Magyar Nemzet, 1969. május (25. évfolyam, 99-124. szám)
1969-05-01 / 99. szám
2 gúan elfogadtatta magát a degaulleista vezető szervekkel, sőt jelentős gesztust tett, hogy a hatalmat korábban is támogató köztársasági függetlenek jóváhagyását is megnyerje. Pompidou programbeszédét arra építette fel, hogy „lépteinket a tábornokéhoz kell igazítani”, vagyis az Európapolitikában ugyanúgy elveti a nemzetekfelettiség gondolatát, mint de Gaulle tette, és fenn akarja tartani a közeledést a kelet-európai szocialista országokkal. A korábbitól egyetlen árnyalatban látnak eltérést, Pompidou külpolitikai programjában: sejteni engedte, hogy Anglia közös piaci felvételi kérelme „felüvizsgálat tárgya lehet”. A belpolitikát illetően jelszava kettős: „folyamatosság és nyitás”. A folyamatosság azt jelentheti, hogy a hatalom továbbra is az államfő kezében összpontosul, a „nyitás” pedig változásra utalhat. A kormány és a parlament kapcsolatai valamit módosulhatnak, a „részvétel” kérdéséről pedig a de gaulleista elnökjelölt úgy nyilatkozott, hogy azt „meg kell fosztani bizonyos álmoktól, amelyet egyesek hozzá fűztek”. Ez a megjegyzés nyilvánvalóan annak szólt, hogy amikor de Gaulle a „részvétel” eszméjét napirendre tűzte, a gyárosok szövetsége hevesen, ellenségesen fordult szembe vele, és Pompidou-ban látta azt a politikust, aki a nagytőke igényeit kielégítheti. Andrieu, az Humanité főszerkesztője, Pompidou belpolitikai programjának lényegét abban látta: „Folyamatosság” az ortodox gaulleistáknak, „nyitás” a centrista szavazatok megnyerésére. Valóban kezd úgy alakulni a helyzet, mintha Giscard d’Estaing, aki hétfőn még nagy centrista tömörülés létrehozásáról álmodott, kezdene kibékülni Pompidou-val és hajlandó lenne mögéje állni az elnökválasztási csatában. Felvonulási tilalom Hamarosan sok mindent világosabban látunk majd, hiszen péntekre összehívták a kormány ülését, s ott kitűzik a választások időpontját. Közben van május elseje, amely Franciaországban munkaszüneti nap és a baloldali erők hagyományosan megünneplik. A CGT a hét elején nagy felvonulást hirdetett meg a szokásos útvonalon, de kedden este közleményt adott ki és ebben lefújta a demonstrációt. A nagy munkásközpont arra hivatkozott, hogy a rendelkezésére álló információk szerint egyes jobboldali csoportok, mindenekelőtt a degaulleista akcióbizottságok nagyszabású provokációra akarják felhasználni az utcai felvonulást, összecsapást szeretnének kierőszakolni, amire az ultrabaloldali csoportok adhatnának alkalmat Az anarchista diákok ugyanis tömegakciót hirdettek a Bastille közelében, de a belügyminiszter szerdán reggel betiltott minden utcai manifesztációt. Így május elseje Párizsban és az egész országban nyugodtnak ígérkezik. Nem minden él nélkül írta címlapjára a szerdai Chanard Enchainé (Leláncolt Kacsa) című szatirikus hetilap a népszavazás utáni hangulatot tükrözve: „A leláncolt káosz.” S most valóban az a fontos, hogy ez a „szörny” el ne szabaduljon. Várkonyi Tibor Nixon a tüntető diákok megzabolázását sürgeti Beszéd a kereskedelmi kamarában Washingtonból jelenti a TASZSZ: Nixon amerikai elnök kedden este a kereskedelmi kamara ülésén bírálta az oktatási intézményekben tartott tüntetések és nagygyűlések szervezőit. Kijelentette: „Nem lehet szó semmiféle kompromisszumról a törvénytelenséggel, nem engedhetünk az erőszaknak, ha azt akarjuk, hogy az Egyesült Államokban fennmaradjon a szabad oktatási rendszer.” Nixon felszólította az egyetemek és a főiskolák vezetőségét, hogy még határozottabban vegyék elejét „a törvénytelen elégedetlenség” megnyilvánulásainak. Az amerikai diákok a vietnami háború, a faji megkülönböztetés ellen tüntetnek és tiltakoznak amiatt, hogy a Pentagon a katonai kiképzésbe bevonja az oktatási intézményeket is. Washingtoni követelést Japán korlátozza amerikai textilexportját Washingtonból jelenti az MTI. Az Egyesült Államok gazdasági engedményeket követel Japántól. Alexis Johnson külügyminiszter-helyettes, volt