Magyar Nemzet, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
Mikojan asszívott japán kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió miniszterelnökének első helyettese szerdán válaszolt a Kiodo Cuszin japán hírügynökség vezérigazaatója, Ivamotov kérdéseire. Mikojan bevezetőben hangsúlyozta- a politikai, kereskedelmi, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés a Szovjetunió és Japán között megfelelne mind a japán, mind pedig a szovjet nép érdekeinek, előnyös és hasznos lenne számukra,erősítené mind a két ország biztonságát s a Távol-Kelet békéjét. Hozzáfűzte, hogy mind a két fél sokat tehetne a szovjet—japán jószomszédi kapcsolatok további erősítéséért.Régen alá kellett volna írni a békeszerződést és felszámolni a sajnálatos múlt maradványait. Ez megtisztítaná az igazi barátsághoz vezető utat" — mondotta a szovjet miniszterelnök első helyettese. Mikojan a két ország kereskedelmi kapcsolatáról szólva a következőket mondotta: -Természetesen nem tekinthetjük elegendőnek a szovjet —japán kereskedelem jelenlegi mértékét, bár az növekedett az utóbbi években." Ha mind a két fél kölcsönösen törekszik az ipari és a műszaki együttműködés bővítésére, és a kereskedelem megjavítására, akkor még nagyobb eredményeket érhetünk el.• Hruscsov kormányfő látogatásának lehetőségeire vonatkozólag Mikojan kijelentette, hogy nehéz válaszolnia a feltett kérdésre Nyikita Hruscsov helyett, mert erre nem kapott felhatalmazást Hruscsovtól. Emlékszem azonban — folytatta Mikojan —, hogy a Japán—Szovjet Baráti Társaság Macumoto úr vezette küldöttségével és a japán üzleti körök képviselői küldöttségével tartott találkozókon Nyikita Hruscsov a japán vendégek részéről feltett hasonló kérdésre abban az értelemben válaszolt, hogy szívesen ellátogat Japánba. De Gaulle elhagyta a kórházat Párizsból jelenti az MTI De Gaulle francia köztársasági elnök csütörtökön elhagyta a párizsi Cochin-kórházat és visszaköltözött elnöki lakosztályába, az Elyséepalotába. De Gaulle-on két héttel ezelőtt urológiai műtétet hajtottak végre. A kiadott orvosi jelentés szerint komplikációk nem léptek fel, állapota jó. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy az elnök nem szenved rákbetegségben — mutatnak rá a hírügynökségi jelentések. De Gaulle valószínűleg egy hetet tölt az Elysée-palotában, majd a további lábadozási időszakra vidékibirtokára, Colombey-les-deux-Égisesbe vonul vissza. Erhard Nyugra6Berlinben Nyugat-Berlinből jelenti az MTI. A május 1-i gyűlésen tartandó beszéd áll a középpontjában Erhard nyugatnémet kancellár háromnapos nyugat-berlini tartózkodásának, aki az amerikai légierők egy különrepülőgépével szerda este érkezett a tempelhofi repülőtér katonai részlegére. Erhard a repülőtéren kijelentette, hogy szebb alkalmat nem is kívánhat magának, hogy a nyugat-berliniekhez és az "összes németekhez" Willy Brandttal együtt beszélhessen, mint május elsejét. Kilenc halálos ítélet Szíriában Damaszkuszból- jelenti ki ■MTI. A baathista kormány ellen megkísérelt felkelés vádjával csütörtökön a Szíriai Aleppóban egy katonai bíróság kilenc halálos ítéletet hozott, tizenhárom vádlottat pedig különböző időtartamú börtönbüntetésre ítélt. A fegyveres felkelést a vádiratSzerint márciusban kísérelték meg az észak-Szíriai városban. Az úgynevezett szíriai Nemzeti Forradalmi Tanács elnöke, Hafez vezérőrnagy csütörtöki rendeletében drákói szigorúságú rendeletet hozott, hogy letörje a damaszkuszi kereskedők ötnapos sztrájkját. ,)ÍUg)Ül A békemozanlom helyes úton jár Kommentárok a Béke-Világtanács elnöksége budapesti üléséről Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Béke-világtanács elnöksége budapesti ülésének eredményeihez fűzött magyarázatokat a TASZSZ és a Pravda budapesti tudósítójának adott nyilatkozatában James Endicott, a kanadai békevédelmi kongresszus elnöke és a budapesti ülésen részt vett több neves békemozgalmi