Magyar Nemzet, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-14 / 62. szám

4 A HÉT FILMJEI Csend és kiáltás Új magyar film Hat és egy harmad — ezt a számot viseli műveinek lis­táján (nem számítva persze rövidfilmjeit, riportjait és ta­nulmányait) Jancsó Miklós új filmje, a Csend és kiáltás. Az első kettő (A harangok Rómába­­mentek, és a Három csillag egyike) inkább előjá­téka egy művészi pályának, amelyet az Oldás és kötés ala­pozott meg. Jancsó ekkor ol­dotta el magát a hagyomá­nyos ábrázolásmódtól és kö­tötte meg egyéni stílusának első elemeit Az Így jöttém­ fölkeltenie ugyan már a fi­gyelmet, de valójában csak később, visszamenőleg aratott sikert A fordulatot a Szegénylegé­nyek hozta meg, egyben a vi­lágsikert is. Kötetnyi mélta­tás jelent meg róla, rendsze­rint ujj egyéni stílus, erőtel­jes, vizuális nyelv megterem­tőjeként ünnepük, Antonioni, Fellini, Bergmann és Resnais társaságában az európai mű­vészetnek e pillanatban leg­érdekesebb egyéniségeként emlegetik. A hazai közönséget és kri­tikát Jancsó megosztotta: akadnak szenvedélyes, mond­hatni elfogult hívei, s vannak éppoly szenvedélyes, gyakran ugyancsak elfogult ellenfelei is. A Jancsó-perben új bizo­nyíték a Csend és kiáltás. Mit bizonyít? Jancsó erényei, vagy inkább hibás ingerük az el­lenkezéseket? A nézőnek kell-e megtanulnia, megszok­nia az erőteljesen vizuáls áb­rázolást, vagy Jancsónak kell leszoknia a­­ modorosságokról? Egyéni stílust, új tükrözési szöget teremtett-e Jancsó, vagy csak ismétli önmagát? Csak a lényeget mondja-e el filmjeiben fontos témákról, vagy téma híján lényegtelen mozzanatokat hajtogat csu­pán? Ő morbid-e, vagy a vi­lág, amelyet ábrázol? Lelke­sít, vagy lehangol? Tartal­mas, vagy formalista? Három kérdésre kell választ keresnünk Jancsó új filmjé­ben, hogy bennük feleletet kapjunk az előző kérdésekre is: miről szól, mit vall, s ho­gyan? A bevezető dokumentum­fotói félreérthetetlenül elhe­lyezik ezt a történetet a tör­ténelemben: a darutollas el­lenforradalom tombolása ide­jén játszódik ez a film, 1919 végén, vagy inkább 20-ban. Bújdosó vöröskatonákra va­dásznak a csendőrök. A győ­zelem első mámorán, az első bosszún már túlvannak: már játszanak áldozataikkal és már velük magukkal hajtat­ják végre a rájuk rótt ítéle­tet. Az ellenforradalomnak kedvelt módszere ez: hadd eméssze ell ölje, gyilkolja ma­gát a legyőzött. Félreeső tanyán vöröskatona rejtőzik. A gazda is vele volt a Lenin-zászlóaljban, csak­hogy ő gyenge, megfélemlített ember. Az asztalfőn az asz­­szony ül, nagygazda­ lány. Ő rejti, bújtatja a szökött kato­nát, teheti: a maga és húga erényével fizet a csendőrpa­rancsnok elnézéséért. A megalázkodásnak és a megaláztatásnak csak kezdete van: a fehérterror újabb és újabb embertelenségekkel kí­nozza áldozatait Jancsól az érdekű, mit bír ki az ember, mikor és miért vált át maga is az embertelenségre s mi a titka annak, ha valaki mégis mindvégig megmarad ember­nek. Jancsó a rettegésnek, a fé­lelemnek, a megalázottságnak azt a halálos csöndjét írja le, amely az ellenforradalom fö­lülkerekedésére támadt az or­szágban. Benne az egyetlen, eszméltető kiáltás egy pisz­tolylövés. A kommunista hős utolsó fegyverténye ez; ami­kor arra akarják kényszeríte­ni, hogy végezzen önmagával, ő a fegyvert arra