tokiói nagykövet japán üzletembereknek kijelentette: Washington helyteleníti, hogy az amerikai tőkeberuházásokkal szemben a japán kormány korlátozó intézkedéseket alkalmaz. Mint mondotta, kormánya ragaszkodik ahhoz, hogy az amerikai vállalatok „egyenlő feltételeket” kapjanak az országban. A japán kormány egyes iparágakban engedélyezi az amerikai cégek 50 százalékos részesedését, másokban azonban, a hazai ipar és beruházások védelmében korlátozza azt. Johnson kijelentette, hogy Japán kereskedelmi mérlege az Egyesült Államokkal szemben tavaly több mint egymilliárd dollár többlettel zárult, s ezt a helyzetet Washington nem tudja továbbra fenntartani. Japán részről ugyanakkor kifogásolják, hogy az Egyesült Államok önkéntes korlátozásokat kér Japántól egyes iparágakban, így a textiliparban az Amerikába irányuló export csökkentését. Hajnali partizánakrió Bombát dobtak a saigoni városházára Szerdán reggel bombát dobtak a saigoni városháza épületére — jelentik a nyugati hírügynökségek. A hatalmas robbanás a városházát megrongálta. Az épület óriási vaskapuja kiszakadt és a vastag falak megrepedeztek. Egyelőre nem ismeretes, hogy emberéletben esett-e kár. Rendőri jelentések szerint a merényletet négy kerékpáros fiatalember követte el. A táskában elhelyezett négykilónyi robbanóanyagot az egyik rádobta a városháza épületére, majd kerékpárjukon elmenekültek. A rendőrség tüzet nyitott és — jelentések szerint — a merénylőket őrizetbe vette. A merénylet vádjával letartóztatott egyik személyről később kiderült, hogy egy bolttulajdonosról van szó, aki a kora reggeli órákban levegőzni ment ki, és amikor meghallotta a robbanási futásnak eredt. A városháza elleni merényletet kora reggel, az éjszakai kijárási tilalom után hajtották végre. Ebben az időben az utcákon kevés ember tartózkodik. Kedden heves csata dúlt Tay Ninh közelében amerikai páncélos egységek és a DNFF fegyveres alakulatai között. Saigoni katonai szóvivő szerint az amerikaiakat a várost körülvevő őserdőben erős partizánegység támadta meg. Az amerikaiak harckocsikat is bevetettek a hazafiak ellen. Kétórás csata után a harc lecsendesedett, de fél óra múlva a hazafias erők újult erővel rohamozták a páncélozott amerikai alakulatokat. Saigoni bejelentés szerint a harcokban 47 partizán halt meg vagy sebesült meg, míg az amerikaiak veszteségét 35 főben jelölik meg. . India kész Kínával tárgyalni Új Delhiből jelenti a Reuter. Surendra Szingh indiai külügyminiszter-helyettes kijelentette a parlamentben, hogy India hajlandó fontolóra venni a tárgyalásokat Kínával, ha Peking békés tárgyalásokon akarja rendezni a határkérdéseket. A miniszterhelyettes elmondotta, olyan hírek érkeztek, hogy Csou En-laj kínai miniszterelnök állást foglal a területi viták tárgyalásos rendezése mellett. Ma©ar Nemzet Nasszer Interjúját Az arab területek megszállása egyenlő a hadiállapottal Nyilatkozatok az izraeli kommandók támadásáról Tel Avivból jelenti az AFP és a Reuter. Kedden éjszaka Felső-Egyiptom térségében izraeli rohamcsapatok átkeltek a Szuezi-csatornán és egyiptomi célpontokat támadtak. Az akcióról Tel Avivban közleményt adtak ki, amely szerint az izraeliek megrongáltak magasfeszültségű távvezetékeket és több Nílus-hidat. Az izraeli Maariv című lap beszámolója szerint a magasfeszültségű vezetékek megrongálása sok egyiptomi üzem termelését bénította meg. A lap szerint az izraeli kommandók megrongáltál a Nakh Hammad-i gátat is, aminek következtében a Nílus vize nagy területeket öntött el. Golda Meir izraeli miniszterelnök hivatala is foglalkozott a támadással. A kiadott nyilatkozat azt állítja, hogy ez válasz volt azokra az agreszsziós cselekményekre, amelyeket az EAK a közelmúltban követett el a Szuezi-csatorna térségében. Zajjal, az EAK kormányának szóvivője sajtóértekezletet tartott a külföldi tudósítóknak az izraeli kommandók kedd éjszaka végrehajtott támadásáról. A szóvivő határozottan kijelentette, hogy az izraeli támadás teljes kudarcot vallott, nem