személyiség. James Endicott leszögezte: A nemzetközi békemozgalom tevékenységének alapja a békés együttélésre, az atomfegyverek eltiltására, valamint az általános és teljes leszerelésre irányuló követelés. Sajnálatos — mondotta —, hogy az ülésen heves kirohanások értek bennünket kínai kollégáink részéről. A kínai küldött azt a követelményt támasztotta, mondjuk ki hogy a békés együttélés politikája, az atomfegyverek betiltását és az általános leszerelést sürgető politika hibás, sőt káros. A kínai küldött kijelentette, hogy számos, általunk elfogadott lépés a népek "félrevezetése" , "hajbókolás" az imperializmus, sőt az imperialista ügynökök cselekedetei előtt. Keserű volt számomra hallani a Béke-világtanács ilyen megrágalmazását — hangsúlyozta James Endicott. A békés együttélésért, az atomfegyverek eltiltásáért, az általános és teljes leszerelésért folytatott harc — mondotta Endicott — tulajdonképpen harc az amerikai imperializmus és a fegyverkezési hajsza ellen. Khaled Mohieddin, az egyiptomi békemozgalom főtitkára kijelentette, hogy a békemozgalom tagjai sohasem akarták "kikönyörögni" a békét az imperialistáktól. Ellenkezőleg , minden erőnket arra fordítjuk, hogy a közvéleményt az amerikai imperializmus militarista politikája és általában az imperializmus ellen mozgósítsuk. Ebben foglalható össze a békevilágmozgalom hagyománya. W. Gollan, az ausztráliai békemozgalom tagjainak képviselője rámutatott: Az imperializmus háborúval, vagy háborús fenyegetőzésekkel akar megoldani kérdéseket. A leszerelésért folyó harc tehát objektíven antiimperialista harc. A kínai küldött budapesti kijelentéseinek koncepciója sem a békemozgalom és a munkásosztály eszméit, sem gyakorlati tevékenységét nem tükrözi. A harci szellem nemcsak jelszavakból, hanem tettekből is áll, abból, hogyan vagyunk képesek mozgósítani az embereket a béke javára végzendő cselekményekre. Az Egyesült Államok kereskedelmi kamarája az embargo-politika ellen Washingtonból jelenti az MTI. Az Egyesült Államok kereskedelmi kamarájának évi közgyűlésén szerdán a résztvevő 3800 küldött többsége síkraszállt azért, hogy a kormány módosítsa embargo-politikáját a szocialista országokkal szemben. A küldöttek 90 százaléka határozati javaslatot szavazott meg és ebben arra szólítja fel a kormányt, engedélyezze a fokozott kereskedést a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A határozat jóvá-ítWjftAM Wt Maradésokat és sürgeti, hogy az Egyesült Államok más fogyasztási cikkeket is exportáljon a Szocialista országokba. A közgyűlésen felszólalók hangoztatták, új politikára van szükség, mert ha az amerikai üzletemberek nem kereskedhetnek a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, helyükre azok a nyugati államok lépnek, amelyeknek a szocialista országokkal fenntartott kereskedelmében kevesebb a korlátozás. Több küldött sürgette azt is, hogy a liberális kereskedelmi politikát terjesszék ki a Kínai Népköztársaságra, Kubára, a Vietnami Demokratikus Köztársaságra és Észak-Koreára. Ezt az indítványt azonban nem bocsátották szavazásra. A küldöttek ugyanakkor elutasítottak egy olyan határőr javaslatot, amely szerint a fifierális kereskedelmi politika sértené az Egyesült Államok érdekeit. Helyette erélyesen követelték az ellenőrzési intézkedések megszüntetését, mert ezek az embargóintézkedések kifejezetten ártanak az Egyesült Államoknak és hasznára vannak a konkurrenseknek. IDŐSZERŰ-E a német újraegyesítés? Ez a kérdés nyilvánvalóan többször felmerült mindazokban, akik nyomon követik a nemzetközi eseményeket, és a nemzetközi politikában kirajzolódó irányvonalakat. A kérdés felvetése nem indokolatlan, hiszen lassan húsz év telt el azóta, hogy a náci Németország feltétel nélkül kapitulált, ésaz idén ősszel lesz pontosan tizenöt éve annak, hogy a nyugati hatalmak szerződésszegő akaratából létrejött a külön nyugatnémet állam, azaz létrejött Németország