Magyar Nemzet, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-14 / 61. szám
4 -Magyar Mívizet. BRÓDY SÁNDOR ÜNNEPE Száz esztendeje született Bródy Sándor. Nem könynyű elhinni, hiszen annyi balzsamozó anekdota tartja elevenen emberi emlékét, színdarabjainak felújításakor még mindig akad emlékező, aki nemcsak őt emlegeti, hanem elfátylasodó szemmel szól Varsányi Irénről, s öreg uracskáik — mai sikereinek fémjelzésére — azt is közlik, hogy a Tanítónőt Tisza Pista kétszer is megnézte, a könyvesboltok kirakatában is ott fénylik neve. És előszavaink utószavaink jóvoltából még meg is fiatalodott — néhány forradalmat, szocializmust, Marxot emlegető cikkének-félmondatának kimazsolázásával, reflektor-fénybe állításával, mármár a szocialista realizmus közvetlen elődjévé korszerűsödött. És mindez ellen alig is lehet szólni, hiszen nem akárkiről születik annyi találó anekdota, hajdan sikeres darabjai ma is mérkőznek néhány előgyártott szempontokból összerótt művi drámával, új kiadásban megjelent műveiből, hírlaptárakban összekapart cikk- és novellagyűjteményeiből, nemcsak világló tehetség fénylik, hanem egy okos fő olyan felismerései, melyekre a munkásmozgalom nyithatta rá szemét. Mégis tiltakozni kell ez ellen a halhatatlansága ellen. Mert ha elfogadjuk ezt, akkor Bernáth Gazsi is bevonul anekdotáival a halhatatlanságba és Vértesy Arnold a párisi kommünről írt regényével elébevág Jókainak, Mikszáthnak. Még Ady csillagokba magasodó alakját is elfelhőzik, olykor borgőzös históriák. Krúdy páratlan elbeszélő művészetének is második hely jut a néha sekély vizeken kalandozó Szindbád hírneve mögött és — másfelől — Somlyó Zoltán nagyszerű lírai lobogásait is csak néhány derék szándékú, de gyenge forradalmi versének menlevelével engedjük be panteonunkba. Bródy Sándor születésének századik fordulója arra alkalom, hogy elmondjuk végre: ha nem őrizték volna meg kép- és fényképíró-mesterek és szerető szemek pompázatos férfiasságának emlékét, ha nem tudnánk róla egy fiúanekdotát sem, ha élete kivételes pillanataiban nem írt volna néhány bátor, forradalmat igenlő cikket, akkor is megilletődve gondolnánk a bölcsőre, mely száz esztendeje ringatta Egerben. Megilletődésre, hálára elég indítást ad munkás élete és életművének munkában kovácsolt sok értéke. Tródy Sándor 1863-ban született Egerben, s kora ifjúságától kezdve ellentétek közt hintáztatja sorsa. Egy tönk szélére jutott kereskedőcsaládba születik, de a növekvő nyomorúság közepette tartani kell a polgári jólét látszatát, a fiút neveltetni kell, gimnáziumba kell járnia, lépést kell tartania az úri fiúkkal, a módos polgár ivadékokkal. A Bródy-család neves zsidó család Egerben. Bródy Sándor apja a hitközség egyik alapítója, a miskolci rokonságban nagynevű hitéleti személyiségek vannak . Bródy Sándor az egri katholikus gimnázium növendéke, suhogó reverendák közt megy az iskola folyosóján, az iskolát az érsekség hatalma vonja fénybe, az egri papok arra büszkék, hogy közülük került ki Tárkányi Béla, Petőfi barátja, Toldy Ferenc pártfogoltja, a magyar katholikushymnológia kincstárosa. E kettősségek közt azonban van valami, ami kezdettől fogva egyértelmű, az, hogy Eger fiának érzi magát, s ez egy tündéri táj bűvöletét jelenti, egy hősi hagyomány hazafiságát jelenti, s egy sajátos ízű magyar tájnyelv zamatét. És egyértelmű volt a nyomorúság. Ott kellett hagyni az iskolát, egyetemre sohasem