Magyar Nemzet, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-09 / 58. szám
2 • s hanem el kell távolítani az elnöki tisztségből és vizsgálatot kell indítani ellene. A fegyveres erők képviseletében felszólaló dandártábornok ugyanakkor hangoztatta, a kongreszszusban helyet foglaló katonák megakadályoznák az olyan kísérletet, hogy erőszakkal fogadtassanak el határozatot a Szukamno-ügy kivizsgálására. A tábornok kijelentette, nem akarnak további vérontást és kerülni kívánják a szélsőséges akciókat „az öreg” értsd: Szukamo ellen. Wilson befejezte közös piaci tájékozódó tárgyalásait Körkép a hat ország álláspontjáról Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: Wilson miniszterelnök és Brown külügyminiszter luxemburgi látogatásával szerdán formálisan is befejeződött a brit kormány közös piaci „felderítése". A januárban kezdődött körtárgyalás lezárulásával angol megfigyelők így osztályozzák a közös piaci „iratok” reagálását Nagy-Britannia csatlakozási szándékára: Franciaország: De Gaulle elnök barátságosabbnak mutatkozik Anglia iránt, mint az 1962—63-as tárgyalások idején, amikor megvétózta a brit tagfelvételi kérelmet, de minden valószínűség szerint ezúttal udvarias formába öltöztetve fogja befagyasztani a csatlakozásra irányuló brit erőfeszítéseket. Nyugat-Németországi Nyilatkozataiban támogatja ugyan Nagy-Britanniát, de részéről semmiféle kezdeményezés sem várható az angol csatlakozás segítésére. Belgium: — Támogatja Angliát, de a kormány egyes tagjai nem lelkesednek különösebben a brit csatlakozás gondolatáért. Hollandia és Olaszország: — Fenntartás nélkül támogatja Nagy-Britanniát, de nem hajlandó kenyértörésre vinni az ügyet Párizzsal. Luxemburg: Rokonszenvez Angliával, de felfogását (más tagállamokéhoz hasonlóan) befolyásolja az a francia figyelmeztetés, hogy Nagy-Britannia és más EFTA-országok csatlakozása szétrombolhatja a Közös Piac alapjait. Wilson miniszterelnök kedden közölte a parlamenttel: húsvét előtt nem várható kormánydöntés arról, hogy a felderítő tárgyalások alapján előterjessze-e Nagy-Britannia formális tagfelvételi kérelmét. Kialakult a francia választások második fordulójának mezőnye Párizsból jelenti az MTI: 185 választókerületben kommunista jelölt képviseli a baloldalt a gaulleista és más jobboldali jelöltekkel szemben a baloldali pártok megállapodása értelmében a franciaországi nemzetgyűlési választások vasárnapi második fordulójában. A helyi szervezetek a központi megállapodásnak megfelelően csaknem mindenütt végrehajtották az egyezményt. A kormánytöbbség és a demokratikus centrum a kölcsönös lemondásokról országos megállapodástnem kötött. Helyileg azonban a legtöbb helyen megegyezés született a centrista és a gaulleista jelöltek kölcsönös visszavonásáról. A második forduló előtt meglepetésszerű döntés is született. Maurice Faure, a Radikális Párt volt elnöke, aki tavaly ősszel szakított a baloldali föderációval a kommunistákkal kötött megállapodás miatt, most ismét belépett a szövetségbe, és kérte a baloldal, s ezen belül a kommunisták támogatását. A szövetség meghatározott feltételekkel, írásban vállalt garanciák ellenében elfogadta Faure belépését, és megígérte számára a támogatást. A kommunista jelölt is visszalépett javára. (Kuala Lumpur, Reuter) Négynapos hivatalos malaysiai látogatásra Kuala Lumpurba érkezett Lübke, az ázsiai körúton levő nyugatnémet államelnök. Magyar Namzet Garrison ügyész