megosztottsága. Minden év, amely úgy múlik el, hogy Németország két része és Nyugat-Berlin különböző társadalmi rendszerekben nő fel és fejlődése más-más irányt vesz, elvileg és gyakorlatilag újabb akadályokat gördít az egységes, demokratikus és békeszerető Németország létrejöttének útjába. Az "Auseinanderwachsen" — a különböző irányban történő fejlődés — tizenöt éve alatt — Németország egyik része, a Német Demokratikus Köztársaság több mint száz javaslatot juttatott el Németország másik, nyugatnémet részének irányító szerveihez, ezek egyikére sem érkezett válasz, s nem érkezett egyetlen javaslat sem Bonnból, amely a német kérdés megoldására irányult volna. Adenauer 14 éves korszaka alatt az volt a jelszó, hogy a Nyugat-Németországon kívül élő németeket "fel kell szabadítani", azaz annektálni kell a bonni államhoz az NDK-t, Lengyelország, Csehszlovákia és a Szovjetunió territóriumának jelentős részeit; ez a jelszó nem halkult el most az Erhard-kormányzat alatt sem. Csak átalakult, most arról beszélt az új kancellár, hogy "nem mond le Németország keleti tartományairól..." Ezek a tények tehát mindenképpen azt a benyomást keltik, hogy a német kérdés mozdulatlanná vált, megoldásának lehetőségei pedig mindinkább csökkennek. Ez azonban csupán a látszat. Az újraegyesítés kérdésének megoldása természetesen elsősorban a németek saját feladata, ezzel önmaguknak kell megbirkózniuk. De a német kérdés megoldása egyúttal függvénye a nemzetközi helyzet alakulásának is. S ezen a téren történt egy s más, ami mozgásba hozta a belső német viszonyokatis. Az világosan és egyértelműen leszögezhető, hogy a különböző társadalmi berendezésű német államok azonnali, átmenet nélküli egybeolvasztására nincs lehetőség, ugyanezen államok fokozatos közeledésére, kapcsolataik normalizálására, majd laza konföderációjára, s későbbi egységesítésére azonban megvan a mód. Minthogy a konföderáció felé történő fejlődést másként nem lehet felfogni, mint hosszas folyamatként, érdemes megfontolni, mik lehetnek a folyamat szakaszai: az első lépés nem lehet más, mint a politikai feszültség enyhülése, a kapcsolatok normalizálása , azaz a bizalom légkörének kialakulása. Ezt követheti az együttműködés a közös bizottságokban és szervekben, az újraegyesítés alapjainak kialakítása. E folyamat legtermészetesebb feltétele, hogy egyrészt: a nemzetközi viszonyok alakulása kedvező legyen, másrészt: egyik német állam se akarja önmagát a másik fölé helyezni, hanem tekintsék egymást teljesen egyenjogúnak, sőt, tovább megyek — ismerjék el egymás létét. Bonnak tehát le kell mondania — s ez a történelem parancsa — arról a jogi ábrándról, amelynek foglya, hogy tudniillik a bonni kormány az egyetlen törvényes német kormány; le kell mondania arról az ebből fakadó irreális látásmódról, amely szerint a Német Demokratikus Köztársaság nem létező állam, s ennek következtében le kell mondania arról a rendkívül veszélyes tervéről, hogy bekebelezi az NDK-t. A német kérdés megoldása felé teendő legelső lépésnek ez a nyilvánvaló belső német feltétele. A lét és egyenjogúság kölcsönös elismerése után kerülhet csupán sor olyan tárgyalásokra, amelyek még csak nem is irányulnak a német államok közötti véleménykülönbségek vagy előítéletek felszámolására, hanem egyszerűen a légkör enyhítésére, megjavítására. Ez lenne az ünnepélyes lemondás az atomfegyverek gyártásáról, az atomfegyverkezésről, atomfegyverek területükön való állomásozásáról — a megállapodás a két német állam közötti megnemtámadási szerződésben, a katonai kiadások csökkentésében, a fegyverkezés leállításában és a két német állammal kötendő békeszerződés előkészületeiben. Ábrándnak, távoli feltételezésnek tűnik mindez? Pedig nem az. A nyugatnémet ultrákat az utóbbi időben ért legnagyobb csapás éppen az a felismerés volt, hogy a nyugati hatalmak — az Egyesült Államokat is beleértve —, egyre kevésbé osztják a bonni