használja, amire való: tüzel az ellenség­re. Bevallom, csődöt mond az a szándékom, hogy sorra-rendre elmondjam, miről szól a Csend és kiáltás. Maga a film gátol meg abban, hogy el­mondjam, elismételjem, föl­mondjam a meséjét. Azért-e, mert túlságosan sok a rejtély benne? Igen, Jancsót nem alaptalanul éri a vád, hogy mellőz olyan információkat, amelyek egy-egy történet meg­értéséhez nélkülözhetetlenek. Nem informál például a csa­ládon belüli kapcsolatokról. Nem határozza meg pontosan, mi kapcsolta össze a múltban az üldözött vöröskatona és az őt üldöző csendőrparancsnok életét. Az ilyesfajta informá­cióknak nagy részét Jancsó nem a megszokott kényelmes módon, nem párbeszédekben közti, hanem a cselekmény látható mozzanataiban. Még­hozzá koncentráltan: magát a viszonyt, a kapcsolatot, az el­­téphetetlen, rejtett szálakat érzékelteti. Értem, miért teszi. Hiszen voltaképp mindegy, hogy két embert rokonság, ba­rátság, közös, vagy éppen szembenálló emlékek fűznek-e össze; a kapcsolatok minémű­­sége lényeges vonásaiban a jellemekből és összeütközé­seikből tetszik ki. Jancsó ta­lán éppen azt akarja, hogy a mélyebb, lényegesebb kapcso­latokat vagy szembenállásokat keressük meg, ahelyett, hogy megelégednénk a felszínes in­formációkkal. Talán könnyebb meghatá­roznunk, hogy mit mond az új Jancsó-film. Valójában ez is nehéz, mert sokat mond. Először is aprólékosan, kór­­ismeszerűen leírja a fehér­­terror természetét, az elnyo­más módszereit, a kiszolgál­tatottság szüntelen érzékelte­tésétől kezdve a folyamatos megalázáson, megbéklyózáson, megfélemlítésen és meggy­alá­záson át az orgyilkosságig Az­után bebizonyítja, hogy a gyá­vaság, a megalkuvás, a kétszí­nűség láncreakciót szül, s kér­lelhetetlenül oda vezet, amit el akart kerülni. Bebizonyítja, hogy ha az ember bármi áron meg akar maradni, elveszíti önmagát; aki oly görcsösen és emberi tartás nélkül ragaszko­dik az életéhez — a puszta életéhez —,voltaképpen ön­gyilkos. Végül körüljárja, fölméri és leírja a forradalmár magatar­tását. Nehéz, szinte lehetetlen körülmények között ábrázolja őt: üldözötten, bujdosásra kényszerülve, mások rej­tekére szorultan, tehetetlenségre kár­hoztatva. Azt vallja, hogy egyedül a forradalmár tud ilyen körülmények között is igazán ember és igazán hős lenni, mert másokért él és másokért hal. Nem a ma­ga sorsán emésztődik, ha­nem a szeretteién, meg nem alkuszik, érzelmi okokból meggyőződését föl nem áldoz­za. S ha fegyvert kap (egyet­len golyóval, hogy magát meg­ölje), az ellenségre lő. Sok ez. Jancsó annyi min­dent mond, hogy mi szerényen elhárítjuk: szívesebben beér­nénk kevesebbel is. A harmadik kérdés: hogyan adja elő mondanivalóját Jan­csó. Bonyolultan, jelképekben, látványban és mozgásban. *A rendezők kényszerítik a kö­zönséget, hogy részt vegyen rejtvényükben ...