Magyar Nemzet, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-09 / 84. szám

**■« milt, Kwe, 4 p­r­rtr* 3^. Kamjén István Betyáros — Látod öcsém, így, lassan kél pirítani a lebbencset... Milyen is az ember ... milyen hatalma van a szokásnak! Va­lamikor suttyó koromban, mi­kor felszabadultam otthon egy ács- és kőművesmesternél, mindig arról álmodoztam, ha egyszer más világ lesz, nem itt kuncsorgunk, mint a ku­tyák — adnak becsületes szál­lást.. — Igaz, akkor is mehetett az ember — mondjuk — al­bérletbe, ha volt három pen­gője ... Most már van pénz, a teremfáját, de úgy meg­szoktam szaktársam, hogy itt a szabadban, téglán főzzem a kedvemre való betyárost, lá­tod, már szép piros, most hoz­záteszem a krumplit, piros­­paprikát, vizet öntök rá, így ni... Mindjárt rotyog. Ilyet még úgyse ettél, szaktársam. De nem ám! — Nem mondom, hogy nem vagyok megelégedve az üzemi ebéddel, de a betyáros.. . azért más ... Csak az a fené­je, hiába van szállásunkon jó tűzhely, bebeszélem magam­nak — vén bolond —, hogy betyárost csak itt lehet főz­ni... Hallod hogy rotyog? Vi­gyázni kell, oda ne süljön. Evvel a kerek fejű kanállal fel kell lazítani alján a leb­bencset, időnként takarosan megfordítani, megrázni, hogy felugorjon a tészta... Aki nem jártas a főzésben, annak kiugrik a bográcsból. De én már annyit főztem életemben, behunyt szemmel is meg tu­dom csinálni. — Már meg is főtt, itt egy kaniál, ülj le és egyél... — Mit szólsz hozzá... jó? Azt elhiszem, Antal bátyád nem akárhogy főzi a betyá­rost ... — Mit krákogsz, tán csíp ... pedig nem is tettem bele csak tíz darab cseresznyepapri­kát. Az Istenfáját, de kényes vagy. Itt egy pohár, igyál, ne kö­­hécselj... — Tudod, egész életemben, felszabadulásom napjától, ván­dor ember voltam. Ha nem volt Pesten munka, a szer­számosládát nyakamba akasz­tottam, mondogattam magam­nak: Na Antal, indulj a nagy­világiba, próbálj szerencsét... — Sok falut, községet bejár­taim, de nem került semmi. Még kenyérből se laktam jól. Úgy ám, szakikém­___Én tu­dom, én ismerem a kenyér csodálatos ízét... Csak a ki­éhezett ember tudja, mi a kenyér... Ti már negyed­­félkiló számra dobáljátok... Nincs is ez rendjén, mert ki győzné meg így a világot ke­nyérrel.­­ Az emberiség na­gyobb fele élt évik, a­­kisebbik fele meg pocsékol... — Már negyedik hete bo­lyongtam az országban, bejár­ta­m félig túl a Dunát, mikor egyszer egy falu szélén össze­találkozom négy kubikosle­génnyel. Ők is munkát ke­restek. Arra gondoltunk, hát­ha került olyan munka, ahová murár meg kubikos is kel. Akkor még nem kőműves a nevük, hanem »murár*. — Mint a mostani ószere­sek, mindenhova bekiáltot­tunk, nincs-e valami munka, vagy tataroznivaló. — Itt is, ott is kidugták az emberek csodálkozva fejüket, nézték, miféle szerzet vagyunk. — Kocsma elé értünk és azon gondolkoztunk, de jó is volna egy nagyfröccs, de előtte falatozni is valamit... mikor megszólal a kocsmáros: "Jég­veremre volna szükségem, ha mér Itt vannak figyelmetek. Mit kérnének érte?