kormány hidegháborús "felszabadítási" koncepcióját, s a kelet—nyugati viszony normalizálásának kérdését nem hajlandók kizárólag a bonni szemüvegen keresztül nézni. Először 1959-ben, Genfben voltak kénytelenek tudomásul venni, hogy a nagyhatalmak tárgyalóasztalánál ,mindkét német állam képviselői jelen voltak; később megdöbbenéssel kellett látniuk, hogy az ENSZ elfogadott és hivatalos nyomtatványaiban közzé is tett egy memorandumot, amely az NDK kormányától érkezett; de Gaulle félreérthetetlenül az Odera—Neissehatár mellett foglalt állást; a nemrég aláírt moszkvai atomcsend-megállapodás alatt hivatalos és teljhatalmú aláíróként szerepelt az NDK aláírása is és a nemrég nyilvánosságra hozott megállapodást a hasadó anyagok gyártásának csökkentéséről — nyilvánvalóan a bonni hozzájárulás előzetes kikérése nélkül — tárgyalták le az amerikaiak a Szovjetunióval. A történelmi szükségszerűség következtében tehát a nyugati hatalmak kénytelenek jobban számolni a realitásokkal és saját érdekükben mind kevésbé figyelembe venni a bonni politika merev, szempontjait. A Hallstein-doktrinán s a hozzá hasonló hidegháborús agyszüleményeken, amelyeken az egész háború utáni nyugatnémet politika alapul — átlépett a történelem, átlépett a nemzetközi élet erőviszonyaiban bekövetkezett változások szükségszerűsége. A bonni politika mindinkább anakronizmussá válik, s mind kevésbé tarthatóvá A nemzetközi enyhülés irányában tett lépések — a moszkvai atomcsend-egyezmény, vagy a hasadó anyagokról szóló megállapodás nyilvánvalóan nem a német kérdés megoldásának elősegítése miatt történtek, azonban pozitív hatásuk a német kérdés megoldásának irányában is igen erőteljesen hat. A légkör enyhülése nemzetközi viszonylatban nem maradhat hatás nélkül a két német állam és Nyugat-Berlin viszonyának alakulása sem. Ami néhány éve még elképzelhetetlen volt, a múlt év karácsonyán valósággá vált: a két német államalakulat hivatalos kormányzati szervei — az NDK kormánya és Nyugat-Berlin szenátusa — között hivatalos államközi megállapodás jött létre, a "Passierschein"-egyezmény. A tanácskozások ezen a szinten tovább folytak később is. S ezt a lépést továbbiak követték: a Stern, az egyik legelterjedtebb nyugatnémet hetilap nyilatkozatot kért Walter Ulbrichttól; a Revue, a másik nagy nyugatnémet hetilap állásfoglalásában leszögezte: "Miért utasítjuk el a foglalkozást egyes gondolatokkal, csak azért, mert azok Ulbrichttól származnak? Nemcsak Nyikita Hruscsov hangoztatja ma már, hogy az újraegyesítés a németek saját ügye; a nyugati és a semleges világ is mindinkább magáévá teszi ezt a gondolatot, s ez azt jelenti, hogy nekünk... — tárgyalnunk kell a másik oldallal . . ." Sőt, a nyugatnémet nagytőke lapjában, az Industrie-Kurierben is megjelent olyan cikk, amely leszögezte: "A jogi fikciók igen érdekesek lehetnek az állam- és nemzetközi jogi szemináriumok számára, azonban az olyan jogi fikciókkal, mint amelyek szerint a keleti övezet (NDK) és az Ulbrichtkormányzat nem létezik, nem lehet praktikus politikát folytatni, snem lehet emberi kérdéseket megoldani. .." Egyre világosabban körvonalazódik az a politikai tendencia a nyugati világban, sőt ,a nyugatnémet államon belül is, amely a realitások felismerése és elismerése felé mutat. Realitás az NDK és realitás a két német állam léte; természetesen realitás az is, hogy a két német államban kétféle társadalmi rendszer fejlődik és realitás, hogy e különböző társadalmi rendszerek még fenn fognak állni hosszú időn át egymás mellett. Realitás az is, hogy például Nyugat-Németország szocialista átalakítása nem lehet az újraegyesítés előfeltétele. Ezek után realitás, hogy a német kérdés megoldásának, a német újraegyesítés létrehozásának nincs más békés útja, mint a konföderáció. Mindezt figyelembe véve a német újraegyesítés problémája időszerű, s a nemzetközi viszonyokban, a történelmi fejlődésben, valamint a mind