nyilatkozata a Lityeraturnaja Gazetának A jövő héten nyilvánosságra hozzák a New Orleans-i vizsgálat első eredményeit Moszkvából jelenti a TASZSZ. James Garrison New Orleans-i ügyész nyilatkozatot adott a moszkvai Lityeraturnaja Gazeta tudósítójának. " Kitartok véleményem mellett, hogy Kennedy elnök ellen összeesküvés történt. Az összeesküvés szálai New Orleansba vezetnek, részesei élnek, ismerem és szándékomban áll leleplezni őket. Ami Oswaldot illeti,meggyőződésem, hogy valamiképpen részt vett az összeesküvésben, de nem játszott főszerepet. Az ügyész elmondta, hogy az összeesküvéssel kapcsolatos vizsgálat első eredményei március 14-én kerülnek nyilvánosságra, amikor Clay Shaw a bíróság elé áll. — Egészben véve három—hat hónapra van szükségem, hogy végrehajthassam az összeesküvés többi részvevőjének letartóztatását, feltéve, hogy azok időközben nem hagyják el az ország területét — fűzte hozzá. — Véleményem szerint nem fenyeget semmiféle veszély — jelentette ki az ügyész a tudósítónak arra a kérdésére, tett-e valamilyen lépést biztonságának védelmében. Meredith is pályázik Powell mandátumára Harlemben New Yorkból jelenti a Reuter. James Meredith, a Mississippi állami egyetem első néger hallgatója, kedden bejelentette, hogy indulni kíván a harlemi választókerületben április 11-re kitűzött képviselői pótválasztáson. Rockefeller New York-i kormányzó azért tűzte ki a pótválasztásokat, mert Adam Clayton Powell néger baptista lelkészt, a harlemi képviselőt, különböző vádak miatt a kongresszus megfosztotta mandátumától. New York-i megfigyelők mindazonáltal úgy vélik, hogy Meredith, Powellel szemben, aki a pótválasztáson ismét indulni fog, esélytelen. Kijárási tilalom az indiai Rajasthan fővárosában Politikai önszemlének kisebbségi kormány kinevezése miatt Új-Delhiből jelenti a Reuter, a UPI és az AFP. Jaipurban, Rajasthan állam fővárosában a keddi véres eseményeket követően megerősített katonai és rendőri járőrök cirkálnak az utcákon. A városban vasárnap tüntetések kezdődtek amiatt, hogy a választásokon kisebbségben maradt Kongresszus Párt képviselőjét bízták meg az állam új kormányának megalakításával. A helyi kormányzat vezetői szerint a tüntetők kedden megtámadták a karhatalmat és az önvédelemből használta fegyverét. Ellenzéki politikusok szerdán kijelentették, hogy a kiadott hivatalos jelentéssel szemben a keddi összetűzéseknek nem hat halálos áldozata és mintegy 30 sebesültje volt, hanem a halottak száma eléri a harmincat és igen sok a sebesült. A hatóságok a zavargásokkal kapcsolatban vasárnap óta 328 személyt vettek őrizetbe. A városban kijárási tilalmat rendeltek el, a közhivatalok, iskolák és üzletek szerdán zárva maradtak. Kalkuttában, Nyugat-Bengália fővárosában a rendőrség bejelentette, hogy összeesküvést fedeztek fel Az összeesküvők Adzsai Mukerdzsi mi niszterelnököt olyan módon akarták megölni, hogy személygépkocsijának egy súlyos teherautóval akartak nekihajtani. i Személyes ügyben— 1966 márciusában a budapesti svájci nagykövetség udvarias levélben felkért, látogassam meg őket. Átadtak nekem egy vörös papírra nyomott, francia és német nyelvű okmányt, amelyben a "Schweizerische Bundesanwaltschaft" (Le Ministére Public Federal) értesít, hogy ellenem beutazási zárlatot ("Einreisesperre") léptetett életbe. Aktaszámjelzés nélkül közli: "biztonsági okokból" megtiltja, hogy svájci területre lépjek. Amennyiben mégis megtenném, úgy 6 