevei sorát: az ínyencek hét évszázados társaságának lo­vagjává választották és megkapta a Chaine des Rotisseurs (A nyárs­forgatók lánca) kitüntetést. U3 Blazsek Karácsonyi vőle­gény című darabjának ősbe­mutatóját november 23-án tartja az egri Gárdonyi Szín­ház.6 Dankó Pista nevét vette fel a Nógrád megyei Jobbágyi­ban a cigány színjátszó együt­tes, s ezzel a megye harmadik cigány színjátszó csoportja kezdte meg munkáját. * Dürrenmatt televíziós játé­kot készít A nagy Romulus című darabjából. A bemutatót Berlinben a jövő évben tart­ják meg.□ A moszkvai Vahtangov Szín­ház bemutatja Nyikolaj Pa­­gogyin Fekete madarak című darabját, amely a személyi kultusz áldozatainak állít em­léket.© Ókori római pénzhamisító mű­helyt tártak fel a Saar-vidéken végzett ásatásoknál. A műhely idő­számításunk után a második szá­zadban működött, s a házban mintegy 500 agyagforma és sokféle kési hamispénz tanúskodott az ókori pénzhamisítás módszereiről.­­ Megjelent a Magyar Tudo­mányos Akadémia Almanach­ja, amely az első kísérlet arra, hogy egy helyen közölje az Akadémiára és a hazai ku­tatóintézetekre vonatkozó fon­tosabb adatokat. Kedd, 1962. november 1. Séta a lengyel könyvkiállításon A Műcsarnokban rendezett könyvkiállításom megmérhető az az út, amelyet a lengyel né­pi állam a könyvnyomtatás, az írott szó demokratizálása terén megtett. Két adat: 1944-ben 29 könyv jelent meg 100 ezer példányban, 1962-ben pedig a lengyel könyvkiadás 18 éves mérlege 100 ezer kiadott művet mutat, együttes pél­dányszámban mintegy másfél milliárdot. A kiállításon 40 kiadó 3000 kiadványa és 120 eredeti könyvillusztráció látható, egy baráti ország pezsgő szellemi életének híradásaként- A könyvek nyitott polcokon, íz­léses rendben sorakoznak egy­más mellett. Általában olcsó árukon és szép borítólapjukon kívül, mindjárt az első pol­cok megtekintésekor feltűnik, milyen széles skálán mozog a lengyel könyvkiadás. Élénk politikai érdeklődésről és igen gyors reagálásról ta­núskodnak az Algériáról, Ku­báról, az MSZMP VII. kong­resszusáról, vagy a vatikáni zsinatról kiadott népszerű, kis­­formátumú könyvek. A szá­mos enciklopédia, lexikon és szótár a hatalmasan megnöve­kedett tanulási igényről be­szél. Igen érdekesek a külön­böző tudományos igényű isme­retterjesztő sorozatok. Kisfor­­mátumúak, könnyen kezelhe­tők, ötletes borításuk felkelti az érdeklődést, közülük nem egy a magyar közönség köré­ben is ismert. A fiatalok számára külön is készülnek is­meretterjesztő sorozatok, te­matikájuk gyakran az iskolai tananyaghoz kapcsolódik. Nagy jelentőségű a Lengyel Tudományos Akadémia Törté­neti Intézete szerkesztésében készült Lengyel történelem. A díszes kiállítású, nagyszabású munkát gazdag képanyag il­lusztrálja. A lengyel történe­lemnek ez az első marxista szintézise. Hasonló történettu­dományi munka nálunk most van készülőben. Virágzó irodalmi életről tanúskodnak a szépirodalmi kiadványok. A lengyel iroda­lom klasszikusain kívül, a leg­több kiadást elért művek kö­zött sok fiatal író és költő munkáját találjuk. Hogy a könyvkiadók és lektorok mi­lyen nagymértékben támogat­ják mai tárgyú művek megje­lenését, mutatja, hogy az el­múlt évben 371 mai tárgyú al­kotás jelent meg 3 milliós pél­dányszámban. A gazdag mű­fordítás-irodalom az egész vi­lág irodalmából merít, értő gonddal készített könyvei kö­zött sok magyar művel is ta­lálkoztunk. A kritikai kiadá­sok, akárcsak nálunk, igen népszerűek. Külön kell beszélnünk a gyönyörű gyermek és ifjúsági könyvekről. A művészi illuszt­rációkkal ellátott kiadványok között a legkiválóbb külföldi és lengyel szerzők szerepelnek. A könyvek illusztrátorai bát­ran támaszkodnak az ifjúság képzeletére, rajzaik kifejezőek, modernek és elragadóan bájo­sak. Az egyik legnépszerűbb ifjúsági könyv, a Pál utcai fiúk, a háború után nyolc ki­adást ért el, összesen 410 ezer példányban. A falak melletti üvegszek­rényekben sorakoznak a len­gyel könyvkiadás legszebb ter­mékei. A féltő szeretet min­denképpen