több német gondolkozásában bekövetkező változások megteremtik a kölcsönös közeledés, a konföderáció felé haladás lehetőségeit. Világos: ha nemzetközi viszonylatban megvan a békés egymás mellett élés lehetősége és gyakorlata, ennek meg kell lennie Németországon belül is. Ennek biztosítéka — amint a példák is mutatják — az NDK egészséges és következetes nemzeti politikája. A "németek egy asztalhoz"-jelszó ma ismét időszerű. Haynal Kornél • Fentek, liuli, május 1. Befejezőtön a NESZ végrehajtó bizottságának ülésszaka Algírból jelenti a TASZSZ Szerda este Algírban befejezte munkáját a Nemzetközi Újságíró Szervezet (NUSZ) végrehajtó bizottságának ülésszaka. Az ülésszakon határozatot fogadtak el a NUSZ munkájának konkrét kérdéseiről, egyebek között a fejlődő országokban az újságírásnak nyújtott segítségről, valamint az újságírók szolidaritásának erősítéséről a haladásért és a világbékéért folyó harcban. Az ülésszak résztvevői bírálták azt a sajnálatos tényt, hogy Dél-Afrikában, Dél-Koreában, az NSZK-ban és Spanyolországban üldözik az újságírókat. A NUSZ végrehajtó bizottságának ülésszaka a demokrácia jegyében folyt le. Ennek következtében csődöt mondottak a kínai küldöttek sajnálatos kísérletei, hogy az ülésszak szónoki emelvényét a nemzetközi újságíró mozgalom megbontására használják fel. A kínai küldött felszólalásában képtelen rágalmakkal illette a Szovjetuniót. Kijelentései azonban megütközést és felháborodást keltettek. A záróülésen a határozati javaslatot túlnyomó többséggel (14 szavazattal 4 ellenében) elfogadták. A kínai küldött ennek ellenére saját tervezetét akarta ráerőszakolni az ülésszakra, s ezzel megsértette az ügyrend demokratikus szabályait. Ezt a provokációt túlnyomó szavazattöbbséggel utasították vissza. Ünnepi fogadás az Humanité 60. jubileuma alkalmából Párizsból jelenti az MTI. Az Humanité alapításának 60. évfordulója alkalmából szerdán ünnepi fogadás volt az Eiffel-torony első emeleti teraszán. A fogadáson megjelent Maurice Thorez, az FKP főtitkára és a Politikai Bizottság többi tagja, a szocialista országok párizsi diplomáciai képviselői, a kommunista testvérlapok küldöttei, több neves művész, köztük Tino Rossi és Sylvia Monfort, valamint az Humanité munkatársai és terjesztői. Grisin a Szovjetunió gazdasági és kulturális eredményeiről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Viktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke cikket írt a Pravdában, a Szovjetunió gazdasági és kulturális eredményeiről. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió, az utóbbi tíz esztendőben, különösen nagy sikereket ért el a gazdasági és a kulturális építésben. Az ipar össztermelése ezekben az években 2,7-szeresére emelkedett és lényegesen növekedett a közszükségleti cikkek gyártása. Még az 1963-as év rossz időjárási viszonyai mellett is a Szovjetunióban 44 százalékkal több szemesterményt és csaknem kétszer annyi cukorrépát adtak el az államnak, mint 1953-ban. Húsból csaknem háromszor annyit, tejből ötször annyit vásárolt a lakosság, mint 1953-ban. Grisin megemlíti, hogy tíz esztendő alatt 108 millió ember — a Szovjetunió lakosságának csaknem fele — költözött jobb lakásba. Minden munkás és alkalmazott 6—7 órát dolgozik naponta. Sokan lényeges fizetésemelést kaptak. A nyugdíjak csaknem kétszeresére emelkedtek 1956 óta. Grisin hangsúlyozta, nincs olyan üzem, gyár, vagy építkezés, szovhoz és kolhoz, közlekedési vagy hírközlési vállalat, ahol ne bontakozott volna ki széles körű verseny a jobb munkaeredményekért. A szovjet szakszervezetek vezetője megjegyzi: a munkaversenyt ma nemcsak az óriási méretek jellemzik. Változatosabbak lettek a verseny formái, gazdagabb lett a tartalma. Grisin hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió a Kommunista Párt, a Nyikita Hruscsov vezette Központi Bizottság iráni nyitásával érte el kiemelkedő gazdasági és kulturális sikereit.