havi fogház — 10 000 svájci frank pénzbüntetéssel egybekötve — fenyeget. Közli egyben, hogy a végzését a svájci "Rendőri Közlöny" szerkesztőségének is megküldték, hogy az közhírré tegye. Természetesen minden állam szuverén joga vízum kiadása,avagy megtagadása. Én azonban beutazás iránti kérelmet az időben nem nyújtottam be, érthetetlennek találtam a döntést. Éltem tehát azzal a joggal, amelyet a rendelkezés megjelölt és "30 napon belül" fellebbezést nyújtottam be. Ebben előadtam, hogy miután szokatlan módon semmiféle indokolás nem jelöli meg a tilalom okát, csak jogfenntartó fellebbezést jelenthetek be. Kértem, közöljék velem az indokokat, hogy azokkal szemben állást foglalhassak. Május 31-én újból meghívást kaptam a nagykövetségre. Ekkor átadtak nekem egy újabb végzést. Ebben közült, hogy a csalák "Suspensionsverfügung" szerint 10 napos beutazási engedélyt adnak részemre, amelyért a vízumdíjon kívül további 10 svájci frankot kell lefizetnem. Továbbá: köteles vagyok ezt az engedélyt a beutazáskor a határőrségnél lepecsételtetni, a kiutazáskor pedig oda visszaszolgáltatni. Továbbá megérkezésem napján köteles vagyok a berni Bundesanwaltschaftnál jelentkezni, ahol majd közlik velem a rendelkezés okait. Nem kívánom részletezni „ utazásom "kellemességeit*. Csak annyit: a határon kiderült, hogy arcképem sokszorosítva egy rendőrségi »Fahndangsbuch«-ban minden határőrségen és az idegenellenőrző rendőrségeken minden városban a rablógyilkosok, csalók, tolvajok és más körözött személyek társaságában megtalálható. Nyilván ennek köszönhettem, hogy a zürichi szállodában, ahol első éjszakámat töltöttem, már hajnali 5 órakor telefonon egy érces hang arra szólított fel, hogy haladéktalanul öltözzem, s menjek le a portára, ahol ők,, az idegenellenőrző rendőrség" tagjai várnak. Még szerencse, hogy megérkezésem után azonnal jelentkeztem telefonon a berni államügyészségen és így helyzetem legalizálva volt. Másnap, megbeszélésszerűen átutaztam Bernbe, ahol a rendőrfőnökségen kellett jelentkeznem. Meglepetésemre, ahelyett, hogy a főállamügyészség kitiltásom okait közölte volna velem, az idegenellenőrző rendőrség két és fél órás kihallgatásnak vetett alá, amelynek furcsa lefolyását itt nem kívánom részletezni. A felvett jegyzőkönyv másolatának kiadását is megtagadták, majd végül erélyes követelésemre közölték: kitiltásom oka, hogy »Kecskési- Tollas Tibor ügyében okiratok másolatait adtam át egy svájci ügyvédnek«. Két hónappal később, augusztus 2-án igen udvarias levélben ismét a budapesti svájci nagykövetségre kérettek, s ekkor az "Eidgenössisches Justiz- und Polizeidepartement" leiratával tudomásomra adta: 1966. augusztus 31-ig beadhatom fellebbezésemet abban az esetben, ha újabb 500 forint fellebbezési költséget lefizetek. A jelzett határidőig a kért összeget lefizettem és fellebbezésemet beadtam. Ebben a tényállást az igazsághoz híven előadtam. "Ottani tartózkodásom alatt arra illetékes svájci helyről felhívták figyelmemet: Kecskési-Tollas Tibor, osztrák állampolgár, egy müncheni emigráns-nyilaslap kiadó-szerkesztője, állandóan Svájcba jár, ott antiszemita izgatást folytat és ilyen irányzatú egyesületbe igyekszik tömöríteni a Svájcban élő magyarokat. Kérték, hogy hazautazásom után igyekezzem megállapítani, ki ez a Kecskési és valóban „szabadságharcos költő”-e, aminek kiadja magát?" Hazaérkezésem után sikerült megtalálnom annak a bírósági tárgyalásnak a teljes