* — No lám — gondoltam —, jó, hogy összeszö­vetkeztem ezekkel a kubikosokkal... Ők csinálják a földmunkát, én a kőművesmunkát. Egy Mai al­kudozás után megállapodtunk. — Bevezetett bennünket az udvarba. Két mestersége volt, kocsmáros és hentes. Egy ház­ban volt a két üzlete, örül­tünk — mert hogy el ne fe­lejtsem —, kikötöttük, a mun­ka befejezése után birkapap­rikás lesz az ebéd, meg egy­­egy liter bor mindenkinek. — Kértünk előleget. Nehe­zen adott, mert attól félt, hogy mint afféle sehonnaiak, meg­lépünk azzal a pár pengővel. Pedig eszünk ágában sem volt, örültünk, van munkánk, keresünk néhány pengőt .. — Dolgozta­k a kubikosok, én letelepedtem egy téglára és néztem őket Azok főztek este ilyen betyárost, tőlük tanul­tam meg. Meginvitáltak en­gem is. — A kocsmárosnak volt egy takaros, szőke, kékszemű lá­nya. Ami igaz, igaz, én is be­lehabarodtam, de a kubikosok is ott sündörögtek körülötte. Huncut volt, észrevette, hogy megkedveltük és ha volt dol­ga, ha nem, ötször, hatszor elment mellettünk. Járás köz­ben meglibbent a szoknyája, és napbarnított lábaszára olyan csodálatos volt, hogy kalimpált az ember szíve, mint a lélekharang. A beste lelke ránk­ ránk is kacsintott, gyönyörű kék szemeivel Majd megvesztünk valamennyien. — Ejnye, mit csináljunk — tépelődtünk. Ha próbáltuk megközelíteni, karmolt, hara­pott, mint a vadmacska. Volt a kubikosok közt egy fekete, göndör hajú, barna képű le­gény. Olyan volt a bőre, mint a bronz. Napközben csak egy rövid gatya volt rajta és ha megállt, azt hitte az ember, valami szobor. Zsigának hív­ták. Mi a fenét csinált, amivel megbabonázta a lányt? Ő még meg is cirógathatta. Az utolsó nap fogadott velünk négy liter borba, meg is csókolja. Nem hittük: "Ne beszélj Zsiga...* — Bevégeztük a munkát, ültünk a góré árnyékában, vártuk, hogy elkészüljön a birkapaprikás. Már az illatot is éreztük ... — Egyszer csak jön a lány, beszél a tyúkoknak: "pi, pipi­­kém .. .* Zsiga elkiáltja ma­gát: "Itt vannak, kedves, ne keresse őket.. .* Felénk jön, Zsiga feláll, odamegy hozzá, erről is arról is megcsókolja. A lány csak annyit morál: "Maga szemtelen ...« — A fene essen beléd Zsi­ga ... elvesztettük a négy liter bort... — Csak vigyorog, fe­hér fogai kirillannak: — Nem baj, nem négy liter bor lesz, hanem kilenc... majd eldano­­lászunk ... — Kis idő múlva, jön vissza a lány, mondja az eperfa alatt terítettek, ott az étel, foglal­junk helyet Csiklandozta a jó paprikáshús az orrunkat, a bor is izgatott valamennyiün­ket. — Ahogy eszegetünk, jön megint a lány és odateszi az öt liter borhoz a négy litert. Ránézek Zsigára: — Mi az, te már ki is fi­zetted? — Majd kifizetem — vágta ki büszkén. — A lány ott sündörög, még cirógatja is Zsiga kománk gön­dör haját. — Ne nézd csak a rusnyáját, — mondogattuk. — Még oda is súgom neki. — Még itt maradsz vőnek, békás... — Csak vigyorog. — Jóízű volt a paprikás, a borocska csúszott rá. Mikor megebédeltünk, megkaptuk a pénzt is, összepakoltunk. Ke­restük