* — írja Ján­oséról, Fábriról és Kovácsról egy norvég esztéta. Ez a rész­vételi kötelezettség okozza a legtöbb problémát. Tőmonda­tos párbeszédek, a cselekmény leszűkítése az élet alaphelyze­teire (evés, ivás, alvás, szere­lem, nemiség), mozgás, mozgás és mozgás, szüntelen járás­kelés még akkor is, amikor épp a m­egbéklyózottságot, a tehetetlenséget ábrázolja; lé­nyeges információk csak a ké­pek képzőművészeti kompozí­ciójába, a tájba, a táj és az ember kapcsolatába, az embe­rek mozgásába rejtve — ez Jancsó kifejezésmódja, ha úgy tetszik: rejtvénye, amelyet meg kell fejtenünk. Fáradságosan, erőfeszítések árán, vissza-visszagondolva, motívumokat azonosítva, ösz­­szefüggéseket és ellentmondá­sokat keresve, föltevésekkel bíbelődve kell megfejteni a film nézése közben, s még utá­­na is, netán újra megnézve, s most már tudatosan figyelve minden részletet Szokatlan dolog ez moziban: rászoktunk, hogy a film irodalmilag meg­fogalmazható cselekményt me­sél el, hogy jórészt a párbe­szédekből megtudhatunk min­dent, ami lényeges, s hogy mi­re a »vége­« felírat megjelenik, minden tisztázódik. Jancsó bonyolultsága legin­kább az egyszerű részletek halmozásából adódik. Filmje rengeteg kis, apró dráma: pil­lanatnyi drámák szüntelen so­rozata, önmagában mindegyi­ket a legegyszerűbben, szinte naturalista közvetl­enségg­é ábrázolja, a részletekben sem­mi jelképesség, az élet egy-egy darabja, egy-az-egyhez ábrá­zoltan. A mozaikoknak ez a bő áradása fárasztja el, törhe­ti meg a nézőt, megfosztja a kikapcsolódástól, s még a mo­tívumokat összekötő, pihente­tő passzázsoktól is, mert rá­adásul a film kötőanyaga a szüntelen mozgás. Kétségtelen, hogy ezzel megnehezíti a né­ző számára a részletek össze­függéseinek és végső értelmé­nek megtalálását, mert ezt a feladatot teljes felelősséggel őrá hárítja. Jancsó gondolatmenete film­jeinek sorozatában ismerhető föl. Az Így jöttem a magyar történelem döntő fordulatá­nak fölidézése, tudatos végig­gondolása, jelentőségének ér­telmének, hatásának és elkö­­telezésének vizsgálata. Ezt tri­lógia követi: az előzmények földolgozása. A három legfon­tosabbat emeli ki 1945 előzmé­nyei közül, 1848-at, 1917-et és 1919-et; mindegyiket egy vál­ságos pillanatban mutatja be (esetleg évek távolából), nyil­ván azért, hogy a legyűrni va­ló hibák és a maradandó eré­nyek egyaránt szembetűnje­nek. De az, hogy célját elérje, hogy szándékát megértsük Jancsón is múlik. Meg kell zaboláznia magát, nehogy jó­szándékú kiáltására csak csend legyen, a válasz. Zay László IX. KER. INGATLANKEZELŐ VÁLLALAT VÁLLALATBA ADNA a IX. ker., Aszódi telep 23., 24., 25., 26. földszintes épületek TELJES FELÚ­JÍTÁSI MUNKÁIT, 1968. ÉVI KIVITELEZÉSRE Az együttes kivitelezési összeg körülbelül kétmillió Ft Az egyes épületeket külön-kü­lön is vállalatba adjuk. A munkahelyen felvonulási épületek, hideg-melegvizes mosdók, raktárak rendelkezésre állnak. Ugyanitt 1969. év­ben is 4 épületet hasonló kivitelezési összegért vállalatba tudunk adni JELENTKEZÉST IX. FERENC KÖRÚT 8. SZÁM ALÁ KÉRÜNK Maga Nemzet. Borogyino A nagyszabású tömeg­jelene­tekhez szokott néző is megdöb­ben a Háború és béke III. ré­szének monumentális csataké­pei láttán. Szergej Bondarcsuk Tolsztoj művének megértő és tisztelettudó tolmácsa a hatal­mas filmillusztráció 111. részét csaknem teljes egészében az Oroszország és Napóleon sorsát eldöntő borogyinói csatának szenteli. Borogyino a regény főszereplőinek sorsában is dön­tő fordulatot hozott. Andrej herceg halálos sebet kap, Pierre későbbi életét meghatá­rozó, megrázó élményekre tesz szert. Bondarcsuk, a film ren­dezője rendkívül fontosnak te­kinti tehát a borogyinói csata leírását, s az előző részekre jellemző, sőt talán azt is túl­haladó pontossággal mutatja