Magyar Nemzet, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-09 / 237. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA •.Magyar Nemzet. Sziréna minden mennyiségben Szerkesztőségi ablakom a Lenin körútra néz. Néhány méterre van a Rákóczi út, munkahelyem tehát Budapest legforgalmasabb közlekedési csomópontjával szomszédos. Napi munkám első perceiben átnézem a távirati jelentéseket. Rendszerint az első negyedórában már vágtat az utcán a mentőautó, idegborzoló szirénázással. Nincs olyan délután, amikor nyolc-tíz alkalommal ne rikoltana fel a riasztó jelzés, a mentők szabad utat kérnek. Ha felveszem a telefont és felhívom a központi ügyeletet, többnyire így szól a válasz: — Közlekedési baleset! A téma nem újkeletű. A sajtóban egymást követik az elemző és figyelmeztető írások, amelyek — leszámítva a megtörtént balesetek szomorú vagy végzetes következményeit rögzítő tudósításokat — már-már esdeklő hangnemben ismételgetik a véres valóságot: hazánkban és fővárosunkban képtelen arányban emelkedik a közlekedési balesetek száma. A közlekedési „csatatéren” 1968 szeptemberében kétszer annyi gyermekbaleset történt, mint egy évvel korábban. Elmúlt a nyár, de a hétvégi híradások 10—15 halottról és 150—200 könynyebb-súlyosabb balesetről számolnak be. Rendőri szakértők és statisztikusok számtalanszor megfogalmazták már, s a közvélemény elé tárták a tragikus igazságot: a járművek számának emelkedése nem követeli meg törvényszerűen a balesetek számának emelkedését, nálunk viszont a járművek és karambolok aránypárát tekintve, baljós előretörés tapasztalható országútjainkon és a lakott helyeken vezető útvonalakon. * Ebben a fekete egyenletben két ismert tényező szerepel: a járművek és a balesetek száma. Mint minden egyenletben, itt is szerepel azonban egy ismeretlen tényező, egy tragikus kérdőjel. Miért emelkedik nagyobb arányban a balesetek száma, mint a járműveké, miért szólal meg napról napra több alkalommal a sziréna a pesti és vidéki utcákon, országutakon? Kitűnő gyakorlati érzékű pályatársam így közelítette meg az egyenlet ismeretlen tényezőjének titkát: — Évtizedes lemaradásban vagyunk a közlekedési etika terén. Ez a megállapítás, ha nem is fogadhatjuk el abszolút igazságnak, közel jár a megoldáshoz. Valóban van valami tragikus lemaradás a közlekedés tempójának, a közlekedési eszközök mennyiségének és az utcai közgondolkodásnak viszonyában. Úgy tűnik, sem a járművezetők, sem a gyalogjárók nagy többsége nem érez különösebb morális felelősséget, amikor kihajt a garázsból, vagy az utcára teszi a lábát. Akár a gyalogosok szemszögéből, akár a volán mellől szemléljük a közlekedés nagy kavargását, elképesztő jelenetek és jelenségek tömegére bukkanunk. A lámpa pirosra vált, amikor valaki még futva elindul, hogy átkeljen a túlsó oldalra. A rendőr sípol és meginti, esetleg megbírságolja a könnyelmű gyalogost. A lámpa zöldre vált, a gyalogosok — élve elsőbbségükkel — elindulnak a sarkon, a kijelölt helyen. Gépkocsi érkezik, és kímélet nélkül belehajt a zebrán közlekedő gyalogosok tömegébe, a vezető vigyorogva nyugtázza a fenyegető karlendítéseket és továbbhajt. Ha néhány méterrel távolabb a rendőr leinti, bűnbánó képpel mentegetőzik, esetleg pimasz fölénnyel védekezik. Ki a hibás? Nem szokásom statisztikai adatokkal dobálózni, ezúttal az már nem is használ semmit. A pesti ember megveszi a délutáni lapot, megfordítja, és a megszokott helyen átfutja a „napi termést”, így kielégítve kíváncsiságát, egy másodperc múlva belesétál a tilosba. Az éretlenség, az értetlenség, az egymás megbecsülésének tökéletes hiánya, a közlekedési szabályok laza, vagy semmilyen ismerete, a nyegle fölényeskedés, a hetyke magabiztosság immár olyan arányban szedi áldozatait, hogy azt már aligha lehet máshoz hasonlítani, mint egy ismeretlen vírus garázdálkodásához, amelynek még nem fedezték fel a gyógyszerét. Egy este, hat óra tájban, végighajtottam a Nagykörúton, a