Zsigát, nincs sehol. Hova a fenébe tűnt... men­nünk kell már. Búcsúzkod­­tunk a kocsmámétól és fele­ségétől, köszöntük a finom ebédet A kocsmérosnak fel se tűnt, hogy Zsiga kománk nincs köztünk. — Nézd csak a nyavalyást — mondogattuk —, elment köszönés nélkül, azt se mond­ta befellegzett — Tekintget­­tünk jobbra, balra, hátra még­is felfedezzük valahol. Még a góré alá is bekukucskált­unk, de csak a baromfiak rebben­tek széjjel, Zsiga úgy eltűnt, mint a kámfor. — Hát mind­egy ... induljunk — mondo­gattuk. — Hátha Zsiga itt marad vőnek, aztán már nem is kí­váncsi ránk, inkább örül, hogy megszabadul tőlünk — mon­dogatta valamelyik... — A falu szélén széles árok húzódott végig, sűrű fűzfa­bokrok, nyárfák szegélyezték két oldalát. Nyolc—tíz méter mély lehetett és meredek. Olyan tiszta víz folyt benne, hogy az apró köveket is lehe­tett látni az árok fenekén. Csak hideg volt, mint a jég. Ezt a mély árkot fahíd ívelte át. — Darabig még kerestük Zsigát, később feltűnt, a lányt se látjuk, csak az apát, meg/ az anyát Irigység is volt ben-J. mink, mert leéli szemével va-/ lósággal megbúvóit, bennün-­­[ két ha kacagott, két gödröcs-/ ke jelent meg az arcán, kilát-*, szottak apró gyöngyfogai. El-­ csendesedtünk, tán valameny­í nyien a lányra gondoltunk. [1 ] Elindultunk, szomorúan, '[ csendben, meleg volt mezít-J1 láb jártunk. Egyszer csak meg- * ütötte fülünket valami halk/ suttogás. Felügyeltünk. Gabri.Ji egy kis pufók, huncutkodó, tré­­fálkozó legény a kubikosok'[ közül, hasravágja magát, fü-J­­ét ráborítja a földre... hall-i i­gatózik, mint az indiánok ... [I — Csend legyen ... valamit­­ hallok... — és mutogat a­­ híd alá. [I — Mi is hasravágódunk, egy hasadékon keresztül láttuk, |i Zsiga cimboránk van ott a ír lánnyal, egy sűrű fűzfabokor­­ alatt. Egészen el van pirulva,[ a lány, de a Zsiga is és ne [[ csak ni... Zsiga jókora cso- /­magot szorongat kezében. Hát az meg mi iátét... Nem bír­­tak cérnával, odaszólok hal- ■[ kan, nehogy galibát csináljak: |­ — Zsiga koma... — Szétrebbentek. Csókoló­zást nem láttunk. A csomag | izgatott bennünket. Köhécsel, köszörüli Zsiga a torkát, mint [­ akit rajtakaptak valamin és már mászik is fel. Mikor fel- [, ér, nyújtja a lánynak a kezét, könnyebben felkecmeregjen. Zsiga zavartan ránk néz, kö- [' hécselve szól:­­[ — Ezt a kis csomagot Mar- I| gitja adja nekünk, nehogy­­ megéhezzünk útközben. — Gabri rögtön faggatja, [i mi van benne, jól hátbavá- ■[ gom, fogja be a száját, ne rontsa el a dolgot, majd meg­­nézzük arrébb. A lány moso­­l­­yog valamennyiünkre, kezet fog­ .[ — Fogyasszák jó egészség­gel és menjenek tovább, ne­ [' hogy apukám észrevegyen va- % lamit. [ — Ejha, gondoltuk. Alig ■ vártuk, hogy elhagyjuk valak i mennyire a falut Zsigát kö-­­­rülfogtuk, nehogy megszökjön [ a csomaggal. Kissé távolabb [ leültünk egy feszület tövébe.