anyagát, amelyből kitűnt, hogy ez a soknevű Kohlmann-Kecskési- Tollas Tibor, a háború alatt csendőrtiszt volt, s a beregszászi gettó gyilkos-deportálója. "Szabadságharcos", pláne "költő" soha sem volt. Mindezt okmányok is bizonyították, köztük Kecskési-Tollas sajátkezű rajza, amelyet a beregszászi deportálásról készített, ahonnan 10 000 üldözöttet szállított, százával vagonokba gyömöszölve, Auschwitz gázkamráiba. Háborús bűneiért 15 évi fegyházra ítélték. Ennek egy részét ki is töltötte, amikor az 1956-os események folyamán sikerült neki is a váci fegyházból kiszabadulnia. Az igazság az, hogy nem csatlakozott a fegyveres ellen forradalmárokhoz, hanem sietve elpucolt az országból. A fontosabb okmányok közlésével cikksorozatot írtam a magyar sajtóban, amelyet számos külföldi lap átvett. Ekkor egy svájci szervezet, ügyvédje útján, az illetékes svájci hatósághoz, a berni idegenellenőrző rendőrséghez feljelentést adott be. Ebben "védelmet kértek egy osztrák állampolgár ellen, aki Svájcban svájci állampolgárok ellen lázit és antiszemita mozgalmat szervez". Ezt a tényállást adtam elő és bizonyítottam be berni kihallgatásom során és ezt ismételtem meg fellebbezésemben is. Október 7-én megint a nagykövetségre kérettek. Újabb végzés: "Megállapítást nyert, hogy 1966. január 1-i cikkében Tollas magyarországi emigráns svájci tevékenységéről írt, s ez alkalmas arra, hogy a Svájcban élő menekülteket nyugtalanítsa. Ezért fellebbezését elutasítjuk. A fellebbezés okozta költségek az ön által lefiizetett 500 forinttal fedezést nyertek." , Most legalább írásban kaptam meg, hogy a beutazási tilalom oka: egy budapesti lapban írott cikkem, amely megítélésük szerint alkalmas nyugtalanításra. Cikkem megjelenése óta eltelt 13 hónap bebizonyította, hogy megítélésük helytelen volt, cikkem senkit sem "nyugtalanított". Ugyanakkor hallgatnak arról, hogy Kecskési-Tollas állandó svájci antiszemita agitációja valóban hónapok óta milyen nyugtalanságot idézett elő az ott élő magyar emigránsok, sőt svájci állampolgárságú lakosok körében is. Hiszen a Kecskési elleni feljelentést éppen e svájci állampolgárok nyugtalankodó hivatalos képviselete nyújtotta be, kérve védelmet egy idegen állampolgár antiszemita agitációja ellen... Ennyi a tényállás. Nehogy azonban az a nézet merülhessen fel, hogy mindez az érdekelt újságíró szubjektív álláspontja, engedtessék meg nekem, hogy szó szerint idézzek egy ismert zürichi hetilapot, a "WELTWOCHE"-t. Ez a lap a közelmúltban heteken át szerkesztőségi cikksorozatban bírálta a svájci rendőrséget. A cikksorozat címe: "Staatspolizei in einer Demokratie". Kissé gunyoros cím! Közismert, hogy Svájcban állandóan azt igyekeznek elhitetni: ott "teljes a szabadság és főképpen tökéletesen szabad a sajtó!" Most azután e nagy svájci polgári lap megmutatta a valóságot: cikksorozata keretében példák tömegét hozta fel arra, miképpen jár el a svájci rendőrség és hogyan korlátozza a polgárok jogait. Az egyik példa, nagy meglepetésemre, így hangzott: "Tíz éve annak, hogy magyar menekültek Svájcba érkeztek. Nagyszerű idő volt ez, a törzsasztaloknál hangoskodhattunk, bátor beszédeket tarthattunk arról, hogy milyen botrányosan viselkedtek az oroszok és jótékonyságot lehetett gyakorolni a szegény menekültekkel szemben. Megmutathattuk tehát milyen jó ez a Svájc, amely példaképe lehet más államoknak. Ezt a jóakaratot élvezte egy olyan ember is, akit a történelmi