indokolt, a könyvek művészi ízlésről, a régi len­gyel könyvkiadás legjobb ha­gyományainak továbbéléséről beszélnek. Közülük is a leg­szebb a Wit Stwos album, a Quo Vadis nemesen egyszerű kiadása és egy históriás ének, mely a töröktől elpusztított Magyarországról szó. A kiállításon bemutatott könyvek a legkülönbözőbb for­­májúak. Ha csak lehetséges, a könyvkiadók kerülik a keze­lést nehézkessé tevő nagy for­mátumokat. Kiadványaik bo­rítására sokféle anyagot hasz­nálnak, de mindig ügyelnek arra, hogy a mű tartalma és külseje ne kerüljön ellentétbe. A­­ védőborítók tervezésénél is ez a legfőbb szempont, de tág teret engednek a művészi fan­táziának. Ha kell, filmekből vett képeket, de ha a mű meg­engedi, csak egy-egy hangula­tot keltő színfoltot, absztrakt motívumot tesznek a borítóra A gazdag és szép kiállítás hí­ven tü­krözi a lengyel könyvki­adás iparművészeti törekvéseit. S. M./ Emlékezés az Epochára A két­ivilágháború közötti magyar szellemi élet haladó irányban való befolyásolásá­ban jelentős szerepet játszott a 35 évvel ezelőtt megindult Epocha. Első kiadványa Be­­namy Sándornak és Gaál Gábornak, a Korunk ké­sőbbi főszerkesztőjének Er­ről van szó! című "emberi és társadalmi figyelmeztetője" volt. Hitler uralomrajutása után megjelentette a Barna Könyvet, a lipcsei Dimitrov­­perről, ez volt az egyik első, magyar nyelvű tiltakozás a fasizmus készülő rémuralma ellen. Ezt követte Solohov Csendes Don című regénye I—III. kötetének kiadása. Egy fiatalon elhunyt, haladó ma­gyar írónő, Nagy Karola Itt voltam című posthumus köny­ve a háború utáni nemzedék útkereséséről Benedek Marcell előszavával jelent meg. Kiadta Ágnes Smedley A vérző Kína című könyvét, amelyhez az írónő a kínai polgárháború egyik frontjáról küldött utó­szót. Az Epocha még a máso­dik világháború alatt is foly­tatta tevékenységét és 1941- ben közreadta Benamy Sándor Állampolgár voltam Közép- Európában című regényét, ezt azonban nyomban elkobozták. (Forduló világ címmel csak a felszabadulás után jelenhetett meg újra.) Végül említésre méltó az Epocha-kiadvá­­yok sorából Nagy Andor Tavasz Váradon című műve, az első regény Ady Endréről. „Esztétikai évet” rendeznek a rajzpedagógusok Élénk eszmecsere zajlott le vasárnap a Pedagógusok Szak­­szervezete rajzpedagógiai és képzőművészeti tagozatának évi közgyűlésén. Dr. Domon­kos Imre, a tagozat országos titkára mintegy 150 rajztanár előtt beszámolt a rajztanítás és esztétikai nevelés korszerű­sítésében eddig végzett mun­káról. Elmondotta, hogy mű­velődésügyünk állami szervei mellett élénk társadalmi-moz­galmi tevékenység is segíti az esztétikai nevelés térhódítá­sát. Különösen jelentős szere­pet vállal ebben a munkában a Pedagógusok Szakszervezete elnöksége által megalakított rajzpedagógiai és képzőművé­szeti tagozat. A továbbiakban ismertette az 1963 május vé­gén megrendezendő II. Orszá­gos Rajzpedagógiai Konferen­cia, valamint a konferencia alkalmából meginduló „Eszté­tikai év” programját. A beszámolót élénk vita kö­vette. Valamennyi részvevő egyetértett abban, hogy az is­kolai rajzoktatásnak a korsze­rű szemlélet kialakítása érde­kében — a műalkotások él­ményszerű elemzéséből kiin­dulva — foglalkoznia kell más, döntően képszerű, vizuális ki­fejezésmódok: a művészi fotó, film, televízió, valamint az ipari termelés produktumai­nak sajátos esztétikai kérdé­seivel. Csontváry-kiállítás Brüsszelben Brüsszelben a Beaux-Arts­­ban december 7-én nyílik meg a nagy magyar festőművész, Csontváry Tivadar kiállítása. A tárlaton összesen huszonöt alkotást állítanak ki. Ezek kö­zül hat a Nemzeti Galéria tu­lajdona, a többi magángyűjte­ményből került a kiállításra. A legnagyobb képeket levet­ték a vak­rámáról és ezeket hengerekre felcsavarva szál­lítják a belga fővárosiba. A kiállítást nagy érdeklődés előzi meg Brüsszelben, hiszen 1958-ban a világkiállításon Csontváry több képéért Grand Prix-t kapott és a Magyar Nemzeti Galériát a kiállítás megrendezéséért aranyérem­mel tüntették ki

Next