kerülhetett, nyomorúságos állások grádicsain juthatott fel az első sikerek magasára. Mert akár írnok egy ügyvédnél, akár mindenes valamelyik vidéki lapnál, ez a munka csak a kenyérre kell, az igazi munkája nem ez. Elképesztő az a teljesítmény, amit annyi nyomorúság közt produkált, s huszonegy esztendős, amikor a »Nyomor«, első novellás kötete megjelenik, 1884-ben. 1924-ben halt meg, s a közbülső negyven esztendő alatt, a »Fehér Könyve című folyóiratának maga írta tizennégy kötetét beleszámítva, közel ötven önálló kötete jelent meg. Esztendőnként több mint egy kötetet adott ki, s ebben nincsenek bent kolozsvári hírlapi cikkei, a Magyar Hírlapba, a Jövendőbe, s egyedüvé írt cikkei, nyilatkozatai, levelei, nincs benne szerkesztői munkája, pedig ez a levelezés munkatársai közé hívja, irányítja, Türr Istvántól Ambrus Zoltánig legjobb kortársait, ösztönzi Adyt, Kaffka Magitot, Szász Zoltánt, Szomory Dezsőt, Oláh Gábort, Csizmadia Sándort, Tömörkény Istvánt, és ki mindenkit még! És közben olasz, francia, német politikai szakértőket szerez egy-egy időszerű kérdés méltatására, közben egy könyvtárat olvas el, hogy tudja, kit kell a világirodalomból bemutatni, méltatni lapjaiban, mert Tolsztojnak, Ibsennek, Verlaine-nek, Anatole Francénak, Ferrerónak, Knut Hamsunnak, Herbert Spencernek, Baguet-nak és megintcsak azt kell írnom: ki mindenkinek hazai propagálója! És közben van ideje arra, hogy tanácsokkal, bírálattal segítse Hatvany Lajost, Molnár Ferencet, felfedezze a fiatal Zsolt Bélát. Ennyi munkára nem elégséges ösztökenyessége szerelemben s konyhában, sem szapora családjának gondja, így csak — Ady szavával élve — az-istenes ördöge, az alkotóművész daimonionja sarkantyúzza az embert A fiatal Ady -lángoló magyar zseninek nevezte Bródy Sándort, az érett Ady egyik legjelentősebb versét dedikálta neki, hódoló elismeréssel. A fiatal Osváth rajongó kritikát írAz ezüst kecskéről*. Zolát és Barrést emlegeti Bródyval kapcsolatban, a szociológust és a pszichológust, de el is különíti tőlük.Bródy pedig mind a kettő egy kicsit, de legfőképpen poéta. Nem a lélek mélyét méri, nem a társadalmi erők és eszmék ütközését nézi, hanem azt a momentumot, ahogy az egyén vékony szálai a társadalmi élet vastag hálózatába szakadnak". Azérintkezések költőjének" nevezi,nagy, félig ,tudatlan érzéki intelligenciának", kinek a szenzibilis képzelet a jellemzője: -Követni tudja az ősembert a modern emberben — amint elrejtőzik a konvenciók mögé, vagy keresztültöri azokat, s értelme hozzásimul minden emberihez." Stílusáról ezt írja: -Mintha egy lázas asszony ereibe mártaná a tollát, úgy ír Bródy. Lappangó tűz és feminin vonások jellemzik ... Inkább festő, mint szobrász. Egyike a legnagyobb írótemperamentumoknak..." A fiatal Nagy Lajosa legnagyobb elragadtatás", acsodálat" hangján szól róla, s ebből Bródy halála után is viszszavillan valami aRembrandt-ról írott, idegenkedő kritikájában (valóban hatalmas írói erők buzogtak Bródy Sándorban, de írói mondanivalói olyképpen voltak determinálva az ő legbensőbb hajlandóságai által — ösztönös forradalmár volt! —, hogy a kor s a magyar atmoszféra ellenállásán meg kellett az írónak törnie"). Móricz Zsigmond egy 1918-as, forradalmi hevületű nyilatkozatában így rajong Bródyért: »Ő hozott új szemet a nézésre, új hangot a szólásra, új akarást az élésre... A bálványdöntők s a tűzgyújtók fajtájából való volt, hogyne lett volna hatása nemcsak