Petőfi-hídtól a Margit-hídig. Kísérőm feljegyezte, amit az úton tapasztaltunk. A forgalmas útvonal azon szakaszain, ahol nem volt, illetve távolabb volt a kijelölt gyalogátkelőhely, többen iparkodtak sietve, vagy baktatva átkelni a járművek között, mint ahány gépkocsit, villamost, autóbuszt ezen az útvonalon följegyeztünk. Ez a mérkőzés a gyalogosok kétes győzelmével végződött. Ugyanezen az úton megszámoltuk, hány gépjármű nem adta meg az elsőbbséget a gyalogosoknak, ott, ahol azokat megillette. A gépjárművezetők egyenlítettek. A statisztikai arányszámok minden bizonnyal kimutatnák, milyen „gólarányt” ért el egyik vagy másik csapat ebben az irgalmatlan küzdelemben, de számunkra sokkal fontosabb az erkölcsi tanulság: mindkét fél tökéletesen megbukott emberségből, fegyelemből, és a logikus gondolkodásból. A szabálytalanságokat a rendőrök, ahol látták, lefújták, de a mérkőzés „nonstop” még tart. Amikor a sorokat írom, ablakom alatt ismét szól a sziréna. Két óra és harmincöt perc alatt ez a hetedik. Ma viszonylag csöndes nap volt. Baráti Géza Saigon második védőgyűrűjét támadják a szabadságharcosok A külpolitikai helyzet AZ ENSZ SZÉKHELYÉN a NATO-külügyminiszterek Waldorf-Astoria szállóbeli „munkavacsorája” volt kétségkívül az elmúlt nap legjelentősebb diplomáciai eseménye. Az „atlanti” kormánytagok Bush külügyminiszter meghívására gyűltek egybe, hogy megvitassanak bizonyos európai intézkedéseket és az előbbrehozott NATO-miniszteri tanácsülés kérdéseit. A tanácskozáson szóba került új tervek között a katonai elképzeléseké a vezető szerep. A New York Times értesülése szerint a fegyverzet korszerűsítése és a jelenlegi keretek feltöltése merült fel elsősorban, mint a katonai kapacitás növelésének eszköze. Amerikai részről nyomást igyekeztek kifejteni annak érdekében, hogy az európai NATO-tagállamok teljes mértékben teljesítsék katonai kötelezettségeiket, mivel ezt tekintik az amerikai hozzájárulás növelése feltételének. A hét végén Bonnban tervezett NATO nukleáris tervezési csoport ülése azonban még agresszívebb intézkedések elfogadását tervezi , mint a TASZSZ kommentátora írja. Itt ugyanis a NATO nukleáris terveinek kidolgozásában való „fokozottabb nyugatnémet részvétel” jegyében a szocialista országok határai mentén létesítendő atomaknazárak tervéről lesz szó valószínűleg. A Pravda hírmagyarázója pedig ugyancsak a NATO katonai tevékenységével foglalkozik, amikor a földközi -tengeri NATO-flotta létesítésére vonatkozó terveket leplezi le. Megállapítja, hogy ezt a flottát a már ott tartózkodó amerikai 6. hajóhaddal együtt arra szeretnék felhasználni, hogy veszélyes helyzeteket provokáljon a térségben. A MÚLT HETI SZOVJET—CSEHSZLOVÁK TÁRGYALÁSOK eredményeit méltatja a Patriot című indiai lap, amely megállapítja: a moszkvai közlemény gyarapítja Csehszlovákiában a szocializmus erőit, és kedvező légkört teremt mindazon problémák gyors megoldására, amelyeket az ellenforradalom saját céljaira kísérelt meg felhasználni. Ezzel kihúzza a talajt a burzsoá propaganda lába alól, és csapást mér azokra a körökre, amelyek azt remélték, hogy Csehszlovákiát kiszakítják a szocialista országok közösségéből. A Nyugat-berlini Német Szocialista Egységpárt lapja, a Die Wahrheit a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítésével foglalkozó bizottság budapesti ülésszakának eredményéhez fűz kommentárt. Az ülésszak újabb csalódást okozott az imperialistáknak — hangsúlyozza a lap, majd a nemzetközi helyzet részletes elemzése összefoglalásaként megállapítja: szükséges a nemzetközi tanácskozás összehívása, amelyen megvitatnák az imperializmus elleni harc feladatait a jelenlegi szakaszban és előmozdítanák a kommunista és munkásmozgalom és az összes antiimperialista erők egységének és összefogásának erősödését. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN, ahol az elnökválasztási harc nyomja rá bélyegét a politikai életre, a három elnökjelöltnek a UPI hírügynökség számára adott külpolitikai programnyilatkozata volt az elmúlt napok legjelentősebb eseménye. A nyilatkozatokból ismét világosan kiolvasható az elnökségre pályázó három politikus jellegzetes állásfoglalása: Wallace szélsőséges politikai felfogása, Humphrey gyengesége, hogy nem tud kellő mértékben elszakadni a Johnson-féle irányzattól, és Nixon koncepciója, amely a demokrata kormányzás kudarcaiból kíván tőkét kovácsolni magának hangzatos kijelentésekkel. A Reuter egyébként ismerteti a Harris közvéleménykutató intézet legújabb vizsgálatának eredményét. A Washington Postban közzétett adatok szerint ma már a szavazók 40 százaléka támogatja Nixont, 28 százaléka Humphreyt és 14 százaléka Wallace-t. Heves harcok Saigon birtoklásáért Amerikai katonák kegyetlenkedései polgári személyek ellen A dél-vietnami hadszíntér „északi frontján”, Da Nang térségében az amerikai fegyveres erők napok óta sikertelen hadműveletet folytatnak a Thuong Duc-i különleges kiképzőtáborba beszorított délvietnami és amerikai alakulatok felmentésére. A gyűrűben rekedt intervenciós katonák immár tíz napja elkeseredett kísérleteket tesznek, hogy kijussanak a népi felszabadító fegyveres erők szorításából. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint az amerikai felmentő sereg kilenckilométernyire megközelítette a tábort, de hirtelen partizánosztagok fogták körül őket. Az amerikaiak kénytelenek voltak vadászbombázók és tüzérség támogatását kérni. A hazafiak automata fegyverekkel, páncélöklökkel és 60 millimé Trang Bang és Binh Chanh övezeteiben, amelyeken keresztül a kambodzsai határtól a főváros felé tartó stratégiai jelentőségű útvonalak haladnak. Az amerikaiak három koncentrikus körben építették ki Saigon védelmi vonalait, de ezek közül az elsőt, az úgynevezett külső védelmi vonalat a hazafiak a Tay Ninh térségében indított offenzíváikkal már korábban áttörték. Az amerikaiak most bombázásokkal próbálják visszaszorítani az előrenyomuló forradalmi néphadsereget. Kedd déli tudósítások szerint a Saigon környékén tevékenykedő szabadságharcos egységek szilárdan megvetették lábukat a fővárostól 40 kilométernyire fekvő Trang Bang övezetében. Az amerikai légierő és a haterős aknavetőkkel szálltak harcba. A „déli frontszakaszon” a főváros birtoklásáért vívott diflotta viszont változatlanul hevesen támadja a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét. ütközetek során — az AFP jelentése szerint — a gerillahadsereg osztagai mindinkább megközelítik Saigont. Különösen élénk, a harci tevékenység Egyre újabb jelentések érkeznek a Dél-Vietnamban állomásozó amerikaiak kegyetlenkedéseiről. Ezek az utóbbi időben olyan méreteket öltöt tek, hogy az amerikai haditörvényszék több esetben kénytelen volt példát statuálni. Az UPI jelentése szerint a Da Nang városában összeült katonai bíróságkétévi kényszermunkára és lefokozásra ítélte az amerikai tengerészgyalogos hadtest egyik altisztjét, aki ez év május 5-én Hué közelében felakasztott egy polgári személyt. ENSZ: Vietnam és Közel-Kelet az általános vita középpontjában Dél-Afrikát és Rhodesiát elítélő bizottsági határozat New Yorkból jelenti a TASZSZ és AP. Az ENSZ- közgyűlés általános vitájában hétfőn este Csád, Szudán, Görögország és Finnország képviselője szólalt fel. Tombalbaye, a Csád Köztársaság elnöke felszólította a világszervezetet, keresse azokat a módozatokat, amelyek lehetővé teszik korunk legtragikusabb konfliktusainak felszámolását. Ezek között említette a Vietnam elleni amerikai agressziót, a nigériai polgárháborút és Izrael agresszióját az arab államok ellen. Ali Abdel Rahman szudáni miniszterelnök-helyettes beszédében sajnálattal állapította meg, hogy az ENSZ képtelen volt valóra váltani Afrika és a világ népeinek reményeit, és nem tudta megfékezni az agresszorokat a Közel-Keleten. Pipinelisz görög külügyminiszter felszólalásában a ciprusi helyzettel, a görög—török kapcsolatokkal