be a filmvásznon az összecsa­pás körülményeit Tizenötezer statiszta vett részt a forgatáson. A tömegek, a színek kavarodásában, a har­ci jelenetek felépítésében Bon­darcsuk alaposan kiaknázza a széles vászon és a sztereofoni­kus hanghatások lehetőségeit A Borogyino technikailag talán legjelentősebb része a Háború és béke négyrészes szovjet filmváltozatának. A rendező a hadseregek mozgása mellett a szereplők egyéni sorsát is fi­gyelemmel kíséri a monumen­tális küzdelemben. Mint szí­nész, mint Pierre alakítója, Bondarcsuk ebben a részben is a tolsztoji hős humánumát megrendülését tükrözi elsősor­ban. Pierre civilben, szemlélő­ként van jelen Borogyinónál. A csata Pierre élményeként is jelentkezik a regényben, s ter­mészetesen a filmen is. A ké­pek aprólékos precizitása mel­lett a képsorok szuggesztivitá­­sa köti le a nézőt, aki úgy érez­heti néha magát, mintha jelen lenne a véres, sorsdöntő csatá­ban, s együttérzéssel követheti a regény kedvelt hőseinek Oroszország történelmével egy­befonódó életútját kislány tehát végigkíséri ifjú nagybátyját a színiakadémis­­ták változatos napi program­ján, a főiskolai vívóórától a fiatal művészek klubjáig. önmagukban jelentéktelen epizódok láncolata tulajdon­képpen a film. De a­­semmisé­gek­", a jelentéktelen esemé­nyek együttese végül is érze­lemgazdag, pasztell tónusú kép­pé áll össze. Az életközelség, az egész filmet átható derű feled­teti a gyengébb részleteket A rokonszenves film hitelesen vall a fiatal moszkvai értel­miség mai életformájáról. V. A. Nem a legszerencsésebb nap A nap, amelyen az ifjú hőst végigkísérjük, valóban nem a legszerencsésebb. A szovjet filmművészet néhány éve bon­takozó új, bensőséges, ábrázo­lásmódja jelemzi Jurij Jego­­rov rendezését A nagy sikerű Moszkvai sétából ismerős a fő­szereplő: Nyikita Mihalkov alakítja Nyikitát, a színművész hallgatót, akire azon a bizo­nyos napon számos teendője mellett még egy megbízás há­rul: vigyáznia kell nővérének kislányára. A fiatalasszony ugyanis válik férjétől és éppen ma van az első tárgyalás. A Gyilkos a túlvilágról Csehszlovák bűnügyi film, a krimi és a kispolgári mohósá­got, duhajságot, iszákosságot támadó erkölcsrajz keresztezé­séből támadt Andrej Lett­­rich rendezte; egyik főszerepét a jobb alakításokra érdemes Dana Smutna jeleníti meg. 95 film a miskolci fesztiválon Május 20 és 26 között ren­dezik meg Miskolcon az ötö­dik magyar rövidfilm-feszti­­vált. Az előzsűrik összesen kilencvenöt híradó-riportot, rövidfilmet és tévé-rövidfil­­met bocsátottak a fesztiválra. A miskolci zsűri elnöke Má­­riássy Fétix. A fesztiválon az idén is rendeznek szakmai vi­tákat A filmipar államosítá­sának huszadik évfordulójára bemutatják két évtized leg­jobb magyar rövidfilmjeit. Éjszakai előadásokon a világ legjobb rövidfilmjeiből vetíte­nek néhányat. Zenei versenyek, fesztiválok, szemináriumok a nyáron Az idei nyár zenei esemé­nyei közül az első június 26 és 30 között lesz Debrecen­ben: a Bartók Béla nemzet­közi kórusfesztivált harmad­ízben rendezik már meg. A Duna-kanyar nyári egyete­mén július végén zenepedagó­giai előadássorozatot tartanak. Pécsett az idén is megrende­zik a nemzetközi zenei tá­bort, július 17 és augusztus 2 között. A budapesti Bartók-szemi­náriumot július 20 és augusz­tus 4 között