a közönségre, de ifjabb írótársaira is". S idézhetnék vég nélkül, olyan odaadó híveket is, mint Ignotus, Hatvany Lajos s olyan tartózkodva elismerőket, mint Benedek Marcell, vagy Schöpflin Aladár, olyan barátokat, mint Krúdy. De azt hiszem, ennyi is elég, hogy világossá tegye: a legjobbakra hatott, s ez a hatás egyértelműen felszabadító hatás volt, melyet az irodalomtörténészek fanyalgása nem tud kisebbíteni. Alit vetnek Bródy szemére? Azt, hogy nagy tehetségét elpazarolta, hogy művei elnagyoltak, hogy szigorú szerkesztésre, következetes jellemrajzra sohasem volt képes, így persze ez sem igaz; hogy kompozícióban mire volt képes, azt keménykötésű novellái, vagy a Tanítónő eléggé megmutatja .A nap lovagjai komplex jellemábrázolása mintának is alkalmas. De maradjunk benne az irodalomtörténészek babajárókájában. Amit hibáztatnak benne, az éppen a kulcsa irodalomtörténeti szerepének. Hogy is írta 1898-ban Osvát Ernő:Pazarul jellemez, nagy és kis vonásokkal, de nem túlságosan precízen, hiszen — úgy gondolja — talán nem is lehet egy karaktert szabatosan szavakba foglalni". Hogy is írta Ady 1913-ban:írásai éppen hiányosságaikban nagyszerűen oktatók és olyan gazdag anyagúak és olyan ösztönzők..." Bródy feladata az volt, hogy egyfelől Kemény és Eötvös, másfelől Jókai és Mikszáth nem folytatható, de lenyűgöző hagyományát áttörje, azzal, amivel a világirodalom minden táján áttörték a klasszikus realizmus és a romantika fejlődésgátlóvá merevedett korlátait, a naturalizmussal. Nem egyedül neki jutott ez a feladat, Justh Zsigmond, Gozsdu Elek, vagy pályája derekától kezdve, Tolnai Lajos is ezt az utat járták, pályája elején Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltán is ezzel kísérletezett. De Bródy jutott ezen az úton a legtovább. Először is azért, mert őt romantikus indulatai és konok morális problémakeresése sohasem engedték a teljes szakításig: egy szállal mindig odakötődött mind a Jókai, mind a Reményi hagyományhoz. Másodjára azért, mert mi sem állt távolabb tőle, mint az elméleti, programos naturalizmus, karmos kíváncsiság tépette fel vele a látszólag sima felszíneket, szertelen képzelete nagyította fel s színezte a valóság elért darabjait. Valóban inkább festő volt, mint szobrász s nem szociológiai doktrínák, nem a pozitivista biologizmus vezette tollát, hanem az az ösztön, ami az impresszionista festők ecsetjét. Első nagykritikusa, Péterfy Jenő, ezt az impresszionista látásmódot rója rovására, úgy hogy a saját rejtett vonzódását alig tudja közben leplezni az impresszionizmus iránt s ennek végső funkcióját ismeri fel Benedek Marcell, mikor ezt írja: -A naturalizmusa sokkal enyhébb, emberiesebb, mint Zaláé; a naturalizmus szimbolista hajlamai nagyon megfelelnek egyéniségének". Ez az emberiesebb naturalizmus nem engedte teljesen elszakadni a realizmustól, ez az impresszionista naturalizmus vitte a szimbolizmus irányába, a nagy leleplező, megjelenítő látomások felé. Így lehetett egyszerre elődje és inspirátora Adynak és Móricz Zsigmondnak, ezért hódolt előtte Osváttól Nagy Lajosig mindenki, aki a Nyugat irodalmi forradalmán belül a társadalmi forradalmat munkálta. Nem volt szocialista, nem volt realista, de úgy végezte el a naturalizmus szükséges munkáját, hogy a naturalizmus merev embertelenségétől és fakó szürkeségétől megóvta irodalmunkat. Olyan szerencsénk volt vele, mint a szovjet irodalomnak Majakovszkijjal, mint