és a közel-keleti válsággal foglalkozott. A fasiszta katonai junta tagja elítélte Csehszlovákia „megszállását” mivel véleménye szerint „megsérti az emberi jogokat". Karjalainen finn külügyminiszter beszédében hangsúlyozta az ENSZ felelősségét. Az alapokmányban lefektetett elvek szigorú betartására szólította fel. Támogatta V Thant felhívását, hogy az Egyesült Államok szüntesse be Észak- Vietnam bombázását, és elismeréssel szólt az ENSZ-nek a közel-keleti konfliktus rendezésére tett erőfeszítéseiről. Végül kifejezte reményét, hogy a szocialista országok fegyveres erőit mielőbb kivonják Csehszlovákiából. Az ENSZ-közgyűlés szociális, emberiességi és kulturális bizottságában hétfőn 87 szavazattal egy ellenében (ez Dél- Afrikáé volt), határozatot fogadtak el, amely elítéli Dél- Afrikát és Rhodesiát, mert halálbüntetéseket alkalmaz a dél-afrikai népek szabadságtörekvésének elfojtására. James Russell Wiggins, az Egyesült Államok új állandó ENSZ-képviselője hétfőn délután átnyújtotta megbízólevelét U Thant főtitkárnak. NATO-külügyminiszterek tanácskozása New Yorkból jelenti az MTI. Csupán Izland és Portugália külügyminisztere hiányzott hétfőn este a NATO-külügyminiszterek New York-i „munkavacsorájáról”, amelyet Bush amerikai külügyminiszter adott a Waldorf-Astoriában. A nem hivatalosnak minősített tanácskozásra abból az alkalomból került sor, hogy a miniszterek többsége az ENSZ-közgyűlés alkalmából a világszervezet székhelyén tartózkodik. Brandt nyugatnémet külügyminiszter szintén részt vett a megbeszélésen. A miniszterek elsősorban a NATO miniszteri tanácsülésének új időpontját vitatták meg. Az ülést december helyett november második felében rendezik meg Brüsszelben. Vezető helyet kapnak az új tervekben a katonai elképzelések. A New York-i tanácskozáson a hírek szerint fontos helyet kapott a kelet-európai politika, a NATO állásfoglalása a kelet-nyugati kapcsolatok és az enyhülés kérdésében. Bush tájékoztatta kollégáit Gromiko szovjet külügyminiszterrel folytatott vasárnapi eszmecseréjéről. Gromiko egyébként hétfőn Stewart angol külügyminiszterrel is találkozott. Majd kedden találkozott Manescu román külügyminiszterrel és megbeszélést folytatott Medici olasz külügyminiszterrel is. A UPI hírügynökségnek külpolitikájáról nyilatkozott a három amerikai elnökjelölt Washingtonból jelenti a Reuter és UPI. Nixon köztársaságpárti elnökjelölt hétfőn az UPI hírügynökség szerkesztői előtt tartott beszámolót néhány külpolitikai elképzeléséről. Kijelentette, ha elnökké választják, „ütőkártyául” fogja felhasználni a VDK ellen intézett részleges bombatámadásokat. Azt állította, hogy az Egyesült Államoknak idő előtt nem szabad kijátszania lapjait a párizsi vietnami—amerikai tárgyalásokon. E félreérthetetlenül „erőpolitikusi” megnyilatkozása után Nixon azt bizonygatta, hogy Párizsban igyekszik tisztes békét kötni, és erre csak ő alkalmas. Emlékeztetett arra, hogy szüntelenül bírálta a Johnson-kormányzatot, amely csak elfecsérelte az Egyesült Államok katonai erejét. Törekedni fog arra, hogy Vietnamban a harc oroszlánrészét a dél-vietnami hadsereg vállalja. Igyekszik majd „kiszélesíteni a diplomáciai tárgykört”, olyan kérdések megvitatását óhajtja napirendre tűzni, amelyek jelenleg nem szerepelnek a párizsi tárgyalásokon. Humphrey alelnök, a Demokrata Párt elnökjelöltje beszédet mondott a UPI szerkesztőinek és kiadóinak értekezletén. Ebben áttekintette az amerikai—szovjet kapcsolatok alakulását, perspektíváit, és javasolta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió rendszeres időközökben, legalább évente csúcsértekezleten vitassa meg a legfontosabb nemzetközi problémákat. Humphrey kifejtette azt a véleményét, hogy a rendszeres csúcstalálkozók alkalmasabbnak bizonyulnának „a béke ügyében kifejtett közös és gyümölcsöző munkára ”, mint rendszertelen időközökben tartott megbeszélések, mert azokat mindig túl nagy várakozás előzi meg és a hír