rendezik meg a Zeneművészeti Főiskolán. Szeptember 13-án kezdődik meg a Budapesti Nemzetközi Zenei Verseny. .Csütörtök, 1968. március 14. Karátson Gábor festőművész kiállítása a Fényes Adolf teremben Tíz esztendő munkájáról alig harminc képpel beszá­molni, nem tartozik a köny­­nyűnek mondható feladatok közé. Biztos ítélőképesség, jó szem, s — nem utolsósorban — nagy önkritikus érzék kell hozzá. Mert itt választani kell, könyörtelenül és szigo­rúan szelektálni, mi érdemes és mi nem méltó a bemuta­tásra, melyik mű reprezentál­ja a legteljesebben az adott időszakot úgy, hogy egyúttal a pálya ívét, a fejlődés útját is felismertesse a nézővel. Karátson Gábor festőmű­vész, akinek ezekben a na­pokban láthatjuk tárlatát a Fényes Adolf teremben, min­denesetre rendelkezik ezzel a képességgel. Jól választott. Pályájának, eddigi működé­sének fő műveivel ismertet meg bennünket úgy, hogy ké­pei egyenként és összességük­ben a lehető legtöbbet mond­ják el róla és törekvéseiről. Az 1959 óta eltelt csaknem tíz év, amelyről Karátson Gá­bor önvallomásszerű tárlatán bezsél, művészetében három — több-kevesebb élességgel elválasztható — korszakra oszlik. Az első főbb állomá­sait a Hideg nap, a Fiatal oceanográfus, a Település a hegyek között és a Kontra Kati — két tájkép és két portré — jelenti. Karátson festésmódja, szerkesztési rendszere itt még a korai­­száma­túra lista- törekvések rokonaként mutatja be őt, bár képeinek elemei már magukban hordozzák a továb­­lépés lehetőségeit. A követke­ző korszak kezdete 1963-ra tehető, s a lírai hangulatok, a tompán fénylő, álomszerű színekkel épített motívumok­ból összeálló, sajátos kifeje­zési rendszer előtérbe kerü­lését tarthatjuk fő jellemző­jének. Dokumentumaiként a Déli összekötő vasúti híd, a Születés előtt a hegyekben című képeket és — mindenek­előtt — a Városi utcák és a Kavicsmező címet viselő két frappáns­­ kompozíciót sora­koztatjuk föl. Karátson Gábor munkás­ságának harmadik szakasza szervesen kapcsolódik előbb említett korszakához. Ami mégis különállásukat jelzi:"az elvonatkoztatás, az absztrak­ció szerepe az előző időszak­hoz képest megnő és meg is változik a műveken. A kom­pozíciók gerincét, a formá­kat összekötő erőt itt már csaknem teljesen a színek ad­ják, dinamikájuk fogja össze és súlyozza a motívumok bő­ven kiömlő felvonulását. Ka­rátson legújabb — ez év ele­jén befejezett —, Faust című képe a mitikus fogalmazás igényének erősödését mutat­j­a. Az út ezzel — talán — ismét új stációhoz érkezett, ezt azonban csak a következő munkák megszületése, s az azokkal elért eredmények fogják eldönteni. G. Gy. NAPLÓ ! Bohus Chnoupek csehszlo­vák művelődés- és tájékozta­tásügyi miniszterhelyettes ve­zetésével küldöttség érkezett Budapestre a magyar—cseh­szlovák kulturális munkabi­zottság ülésére. A két ország közötti tudományos és kultu­rális együttműködés tovább­fejlesztéséről tárgyalnak.