okozott kárt gazdasági berendezésekben. Egyiptomi részről közölték, hogy két izraeli repülőgép berepült az EAK fölé, de a légelhárítás — hangzik a közlemény — kiűzte a támadókat, és arra kényszerítette őket, hogy bombáikat vaktában dobják le. Nyilvánosságra hozták annak az interjúnak a szövegét, amelyet Nasszer egyiptomi elnök a francia televízió munkatársainak adott. Az interjúban az egyiptomi elnök leszögezte: országa mindaddig hadiállapotban marad Izraellel, amíg a Tel Aviv-i kormány nem fogadja el a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatát és nem vonja ki csapatait a megszállt arab területekről. Az interjú további részében az EAK elnöke rámutatott: U Thant ENSZ-főtitkárnak igaza van akkor, amikor valóságos hadiállapotról beszél. A megszállás — mondotta Naszszer — egyenlő a hadiállapottal. Amennyiben Izrael elfogadja és végrehajtja a Biztonsági Tanács határozatát, a hadiálapot véget ér. Éppen ezért, mutatott rá az egyiptomi elnök, Egyiptom azt várja a négy nagyhatalomtól, hogy kikényszerítse ennek a határozatnak az elfogadását, illetve végrehajtását. Libanonnak még nincs kormánya A hadsereg és a gerillák nézeteltérése Bejrútból jelenti a Reuter és az AP. Libanonban a politikai és katonai vezetőknek máig sem sikerült eldönteniük, hogy az ország milyen álláspontra helyezkedjék a Palesztinai ellenállók ügyében. Karami lemondott miniszterelnök szerint Libanon minden politikai csoportosulása elvileg támogatja az ellenállókat, de ugyanakkor egyetértenek abban is, hogy közöttük és a libanoni hatóságok között egyfajta „koordinációra” van szükség. A UPI szerint Karami ahhoz a feltételhez kötötte a kormányalakítási megbízás elfogadását, hogy Libanon végleg elhatározza, milyen magatartást tanúsít a gerillák ügyében. Az AP hírügynökség igen kevés esélyt ad annak, hogy a katonai vezetők hozzájáruljanak a Libanon területéről Izrael ellen folyó korlátlan gerilla-tevékenységhez. Egy libanoni kormányszóvivő közlése szerint „nézeteltérésre került sor” Palesztinai gerillák és a libanoni hadsereg egységei között. Helyi sajtójelentések beszámolnak arról, hogy a hadsereg szerdán hajnalban elzárta az utat egy gerillaegység előtt, amely a tűzszüneti vonalon keresztül az Izrael által megszállt területre akart behatolni. Bejrúti lapok szerint a gerillák körülzártak egy katonai helyőrséget, amely később erősítéseket kapott. Libanon tiltakozó jegyzéket intézett az Arab Ligához, amelyben azzal vádol bizonyos arab államokat, illetve azok kormányzó pártjait, hogy „beavatkoznak Libanon belügyeibe”. A jegyzék nem ismétli meg Libanonnak azt a korábbi kérését, hogy hívják össze az Arab Liga tanácskozását. Husak beszéde május elseje alkalmából Prágából jelenti az MTI. Gustav Husak, a CSKP KB első titkára szerdán este rádió- és televízióbeszédet intézett Csehszlovákia lakosságához május elseje alkalmából. Kijelentette, hogy a januári politika folytatása törvényszerű, s szó sem lehet az 50-es évekhez való visszatéréshez. Megállapította: a párt és állam vezetése nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal — különösen azokkal, amelyekhez Csehszlovákiát szövetségi kötelékek fűzik — a baráti, elvtársi kapcsolatokat teljesen helyreállítsák. Belügyminiszteri körtént Szervezett államellenes csoportok Csehszlovákiában Prágából jelenti az MTI. Kedden este a Cseh Nemzeti Tanács ülésén Josef Grösser cseh belügyminiszter — egy régebben gyűlésen elmondott beszédével kapcsolatosan — válaszolt néhány képviselő interpellációjára. A belügyminiszter beszélt arról, hogy a rendelkezésre álló adatok szervezett államellenes csoportok létezését bizonyítják. E csoportok fegyverekkel rendelkeznek és szándékukban van azokat használni is. A Dél-Morva kerületben az egyik fegyvergyárból fegyvereket tulajdonítottak el. A vizsgálat még nem fejeződött be, ezért a miniszter részleteket nem közölt. A miniszter beszélt az egyre szaporodó fegyver- és lőszerlopásokról is. Az utóbbi 4-5 hónapban Csehországban elloptak: 