­­ Kinyitottuk • a csomagot Volt [ abban füstöltkolbász, szalonna, ■ sortka, még birkahús is, főz- [ zuk meg útközben. Vereshagy- ■ máról, krumpliról is gondos- J kodott . — A következő pillanatban [ szalad Zsiga visszafelé, majd ■ jön felénk, magasan tartva­­ egy demiasont ! — Ni csak... még bort is­­ kapott... , — Nem mondom, a fejünk­ [ ben volt a kilenc liter bor, ad- ■ dig cibáltuk a demizsont, rán. J gattuk ide, oda, míg Zsiga­­ hanyatvágódott, a demizson [ összetört.­­ —. Bolondok ... kellett ez [ nektek — mordult ránk. ' — Részeg fejjel összemara- i­zródtunk... a sántaságom is' onnan ered, mert ráestem egy [ tuskára, eltört a lábam, hete- ■ kiig feküdtem kórházban ... [ De lecsúszna egy nagyfröccs ■ erre a betvárosra... [ Harminc szakma között választhatnak pályát a fennjáró szívbetegek Kétnapos ankét kezdődött pénteken a fiatalok pályavá­lasztásáról az Orvos-Egészség­ügyi Dolgozók Szakszervezeté­ben, iskolaorvosok és pedagó­gusok részvételével. Dr. Ko­vács Géza, a tanácsadás egész­ségügyi szempontjait vizsgálva kifejtette, hogy a korai vizs­gálat esetén sok esetben lehet a gyermekeket megfelelő ke­zeléssel alkalmassá tenni olyan őket érdeklő szakmákra is, amelyekre a vizsgálaton még alkalmatlannak bizonyultak. Dr. Várgedő Aladár, az Ifjú­sági Szívbeteggondozó Intézet főorvosa elmondotta, hogy az ágyban fekvő szívbetegek ki­vételével gyakorlatilag ma már minden szívbeteg megta­lálhatja a megfelelő életpá­lyát, egészségének károsodása nélkül. A fenn járó szívbete­gek is mindegy 30 szakma kö­zött választhatnak, a köny­­nyebb zavarokban szenvedők további 70—80 szakma között. A tanácsadás kérdéseit vizs­gálva dr. Takács Márta pszi­chológus kifejtette, hogy a pszichés tulajdonságok, az ér­zelmi beállítottság stb. lénye­gesen meghatározzák, kinek milyen életpályát érdemes választania. KERROGLOBUS VASFÉLGYARTMAM Értékesítő vállalat LEMEZDARABOLÓ ÜZEMÉBEN (VOLT VASDARABOLÓ) ÁPRILIS 14—18. NAPOKON AZ ÁRUKIADÁS SZÜNETEL .IRANnet Két légtornász súlyos balesete Súlyos baleset történt csü­törtökön a Fővárosi Nagycir­kuszban. Két légtornász­ artis­­ta, a 24 éves Csikós Mihály és a 20 éves Frankó Sándor leve­gőszám gyakorlása közbe­n mintegy 10 méter magasból lezuhant. Csikóst életveszélyes, Frankót súlyos állapotban szállították a Költői Anna Baleseti Kórházba. A baleset körülményeiről a Fővárosi Nagycirkuszban a következőt mondták: — A két fiatal, korábban nem hivatásos tehetséges ar­tista, két héttel ezelőtt kapta meg az artista működési enge­délyt. Külföldi vendégszerep­lésre készülve engedélyünkkel, a Fővárosi Nagycirkuszban, az általunk kijelölt biztonságos helyen gyakorolták produkció­jukat. Az előírásoknak megfe­lelően a légtornászok a tulaj­donukat képező apparátot saját maguk állítják fel és ők ma­guk is ellenőrzik annak biz­tonságos felszerelését. Mindez meg is történt, próba közben azonban a sodronydrótból ké­szült nyakbiztosító hurok szét­­bom­lott és ez okozta az artis­ták szerencsétlenségét A kórháziba beszállított sze­rencsétlenül járt fiatalok álla­pota változatlanul életveszé­lyes, illetve súlyos. on/ws/wwwwjvw.www'. A lottó