­­Sz­ioó László magyar költők műveiből összeállított előadó­estjét Verssorok úsztak a lám­pák fénye körül... címmel rendezi meg az I. kerületi ta­nács művelődési klubja a Bem rakpart 6. sz. alatt. Bevezetőt mond Devecseri Gábor, közre­működik Moldován Stefánia és Pethő Zsolt. esi A második országos szaval­­ó­versenyt József Attila születés­napján, a költészet ünnepén, április 11-én rendezik meg Balatonszárszón. + Edgar Poe három rendkívüli története címmel epizódfilmet forgat Louis Mailé, Roger Vadim és Federico Fellini. Az első részben Alain Delon és Brigitte Bardot, a második­ban Jane Fonda, a harmadik­ban pedig Terence Stamp ját­szik főszerepet. * A bécsi népfőiskola hallga­tóinak rajzait és festményeit mutatják be Budapesten a Képző- és Iparművészeti Gim­náziumban március 16-án meg­nyíló kiállításon. A gimná­zium tanulói, előzőleg, az oszt­rák fővárosban állították ki műveiket .5. Erről Flynn életéről filmet készítenek Hollywoodban; a főszerepet a kilenc éve elhunyt sztár fia, Sean O’Flynn alakít­ja. «­• A Filmspiegel, az NDK nép­szerű film­ hetilapjának leg­újabb számában egész oldalas cikk ismerteti Hetés György budapesti karikatúra-szobrász művészetét. A cikket Sophia Lerén, Ruttkai Éva, Jean-Paul Belmondo, Jean Marais, Gá­bor Miklós és Brigitte Bardot karikatúra-szobrainak fényké­pei illusztrálják. Március 14 Szerb Antal Ex című víg­játékénak zenés változatát mutatja be a veszprémi Petőfi Színház március 22-én. A da­rab zenéjét Lendvai Kamilló, verseit Görgey Gábor írta. A bemutató Szűcs János fiatal végzős rendező diplomamun­kája.­ A Lőcsei Kalendárium 1962. évi kötete lesz egyik érdekes­sége az Orvostörténeti Mú­zeum áprilisban megnyíló ki­állításának. A tárlat az orvos­­tudomány történetét ismerte­ti. Csokonai szerelmének, Vaj­da Júliának második házas­ságkötését igazoló dokumen­tumra bukkant a dunaalmási plébánia 1844-es anyakönyvé­ben dr. Ferenczi Miklós kör­zeti orvos, szenvedélyes ama­tőr régész. A menyasszonyt így jegyezték be: "­Vajda Ju­lianna asszonyság, néhai vitéz Csokonai Mihály Lillája". A felfedezés nyomán Ferenczi dr. folytatta kutatásait Lilla ügyében, s ezekről érdekes könyvet jelentetett most meg a népfront Komárom megyei bizottságának és a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának gondozásában. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Rigolettó (Bék­­ szünet) (7) — Erkel Színház: Bah­­csiszeráji szökőkút (9. bék­. 6.) (7) — Nemzeti Színház: A vágóhidak Szent Johannája (7) — Katona Jó­zsef Színház: Fáklyaláng (7) — Ma­dách Színház: Kaviár és lencse 17) — Madách Kamara színház: A bo­lond lány (7) — Vígszínház: Egy hölgy a Maximból (7) — Pesti Szín­ház: Éjszakai telefon (7) — Thália Színház: Zrínyi (7) — József Attila Színház: A kaktusz virága CT) — Fővárosi Operettszínház: Lili (7) — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): Csillagszemű (du. 3) — Vidám Színpad: Álom az államban (fél 8) — Kis Színpad: A nagy baklövés Cl) — Kamara Va­rieté: Hungarosex (du. 6 és fél 9) — Állami Bábszínház: Dani Bogárországban (de. 10). For­dított esztendő (du. 1) — Zeneaka­démia: M. Állami Hangversenyze­nekar (Váz. Németh Gyula, közr. Jeanne Marie Darré) (Tavaszi bén. 1. sor.) (fél 8) KÖNNYŰIPARI VAGY EGYÉB IPARI ÜZEM RÉSZÉRE KÖZMŰVESÍTETT, TÁVFŰTÉSSEL ELLÁTOTT telepet ajánlunk fel. Pécs belterületén A telep összterülete 4 hektár. Létesítményei 1 darab 1684 négyzetméter alapterületű műhely, kétszintes szociális épület, porta, megfelelő közlekedési út­hálózat. Egész telep kerítéssel körülvéve. Létesí­tési éve 1964 AJÁNLATOKAT „sürgősen Átadható üzem­jeligére a Magyar Hirdető, Pécs, Sallai utcai irodájába kérünk

Next