4 géppuskát, 14 géppisztolyt, 43 pisztolyt, 72 puskát, valamint nagy mennyiségű lőszert és robbanóanyagot. Katonai alakulatoktól januárban és februárban 2 gépfegyvert, 76 géppisztolyt, 75 pisztolyt, 1 puskát, 372 kézigránátot, több tízezer darab lőszert, 26 aknát és 781 kilogramm robbanóanyagot loptak el. A külpolitika hívei O (Moszkva, TASZSZ) Jacob Beam, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete szerdán a Kremlben látogatást tett Paleckisznél és Szpiridonovnál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa két házelnökénél. O (Belfast UPI) Brian Faulknert, az észak-ír kormány volt miniszterelnök-helyettesét és Chichester Clark volt mezőgazdaságügyi minisztert jelölték O'Neill miniszterelnök esetleges utódául. O (Moszkva, TASZSZ) Anatolij Radomcev altábornagy, a szovjet légvédelmi haderő parancsnoka szolgálati feladatainak teljesítése közben elhunyt. O (New York, ADN) Szerdán kezdődött az Egyesült Államok Kommunista Pártjának 19. kongresszusa. A párt az idén ünnepli megalapításának 50. évfordulóját. O (London, AFP) Kiicsi Aicsi japán külügyminiszter négynapos látogatásra Londonba érkezett. Csütörtök, 1969. május 1. Ami a linik mögött van „FORRÓ NYÁR” ELŐTT LATIN-AMERIKÁBAN Ha van a Nixon-kormányzatnak a délkelet-ázsiainál nagyobb kontinentális méretű problémája , az minden bizonnyal Latin-Amerika. Nixonnak ezzel a világrésszel személyesen is rendkívül rossz tapasztalatai vannak. Hiszen, amikor Eisenhower alelnöke volt, a tüntetések hulláma szinte lehetetlenné tette látogatókörútjának befejezését és jóformán kisöpörte őt a kontinensről. Sok amerikai kommentátor úgy véli, hogy ennek a személyes kudarcnak az emléke továbbra is él az elnökben és — Josep Alsop szavaival — „pszichológiai-politikai gátat” emel az elnök Latin-Amerikával kapcsolatos egész gondolkodásmódja elé. Annyi bizonyos, hogy a Nixon-adminisztráció tevékenységének első száz napja alatt több nagy jelentőségű határozatot kellett volna hozni Latin-Amerikával kapcsolatban — ám az egyértelmű döntés mindig elmaradt. A döntés legközvetlenebb színhelye az adott esetben Peru, ahol a Velasco tábornok által vezetett új katonai rezsim államosította az amerikai olajtársaságokat. Washington előbb — John Irwinnek, Nixon különmegbízottjának útján „háromnapos ultimátumot” nyújtott át, amely 600 millió dolláros kártalanítást követel az olajtrösztök számára. Később azonban Rogers külügyminiszter visszavonulót fújt és bejelentette, hogy a döntést augusztusra halasztják. E határozatlanságnak alapvetően két oka van. Az első az, hogy Peru nem egyedülálló, elszigetelt esemény, hanem szimbólum. Annak a szimbóluma, hogy a hadseregek hatalomátvétele ma már nem feltétlenül minden latinamerikai országban jelent minden vonatkozásban „megbízható kormányzatot” az Egyesült Államok számára. Korábban — a John Kennedy által meghirdetett „Szövetség a haladásért” program kegyes szónoklatai ellenére — az amerikai hatalom csúcsain végső elemzésképpen mindig a katonai rendszereket tartották Latin-Amerikában az amerikai monopolérdekek legszilárdabb biztosítékának. Amikor múlt év szeptemberében Rio de Janeiróban a vezető latin-amerikai katonai személyiségek részvételével konferenciát tartottak, a Pentagon szószólója a Vietnamból hazatért Westmoreland tábornok volt. Az értekezleten az amerikai tábornok nyíltan kijelentette: az egyes országok hadseregeinek „joga van arra, hogy felügyeletet gyakoroljanak nemzetük fejlődése felett”. Világosabban aligha lehetett volna kifejteni, hogy az amerikai hatalmi gépezet és mindenekelőtt a Pentagon bizalommal fordul a katonai rezsimek felé. Peru csak a legradikálisabb példa arra, hogy adott társadalmi-politikai körülmények között egy egyébként vitatható és negatív vonásokkal rendelkező katonai junta néhány döntő ponton szembefordulhat az amerikai monopóliumok alapvető érdekeivel. Sokkal kevésbé élesen, de kétségkívül mutatkoznak súrlódási felületek Brazíliában és Argentínában is, ahol a