nyerőszámai: 42, 69, 74, 85, 89 Kiskomáromban, a községi művelődési házban megtartott lottósorsoláson a 14. játékhé­ten a következő számokat húzták ki: 42, 69, 74, 85, 89. Hajószerencsétlenség az Atlanti-óceánon Pénteken éjszaka, helyi idő szerint 1.44 órakor Kuba és Haiti között az óceánon hajó­­szerencsétlenség történt. A Viking Princess nevű norvég luxus utasszállító hajó gépháza kigyulladt. A hajón 485-en tartózkodtak, főleg ame­rikai turisták. A kapitány SOS jelzéseket adott le, amire a" miami parti őrség két amerikai hadihajót és egy repülőgépet "küldött a helyszínre. A Cap Nord nevű német tehergőzös, amely szintén fogta a segély­kérő jelzéseket, elsőnek érke­zett a szerencsétlenség színhe­lyére és megkezdte a segítség­nyújtást a bajba jutottaknak. Késő esti jelentések szerint, eddig egy holttestet találtak, míg 15 utasnak nyoma veszett. A tüzet még mindig nem sike­­rült megfékezni. Újabb nagy lakásépítkezések a budapesti peremkerületekben A harmadik ötéves terv so­rán a főváros mintegy 3 mil­liárd forintot juttat a mun­káskerületek fejlesztésére, s ebből jelentős összeget a pe­remkerületi lakásépítkezések­re. Kőbányán öt év alatt 23 új lakótömböt építenek négy- és ■küencemeletes házakból. Új­pesten a régi temető helyén lezer új lakás épül fel, a kerü­let középpontjában csemege ABC áruház, a Fóti úti lakó­telepen új óvoda, az István té­ren korszerű piac. A Fóti úton a SZÖVOSZ-szal közösen szol­gáltató üzletházakat építenek és egész Újpesten fejlesz­tik a csatornahálózatot. Cse­pelen lebontják az elavult földszintes házakat és az öt­éves terv során négy lakótöm­böt építenek 11 emeletes há­zakkal. 02 Budapest 70-es postahivata­­­lában pénteken ínycsiklando­­lozó füstölt hús illata fogadott el bennün­ket. Ez a postahivatal­­kapja és osztja el a fővárosba­­ érkező postacsomagokat, ame­lyeknek csúcsforgalmát szem­lélhettük a pénteki , tetőzés idején. A hivatal vezetői kö­zölték, hogy a csúcsforgalom a gyakorlatban 15 ezer csoma­got jelent. Csütörtökön körül­belül 12 ezer csomag érkezett Budapestre, miként az illat is elárulja, főként házi sonka,­­füstölt oldalas. " Külön teremben "kezelik" az italokat. Különösen Kis­kunhalasról, Soltról és Kiskő­rösről küldtek borral, töltött kis hordókat a budapesti cím­zetteknek. A kiskunhalasi mozgópostához külön vagont­­csatoltak a borszállítmánynak.­­ A forgalom csendesülése ■[szombatra várható, amikor is »­már csak* 12 ezer csomagot jeleztek. Az ünnepek alatt csak az expresszküldeménye­ket és a későn feladott élő vagy vágott baromfit kézbesí­tik. A postaládákból az utóbbi két napban 35 mázsa levelet szedtek össze Budapesten a postások, s a 72-es postahiva­talban — a levélközpontban — pénteken megközelítőleg 3 millió levél és képeslap várt elosztásra, szétküldésre. A húsvéti forgalom króni­kájához tartozik beszámolónk­nak az az adata is, amely sze­rint az állami gazdaságok ke­reskedelmi irodája korszerű hűtőgépkocsikban 25 ezer hús­véti bárányt küldött Olasz-, Francia- és