a francia irodalomnak Éluardral, mint a magyar irodalomnak József Attilával pályakezdésük idején, az izmusok közjátékát méltó horizontok felé haladva, a legkevesebb veszéllyel élették át irodalmukkal. Bródy sohasem lépett túl naturalizmusán, de utolsó nagy alkotása, a Rembrandtvallomás megmutatja, hogy milyen emberi mélységekig tört rést az emberséget is elfedező látszatokon. S mint ahogy minden korában jelen van a múlt és a jövendő is, úgy van Bródy felmérésre váró életművében jelen, nem mindig bölcs okoskodásokon, korlátozott társadalomábrázolásán túl, valami a magyar irodalom örök áramából. Nem véletlen, hogy Jókai és Mikszáth magukhoz ölelték, hogy Ady és Móricz lábához ültek s ma sem a leltározó irodalomtörténet ünnepli, hanem olvasók százezrei. Bóka László Csütörtök, 1963. március 14. .....A..MÉT..FILMJEI.. Külváros 1962 Magyar rövidfilm Sok fogalom változott, értékelődött át az utóbbi években. Más tartalmat nyert akülváros" szó is. Nem is olyan régen még sötét, nedves viskók, tömegszállások, elhanyagolt utcák és elhanyagolt emberek jellemezték a budapesti külvárost. Kis József és Herskó Anna rövidfilmje olyannak ábrázolja a külvárost, amilyen ma: tisztaság, szépség, építészeti elegancia ragyogja be akülvárosi új lakótelepet. Modern házsorok, széles utcák, utcakertek, jól öltözött járókelők tűnnek fel a kóborló kamera előtt. Az erkélyeken pihennek, szórakoznak az új lakástulajdonosok. Mellettük, körülöttük tovább épül a modern városrész. De a kész és a készülő új lakótelep mellett ott vannak még a múlt nyomai, nemcsak a lebontásra ítélt viskókban, hanem az emberek szem-,léletében is. A film legjobban sikerült részlete az ócskapiacon készült riport árusokról, vevőkről, s portékákról, a lélegzetelállító giccsekről, amelyek ebben a keretben, ebben a környezetben, az új városrész kőfallal körülzárt ócskapiacán a maradiság, a visszahúzó erő jelképévé válnak. A film szerkezete meglehetősen laza. Az újról és a régiről készített képsorok párhuzamosan futnak egymás mellett. A rendező így figyelmeztet a fejlődés folyamatára. Ma még kétarcú a külváros, de az új arc lassan elnyeli, magába olvasztja a régit. A párhuzamos vonalvezetésen belül több ötletes, frappáns képváltásra figyelhetünk fel. A film mégis széteső. A spontánaitás, a képek közvetlensége ugyanis nem párosul szerkesztői következetességgel. Az egy-egy képváltásban megmutatkozó aszszociáció, gondolati kapcsolathelyi jellegű", és a film egészében csak pillanatnyi ötletek, rövid benyomások laza sorbaszedett gyűjteménye. ... És a te szerelmed is Az 1961. augusztus 13-i események, aberlini falu felállításának idejében játszódik az NDK játékfilmje. Alkotóit jogos indulat hatotta át, szenvedéllyel szóltak fontos és kényes politikai kérdésekről. Fordulatos szerelmi történet tükrében ábrázolták az akkori berlini helyzet jelentős társadalmi-politikai problémáit. A történet hitelét eredeti dokumentumfelvételek növelik. Ezek a rendkívül érdekes képek a fal felállításáról, a nyugati provokációkról külön érdekességet biztosítanak a filmnek, amelynek jónéhány jelenetét rejtett kamerával, valódi környezetben készítették el. A rendező a hitelesség, az életközelség megteremtése érdekében nemcsak a természetes környezetet igyekezett megtartani, hanem még szereplőit is maszk nélkül játszatta. Ez az alkotói módszer művészi kísérletezés. A játék- és a dokumentumfilm eszközeinek egyesítésével