katonai kormány — noha más vonatkozásban rendkívül negatív tevékenységet folytat — megtiltotta külföldi érdekeltségek számára új olajkonceszszió megadását, illetve korlátozta az idegen banktőke részvételi arányát. A katonai rezsimek egész arculata és jellege ettől persze még nem változik meg, a tábornokok nem kapnak glóriát. Annyi azonban bizonyos, hogy a katonai rezsimek abszolutizálásának időszaka elmúlt. Latin-Amerikában a társadalmi fejlődés — és mindenekelőtt a nemzeti tőke fejlődése — úgy látszik, közeledik ahhoz a ponthoz, amikor meghatározott országokban és meghatározott, sajátos helyzetben egy katonai rendszer is okozhat fejfájásokat Washingtonnak. A lényegi változás tehát az, hogy az amerikai külügyminisztériumban ezentúl kénytelenek lesznek differenciált politikát alkalmazni a különböző latin-amerikai katonai rezsimekkel szemben. A perui „ingajárat” azt mutatja, hogy a Nixon-kormány egyelőre még nem dolgozott ki ilyen politikai vonalat. A határozatlanság másik tényezőjét az alapvető gazdasági tényekben kell keresni. Ezen a területen a Nixonkormány helyzete még kényesebb, mint a Kennedyvagy a Johnson-rezsimé. A „Szövetség a haladásért” program alapvetően azért végződött eredménytelenül, mert ellentmondott mind az Egyesült Államokon belül, mind pedig Latin-Amerikában uralkodó hatalmi valóságnak. Latin-Amerikában jelenleg körülbelül 11 milliárd dollárnyi közvetlen amerikai befektetés van lekötve. Az összes említett beruházások fele 300 nagy amerikai monopólium kezében van és az amerikai cégek ellenőrzik egész Latin-Amerika termelésének ötödét, exportjának pedig harmadrészét. Nyilvánvaló, hogy a „Szövetség a haladásért” program, amelynek legalábbis elvben a latin-amerikai országok önálló iparosítási folyamatának meggyorsulásához kellett volna vezetnie — szöges ellentétben állott a Latin-Amerikában beruházó nagy amerikai monopóliumok érdekeivel. A republikánus adminisztráció kapcsolatai a monopoltőkével még sokkal erősebbek és organikusabbak, mint a demokrata adminisztráció esetében. Nyilvánvaló tehát, hogy a Nixon-adminisztráció szervileg még alkalmatlanabb egy, a latin-amerikai országok alapvető nemzeti érdekeinek megfelelő gazdasági program kidolgozására. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogyHumphrey volt alelnök személyével folytatott rövid kacérkodás után) Nixon elnök Nelson Rockefeller New York-i kormányzót bízta meg Latin-Amerika kontinentális méretű problémáinak vizsgálatával, a magasszintű tárgyalások lefolytatásával és javaslatok tételével. (Az előbb említett John Irwing alacsonyabb szinten, a peruihoz hasonló konkrét konfliktusok feloldására volna hivatott.) Nelson Rockefeller a republikánus párt belpolitikai értelemben liberális szárnyához tartozik ugyan, de aktív tagja a Rockefeller-családnak, amely a Standard Oil trötön és más vállalkozásokon keresztül Latin-Amerika legnagyobb kizsákmányolója és legnagyobb földesura. (Maga Nelson Rockefeller személyében is Venezuela egyik legnagyobb földbirtokosa.) A Rockefeller-család alapította meg még 1965-ben az úgynevezett Latin-Amerikai Tanácsot, valamint az Amerika-közi Kereskedelmi és Termelési Tanácsot. Ezekhez a Latin-Amerikában működő 175 legnagyobb amerikai monopólium tartozott, s a tanács elnöke Nelson Rockefeller fivére, a Chase Manhattan Bank elnöke, David Rockefeller lett. Nyilvánvaló, hogy ezektől az érdekeltségektől (amelyek az eredeti „Szövetség a haladásért” programot is eltorzították) semmiképpen sem lehet várni, hogy saját monopolérdekeikkel szemben egy megfelelő alternatív programot dolgozzanak ki! A Nixon-adminisztráció tehát jellegénél fogva alkalmatlan egy pozitív latin-amerikai gazdasági program megalkotására — ugyanakkor pedig kénytelen az eddiginél differenciáltabban megítélni egyegy katonai hatalmátvétel esélyeit és hatását. Ez a magyarázata a perui epizódban tanúsított bizonytalanságnak — és annak, hogy a Nixonadminisztráció „forró nyárra” számíthat Latin-Amerikában. ■ — ie —