események folyamán a börtönből engedtek ki. Münchenbe menekült, onnan azonban rendszeresen utazott Svájcba, hogy ott előadásokat tartson és szervezkedjék. Külföldieknek ugyan minden politikai tevékenység nálunk tiltva van. Aki azonban kommunista börtönből érkezik, bizonyos külön jogokat kell, hogy élvezzen. Még az Államrendőrség tisztviselői is szemet hunyhatnak, ha kell. Ugyanez időben, amikor ez az emigráns politikus az ő háborús veteránszervezeteit Svájcban látogatta, hogy őket jobboldali, helyesebben szélsőjobboldali vonalra irányítsa, egy másik magyar is felbukkant Magyar útlevéllel és érvényes magyar kiutazási engedéllyel. Ez az ember történész és szerzője egy tanulmánynak, amely a XII. Pius pápát nagyvonalúan védelmébe vette. Ezúttal azonban nem az ő Piuskönyvével jött, hanem egy dossziéval, amely egykori honfitársáról szólott. Ebből, kétség nélkül, kitűnt, hogy ez a ma Münchenben élő menekült, annak idején azért volt bezárva, mert a háború alatt hírhedt nyilaskeresztes volt. A budapesti bíróság 15 évi börtönre ítélte, ahonnan 1956-ban a magyar felkelés során kitört. A széles körű dokumentumanyagot Svájcban behatóan megvizsgálták és hitelesnek találták. Illetékes emberek az illetékes rendőri hatóságnál közbenjártak és beutazási tilalmat kértek a háborús bűnös ellen. A rendőrség valóban nekilátott és cselekedett. Beutazási tilalmat bocsátott ki — de nem az emigráns magyar ellen —, hanem a magyar történésszel szemben, aki a jogért harcolt. Valóban nehéz a rendőrség embereinek különbséget tenni. Számukra csak egy szabály van, amelytől az egyszerűség kedvéért soha sem térnek el: aki kommunista börtönben ült, az nem tettes, hanem áldozat," így a "Weltwoche". A szerkesztőségi cikksorozat írója — svájci barátaim szerint — egyébként a széles körben ismert Alfons Matt, a lap neves politikai főszerkesztője. Szabadjon végül még, most már valóbanszemélyes kérdésben" megmagyaráznom, hogy számomra e kitiltás mit jelent? Húsz éve jártam — évente többször is — Svájcba. Egyszer sem szórakozás vagy turisztikai utazás céljából. A világhírű berni, zürichi, baseli könyvtárakat, a genfi Nemzetközi Vöröskereszt levéltárát látogattam, hogy e helyeken kutatómunkát végezzek. Svájcba készült könyveim sora. Ottani könyvkiadónál jelent meg angol nyelvű könyvem. A svájci sajtónak az üldözöttekért folytatott nagyszerű küzdelméről egy másik német—magyar nyelvű könyvem. Közvetlenül kitiltásom előtti időben fejeztem be a húszéves kutatómunkát, amelynek eredménye német nyelven most van nyomás alatt. Rövidesen dokumentumok százaival fogja beigazolni, hogy a svájci sajtó az 1944. év folyamán milyen hősi küzdelmet folytatott, hogy "a szabad Svájc ne kövesse Hitler módszereit, ne csatlakozzék a nácikhoz, őrizze meg függetlenségét. Végül még közvetlenül a kitiltás előtt elkészültem egy másik, szintén német nyelven megjelenő könyvem anyagának összegyűjtésével, amely ugyancsak Svájcot érdekli elsősorban. Ez ismerteti a budapesti svájci követség egykori főkonzulának, Cári Lutznak az érdemeit, aki 1944—45. év folyamán Budapesten a nácik és a nyilasok karmaiból csaknem 50 000 üldözöttet ragadott ki és mentette meg életüket. Kitiltásom abban akadályoz meg, hogy e műveim kéziratát végső ellenőrzés, esetleges hibák kijavítása, vagy újabb adatok kiegészítése céljából a helyszínen szakemberekkel megvitathassam. Kizárólag ez indított fellebbezésem beadására, s késztetett a