az NDK filmgyártása már aratott sikert. Ezúttal azonban a forgatókönyv dramaturgiai hibái erősen lerontják a rendezésében, fényképezésében és színészi játékában egyaránt magas színvonalú filmet. A főszerepekben jól ismert és jól játszó művészeket láthatunk: Székely Katit, Armin-Mütler Stahlt és Ulrich Theint. Cartouche Aki klasszikus kerékbetörést akar látni, ne késsen el a moziból. A Cartouche című film ugyanis kerékbetöréssel kezdődik. Később újabb kivégzési és kínzási módokkal ismerkedhet meg a néző. A szép Claudia Cardinalet, a film hősnőjét, izgalmasan dekoltált öltözékében, megkorbácsolják. A derék banditának, aki minden rokonszenvünkre érdemesnek bizonyul, tölcséren át több hektoliter vizet töltenek a szájába kínzói. Jean-Paul Belmondot, az ellenállhatatlan rablóvezért két lóhoz kötve vonszolják keresztül az erdőn. De azért nem kell félni, humor is akad a filmben. Rendkívül változatos a tömegverekedések technikája. Igen derűs például az a pillanat, amikor az egyik bandita kezét egy késsel az ajtóhoz szegezik. És milyen messziről dobják a kést! Ez igazán példamutató ügyesség. A film készítői pontosan tudták, mi kell az üzlethez. A szadizmus és az anarchia dicsőítését romantikus keretbe foglalták, helyenként egyenesen forradalmi színezetet próbáltak adni a híres haramiavezér történetének. A romantikus, kalandos mez, amellyel elsősorban a fiatalok rokonszenvét akarták megnyerni, alig-alig fedi el a film igazi tartalmát, embertelen individualizmusát, hamis hőskultuszát. A Cartouche a nyugati filmgyártás ízlésromboló monstre-film típusának jellegzetes példája. v. a. Jó emberek között A háborút már csak a halott hősök szobrai idézik a faluban, a hegyek között, de az embereknek még küzdeni kell az emlékével, tíz év előtt történt dolgok hirtelen jelentőséget kapnak, egy kislány sorsát, aki már az akkori időkre nem is emlékezhet, a háború megkeserítené, ha nem élnejó emberek között". Natasa tizenkét éves, mikor megtudja az igazságot:az anyám nem is az anyám". Mihajlinának, az egyszerű parasztasszonynak Natasán kívül senkije sincs, s most döntenie kell: a kislányt visszaadni annak, akitől elsodródott valamikor. És a kis hegyi falu tíz évvel a békekötés után ismét legyőzi a háborút. Az emberek, akik itt élnek a hegyek között — az iskolaigazgató, a hebehurgya Komszomol-titkár, a parasztok — jó emberek. Az egész faluérti a titkot", s rajtuk is múlik, hogy Natasa úgy találja meg új édesanyját, hogy a régit sem veszíti el. A történet — az elveszett gyermek története — érzelgősségre csábít, s a rendező Brjuncsugin és Bukovszkij ennek a kísértésnek nem is tudnak ellenállni. Mihajlina szerepében Vera Mareckaja figyelemre méltó alakítást nyújt. k. a. a tanulók származás szerinti kategorizálását. Az új űrlap nem vizsgálja a továbbtanuló diákok származását, s erre már semmi szükség sincs. — Mikor lesznek a felvételi vizsgák? —.. A jelentkezők az idén is — az előző évek gyakorlatához hasonlóan — írásbeli értesítést kapnak, hogy hol, mikor és milyen formában zajlanak le ezek a vizsgák. A felvételi vizsgákra az érettségi vizsgálatok után, előreláthatólag június végétől, körülbelül július 20-ig bezárólag kerül sor. Április 15-ig lehet az egyetemekre és főiskolákra jelentkezni Az idei egyetemi és főiskolai felvételekkel kapcsolatban néhány kérdést intéztünk Czédli Györgyhöz, a Művelődésügyi Minisztérium egyetemi felvételi csoportja