Görögországba. A hazai piacra 8 vagon füstölt húst, sodort és sonkát, s 500 ezer tojást szállítottak az ál­lami gazdaságok. Tizenötezer házi sonka, vagonnyi boroshordó a húsvéti postaforgalomban Osztrák utazási iroda egyik vezetője a bíróság előtt A Központi Kerületi Bíró­ság tegnap kezdte meg Otto Wawronek osztrák állampol­gár, bécsi lakos és nyolc társa bűnügyének tárgyalását. A vád: devizabűntett, vámcsalás és orgazdaság. Bűntetteik so­rán több mint egymillió forint értékű árut csempésztek be az országba, illetve 280 000 forin­tért árut vittek ki, jogtalanul. A 33 éves Wawronek, az österreichische Verkehrsbürg (Osztrák Utazási Iroda) sport­utazási osztályának vezetője, 1960 óta rendszeresen, éven­ként 3—4 alkalommal járt Ma­gyarországon. Osztrák sporto­lók magyarországi, és magyar sportolók ausztriai utazásának­­ügyét intézte. 1963 őszén is­merkedett meg Juhász Andor­ral, aki valamikor maga is sportoló volt. Juhász régebben Ausztriába disszidált, onnan­i kegyelemmel 1961-ben tért ha­za. Sógora, Pálffy Imre, aki tudott arról, hogy Juhásznak­­mindkét államban széles körű­­ismeretsége van, felbiztatta, hogy használják ki ezt a lehe­tőséget üzletelés céljára. Erre­­kedvező alkalmul szolgált az 1963. évi októberi budapesti magyar—osztrák válogatott labdarúgó-mérkőzés. Juhász ekkor kereste fel a Wiener SC labdarúgó-szakosztályának ve­zetőjét, aki megismertette őt Otto Wawronekkel. Tényleges üzleti kapcsolatba 1964 feb­ruárjában kerültek, s ez egé­szen 1965 áprilisáig tartott. Ek­kor Juhász Andor megretten­ve az egyre terebélyesedő "üz­leti fejleményeitől, önmagát és társait feljelentette. Az országba csempészett árukat, amelyek nagy része Klein Alfréd bécsi kereskedő tulajdonát képezte, részben az elsőrendű vádlott, többnyire azonban osztrák autóbuszsofő­rök hozták az országba. A si­keres csempészés után az áru­kat — orkán kabátokat, karórá­kat, nylonharisnyákat stb. — Wawronek vette át és továbbí­totta a megadott címekre­ A tárgyalás első napján a bíró­ság az elsőrendű vádlottat hall­gatta ki, aki a terhére rótt bűncselekményeket elismerte. A tárgyalás több napig tart. se m­. Ötszázezer tüdőszűrés és BCG-oltás Szabolcsban Szabol­cs-Szatmá­r megye ta­nácsának végrehajtó bizottsá­ga pénteken megtárgyalta a tbc elleni küzdelem további feladatait. A múltban ezen­ a vidéken élt a legtöbb tébécés beteg. Most­ viszont sikeres az egykori népbetegség elleni küzdelem: a múlt évben az ál­landó és a mozgó ernyőfény­­kép-szolgálat segítségével 386 ezer felnőttnél végezt­ek tüdő­szűrést, 100 ezernél több húsz éven aluli kapott BCG védőol­tást. A betegeket most már gyorsan el tudják helyezni, s a lakosságot évenként része­síthetik tüdőszűrésben. ITT A TAVASZ! ESEDÉKES A HÚSVÉTI AJÁNDÉKOK BESZERZÉSE SZÉP AJÁNDÉK, KEDVES MEGLEPETÉS AZ ILLATSZER! KÖLNIVIZEK, PARFÜMÖK, MANIKŰRKÉSZLETEK, DÍSZDOBOZOK, ÚTIKÉSZLETEK VÁRJÁK ÖNT IS AZ ILLAT­SZE­RBOLT­OKBAN! BŐSÉGES VÁLASZTÉK ELŐZÉKENY KISZOLGÁLÁS SZAKSZERŰ TANÁCSADÁS

Next