svájci bürokráciával folytatott immáron egyéves hiábavaló küzdelmemnek a nyilvánosság előtti feltárására. Lévai Jenő .Csütörtök, 1967. mortani 9. A bolgár hírügynökség helyzetelemzése Kína a „mérsékeltek" és a „szélsőségesek" harcának időszakában Pekingből jelenti a BTA. A kínai "kulturális forradalom" új szakaszba lépett. A mostani helyzetet egyrészt a Liu és Teng vezette Mao-ellenes csoport leverése, másrészt a Maocsoporton belüli ellentmondások kiéleződése jellemzi. A Mao-csoportnak sikerült megsemmisítő csapást mérnie Liu Sao-csire, Teng Hsziaopingre, Tao Csűre, Peng Csejrre és másokra. Ennek hatása mind Pekingben, mind pedig vidéken fenyegető méreteket öltött, felkavarta a párt, az állami és a gazdasági kádereket, az ország gazdasági életét Lin Piao, a Mao-csoport legaktívabb embere Kang Senre és Csen Po-tára, a Politikai Bizottság két tagjára, valamint Mao feleségére, Csiang Csingre támaszkodott Lin Piao háttérben Tekintettel a munkásság, a parasztság, a pártkáderek és a hadsereg nagy részének ellenállására, az országban létrejöttek a nyílt polgárháború kirobbanásának objektív feltételei. Ez kiélezte az ellentmondást a Lin Piao által képviselt "szélsőséges* és a Csou En-laj által képviselt "mérsékelt** erők közt Az utóbbi időben mind kevesebbet lehet hallani Lin Piaóról, december óta nem szerepelt nyilvánosan, és a néhány héttel ezelőtt Kínában járt albán katonai küldöttséget sem fogadta. Cseu En-laj hatalma Úgy látszik, hogy januárfebruár óta Csou En-laj került előtérbe, aki ugyan támogatja a "kulturális forradalom" fő irányzatát, Mao politikai irányvonalát de ellenzi a durva módszerek alkalmazását. Sikerült neki megvédenie a "Vörösgárdisták által "ellenforradalmároknak kikiáltott Csen Ji, Tan Csen-lin, Li Fu-csin, Li Hszien-nien miniszterelnökhelyetteseket. Csou En-laj hatalmára jellemző, hogy sok esetben Mao, Lin Piao, a Központi Bizottság, a KB katonai bizottsága és a KB forradalmi csoportja nevében tevékenykedik, ő kezdeményezte azokat az intézkedéseket is, amelyek lényegében korlátozzák a különböző "vörösgárdista" szervezetek tevékenységét. Csou En-laj több beszédében x-korrekciókat* sürgetett, követelte a pártszervezetek és jogaik helyreállítását Lehetséges, hogy szeretnének fordulatot elérni a "kulturális forradalomban*. "Vörösgárdista* anyagok szerint maga Mao is felszólalt Nem mondható, hogy a "szélsőséges erők beletörődtek ebbe a helyzetbe. Februárt, márciust és áprilist továbbra is axpártellenes és revizionista elemek" leveréséért, a hatalom megszerzéséért vívott harc döntő hónapjainak hirdetik. Országos katonai kiképzés A tanintézetekben, valamint a párt, a közigazgatási és a katonai intézményeknél folyó katonai kiképzéssel kapcsolatban Lin Piao, a KKP Központi Bizottságának elnökhelyettese azzal a kéréssel fordult Mao Ce-tunghoz, hogy ennek a rendszernek országos érvényt szerezzenek. Mao Ce-tung válaszában utasítást adott, hogy az egyetemeken, a középiskolákban és az általános iskolák felsőbb osztályaiban országosan vezessék be az évi húsznapos katonai kiképzést. A napi kiképzés nem haladhatja meg a négy órát A párt, az igazgatási és a katonai intézményekben a fiatalok és a középkorúak részére szintén be kell vezetni az évi húsznapos katonai oktatást i. (Párizs, TASZSZ) Egyezményt írtak alá a francia fővárosban arról, hogy az Egyesült Államok vállalja több nyugat-európai ország közös mesterséges holdjának felbocsátását