vezetőjéhez. Mindenekelőtt: hogyan kell jelentkezniük az idén és a régebben érettségizetteknek az egyetemek és főiskolák nappali tagozataira? — Most készítjük a megfelelő intézkedést a felvételek idei rendjéről, ez az utasítás előreláthatólag áprilisban jelenik meg a minisztérium hivatalos lapjában, a Művelődésügyi Közlönyben. — Mit tartalmaz ez az utasítás? — Mindenekelőtt megszabja, hogy kik, hol, milyen feltételek mellett és meddig nyújthatják be a felvételi kérelmeket. Ezzel kapcsolatban egyébként egy könyvecske is megjelent, amely tájékoztatja a diákokat felsőoktatási intézményeinkről. A könyvecske jelentőségét az méri, hogy jelenleg nyolcvanhét ilyen intézményünk van, rendkívül sok szakkal. A könyv, amely a napokban került az iskolákhoz, ismerteti az egyetemek és főiskolák felvételi vizsgáit is, és meg lehet tudni belőle e vizsgák tematikáját, a tananyag nagyobb csomópontjait. Az utasítás szerint azok is jelentkezhetnek egyetemekre és főiskolákra, akik esti vagy levelezőtagozaton érettségiztek. A korhatár 30, felsőfokú technikumokban 35 év. Meddig lehet jelentkezni Három színdarabot próbálnak a győri Kisfaludy Színházban: Madách: Az ember tragédiáját március 27-én újítják fel a Nemzetközi Színházi Világnap alkalmából. A napokban mutatják be Tokaji György vígjátékát Madárijesztő címmel. Próbálják Mesterházi Lajos Tizenegyedik parancsolat című darabját is, a bemutatót április 4-én tartják. (%] A párizsi Académie Charles Cros 1963. évi nemzetközi hanglemez-nagydíját a zsűri Beethoven IX. szimfóniája felvételének ítélte. A lemezen Herbert von Karajan vezényli a nyugat-berlini filharmonikus zenekart. MSb New Yorkban nemrégiben "Marsvendéglő" nyílt. Tulajdonosa az étlapra olyan ételeket vett fel, amelyek elképzelése szerint a Mars bolygón szokásosak. Küt jöezekbe a felsőoktatási intézményekbe? — A felvételi kérelmeket előreláthatólag április 15-ig lehet majd benyújtani az érettségiztető középiskolákhoz. Azok, akik három éve vagy még régebben érettségiztek, nem kötelesek iskolájukhoz beadni a kérelmet, hanem közvetlenül elküldhetik az egyetemekre és főiskolákra is, a munkahely véleményével együtt. Néhány iskolában olyan felvételi űrlapokat osztottak ki az érettségizők között, amelyek régebbi, elavult formulákat tartalmaztak. Kapnak-e az idén az iskolák új űrlapokat? — A régi jelentkezési űrlapok már nem jók, elavultak. Most készülnek az új jelentkezési űrlapok, amelyek már megfelelnek a kongresszus állásfoglalásának abban a kérdésben, hogy szüntessük meg nősen kedveli a vendéglő közönsége a ”Mars-steak-"-et egzotikus kötetekkel, valamint avilágűrragut". A vendéglő kitűnően megy. A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára érdekes összeállítást tett közzé Az új Afrika tudományos élete címmel. A 32 független afrikai ország és a még gyarmati sorban levő országok tudományos intézményeit és szervezeteit magában foglaló dokumentációs anyagot Szalay Sándor, az Akadémia levelező tagja állította össze, az akadémiai könyvtár tájékoztatási és bibliográfiai osztályának közreműködésével. Antal Lívia májusra Párizsból meghívást kapott Weber: A bűvös vadász című operája Annuska szerepére. Az operaelőadást a francia rádió is közvetíti. (8. 1.) Ez a nap is jól kezdődik, ha borotválkozás után arcát felfrissíti néhány csepp KARMA , ÜDÍTŐ KÖLNIVÍZZEL Nagy üveg 20,— forint az illatszerboltokban !*.*#.*.*.*.*.*.*.#* ******* «#*#*im*mi**^